civil fórum 2008/4

cciivviill ffóórruumm22

Felelős kiadó: Egri István

Főszerkesztő: Csáki Rozália

Olvasószerkesztő: Szabó Attila

Grafikus: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság:

Bodó Barna

Kolumbán Gábor

Potozky László

Sebestény István (HU)

Somai József

Szenkovics Dezső

Elérhetőségek:

postacím: 400196 – Kolozsvár

Aviator Bădescu u. 35.

telefon/fax: +40-0264–450230

e–mail: [email protected]

ISSN 15822–4004

cc ii vv ii ll tt áá rr ss aa dd aa ll mm ii ll aa pp

Kiadja az

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítvány

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban.

Ára: 5 lej, a 2008-ban megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 14 lej.

3. oldal

Szenkovics Dezső:

A civil szféra esete az állammal

és a gazdasági szférával

4. oldal

Csáki Rozália:

Egymást kölcsönösen kiegészítő

összekapcsolódás

5. oldal

Jenei György:

Civil szervezetek, gazdasági

versenyképesség, közösségépítés

8. oldal

Rajnai Gábor:

Működő partnerség a szektorok között

10. oldal

Christopher Worman:

Társadalmi felelősségvállalás és a

helyi gazdaság jó és rossz időkben…

13. oldal

Elena Serban, Angela Galeta:

Vodafone Románia a közösségért

14. oldal

Bessenyei Hajnalka:

ERSTE Alapítvány –

kik vagyunk, mit akarunk?

Nagy hagyományra épülő

fiatal alapítvány

15. oldal

Benedek Gabriella,

Scsaurszki Tamás:

MI és ŐK? A civil szervezetek és az

állam kapcsolata Magyarországon –

kutatási összefoglaló

17. oldal

Nagy Renáta:

A civil-állami-gazdasági szférák

kapcsolata Magyarországon

19. oldal

Hargita Megye Tanácsa él a lehetőséggel!

– Zonda Erika interjú

20. oldal

Dr. G. Fekete Éva:

A szociális gazdaság

és a térségfejlesztés kapcsolata

24. oldal

Térségi Televízió –

„Rólunk szól, értünk szól!”

– Hunti Mihály István interjú

25. oldal

Mrázik György:

Az átengedett iparűzési adó, avagy a

helyi nonprofit szektor sajátos támo-

gatási formája Magyarországon

Civil kCivil kurázsiurázsi

27. oldal

CEMO interjú

Civil vitafórCivil vitafór umum

29. oldal

Potozky László:

A pénzügyi és a gazdasági válság

hatása a civil szféra jövőjére

KKulturális kitekintőulturális kitekintő

31. oldal

Az Európai Bizottság közleménye

a többnyelvűségről: európai tőke

és közös elkötelezettség

Civil Könyves PCivil Könyves Pavilonavilon

34. oldal

Somai József:

Közgazdász Fórum

35. oldal

A közösségi rádió – politikai,

hatalmi és gazdasági erőtől

független kommunikációs tér

36. oldal

Hol vannak a mai fiatalok?

BeszámolókBeszámolók

37. oldal

X. Civil Fórum 2008 –

Értékünk az ember!

44. oldal

Lőrincz Zsuzsanna:

III. Népművészeti Akadémia

46. oldal

Cuprins

TTaarrttaalloommjjeeggyyzzéékk

cc ii vv ii ll ff óó rr uu mm

CCiivviill--áállllaammii--ggaazzddaassáággii sszzfféérráákk kkaappccssoollaattaa 33

AA cciivviill sszzfféérraa eesseettee aazz áállllaammmmaall

ééss aa ggaazzddaassáággii sszzfféérráávvaall

Amodern társadalomelméle-

tek szerint egy demokratikus

állam három egymással

egyenrangú pilléren nyugszik, há-

rom intézményrendszerre építke-

zik, melyek közül mindeniknek

megvan a jól körülhatárolható sze-

repköre, és ennek ellenére ezek nem

zárják ki egymást, sőt mi több, ál-

landó kölcsönhatásban vannak egy-

mással, kölcsönösen hatnak és visz-

szahatnak egymásra.

Ezen intézményrendszer egyik

alappillére az állam, a demokrati-

kus államberendezkedés a maga sa-

játos, hierarchikus felépítésével és

működési elveivel. Ez az a szféra,

ahol a politikai hatalom összponto-

sul, és ahol a különböző hatalmi

ágazatok – a demokrácia aranysza-

bályai értelmében – szigorúan elkü-

lönülnek egymástól.

A demokratikus társadalom má-

sik fontos intézményrendszere a

gazdasági szféra, a piacgazdaságot

működtető gazdasági és pénzügyi

szervezetek intézményrendszere.

Míg az állami szféra a politikum és

a demokrácia szabályai szerint szer-

veződik és működik, addig a gazda-

sági szféra játékszabályait a profit

és a szabadpiaci verseny szabja

meg. Ez a szféra az, amely a társa-

dalom részére szükséges anyagi ér-

tékeket megteremti, és melyben

minden esetben az értékelési folya-

mat végén a pénz áll.

Végül, de nem utolsósorban, em-

lítést kell tenni a harmadik pillérről

is, a civil szféráról. Ahhoz, hogy az

előbbi két nagy intézményrendszer-

től könnyen megkülönböztessük,

legegyszerűbb az, ha két alapvető

jellegzetességét emeljük ki, hangsú-

lyozzuk. A civil szféra, vagy ahogy

másképp említeni szokták, az érté-

kek szférája, két alapvető jellegze-

tességét a non-profit és apolitikus

jelzőkkel ragadhatjuk meg. Vagyis,

ha jól átgondoljuk és egy kicsit sza-

badon, tágabban értelmezzük, ez az

a szféra, amely tulajdonképpen ma-

gába foglalja mindazt, amit az előb-

bi két intézményrendszer, az állam

és a gazdasági szféra nem foglal

magában.

Miután sikerült feltérképezni a

modern demokratikus állam intéz-

ményrendszereit, pilléreit, nézzük

meg, hogy a civil szférának milyen

viszonya, milyen kapcsolata van az

állammal (ha úgy tetszik a politi-

kum szférájával), illetve a gazdasági

szférával, milyen szerep is jut ennek

a szférának a társadalom e hármas

tagoltságában.

Bármelyik, a civil szféra szerepé-

vel foglalkozó szakkönyvet fella-

pozva, szinte az első sorokban már

ott találjuk, hogy egy társadalom-

ban az erős, jól működő civil szféra

megléte a demokrácia és a szabad-

ság szinte egyetlen letéteményese.

De ugyanakkor arról is szól a fáma,

hogy a civil szféra viszonya a másik

két intézményrendszerhez nem alá-

rendelt viszony. Ezt

a mellérendeltséget a

tisztelet, az elisme-

rés, a partneri kap-

csolat, a párbeszéd

kell(ene) jellemezze.

A nyugati és ten-

gerentúli fejlett tár-

sadalmakban a civil

társadalom egyrészt

a demokrácia „watch-

dogja”, őrzőkutyája,

az állam, a politikai

hatalom ellenőrzésé-

nek és befolyásolásá-

nak egyik fontos esz-

köze. Ezekben az országokban a ci-

vil szférának nem a hatalom meg-

szerzése a célja, hanem a hatalom

ellenőrzése, esetenként akár korlá-

tozása, mindaz, amit úgy nevezünk,

civil kontroll.

Ugyanakkor a fejlett demokráci-

ákban a civil szféra egy nagyon fon-

tos szolgáltatói szerepkört is betölt.

E funkciót többségében éppen az ál-

lamtól kapja, hiszen adottságaik-

nak, sajátosságaiknak köszönhetően

a civil szervezetek számos esetben

sokkal gyorsabban és hatékonyab-

ban képesek reagálni, választ adni a

társadalomban jelentkező kihívá-

sokra és igényekre. A társadalmi

élet számos területén, mint például

amilyen az egészségügy vagy a szo-

ciális ellátás, a civil szervezetek ké-

pesek olcsón, gyorsan és maximális

hatékonysággal és szakszerűséggel

fellépni, éppen ezért az államtól er-

re megbízatást és forrásokat kap-

(hat)nak.

Ami a civil szféra és az üzleti

vagy gazdasági szféra viszonyát il-

leti, hasonló a helyzet a civil szféra

és az állam viszonyához. Az a kívá-

natos, hogy e két szféra kapcsolatát

is a partnerségre jellemző ismérvek-

kel lehessen leírni. E viszony is ki-

egyensúlyozott mellérendelési vi-

szony kell(ene) legyen, még ha ez

idealisztikusnak is tűnik. Az volna a

kívánatos, hogy a gazdasági szféra

elismerje a civil szféra létjogosultsá-

gát, felismerje a civil szférában rejlő

potenciált, a szféra által átmentett,

megörökített vagy éppen létreho-

zott értékeket és ebben az értékőrző,

-mentő, -teremtő folya-

matban legyen part-

ner. Fontos, hogy a

gazdasági szféra is

felismerje: az általa

megteremtett „anya-

gi világ” nem elégsé-

ges ahhoz, hogy az

ember teljes értékű

életet éljen, hogy fel-

ismerje, a civil szer-

vezetek szakmaisá-

guk és értékorientált-

ságuk mentén olyan

pluszt adnak a min-

dennapi élethez, a-

melyet más nem tud pótolni, legyen

szó itt környezetvédelemről, szociá-

lis ellátásról, kultúráról, sportról

vagy éppen szabadidős tevékenysé-

gekről. És a legfontosabb talán az,

hogy a gazdasági szféra ne csak el-

ismerje a civil szféra létjogosultsá-

gát, hanem céljai elérésében, meg-

valósításában partnerként álljon

melléje, támogassa a civileket.

A fentiekben dióhéjban próbál-

tam felvázolni mindazt, ami a mo-

dern társadalom három alappillé-

rének számító intézményrendszer

helyét és szerepét, valamint egy-

máshoz való viszonyát illeti. Ami-

ről, mint e viszonyrendszerben ki-

emelten fontos tényezőről még em-

lítést kell tennünk, és amivel mi,

mint civilek kell szembenézzünk,

hogy mit is kell nyújtani a civilnek

ahhoz, hogy az állam és a gazdasági

AAmmeennnnyyiibbeenn eeggyy ccii--

vviill sszzeerrvveezzeett ssaajjáátt

tteevvéékkeennyyssééggee rréévvéénn

hhiitteelleessssééggrree,, ttáárrssaa--

ddaallmmii eellffooggaaddootttt--

ssáággrraa ééss jjóó hhíírrnnéévvrree

tteesszz sszzeerrtt,, mmiinnddeenn

eessééllyyee mmeeggvvaann aarrrraa,,

hhooggyy ppaarrttnneerrkkéénntt

tteekkiinnttsseenneekk rráá..

szféra partnerként fogadja el. Véle-

ményem szerint ehhez a civil szer-

vezetnek minimálisan eleget kell

tennie az átláthatóság, az elszámol-

tathatóság és a szakmaiság igényei-

nek. Amennyiben egy civil szerve-

zet saját tevékenysége révén hiteles-

ségre, társadalmi elfogadottságra és

jó hírnévre tesz szert, minden esélye

megvan arra, hogy partnerként te-

kintsenek rá. Ehhez viszont idő,

szakmai felkészültség és civil kurá-

zsi szükségeltetik. Mert egy dolog

biztos: globalizálódó és sok esetben

korrupt világunkban egyre nehe-

zebb a szó igazi és tiszta értelmében

felfogott civilnek megmaradni. Vi-

szont az is biztos, hogy e civil szer-

vezeteké a jövő, még akkor is, ha az

pillanatnyilag elképzelhetetlen vagy

annyira távolinak is tűnik.

Szenkovics Dezső

Agnus Média Alapítvány – elnök

e-mail: [email protected]


EEggyymmáásstt kkööllccssöönnöösseenn kkiieeggéésszzííttõõ

öösssszzeekkaappccssoollóóddááss

Visszatérő témáink a civil szféra

életére is jellemző „nincs új a

nap alatt” motívumát erősítik.

A civil – állami – gazdasági szférák

összekapcsolódása, egymáshoz való

viszonya társadalmilag meghatáro-

zott valóság. Ugyanabban a társadal-

mi közegben, csak más-más hatalmi

és érdekviszonyok közepette műkö-

dik a három szektor. Számos elméle-

ti megközelítés és okfejtés írja le e vi-

szonyrendszer sajátosságait, model-

lezi ideális működését. Az Európa-

szerte különböző állami és gazdasági

berendezkedések közepette, a más-

más hagyományokra és kultúrára

épülő civil szférák is igen eltérőek és

e viszonyrendszer is más-más arcot

mutat. Vannak azon-

ban olyan sarkalatos

pontok e három szek-

tor viszonyrendszeré-

ben, melyek bármely

országot, kultúrát is

vegyük alapul ugyan-

úgy érvényesek. Ugyan-

is, ha az egymáshoz

fűződő viszony cél-

szerűségét kívánjuk

megragadni, akkor az

a legegyszerűbben a

címben is jelzett egy-

mást kölcsönösen kiegészítő össze-

kapcsolódás, amely erősíti és segíti

úgy az egyes szektorok, mint a mind-

három szektor együttes létét és mű-

ködését. Már ebből is jól érzékelhető,

hogy itt együttlétről beszélünk. Nem

választás kérdése, hogy egy társada-

lomban van-e állami hatalom, le-

gyen-e gazdaság, avagy létrejöjjenek-

e civil szervezetek. Vagyunk, mégpe-

dig oly módon, hogy az egyes szek-

torok „különálló” léte és történése

akarva akaratlanul is komoly hatás-

sal van a másik két szektor életére.

Most éppen egy ilyen jelenségnek va-

gyunk tanúi, és akár szenvedő ala-

nyai is: gazdasági válság – Vitafórum

rovatunk a civil szféránkra gyakorolt

hatásáról vet fel gondolatokat. És ez

nemcsak a szektorok kölcsönhatásá-

ra példa, hanem arra is rávilágít,

hogy ez a viszonyrendszer nem csak

az országhatárokon belül, hanem azt

meghaladva, túllépve, globális mére-

teket is ölthet. Hűséges olvasóink ta-

lán még emlékeznek a 2007-ben meg-

jelent harmadik lapszámunkra, mely

a globális civil társadalom témakörét

fogta át. De hadd kanyarodjunk visz-

sza a jelen lapszámunkhoz.

Civilekként sok-

szor érezzük e vi-

szonyrendszerben a

függést, a kiszolgálta-

tottságot. Ám, ha job-

ban a dolgok mélyére

nézünk, amint ezt

Jenei György tette,

kiderül, hogy „a gaz-

dasági versenyképes-

ség erősítése stratégi-

ai távlatban nem a

gazdaság területén dől

el, mert nem a gazda-

ságnak van társadalma, hanem a tár-

sadalomnak van gazdasága”. Szá-

munkra újszerű, de nagyon is meg-

alapozott szemléletmód. És további

figyelemreméltó gondolatokat olvas-

hatnak az érdeklődök e cikkben.

Rajnai Gábor a működő partner-

ség sarokköveire mutat rá, és a sike-

res együttműködésekre jó példákat is

ad. Ezek a bizonyítékai annak, hogy

igenis van jó együttműködés, továb-

bá annak is, hogy ez nem uniformi-

zálható. Minden adandó helyzetben

meg kell találni azokat a sarokponto-

kat, amelyek révén kialakítható és

működtethető az egymást kölcsönö-

sen kiegészítő összekapcsolódás.

Az elméleti elemzésektől a gya-

korlat felé haladva e lapszámunkban

azokat az eseteket vizsgáljuk meg kö-

zelebbről, amelyek a szektorok ösz-

szekapcsolódásából születtek. Így

alakultak ki a vállalatok társadalmi

felelősségvállalási programjai. És ez

szintén a Jenei György által felvetett

gondolatokat igazolja. Christopher

Worman egyszerűen és közérthetően

példázza cikkében, hogy egy közös-

ség életére és ezáltal a gazdasági

helyzetére is milyen kihatással lehet

egy jól működő civil szervezet, továb-

bá, hogy ez miként is hozható össze-

függésbe a vállalkozók társadalmi fe-

lelősségvállalási programjaival.

De nemcsak a civil oldalról néz-

tük meg ezt a kérdést, hanem a vál-

lalkozók oldaláról is. Lapszámunk-

ban az ERSTE és a Vodafone társa-

dalmi felelősségvállalási programja-

ikról, szponzorálási elveikről szá-

molnak be.

Ugyancsak e két szektor érdekes

összekapcsolódásából születtek meg

a szociális vállalkozások, azok a vál-

lalkozási formák, amelyeket többnyi-

re civil szervezetek indítanak el, és

amelyek nem kiemelten a profitszer-

zésre orientáltak, hanem sokkal in-

kább a reális közösségi igények ki-

szolgálására. Hogy mi is történik ak-

kor, amikor a civil szervezet eme te-

vékenységének a sikerét a piac hatá-

rozza meg, hogy mely területeken és

miként is működnek a szociális vál-

lalkozások arról Dr. G. Fekete Éva

cikkéből tájékozódhatnak részlete-

VVaaggyyuunnkk,, mmééggppeeddiigg

oollyy mmóóddoonn,, hhooggyy aazz

eeggyyeess sszzeekkttoorrookk „„kküü--

llöönnáállllóó”” llééttee ééss ttöörrttéé--

nnééssee aakkaarrvvaa aakkaarraattllaa--

nnuull iiss kkoommoollyy hhaattááss--

ssaall vvaann aa mmáássiikk kkéétt

sszzeekkttoorr éélleettéérree..


sen. De nemcsak az elméleti oldaláról

közelítettük meg e témát, hanem a

gyakorlatról is képet kívántunk adni,

ezért egy működő szociális vállalko-

zásról kérdeztük Hunti Mihályt, aki

a kistérségi tévét működtető Reflex

Szociális Szövetkezet ügyvezető el-

nöke.

Az állami és a civil szféra kapcso-

latáról sem feledkeztünk meg, egy

nemrég Magyarországon végzett ku-

tatás összefoglalója jól körvonalazza

azokat a lehetőségeket, amelyeket e

két szektor összekapcsolása magába

rejt, ugyanakkor azok a kérdések is

megfogalmazódnak e cikkben, ame-

lyeken nekünk, civileknek kellene el-

gondolkodnunk.

Mrázik György az erdélyi olva-

sók számára talán teljesen ismeret-

len, de a három szektor összekapcso-

lódásának igen érdekes, működő pél-

dáját mutatja be, írásában az átenge-

dett iparűzési adóval ismerkedhe-

tünk meg.

Rovataink ez alkalommal is új és

igen érdekes történéssel (Civil kurá-

zsi), témákkal (Vitafórum, Kulturális

kitekintő), művekkel (Civil Könyves

Pavilon) ismertetik meg olvasóinkat.

Beszámolóinkból pedig azok, akik

nem lehettek ott a X. Civil Fórum

konferencián, avagy a III. Népmű-

vészeti Akadémián, betekintést nyer-

hetnek e történésekbe.

És végül, de nem utolsó sorban,

mindenkinek sikeres kapcsolatépí-

tést és együttműködést kívánok a

másik két szektor szereplőivel, hisz

„Összejönni – ez a kezdet. Együtt

maradni – haladás. Együtt dolgozni –

siker.” (Henry Ford)

Csáki Rozália

főszerkesztő


CCiivviill sszzeerrvveezzeetteekk,, ggaazzddaassáággii vveerrsseennyykkééppeesssséégg,,

kköözzöössssééggééppííttééss

Immár „bőrünkön érezzük” a vi-

lágméretű pénzügyi és gazdasági

válság kibontakozását a Kárpát-

medencében. Egyre többen hasonlít-

ják ezt a folyamatot az 1929-1933-as

gazdasági világválság kezdeti esemé-

nyeihez. A történeti párhuzam jogos-

ságához ma már nem fér kétség. Az

igazi kérdés az, hogy most elkerülhe-

tő-e az akkori tragikus végkifejlet,

aminek egyik alapvető követelménye

a gazdasági versenyképesség erősíté-

se a Kárpát-medence országaiban.

Tanulmányunk témája: mi a szere-

pe a civil társadalomnak és szerveze-

teinek a versenyképesség erősítésé-

ben. Szemléleti közelítésünk lényege,

hogy a gazdasági versenyképesség

erősítése stratégiai távlatban nem a

gazdaság területén dől el, mert nem a

gazdaságnak van társadalma, hanem

a társadalomnak van gazdasága.

Ez a szemlélet sokszor hiányzik

térségünk országaiban, vagy ha nem

hiányzik, akkor nem kap kellő hang-

súlyt. Miben nyilvánulnak meg a fent

említett hiányosságok?

Az első fogyatékosság, hogy a

közpolitikai folyamatok szereplői –

főleg a politikusok és a köztisztvise-

lők – „dichotom” szemléletben köze-

lednek a társadalomhoz, alapvető

különbséget téve két tényező: a ma-

gántőkét termelő magánvállalkozá-

sok és a köztőkét előállító kormány-

zat és annak közintézményei között.

Ez a szemlélet azonban idejétmúlt.

Az elmúlt évtizedben radikális szem-

léleti változás ment végbe az Európai

Unió hagyományos tagországainak,

és olyan központi szerepet játszó

nemzetközi intézmények, mint a Vi-

lágbank vezetőinek körében.

Az új szemlélet lényege, hogy a

társadalom működé-

se nem „kétlábú”, ha-

nem „háromlábú szék-

hez” hasonlítható, a-

melyben egyenrangú

fontosságúak a ma-

gántőkét termelő ma-

gánvállalkozások, a

köztőkét előállító köz-

intézmények és a tár-

sadalmi tőkét előállító

civil társadalom és

annak intézményei.

Mondanom sem kell,

hogy a háromlábú szék

stabilabb a kétlábú széknél.

Ehhez a paradigmaváltáshoz a

Világbank keserves és sok pénzt fel-

emésztő történelmi leckék árán jutott

el. Évtizedeken keresztül a fejlődő or-

szágoknak nyújtott segélypolitika ve-

zérelve az volt, hogy a gazdasági fej-

lődést kell ösztönözni befektetések-

kel, mert ez automatikusan ösztönző

hatású a társadalmi jólét kibontako-

zására. Azonban az előzetes várako-

zások nem teljesültek, az életszínvo-

nal nem emelkedett, és a befektetések

sem térültek meg.

A sorozatos kudarcok paradigma-

váltást eredményeztek. Nemzetközi-

leg ismert és elismert közgazdászok

– mint Stiglitz és Kaufmann – fogal-

mazták meg, hogy önfenntartó gaz-

dasági növekedést csak a társadalmi

tőkébe történő beruházás eredmé-

nyezhet.

Köztudott, hogy a

társadalmi tőkébe tör-

ténő beruházás alap-

vetően két dolgot je-

lent. Egyfelől olyan

intézményfejlesztést,

amely emeli a társa-

dalom tagjainak isko-

lázottsági színvonalát

és kultúráltságát, ja-

vítja az egyének egész-

ségi állapotát és szo-

ciális helyzetét. Más-

felől olyan közösség-

építést jelent, amelyet

olyan értékek orientálnak, dominál-

nak, mint a közbizalom, a szolidari-

tás, a konszenzus- és kompromisz-

szumkészség. Ezen a területen az új-

keletű felismerés a közösségépítés, a

közösségi kapcsolatok minőségének

felértékelődése.

Már Robert Putnam kimutatta 1993-

ban megjelent munkájában (Making

Democracy Work), hogy Észak-O-

laszország és Dél-Olaszország mar-

káns gazdasági fejlettségi szintkü-

lönbségének hátterében értékorientá-

ciós eltérés áll. Nevezetesen az, hogy

amíg Dél-Olaszországban a domi-

...... aa ggaazzddaassáággii vveerr--

sseennyykkééppeesssséégg eerrõõssííttéé--

ssee ssttrraattééggiiaaii ttáávvllaatt--

bbaann nneemm aa ggaazzddaassáágg

tteerrüülleettéénn ddõõll eell,, mmeerrtt

nneemm aa ggaazzddaassáággnnaakk

vvaann ttáárrssaaddaallmmaa,, hhaa--

nneemm aa ttáárrssaaddaalloomm--

nnaakk vvaann ggaazzddaassáággaa..


náns integratív tényező a vertikalitás,

addig Észak-Olaszországban a hori-

zontális integráció a domináns. Ez az

értékorientációs eltérés gazdasági

versenyképességi tényező. A modern

gazdaságokban ugyanis a gazdasági

teljesítmény színvonala meghatározó

mozzanata a hálózatépítés, amelyet

támogat, megkönnyít a horizontális

integráción nyugvó társadalmi hát-

tér. Viszont a dél-olasz vertikális in-

tegráció egyenesen akadályozza a

hálózatok kiépítését és működtetését.

Douglas North lényegében hason-

ló okokra vezeti vissza Észak-Ameri-

ka és Dél-Amerika gazdasági fejlett-

ségi szintbeli különbségét. Eszerint

Dél-Amerika gazdasága azért fejletle-

nebb, mert ebben a térségben a verti-

kális integráció dominál.

Releváns-e a paradigmaváltás

szükségessége a Kárpát-medence or-

szágaiban? Válaszunk egyértelműen

igen, amelynek számos sajátos, a tér-

ségre jellemző összetevője közül az

első, hogy a régió országaiban a piac-

gazdasági átmenet a ’90-es évek ele-

jén nem organikus, hanem funkcioná-

lis alapon kezdődött el. Ezekben az

években a piacgazdasági átmenet

külső, gazdasági és katonai késztetés

hatására vette kezdetét. A térség or-

szágaiban a civil társadalmakat az

előző rendszerben felszámolták, a pi-

aci erőknek legfeljebb erősen korláto-

zott szerep jutott a tervgazdálkodási

rendszer keretében. Így a „háromlábú

szék” lábai közül a rendszerváltás

kezdetén a többpárti demokrácia és a

jogállamiság követelményei alapján

megújult állam került a középpontba.

Az elmúlt 18 ében a piacgazdasá-

gi mozzanatok kibontakozása és a ci-

vil társadalom megélénkülése és fel-

szerveződése ellenére az állam ma-

radt a középpontban. Vagyis nagyon

is időszerű és szükséges a civil társa-

dalom erősödése, az állammal és a

piaccal egyenrangú tényezőként tör-

ténő megjelenése. Térségünk sajátos-

sága, hogy ez nemcsak a gazdasági

versenyképesség erősítésének köve-

telménye. Az átmenet 30-40 évre te-

hető kiteljesedésének követelménye

is az, hogy a civil társadalom lépjen

az állam helyébe és a modern, hagyo-

mányos Európa Uniós tagországok

mintáját követve a civil társadalom

működtesse egyfelől a piacot, a ma-

gánvállalkozásokat másfelől az álla-

mot, a kormányzatot is.

Ezen a ponton két kérdés merül fel:

– mennyiben támogatja ezt az i-

rányt a politikai rendszer?

– mennyiben képesek ilyen irányú

késztetésre a civil társadalom és

szervezetei?

Az első számú probléma, hogy a tér-

ség országaiban a demokratikus poli-

tikai rendszer kifejlődése megrekedt

a képviseleti demokrácia szintjén.

