a kutya szemszÖgÉbÕl - hvgkonyvek.hu · a_kutya_szemszogebol_2.qxd 4/2/2010 2:11 pm page 12...

Malcolm Gladwell

A KUTYA SZEMSZÖGÉBÕL

…és egyéb ritka nézõpontokból

3

A_kutya_szemszogebol_1.qxd 4/2/2010 2:13 PM Page 3

A fordítás alapja:Malcolm Gladwell: What the Dog Saw: And Other Adventures,Little, Brown and Company, New York, 2009

Copyright © Malcolm Gladwell, 2009

Fordította © Bozai Ágota, 2010

Szerkesztette: Falcsik Mari

Borítóterv: Kánvási Krisztián

HVG KönyvekKiadóvezetõ: Budaházy ÁrpádFelelõs szerkesztõ: Falcsik Mari

ISBN: 978-963-304-004-1

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2010Felelõs kiadó: Szauer Péter

www.hvgkonyvek.hu

Nyomdai elõkészítés: Kedves László

Nyomás: Demax Mûvek Nyomdaipari Kft.Felelõs vezetõ: Tábori Szabolcs

4


Bevezetõ 11

ELSÕ RÉSZ – MEGSZÁLLOTTAK, ÚTTÖRÕK 19ÉS MÁS TÁLENTUMOK – „egy kukutyini

kukacnak Kukutyin maga az egész világ”

A nagy durranás – A katasztrófa valószínûsége 21mint befektetési stratégia

Õ is? Vagy õ nem? – A háború utáni Amerika 46ismeretlen történelme, színrõl színre

Van új a Nap alatt – Ron Popeil meghódítja az amerikai konyhát 70

Ketchupben a helyzet változatlan – Mennyi mustár 98és csak egyféle ketchup – miért?

John Rock tévedése – Amit a fogamzásgátló tabletta 117feltalálója nem tudott a nõkrõl

A kutya szemszögébõl – Millan úr és az idomítás csodái 141

7

TARTALOM


MÁSODIK RÉSZ – ELMÉLETEK, ELÕREJELZÉSEK 165ÉS DIAGNÓZISOK – „olyan volt, mintha az autópályán

vezetés közben szalmaszálon át kellett volna figyelni az utat”

Nyílt titkok – Az Enron, a titkosszolgálat, 167 és a túl sok információ veszélyei

Az egymillió dolláros Murray – A hajléktalanságot 191egyszerûbb megoldani, mint kezelni

Képben vagyunk – vagy mégsem? – A mammográfia, 213a légierõ, valamint a látás korlátai

Kölcsönszó visszajár – Akit plágiummal vádolnak, 235örök idõkre bukott ember?

A kirakós összeáll – A hírszerzési információk paradoxona 257

Kudarcmûvészet – Hol a határ a félelemtõl való leblokkolás 275és a pánikreakció között?

Kirobbanó helyzet – A Challenger-ügyben nincs felelõs, 291szokjunk hozzá ehhez a tényhez

HARMADIK RÉSZ – SZEMÉLYISÉG, JELLEM 303ÉS INTELLIGENCIA – „duplasoros öltöny volt rajta…

begombolva”

Kései virágzás – Az „ifjú titán” mítosza, avagy 305a zsenialitás két termékeny korszaka

8


A siker nagyfokú valószínûsége – Miért nem mûködik 324igazán a munkaerõ-kiválasztás?

Veszedelmes elmék – Bûnelkövetõi profil könnyen, gyorsan 344

A tehetség értéke – Túlbecsüljük az okos embereket? 363

Az újfiú-hálózat – Mi az, amit az állásinterjú valóban 380elárul a jelentkezõrõl?

Bajkeverõk – Amit a pitbulloktól tanulhatunk a bûnözésrõl 398

Köszönetnyilvánítás 414

A szerzõrõl 415

Név- és tárgymutató 416

9


10


Kisgyerekként gyakran beosontam apám dolgozószobájába ésbelelapoztam az íróasztalán felhalmozott papírokba. Apám mate-matikus. Kockás papírra írta, ceruzával, a hosszú sorokat szépenrajzolt betûkbõl, számokból. Karosszéke karfáján ücsörögve gyak-ran csodálkozva és csodálattal néztem, ahogy egymás után rója telia lapokat. Rendkívülinek tûnt, fõként, mivel ezért a nekem teljesenérthetetlen zagyvaságnak látszó tevékenységért még fizettek is neki.Ennél is lényegesebb, hogy sosem tudtam feldolgozni, hogy valaki,akit oly nagyon szeretek, nap mint nap olyasmit mûvel a fejében,amit én megközelítõleg sem vagyok képes felfogni.