Persze egyértelműek az eddigi ered-

mények:

– a liberális demokrácia jogi és in-

tézményi keretei létrejöttek

– a jogállamiság működésének ke-

retfeltételei kialakultak.

A képviseleti demokrácia működik, a

közvetlen demokrácia eszközeit is al-

kalmazzák (országos és helyi népsza-

vazások), ugyanakkor nem történt

meg az átlépés a részvételi demokrá-

cia szintjére. Már pedig a hagyomá-

nyos Európai Uniós országokban a

részvételi demokrácia a mindenna-

pos működési forma. Ez azt jelenti,

hogy a demokrácia nem korlátozódik

a négy- vagy háromévenkénti válasz-

tási részvételre, hanem a választások

közötti időszakban az érdekvédelmi

szervezetek a közpolitikai döntésho-

zatal intézményes szereplői. Térsé-

günk országaiban a részvételi de-

mokrácia intézményei nem működ-

nek rendszeresen, és sokszor – kardi-

nális kérdések helyett – inkább peri-

fériális kérdésekkel foglalkoznak.

Vagyis a demokrácia megrekedt a

képviseleti demokrácia szintjén, és

nem biztosít intézményes kereteket a

civil társadalom beleszólási és rész-

vételi igényeinek. Ennek következ-

ménye kifejeződik már a képviseleti

demokrácia intézményeivel kapcso-

latos bizalmatlanságban, a növekvő

passzivitásban, a választási részvéte-

li arányok visszaesésében.

A másik probléma, hogy a civil

szervezetek részvétele a közpolitikai

folyamatokban aszimmetrikus. A

közszolgáltatások nyújtásában a civil

szervezetek szerepe számottevő és

növekvő mértékű. Ez a részvételi

mozzanat azonban nem mindig ter-

jed ki a döntéshozatalra. Más szavak-

kal: a civil szervezetek bekapcsolódá-

sa a közpolitika alkotásába nem teljes

körű. Jelentős deficitek mutatkoznak

a döntéshozatal területén, ugyanak-

kor a kormányzatok igénylik és tá-

mogatják a civil szervezetek bekap-

csolódását a megvalósítási folyama-

tokba, különösen szociális, egészség-

ügyi és oktatási területeken.

A térség elmaradottsága ezen a

területen is szembetűnő az Európai

Unió hagyományos tagországaival

szemben, ahol a részvételi demokrá-

ciát – amely elsősorban olyan hagyo-

mányos érdekvédelmi szervezetek-

nek biztosít beleszólási, részvételi,

együttdöntési lehetőségeket, mint a

szakszervezetek és a szakmai kama-

rák – kiegészítették a civil dialógus

olyan intézményes formáival, ame-

lyek speciálisan a civil szervezetek

számára biztosítanak konzultatív és

együttdöntési jogokat. Ebben az eset-

ben az Európai Unió évtizedünkben

kibontakozó irányvonala találkozik

térségünk közösségeinek, a társada-

lom tagjainak – sokszor kielégítetlen

– igényeivel.

A másik alapkérdés az, hogy mit

kell tenniük a civil szervezeteknek

azért, hogy kezdeményező szerep-

vállalásra legyenek képesek a közpo-

litikában?

Az első probléma a civil szerveze-

tek dualitása. Kuti Éva szerint ez a

dualizmus abban nyilvánul meg,

hogy adott civil szervezetek esetében

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

SSzzöövveegg nnééllkküüll


nem lehet tudni, hogy a civil társada-

lom érdekeinek kifejeződései-e, vagy

pedig a kormányzati politika, netán

valamelyik politikai párt meghosz-

szabbított karjai? Nagyon sokszor

előfordul, hogy a kormányzati támo-

gatást a civil szervezet függetlensé-

gének korlátozásával kapcsolják ösz-

sze. Üdvözlik a közszolgáltatások

nyújtásában történő részvételt, de ne-

hezményezik, ha a támogatott szer-

vezet a civil társadalom érdekeinek

az érvényesítéséért lép fel. Még éle-

sebb függés tapasztalható akkor, ha a

politikai pártok egyike alapít civil

szervezetet, vagyis a

civil szervezet „trójai

falovába” bújva érvé-

nyesít pártcélokat. Az

alapvető feladat meg-

találni-kialakítani a

kormányzati támoga-

tás olyan intézmé-

nyes kereteit, amely-

ben a támogatás nem

kapcsolható össze a

civil szervezetek füg-

getlenségének, auto-

nómiájának korláto-

zásával. Ilyen kísérlet

volt Egerben a Civil

Kerekasztal, amelynek kedvező ta-

pasztalatait felhasználva országos

szinten is létrejött a civil szervezetek

képviseletét is magában foglaló

Nemzeti Civil Alap, amelynek pénz-

beli erőforrásait a Nemzeti Civil Ta-

nács és a Kollégiumok osztják el.

A másik problémakört a civil szer-

vezetek közötti kooperációs hiányos-

ságok alkotják. Ez a civil szervezetek

közötti – demokráciában természetes

– versengést olyan fragmentációra

élezheti, amelynek következtében a

civil szervezetek alku ereje meggyen-

gül a kormányzati intézményekhez

fűződő partneri viszonyban, sőt szél-

sőséges esetben a fragmentációt a

kormányzati partner a civil szerveze-

tek megosztásával, egymás elleni ki-

játszásával használhatja ki.

A harmadik probléma, hogy a ci-

vil szervezetek nem mindig tudnak

hatékonyan a vertikális integráció

visszaszorítása érde-

kében fellépni, és

nyomást gyakorolni a

társadalom horizon-

tális integrációjának

irányában. Ennek oka,

hogy gyakran maguk

is vertikálisan szerve-

zettek. Ez kiderül ak-

kor, amikor vezetőik

– a döntéshozatalban

történő részvétel so-

rán – magánvélemé-

nyüket nyilvánítják

ki, a képviselt szerve-

zet érdekei helyett.

Ehhez kapcsolódik a civil szerveze-

tek gyakori „belterjessége”, amikor

családi, „parokiális” jellegű összefo-

nódás alapján intézik a közügyeket.

Döntéseik nem nyilvánosak a helyi

közösségek előtt, fontos információ-

kat elhallgatnak vagy szelektívvé, te-

szik az információáramlást.

A problémákat még sorolhat-

nánk. Helyi ismeretek, tapasztalatok

alapján mindenki, aki civil szervezet-

ben dolgozik, hozzá tudna tenni

egyet-kettőt.

A lényeg, hogy a civil szervezetek

stratégiai távlatú feladata a közösség-

építés, amely nem öncél, hanem a civil

társadalom „egyenrangúsítását” szol-

gálja a kormányzat és a magánvállal-

kozások mellett. Ehhez a civil szerve-

zeteknek aktívan be kell kapcsolódni

a társadalmi tőke gyarapításába:

– egyrészt szolgáltató akciókkal és

programokkal olyan kulcsterüle-

teken, mint az oktatás, a kultúra,

az egészségügy és a szociális

problémák;

– másrészt a közösségi kapcsolatok

olyan irányú értékorientációjával,

amely erősíti a szolidaritást, a ko-

operativitást, a horizontális integ-

rációt.

A társadalmi tőke gyarapítása olyan

civil szervezeteket igényel, amelyek

mindennapi működésük során érvé-

nyesítik a következő alapelveket a

közösségek irányába: nyitottság és

átláthatóság, megbízhatóság és ki-

számíthatóság, elszámoltathatóság,

hatékonyság és eredményesség.

Ez a Kárpát-medence országai és

etnikumai számára közös követel-

mény.

Jenei Gyögy

Corvinus Egyetem – egyetemi tanár


...... aa cciivviill sszzeerrvveezzeetteekk

ssttrraattééggiiaaii ttáávvllaattúú ffeell--

aaddaattaa aa kköözzöösssséégg--

ééppííttééss,, aammeellyy nneemm

öönnccééll,, hhaanneemm aa cciivviill

ttáárrssaaddaalloomm „„eeggyyeenn--

rraannggúússííttáássáátt”” sszzooll--

ggáálljjaa aa kkoorrmmáánnyyzzaatt

ééss aa mmaaggáánnvváállllaallkkoo--

zzáássookk mmeelllleetttt..

Felhasznált irodalom

1. Jenei, Gy. Et al. (2005): Local Governments, Civil Society Organizations and Private Enterprises – Partnerships

In: Providing Social Services: The Case of Eger, Hungary. In: Journal of Comparative Analysis. Vol 7. No 1. 73-94.

2. Kaufmann, D. (2003): Rethinking Governance: Empircal Lessons Challenge Orhodoxy, Discussion draft, 11

March, The World Bank, Washington DC.

3. Kuti, Éva (1996): The Nonprofit Sector in Hungay, (Manchester: Manchestr University Press).

4. Putnam, Robert D., Leonardi R. and Nanetti, Raffaela Y. (1993): Making democracy work. Civic traditions in mo-

dern Italy. Princeton University Press, Princeton, NJ.

5. Stiglitz, Joseph (2002): Transparency in Government, In: The Right to Tell: The Role of Mas Media in Ecinomic

Development, The World Bank Publications, Washington DC.


Akülönböző civil fórumokon,

de azokon túl is, sok szó esik a

partnerségről. Ezekben a be-

szélgetésekben a partnerség a legtöbb

esetben, mint új civil elvárás fogalma-

zódik meg a más döntési folyamatok-

ban megjelenő szereplők felé, úgy-

mint az önkormányzatokkal és/vagy

a vállalkozói közeggel való viszony-

ban. A téma feldolgozása kapcsán

sokszor elemezzük, hogy miként is

kellene partneri együttműködést, ér-

demi, egyenrangú párbeszédet kiala-

kítani az adott, akár mindhárom

szektor között, de kevésszer jutunk el

annak elemzéséig, hogy mitől is mű-

ködőképes egy-egy partnerség.

1. Különbségek –

legitimáció és szerepek

Ha – némi leegyszerűsítéssel – az

említett három szektort, vagyis a ci-

vil társadalmat, az önkormányzato-

kat, tehát az úgynevezett közhatal-

mat, valamit az üzleti, más néven a

forprofit kört tekintjük együttműkö-

dő partnernek, először is a különbsé-

gek a legszembetűnőbbek. A szekto-

rok közötti különbségek között is cél-

szerű kiemelni a legitimációban és a

szerepekben meglévőket.

A legitimáció ebben az értelem-

ben arra fókuszál, hogy az adott

szektor számára mi biztosít olyan

társadalmi státuszt, küldetést, ami

felhatalmazást jelent helyi és/vagy

térségi döntési folyamatokban való

részvételre.

Ez a legitimációs háttér a civil

szektorban a legösszetettebb. Egy ci-

vil szerveződés, ami lehet akár baráti

kör, vagy önálló szervezet, attól válik

legitimmé, hogy:

– egy adott település és/vagy a tér-

ség lakói számára mennyire aktu-

ális, és milyen kör számára fontos

kérdést „tűz a zászlajára”?

– az adott kérdés mögé milyen szé-

les társadalmi hátteret tud felso-

rakoztatni?

Ennek a két feltételnek egyszerre ele-

get kell tenni, ami nem egyszerű fel-

adat és nem is mindig sikerül tökéle-

tesen, illetve hatékonyan.

A legitimáció a közhatalom, va-

gyis az önkormányzatok tekinteté-

ben a demokratikus jogállamokban

törvények által deklarált feltételek

között a választások útján alakul ki.

Ez egyrészt jól érzékelhető legitimá-

ció, de a működő partnerség tekinte-

tében számos veszélyt is rejt magá-

ban, különösen a választások közötti

folyamatos párbeszéd fenntartása te-

kintetében. Előfordul, hogy a telepü-

lések szintjén a választott testületek

„bezárkóznak”, a választások között

a testület tagjai magukat tekintik

egyedüli civil képviselőnek.

A legitimációt az üzleti szférában

az üzleti siker teremti meg. A sikeres

vállalkozó „ütőképes”, neki lesz ereje

a település sorsára hatni, az emberek

előtt tekintélyt kivívni. A tapasztala-

tok szerint a működő partnerségi lá-

bat az üzleti szektorral a legnehezebb

kialakítani. Ez a feladat települési

szinten sem egyszerű, de különösen

bonyolult térségi vonatkozásban.

A három szektor szerepe, felada-

tai, bővebb értelemben társadalmi

küldetése is nagyon eltérő. Némi le-

egyszerűsítéssel – a legitimációhoz

hasonlóan – a három szektor szerep-

köre is karakterisztikusan eltér egy-

mástól.

A civil szektor – éppen a társadal-

mi legitimitás érdekében – a lakosság

számára fontos és értékes kérdés

megoldását, annak képviseletét vál-

lalja fel. Ez a legtöbb esetben valami-

lyen közösségi érték. Emiatt is lehet

mondani, hogy a partnerségi kapcso-

latokban a civil társadalom az érték-

re fókuszál, vagyis az a szerepe,

hogy az ügyek értékét képviselje a

partnerségi kapcsolatokban.

A közhatalom, vagyis az önkor-

mányzati szektor a választási ciklus-

ra meghirdetett és elfogadott tervét, a

benne megfogalmazott programokat

és projekteket kell megvalósítsa. Ez a

ciklusterv általában konkrét ered-

mény-célokban fogalmazódik meg.

Ilyenek lehetnek az intézményépítés

vagy fejlesztés, víz- vagy csatornahá-

lózat létesítés, út- vagy járdaépítés,

illetve a közösség számára a szolgál-

tatások fejlesztése, azok fenntartása,

és hasonlók. Tehát, a közhatalom – a

választási ígéreteinek megfelelően –

konkrét eredmények elérésében ér-

dekelt, így erre fókuszál.

Az üzleti szektor fő szerepe, hogy

akár termelő, akár szolgáltató tevé-

kenységet folytat, a vevő számára

megbízhatóan és folyamatosan tegye

azt. Ennek a természetes bázisa a

gazdasági stabilitás, amit a nyeresé-

ges működés alapoz meg. Ez hozza

azt az eredményt is, hogy a vállalko-

zás az adott településen, vagy térség-

ben munkahelyeket teremt, foglal-

koztat. Ennek megfelelően a forprofit

szereplők elsősorban az üzleti ha-

szonra fókuszálnak.

2. Feltételek

Az eltérő legitimitás és a szerepek-

ben bemutatott különbségek igen-

csak nagy feladatot jelentenek a part-

nerség kialakításában. De nézzük

meg, milyen feltételek kellenek ah-

hoz, hogy a partnerség létrejöjjön?

Közös programok

és átlátható érdekek

Amennyiben a partnerséget települé-

si és/vagy térségi szinten szeretnénk

működőképessé tenni a legfontosabb

feltétel a közös programok, illetve a

programok közötti kapcsolat megta-

lálása.

A kulcskérdés az, hogy a szándé-

kok és az időrend szinkronba hozha-

tók-e az egyes szereplői kör prog-

ramjainak megvalósításában.

A programok szinkronitásában

már a tervezés, de a megvalósítás so-

rán ugyanúgy kiemelt szerepe van az

érdekek harmóniájának is.

A partnerség működőképessége

tekintetében a siker akkor remélhető,

ha a három eltérő szereplői kör mind

a programokban, mind az érdekeik-

ben megtalálják a közös felületeket.

Ez lehet, illetve kell legyen a progra-

mok, az együttműködés, vagyis a

partnerség összetartó ereje, a közös

siker záloga.

Együttműködési készség

és konfliktuskezelés

A lehetséges közös sikernek nagy

csábereje lehet, de az esélye csak ak-

kor tűnik fel, ha a három szektor sze-

replői fontosnak tartják az együttmű-

ködést, és tesznek is érte. Ehhez pe-

dig kell néhány olyan tényező, ame-

MMûûkkööddõõ ppaarrttnneerrsséégg aa sszzeekkttoorrookk kköözzöötttt


lyeknek sokszor nagyon is híján va-

gyunk. Olyanokra gondolok, mint

tolerancia, empátia, vagy türelem,

de mondhatnám az egymás iránti

tiszteletet is.

Sokszor ezeket nem

tartjuk elég fontos-

nak, vagy prűd módon

nem beszélünk róluk.

Általában ennek az

eredménye, hogy nem

válnak nyilvánvalóvá

az érdekek sem, pe-

dig fedett vagy eltit-

kolt érdekekkel ne-

héz valódi és műkö-

dőképes partnerség-

ben gondolkodni. Az

érdekek harmóniája

nélkül nem csak a

partnerség válhat nehézkessé, de

megrekedhetnek a programok is, és

így elmaradhat a vélt vagy vágyott

siker is. Tehát, ha olyan feladatba

„vágjuk a fejszénket”, amely több

szereplőt, adott esetben több szektor

szereplőit feltételezi, akkor nélkülöz-

hetetlen feltétel a leírt minőségek

számbavétele és alkalmazása.

Természetesen azt is tudni kell,

hogy egy-egy partnerség keretében

az érdekek harmóniájára való törek-

vés nem eredményezi a szereplők

érdekeinek megszűnését, annak tel-

jes feladását. Emiatt a partnerség ke-

retei között állandó feladat a konflik-

tuskezelés. Tudomásul kell venni,

hogy a konfliktus önmagában nem

káros, sőt időnként jól felszínre hoz-

za a rejtett érdekviszonyokat. Kár ab-

ból származik, ha nem jól menedzsel-

jük a konfliktust.

Előfordul, hogy a beavatkozások,

az egyes helyzetekben választott rea-

gálások indokolatlanul növelik a fe-

szültséget, és emiatt megkopik, le-

épül vagy szétesik a partnerség. Sok-

szor ezek mögött alulinformáltság,

indokolatlan feltételezések, esetleg

szükségtelen manipulációs szándé-

kok vannak. Ezeket tisztázni kell, és

meg kell teremteni a tisztázás feltéte-

leit, amelyekhez persze a partnerek

közös szándéka kell. Ilyen helyzetek-

ben a vezérfonalat a három „érdek-

kör” átfedő területei, a közös érdek-

felületek adják.

Emiatt is fontos a közös programok-

ban előre tisztázni az érdekviszonyo-

kat, a közösnek tekinthető érdekeket.

A felmerülő konfliktusok során ezek

a legstabilabb pontok a konfliktuske-

zelésben, ugyanis összekötik a part-

nereket az esetleg felmerülő számos

elválasztó tényező mellett. Az ilyen

szakítópróbák, ha eredményes a

konfliktuskezelés, megerősíthetik a

szövetséget, akár javíthatják a part-

nerség erejét is.

Szervezeti keretek

és jogi feltételek

Különösen a hosszú

távú partnerségeket

célszerű közösen ki-

alakított szervezeti

keretek között foly-

tatni. Az együttmű-

ködés szervezeti ke-

rete lehet formális,

akár önálló jogi sze-

mélyiségű is, de na-

gyon megfontoltan

szabad emellett dön-

teni. A formális szer-

vezeti keretek sokat segítenek a part-

nerek kalkulálható és átlátható

együttműködésének harmonizálásá-

ban, de a ki nem érlelt módon létre-

hozott szervezeti keretek nagy csap-

dákat jelenthetnek.

A szervezeti együttműködés foly-

hat közösen kialakított nem formális

keretek között is. Ez a forma sok

meglepetést jelenthet a partnereknek,

de nagy rugalmasságot, vagyis moz-

gásteret is jelent a szereplők számára.

Egy-egy program megvalósításában

kialakuló partnerséget csak kipróbált

felek között szabad szigorú formális

partneri viszonyba terelni.

Az együttműködések, a partneri

kapcsolatok szervezett kereteinél

sokszor a legfontosabb, hogy adott-e

vagy van-e lehetőség valamilyen jogi

keretet adni a partnerség feltételei-

nek. Ezekre jó példa, amikor a leg-

erősebb jogszabályi legitimitással bí-

ró önkormányzati kör helyi szabá-

lyokat alkot a civil és/vagy vállalko-

zói szektor képviseleti, illetve folya-

matos tájékoztatási feltételeire.

A szabályozott part-

nerséghez jó minták-

kal szolgál maga az

Európai Unió is, ami-

kor a strukturális ala-

pok felhasználásáról

szóló rendelkezésé-

ben kötelezően előírja

a partnerségi viszony

kialakításának igé-

nyét. Ugyanígy alkal-

mazható minta lehet –

akár nemzeti jogsza-

bályi háttér nélkül is –

a Magyarországon ki-

alakított civil képviseleti rendszer a

területfejlesztési tanácsokba. Ebben

az esetben a civil szervezetek, ame-

lyek jelenthetnek vállalkozói képvi-

seleteket is, önszervező módon dele-

gáltakat választanak a döntésre jogo-

sult fórumokba. Ez megtehető jogi

szabályozás nélkül, mert megfelelő

társadalmi bázis esetén akár kikény-

szeríthető is a partnerség elfogadása.

3. Modellek

Működő partnerségeket leginkább a

döntési fórumokban való részvétel-

nél, illetve az említett szektorok kö-

zös programjainak kialakítása során

célszerű elvárni. Ennek megfelelően

azokat az érdekharmonizációs tere-

ket indokolt számba venni, ahol az

egyes szektorokat érintő döntések

születnek.

Település- és térségfejlesztés

Mondhatni, a három szektor szerep-

lői számára a legfontosabb döntési

keretek az önkormányzati testüle-

tek, illetve a térségi döntési fóru-

mok, ahol közvetett vagy közvetlen

módon szintén elsősorban a települé-

si képviselők vannak többségben. Te-

hát ebben a közegben kell modellez-

ni a különböző szektorok szereplői-

nek külön-külön és együtt a partner-

ség lehetőségeit és feltételeit.

Ezeknek a fórumoknak a partner-

ségi viszonyai két feltételen múlnak,

vagyis:

– van-e fogadókészsége és együtt-

működési szándéka a döntéshozó

testületnek, illetve, ha igen, akkor

a döntések során milyen módon és

mértékben teremti meg a feltétele-

it a partneri párbeszédnek?

– az adott település, illetve térség

többi szereplője milyen határo-

zottsággal igényli a partnerségi

részvételt és milyen erőfeszítése-

ket, energiaráfordítást tesz ennek

érdekében?

Amennyiben az egyes településeken,

illetve térségekben a különböző szek-

torok szereplői nyitot-

tak az együttműködés-

re, célszerű közösen

kialakított modellt fel-

állítani a partnerség

kereteire. Jó, ha a mo-

dell rendezi a partner-

ség találkozási pontja-

it, pontosan megjelöli

azokat a fórumokat,

szituációkat, amelyek-

ben indokolt a párbe-

szédnek megjelennie.

Ugyanígy jó, ha a fe-

lek tisztázzák az eljá-

rási szabályokat is, amely vonatkoz-

hat az információk biztosítására, a kép-

viselet szabályaira és különös tekintet-

tel a kompetenciákra, a hatáskörökre.

AA ppaarrttnneerrsséégg mmûûkköö--

ddõõkkééppeessssééggee tteekkiinn--

tteettéébbeenn aa ssiikkeerr aakkkkoorr

rreemmééllhheettõõ,, hhaa aa hháá--

rroomm eellttéérrõõ sszzeerreeppllõõii

kköörr mmiinndd aa pprrooggrraa--

mmookkbbaann,, mmiinndd aazz

éérrddeekkeeiikkbbeenn mmeeggttaa--

lláálljjáákk aa kköözzööss ffeellüüllee--

tteekkeett..

MMûûkkööddõõ ppaarrttnneerrsséé--

ggeekkeett lleeggiinnkkáábbbb aa

ddöönnttééssii ffóórruummookkbbaann

vvaallóó rréésszzvvéétteellnnééll,,

iilllleettvvee aazz eemmllíítteetttt

sszzeekkttoorrookk kköözzööss

pprrooggrraammjjaaiinnaakk kkiiaallaa--

kkííttáássaa ssoorráánn ccééllsszzeerrûû

eellvváárrnnii..


Vidéki térségek

és a vidékfejlesztés

Sajátos területe a partnerségnek a vi-

dékfejlesztés, amely vonatkozhat egy

hátrányosabb helyzetű településre is,

de elsősorban kiterjedtebb vidéki tér-

ségek gondjainak kezelésére utal.

Egy vidéki térség kezelésének eszkö-

zei jelentősen eltérnek a települési,

különösen urbánus jellegű nagyobb

városok gondjainak kezelési lehető-

ségeitől. Jellemzően kiterjedtebb tér-

ről, lazább szervezeti és személyi

kapcsolatokról lehet beszélni. Az

ilyen feltételek között más eszközök

alkalmazására van mód a partnersé-

gek kiépítésében és fenntartásában

is. Esetenként nagyobb elszántságot

és kitartást is igényel a partnerség

megteremtése és működtetése.

A vidéki partnerségi kapcsolatok

működtetésének kitűnő példája az

Európai Unióban elterjedt LEADER

módszer, ami a vidéki térségek fej-

lesztési módszere. Ennek alapvető

igénye a partnerség, mondhatni a tár-

sadalmi tervezés egyik megnyilvá-

nulása, ahol az adott térség fejlesztési

programjának kialakítása és megvaló-

sítása a térség közösségére épít és szá-

mít. A térségekben megalakításra ke-

rülő úgynevezett „akció csoportba”

kötelezően szerepelnek önkormány-

zatok, civil szerveződések és vállalko-

zók egyaránt. Emiatt a LEADER mód-

szert szakmai berkekben a térségi de-

mokrácia fejlesztésének legintelligen-

sebb formájaként is emlegetik, így

modellértékű megoldás.

Szakmai partnerségi kapcsolatok

Sajátos modellként kezelhetők az

egy-egy szakmai kapcsolatok kereté-

ben kialakult partnerségi formák.

Ezek közül talán a kultúra és a foglal-

koztatás területén kialakult formákat

célszerű modellértékűnek tekinteni.

A kultúra területén a települési

önkormányzatok egyrészt kötelesek a

közművelődéssel foglalkozni, más-

részt a legtöbb esetben fenntartói a

művelődési intézményeknek. A part-

nerségi viszony másik oldalán jellem-

ző, hogy a művelődési intézmények

mellett általában működnek civil szer-

vezetek, illetve ezek az intézmények

általában helyet adnak a civil társada-

lom igényeinek. Esetenként az is jel-

lemző, hogy a helyi vállalkozók érde-

keltek az intézmény üzemeltetésében,

fenntartásában, netalán megépítésé-

ben, bővítésében, illetve felújításában.

Tehát a helyi és/vagy térségi művelő-

dési intézmények lehetnek egyféle

partnerségi bázisok, illetve az ott ki-

alakuló kapcsolatok rendje egyféle

partnerségi modellként is kezelhető.

A partnerség sajátos formája a tér-

ségi foglalkoztatási partnerség, az

Európai Unióban egyre inkább elter-

jedő modell. Ebben a partneri bázis a

jelentősebb foglalkoztatást biztosító

térségben működő vállalkozók, vala-

mint a munkavállalókat képviselő ci-

vil társadalom jelenik meg. A foglal-

koztatási partnerség sajátos résztve-

vői a szakképző, illetve felnőtt képző

intézmények, amelyek főként a mun-

kaerőpiac igényeinek strukturális

összehangolását segítik.