Mint késõbb megtudtam, ez az, amit a pszichológusok „a másikelme problémájának” (the other mind problem) neveznek. Az egy-éves gyerek úgy gondolja, ha õ szereti az aranyhal alakú rágcsálni-valót, akkor biztosan apa és anya is szereti: még nem tanulta meg,hogy az õ tudattartalma különbözik mások tudattartalmától. A gye-rekek azonban elõbb-utóbb megtudják, hogy a szüleik nem feltétle-nül rajongói a halacskát formázó nassnak, és ez a pillanat fontosmegismerési mérföldkõ az ember egyedfejlõdésében. Hiszen miértoly rettenetesek a kétévesek? Éppen azért, mert módszeresen tesz-telik azt a rendkívül érdekes és számukra teljesen új érzést, hogyvalami, ami nekik örömöt okoz, az másnak nem feltétlenül jelentugyanilyen boldogságot.

11

1

BEVEZETÕ


Az igazság az, hogy felnõttként is megmarad ez a kísérletezõkedvünk és ez a rácsodálkozásunk. Ha társaságban orvossal talál-kozunk, mi az elsõ dolog, amit megkérdezünk tõle? Nem az, hogymilyen a munkája – erre többé-kevésbé tudjuk a választ. Elsõ kér-désünk valószínûleg valami olyasmi, hogy milyen érzés egész napbeteg emberekkel együtt lenni – vagy egy ehhez nagyon hasonló tar-talmú kérdés. Vagyis arra vagyunk kíváncsiak, milyen érzés orvos-nak lenni, mert abban egészen biztosak vagyunk, hogy nem olyanérzés, mint egész nap számítógép elõtt ülni, iskolában tanítani vagyautókat eladni.

Ez nem buta és nem is evidens kérdés. A mások munkatapasz-talatai és szakmai élményei iránti kíváncsiság az egyik legelemibbemberi ösztönzõ. Végsõsoron engem is ez vezetett arra, hogymegírjam ezt a könyvet, amit a kedves Olvasó most a kezében tart.

Az e kötetbe most összegyûjtve közreadott összes cikk megjelentkorábban a The New Yorker magazinban, aminek 1996 óta belsõmunkatársa vagyok. Számtalan publikált írásom közül ezek a ked-venceim. Három kategóriába soroltam õket.

Az elsõ a megszállottakról és egyéb hétköznapi zsenikrõl szól;nem Einstein és Winston Churchill, vagy Nelson Mandela kali-berû világformáló géniuszokról, hanem olyan emberekrõl, mintRon Popeil, aki a Chop-O-Matic nevû konyhai szeletelõt árulta ésShirley Polykoff, akit egy kérdés tett híressé: „Õ is, vagy õ nem?”(Does she or doesn’t she?), amire csak a fodrásza tudja a választ.

A második részt elméleteknek, az ismeretek bizonyos szem-pontú rendszerezésének szenteltem. Hogyan gondolkodunk ahajléktalanságról, a pénzügyi botrányokról vagy a Challenger fel-robbanásához fogható katasztrófákról?

A harmadik fejezet az emberekkel kapcsolatos jóslatokkal fog-lalkozik. Honnan tudjuk, hogy valaki hozzáértõ-e vagy sem, vagyhogy képes-e valamit igazán jól végezni? Mint a kedves Olvasó

12

2


látni fogja, szkeptikus vagyok arra nézve, milyen pontosan vagyunkképesek megalkotni az efféle ítéleteket.