Áttekintés

Számos partnerségi kapcsolat műkö-

dik az egészségügyi és szociális ellá-

tás területén, amelyek tapasztalatai-

nak megismerése, átvétele valamint

alkalmazása egyaránt lehetséges és

indokolt lehet. Mindenütt jellemző

azonban, hogy a partnerségek műkö-

désében a partnerek közötti párbe-

széd fenntartásában a játékszabály-

ok, illetve a buktatók elkerülésében

az eszközök közel azonosak. Megál-

lapítható, hogy az együttműködő fe-

leknek nyitottaknak és toleránsaknak

kell lenniük a potenciális partnerek

iránt. Szükséges látni és láttatni a

partnerek érdekeit, valamint elhatá-

rozás kell a partnerek részéről az

együttműködésre. Mindez, ha páro-

sul jó programokkal, egymás iránti

empátiával és jó konfliktuskezelési

gyakorlattal, akkor vélhetőleg műkö-

dő partnerségre és közös sikerre szá-

míthatunk.

Rajnai Gábor

ECOVAST Magyarországi Egyesület

– elnök, térségfejlesztési tanácsadó


TTáárrssaaddaallmmii ffeelleellõõssssééggvváállllaallááss**

ééss aa hheellyyii ggaazzddaassáágg jjóó ééss rroosssszz iiddõõkkbbeenn……

Néhány évvel ezelőtt átfutot-

tam egy eléggé érdekes sta-

tisztikai kimutatást, amely rá-

mutat arra, hogy a kis és középes mé-

retű közösségekben a helyi termé-

kekre és szolgáltatásokra elköltött

minden egyes euró a helyi gazdaság-

ban 2,3 eurós befektetést eredmé-

nyez. A statisztikai eredmények a

társadalmi felelősségvállalással (Cor-

porate Social Responsability – CSR)

hozhatók összefüggésbe, hiszen a

vállalkozásokhoz hasonlóan a civil

szervezetek is befolyásolni tudják a

helyi gazdaság alakulását. E folya-

mat megértése érdekében meg kell fi-

gyelni néhány olyan gazdasági ha-

tást, amelyeket egy helyi civil szerve-

zet által megvalósított projekt idéz

elő. Első lépésként kezdjük azzal,

hogy egy támogató bizonyos támo-

gatást biztosít egy projekthez. Ez a

forrás a közösségben kerül felhasz-

nálásra azáltal, hogy a különböző

alapanyagok a helyi kereskedelmi

egységekben kerülnek beszerzésre. A

pénzt a helyi kereskedők felhasznál-

ják saját befektetéseik fejlesztésére

és/vagy az általuk alkalmazott mun-

kavállalók kifizetésére, akik ebből az

összegből a saját fenntartási költsége-

iket fedezik, mint pl. lakbér, élelem

stb. Ehhez hasonlóan a civil szerve-

zet munkatársai is fizetés formájában

felhasználnak egy bizonyos részt a

támogatásból a saját fenntartási költ-

ségeik fedezésére. Ezzel a roppant

egyszerű példával követhető, ho-

gyan vándorol a pénz egyik kézből a

másikba a közösségen belül.

A statisztikai kimutatás második

fele arra mutat rá, hogy minden

* Corporate Social Responsability, mely a vállalatoknak a közösségi, társadalmi élet működésében támogatások révén vállalt felelősségére utal.


egyes euróból, amit külföldi termé-

kekre vagy szolgáltatásokra fordí-

tunk alig 1,2 euró marad a helyi gaz-

daságban. Példaként említhető a civil

szférában az az eset, amikor egy

szaktanácsadót bízunk meg egy fel-

adat elvégzésével (ezt saját felelőssé-

gemre mondom, mivel saját magam

is sok tanácsadást végzek). Abban az

esetben, ha az Ön projektje elnyer

egy támogatást, és azt a saját munka-

erejére fordítja, akkor ez a pénz a fen-

tiekben vázolt módon kerül felhasz-

nálásra és a közösségben marad. Vi-

szont abban az esetben, ha engem

bíznak meg azzal, hogy utazzak ki az

Önök közösségéhez, akkor meg kell

fizetniük az utazási költségeimet (a

MOL kapja meg az én üzemanyag tá-

mogatásomat, és nem az Önök kö-

zössége), illetve a szaktanácsadói dí-

jamat (amellyel boldogan támoga-

tom a saját városomban működő pia-

cot és nem az Önökét). Továbbá

Önök fizetik a szállásköltségeimet, és

talán együtt megyünk vacsorázni is.

Ennek megfelelően minden elköltött

euróból csak 1,2 euró marad az Önök

közösségében a 2,3 helyett, ami csak

abban az esetben áll fenn, ha saját

munkaerőt alkalmaznak a feladat

megvalósításához.

A statisztika eléggé nyomos ér-

vekkel szolgál a helyi filantrópia és

a pénzügyileg megalapozott CSR

közötti kapcsolatrendszer kialakítá-

sához. A pénzügyileg megalapozott

társadalmi felelősségvállalás kap-

csolatrendszerére további pozitív

gazdasági hatásokat gyakorol az a

tény, hogy a közösségi támogatások

az éves adóból levonható összegek

közé sorolhatóak. Abban az eset-

ben, ha egy vállalkozás támogat egy

civil szervezetet, a támogatás össze-

gének a nagy része levonható az

adójából. Amennyiben egy vállalko-

zás él ezzel az adócsökkentő lehető-

séggel, a közösségi támogatás ösz-

szege kikerül az adózási körforgás-

ból, ezáltal megteremtve annak le-

hetőségét, hogy az összeg a közös-

ségnél maradjon és a fentiekben le-

írt módon kerüljön felhasználásra.

Ennek ellenpéldája az a helyzet,

amikor támogatás hiányában az

összeg egy állami pénzügykezelő

szervezethez folyik be, és onnan ke-

rül felhasználásra egy nemzeti fej-

lesztési terv alapján, amely talán

nincs is összhangban a helyi igé-

nyekkel.

Az általunk kifizetett adó egy ré-

sze visszakerül a helyi közösségek-

hez, amelyek ebből aztán képezhet-

nek adóalapú közösségi támogatási

forrásokat, viszont ez a folyamat

olyan, mintha „kirabolnánk Pétert,

hogy kifizessük Pált”. Másfelől vi-

szont ajánlatos figyelembe venni,

hogy az adócsökkentő támogatási

összegek törvényben szabályozott

nagysága igen alacsony (a vállalkozás

teljes pénzügyi forgalmának keve-

sebb, mint 0,03%-a, továbbá a nettó

profit 20%-a lehet), ezért kevés vállal-

kozás él ezzel a lehetőséggel. Kiegé-

szítésképpen az is elmondható, hogy

a legtöbb ország lakosa és vállalkozá-

saik igen tapasztaltak abban, hogy

miként csökkenthetik saját adójukat.

Ez azt jelenti, hogy az összeg, amely-

ből a központi költségvetés a helyi

szolgáltatások fedezésére fordíthat,

már akkor kevés, mielőtt a kormány-

zati alkalmazottak fizetésének a biz-

tosítására levonódik a meghatározott

százalék. Egy jó pél-

da: a mentőszolgálat

fenntartása Romániá-

ban. A mentőszolgálat

biztosítása elméletileg

állami feladat, viszont

a legtöbb szolgáltató-

nak komoly forráste-

remtő tevékenységgel

kell kiegészítenie az

állami bevételét an-

nak érdekében, hogy

folyamatosan biztosí-

tani tudja a korszerű

felszereltséget.

A fentiekben említett adóalapú

CSR kapcsolatrendszeréhez hozzá-

tartozik az is, hogy a civil szerveze-

tek olyan nem pénzbeli együttműkö-

dési formákat is kialakítottak a vál-

lalkozókkal, amelyeknek jelentős

gazdasági hatásai is lehetnek. Az

ilyen típusú együttműködésnek

egyik híres példája volt az, amikor az

Egyesült Államok Környezetvédelmi

Alapja (angolul EDF) meggyőzte a

McDonald’s vállalatot, hogy a styro-

foam helyett papírt használjanak cso-

magolóanyagként. A styrofoam bio-

lógiailag nem bomlik le, így a nyolc-

vanas években a szemétlerakó helye-

ket hamar megtöltötték ezzel az

anyaggal. Egy tanulmány révén az

EDF bebizonyította a McDonald’s-

nak, hogy mindamellett, hogy jót te-

het a környezettel, a papíralapú cso-

magolóanyag használata révén jelen-

tősen csökkentheti a költségeket is

(ezáltal megnövelve a nyereséget). A

McDonald’s a papír csomagolóanya-

gokra váltott (bizonyos esetekben az

újrahasznosított papír felhasználásá-

val), és pár év alatt az ipar további

szereplői is követték a McDonald’s

példáját, megkímélve a Földet több

millió tonna szeméttől. Miközben cá-

folhatatlan, hogy a McDonald’s gaz-

dasági térhódítása negatív hatásokat

gerjeszt, a McDonald’s és az EDF kö-

zötti együttműködés tisztábbá vará-

zsolta a Földet, illetve a McDonald’s

növekedése munkahelyeket terem-

tett, ezáltal bevételeket a helyi gazda-

ságnak.

A nem pénzbeli CSR együttmű-

ködés kevésbé ellentmondó példái-

val Romániában is találkozunk, ahol

a környezetvédelemmel foglalkozó

civilek hatással vannak a helyi vállal-

kozások által alkalmazott újrahasz-

nosítási gyakorlatokra, közösségi ön-

kéntes napokat szerveznek stb.

Az egyik tényező, ami miatt ezek

a nem pénzbeli együttműködések ki-

fejezetten rokonszenvesek a vállalko-

zók számára, az a humánerőforrás

oldalon jelentkező e-

lőnyökben jelentke-

zik. Vegyünk alapul

egy vállalkozásnak

szóló újrahasznosítá-

si projektet. Az Ön ci-

vil szervezete fel-

ajánlja, hogy papír-

gyűjtésbe fog és az új-

rahasznosítás révén

egy pénzügyi alapot

hoz létre „zöld” pro-

jektek támogatására.

Jó kommunikáció ré-

vén a vállalkozás ve-

zetősége be tudja mutatni a saját al-

kalmazottainak, hogy számára fon-

tos a helyi közösség, ezáltal bizalmat

tud kiépíteni. Erről a bizalomról be-

bizonyosodott, hogy képes elégedet-

tebbé tenni a dolgozókat, akik hosz-

szabb munkaidőben vállalnak mun-

kavégzést és hatékonyabban képesek

termelni. Mindkét tényezőnek nyere-

ségnövelő hatása van, amelyet mun-

kahelyteremtésre és a helyi gazdaság

gyarapítására lehet felhasználni. Ez

jó hírként szolgál azoknak a civil

szervezeteknek, amelyek kapcsolat-

ban állnak a munkavállalókkal is,

mint lehetséges adományozókkal a

közösségi alapok megteremtéséhez.

Érdekes összefonódásai vannak a

pénzügyi és a nem pénzügyi alapo-

kon nyugvó társadalmi felelősség-

vállalás együttműködésének, mely-

nek jellegzetes példája az adomány-

kiegészítés (gift maching). Ez azt je-

lenti, hogy egy vállalkozás megdup-

lázza a saját munkavállalója által

nyújtott adomány összegét – és ez

ténylegesen egy kétszeresen nyerő

helyzet. A munkavállalók elégedet-

tebbek, mert nagyobb mértékben

tudnak hozzájárulni a saját közössé-

...... aa kkiiss ééss kköözzééppeess

mméérreettûû kköözzöössssééggeekk--

bbeenn aa hheellyyii tteerrmméé--

kkeekkrree ééss sszzoollggáállttaattáá--

ssookkrraa eellkkööllttöötttt mmiinn--

ddeenn eeggyyeess eeuurróó aa

hheellyyii ggaazzddaassáággbbaann

22,,33 eeuurróóss bbeeffeekkttee--

ttéésstt eerreeddmméénnyyeezz..


gük feladatvállalásaihoz, a munka-

adók pedig a fentiekben említett ter-

melékenység növekedése miatt (amit

természetesen kevesebb költségből

értnek el, mint egy nagyobb ado-

mány révén). Így a civil szervezetek

több forrásra tehetnek szert, a polgá-

rok pedig jobb szolgáltatásokban ré-

szesülnek.

A társadalmi fele-

lősségvállalás gazda-

sági előnyeinek tagla-

lása talán vitás lehet

egy pénzügyi válság

idején. Ilyen idősza-

kokban az első költ-

ségtípusok, amelye-

ket teljesen vagy rész-

ben csökkentenek, a

marketing költségek.

A legtöbb CSR tevé-

kenységet pedig a marketing részleg

kezeli. Amint a marketing részleg

csökkenti tevékenységét, megpróbál-

nak kiválasztani olyan programokat,

amelyek a lehető leghatékonyabban

hoznak nyereséget, illetve biztosítják,

hogy a fogyasztók hűségesek marad-

nak. Ezekben a helyzetekben is a jó

kommunikációval rendelkező civil

szervezetek CSR feladatokat tudnak

ellátni ügyfüggő marketing tevé-

kenységek megvalósítása révén. Erre

lehet példa az egyesült államokbeli

Target áruházlánc, amely hihetetle-

nül sikeres CSR programot valósít meg

minden évben azzal, hogy tájékoztat-

ja a vásárlókat arról, hogy a tanesz-

közökre elköltött minden egyes dol-

lár egy része a helyi iskolai körzet

számlájára kerül. Ezt a programot a

helyi iskolák közvetítik a szülők felé,

a szülők pedig a Target áruházlánc-

ban vásárolnak, mert tudják, hogy az

általuk elköltött pénz egy része a

gyerekeik nevelésére fordítódik. A

program révén az áruház több év le-

forgása alatt több mint 200 millió dol-

lárt adományozott.

Egy érdekesség, hogy amikor a

gazdasági mutatók lefelé ívelő ten-

denciát mutatnak, akkor a CSR tevé-

kenységek sikere felfelé ível. A pénz-

ügyileg bizonytalan időszakokban a

vásárlók sokkal körültekintőbben

próbálják elkölteni a keresetüket, így

a CSR programjai biztosítják azt az

érték összekapcsolást, amelyet a vá-

sárlók keresnek. Például, ha egy ve-

vő megvásárol egy li-

ter tejet, hazamegy és

megissza. A követke-

ző nap a vevő vásárol

egy újabb liter tejet,

amelynek árából 10

banit a helyi körzeti

gyermekgyógyászati

központ felújítására

használnak fel. Ami-

kor hírt kap a felújítás

részleteiről vagy még

hatékonyabb, ha azt

személyesen is megtapasztalja, úgy

fogja érezni, hogy ő is segített. Ez a

felemelő érzés fogja bizonyosan ve-

zérelni a vásárlót, hogy a követke-

zőkben is azt a tejet vásárolja, ame-

lyet a CSR programban részt vevő

cég forgalmaz. Amennyiben a vásár-

ló a következő alkalommal is a CSR

által reklámozott tejet vásárolja, a

vállalkozásnak nagyobb haszna lesz,

mely jótékony hatással lesz a helyi

gazdaságra és a civil szervezetekre

egyaránt.

Abban az esetben is, ha a CSR

program nem biztosít kifejezetten

nagy bevételeket, csak azzal, hogy

egy logót és egy helyzetleírást helye-

zünk el a vásárlók kezében, a civil

szervezetek már elérik céljukat és új

lehetőségeket teremtenek új támoga-

tók vagy önkéntesek számára.

Érdekes megfigyelni, hogy a nyu-

gati országokban a lefelé ívelő gazda-

sági mutatók időbeni javulása rész-

ben a szociális nyomásgyakorlásnak

is köszönhető. Nehéz pénzügyi hely-

zetben alapelvárás, hogy a tehető-

sebb rétegek „áldozatokat” hozzanak

a kevésbé tehetős állampolgárokért.

Ezt a szociális „feszültséget” a civil

szervezetek ésszerűen tudják fel-

használni a közösségi források előte-

remtésére.

Romániában is meg kell tapasztal-

ni, hogy hogyan fog működni a vázolt

folyamat, bár kevés érv szól amellett,

hogy beválik. A legtöbb kis és közép

méretű civil szervezetet, amely közös-

ségi forrásteremtéssel foglalkozik, a

helyi kis- és középvállalkozások tá-

mogatják. A támogatások folyósítása

elsősorban a vállalkozások tulajdono-

sai és a civil szervezetek közötti sze-

mélyes kapcsolatrendszer alapján tör-

ténik. Nagyon sokan nem tekintik

fontosnak a támogatás adócsökkentő

előnyeit, inkább a kialakult kapcsola-

tok révén folyósítják a támogatást,

mintsem marketing megfontolásból.

Továbbá, a kis és közepes méretű kö-

zösségekben, ahol a helyi vállalkozó-

kat jobban ismerik, illetve ott, ahol a

helyi civil szervezetek a sikeresen

megvalósított projektek révén egy jól

működő rendszert alakítottak ki a tá-

mogatók tevékenységének elősegíté-

sére, alapvetően jelentkezik az igény,

hogy ezek a vállalkozások folyamato-

san nyújtsanak támogatást, olyan

szinten, mint ahogy azt tették kedve-

zőbb gazdasági helyzetben is.

Nagyon fontos szélesebb körben

megismertetni a civil szektor gazda-

sági hatásait, fel kell használni a fent

említett érveket, és kreatívnak kell

lenni annak érdekében, hogy műkö-

désben tartsunk minden lehetőséget

míg a gazdasági helyzet és az adomá-

nyozók bizalma új lendületet kap.

Minden kereskedő tudja, hogy visz-

szaszerezni egy vásárlót sokkal nehe-

zebb feladat, mint először megnyerni

annak bizalmát.

Christopher Worman

Székelyudvarhelyi Közösségi

Alapítvány – ügyvezető igazgató


Fordította: Már István

EEggyy éérrddeekkeesssséégg,,

hhooggyy aammiikkoorr aa ggaazz--

ddaassáággii mmuuttaattóókk lleeffee--

lléé íívveellõõ tteennddeenncciiáátt

mmuuttaattnnaakk,, aakkkkoorr aa

CCSSRR tteevvéékkeennyyssééggeekk

ssiikkeerree ffeellffeelléé íívveell..


VVooddaaffoonnee RRoommáánniiaa aa kköözzöössssééggéérrtt

AVodafone Románia társadal-

mi felelősségvállalási tevé-

kenységei régi hagyományra

tekintenek vissza, olyan progra-

mokkal veszünk részt a közösségek

életében, melyek szorosan kapcso-

lódnak küldetésünkhöz: jobbítani

az emberek életét és segítséget nyúj-

tani a könnyebb kommunikációban,

valamint a folyamatos kapcsolattar-

tásban. Amikor a közösségnek szá-

mos területen van szüksége segít-

ségre, ugyanakkor az olyan vállalat-

tal szemben, mint a Vodafone, na-

gyok az elvárások, nem egyszerű

meghatározni a cég számára a leg-

fontosabb területeket, és ennek

megfelelően kiválasztani egy bizo-

nyos típusú tevékenységet, amelyet

támogatni kíván. A közösségek va-

lós igényeinek és a pozitív változást

eredményező projektek érdekében

rendszeresen végzett minőségi és

mennyiségi piackutatások által

igyekszünk felmérni, hogy melyek

azok a területek, amelyek a legin-

kább segítségre szorulnak. E piac-

kutatások és a szintén érdekelt cso-

portokkal (alkalmazottak, részvé-

nyesek, véleményformálók, civil

szervezetek, közösségek képviselői

stb.) történő tanácskozások alapján

határozzuk meg évente a Vodafone

prioritásait, amelyek mentén bekap-

csolódunk a közösség életébe. Ezek

megvalósítása két módon történik:

egyrészt a Vodafone Alapítvány ál-

tal támogatott szociális programok

révén – a család elhagyásának meg-

előzése érdekében, mely a rászoruló

családok gyermekeinek a nevelésé-

hez nyújt segítséget, az idősek gon-

dozását és egészségügyi programo-

kat ölel fel –, másrészt a társadalmi

felelősségvállalási programok ré-

vén, melyek keretében a Vodafone

Románia környezetvédelmi, a sür-

gősségi helyzetben lévő személyek

életének a megmentését célzó, vala-

mint sport és kulturális programo-

kat támogat.

Mivel nagyon sok támogatási ké-

relmet kapunk, világos kiválasztási

és értékelési szabályokat határoz-

tunk meg annak érdekében, hogy a

civil szervezetekkel partnerségben

megvalósítandó projektek minél

konkrétabbak és hatékonyabbak le-

gyenek, továbbá, hogy a felajánlott

anyagi támogatásunk reális válto-

zást és jól értékelhető hatást érjen el.

Íme néhány alapvető kritérium,

amelyek alapján a hozzánk beérke-

ző támogatási kérelmeket, projekte-

ket értékeljük:

– a támogatásra (szponzorizálásra)

benyújtott projekt legyen össz-

hangban a Vodafone folyó évben

meghatározott támogatási prio-

ritásával;

– a projekt tevékenységei legyenek

relevánsak a meghatározott cél

és célkitűzések elérése érdeké-

ben; a támogatást kérő szerveze-

ti kapacitása és reputációja; a

szervezet hasonló projektekben

szerzett tapasztalata, ezek ered-

ményei; a projekt befektetett

költségeihez mérten mekkora a

remélt hatás; átlátható költség-

vetés; a tevékenységek és az idő

reális betervezése; a Vodafone

támogatásának lezárulásával a

szervezet legyen

képes folytatni a

projektet.

A támogatásra kivá-

lasztott projektek ér-

tékelésének egyik

igen fontos szem-

pontja számunkra,

hogy legyen nevelési

jellege. Úgy döntöt-

tünk, hogy azokban a

környezetvédelmi

projektekben veszünk

részt, amelyben öko-

lógiai nevelésre is sor

kerül, amely a sze-

lektív hulladékgyűj-

tést és újrahasznosítását is pro-

moválja. Hisszük, azért, hogy egy

tisztább világban éljünk, mindany-

nyian változtatnunk kell a termé-

szettel és a közvetlen környezetünk-

kel kapcsolatos mentalitásunkon és

a magatartásunkon.

Egy másik példa az általunk tá-

mogatni kívánt szociális projektek-

hez kapcsolódik. Amellett, hogy

ezek azonnali segítséget nyújtanak,

szeretnénk, ha nevelési és informá-

ló részük is lenne, mely révén tuda-

tosítják a nyilvánosságban és a köz-

hivatalokban a közösség krízishely-

zeteit. Változást a magatartásváltás,

a társadalmi valósággal szembeni

félelem, avagy nemtörődömség ha-

tárának a túllépése hozhat. Ahogy a

hátrányos helyzetűek normális élet-

hez segítése is mindannyiunk ma-

gatartásának függvénye, úgy az el-

szigetelődésük, a másságuk meg-

élése is.

A projektek megvalósulása köz-

ben az időszakos értékeléseket,

majd a végső értékelését is elkészít-

jük, ezek révén követjük a fő cél és a

célkitűzések megvalósulását, a költ-

ségekhez mért hatást, a pénzügyi

beszámoló átláthatóságát (ez össz-

hangban kell legyen a támogatási

kérelemben található költségvetés-

sel), a tevékenységek ütemterv sze-

rinti megvalósulását.

A Vodafone Románia kiemelt je-

lentőséget tulajdonít a támogatni kí-

vánt projektek értékelésének a kivá-

lasztás, a megvalósulás és a zárás

idején is, hiszen az értékelés segít

nekünk abban, hogy profitáljunk

mindabból, amit már megvalósítot-

tunk, továbbá, hogy bebiztosíthas-

suk magunkat, hogy a következő al-

kalommal még na-

gyobb sikerünk lesz.

Mindenkinek, aki

a szociális és a társa-

dalmi felelősségvál-

lalási projektekben

részt vesz, legyen az

civil szervezet vagy

vállalkozás, ugyanaz

az álma: olyan hosz-

szú távú projektek

megvalósítása, ame-

lyeknek van folytatá-

sa. A Vodafone Ro-

mánia eddigi tapasz-

talata bebizonyította,

hogy ez az álom va-

lóra váltható. Amikor partnereink jó

projekttel keresnek meg, ami nem-

csak papíron mutat jól, hanem a be-

ígért eredményeket is eléri, amikor

az ígéreteket tiszteletben tartják,

MMiinnddeennkkiinneekk,, aakkii aa

sszzoocciiáálliiss ééss aa ttáárrssaa--

ddaallmmii ffeelleellõõssssééggvvááll--

llaalláássii pprroojjeekktteekkbbeenn

rréésszztt vveesszz,, lleeggyyeenn aazz

cciivviill sszzeerrvveezzeett vvaaggyy

vváállllaallkkoozzááss,, uuggyyaannaazz

aazz áállmmaa:: oollyyaann hhoosszz--

sszzúú ttáávvúú pprroojjeekktteekk

mmeeggvvaallóóssííttáássaa,, aammee--

llyyeekknneekk vvaann ffoollyyttaattáássaa..


időben kialakul a kölcsönös biza-

lom és a hosszú távú partnerség.

Hospice Casa Speranţei, Asociaţia

pentru Relaţii Comunitare, World

Vision, Fundaţia Bethany, Asociaţia

Sf. Stelian, Fundaţia Edelweiss,

Fundaţia Chance For Life, SMURD,

Salvamont, Fundaţia pentru Parte-

neriat, Mare Nostrum – csak néhány

példa azon partnereink közül, akik-

kel hosszú távú projekteket dolgoz-

tunk ki, és folytatjuk az együttmű-

ködést.

A Vodafone és a Vodafone Alapít-

vány civil szervezeti partnereiről, a tá-

mogatási projektek kiválasztási kritéri-

umairól és a támogatott területekről a

http://www.vodafone.ro/fundatia-

vodafone/ és a http://www.voda-

fone.ro/despre-vodafone/vodafone-

pentru-comunitate/ címen olvashatnak.

A támogatási kérelmeket azokra a

projektekre, melyek a Vodafone Ala-

pítvány és a vállalat által támogatott

területen valósulnak meg e-mailen be

lehet küldeni a következő címre: Fun-

[email protected]

vagy [email protected]

Elena Serban

Vodafone Alapítvány – igazgató

Angela Galeta

Vodafone Alapítvány –

a társadalmi felelősségvállalási

program vezető projektmenedzsere

Fordította: Csáki Rozália

EERRSSTTEE AAllaappííttvváánnyy –– kkiikk vvaaggyyuunnkk,, mmiitt aakkaarruunnkk??

NNaaggyy hhaaggyyoommáánnyyrraa ééppüüllõõ ffiiaattaall aallaappííttvváánnyy

Az Ausztriában, Közép-Euró-

pában és Dél-Kelet-Európá-

ban működő ERSTE Alapít-

vány központi székhelye Bécsben ta-

lálható. Az első osztrák takarékpénz-

tár, az „Erste oesterreichische Spar-

Casse” jogutódaként az ERSTE Ala-

pítvány az Erste Csoport többségi

részvényese.

Az ERSTE Alapít-

vány gyökerei az 1819-

ben Bécs városában a

közjó szolgálatára a-

lapított, non-profit ta-

karékpénztárig nyúl-

nak vissza. E takarék-

pénztár a kor társada-

lomszerkezeti gond-

jait kívánta megolda-

ni azáltal, hogy az

embereket takarékos-

ságra nevelte. 1993-

ban az „Erste oester-

reichische Spar-Casse”

kettévált, így keletke-

zett a jogszabályilag

egymástól különböző

Erste Bank és a “Die

erste österreichische Spar-Casse

Anteils Verwaltungs Sparkasse”. Ez

utóbbi 2003-ban a „DIE ERSTE öster-

reichische Spar-Casse Privatstiftung”,

azaz röviden ERSTE Stiftung (ERSTE

Alapítvány) néven alapítvánnyá ala-

kult. Ily módon az ERSTE Alapítvány

az első ausztriai takarékpénztár tör-

vényes jogutóda. Az ERSTE csoport

többségi részvényeseként alapítvá-

nyunk a csoport részvényeinek 30

százalékát birtokolják. Emiatt az

ERSTE Alapítvány nem a bank tulaj-

dona, hanem a „bank az alapítvány

tulajdona”. Az ERSTE Alapítvány ál-

tal működtetett programok nem es-

nek egybe a bank fennhatósága alatt

folyó „társadalmi felelősségvállalási”

(CSR) programokkal.

A 2003-ban létrehozott alapítvány

két évvel később lé-

pett működésbe, há-

rom különböző terü-

leten futó program-

mal: szociális, kultúra

és európai témakör-

ben. Idén az ERSTE

Alapítvány Szociális

Főosztálya megnyi-

totta az első Ausztria

területén kívül talál-

ható irodájának a ka-

puit Bukarestben.

A Szociális Főosztály

két fő célkitűzése: a

nehéz helyzettel küz-

dők megsegítését cél-

zó tevékenységek tá-

mogatásával megva-

lósuló szociális integráció, illetve az

átalakulási folyamatokat elemző és

ezeket segítő társadalmi átalakulás.

A főosztály projekjei sorában meg-

említhetjük:

– „Die Zweite Sparkasse. Bank for

the unbankable” (A második ta-

karékpénztár – A bank nélküliek

bankja) – a nehéz helyzetbe jutott,

banki szolgáltatásokhoz hozzá

nem férő személyek számára biz-

tosít hitelszámlát.

– Az ERSTE Alapítvány Szociális

Integrációs Díja azon csoportok

erőfeszítéseit hivatott díjak és tá-

mogatások útján elismerni, akik

hozzájárultak a szociális változás

folyamatához.

– Generációk párbeszéde – a projekt

a közép- és kelet-európai demog-

ráfiai változásokra összpontosít.

A Kulturális Főosztály célkitűzése a

kortárs kultúra és művészet, illetve a

közelmúlt kultúrtörténeti kutatásá-

nak támogatása. A főosztály néhány

programja:

– PATTERNS transznacionális prog-

ram, melynek célja a közelmúlt

kultúrtörténetének kutatása és

megértése. A program kortárs

kulturális projekteket kezdemé-

nyez és támogat. Az elmúlt esz-

tendőben 40 projekt – köztük ro-

mániai is – jutott ily módon támo-

gatáshoz.

– Igor Zabel Award for Culture and

Theory (Igor Zabel Művelődési és

Elméleti Díj) – a közép- és dél-ke-

let-európai vizuális kultúra nem-

zetközi elismertségét jelentős mér-

tékben elősegítő kulturális sze-

replők tevékenységét díjazza. A

díj nyerteseit nemzetközi zsűri je-

löli ki.

Az Európa Főosztály rendeltetése az

európai egyesítési folyamat támoga-

tása, különös tekintettel a létező EU

bővítési kezdeményezések aktív tá-

mogatására. Fő célja az előítéletek és

a nacionalizmus elleni küzdelem, a

...... aazz EERRSSTTEE AAllaappíítt--

vváánnyy nneemm aa bbaannkk ttuu--

llaajjddoonnaa,, hhaanneemm aa

„„bbaannkk aazz aallaappííttvváánnyy

ttuullaajjddoonnaa””.. AAzz

EERRSSTTEE AAllaappííttvváánnyy ááll--

ttaall mmûûkkööddtteetteetttt

pprrooggrraammookk nneemm eess--

nneekk eeggyybbee aa bbaannkk

ffeennnnhhaattóóssáággaa aallaatttt

ffoollyyóó „„ttáárrssaaddaallmmii ffee--

lleellõõssssééggvváállllaalláássii””

((CCSSRR)) pprrooggrraammookkkkaall..


határon túli gondolkodás és életmód

integrációja, illetve a fiatal generáci-

ók e tapasztalatokhoz való hozzáfé-

résének biztosítása. A főosztály né-

hány programja:

– Közép-európai Iskolák Akadé-

miája – Közép-Európa iskolái kö-

zötti hálózat kialakítását szolgálja

– nemzetközi projektekben való

aktív részvétel lehetőségét ajánlja

a fiataloknak. Az elmúlt eszten-

dőben ebben a kategóriában 118

projektet nyújtottak be – közöttük

romániait is.

– Kiváló Újságíró Balkáni Ösztön-

díj – a riportok minőségi javulását

illetve az újságírók közötti tapasz-

talatcsere elősegítését tűzi ki cé-

lul. Évente 10 újságíró kap anyagi

segítséget és szakmai támogatást

saját projektje megvalósításában.

– Általános Támogatás (General

Funding). Az ERSTE Alapítvány

saját programjain kívül is nyújt tá-

mogatást, különböző szervezetek

által megvalósított programok-

hoz. Az ilyen jellegű támogatások

esetében nincs határidő, a kérel-

met angol nyelven kell benyújta-

ni, az alapítvány honlapján meg-

található tájékoztató szerint.

Az ERSTE Alapítvány programjaival

kapcsolatos további tájékoztatás, il-

letve a különböző pályázatok be-

nyújtási határidejére vonatkozó in-

formációk a www.erstestiftung.org

honlapon találhatók.

Bessenyei Hajnalka

ERSTE Alapítvány,

Szociális Főosztály –

bukaresti iroda képviselője

e-mail: Hajnalka.Bessenyei@

erstestiftung.org

MMII ééss ÕÕKK??AA cciivviill sszzeerrvveezzeetteekk ééss aazz áállllaamm kkaappccssoollaattaa MMaaggyyaarroorrsszzáággoonn –– kkuuttaattáássii öösssszzeeffooggllaallóó

Amegkérdezettek a civil szerve-

zetek legfontosabb ismérvei-

nek az olyan tevékenységeket

tartották, amelyek célja a közjó megte-

remtése és a gondok orvoslása.

Ugyancsak fontos jellemzőként emlí-

tették a működésük függetlenségét, s

azt a tényt, hogy saját maguk által

szervezett tevékenységeket valósíta-

nak meg, továbbá az önkéntességet és

a közösségközpontú feladatvégzést. A

civil szféra történetében az 1989 utáni

gyors növekedését követő évek jellem-

zője volt a sokszínűség, a kormányza-

ti pénzügyi támogatások jelentős nö-

vekedése, és ezzel párhuzamosan a

szféra jelentőségével kapcsolatos bi-

zonytalanságok, míg az elmúlt hat-hét

évben a civil szervezetek jobban tuda-

tában vannak a negatív irányzatok-

nak. Összességében úgy látják, a civil

szervezetek és az állam kapcsolatában

nem történtek jelentős és módszeres

változások, az állam csak vonakodva

fogadja el a civilek közreműködését a

fontos társadalmi kérdésekkel kapcso-

latos egyeztetések során.

Az állam irányába a legjelentő-

sebb civil szervezetek szerepe abban

mutatkozik meg, hogy azok szolgál-

tatásokat biztosítanak, és szakmai ja-

vaslatokat vizsgálnak felül. Jelentős

számú szervezet nyilatkozta azt,

hogy munkájuk során egyszerre ta-

lálták magukat szemben együttmű-

ködő és szembenálló szerepkörökkel.

Viszont szinte az összes megérdezett

szervezet tudott említeni olyan ered-

ményeket, sikereket, amelyeket az ál-

lami intézményekkel való együttmű-

ködése kapcsán ért el, melyek a kö-

vetkező hét csoport egyikébe sorol-

hatók:

a) törvények, jogszabályok előkészí-

tése,

b) a törvényben lévő rendelkezések

módosítása,

c) a kormányzati stratégia és fejlesz-

tési politika kidolgozása,

d) különböző testületek és eljárás-

rendek kialakítása a civil szerve-

zetek által hozzáadott értékek

szabványosítása érdekében,

e) kormányzati támogatások meg-

szerzése és felhasználása innova-

tív programok támogatására,

f) a különböző ágazatok finanszíro-

zásával kapcsolatos eljárások mó-

dosítása,

g) a kormány által hozott döntések

módosítása vagy ezek megvalósí-

tásának megakadályozása.

A civil szervezetek úgy érték el eze-

ket a sikereket, hogy egyaránt tudták

hasznosítani a formális (hivatalos) és

informális (nem hivatalos) kommu-

nikációs lehetőségeket, mint például

társadalmi egyeztetési folyamatokat

és a személyes kapcsolatrendszere-

ket. Voltak olyan szervezetek, ame-

A civil szervezetek és az állami intézmények közötti kapcsolatrendszer vizsgálata során a megkérdezett civil

szervezetek vezetői változatos és ellentmondásos képet vázoltak fel, mely tele van kihívásokkal. Az alábbiak-

ban a Sasakawa Peace Foundation felkérésére a négy visegrádi országban megvalósuló kutatás magyarországi

eredményeinek rövid összefoglalóját olvashatják.*

* A teljes tanulmány, valamint a visegrádi országok hasonló kutatásit összefoglaló angol nyelvű kiadvány olvasható a www.nonprofitkutatas.hu

oldalon.


lyek úgy érték el céljaikat, hogy jogi

eszközrendszerhez nyúltak, mások

inkább az általuk képviselt csoporto-

kat segítik az érdekérvényesítésében.

A szervezetek általában kapcsolat-

ban voltak mind a döntéshozói szint-

tel, mind a döntésvégrehajtó testüle-

tekkel. Az is kiderült, mennyi belső

tényező segítette elő a szervezetek si-

kerességét az állammal folytatott

egyeztetések során, mint például a

hírnév, a hitelesség, a szakmai felké-

szültség, más civil szervezetekkel va-

ló együttműködés, média megjelené-

sek és nemzetközi kapcsolatok. Meg-

állapítottuk, hogy az állami intézmé-

nyekkel való együttműködés sikerei

pozitív hatással voltak a szervezetek

megítélésére: nagyobb ismertségre,

közmegbecsülésre tehetnek szert,

vagy gazdasági növe-

kedés volt tapasztal-

ható.

A megkérdezettek

válaszai alapján, az ál-

lammal fenntartott

kapcsolatrendszerben

a civil szervezetek ide-

ális szerepei a követ-

kező négy csoportba

sorolhatók:

i.) szakmai és szakér-

tői szerep, amely-

ben a szervezet

hasznos és kéz-

zelfogható ered-

ményeket és min-

tákat tud felmu-

tatni az állam szá-

mára;

ii.) együttműködő, partneri szerep,

amelyben a szervezet és az állam

érdekalapon együttműködik az

általuk képviselt ágazatok logi-

kai rendszere és lehetőségei

mentén;

iii.) aktív részvételi szerep, amely-

ben a szervezet hangot ad állás-

pontjának saját kezdeményezé-

sek vagy meghívásos alapon meg-

valósított tevékenységek révén;

iv.) érdekérvényesítő, kritikai, kont-

roll szerep annak érdekében,

hogy a szervezet befolyásolja,

meggyőzze és ellenőrizze az ál-

lami szereplőket és testületeket.

Az említett négy feladatkör kö-

zül ez az, amelyik a legnagyobb

mértékben hordozza magában

az összeütközés lehetőségét.

A civil szervezeteket, saját bevallá-

suk szerint, a számukra ideális sze-

rep betöltésében legfőképpen az ál-

lam működési mechanizmusának jel-

lemzői (pl. a fejlesztési stratégiákkal

kapcsolatos ötletek hiánya) akadá-

lyozzák, illetve a szervezetek min-

dennapi fennmaradásáért folytatott

küzdelem.

Mi, mint a megkér-

dezettek beszélgető-

társai és a válaszok

összegzői egyetér-

tünk nagyon sok

megfogalmazott bí-

rálattal, arra vonat-

kozóan, hogyan lát-

ják a civilek az álla-

mot és a közöttük ki-

alakuló kapcsolato-

kat. Úgy érezzük,

hogy a civil szerve-

zetek sokat tehetnek

annak érdekében,

hogy megváltoztas-

sák ezt a kapcsolat-

rendszert. Ezért ki-

emelten fontos, hogy

a szervezetek önálló-

an vagy közösen, más civilekkel ösz-

szefogva, megfogalmazzák együtt-

működési elvárásaikat, átgondolják

saját szerepüket ebben a kapcsolat-

rendszerben, és ennek megfelelően

kidolgozzák stratégiájukat. A civil

szervezeteknek azt javasoljuk tehát,

hogy fordítsanak időt és teremtsenek

alkalmat erre a mindennapi teendőik

közepette. Fontos szerepük lehet eb-

ben a velük együttműködő más sze-

replőknek is. Az adományozó szer-

vezetek támogatási gyakorlatait is

úgy kell alakítani, hogy azok is hoz-

zájáruljanak a szervezetekben egész-

séges egyensúly kialakításához a

cselekvés és a gondolkodás folyama-

tai között. Az utóbbi támogatása ér-

dekében speciális megoldásokat kell

alkalmazni a hagyományos támoga-

tási gyakorlatok keretében, illetve

ezeken túl.

A civil szervezeteket a következő

szempontok végiggondolása segíthe-

ti abban, hogy az állammal való kap-

csolatukat stratégiai kérdésként gon-

dolják át, tervezzék meg, fejlesszék

tovább:

– a civil szektor alapvető értékeinek

az újragondolása milyen mérték-

ben járulhat hozzá az állammal

való hatékonyabb együttműködés

kialakításához?

– mennyire lehet a civilek által vég-

zett tevékenységet politikai szem-

pontból jellemezni, illetve milyen

típusú kapcsolatrendszert kívánnak

kialakítani a politikai pártokkal?

– mit gondolnak az államról, és az

általa végzett feladatokról?

– hogyan tudják tudatosan felépíte-

ni az állammal való kapcsolataikat?

Meglátásunk szerint a civilek és az

állam közötti együttműködés úgy vi-

hető sikerre, ha a civil szervezetek

között tartós kapcsolatok épülnek ki,

illetve, ha erőfeszítéseket tesznek de-

mokratikus és átlátható együttműkö-

dési folyamatok kialakítására, és ha

egyértelműen előnyben részesítik

ezeket a gyakorlatban is.

Benedek Gabriella és

Scsaurszki Tamás

Gyökerek és Szárnyak

Civil Fejlesztő Műhely

e-mailek: gabriellabenedek@digital-

dream.hu; [email protected]

AA cciivviill sszzeerrvveezzeetteekk

úúggyy éérrttéékk eell eezzeekkeett aa

ssiikkeerreekkeett,, hhooggyy eeggyy--

aarráánntt ttuuddttáákk hhaasszz--

nnoossííttaannii aa ffoorrmmáálliiss

((hhiivvaattaallooss)) ééss iinnffoorr--

mmáálliiss ((nneemm hhiivvaattaa--

llooss)) kkoommmmuunniikkáácciióóss

lleehheettõõssééggeekkeett,, mmiinntt

ppééllddááuull ttáárrssaaddaallmmii

eeggyyeezztteettééssii ffoollyyaammaa--

ttookkaatt ééss aa sszzeemmééllyyeess

kkaappccssoollaattrreennddsszzeerreekkeett..


Napjainkban a globalizálódó világgazdaság szerep-

lői számára már nyilvánvalóvá vált, hogy a civil

szervezetekkel karöltve kell kísérletet tenniük a

legégetőbb társadalmi problémák megoldására. A ma-

gyar nonprofit szektor civil szervezeteinek legfontosabb

partnerei a központi kormányzat, a helyi önkormányzat-

ok, a lakosság és nem utolsósorban a vállalatok.

A vállalati jótékonykodás gyakorlata évszázados

múltra tekint vissza, a munkavállalókról való szociális

gondoskodás, az alkalmazottak segítése egyidős maguk-

kal a vállalkozásokkal. A civil és a vállalati szféra szoro-

sabb kapcsolatának kialakulása a nonprofit szervezetek

rendszerváltás utáni újraéledésével kezdődött. Az eltelt

majdnem két évtized során a cégek a magyarországi ala-

pítványok és egyesületek egyre fontosabb támogatóivá

váltak.

A statisztikai adatok szerint a kilencvenes évek máso-

dik felétől folyamatosan 10 ezer fölött mozgott azoknak a

nonprofit szervezeteknek a száma, amelyeknek sikerült

vállalati adományt szerezniük. A szektor vállalati támo-

gatottságának növekedése indokolttá teszi, hogy mélyeb-

ben megvizsgáljuk a két szféra kapcsolatát, és képet ad-

junk a vállalati adományozás szerkezetéről a nonprofit

szervezetek oldaláról is.

1. ábra

A vállalati és állami támogatásban részesülő szervezetek

számának, illetve az egy szervezetre jutó vállalati és álla-

mi támogatás1 összegének alakulása 1997–2006 között

Az 1997–2006 közötti tíz éves periódust vizsgálva

megállapíthatjuk, hogy míg a kedvezményezettek száma

alig nőtt, a vállalatoktól a nonprofit szektorba áramló

pénzösszegek megduplázódtak. 1997-ben 11,5 ezer szer-

vezet részesült közel 20 milliárd Ft vállalatoktól szárma-

zó támogatásban, tíz év múlva 13 ezer szervezet kapott

közel 44 milliárd Ft-ot. Ezen időszakban tehát a szerveze-

tek körülbelül egynegyede az üzleti vállalkozások támo-

gatásával működött.

Összehasonlítva ezeket az adatokat az állami dotáció

alakulásával kimutatható, hogy a központi és helyi kor-

mányzattól kapott támogatások jóval intenzívebben nö-

vekedtek. Tíz év alatt az állami támogatásban részesülők

száma 74 százalékkal nőtt, a támogatás összege pedig

hatszorosára emelkedett.

A Nonprofit Kutatócsoport által 2003-ban végzett, a

vállaltok adományozási szokásait felmérő kutatás ered-

ményei szerint, a magyar vállalatok közel kétharmada

adományoz, és mindössze 16 százalékuk mondta azt,

hogy semmiképpen nem támogatna nonprofit szerveze-

teket. Legnagyobb arányban az 1 milliárd Ft-nál nagyobb

árbevétellel rendelkező vállalatokat találjuk az adomá-

nyozók között. A megkérdezett vállalkozások nyilatkoz-

tak arról is, hogy mely tevékenységi területre irányítanák

legszívesebben adományaikat. Több mint 40 százalékuk

a gyerekek támogatását tekintette célnak, további egyne-

gyedük számára az egészségügyi és a szociális ellátás je-

lentette azt a területet, amelyet segítenének. Az oktatást

és a sportot már viszonylag kevés, a nonprofit szerveze-

tek többi tevékenységi területét (település és gazdaságfej-

lesztés, kultúra) pedig elenyésző számú vállalat említette

(Kuti, 2005).

Ha a támogatásokat fogadó nonprofit szervezetek ol-

daláról vizsgáljuk a tevékenységi terület szerinti megosz-

lást, hasonló eredményekre jutunk. Fontos azonban meg-

AA cciivviill--áállllaammii--ggaazzddaassáággii sszzfféérráákk kkaappccssoollaattaa

MMaaggyyaarroorrsszzáággoonn

1 Ebbe a kategóriába beletartozik az összes normatív és nem normatív központi és helyi önkormányzati támogatás, a személyi jövedelemadó

1%-a, illetve a különböző alapoktól származó támogatások.


nézni azt is, hogy a vállalati és állami támogatások2 szer-

vezettípus, illetve tevékenységi terület szerinti megoszlá-

sa mennyire hasonlít vagy különbözik egymástól.

2. ábra

A vállalati és az állami támogatás megoszlása szervezeti

jelleg szerint, 2006

A vállalati adományok és az állami támogatások szer-

vezettípusok szerinti megoszlása különböző prioritáso-

kat tükröz. A vállalkozások inkább a klasszikus civileket

preferálják adományozási szempontból, ezen belül is az

alapítványok kapják a pénzek közel kétharmadát. A köz-

ponti költségvetés, illetve a helyi önkormányzatok in-

kább az ún. „fél-állami” nonprofit szervezeteket részesí-

tik előnyben, amikor meghozzák támogatási döntéseiket.

Az állami források háromötöde a közalapítványokhoz és

a közhasznú társaságokhoz kerül.

3. ábra

A vállalati és az állami támogatások megoszlása tevé-

kenységi területek3 szerint, 2006

A tevékenységi terület szerinti bontásból jól látszik,

hogy a vállalatok a hagyományos jótékonysági mintá-

kat követik. A nonprofit szervezetek közül inkább azok

számíthatnak támogatásra, amelyek a filantrópia ha-

gyományos területein működnek. A vállalatok vezetői

inkább magánemberként gondolkodnak, amikor meg-

hozzák támogatási döntéseiket, és nem az üzleti érdek

vezérli őket. A 2003-ban lebonyolított vállalati adomá-

nyozási stratégiákat vizsgáló kutatásból és a statisztikai

adatokból származó eredmények bizonyos fokú párhu-

zamosságot mutatnak. A szociális ellátás, az elsősorban

gyermekekhez köthető oktatási és egészségügyi terület,

valamint a kultúra és a sport területe kapja a vállalati

adományok több mint kétharmadát.

Az állami támogatások esetében kizárólag a közpon-

ti költségvetés és a helyi önkormányzatok által folyósí-

tott nem normatív támogatások tevékenység szerinti el-

oszlását célszerű összehasonlítani, hiszen a normatí-

vák, illetve a központi alapok támogatásai már eleve bi-

zonyos területekre koncentrálódnak, a személyi jövede-

lemadó 1%-a pedig a lakosság preferenciáit tükrözi. A

költségvetési támogatások elosztásánál szintén megje-

lenik a kultúra és az oktatás kiemelt célként ugyanúgy,

mint a vállalati szféra esetében, viszont az állami támo-

gatás egyharmada a gazdaságfejlesztéssel és település-

fejlesztéssel foglalkozó civil szervezetekhez kerül.

A vállalati és a nonprofit oldalról végzett vizsgála-

tok is egyértelműen azt mutatják, hogy a cégeket nem

elsősorban az üzleti célok motiválják, amikor támogatá-

sokat nyújtanak. Sokkal inkább a társadalmi felelősség,

érzelmi alapon döntenek, és a támogatás során a válla-

lat humánus oldala mutatkozik meg. A vállalati ado-

mányok olyan területekre is eljutnak (sport, szociális el-

látás), ahol az adott területen működő civil szervezetek

csak kisebb arányú nem normatív támogatásra számít-

hatnak.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a civil, az

állami és a vállalati szféra kapcsolatában, a kormányza-

tok egyre inkább számítanak a vállalatok társadalmi fe-

lelősségvállalására. Valamennyi szereplő közös erőfe-

szítése és összehangolt tevékenysége szükséges ahhoz,

hogy a szektorok között az eddiginél hatékonyabb és

intenzívebb együttműködés alakuljon ki.

Nagy Renáta

Civitalis Egyesület – alelnök


2 A továbbiakban állami támogatás alatt, csak a központi költségvetésből és a helyi önkormányzatoktól származó nem normatív támogatásokat értjük.3 Az öt legnagyobb mértékben támogatott tevékenységi terület szerepel nevesítve.


– Hargita Megye Tanácsa miként segíti a me-

gye civil szervezeteit?

– 2004-ben alakult jelen pillanatban a Vidékfej-

lesztés és Programok Igazgatósága keretén be-

lül működő civil szervezetekkel kapcsolattartó

részlegünk, amelynek felelőse Kardalus Enikő

(telefon 0266-207745, e-mail: kardaluseniko@

hargitamegye.ro), és amelynek fő feladata a ci-

vil szervezetekkel való kapcsolattartás erősíté-

se, szakmai tanácsadás. Azóta folyamatosan je-

len vagyunk a mindennapjaikban, segítjük te-

vékenységüket.

2005-ben kiadtuk a Civil szervezetek kataló-

gusát, amely a civil szervezetek tevékenységé-

nek népszerűsítését kívánta elősegíteni, és

amelyet ebben az évben fogunk aktualizálni,

felvéve a kapcsolatot több mint 2500 civil szer-

vezettel Hargita megyéből.

Évente megszervezésre kerül a Civil képzés

és a Civil konferencia, amelyek keretén belül a

pályázatírás fortélyainak elsajátítására fektet-

tük a hangsúlyt, valamint az EU elvárásait, ki-

hívásait boncolgattuk.

Tavaly év végétől elindult a Civil Hírlevél,

Hargita Megye Tanácsának elektronikus hírle-

vele, amely különböző hasznos információkat

tartalmaz a civil szervezetek számára, és ha-

vonta küldjük az adatbázisunkban szereplő ci-

vil szervezeteknek.

Hargita Megye Tanácsa évente vissza nem

térítendő támogatást ad a megyénkben bejegy-

zett és működő civil szervezeteknek a követke-

ző szakterületeken: ifjúság, turisztika, sport,

szociális, környezetvédelem, teleházak és kis-

térségek fejlesztése. Véleményem szerint ez a

legszámottevőbb módozata a civil szervezete-

ink segítésének.

A különböző civil szervezetekkel együtt

társszervezett programjaink száma is elég nagy.

Ugyanakkor egy újdonság: Hargita Megye

Tanácsa azzal a felhívással fordul a megyében

működő egyesületek és alapítványok képvise-

lőihez, hogy amennyiben szeretnék, hogy a me-

gyei tanács tagja legyen szervezetüknek, jelent-

kezzenek az intézmény 208-as irodájában. Szá-

mításba jöhetnek a közösség érdekében tevé-

kenykedő szervezetek, amelyek tevékenységü-

ket alapos dokumentációval támasztják alá, és

amelyeknek a tevékenységi beszámolójából az

is kiderül, hogy a megye érdekében munkál-

kodnak, tevékenységükkel a megye fejlődését

mozdítják elő. A támogatás nem számottevő,

szimbolikus összegről van szó, például évi 100

lej, ami viszont a nagyobb pénzek lehívásához,

pályázatok elindításához segíthet.

– Mikor indult be a támogatási programja, és

ezáltal milyen jellegű civil szervezeti munkát

támogat?

– Pályáztatási rendszerünk 2003-2004-ben in-

dult, első kiírásaink az ifjúsági, sport és tele-

házak fejlesztését célzó programjaink keretén

belül voltak, Hargita Megye Tanácsának jelen-

legi elnöke kezdeményezésére. Szerettük volna

rávezetni a civil szervezetek képviselőit a pá-

lyázásra, tanuljanak meg jó és sikeres pályáza-

tokat írni, valamint ezeket elszámolni. Az évek

során folyamatosan szigorítottunk pályázati

rendszerünkön, azzal a céllal, hogy a pályázók

elsajátíthassák a kellő tapasztalatokat a na-

gyobb, komolyabb pályázatok megírása és le-

bonyolítása érdekében.

Ugyanakkor szorgalmazni szeretnénk mi-

nél több civil szervezet megalakítását és tevé-

kenységüknek fellendítését, megerősítve ezzel

Hargita megye civil szféráját, amely hozzájárul

a helyi közösségek életvitelének fejlődéséhez.