Az újságíró a legjobb cikkekben nem azt mutatja be, mit gon-dol õ maga. Inkább az érdekli, hogy leírja, mit gondolnak a hajlék-talanokkal, a ketchuppel, a pénzügyi botrányokkal foglalkozók ahajléktalanokról, a ketchuprõl és a pénzügyi botrányokról. Nemtudom például, milyen végkövetkeztetésre jussak a Challengerkatasztrófával kapcsolatban. Ez számomra teljesen kusza ésérthetetlen: szépen nyomtatott megfejthetetlen számok és adatokkockás papíron. De mi lenne, ha más szemszögbõl néznénk, vala-ki más fejével gondolnánk át a problémát?

Van a kötetben egy cikk, amelyben például azt próbálom meg-érteni, mi a különbség a lélegzetvisszafojtott döbbenet és a pánik-reakció között, mi határozza meg, hogy adott helyzetben hogyanviselkedünk. Ezt a cikket az ifjabb John F. Kennedy 1999-ben be-következett halálos kimenetelû repülõgép-balesete inspirálta. Gya-korlatlan pilóta volt, rossz idõjárási körülmények között vezette agépét, és ahogy a szakma mondja:, „elvesztette a horizontot”, ésdugóhúzó alakzatban zuhant le. Meg akartam érteni, mit érez-hetett, ezért megkértem egy pilótát, vigyen fel ugyanolyan géppel,amivel Kennedy repült, azonos idõjárási viszonyok között, éshajtson végre dugóhúzó manõvert. Nem afféle erõltetett, élmény-hajhász újságírói fogás volt ez: szükségesnek tartottam, ha megakartam érteni, milyen érzés az így zuhanó gépben ülni, mertahhoz, hogy felfogjuk, mi történt, nem elég egyszerûen tudni, hogymit tett Kennedy. A „Képben vagyunk – vagy mégsem?” címû cikkarról szól, hogyan értelmezzük a mûholdas képeket, például azo-kat, amelyek alapján a Bush-kormányzat vélelmezte, hogy SzaddámHuszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. Azért kezdtem elfoglalkozni a témával, mert eltöltöttem egy délutánt egy radioló-gussal: mammográfiás képeket nézegettünk, s közben teljesenvéletlenül megemlítette, hogy a mammográfiás felvételeket lelete-zõ röntgenorvosoknak nagyon hasonló problémáik vannak, mint

13


a CIA mûholdas képeket elemzõ szakértõinek. Tudni akartam, mizajlik a fejében, õ pedig azt akarta tudni, mi zajlik a CIA mûhold-kép-elemzõ tisztjeinek fejében. Emlékszem, abban a pillanatbanenyhe szédülés fogott el.

A könyv címéhez ihletet adó cikk Cesar Millan, az úgynevezett„kutyasuttogó” portréja. Millan a legdühödtebb, legproblémásabbebeket is le tudja csillapítani. Vajon mi zajlik Millan fejében, mi-közben dolgozik? Ez a kérdés inspirált ennek a cikknek a megírásá-ra, ezzel álltam neki. De a felénél sem tartottam, amikor rájöttem,hogy van egy ennél is jobb kérdés: miközben Millan végrehajtja ezta varázslatot, vajon mi zajlik a kutya fejében? Ezt akarjuk igazántudni: mit gondol errõl, mit lát a kutya?

Leggyakrabban azt kérdezik tõlem: „Honnan veszi az ötletet?”Erre a kérdésre sosem tudok jól válaszolni. Általában valami fel-színeset mondok, például, hogy ettõl-attól hallok ezt-azt, vagy hogya szerkesztõm, Henry a kezembe adott egy könyvet, amitõl meg-indultak a gondolataim, vagy hogy egyszerûen nem emlékszem.Amikor összeállítottam ezt a kötetet, arra gondoltam, na most ezt a kérdést egyszer s mindenkorra megválaszolom.

Ezért tettem bele például egy hosszú és kissé csapongó darabota ketchupökrõl: hogy miért nem állt elõ senki valami jobb ötlettel,jobb termékkel, ami a Heinz ketchup konkurenciája lehetne. Ezt az ötletet ugyanis az élelmiszer-kereskedelemben dolgozó Davebarátomtól kaptam. Idõnként együtt ebédelünk, és õ olyan em-ber, aki elgondolkodik ilyesmiken. (Dave-nek figyelemreméltóelméletei vannak a dinnyefajtákkal kapcsolatban is, de ezt ké-sõbbre tartogatom.) Egy másik cikk az amerikai hajfestékpiaconutat törõ nõkrõl szól. Azért kezdtem el ezzel foglalkozni, mert afejembe vettem, hogy írok a samponokról. (Azt hiszem, nagyonkellett egy sztori.) Több interjút felvettem már a témában, ami-kor egy méregzsák típusú Madison Avenue-i alany megjegyezte:

14

3


„Mi a fenének ír épp a samponról? A hajfesték sokkal érdekesebb.”És tényleg az.