– 2009-ben folytatódik-e ez a hagyomány?

Avagy változásokra kell számítani?

– Miután intézményünk költségvetését jóvá-

hagyjuk, ebben az évben is kiírásra kerülnek

pályázati programjaink a fent említett hét szak-

területen. Idéntől csak olyan komoly progra-

mokat finanszírozunk, amelyeken keresztül

Hargita megyének pénzt tudunk hozni. Ezért a

pályázati kiírásainknál az önrész értékét meg-

növeltük, így próbáljuk ösztönözni a civil szer-

HHaarrggiittaa MMeeggyyee TTaannááccssaa ééll aa lleehheettõõssééggggeell!!

Zonda Erika

Hargita Megye Tanácsa,

Vidékfejlesztés és programok igazgatóság – igazgató


A civilek körében már közismert a 350-es törvény, mely értelmében az önkormányzatok támogathatják a civil szer-

vezeteket. Országos viszonylatban sajnos még kevés helyen alkalmazzák ezt. Hargita megye egyike azon kevés me-

gyéknek, ahol már évek óta működik a Megyei Tanács civil szervezeteknek szóló támogatási programja. A Hargita

Megyei Tanács civileknek szóló programjairól Zonda Erikát, a Vidékfejlesztés és Programok Igazgatóságának az

igazgató asszonyát kérdeztük. (Csáki Rozália)


vezeteket, hogy más támogatási forrásokat is

pályázati úton lehívjanak.

2009-ben pályázati kiírásaink még annyit

változnak a megszokotthoz képest, hogy egy

bizonyos program keretén belül, az év folya-

mán több rendben lesz kiírásunk.

– Miként határozódnak meg a támogatási cél-

kitűzések? Civil szervezeteket bevonnak-e

ebbe a munkába?

– Az év folyamán folyamatosan érkeznek hoz-

zánk támogatási kérések, ezek alapján szoktuk

meghatározni támogatási célkitűzéseinket. Ezt

a témát mindig feldobjuk megvitatásra a Civil

képzésen és a Civil konferencián is, és a megfo-

galmazott igényeket figyelembe vesszük. Ter-

mészetesen a fejlődési irányelvek is meghatá-

rozzák célkitűzéseinket. Így kerültek az idén

sorsfordulóhoz a teleházakat és kistérségeket

támogató programjaink.

– Az eddigi tapasztalat szerint mennyire ve-

szik igénybe ezt a lehetőséget a megye civil

szervezetei?

– 2008-ban 220 pályázat érkezett be a különböző

pályázati kiírásainkra. Ez a szám nem kevés, és

az igényelt összeg átlagosan kétszer akkora,

mint a rendelkezésünkre álló keret. A civil szer-

vezetek megtanulták és megszokták ezt a pályá-

zási lehetőséget, számítanak minden évben ki-

írásainkra. Tavaly az ifjúsági, a sport és az időse-

ket támogató programjaink örvendtek a legna-

gyobb sikernek.

– Mely támogatási célkitűzésekre érkezett be

eddig a legtöbb pályázat? Mit gondol, miért?

– Mint már említettem az évek folyamán az if-

júsági programunkhoz érkezett be a legtöbb

pályázat, amelynek keretén belül ifjúsági tábo-

rok, kirándulások, továbbképző kurzusok/tan-

folyamok szervezésére, ifjúsági napok vala-

mint „sulinapok” megrendezésére, ifjúsági ki-

adványok megjelentetésére pályáztak a civil

szervezetek.

– Hol és mikor tájékozódhatnak az érdeklődő

civil szervezetek az új kiírásokról?

– Sajnos az idén a pályázati kiírásaink később

lesznek, mert késik az állami költségvetés,

amely alapján jóváhagyódik intézményünk

költségvetése. Az érdeklődők a hyperlink

www.hargitamegye.ro és az www.fgpi.har-

gitahalo.ro honlapokon tájékozódhatnak pá-

lyázati kiírásaink részleteiről. Ugyanakkor a

helyi sajtóban is meg fog jelenni felhívásunk,

véleményem szerint április hónap folyamán.

AA sszzoocciiáálliiss ggaazzddaassáágg

ééss aa ttéérrssééggffeejjlleesszzttééss kkaappccssoollaattaa

1. A szociális gazdaság értelmezése,

szereplői és jellemző területei

A magyarra szociális gazdaságként

fordított „social economy”-nak több-

féle értelmezése létezik a nemzetközi

szakirodalomban. Ezen értelmezések

két ponton megegyeznek. Egyfelől

olyan gazdasági tevékenységet felté-

teleznek, mely az üzleti célokkal

szemben nem a profit szerzésére tö-

rekszik. Másfelől ezen gazdasági te-

vékenységek meghatározásában és

működtetésében kiemelt szerepet tu-

lajdonítanak a közösségeknek. (Itt

jegyzendő meg, hogy a magyar „szo-

ciális” és az angol „social” szavak je-

lentős jelentésbeli eltérése miatt sze-

rencsésebb lett volna magyarra „tár-

sadalmi” vagy „közösségi” gazda-

ságként fordítani.)

Az OECD alulfejlett területek fej-

lesztését támogató politikájában visz-

szatükröződő értelmezés szerint a

szociális gazdaság a piacgazdaság ré-

szeként, de azon belül nonprofit mó-

don működik. Gazdaság, amennyi-

ben szereplői valós szükségletek ki-

elégítése érdekében gazdasági tevé-

kenységeket végeznek, ám ezek a

szereplők a legkülönfélébb szerveze-

tek: szövetkezetek, kölcsönös pénztá-

rak, alapítványok és minden olyan

szervezet, melynek nem a profitszer-

zés az elsődleges célja. A profitszer-

zés helyett céljaik jellemzően a rugal-

mas foglalkoztatási alternatívák ki-

alakítása, a polgárok lefedetlen szük-

ségleteinek kielégítése és aktív rész-

vételük erősítése, az emberi jogok vé-

delme, részvétel a helyi fejlesztési

politika kidolgozásában és a szociális

együttműködés javítása. Azokra a te-

rületekre törnek be, melyek sem a

vállalkozások, sem a közszféra által

nem lefedettek. A szociális gazdaság

Galliano szerint olyan útkeresztező-

désnek is tekinthető, ahol a fejleszté-

si és foglalkoztatási politikák talál-

koznak.

Az Európai Unió szociális politi-

kájában a szociális gazdaság elsősor-

ban a foglalkoztatáspolitikához kap-

csolódóan jelenik meg. A szociális

gazdaságot olyan szektorként hatá-

rozták meg, amely a kirekesztettség

által veszélyeztetettek számára bizto-

sít munkalehetőséget, a szociális

szektorban pedig segítséget nyújt új,

független üzleti tevékenységek létre-

hozásához. Nem azonosítható a non-

profit szektorral, s nem választható el

sem a közszférától, sem a verseny-

szférától (New jobs in Europe, 1999).

Hozzájárul a hatékony piaci verseny

kialakulásához, új megközelítést ve-

zet be a vállalkozási és foglalkoztatá-

si formákra vonatkozóan, munka-

hely-teremtési potenciállal rendelke-

zik, új igényeket elégít ki, működése

nagyrészt a tagság által végzett tevé-

kenységeken alapszik, igényli az ál-

lampolgári részvételt és az önkéntes

munkát, erősíti a szolidaritást. (EU-

Social Economy). A jelenlegi értelme-

zés inkább a szervezetek gazdaság-


élénkítő és foglalkoztatási helyzetet

javító tevékenységén keresztül ra-

gadja meg a szektor jelentőségét, mi-

vel az európai közösség a vállalkozó-

készség („entrepreneurship”) és

munkahelyteremtés („jobs”) forrásai-

ként számít rájuk olyan területeken,

ahol ezekre a „hagyományos” vállal-

kozások már nem lennének képesek

(EU-Social Economy).

A helyi szükségletek kielégítésére

épülő, erős foglalkoztatási céllal bíró

szociális gazdaság (egyben az alter-

natív vagy közösségi foglalkoztatás)

jellemző területei:

– szociális szolgáltatások;

– településüzemeltetés;

– informatikai és kulturális szolgál-

tatások;

– erdőépítés és -gondozás;

– tájfenntartó gazdálkodás;

– mezőgazdasági és erdészeti ter-

mékek feldolgozása;

– kézműipar;

– turizmus;

– kisipar.

Ezeken a területeken a hátrányos

helyzetű munkaerőt foglalkoztató

szociális vállalkozások mellett a kö-

zösségi összefogást és célokat hang-

súlyozó közösségi vállalkozások, va-

lamint a háztartások önfenntartását

erősítő fölöslegét piacra juttató, az

önfoglalkoztatók pozícióit javító szö-

vetkezetek egyaránt működhetnek.

2. A szociális gazdaság

területi feltételei

A szociális gazdaság megjelenése és

hatékony működése feltételezi tehát,

hogy egy adott térségben létezik:

– valamilyen termék vagy szolgálta-

tás iránti kielégítetlen szükséglet,

amelyet sem a vállalkozói, sem az

önkormányzati, ill. állami szektor

nem tud kielégíteni;

– szabad, a másik két szektor által

lekötetlen, ugyanakkor munka-

végzésre motivált munkaerő;

– a szolidaritás, a bizalom, a kapcso-

latok által felhalmozott, mozgó-

sítható társadalmi tőke bizonyos

küszöböt meghaladó mennyisége;

– a speciális menedzsment képessé-

gekkel bíró szakemberek és az

őket összefogó szervezeti háttér.

Elmaradott térségekben a szociális

gazdaság láthatóan több ponton

előnyhöz jut. Egyrészről mivel a vál-

lalkozói és rendszerint a közszféra is

fejletlen, bőven van olyan terület,

melyet azok nem tudnak lefedni.

Másrészről a gyenge foglalkoztatási

potenciál miatt a bőséges szabad

munkaerő is biztosított. Harmad-

részt a tradicionálishoz közelebb álló

helyi társadalmakban a szegénység

ellenére, sőt éppen amiatt, gyakorta

erősebb a szolidaritás. (Ezen össze-

függés azonban egyáltalán nem álta-

lánosítható, számos empirikus vizs-

gálat utal az elmaradott térségek he-

lyi közösséginek széthullására, a bi-

zalom gyengülésére is.) Gond lehet a

munkaerő motiváltságával és a fel-

halmozott társadalmi tőkével is. Vég-

képp gondot jelent a szociális gazda-

ság szervezésére, irányítására képes

szervezeti kapacitások és személyi

kompetenciák hiánya.

3. Nemzetközi tapasztalatok

A kilencvenes években az új, innova-

tív foglalkoztatási formák, köztük a

szociális gazdaság módszereinek el-

terjesztése, kipróbálása érdekében

több nagy foglalkoztatási program

(1995–1999. ADAPT és EMPLOYMENT

Közösségi Kezdeményezések, 1997.

Third System and Employment Pro-

gramme – Harmadik szektor és fog-

lalkoztatás-program –, 2000. EQUAL

Közösségi Kezdeményezése) indult

az Európai Unióban, melyek értékelé-

se rengeteg új információval bővítette

ki a szociális gazdaságra vonatkozó

ismeretanyagot. Így felhívták a figyel-

met a kritikus pontokra.

Az EU országaiban a szociális

gazdaság elterjedése különböző mér-

tékű és a megjelenés módja is válto-

zó. A ’90-es évek nagy lendülete után

a lelkesedés kissé alábbhagyott, mi-

nek oka (pl. francia források szerint)

a liberális gazdaságpolitika megerő-

södésében, ezen belül a szociális gaz-

daság piacgazdasági szerepének két-

ségbe vonásában és a szociálpolitika

területére való leszűkítésében ragad-

ható meg.


hazai megjelenése

A hazai gyakorlatban a szociális gaz-

daság irányába mutató elemeket tar-

talmaztak pl. az OFA „Új Esély”, a

PHARE – „Küzdelem a munka vilá-

gából való tartós kirekesztődés el-

len”, az EQUAL, a HEFOP, a ROP

3.2. helyi foglalkoztatási kezdemé-

nyezések intézkedésekhez kapcsoló-

dó programok. Ugyancsak a szociális

gazdaságot idézi a szociális föld-

program több helyi példája. Mind-

ezen programok hatására Magyaror-

szágon napjainkban 150-200 támoga-

tott, csírájukban szociális vagy kö-

zösségi vállalkozásokat megalapozó

projekt fut.

Az elmaradott térségekben a fog-

lalkoztatási problémák kezelésére

előszeretettel alkalmazott közmunka

és közhasznú munkavégzésnek a

szociális gazdasághoz illeszkedő

projektek egyelőre nem valós alter-

natívái. Részint magának a szociális

gazdaságnak, a benne rejlő előnyök-

nek, az indulás és működtetés techni-

káinak nem ismerete, részint a finan-

szírozási módok kidolgozatlansága

és leginkább a civil szféra már emlí-

tett gyengesége miatt. Magyarorszá-

gon jellemző a nonprofit szektor és

az önkormányzatok szoros összefo-

nódása. A foglalkoztatási szerepet

vállaló nonprofit szervezetek többsé-

ge önkormányzati kht.-ként került

bejegyzésre. Ez a vállalkozási forma

azonban megszűnőben van, helyét a

nagyobb civil töltéssel és kisebb ön-

kormányzati függőséggel bíró közös-

ségi gazdasági társaságok és a közös-

ségi szövetkezetek vehetik át.

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a



5. A szociális gazdaságtól

várható térségfejlesztési

eredmények és hatások

Vállalkozáshiányos, alulfejlett térsé-

gekben a szociális gazdaságtól elsősor-

ban a foglalkoztatás bővülését, hiány-

zó lakossági szolgáltatások, közhasznú

tevékenységek ellátását és a társadalmi

tőke növekedését várhatjuk. Mennyi-

ségi becslésekre a foglalkoztatás bővü-

lése terén vállalkozhatunk. Kistérségi

bázison számítva a szociális gazdaság-

ban legalább 15-20 ezer munkahely

várható. Az elmaradott kistérségekben

3-400 ember (családtagokkal) 1000-

1500 ember számára tudhat ez a szek-

tor – várhatóan alacsonyabb bérezés

melletti, de értelmes, közösségben vég-

zett munkával kitöltött, folyamatos –

megélhetést biztosítani.


térségfejlesztő hatásának

növekedéséhez szükséges feltételek

A nemzetközi tapasztalatok és a szo-

ciális gazdaság rendszerszemléletű

megközelítéséből adódóan az előző

pontban jelzett eredmények elérése

érdekében különösen ügyelni kell az

alábbiakra:

Makro-feltételek:

– A szektor megerősítésének előfel-

tétele a kulturális, szemléleti kor-

látok lebontása, a szociális gazda-

ság széles körű társadalmi elfo-

gadtatása.

– A keresletet biztosító gazdasági kör-

nyezet kiépítése nélkül az egyedi

projektek nem lehetnek sikeresek.

– A munkahelyek jelentős része

csak kisebb-nagyobb támogatás-

sal fenntartható. A munkahelyek

tartósságának biztosításához a

foglalkoztatáspolitika aktív esz-

közeinek átgondolása szükséges.

– A közszféra támogatása nélkül a

szektor nem tud sikeresen mű-

ködni, ám szükséges a bürokrati-

kus csapdák csökkentése.

– Szükséges a finanszírozás több

lábra állítása, a támogatásoktól

való egyoldalú függés oldása,

mert ennek hiányában a fenntart-

hatóság, ill. a közszférától, politi-

kától való függetlenség sérülhet.

– Szükséges a tanácsadást, lobbi te-

vékenységet és érdekképviseletet

ellátó ernyőszervezetek működése.

– A jó példákat, innovatív módsze-

reket terjeszteni, a szektorban te-

vékenykedők széles köre számára

elérhetővé kell tenni.

Térségi feltételek:

– A szociális gazdaság keretében

végzendő tevékenységek indítá-

sához, megújításához pontosan

ismerni kell a helyi kielégítetlen

szükségleteket, a munkaerőpia-

cot, a vállalkozások és a közszféra

stratégiáit, valamint a működtetés

elérhető forrásait.

– A szektor általában az átlagosnál

alacsonyabb bérezést biztosít,

amit a munkahelyek minőségé-

vel, a feladat erkölcsi elismerésé-

vel lehet kompenzálni. Valamint

kívánatos lenne a magasabb

presztízsű területekre is a szociá-

lis vagy közösségi

vállalkozásokkal

betörni.

– Az együttműkö-

dést szubjektív té-

nyezők gátolják,

melyeket mielőbb

le kell küzdeni.

– Az önkéntesek be-

vonása, felkészíté-

se a folyamat fon-

tos feltétele.

– Rendelkezésre kell

állnia az üzleti és

a szociális szférá-

ban egyaránt ott-

honosan mozgó

menedzserek szé-

les körének.

7. Javaslatok a fejlesztésre

A szociális gazdaság elmaradott tér-

ségekben való kiterjesztéséhez szük-

séges változtatások alapvetően négy

fejlesztési területet érintenek:

Szervezetfejlesztés

Lennie kell olyan non-profit szerve-

zeteknek, melyek gazdasági szerepe

értelmezhető, alkalmasak a vállalko-

zások beindítására és működtetésére.

Ez részben szubjektív, a szervezetek-

től függő, részben tőlük független té-

nyezők függvénye.

A jogszabályi háttér alakítását az

objektív feltételek közé soroljuk. A

szociális gazdaság lényegének meg-

felelő, a szociális tartalmat is figye-

lembe vevő pénzügyi-gazdasági sza-

bályozás kialakítása jelentős mérték-

ben segítené a szektor megerősödé-

sét.

A szakemberháttér részint a szak-

képzés egyoldalúságának és hiá-

nyosságainak megszüntetésével, ré-

szint a speciális, az üzleti és a szociá-

lis szférában egyaránt jártas szakem-

berek egzisztenciális biztonságának

növelésével erősíthető meg. Az ezt

szolgáló tanfolyamok mellett indo-

kolt a szociális és közösségi vállalko-

zások menedzsere szakképzés beépí-

tése a felsőoktatásba is.

Az önkéntesek bevonása a szek-

tor számára nélkülözhetetlen. Az

„önkéntes törvény” mellett a poten-

ciális önkéntesek motiváltságának

megteremtése, a társadalmi szolida-

ritás fontosságának és az önkéntes

számára nyújtott előnyök tudatosítá-

sa csak széleskörű szemléletformá-

lással, a jó példák propagálásával ér-

hető el.

A szervezetek infrastrukturális

háttere is fejlesztésre szorul. Stabil és

kis költséggel működtethető irodai és

képzési infrastruktu-

rális háttér nélkül a

szociális/közösségi

vállalkozás nem lehet

versenyképes. Az inf-

rastrukturális feltéte-

lek megteremtésében

az önkormányzatok

sokat tehetnek, de ü-

gyelni kell arra, hogy

a viszonyok tiszták

maradjanak, a két

szféra közötti határ-

vonal ne mosódjon

össze.

Az információval

való gazdálkodás ké-

pessége a hozzáférést,

a megértést és az al-

kalmazás képességét

együttesen jelenti. Nem elsősorban

az informatikai infrastruktúra hiánya

okoz ma már gondot, hanem az in-

formációk fogadásának és továbbítá-

sának szubjektív tényezői. A kapaci-

tásépítés fontos területe a nonprofit

szervezetek ezen képességének fej-

lesztése, és ugyanakkor a szociá-

lis/közösségi vállalkozások speciális

igényeinek megfelelő (piaci informá-

ciókat és szociális kérdéseket egy-

aránt befogadó) tartalomfejlesztés

megtörténte.

A szervezetek közötti kapcsola-

tok, a hálózat építése talán a feltétel-

rendszer legfontosabb eleme. Magá-

nyos szociális/közösségi vállalkozá-

sok nem lehetnek sikeresek. A szak-

mai és információs megerősítés mel-

lett különösen a hálózat révén elérhe-

tő piaci előnyök létfontosságúak.

Külső szakmai segítői

háttér biztosítása

A szociális gazdaság jellegéből adó-

dóan a sikerhez magasan képzett üz-

leti menedzserekre és szociális segí-

tőkre egyaránt szükség van. Amel-

lett, hogy a vállalkozásokban hely-

ben dolgozó szakemberháttér kiala-

kítandó, számukra folyamatos és szé-

les körben elérhető külső szakmai

szolgáltatások biztosítandók.

AA sszzoocciiáálliiss ggaazzddaassáágg

kkeerreettéébbeenn vvééggzzeennddõõ

tteevvéékkeennyyssééggeekk iinnddíí--

ttáássááhhoozz,, mmeeggúújjííttáássáá--

hhoozz ppoonnttoossaann iissmmeerr--

nnii kkeellll aa hheellyyii kkiieellééggíí--

tteettlleenn sszzüükksséégglleettee--

kkeett,, aa mmuunnkkaaeerrõõppiiaa--

ccoott,, aa vváállllaallkkoozzáássookk

ééss aa kköözzsszzfféérraa ssttrraa--

ttééggiiááiitt,, vvaallaammiinntt aa

mmûûkkööddtteettééss eelléérrhheettõõ

ffoorrrráássaaiitt..


A külső szakmai segítők maguk is

két szakterülethez kapcsolódnak. Egy-

részről nagy szükség van a külső kép-

zett mentorok, facilitátorok elérhetősé-

gének biztosítására, másrészről a szo-

ciális és közösségi vállalkozások igény-

lik a „top-menedzserek” segítségét is.

A külföldi példák alapján a külső

szakemberek bevonása történhet ön-

kéntes munka, vagy az őket foglalkoz-

tató szervezetek felajánlása alapján.

A regionális módszertani központ

és ötletbank felállítása a jó példák ter-

jesztésén, a külső szakértők kiajánlá-

sán, az információs szolgáltatások

biztosításán keresztül a hálózatépítés

fontos eszköze lehet.

Piaci háttér megteremtése

A szociális gazdaság meglévő kezde-

ményeinek kétségkívül leggyengébb

pontja a piac, a piaci versenyképes-

ség. E nélkül azonban nem érhető el a

fenntarthatóság. A piacképesség javí-

tásának legfontosabb eleme a szol-

gáltatások és termékek megbízható,

garantált minőségének biztosítása.

A minőségbiztosítás, a profit ori-

entált cégekével megegyező tanúsít-

ványok megszerzése költséges dolog.

A szociális gazdaságban ezen folya-

matok támogatására, a minőségbiz-

tosításba a szociális szempontok be-

vételére még inkább szükség van.

Az értékesítési hálózatok és közös

marketing tevékenység kiépítése

hozhat áttörést a szociális és közössé-

gi vállalkozások piaci pozíciójának

javításában. A regionális vagy orszá-

gos marketing szervezeten túl a he-

lyi/kistáji termékek boltjainak a me-

gyeszékhelyeken és fővárosban való

létrehozása, közös kiadványok, kata-

lógusok megjelentetése, a vállalkozá-

si mellett a szociális cél bemutatása,

ezzel a szolidaritás felkeltése csak

összehangolt, az egész hálózatra ki-

terjedő munkával lehetséges.

Az önkormányzatok feladatát-

adása jelentheti a szociális gazdaság-

ban megjelenő szolgáltatások egy je-

lentős részének az alapját. Eme lehe-

tőség önkormányzati vezetőkben va-

ló tudatosítása, az átadás feltételeit és

garanciáit rögzítő szerződés formái-

nak, a megállapodás kritikus pontjai-

nak és a konfliktusok megelőzése

vagy kezelése módszereinek megis-

mertetése nélkül ezen a

téren hosszú távra muta-

tó előrelépésben nem re-

ménykedhetünk.

Finanszírozás

A szociális gazdaság fő fi-

nanszírozója a piac. (Ép-

pen ezért fontosak az elő-

ző három pontban meg-

fogalmazott javaslatok.)

A szociális gazdaságban

megjelenő szolgáltatások

célcsoportjai és az ő ter-

heiket részben átvállaló

önkormányzatok sincse-

nek azonban abban a

helyzetben, hogy a szol-

gáltatások tényleges költ-

ségeit meg tudják finan-

szírozni. Annál is inkább,

mert az alkalmazott mun-

kaerő munkaerőpiaci hát-

rányai miatt ez a bekerü-

lési költség magasabb is lehet a piaci

átlagárnál. A szektor ezen indokok

alapján hosszú távon is nem piaci for-

rások bevonására szorul.

Normatív támogatások közvetve,

az önkormányzati feladatok átválla-

lásával jelenhetnek meg a rendszer-

ben. A támogatás címzettje természe-

tesen nem a szociális vagy közösségi

vállalkozás, hanem az önkormány-

zat, ami megfelelő garanciák mellett,

megbízási díjként engedi át a feladat

ellátásához kialkudott összeget. A

normatív támogatáshoz való kötődés

– stabilan jó, folyamatosan mért szol-

gáltatási színvonal és a politikai kur-

zusváltások hatásainak kiküszöbölé-

se mellett – biztonságot nyújt a vál-

lalkozás számára. Veszélyt a mono-

polhelyzet kialakulása, az azzal való

visszaélés lehetősége jelent, ami ellen

jó szerződéssel lehet védekezni.

Pályázati vissza nem térítendő tá-

mogatásokra úgy a vállalkozások in-

dításához, mint

működtetéséhez

szükség van. A

pályázati támoga-

tásnak minden e-

setben több évre

szólnak, a foglal-

koztatottak mun-

kaerőpiaci helyze-

tétől és a nyújtott

szolgá l ta tások ,

előállított termé-

kek piaci pozíció-

jától függő, idővel

csökkenő mérté-

kűnek kell lennie.

Speciális pénz-

intézet létrehozá-

sa segíthet a szoci-

ális vagy közössé-

gi vállalkozások

hiteligényének ki-

elégítésében. A

szociális és közös-

ségi vállalkozások hitelezése sajátos

szempontokat vet fel, melyek közül

az egyik leglényegesebb ezen vállal-

kozások esetén a hitelfedezet értel-

mezése, mértékének megállapítása.

Dr. G. Fekete Éva

Miskolci Egyetem, MTA Regionális

Kutatások Központja –

a földrajztudományok kandidátusa,

egyetemi docens


AAzz öönnkkéénntteesseekk bbeevvoo--

nnáássaa aa sszzeekkttoorr sszzáá--

mmáárraa nnééllkküüllöözzhheetteett--

lleenn.. AAzz „„öönnkkéénntteess

ttöörrvvéénnyy”” mmeelllleetttt aa

ppootteenncciiáálliiss öönnkkéénnttee--

sseekk mmoottiivváállttssáággáánnaakk

mmeeggtteerreemmttééssee,, aa ttáárr--

ssaaddaallmmii sszzoolliiddaarriittááss

ffoonnttoossssáággáánnaakk ééss aazz

öönnkkéénntteess sszzáámmáárraa

nnyyúújjttootttt eellõõnnyyöökk ttuu--

ddaattoossííttáássaa ccssaakk sszzéé--

lleesskköörrûû sszzeemmlléélleettffoorr--

mmáálláássssaall,, aa jjóó ppééllddáákk

pprrooppaaggáálláássáávvaall éérrhhee--

ttõõ eell..


– Mikor indult és mivel foglalkozik a Reflex

Szociális Szövetkezet?