Igaz a mondás: a téma az utcán hever. Megtalálásának az a titkaés trükkje, hogy a rá vadászó írástudó meggyõzze magát, hogy min-denbõl és mindenkibõl ki lehet hozni egy jó sztorit. Azt mondtam,titok és trükk, de tulajdonképpen kihívást értek ez alatt, mert való-jában elég nehéz dolog. Emberi ösztöneink azt feltételeztetik ve-lünk, hogy a legtöbb dolog egyáltalán nem érdekes. A tévé távirá-nyítójával váltogatjuk a tévécsatornákat, tíz adásba is belenézünk,míg az egyik mellett döntünk. A könyvesboltban húsz regénybe is beleolvasunk, aztán kiválasztjuk azt az egyet, amit akarunk.Megszûrjük, rangsoroljuk, megítéljük a lehetõségeket. Kénytele-nek vagyunk ezt tenni, hisz rettentõ sok választási lehetõség van.De ha az ember író akar lenni, nap mint nap meg kell küzdenieezzel az érdektelenség-sugalló ösztönnel. A sampon nem tûnikérdekesnek? A fenébe is, muszáj annak lennie, és ha nem az, akkoris azt kell hinnem, hogy ha elindulok ezen a nyomon, valami érde-kesre bukkanok. (A kedves Olvasóra bízom annak az eldöntését,hogy ebben az esetben igazam volt-e.)

A témavadászat másik trükkje az, hogy meglássuk a különbségeta hatalom és a tudás között. E kötetben kevés olyan emberrõl írok,akinek hatalma van vagy híres. Amikor azt mondtam, hogy a kisebbzsenik jobban érdekelnek, komolyan gondoltam. Ha az ember jósztorit akar találni, nem a csúcson kezdi, hanem középen, mert avilágban a lényegi munkát a középrétegbeli emberek végzik. Davebarátom, aki a ketchup dolgában okosított, középstátusú ember.A ketchup-bizniszben dolgozott. Ezért tud olyan sokat róla. A csú-cson levõk nyilatkozataiban nagy adag önteltség és óvatos tudatos-ság van (persze jogosan), mert védeniük kell pozíciójukat és jogai-kat. Az ilyen jellegû öntudatosság pedig az „érdekesség” esküdtellensége. Például, a „Van új a Nap alatt” címû írásban bemutatomArnold Morrist, aki egy reggel Jersey-parton álló házának konyhá-jában a Dial-O-Matic nevû zöldségszeletelõvel rögtönzött nekem

15


prezentációt. „Jöjjenek csak ide, emberek! – kezdte, mintha egésztömeg állná körül. – Bemutatom a legcsodálatosabb szeletelõgépet,amit valaha láttak! – és felkapott egy csomag grillfûszert, amit a Showtime Rotisserie nevû grillsütõhöz árulnak, és felkiáltott: – Ezt nézzék meg!” – és úgy tartotta a levegõben, mintha Tiffanyváza lenne.

Szóval úgy tartotta a levegõben, mintha Tiffany váza lenne. Nos,így lehet rentábilis ötleteket találni egy Jersey-parti konyhában.

Felsõbbéves koromban még mindig nem író akartam lenni: jogászipályára készültem, és végzõs egyetemistaként elhatároztam, hogya reklámszakmában fogok dolgozni. Tizennyolc torontói reklám-ügynökséghez adtam be a jelentkezésemet, és tizennyolc elutasítólevelet kaptam, amiket sorban kiragasztottam szobám falára. (Mégmindig megvannak valahol.) Tovább akartam tanulni, magasabbfokozatot szerezni, de a jegyeim nem voltak elég jók. Megpályáz-tam egy egyéves ösztöndíjat valamelyik egzotikus országba, denem én nyertem el. Az írásra mint hivatásra csak a legutolsó kör-ben gondoltam, abból az egyszerû okból, hogy egy örökkévalóságigtartott, míg rájöttem, hogy az írás munka is lehet. Az a kép élt ben-nem, hogy a munka komoly és fáradságos valami – az írás pedigélvezetes dolog volt számomra.

Miután megkaptam a diplomámat, fél évig dolgoztam a TheAmerican Spectator címû kis magazinnál Indianában. AztánWashingtonba költöztem és néhány évig szabadúszó újságírókéntdolgoztam, majd a The Washington Postnál kötöttem ki; onnan iga-zoltam át a The New Yorkerhez. Közben az írás sosem szûnt megélvezetes lenni a számomra, és remélem, hogy örömöm ezekben azírásokban is megnyilvánul. Semmi nem bosszant jobban, mint havalaki egy írást elolvasva dühösen kijelenti: „Ezt nem veszem meg,mert nincs igaza!” Rendben, ne vegye – de miért olyan dühös? A jóírás nem azon áll vagy bukik, hogy mekkora meggyõzõ ereje van,

16

4


fõleg nem az olyan kis riportok és cikkek esetében, amilyenekebben a kötetben olvashatók. A jó riport lényege abban áll, meny-nyire képes bevonni az olvasót, lekötni a figyelmét, gondolkodás-ra késztetni, akár azzal, hogy bepillantást enged neki más embe-rek gondolkodásába, még ha a végén arra a következtetésre is jut,hogy õ maga köszöni, nem igazán szeretne a riportalany fejévelgondolkodni.

Kalandnak neveztem ezeket az írásokat, mert mindegyiketannak szántam: egy kis szellemi kalandnak. Jó szórakozást!

17


18


E L S Õ R É S Z

MEGSZÁLLOTTAK, ÚTTÖRÕKÉS MÁS TÁLENTUMOK

„egy kukuty in i kukacnak Kukuty in maga az egész v i l ág”

19


20


Történt, hogy egy napon, 1996-ban, egy Nassim Nicholas Talebnevû Wall Street-i kereskedõ látogatást tett Victor Niederhoffernál,aki akkoriban az ország egyik legsikeresebb pénzembere volt, sConnecticut állam Fairfield megyéjében élt és dolgozott 13 hek-táros birtokán. Amikor Taleb larchmonti otthonából odautazvameglátogatta, a kapunál be kellett mondania a nevét, majd hosszúés kanyargó úton kellett a házig hajtania.

A Niederhoffer-rezidencia – eme ál-alpesi kastély – parkjábanvan úszómedence, squash-pálya, teniszpálya (a bankár azokban az idõkben rendszeresen teniszezett például a magyar szárma-zású milliárdos befektetõvel, Soros Györggyel). A kastélyban gya-korlatilag minden négyzetmétert elborítanak az összezsúfoltXVIII-XIX. századi amerikai népmûvészeti tárgyak. A hatalmas,igencsak eklektikus összetételû könyvtár arra enged következtetni,hogy a ház urának széles érdeklõdési köre, kielégíthetetlen tudás-vágya van.

Victor Niederhoffer épp Taleb látogatásának ideje táján fejeztebe a The Education of a Speculator (Egy spekuláns tanulóévei) címûkönyvét, ami egykettõre bestseller lett. A mûvet apjának, ArtieNiederhoffer egykori Coney Island-i rendõrtisztnek ajánlotta.

Amikor Niederhoffer beiratkozott a Harvardra, megjelent a leg-elsõ squash-edzésen és kijelentette, hogy egy napon õ lesz a legjobb

21

A NAGY DURRANÁS

A katasztrófa valószínûsége mint befektetési stratégia

1


ebben a sportban. S valóban, nem sokkal késõbb le is gyõzte a legen-dás Shariff Khant, és megnyerte a US Open squash-bajnokságot.Már ifjonti éveiben erõsen megmutatkozó határozott céltudatos-ságát nem is igen jellemezhetnénk jobban mással, mint ezzel azepizóddal.