– A Reflex Szociális Szövetkezetet 2008. novem-

ber 26-án jegyezte be a Bács-Kiskun megyei

cégbíróság Kecskeméten. Ezt a dátumot jegyez-

hetjük a jogi értelemben vett indulásként. Köz-

napi értelemben véve már 2007 decembere óta

formálódik a szövetkezet. A Reflex Szociális

Szövetkezet fő profilját a közösségi televíziózás

alkotja. A Felső-Kiskunsági és Dunamelléki

Többcélú Kistérségi Társulásban európai uniós

forrásból kiépült szélessávú internet-, telefon-

és kábeltelevízió-hálózaton szolgáltatunk tele-

vízióműsort és képújságot. Mindemellett egy

fejlesztés alatt álló interaktív weboldal segítsé-

gével szeretnénk növelni a kistérség települései

közötti kohéziót. Közeljövőbeli terveink között

szerepel egy havi rendszerességgel megjelenő

kistérségi újság szerkesztése és kiadása, vala-

mint egy ifjúsági szolgáltató központ és inter-

netes kávézó kialakítása és működtetése, ahol a

vendégek számára irodai és médiatechnikai

szolgáltatásokat nyújtunk.

– Mi adta az alapötletet a vállalkozásuk bein-

dításához?

– A televízió létrehozásához a sajnálatos hely-

zet adta az ötletet: a 10 településből álló kistér-

ségünkben tapasztalható nagymértékű infor-

mációs űr. Némely település alig néhány kilo-

méterre fekszik egymástól, az ott lakók mégis

sokszor nincsenek tisztában a szomszéd telepü-

lés történéseivel. Sőt, a nagyobb városokban a

helyben történt eseményekkel, hírekkel sincse-

nek tisztában az ott lakók. A közösségi terek hi-

ánya megfigyelhető az egész kistérségben. A

Felső-Kiskunsági és Dunamelléki kistérség

központja Kunszentmiklós, az oktatásban is ve-

zető szerepet tölt be. Sok diák a térség települé-

seiről ingázik nap mint nap az itt található isko-

lákba. Délután az iskola végeztével azonban so-

kak felügyelet és cél nélkül csellengnek, és ke-

rülnek rossz társaságba az utcákon, miközben a

buszra várnak. Ezekre a diákokra gondoltunk,

amikor eszünkbe jutott az ifjúsági központ és

szolgáltató centrum létrehozásának ötlete.

– Mekkora közösséget, térséget fog át ez a vál-

lalkozás (gondolok itt a munkatársakra és a

célközösségre)?

– A 7 Tv Térségi Televízió stábja jelenleg hét fi-

zetett tagból és 10 önkéntesből áll. A tagok ve-

gyesen a térség több településéről érkeztek. A

televízió a Felső-Kiskunság és a Dunamellék 11

településén (ebből négy város) potenciálisan

30 000 embert tud elérni. A bekötések száma

december 1-jén több mint 1750 háztartás volt,

amely folyamatosan növekszik.

– Hogyan indultak el, ki(k)nek a támogatásá-

ra számíthattak?

– A szélessávú kábelhálózat beruházása kap-

csán 2007-ben felmerült a kérdés, hogy ki ké-

szítsen műsort a hálózatban fenntartott helyi

csatornában. A kistérség vezetése a Felső-Kis-

kunsági Közösségi Munkások Egyesületét

(FKKME) kereste meg a kéréssel, ők ugyanis

már lassan négy éve működtetik a kisközösségi

rádiót, Puszta Rádió néven, tehát rendelkeznek

médiatapasztalatokkal. Ők azonban nem tud-

ták elvállalni a televízió működtetését, de egy

fiatal csapat szervezését vállalták, amely üze-

melteti majd a térségi tévét. Még 2007 decem-

berében alakult ki a stáb magja, és a FKMME és

a FELGA vezetői (Szilágyiné Lucy és Mészáros

Zsuzsa) kitartó közösségépítő munkájának kö-

szönhetően 2008 tavaszára kialakult a térségi

televízió stábja. Azóta kisebb szünetektől elte-

kintve folyamatos a munka és a szervezés. A

stáb különböző technikai és közösségépítő kép-

zéseken vett részt, valamint pályázatot nyújtott

be az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány-

nak, amelyet sikeresen megnyert. Ez a pályáza-

ti összeg adja a kezdő lökést a vállalkozás szá-

mára. Ezen kívül támogat bennünket a Felső-

Kiskunsági és Dunamelléki Többcélú Kistérsé-

gi Társulás, valamint a társulást alakító 10 ön-

kormányzat, a műsorszolgáltató Optanet Kft., a

kivitelező Opticon Kft., a Felső-Kiskunsági Kö-

zösségi Munkások Egyesülete, a Felső-Kiskun-

sági és Dunamelléki Foglalkoztatási Megálla-

podás és Kunszentmiklós Város Önkormány-

zata.

Hunti Mihály István

Reflex Szociális Szövetkezet – ügyvezető elnök


TTéérrssééggii TTeelleevvíízziióó --

„„RRóólluunnkk sszzóóll,, éérrttüünnkk sszzóóll!!””


– Ma hogyan működik ez a vállalkozás, me-

lyek az előnyei és milyen nehézségekkel

küszködnek?

– Már eldörrent a startpisztoly, elindultunk a

projekt megvalósítása felé. Jelenleg az engedé-

lyeztetés, eszközbeszerzés, a technikai rendszer

kiépítése, a próbaadások és próbafelvételek elin-

dítása folyik. Induló vállalkozás lévén inkább

kezdeti nehézségekről beszélhetünk. A tapaszta-

latlanság talán a legfőbb nehézség, amivel meg

kell küzdenünk, valamint a forráshiány. Az

OFA ugyanis nem egy összegben utalja a pályá-

zati összeget, hanem mérföldkövekhez és szigo-

rú elszámoláshoz kötve negyedévente. Ez a tí-

pusú támogatás, mint minden vállalkozásnál,

így nálunk is, az eszközbeszerzést nehezíti meg.

Gondot jelent még az ingadozó euró árfolyama

is, valamint a médiatechnikai eszközök robba-

násszerű áremelkedése az utóbbi fél évben.

– Az eddigi tapasztalataikra alapozva mit ja-

vasolna azoknak, akik szociális vállalkozást

akarnak indítani?

– Elsősorban azoknak a csoportoknak ajánlom a

szociális szövetkezeti formát, akik szeretnék,

hogy egy demokratikusan működő, csapatszel-

lemen és ugyanakkor az egyéni kreativitáson,

önmegvalósításon alapuló vállalkozásuk legyen.

Fontos, hogy mindenki egyenlően részesedjen a

munkából és a juttatásokból is. Ezenfelül azt a

motivációs tényezőt kell szemünk előtt tartani,

hogy a befektetett munkának gyümölcse van.

Tehát, ha több időt, erőt szánunk a projekt meg-

valósítására, azzal lényegében mindenki jól jár,

mivel minden szociális szövetkezeti tag egyfor-

mán részesül a szövetkezés előnyeiből.

Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy

szociális szövetkezetünk gazdasági szervezet-

ként törvényileg nonprofit jellegű. Adózott be-

vételeit nem osztja szét a tagok között, hanem

ún. közösségi alapot képez belőle, amiből a szo-

ciálisan rászoruló tagoknak nyújt – egészség-

ügyi, iskolázási, kulturális és sport célra – tá-

mogatást (ettől lesz szociális a szövetkezet).

Mindemellett közhasznúságot is választottunk

a bejegyzéskor, aminek ugyancsak több előnye

van (illetékmentesség, százalékos felajánlások,

a vállalkozók adókedvezménye, ha támogat-

nak minket és nem utolsósorban társadalmi

megbecsültség).

AAzz áátteennggeeddeetttt iippaarrûûzzééssii aaddóó,,

aavvaaggyy aa hheellyyii nnoonnpprrooffiitt sszzeekkttoorr ssaajjááttooss

ttáámmooggaattáássii ffoorrmmáájjaa MMaaggyyaarroorrsszzáággoonn

Ahelyi civil társadalom és az

önkormányzat közötti kap-

csolatoknak egyik jelentős is-

mérve a nonprofit szervezetek pénz-

ügyi támogatási rendszere. Ezen be-

lül legtöbbször pályázatok útján,

vagy a költségvetési források egy bi-

zonyos elkülönített alapjából, esetleg

normatív alapon kerülnek millió, sőt

milliárd forintok civil szervezetek

működésének közhasznú, kiemelke-

dően közhasznú tevékenységük foly-

tatására. E támogatási rendszer egyik

speciális formája az iparűzési adóból

befolyó összegek egy bizonyos részé-

nek átengedése a helyi alapítványok-

nak, egyesületeknek. Különösképpen

azért érdekes ez a modell, mert a há-

rom szektor kapcsolódási pontján he-

lyezkedik el. A háromszög egyik ol-

dalán a versenyszféra, mint az ipar-

űzési adó megfizetésére kötelezett

csoport helyezkedik el. A másikon az

önkormányzat, mely lebonyolítja,

szabályozza, átirányítja a rendszer

segítségével a befolyt közpénzek egy

részét a költségvetési keretből. Vége-

zetül a civil/nonprofit szektor, amely

a kedvezményezettek körét adja.

A KSH 2006-os adatai és az ön-

kormányzatok hivatalos honlapjain

megtalálható információk alapján

mintegy 15-20 önkormányzat élt ez-

zel a támogatási lehetőséggel. A helyi

civil/nonprofit szervezetek gazdasá-

gi lehetőségei, életképessége – me-

lyeket e forrásból is gyarapítani tud-

ják – felértékelődik, ha nem „statisz-

tikus szemmel” tekintünk rájuk, ha-

nem a helyi társadalom, a „lokalitás”

szemszögéből nézzük. A szub-

szidiaritási elv megnyilvánulásának

egy tipikus példáját figyelhetjük

meg. A helyi vállalkozók kötelezően

befizetett helyi iparűzési adójuk – a

helyi önkormányzat rendeletétől füg-

gően – 2-10%-át az adóbevallásuk so-

rán a megnevezett helyi szervezetek

számára ajánlhatják fel. A támoga-

tandó szervezetek körét különböző-

képpen definiálták az önkormány-

zatok. Ennek egyik típusa, mikor az

önkormányzat által rendeletben rög-

zített jogszabályban megnevezett, a

településhez kötődő, közhasznú

vagy legalábbis a helyi életben jelen-

tős közösségi feladatot ellátó szerve-

ződések számára lehet felajánlást

tenni. Ez a mód egy közvetlen lehető-

séget jelent ezeknek az alapítványok-

nak, egyesületeknek, hogy sokszor

amúgy sem „rózsás” anyagi helyze-

tükön javítsanak, több forrásból tud-

janak gazdálkodni, s így biztosabb lá-

bon álljanak.1 A következő példákon

keresztül (a teljesség igénye nélkül)

jól láthatjuk, hogyan jelenik meg a

különböző településeken az effajta

támogatási forma.

1 Néhány példa azon városokra, ahol átengedett iparűzési adóból részesültek nonprofit szervezetek: Gyula, Kocs, Makó, Mezőkövesd, Nyírbátor,

Tolna, Zalaegerszeg, Újfehértó stb.


Makón 115 civil/nonprofit szer-

vezetet soroltak fel a függelékben,

amelyek számára felajánlható 2008.

január 1-től az iparűzési adó 6%-a

(igaz, a korábbi évben ez 9% volt).

Ahogy közvetlenül az önkormányza-

ti rendelet írja, ezt az összeget. „(…) a

függelékben felsorolt helyi sport,

kulturális, oktatási szervezetek és a

helyi egészségügyi civil szervezetek,

illetve rendezvényeik, valamint ön-

kormányzati intézmény felújítására

és önkormányzati útépítés támogatá-

sára fordíthatja…”2

Szekszárd önkor-

mányzata konkrétan

megnevezte, hogy mi-

lyen célból hívta életre

ezt a forrást a non-

profitok számára. „A

két szféra közötti kap-

csolat kialakítását se-

gíti elő az önkormány-

zat 29/1991. (XII.23.)

KT. számú, a helyi

adókról és az adózás

rendjéről szóló rende-

lete, mely lehetőséget

teremt a vállalkozó-

nak, hogy helyi ipar-

űzési adójának 5%-át,

a városban működő civil szervezetek

számára ajánlja fel.”3 Az itt megjele-

nő „indoklás” szerint a két szféra, a

piaci és a nonprofit közötti kapcsolat

erősítése, egymás támogatása a ren-

delet célja.

A másik típus, amikor az önkor-

mányzat a preferált tevékenység

alapján nevezi meg a kedvezménye-

zetteket. Zalaegerszegen „csak” tevé-

kenységi terület alapján határozzák

meg azt a szűkebb, kivételezett kört,

amely pályázatot nyújthat be a helyi

iparűzési adó címzett adórészéből

való támogatás felhasználására. Ilyen

típusúak jelen esetben a szociális,

egészségügyi és karitatív tevékeny-

séget végző társas nonprofit szerve-

zetek, alapítványok.

Sajnos található olyan példa is,

amikor a már gyakorlatba beültetett,

kialakított támogatási rendszer a

költségvetés tervezése miatt megszű-

nik, s ezáltal a helyi civil társadalom

kevesebb forráshoz juthat a jövőben.

„… A tavalyinál mint-

egy húszmillió fo-

rinttal több iparűzési

adóra számít az ön-

kormányzat idén. En-

nek egyik forrása,

hogy megszűnik az a

lehetőség, mely sze-

rint az iparűzési adó

öt, illetve tíz százalé-

kát helyi civil szerve-

zeteknek, intézmé-

nyeknek lehetett fel-

ajánlani…”4 Ez a ked-

vezőtlen példa rávi-

lágít arra, hogy mi-

lyen törékeny is lehet

ez a rendszer, mennyire kiszámítha-

tatlan. Végülis az önkormányzat gaz-

dálkodása, költségvetése határozza

meg a lehetőségeket, természetesen a

„másik oldalon” ott található a civil

koncepció, a vezetőségi akarat, a cé-

lok kérdése… – már ha rendelkezik

ilyennel a testület.

Ha a Központi Statisztikai Hivatal

évről évre közzétett adatai alapján5

makrostatisztikai szemszögből tekin-

tünk az átengedett iparűzési adónak

az összes bevételhez viszonyított, il-

letve az állami támogatásokon belüli

arányára, azt a következtetést von-

hatjuk le, hogy a mintegy 300 millió

forintos éves támogatás jelentéktelen

része a forrásoknak („csak” pár ezre-

lék), de nem is ebből a szemszögből

érdemes megközelíteni a kérdést. A

helyi közösség, a képviselőtestület, a

nonprofit szervezetek, a helyi társa-

dalom hálózati kapcsolatai minősé-

gének kérdéséről, értékekről beszé-

lünk, s ez jóval több annál, minthogy

csak pénzben fejezzük ki.

Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy

negatív irányba történő elmozdulást

jelez, s ezt alátámaszthatja a jövőre

nézve is, hogy míg 2005-ben az ön-

kormányzatok még több mint 550

millió forintnyi átengedett iparűzési

adóból származó pénzösszeget jut-

tattak a nonprofit szervezeteknek, ez

egy éven belül majd a felére vissza-

esett.6 Kérdés, hogy a jövőben ho-

gyan alakul e specifikus támogatási

forma helyzete. Magyarország jelen

gazdasági helyzete mellett – gondol-

va itt az önkormányzatok költségve-

tési problémáira, a kialakuló válság-

nak a vállalati szférára gyakorolt ha-

tására – inkább számíthatunk ennek

a „három szereplős” forrásnak a be-

szűkülésére, s így nem lehetünk ez

ügyben túl derűlátóak…

Mrázik György

szociológus hallgató, Budapest


AA hheellyyii kköözzöösssséégg,, aa

kkééppvviisseellõõtteessttüülleett,, aa

nnoonnpprrooffiitt sszzeerrvveezzee--

tteekk,, aa hheellyyii ttáárrssaaddaa--

lloomm hháállóózzaattii kkaappccssoo--

llaattaaii mmiinnõõssééggéénneekk

kkéérrddéésséérrõõll,, éérrttéékkeekk--

rrõõll bbeesszzééllüünnkk,, ss eezz

jjóóvvaall ttööbbbb aannnnááll,,

mmiinntthhooggyy ccssaakk ppéénnzz--

bbeenn ffeejjeezzzzüükk kkii..

2 http://www.mako.hu/files/iparuzesi_egyseges_2008.doc, 2008-11-283 http://www.szekszard.hu/, 2008-11-214 http://www.tolna.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1166, 2008-11-245 Nonprofit szervezetek Magyarországon, 2006, KSH, Budapest, 2008. 6 2005-ben 97 településről érkezett válasz azzal kapcsolatban, hogy adott szervezet (összesen 673) rendelkezett iparűzési adóból származó támoga-

tással. Ez a szám 2006-ra lecsökkent 77 településre és 655 szervezetre. Egyértelmű összefüggést, tendenciózus megállapítást e rövid leíró vizsgá-

lat alapján nem tehetünk, ám a csökkenő szám látható. (KHS 2008.)


IInnnnoovvaattíívv kkeezzddeemméénnyyeezzééss

aa mmaaggyyaarr nnyyeellvv hhaasszznnáállaattááéérrtt

Magyar nyelvünk jogszerű használatáért gyújtották meg virtuálisan a lármafákat a

marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom képviselői. 2008 augusztusában

indította el a szervezet a LÁRMAFA levelezőlistát, mert azt tapasztalják, „hogy a

magyar nyelv majdnem teljes mértékben kiszorult a közszférából, a hétköznapi

élet minden fontos színteréről és majdhogynem a privát szférában beszélt nyelv-

ként éljük meg. Mindezzel együtt Románia példaértékű törvényi háttérrel rendel-

kezik, az ország ratifikált és életbe léptetett minden egyes olyan nemzetközi

egyezményt, amelyek a kisebbségeket és azok nyelvét védelmezik. A valóság

azonban másként fest.” Mára már több mint 100 tagja van a listának és napi szin-

tű igen aktív és konstruktív párbeszéd – és nem csak az – folyik. A szervezet két ala-

pítóját, Szigeti Enikőt és Horváth-Kovács Ádámot kérdeztük. (Csáki Rozália)

– Az elmúlt hónapok tapasztalatára visszate-

kintve hogyan értékeli, mennyiben teljesíti a

lista a kitűzött célt?

– A kitűzött célunk a valódi kétnyelvűség ki-

alakulása, magatartásváltozás, valamint a ma-

gyar közösség érdekérvényesítő erejének meg-

erősítése – egy hosszú távú cél, amelynek eléré-

séről még nem beszélhetünk.

Rövidtávú céljaink közül néhányat teljesül-

ni látunk, és ezeknek rendkívül örülünk, a lista

eddigi működése messze felülmúlta terveinket

és elképzeléseinket. Az egyik legnagyobb siker

amellett, hogy a listatagok száma rendkívül

gyorsan növekedett, a lista cselekvésre buzdító

hatása. A listatagok közül sokan megtették azo-

kat a lépéseket, amelyeket ösztönöztünk, és

amelyek szükségessége miatt született meg az

ötlet a lármafa „felállítására”. Mert az igazi vál-

tozás az emberek magatartásában indul el, nem

pedig azzal, hogy folyton a hiányosságokon rá-

gódunk és keressük a felelősöket, akikre lehet

ujjal mutogatni, ezzel egy időben várjuk azo-

kat, akik majd megoldják a helyzetet és rendet

teremtenek. A közösség sorsa a közösség kezé-

ben van, a lista azzal a céllal indult, hogy tuda-

tosítsa mindenkiben a cselekvés szükségessé-

gét. Így az emberek azt tanulhatják meg, ho-

gyan lehet egy közösség fontos ügyeiben állást

foglalni – értjük ezalatt a közösséget érintő

diszkriminatív eljárásokat –, s elsajátíthatóak

az érdekérvényesítés különböző technikái,

hogy egymást támogatva, segítve mindenki

ugyanazt az ügyet szolgálhatja.

– Milyen esetek kerültek terítékre eddig?

– Volt a nyárádszeredai templomépítés ügye:

Nyárádszereda központi parkjában az ortodox

egyház templomot akar építeni, a helyi közös-

ség ezt ellenzi. Személyesen is találkoztunk a

nyárádszeredai polgárokkal, akikkel közösen

elkezdtünk egy életképes stratégiát kidolgozni,

amelynek célja a templomépítés kezdeménye-

zésének leállítása.

A CEMO másik projektje a kétnyelvűség

ösztönzéséről szól, ezen belül sor került egy le-

vélküldési akcióra: kiküldtünk 15 magyarul

megcímzett levelet Erdély-szerte, ezek minden-

hova, még a szorványterületekre is eljutottak

különösebb akadály nélkül. Ezzel azt akartuk

bizonyítani, hogy magyarul is el lehet címezni

a leveleket.

Marosvásárhelyen a Boldog új évet! ünnepi

feliratozást csak románul függesztették ki.

Nyílt levelet küldtünk a polgármesternek,

amelyben felszólítottuk, hogy magyarul is te-

gye ki a köszöntőt. Részben sikeres akció volt,

mert egy román feliratot levettek, helyére fel-

tettek egy magyar nyelvű ünnepi díszkivilágí-

tást. Mindez az Európai Unió által meghirde-

tett Interkulturális Párbeszéd Évében zajlott.

Volt olyan hely, ahol szinte egymás mellett volt

kifüggesztve kétszer a román felirat.

Ugyancsak a listán érkező hír alapján akciót

indítottunk a marosvásárhelyi Népművészeti

Iskola törvénytelen elnevezése ellen – egyik lis-

tatagunk jelezte, hogy az intézmény megkerül-

te a törvény által előírt lépéseket, és a városi ta-

nács elé vitte a névadást, annak ellenére, hogy


az iskola teljes mértékben a megyei tanács

fennhatósága alatt áll, a tanács a fenntartója.

A Maros megyei diszkriminatív, a magyar

gyerekeket hátrányosan érintő beiskolázási

terv módosításáért is eddig egy nagyon sikeres

aláírásgyűjtési akció zárult le.

– A párbeszéden túl került-e sor konkrét cse-

lekvésekre is?

– A lista nem párbeszéd céljával jött létre, ezt

fontos kihangsúlyozni. A lista konkrét problé-

mákra valós megoldásokat keres, nem beszél-

getést moderálunk.

Ez egy mozgalom, rengeteg munkával jár,

mert nagyon sok lépést kell tenni ahhoz, hogy

élő legyen. Nem elég, ha egymásnak jelezzük a

sérelmeinket, aztán karba tett kézzel várjuk,

hogy valaki megoldja őket. Cselekedni kell!

Sok esetben lépett a CEMO, de elvárjuk, hogy a

tagok is aktívak legyenek. Többen be is kapcso-

lódtak a munkába. Konkrét részmunkákat is el-

vállaltak a listatagok a kétnyelvűség projektben

– próbáljuk a törvények által biztosított magyar

nyelv használatára és az ezzel járó jogokra fel-

hívni a figyelmet, valamint elérni azt, hogy a

közösség éljen ezekkel a nyelvi jogokkal.

– Kezdeményezőek-e a lista tagjai? Vállalják-

e adott esetben a cselekvést?

– Igen, léteznek kezdeményezések. Például a

kétnyelvűség projekt keretében többen jelezték,

hogy támogatják, és aktívan részt vennének

egy olyan stratégia kidolgozásában, amely az

üzleti élet kétnyelvűségének valódi megvalósí-

tását ösztönözné.

Vannak olyan listatagok, akik maguk fogal-

maztak meg leveleket, amelyeket aztán feltet-

tek a Lármafa listára – ezek a levelek a magyar

nyelvhasználat hiányát kérték számon banki,

telefon- és más szolgáltatások esetében.

– Mi az éppen aktuális kérdésfelvetés a listán?

– A Maros Megyei Tanfelügyelőség diszkrimi-

natív beiskolázási tervezete, valamint a valódi

kétnyelvűség megjelenése az oktatási rendszer-

ben. Ez egy bonyolult és hosszú távú folyamat,

hiszen a cél a kétnyelvűség meghonosítása a ve-

gyes tannyelvű iskolákban. Sajnos, majdnem

minden vegyes tannyelvű iskola Maros megyé-

ben egynyelvű, pontosabban román nyelvűek

az intézmény feliratai. Vidéken vannak kivéte-

lek, de Marosvásárhelyen kizárólag egynyelvű

feliratok találhatók a két nyelven oktató isko-

lákban.

Emellett a kétnyelvűség az üzleti életben

kezdett meghonosodni.

– Mi a CEMO legközelebbi akciója?

– Folytatjuk a munkát az iskolákban, ezekről az

akcióinkról nem tudunk többet mondani jelen-

leg, mert pillanatnyilag a stratégián dolgozunk.

Ezzel egy időben a kétnyelvű formanyomtatvá-

nyok használatát ösztönző akciókon dolgo-

zunk: már több polgármesteri hivatallal tár-

gyaltunk, azt az ígéretet kaptuk, hogy ezeket

megjelenítik majd a honlapjaikon.

Elérhetőségük: [email protected]

A listára a következő linkkel lehet feliratkozni:

http://groups.yahoo.com/group/ larmafa


AA ppéénnzzüüggyyii ééss aa ggaazzddaassáággii vváállssáágg hhaattáássaa

aa cciivviill sszzfféérraa jjöövvõõjjéérree

„Meglepően kevesen ismerik

fel, hogy az Egyesült Álla-

mok súlyos recesszió előtt

áll, amely Európára is hatással lesz.

A válság megrázóbbnak ígérkezik,

mint a második világháború óta bár-

melyik.” – állította Soros György a

Der Standard osztrák lapnak egy év-

vel ezelőtt, 2008 januárjában. Akkor

sokan még talán nem is hitték, hogy

ez valóban bekövetkezhet, csak le-

gyintettek és a híres pénzügyi guru

egy újabb spekulatív húzásának tar-

tották. De sajnos nem erről volt szó,

hat-hét hónappal később már az

egész világ csak erről beszélt, sőt mi

több, a híradások, újságok minden-

napi fő témájává vált. Azóta a nem-

zetközi pénzügyi rendszeren belül

fölütötte fejét a káosz olyannyira,

hogy a fejlett államok kormányai

többmilliárdos, baloldali lépésként is

értékelhető pénzügyi segélycsoma-

gokkal, úgynevezett stabilizációs in-

tézkedésekkel sietnek a bajba jutott

bankok, nagyvállalatok segítségére.

Ugyancsak azóta számos bank csőd-

be ment (csak az USA-ban 23), ezrek

vesztették el lakásukat, százezrek

munkahelyüket, sőt mi több, néhá-

nyan már öngyilkosságot is elkövet-

tek, mint például Németország egyik

leggazdagabb embere a Forbes ma-

gazin 94. helyezettje, Adolf Merckle

milliárdos. Egyes elemzők szerint

„nem csak a neoliberális paradigma

kérdőjeleződött meg, hanem magá-

nak a kapitalizmusnak a jövője is.”

Ami igaz, ezt az 1929-1933-as válság

idején is sokan emlegették.

Ilyen körülmények között ben-

nünk, civilekben is felmerül a kérdés,

milyen hatással lesz a válság a civil

szervezetekre, milyen túlélési esélyei

vannak a civil szférának?