Nassim Taleb úgy került a Niederhoffer-birtokra, hogy VictorNiederhoffer fülébe jutott Taleb egyre növekvõ hírneve az opcióskereskedések egzotikus területén, és magához rendelte Connecticut-ba. Talebot félelemmel vegyes tisztelettel töltötte el ez a látogatás.

– Hét órát töltöttem azzal – idézi fel Taleb –, hogy figyeltemVictor Niederhoffert, hogyan kereskedik. Az irodájában csupahuszonéves dolgozik, és õ, az ötvenes volt a legenergikusabb mind-jük között. A piacok zárása után kiment a teniszpályára, és gya-korlásképpen ütött vagy ezer fonákot.

Taleb libanoni, vallása görög-keleti keresztény, anyanyelve fran-cia, és kiejtésében kissé egzotikusabban hangzik a Niederhoffer név.

– Ez az ember valóságos palotában él, több ezer könyvvel körül-véve, nekem is ez volt a gyerekkori álmom – folytatta Taleb. – Egy-részt lovagnak láttam, másrészt tudósnak. Rendkívül nagy tisztele-tet ébresztett bennem.

Volt azonban egy kis probléma, ami a kulcsa lehet annak, hogymegértsük, milyen nehéz utat választott Nassim Taleb, hogy miértlett a Wall Street legelsõ disszidense. Csodálata és inkább elisme-résként értékelendõ enyhe irigysége ellenére Taleb nem akart VictorNiederhoffer lenni – sem akkor, sem most, és a kettõ közötti idõbensem. Ugyanis amikor körülnézett, és látta a könyveket és a tenisz-pályát, a falakon a népmûvészeti tárgyakat, amikor elgondolkodott,milyen számolhatatlanul sok millió dollárt keresett Niederhofferaz évek folyamán, képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy azegészet egyszerûen és prózaian a szerencsének köszönheti, az ég-adta világon semmi másnak, csakis a szerencsének.

Taleb pontosan tudta, milyen eretnekségnek számít ez a gondo-lat. A Wall Street hivatalosan arról szól, sõt az alapelve az, hogy

22


a piacokon való játékhoz szakértelem kell, hogy a hozzáértés és azintuíció a befektetésekben ugyanúgy fontos, ahogy a sebészetben,a golfban vagy a vadászrepülõ-vezetésben is. Azok, akik koránmegsejtették, hogy a szoftver milyen szerepet fog játszani modernvilágunkban, már 1985-ben vettek Microsoft-részvényt, és vagyontszereztek vele. Akik megértették a netes lufi jelenségét, azaz álta-lában a befektetési buborékok lélektanát, azok már 1999 végéneladták a tech-részvényeiket, így megúszták a Nasdaq összeomlá-sával járó veszteségeket. Warren Buffett azért kapta az „OmahaiBölcs” becenevet, mert az emberek kétségbevonhatatlannak hiszik,hogy ha valaki a semmibõl kezdve milliárdokat keres, annak min-denki másnál okosabbnak kell lennie: Buffett sikere nem lehetvéletlen, nyilván megvan az oka.

De honnan lehet azt biztosan tudni, tûnõdött Taleb, hogy ez azok tesz-e valakit sikeressé, vagy egyszerûen csak az illetõ sikeresséválása után, a tény ismeretében kerestük meg ezt a magyarázatot?Nyilván van oka Soros György sikerének is. Soros azt szokta mon-dani, hogy a „visszahatás elmélete” vagy valami ilyesmi szerint járel. De késõbb azt írta, hogy elmélete az esetek többségében „annyi-ra gyenge, hogy nagy biztonsággal figyelmen kívül lehet hagyni”.Taleb egyik öreg kereskedõtársa, Jean-Manuel Rozan egyszer egyegész délutánon át vitázott Sorossal a tõzsdérõl. Sorosnak volt amaga akkori passzív tõzsdei mûködésével kapcsolatban egy igenbonyolult elmélete, ami késõbb aztán teljesen hibásnak bizonyult:a tõzsde szárnyalt, Soros egyik sikert könyvelhette el a másik után.Két évvel késõbb Rozan összefutott Sorossal egy teniszbajnok-ságon. „Emlékszik a beszélgetésünkre?” – kérdezte tõle Rozan. „Ó, hogyne, nagyon jól emlékszem – felelte Soros. – De aztán meg-változtattam a stratégiámat, és így egy vagyont kerestem.” Méghogy megváltoztatta a stratégiáját! Sorossal kapcsolatban sokkaligazabb, amit a fia, Robert mondott egyszer róla: „Apám, ha leülvalakivel beszélgetni, órákig képes elméleteket gyártani, magyaráz-za, miért teszi ezt vagy azt. De emlékszem, amikor már gyerekként

23


is láttam ezt, mindig arra gondoltam, te jó ég, hiszen ennek a felesüket duma! Úgy értem, ha úgymond megváltoztatja stratégiáját apiacon vagy bármiben, azt csakis azért teszi, mert az volt az intuí-ciója. Amit tesz, sose úgy teszi, hogy azt valami racionális okkal meglehetne magyarázni. Olyan ez, mint a kínzó hátfájás: a megérzésreapám valósággal összegörnyed – és ez elég korai figyelmeztetõ jel.”

Taleb ezért is igen nyugtalanítónak találta a kérdést, hogy miértsikeres valaki a pénzügyi piacokon. Taleb jól tud fejben számolni.Mondjuk tízezer befektetési menedzser dolgozik a piacon, aminem túl nagy szám, és hogy ennek a tízezernek a fele, teljesen vélet-lenszerûen, az egyik évet nyereséggel zárja, a többiek pedig veszte-séggel. És mondjuk, a vesztesek minden évben kikopnak a tõzsdé-rõl, és a játék csak a többiekkel folytatódik. Öt év elteltével márcsak évi 313, tíz év után csak 9 olyan befektetési menedzser marad-na, aki a vizsgált idõszakban minden évet nyereséggel zárt, és eztmindegyikük a puszta szerencséjének köszönhetné.

Niederhoffer kiváló elme, mint persze Buffett és Soros is. VictorNiederhoffer közgazdasági PhD fokozatot szerzett a ChicagóiEgyetemen. Tõle származik az az úttörõ gondolat, miszerint szorosmatematikai elemzéssel fel lehet fedezni a piaci mozgásokbanolyan sémákat, amelyekbõl a befektetõk ki tudják szûrni a nyeresé-ges anomáliákat. De mégis, ennek ellenére, vajon ki mondhatnámeg egészen biztosan, hogy nem egyszerûen a nagyon szerencséskilenc közé tartozott-e… És ki lenne a megmondhatója, hogy atizenegyedik évben Niederhoffer vajon már nem a pechesek közéfog-e tartozni, akik mindent elvesztenek, ha netán, mint a WallStreet-en mondják, nála is beüt a krach?

Taleb sokat gondolt vissza libanoni gyermekkorára, arra, mikéntvolt tanúja, ahogy hazája hat hónap alatt édenbõl pokollá válto-zott át. Családjának egykor nagy földbirtokai voltak Észak-Libanon-ban – ezek a birtokok mind elvesztek. Ott volt elõtte nagyapjának,Libanon egykori miniszterelnök-helyettesének intõ példája, a méltó-ságteljes férfié, aki az országnyi krach után egy athéni nyomorú-

24


ságos lakásban volt kénytelen tengetni napjait. Ez a baj a világgal,gondolta Taleb, hogy túl sok benne a bizonytalanság; vajon miért ala-kulnak úgy a dolgok, ahogy alakulnak: nem lehet tudni, egy nap nemfordul-e a szerencse és nem üt-e be a krach, ami mindent elvisz.

Taleb végül mégis tanult egy-két dolgot a tiszteletreméltó „lovagés tudós” példájából. Niederhoffert kiváló atlétaként ismerték –Taleb úgy döntött, hogy õ is az lesz, hogy majd kerékpáron jár dol-gozni és gyakorta látogatja az edzõtermet. A másik, amit elhozottabból a kastélyból, az elsõ cége neve. Niederhoffer, az empirizmusmegrögzött híve azon a bizonyos napon, a connecticuti birtokontett látogatáskor odafordult Talebhoz, és megosztotta vele egyiktapasztalati bölcsességét: „Mindent, amit tesztelni lehet, tesztel-ni is kell!” – mondta kinyilatkoztatáshoz illõ komor hangon. Így lettTaleb néhány évvel késõbb megalapított elsõ hedge fund cége, azEmpirica keresztapja: Taleb a céget Niederhoffer alaphozzáállásátmegismerve nevezte el ekként. Ám Nassim Taleb, óriási tiszteletide vagy oda, e ponton meg is állt a példakövetésben: úgy találta, õ bizony képtelen olyan befektetési stratégiát követni, amiben a krachnak bármilyen esélye lehet.