Nyilvánvaló, hogy ezt a szférát

sem kerülheti el a válság, sőt mi több,

az is állítható, hogy egyike a legki-

szolgáltatottabbaknak. Ennek fő oka,

hogy a civil szervezetek anyagi tá-

mogatását biztosító források többsé-

ge „elapadóban” van, másként mond-

va a pénzügyi és gazdasági válság a

filantropikus magatartást is jelentő-

sen megnyirbálja.

A börzék válsága, a részvények

értékének zuhanása nagy hatással

van a világ legnagyobb adományozó

alapítványaira is, ugyanis szervezeti

tőkéjük (endowment) jó része részvé-

nyekbe van fektetve. Ebből kifolyó-

lag, tőkéjük jóval kisebb éves hoza-

dékot eredményez, ami nyilvánvaló-

an csökkentett adományozási költ-

ségvetést, azaz kevesebb kiosztásra

szánt pénzt jelent ezen alapítványok

esetében. (Már októberben találkoz-

tam olyan nagy amerikai alapítvány

képviselőjével, aki már akkor 800

millió dolláros, közel 30%-os tőke-

veszteségről számolt be saját szerve-

zete esetében.)

Válságos időkben, a kormányok

költségvetése is „karcsúsodik”, ami

azt is jelenti, hogy kevesebb pénz áll

majd azon civil szervezetek rendel-

kezésére, amelyek közszféra által ki-

szerződött (outsourcing) szolgáltatá-

sokat végeznek.

Ami a cégeket illeti, bevételeik,

profitjuk nagymértékben csökken,

sokan közülük csődöt mondanak, és

mindez a cégek társadalmi felelős-

ségvállalási programjainak (CSR)

megtorpanását vagy épp teljes leállí-

tását jelentheti.

A közösségektől származó bevé-

telek is látványosan csökkennek, a

munkanélküliség és az elszegénye-

dés kevesebb és kisebb civil szerve-

zeteknek szánt adományokat ered-

ményez.

Ilyen körülmények között a civil

szféra jövőjét illető előrejelzések sötét

jövőt jósolnak. Paul Light, a New

York-i Egyetem professzora szerint a

következő két évben az Egyesült Ál-

lamokban legkevesebb 100 000 civil

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a



szervezet fog megszűnni a pénzügyi

és a gazdasági válságnak köszönhe-

tően. A legtöbb szervezet már most a

támogatások csökkenésével szembe-

sül, ami költségvetések csökkentését,

elbocsátásokat, valamint számos

program leállítását eredményezi.

Az ilyen jellegű előrejelzések ko-

moly aggodalomra adhatnak okot a

hazai civil szférát illetően is. Jogosan

merülhet fel a kérdés

mindannyiunkban, ha

a világ legerősebb ci-

vil szférája (az ameri-

kai) ennyire lesújtó jö-

vő elé néz, akkor mire

számíthatunk a hazai,

alig tizenegynéhány

éves, jóval tapaszta-

latlanabb és kiszolgál-

tatottabb mozgalom

esetében? Nagy való-

színűséggel még sú-

lyosabb következmé-

nyekre, számos fel-

oszlatott civil szerve-

zetre, a karitatív tevé-

kenységek nagymér-

tékű csökkenésére.

Mit lehet tenni

annak érdekében, hogy növeljük

szervezeteink túlélési esélyeit, és

hogy átvészeljük a válságot?

– Először is a szervezeteknek meg

kell próbálniuk minél változato-

sabb támogatási tárcát kiépíteni,

azaz költségvetésüket minél több

forrásból származó bevételekből

felépíteni.

– Az uniós alapok is mentőövet je-

lenthetnek, ugyanis jelenleg az

egyik legbiztosabb támogatási

forrást képezik. Sajnos, különbö-

ző okokból kifolyólag (túlzott bü-

rokrácia, nagy önrész stb.) nehe-

zen lehívható forrást jelentenek a

legtöbb hazai szervezet számara,

de ennek ellenére nem elérhetetle-

nek. Ugyanakkor pozitívumként

értékelhető, hogy a

válságnak köszönhe-

tően nagy valószínű-

séggel gyorsabban le-

hívhatóak lesznek e-

zek az alapok. A ki-

sebb szervezetek szá-

mára megoldást je-

lenthet, ha nagyobb

szervezetekkel vagy

önkormányzatokkal

partnerségben pályáz-

nak.

– Ha egy szervezet

saját költségvetésé-

nek megnyirbálására

kényszerül, fontos,

hogy semmiképpen

ne a forrásgyűjtésre

(fundraising) szánt

alapokat csökkentse. Ez az egyik

legnagyobb elkövethető hiba, u-

gyanis a kieséseket csak fokozott

és újragondolt forrásgyűjtési stra-

tégiával lehet pótolni.

– Maradjunk „testközelben” eddigi

adományozóinkkal, támogatóink-

kal, ápoljuk a kapcsolatot az elkö-

vetkezőkben is, még akkor is, ha

nem tudnak támogatni a követke-

ző időszakban. Időnként keressük

fel őket, érdeklődjünk dolgaik

menetéről, nem feledve, hogy

évekig az általuk adományozott

pénzekből működött szerveze-

tünk. Ugyanakkor, mint minden

válságnak, előbb-utóbb ennek is

vége lesz, és akkor újra támoga-

tást szeretnénk kérni eddigi támo-

gatóinktól.

– Meglátásom szerint ebben az idő-

szakban még jobban felértékelő-

dik a szervezeti áttekinthetőség,

elszámoltathatóság. Azon szerve-

zetek, melyek jobban megfelelnek

ezeknek a szempontoknak, na-

gyobb túlélési eséllyel vészelhetik

át a válságot.

Végezetül: ez a válság újra elgondol-

koztathat mindannyiunkat arról,

hogy mennyire fenntarthatóak a glo-

bális folyamatok, mennyire növek-

szik kiszolgáltatottságunk amiatt,

hogy mint emberi társadalom nem

tudunk megfelelően gazdálkodni

erőforrásainkkal. Mint civil szerveze-

tek arra kell összpontosítanunk,

hogy még nagyobb szerepet vállal-

junk ennek a tudatosításában, mert e

tudatosulás nélkül még gyakoribb és

még nagyobb válságokkal fog szem-

besülni az emberiség.

Potozky László

Polgár-Társ Alapítvány –

ügyvezető igazgató


...... eezz aa vváállssáágg úújjrraa eell--

ggoonnddoollkkoozzttaatthhaatt

mmiinnddaannnnyyiiuunnkkaatt aarr--

rróóll,, hhooggyy mmeennnnyyiirree

ffeennnnttaarrtthhaattóóaakk aa

gglloobbáálliiss ffoollyyaammaattookk,,

mmeennnnyyiirree nnöövveekksszziikk

kkiisszzoollggáállttaattoottttssáágguunnkk

aammiiaatttt,, hhooggyy mmiinntt

eemmbbeerrii ttáárrssaaddaalloomm

nneemm ttuudduunnkk mmeeggffee--

lleellõõeenn ggaazzddáállkkooddnnii

eerrõõffoorrrráássaaiinnkkkkaall..


Az Európai Bizottság 2008 szeptembe-

rében közleményt fogadott el „Több-

nyelvűség: európai tőke és közös elkö-

telezettség” címmel, amelyben a nyel-

veket a társadalmi kohézió és a jólét

tágabb kontextusában közelíti meg. A

többnyelvűségnek számos európai

uniós politikába és fellépésbe történő

beemelésével e közlemény célja, hogy

tükrözze a több mint 490 millió pol-

gárt számláló, valamint különböző

nyelvi készségekkel és igényekkel ren-

delkező Európai Unió valóságát. A

dokumentum a második olyan közle-

mény, mely a többnyelvűséggel fog-

lalkozik, ez is tükrözi azt a folyama-

tot, amely révén a nyelvi sokféleség

ügye egyre hangsúlyosabbá válik az

Unión belül. Leonard Orban, az Euró-

pai Bizottság többnyelvűségért felelős

biztosa szerint a közlemény arra buz-

dítja az EU tagállamait, a helyi hatósá-

gokat és a szociális partnereket, hogy

közösen lépjenek fel. Új elemként a Bi-

zottság által elfogadott integrált meg-

közelítés figyelembe veszi Európa

nyelvi sokszínűségében rejlő értéket és

lehetőségeket, illetve a hatékony kom-

munikációhoz szükséges, inkább e-

gyéni jellegű nyelvtanulási igényeket.

Bizottsági közlemény

a többnyelvűségről

Az Európai Bizottság 2008. szeptem-

ber 18-án kiadott közleményének

központi témája a mindennapi több-

nyelvűség széles körben való elterje-

désének elősegítése az Európai Unió

tagállamaiban. A közlemény rámutat

arra, hogy a többnyelvűség nem el-

szigetelt szakpolitika; számos olyan

területhez kapcsolódik – mint példá-

ul az oktatás, a kutatás-fejlesztés, a

foglalkoztatás és a média –, mely a

nyelvi sokszínűség bevonásával átfo-

gó politikai koncepciót alkot. A Bi-

zottság célja olyan politikai szabályo-

zás megteremtése, mely sikeresen

előmozdítja a nyelvi sokféleséget, és

ezáltal jobb életesélyeket biztosít az

Unió polgárai számára.

A közleményben az Európai Bi-

zottság kifejti, hogy törekvései egy-

részt arra irányulnak, hogy felhívja

az emberek figyelmét az idegen nyel-

vek ismeretének gazdasági, illetve

kulturális előnyeire, másrészt arra,

hogy valamennyi állampolgár lehe-

tőséget kapjon arra, hogy anyanyel-

ve mellett két másik nyelvet is elsa-

játítson. Ezek a célkitűzések alkotják

a Bizottság többnyelvűségi politiká-

jának alappilléreit.

A közlemény nem jogszabály, sok-

kal inkább szakpolitikai iránymutatá-

sokat felvázoló dokumentum. A

nyelvpolitika elsőszámú döntéshozói

a tagállamok, melyek a Bizottság

iránymutatásai alapján alakítják ki po-

litikai koncepciójukat. E téren össze-

hangolt együttműködésre van szük-

ség, hogy a meglévő források felhasz-

nálásával elősegítsék a többnyelvűsé-

get a tanulás, a foglalkoztatás, a kom-

munikáció, a társadalmi integráció, a

kultúra, a kutatás és a média területén.

A regionális és kisebbségi nyelvek

kérdése is a tagállamok hatáskörébe

tartozik. A tagállami politikákhoz

azonban átfogó keretet biztosít az

Európa Tanács által elfogadott Regi-

onális és Kisebbségi Nyelvek Euró-

pai Chartája. A tagállamok mellett a

döntéshozatalban részt vesznek más

nemzeti és helyi szervezetek is: okta-

tási szolgáltatók, szociális partnerek,

a média és a szolgáltatási szektor, il-

letve a regionális és helyi hatóságok.

Az EU előtt álló kihívások

és célkitűzések

Az Unió a legutolsó bővítés után 27

tagállamot foglal magában. Ez 500

millió polgárt, 23 hivatalos nyelvet és

további, mintegy 60 kisebbségi és regi-

onális nyelvet, és ebből adódóan egye-

dülálló nyelvi sokszínűséget jelent. A

globalizáció és a migrációs hullámok

tovább gazdagítják az Unión belül

használt nyelvek széles skáláját.

Az utóbbi években egyre nő azok

száma, akik az EU más tagállamain

belül vállalnak munkát. A meg-

növekedett nyelvi sokszínűség nem-

csak lehetőségeket hordoz magában,

hanem számos kihívással is szembe-

állítja a társadalmakat.

Többnyelvűség a kultúrák közötti

párbeszéd és a társadalmi

integráció szolgálatában

A társadalmi integráció egyik meg-

határozó aspektusa egymás kultúrá-

jának és nyelvének elfogadása és tisz-

telete. Ennek elősegítése érdekében a

tagállamok feladatai közé tartozik:

– a külföldi munkavállalók számára

a befogadó ország anyanyelvét

oktató tanfolyamokhoz való hoz-

záférés megkönnyítése;

– a társadalom vonatkozásában he-

lyi és iskolai szinten jelenlévő

nyelvi erőforrások hatékonyabb

és változatosabb kihasználása;

– az idegen anyanyelvet beszélő

gyermekek integrációjának támo-

gatása.

AAzz EEuurróóppaaii BBiizzoottttssáágg kköözzlleemméénnyyee aa ttööbbbbnnyyeellvvûûssééggrrõõll::

eeuurróóppaaii ttõõkkee ééss kköözzööss eellkköötteelleezzeettttsséégg

Az Európai Közösségek Bizottsága közleményt adott ki az EU tagállamai

számára, melyben előterjeszti a többnyelvűséget előmozdító politikai

irányelvekre vonatkozó stratégiáját. A közlemény tartalmazza a nyelvi sok-

féleséggel összefüggésben álló célkitűzéseket, valamint ajánlásokat tesz azok

megvalósításához.


Az Unióban jelenlévő, megnöve-

kedett mobilitásból adódóan fontos,

hogy a szolgáltatóknál, a bíróságo-

kon, illetve a helyi ügyintézésben is

megjelenjen a többnyelvűség. Lénye-

ges pont továbbá, hogy a nyelvi aka-

dályok áthidalására több, a kultúrák

közötti párbeszédet előmozdító esz-

köz is rendelkezésre álljon.

Nyelvtudás: foglalkoztathatóság

és versenyképesség

Az idegen nyelvek ismerete révén a

több nyelvet beszélő polgárok az élet

számos területén kerülnek előnybe

az egy nyelvet beszélőkkel szemben.

Ilyen terület a gazdaság, ahol a több-

nyelvűség határozott versenyelőnyt,

jobb karrierlehetőségeket jelent. A

többnyelvűség gyakorlati megvaló-

sulása nemcsak kommunikációs esz-

köz, hanem felhasználható tőke,

mellyel sikerek érhetőek el az üzleti

életben. A nemzetközi mobilitásnak

köszönhetően az Unió országaiban

egyre nő a kereslet a több nyelvet be-

szélő munkaerő iránt.

Az egyénekre vonatkozó több-

nyelvűség előnyei mellett a közle-

mény kiemeli továbbá, hogy az üz-

leti életben is azok a kis- és közép-

vállalkozások élveznek előnyt, me-

lyek olyan új piacok felé tudnak

nyitni, melyek tárgyalási nyelve el-

sősorban nem az angol. Ennek szel-

lemében a nyelvek ismeretére való

törekvést be kell illeszteni a humán-

tőke fejlesztésére irányuló vállalati

stratégiákba.

A barcelonai célkitűzések

megerősítése

A Bizottság és a tagállamok közös cél-

ja, hogy a nyelvtudást mint alapkész-

séget beépítsék számos uniós szakpo-

litikai területbe, ezáltal elősegítve a

barcelonai célkitűzés elérését. A barce-

lonai célkitűzés lényege, hogy az EU

valamennyi tagállamának polgára az

anyanyelve mellett további két idegen

nyelvet is elsajátítson. A hatályban lé-

vő, illetve a korábbi közleményekkel

kevésbé megcélzott területek és cél-

csoportok pontosabb kijelölésével

(szakképzésben résztvevők, alacso-

nyan képzett felnőttek és migránsok) a

Bizottság fenntartja az anyanyelv+2

nyelv célkitűzésre irányuló erőfeszíté-

seket. A Bizottság uniós programok

segítségével támogatja egyre több

nyelv oktatását az egész életen át tartó

tanulás, a nyelvtanárképzés, az iskolai

partnerkapcsolatok és a különböző

célcsoportokhoz igazított innovatív

módszerek kutatása és fejlesztése által.

Az egész életen át tartó tanulás

kulcsfontosságú a nyelvi készségek

elsajátítása terén: a nyelvtanulást

korán kell elkezdeni, fenn kell tarta-

ni a motivációt az iskolai oktatás

ideje alatt, majd felnőttkorban is

ösztönözni kell a nyelvtanulást. En-

nek szellemében rugalmas nyelvta-

nulási lehetőségeket kell azok szá-

mára biztosítani, akik nem iskolai

keretek között tanulnak. Olyan ok-

tatási módszerek szükségesek, me-

lyek alkalmazzák a mai kor vívmá-

nyait, segítségül hívják a médiát és

az új technológiákat.

A Bizottság iránymutatásával

összhangban a tagállamok feladata

beépíteni a nyelvtanulást a felnőtt-

képzésbe, valamint bővíteni az is-

kolai keretek között választható

nyelvek körét. Emellett olyan új kép-

zési terveket kell kidolgozni, melyek

magukban foglalják a cserekapcsola-

tok kiépítését más országok iskolái-

val. A tevékenységek körét bővítve a

tagállamok felkérést kapnak arra is,

hogy folyamatosan fejlesszék a nyelv-

tanárok továbbképzését, és progra-

mot dolgozzanak ki az anyanyelv

második vagy idegen nyelvként tör-

ténő tanítására.

Média és új technológiák

Az Európai Unió azon polgárai szá-

mára is biztosítani kell az informáci-

ókhoz való korlátlan hozzáférést és a

hatékony kommunikáció eszközeit,

akik egynyelvűek vagy nyelvileg ala-

csonyabban képzettek. Fontos, hogy

a polgárok nyelvi korlátok nélkül jus-

sanak hozzá a különböző szolgáltatá-

sokhoz, és használni is tudják azokat.

Ehhez nyújtanak segítséget a média

(feliratozott filmek), a több nyelven

elérhető internet- és mobilszolgálta-

tások (fordítóprogramok), a humán

és gépi fordítói szolgáltatások (tol-

mácsok, tolmácsprogramok). Nagy

hangsúlyt kell fektetni a fordítók és

tolmácsok képzésére, korszerű fordí-

tóeszközök kifejlesztésére és az ezek-

kel kapcsolatos nemzetközi tapaszta-

latcserére.

Az informális nyelvtanulás lehe-

tőségét például jobban ki kell hasz-

nálni azáltal, hogy növeljük a multi-

médiás eszközökhöz és a virtuális

vagy valóságos mobilitáshoz való

hozzáférést. Ezt az átfogó célt támo-

gatja a 2010 – az információs társada-

lom szakpolitikai kerete –, amely cse-

lekvési terv célja felhasználóbarát

IKT-k (információs és kommunikáci-

ós technológiák), eszközök és szol-

gáltatások fejlesztése.

A többnyelvűség külső dimenziói

Az Unión belül beszélt nyelvek közül

néhány világnyelvnek számít, melyet

a tagállamokon kívüli országokban is

beszélnek. Ez elősegíti az Unió kom-

munikációját, gazdasági és kulturális

partnerkapcsolatok kiépítését más or-

szágokkal. Másrészt felveti annak a

lehetőségét, hogy Európai Unión kí-

vüli nyelveket oktassanak az uniós or-

szágokban. A jövőbeli feladatok közé

tartozik az uniós nyelvek tagállam-

okon kívüli oktatásának előmozdítá-

sa, mely elengedhetetlen feltétele a

kultúrák közötti párbeszédnek. Mind-

emellett a tagállamok feladata tovább

erősíteni a diplomáciai külkapcsolato-

kat, az uniós nyelvek hatékonyabb és

szélesebb körű terjesztése érdekében.

Lényeges szempont, hogy az Eu-

rópai Unión belül olyan nyelvpoliti-

kára van szükség, amely kedvez a

nyelvi sokféleségnek, és nyelvbarát

környezetet teremt azáltal, hogy bő-

víti a tanított nyelvek körét, értékeli

és fenntartja polgárai nyelvi készsé-

geit, és ösztönzi őket további nyelvek

tanulására. A közlemény hangsú-

lyozza, hogy meg kell teremteni an-

nak a lehetőségét, hogy az angol mel-

lett más idegen nyelv oktatása is teret

kapjon. Emellett rávilágít arra is,

hogy a kizárólag az EU hivatalos

nyelveinek tanulását elősegítő nyelv-

politika túl szűkre szabott a ma társa-

dalma számára, ahol a sok különbö-

ző nyelvet beszélő polgár napi kap-

csolatban áll egymással.

Végrehajtás

A Bizottság 5 pontban határozta meg

a többnyelvűségre vonatkozó kon-

cepcióit:


– a többnyelvűséget támogató tö-

rekvések előmozdítása a tagál-

lamokkal szorosan együttműköd-

ve, uniós programok és fellépések

révén (egész életen át tartó tanu-

lás, hallgatói és oktatói mobilitás,

kutatás és innováció);

– két állandó fórum (üzleti és kultu-

rális) létrehozása civil szervezetek

és társadalmi csoportok között,

mely lehetőséget biztosít a tapasz-

talatcserére;

– a filmek feliratozásának támogatá-

sa, európai produkciók terjesztése;

– követendő módszerek és gyakor-

latok kidolgozása a többnyelvű-

ség megerősítésére, majd ezek ha-

tékonyságának vizsgálata;

– a többnyelvűség célkitűzéseinek

beillesztése a vonatkozó uniós po-

litikákba.

Összegzés

A nyelvi sokszínűség vitathatatlanul

egyike az EU legfontosabb jellemzői-

nek: hatással van a polgárok szociális,

kulturális és szakmai életére, valamint

a tagállamok gazdasági és politikai te-

vékenységére egyaránt. Közép- és

hosszú távú célkitűzései megvalósítá-

sa érdekében a Bizottság a többnyel-

vűséget politikái és programjai teljes

köre révén támogatja. Ezzel a közle-

ménnyel szeretné felhívni a tagálla-

mok, a helyi hatóságok, valamint a

szociális partnerek figyelmét az ügy

fontosságára és felkérni őket, hogy a

megfelelő politikai koncepciók kidol-

gozása révén támogassák a többnyel-

vűségre irányuló törekvéseket.

Többnyelvűségi képviselet

a tagállamokban

A többnyelvűségre irányuló szakpo-

litikája keretén belül az Európai Bi-

zottság Fordítási Főigazgatósága

képviseletet hozott létre valamennyi

tagállamban. A képviselet feladata,

hogy hozzájáruljon a „D-terv a De-

mokrácia, Dialógus és Diszkusszió

érdekében” programjainak, fellépé-

seinek megvalósításához, mindemel-

lett – elsősorban nyelvi kérdésekben

– közelebb hozza az Európai Uniót és

annak állampolgárait. A képviselet

felhívja a figyelmet a többnyelvűség

előmozdításának szükségességére, és

segítséget nyújt a tagállami polgá-

rokkal folytatott kommunikáció zök-

kenőmentes lebonyolításában.

A bukaresti irodában Elena Ciocoiu

a többnyelvűségért felelős tisztviselő,

elérhetőségei:


postacím: Representation of the Eu-

ropean Commission in Romania

18 Jules Michelet Street, 1st District

010469 Bucharest

Bővebb információ

a KultúrPont Iroda honlapján:

www.kulturpont.hu/tobbnyelvuseg2008

Leonard Orban többnyelvűségért fe-

lelős EU-biztos honlapja:

ec.europa.eu/commission_bar-

roso/orban/index_hu.htm


AKözgazdász Fórumot a Romá-

niai Magyar Közgazdász Tár-

saság adja ki 1998 januárjától

folyamatosan. Az első években ne-

gyedévente, 2001-től 2005-ig kétha-

vonta, utána és jelenleg is havonta

jenenik meg a lap. A folyóirat 2006 ja-

nuárjától a Kolozsvári Közgazdasági

Kar magyar tagozátával kötött együtt-

működési szerződés alapján közös

közleményként jelenik meg.

Ebben a lapban kutatók, tantestü-

leti tagok, gazdasági szakemberek

tanulmányaikat küldik közlésre. A

folyóirat lehetőséget teremt azon fia-

talok számára is, akik gazdasági te-

rületen dolgoznak, kutatnak és szer-

zett ismereteiket közölni szeretnék.

A lapunkban teret kapnak külföldi

szerzők anyagai is. Az utolsó négy

évben összesen 40 tanulmány jelent

meg külföldi szerzők részéről, 12

külföldi lappal cserekiadványi kap-

csolatban vagyunk és 32 olyan kül-

földi intézménynek juttatjuk el a la-

punkat, amelyekkel az RMKT szak-

mai együttműködést tart fenn. A

szerkesztőbizottság nagy része egye-

temi tantestületi tag. A lap 2007-ben

az Oktatásügyi Minisztérium mellett

működő Felsőfokú Tudományos Ku-

tatás Országos Tanácsa B plusz mi-

nősítését nyerte el.

A lap leggyakoribb elméleti és

gyakorlati témái: gazdaság-, pénz- és

bankügyi kérdések, kis- és középvál-

lalkozók fejlesztésének kérdései, a

gazdasági gondolkodásban kiemel-

kedő személyiségek bemutatása, vi-

dékfejlesztés, regionalizmus, szövet-

kezetek múltja és jelene, európai gaz-

dasági kooperáció. A lapban még he-

lyet kapnak a legfontosabb gazdasági

hírek, a társasággal és a közgazdasági

karral kapcsolatos hírek, könyvismer-

tetések és az aktuális gazdasági sza-

bályozás. Tartalmazza a cikkek ro-

mán és angol nyelvű kivonatait is. A

lap teljes egészében megjelenik a Ro-

mániai Magyar Közgazdász Társaság

honlapján, a www.rmkt.ro címen.

További információkért:

Somai József

főszerkesztő


KKöözzggaazzddáásszz FFóórruumm


AA kköözzöössssééggii rrááddiióó –– ppoolliittiikkaaii,, hhaattaallmmii

ééss ggaazzddaassáággii eerrõõttõõll ffüüggggeettlleenn kkoommmmuunniikkáácciióóss ttéérr

Magyarországon a helyi és körzeti

nagy besugárzási körzetű közösségi

rádiók mellett 2002-től van lehetőség

úgynevezett kisközösségi rádiók el-

indítására. E lehetőség európai vi-

szonylatban is egyedülálló, és Kö-

zép-Kelet-Európában a legerősebb

nem nyereségérdekelt rádiós szférá-

vá avatta a magyart. Viszonylag egy-

szerű jogi és technikai feltételek mel-

lett ma bárki elindíthatja saját közös-

ségi rádióját, amely mindennapi

munkájával talán hozzájárul a civil

társadalom megerősödéséhez is.

A közösségi rádiózás – Magyaror-

szágon ugyanúgy, mint a világ többi

részén – hozzájárul a szabad véle-

ménynyilvánítás lehetőségeinek nö-

veléséhez, a tömegkommunikációs

eszközökhöz, illetve az információk-

hoz való nyilvános és szabad hozzá-

féréshez. Másrészt fontos, hogy a

közszolgálati és kereskedelmi médi-

umok mellett létezzenek részvételi

modellre épülő területei is a médiá-

nak, mivel a tömegkommunikáció-

ban zajló nemzetközi folyamatok in-

kább a demokratikus ellenőrzés és

részvétel ellen dolgoznak.

A kutatásból kitetszik e rádiós

szféra sokszínűsége és változatossá-

ga. A nemes célok elérése érdekében

a rádiósok (nem csupán anyagi) ál-

dozatok tucatjait hozzák meg nap

mint nap, miközben aggodalomra ad

okot a finanszírozási lehetőségek

szűkülése, a hivatalok nemtörődöm-

sége, és ezáltal a rádiók fenntartható-

sága. Ennek ellenére a szférában dol-

gozók bizakodóak azzal kapcsolat-

ban, hogy e kommunikációs forma

jövőjét a médiapluralizmus jegyében

minden érintett biztosítani akarja, hi-

szen fontos, hogy „Manci néni és Pis-

ta bácsi is megszólalhasson, anélkül

hogy médiasztár legyen, anélkül

hogy nem tudnak szépen beszélni,

anélkül hogy félnének megmondani

a véleményüket...”