Nassim Taleb magas, izmos férfi, negyvenes éveinek közepén jár,kopaszodik, a szakálla õszül, szemöldöke dús, orra hosszú. Bõre a levanteiekre jellemzõ olajbarna színû. Hangulatember, és ha el-komorul, szemöldöke ráncba rándul, szeme összeszûkül; ilyenkorolyan, mintha áramütés érte volna. Barátai szerint olyasfajta külse-je van, mint Salman Rushdie-nak, az irodájában viszont a munka-társai megesküdnének rá, hogy Taleb egy mullah rég elveszettikertestvére, akinek a fényképét ki is tették a faliújságra. Maga Talebabban a szilárd meggyõzõdésben leledzik, hogy õ Sean Conneryrehasonlít (noha a külsõ szemlélõ ezt nemigen érzékeli).

Taleb négyhálószobás Tudor-stílusú házában 25 orosz ortodoxikon, 19 római szoborfej és 4000 könyv között él, meglehetõsen

25

2


szigorú rendszerben: hajnalban kel, egy órát írással tölt, azutánindul az üzleti napja. Eddig két könyvet írt, az elsõ magasan szak-mai – és szakmai körökben magasra értékelt – munka a derivatívbefektetési termékekrõl, a másik a Fooled by Randomness (Akikbedõltek a véletlenségnek) címû monográfia, ami a hagyományosWall Street-i gondolkodás számára nagyjából olyasmit jelenthe-tett, mint Luther 95 tézise a katolikus egyház számára.

Vannak délutánok, amikor Taleb autóba száll, bemegy a városbaés a Városi Egyetem filozófia elõadásait hallgatja. Szorgalmi idõ-szakban esténként a New York-i Egyetem közgazdászhallgatóinaktart elõadásokat. Elõadás után gyakran lehet látni Alsó-Manhattan-ben, a Tribeca negyedben az Odeon Caféban, ahol a matematikaszépségeirõl, a sztochasztikus modellekrõl, a gyakorisági eloszlá-sok bejóslási nehézségeirõl vagy Kavafisz görög poéta költészeteiránti csodálatáról beszélget a társaságával.

Taleb az Empirica Capital céget Connecticutból, a Greenwichkörnyéki erdõkben épített névtelen beton irodaházból irányítja.Irodájának leglényegesebb helyisége az Empirica „kereskedési csar-noka”, ami körülbelül akkora, mint egy manhattani stúdiólakás.Taleb az egyik sarokban ül, elõtte a laptopja, körülötte csapatánaktagjai: Mark Spitznagel, a kereskedõk vezetõje, Danny Tosto keres-kedõ, Winn Martin programozó és egy felsõbb tanulmányokat foly-tató diplomás diák, Pallop Angsupun. Mark Spitznagel harminc évkörüli férfi. Winn, Danny és Pallop olyan fiatalosak, mintha még kisem kerültek volna a középiskolából. A terem egyik sarkában zsú-folt könyvespolc, mellette a CNBC adására kapcsolt, elnémítotthangú televízió. Két antik görög szoborfej van a helyiségben: azegyik Taleb gépe mellett, a másik kissé meglepõ módon a padlón,az ajtó mellett, mint amit épp készülnek kidobni. A falakon szintesemmi, csak egyetlen, kissé viharvert poszter, ami görög mûtár-gyak kiállítását hirdeti, ezen kívül csak az „ikertestvér” mullah képe,valamint egy kis tollrajz az Empirica Capital védõszentjérõl, KarlPopper filozófusról.

26


a kutya szemszÖgÉbÕl - hvgkonyvek.hu · a_kutya_szemszogebol_2.qxd 4/2/2010 2:11 pm page 12...

Documents