A kötet beszerezhető

közvetlenül a kiadótól:

Civil Rádió – Cserháti Ákos

H-1116 Budapest, Sztregova utca 3.

Az egyik legrégebbi magyar közös-

ségi rádió, a budapesti Civil Rádió

FM 98 állapotfelmérő kutatást vég-

zett a magyarországi kisközösségi

rádiók körében. Dr. Gosztonyi Ger-

gely kutatásának eredményeit köz-

zétette a CIVIL FÜZETEK első szá-

ma, amely 2008 őszén jelent meg.


Iskolákban ülnek – ott szakemberek

szakszerűen szaktárgyakat tanítanak

számukra.

Buszon, vonaton ülnek – nagyvá-

rosok és eldugott falvak között in-

gáznak nagy csomagokkal hétvé-

gente. Lakásokban ülnek – inter-

neteznek vagy valamit tanulnak.

Ha az utcán találkozunk kisebb

csoportjukkal, az összetartozás öntu-

data sugárzik arcukról.

S valahogy mégis olyan esendőek.

Ki mondja magáról, hogy ért az ifjú-

sági munkához?

Ki állíthatja, hogy a fiataloknak könnyű?

Ki látja úgy, hogy a helyi fiatalság kö-

rül minden rendben van?

Ki gondolja, hogy ez a dolog nem tar-

tozik rá (is)?

Generációk óta vissza-visszatérő je-

lenségek és kérdések ezek, miközben

valamennyi szereplő úgy érzi, hogy

az ő helyzete specifikus. Valóban az

is! Egyedi és megismételhetetlenül

izgalmas annak, aki valóban közelít

ehhez a korosztályhoz, aki időt tölt

velük. Vannak ilyen emberek és he-

lyek: Nyíregyházi Közös Nevező

Egyesület tagjai több éve járják a ke-

let-magyarországi régió kisebb-na-

gyobb településeit, sok-sok péntek

estét és hétvégét töltve helyi fiatalok-

kal. Amikor közösségfejlesztői szak-

értelem találkozik a helyi jó szándék-

kal, a fiataloknak a településükért és

önmagukért való felelősségvállalásá-

val, a helyi vezetők biztató magatar-

tásával: az ilyen szerencsés esetekből

mindenki sokat nyer.

Ha pedig már megtörténtek, leír-

va is terjedtek, így lett belőlük kötet.

A szerzők pedig az ifjúsági közössé-

gek tagjai, a helyi felnőtt segítők s a

(külsős) közösségfejlesztők lettek. A

gyakran több éves folyamatok idő-

rendben, naplószerűen, vagy a leg-

emlékezetesebb események felvilla-

násaival, a fiatalok, a vezetők és a

szakemberek szerepét is bemutatva

biztatnak elgondolkodásra, cselek-

vésre, sok-sok módszer, helyzet, fo-

galom, segédanyag, tanulságos szak-

irodalmi utalás, hasznos információ

és még több élmény egyben.

A kiadvány a Mobilitás Észak-Alföl-

di Ifjúsági Tanács támogatásával ké-

szült. Korlátozott számban hozzáfér-

hető a szerkesztők címén:

[email protected]

HHooll vvaannnnaakk aa mmaaii ffiiaattaallookk??

Groska Éva – Huszti Éva – Varga

Matild (szerk): ÉDES és SÓS. Re-

ceptek a helyi ifjúsági munkához.

Közös Nevező Egyesület – Nyíregy-

háza, 2008.


Az Erdélyi Magyar Civil Szer-

vezetekért Alapítvány (ER-

MACISZA) főszervezésében

hagyományosan szerveződő éves

konferenciák sora 2008-ban a tizedik

rendezvénnyel teljesedett ki. Ez alka-

lommal a fő téma a civil szféra meg-

határozó alapja és jövője: az EMBER

– azok, akik ebben a szektorban dol-

goznak és azok, akikért szorgosko-

dunk. Meggyőződésünk, hogy a sok-

milliárdokba kerülő néhány kilomé-

ternyi autópálya és aszfaltcsík nem

sokat ér, ha közben a társadalmi, kö-

zösségi és magánéletünkre egyre in-

kább jellemző a kiszolgáltatottság, a

bizonytalanság. Számos fejlesztés hi-

ábavaló, ha az szétzülleszti az egész-

séges és éltető emberi kapcsolatokat.

A változás kulcsa az ember! Az érté-

ket az emberben kell „tetten érni”,

felébreszteni és kiteljesíteni szellemi-

ekben és lelkiekben egyaránt. Ho-

gyan? Milyen szerepe van ebben a ci-

vil szervezeteknek? Milyen emberek

azok, akik civil szervezetekbe tömö-

rülnek? Milyen jelenünk van, és mi-

lyen jövőt szeretnénk? Ezekkel a kér-

désekkel hívtuk az érdeklődőket ren-

dezvényünkre.

Ünnepi alkalom és ünnepi hangu-

lat keringett a szervezők és résztve-

vők körében. Az ünnepi hangulat a

Mikulás-járást is jelezte. Talán ennek

köszönhető, hogy az eddigi rendez-

vényekhez mérten kevesebben vol-

tunk együtt. De, akik ott voltak, azok

igen értékes programon vehettek

részt.

A rendezvényt hagyományaink

szerint lelkészi áldással nyitottuk. Ez

alkalommal Balázs Zoltán, reformá-

tus lelkész, a Pro Erked Egyesület el-

nöke köszöntötte az egybegyűlteket,

és megáldotta együttlétünket, a kö-

zös munkánkat.

Az előadások sorát Kinyik Mar-

git, a Szocio East Egyesület – Szociá-

lis Szolgáltató és Módszertani Köz-

pont ügyvezetője nyitotta meg, aki

egy aktuális és igen érdekes téma-

körben Magyarországon végzett ku-

tatásáról számolt be a jelenlevőknek:

Vezetők a civil szektorban: az em-

beri tényező szerepe a szervezetek

életében. A kutatás alapját azok az

életút-interjúk képezik, amelyeket a

civil szervezetek vezetőivel készített,

akik egymást ajánlották. Előadásá-

ban először vázolta a civil szféra tu-

dományos megközelítését, a róla al-

kotott képet, továbbá a civil társada-

lom eszméjét, ahogyan azt Toc-

queville, Marx, Hegel, Habermas és

nem utolsó sorban Arató András kö-

zelítette meg. Így átfogó képet adott

arról, hogy mit is értünk civil/ non-

profit szektor alatt, és mi is a társa-

dalomban betöltött szerepe a civil

szervezeteknek. Ezáltal vált köny-

nyen beláthatóvá, hogy a civil szfé-

rának milyen jelentős szerepe van a

társadalmi tőke erősítésében. A civil

szervezetek és állam viszonya, a tu-

dományos kép és a társadalompoliti-

kai helyzet azonban eltér egymástól.

Ez utóbbi esetében ugyanis a politi-

ka belefolyik a civil szférába, ennek

következtében számos jele van a fe-

lülről irányítottságnak, a fejlődési

utak felülről való meghatározásá-

nak. A magyarországi civil szféra

helyzetéről is rövid és átlátható ké-

pet adott az előadó. Két fontos jel-

lemzőt emelt ki: a szolgáltatói-köz-

szolgáltatói szerepkört, mely még

mindig alacsony szintű főleg a klasz-

szikus civil szervezetek körében, to-

vábbá az érdekképviseleti szerep-

kört, mely esetében jellemző az or-

szágos érdekképviselet hiánya,

gyenge az együttműködési hajlandó-

ság, továbbá a területi és ágazati

együttműködések csak szórványo-

sak és változó életképességűek. Ezt

követően részletesen kitért arra,

hogy hogyan viszonyul a civil szféra

a professzionalizációhoz, az intéz-

ményesüléshez, a szolgáltatói sze-

repkörhöz, a politikumhoz és a poli-

tikához, hogy milyen szerepe van a

szervezet életében a személyes kap-

csolatoknak. A kutatásból levonható

következtetések számunkra is elgon-

dolkodtatóak:

ÉÉRRTTÉÉKKÜÜNNKK AAZZ EEMMBBEERR!!

X. CIVIL FÓRUM 2008 – Ahol a civilek összefognak

Kolozsvár – Kolozsvári Unitárius Kollégium, 2008. december 5–6.

ffoorruumm cciivviicc3388

– a civil vezetők próbálnak „ido-

mulni” a külső elvárásokhoz, de

nem teljes meggyőződésből;

– a civil szektorról alkotott kép ide-

alisztikus, romantikus;

– a politikáról való leválasztódás,

függetlenedés nehézségekbe üt-

közik;

– a társadalmi tőke megrekedésé-

nek veszélye, ha a szervezet „érté-

ke” egy vagy néhány ember.

Az előadások sorát Balla Zoltán, a Szé-

kelyföldi Közösségfejlesztők Egyesü-

letének elnöke folytatta, aki merőben

eltérő hangvételű és jellegű gondola-

tokkal fordult a jelenlevőkhöz: A

megújulás lehetősége, ajánlások ci-

vileknek. Előadásában alapvetően a

szervezetük által észlelt és a gyakor-

latba ültetés folyamatában lévő vál-

tozások, változtatások szükségessé-

géről szólt. „A civilség zsákutcában

van” – mondta. A válságok idejét él-

jük. Megújulásra van szükség. A vi-

lág állapotát a kultúrán lehet lemérni,

hiszen a kultúra jellemzi azt. A tiszta

forráshoz való visszatérés szükséges-

ségét emelte ki. Szervezetük szerint

az új út a szerves műveltség.

A harmadik előadó dr. Jenei

György, a budapesti Corvinus Egye-

tem tanára volt, aki a Közszolgála-

tok kiszerződése civil szervezetek-

nek témában tartott előadást. Egyik

kiemelt gondolata volt, hogy a civil

szervezetek számára a közszol-

gálatiságba történő bevonástól a tel-

jes körű bevonásig történő elmozdu-

lás előrelépési szükséglet. Részt kell

venni a stratégiai döntésekben is. A

közép-kelet-európai országok jellem-

ző vonása, hogy bár demokrácia van,

ez még a képviseleti demokrácia

szintje, szemben Európa nyugati or-

szágaival, ahol kialakult a részvételi

demokrácia. Most abban a mondhat-

ni szerencsés helyzetben vagyunk,

hogy az EU megköveteli a civil szfé-

ra bevonását az egyes fejlesztési

irányvonalak meghatározásába. Fi-

gyelmesnek kell lenni, és ki kell hasz-

nálni ezeket a lehetőségeket, hisz a

civil szféra számára a közszolgálati

feladatok ellátásába való bekapcsoló-

dás fejlődési szükséglet. A három

szektor egymásra utaltsága szerves

kapcsolatukra utal, melyben nem az

államnak van civil társadalma, ha-

nem a civil társadalomnak kellene le-

gyen piaca és állama.

Balogh Márton, a Civitas Alapít-

vány regionális igazgatója a Struktu-

rális Alapok civileknek témájú elő-

adásából a jelenlevők átfogó képet

kaptak a Strukturális Alapok rend-

szeréről, és azon belül azokról a

programokról és egyben lehetősé-

gekről, amelyek a civil szervezetek

számára elérhetőek lesznek a 2013-ig

terjedő fejlesztési időszakban. Arról

is szó esett, hogy a civil szervezetek

milyen feltételeknek kell eleget te-

gyenek ahhoz, hogy megpályázhas-

sák ezeket a forrásokat.

Dr. Bodó Barna, a Magyar Civil

Szervezetek Erdélyi Szövetségének

elnöke Közszféra és helyi partnersé-

gek témában átfogó előadást tartott,

melyben kitért az állam, a politikum

és a helyi közösség, a civil szerveze-

tek sajátosságaira és ebből adódóan a

köztük lévő kapcsolatrendszer meg-

határozó tényezőire, és az esetenként

működő példákra mutatott rá.

A plenáris előadások második

csokrát Cristina Rignam, a Pro Vobis

Országos Önkéntes Központ, ügyve-

zető igazgatója nyitotta meg, aki Az

önkéntesség helyzete és jogi szabá-

lyozása Romániában témában tartott

előadást. Az önkéntesség fogalmát és

annak különböző értelmezését, to-

vábbá a romániai törvénykezés sze-

rinti értelmét tisztázta. Még elég új

fogalom és gyakorlat ez Romániá-

ban, ami nem kevés nehézséggel

szembesítette és szembesíti most is

szervezetüket. Bemutatta röviden a

Kolozsváron működő szervezetük

tevékenységeit, mesélt az önkéntesek

toborzásáról, arról, hogy mit tesznek

ők az önkéntesség minél szélesebb

körű megismertetése és elismertetése

érdekében, továbbá, hogy miként ké-

szítik fel a szervezeteket és intézmé-

nyeket is arra, hogy önkénteseket fo-

gadjanak.

Ugyancsak az önkéntesség téma-

körében folytatta az előadások sorát

F. Tóth András, az Önkéntes Köz-

pont Alapítvány szakmai igazgatója,

hálózati programvezető Budapestről,

aki a magyarországi helyzettel ismer-

tette meg a jelenlevőket. Bár ott na-

gyobb hagyománya van az önkéntes-

ségnek, de még korántsem mondha-

tó el, hogy széles körben elismert, jól

értelmezett és kezelt témakör lenne.

Alapítványuk képzésekkel, hálózat-

szervező munkával, országos és

nemzetközi tevékenységekkel törek-

szik ismertté és alkalmazottá tenni az

önkéntességet.

Az előadások sorát egy újabb téma-

kör, a Vállalatok és civil szervezetek

együttműködésének szükségletei és

motivációi c. előadás váltotta fel, mely-

ről Ioana Brașovean, a Közösségi Kap-

csolatokért Egyesület programkoordi-

nátora számolt be részletesen. Előadá-

sában először a vállalatok és civil szer-

vezetek közötti együttműködés elmé-

leti és elvi vonatkozásait mutatta be,

kitérve mindkét fél érdekeltségeire az

együttműködésben, továbbá az elvárá-

sokra, ebből adódóan, melyek a sikeres

együttműködés sarokkövei. Majd az

egyesületük sikeres vállalatokkal törté-

nő együttműködéseiből néhány példát

sorolt fel. Ezekből könnyen kiderült,

hogy fontos a személyes kapcsolatok

kialakítása a civil szervezet képviselői

és a vállalat támogatásokkal foglalko-

zó felelősei között. Továbbá, ha a civil

szervezet olyan programot tud kínálni

a vállalat számára, amely egybecseng a

vállalat prioritásaival, fő célkitűzései-

vel és meg tudják találni azokat a pon-

tokat a programban, amelyek révén a

vállalat érdekei is érvényesülni tud-

nak, akkor ki tud alakulni a partnerség,

amelyben az átláthatóság és a megbíz-

hatóság elvei érvényesülnek.

Bárdos Ferenc, az Életfa Környezet-

védő Szövetség ügyvezetője Hálózat-

építés a civil társadalomban – közös-

ségi részvétel, kommunikációs eszkö-

zök, források témakörben tartott elő-

adásából a résztvevők részletes képet

kaphattak a hálózatok hasznosságáról,

a jól működő hálózatok elvi megalapo-

zásáról. Csakis az ugyanazon célért el-

kötelezett személyek, szervezetek ké-

pesek jól működő hálózatot kialakítani,

amely számos szempontból segíteni

tudja úgy a tagok munkáját, fejlődését,

mint a közösen kitűzött cél hatéko-

nyabb, sikeres elérését. Az előadó be-

mutatta a ProHálót, mely egy országos

szakmai hálózat Magyarországon. A

résztvevők nemcsak a hálózatban törté-


nő munka örömeit élvezik, hanem

szakmai segítségnyújtást is felvállalnak

a hasonló hálózatok kialakítását célzó

érdeklődők számára. Már több kiadvá-

nyuk is megjelent e témában és jelenleg

is dolgoznak egy szakmai kiadványon.

Felajánlották a segítségüket az erdélyi

civil szervezetek számára is a hálózat-

építés terén.

Rajnai Gábor, a Szülőföld Alap –

Önkormányzati Együttműködési és

Informatikai Kollégiumának vezetője

Társadalmi részvétel és civil partner-

ség a források elosztásában témában

tartott előadásában részletesen kitért a

három szektor közötti partnerség elvi

és értékbeli különbségére. A hangsúly

elsősorban a civil szervezetek felelős

részvételén volt, hiszen a Szülőföld

Alap működésének egyik elvi sajátos-

sága, hogy az egyes országok kisebb-

ségi magyarsága delegálja a pályáza-

tok elbírálásában felelős személyt. A

konferencia résztvevői kifejezték az

erdélyi pályázatok feletti döntésekkel

szembeni elégedetlenségüket – mind-

ez már számos más erdélyi civil ren-

dezvény alkalmával is elhangzott. Az

előadó a felmerülő kérdésekre vála-

szolva világossá tette, hogy a változta-

tás érdekében a helyi közösség, a he-

lyi civil szféra kell lépjen.

A plenáris előadások sorát Barát

Tamás, főiskolai tanár, a MÚOSZ Eti-

kai Bizottság tagja, a Viadukt Alapít-

vány tiszteletbeli elnöke, a CCO Ma-

gazin főszerkesztője zárta. A társa-

dalmi kommunikáció szervezése,

avagy a public relations a civil társa-

dalom életében témájú előadásában

elsősorban fogalomtisztázásra került

sor, hogy mit is értünk alatta és mi

minden tartozik a társadalmi kom-

munikáció körébe. Rávilágított arra,

hogy mekkora jelentősége van a civil

szervezetek életében céljaik elérése

érdekében a tudatos és szakmai hoz-

záértéssel folytatott kommunikáció-

nak. Felvázolta a civil szervezetek

külvilág felé történő kommunikáció-

jának a hatékonyabb módját, rávilá-

gítva azokra a köztes csatornákra,

amelyeket jobban ki kellene használ-

janak a civil szervezetek. A média vi-

lágának és nyelvezetének megvan-

nak azok a szakmai vonásai, ame-

lyekkel legtöbb esetben nem rendel-

kezik egy-egy civil szervezet. Ezt a

hiányt pedig a hozzáértő szakembe-

rekkel, média-orgánumokkal való

kapcsolattartás tudná segíteni.

Az első nap tartalmas előadásso-

rozatát egy civil szféránkban új, elő-

ször sorra kerülő Az év civil szerve-

zete díj átadása koronázta meg. A dí-

jazást és az azt megelőző értékelési

munkát a Magyar Civil Szervezetek

Erdélyi Szövetsége bonyolította le. A

díjakat Bodó Barna és Somai József

adta át a díjazottaknak: I. díj: Pro

Schola Kulturális-Nevelési Egyesület

(Kézdivásárhely); II. díj: Kis-Kükülő

Térségi Társulás Balavásár-Szováta

(Kibéd); III díj: Életfa Csláadsegítő

Egyesület (Kolozsvár); Dicséretben

részesült a Petőfi Társaság (Torda).

Az ünnepi hangulatot az első nap

zárásaként a Szarkaláb Néptánc-

együttes fellépése koronázta.

A második nap a tematikus szek-

cióülések munkái folytak, melyekről

a továbbiakban a szekcióvezetők

részletes beszámolóit olvashatják. És

végül, de nem utolsó sorban A gaz-

dasági válság hatása a civil szféra

életére témában szerveződő Vitafó-

rum zárta a rendezvényt, melyről

szintén bővebb beszámolót találnak

az olvasók.

Csáki Rozália

ERMACISZA –

elnök, a plénum moderátora


Szekcióbeszámolók

NNyyiillvváánnoossssáágg ééss ttáárrssaaddaallmmii rréésszzvvéétteell ––

aa ssaajjttóó ééss aa cciivviilleekk eeggyyüüttttmmûûkkööddééssee

AX. Civil Fórum alkalmával megszervezett szekció

keretében a résztvevők két alapvető kérdésre ke-

resték a választ: mit vár el a média a civilektől a

hatékony együttműködés érdekében, illetve mit várnak

el a civilek a sajtótól?

A szekciómunkálatokat Szenkovics Dezső, az Ag-

nus Média Alapítvány elnöke moderálta, meghívottak

voltak Ferencz Amália, az Agnus Rádió szerkesztője-

műsorvezetője, valamint Barát Tamás, főiskolai tanár, a

MÚOSZ Etikai Bizottság tagja, a Viadukt Alapítvány

tiszteletbeli elnöke, a CCO Magazin főszerkesztője Ma-

gyarországról.

Rövid felvezetőjében a szekció moderátora felhívta a

résztvevők figyelmét arra, hogy a XXI. században a sajtó-

nak milyen óriási szerepe van hétköznapjainkban. Egy-

részt nagyon erős közvélemény formáló és befolyásoló

erő, mondhatni, ha a média ír vagy beszél rólad, létezel,

ha nem, tulajdonképpen nem is vagy. Ugyanakkor fontos

az is, hogy nyilvánosságot nyerni leginkább a médián ke-

resztül lehet. Egy másik fontos ténymegállapítás, hogy

egy sajtóorgánum nézettségi/hallgatottsági/olvasottsági

szempontok szerint rangsorolódik és fenntarthatóságát is

ez határozza meg, éppen ezért piacképesnek, olvasóorien-

táltnak kell lennie. Igen ám, de a XXI. század fogyasztói

társadalmában egyre inkább csökken az igény az „érték”

iránt, és egyre erősebben jelentkezik az igény a „szenny”,

a „ponyva”, a „bulvár”, a „szenzációs” anyagok iránt, ép-

pen ezért ezekre esik a hangsúly. Lassan kérdéssé válik,

hogy a civil hír, a civilek által szolgáltatott anyag érdekli-

e a médiumokat. Éppen ezért várható, hogy egyre inkább

felértékelődjön a közösségi médiumok szerepe.

A szekciómunkálatok két meghívottja segítségével

megvitatásra került a szekció két alapkérdése, illetve a mo-

derátor által felvetett problémák nagy része.

A jelenlévő sajtós kollégák nagyon egyértelműen és konk-

rétan fogalmazták meg elvárásaikat a civilekkel szemben.

Ez röviden a következőképpen összegezhető: ne hosszú és

bonyolult szövegekkel bombázza a civil a sajtós, hanem hí-

rekkel, amelyek időben és mindenki számára érthetőek.

Barát Tamás jóvoltából azt is megtudtuk, hogy melyek


FFoorrrráásstteerreemmttééss ééss éélleett aa ppáállyyáázzaattookkoonn ttúúll

Már a harmadik alkalom, hogy a Civil Fórum

konferencián témaként vetődik fel a forráste-

remtés, adományszervezés és a cégekkel való

együttműködés. Hogy miért is fontos ez a téma az erdé-

lyi magyar civil szervezetek számára? Mert gyakorlati-

lag egy más paradigmát és gondolkodási horizontot

nyit meg a civil szervezetek képviselői számára. Az em-

lített másság a következő gondolatokban kristályosodik

ki:

– a pályázati pénzeken túl léteznek erőforrások, amelyek-

nek a mozgósítása alternatív módszereket igényel;

– az adományszerzés nem megalázó tevékenység, ha-

nem a támogató és támogatott közös tevékenykedé-

se a kitűzött cél elérésére.

Az itt megfogalmazott gondolatok miatt került meg-

szervezésre a jelen szekció, amely keretében a követke-

ző konkrét témák kerültek terítékre:

1. romániai tapasztalatok a közösségi alapítványokat

illetően,

2. az üzleti szféra és a civil szféra közötti kapcsolatok.

A közösségi alapítvánnyal kapcsolatos előadásokat Si-

mona Serban, a Kolozsvári Közösségi Alapítvány ügy-

vezető igazagatója, Csáki Rozália az Udvarhelyi Kö-

zösségi Alapítvány képviselője és Csathó Tibor, az Eg-

ri Közösségi Alapítvány képviselője tartotta.

Ha ezelőtt két-három évvel a közösségi alapítvány

mint nyugati adományszerzési módszer volt bemutat-

va a romániai civil szférának, akkor a 2008-as Civil fó-

rumon mint működő kezdeményezéssel ismerkedhet-

tünk meg közelebbről. A közösségi alapítvány műkö-

désének célja: helyi erőforrásokat mozgósítani és azo-

kat újra visszaosztani a közösségnek. Emellett a közös-

ségi alapítvány számára létfontosságú egy letéti alap

(tőkealap, endowment) létrehozása, amiből a helyi kez-

deményezések folyamatos támogatását biztosíthatja.

A kolozsvári és az udvarhelyi példa sajátos módon

igazolja a módszer hatékonyságát: Kolozsváron azért

sikeres, mert a helyi vállalatoknak, vállalkozásoknak

megadja azt a lehetőséget, hogy hatékonyan és célirá-

nyosan támogassanak helyi igényeket. Az udvarhelyi

közösségi alapítvány példája pedig azt igazolja, hogy

egy politikailag megosztott közösségben is igény van a

szolidaritásra, a helyi igények helyi erőforrásokkal tör-

ténő orvoslására. A közösség igényeire fókuszáló civil

szervezetként ismerhettük meg a kolozsvári és az ud-

varhelyi közösségi alapítványokat.

A magyarországi kollegák előadásából kiderült,

hogy a helyi szinten működő civil szervetek számos te-

vékenysége hasonlít a közösségi alapítványéhoz. A lé-

nyeges különbséget az endowment (letéti alap) jelenti,

valamint az, hogy a közösségi alapítvány helyi finan-

szírozóként működik, és nincsenek operacionális prog-

ramjai.

A szekciómunkálat második része a vállalati szféra

képviselőinek a részvételével jöhetett létre. Így Csog

Éva, a Mol Románia PR koordinátora és Koós Ferenc

kolozsvári vállalkozó osztotta meg gondolatait a részt-

vevőkkel.

Csog Éva elődadásából kiderült, hogy a vállalatok a

szponzorálásaikat partneri kapcsolatok építőköveiként

értelmezik. Minden egyes támogatott és egyben sikeres

projekt a bizalmat erősíti a két fél között, megnyitva a

kaput a további együttműködésre.

A szekció záró akkordjaként Koós Ferenc kolozsvári

vállalkozó osztotta meg a gondolatait a gazdasági vál-

ságról, és annak hatásáról úgy az üzleti szférára, mint a

civil szektorra nézve. Szerinte az üzleti szféra vívódásai

a médiakapcsolatok alakításának jellemző eszközei, mód-

szerei és ezeket hogyan használjuk. Ezek közül a legfonto-

sabbak a sajtóközlemény, sajtóértekezlet (háttérbeszélgetés,

sajtóreggeli, sajtóutazás), az interjú, riport és egyéb újság-

írói műfajok, a rádió vagy TV beszélgetések („stúdió” be-

szélgetés) és a fizetett interjúk, hirdetések.

Természetesen van nyilvánosság a médián kívül is, tud-

tuk meg Barát Tamástól, sőt, ha egy fontossági sorrendet

kellene felállítanunk a rendelkezésünkre álló PR eszközök

között, akkor meglepődve tapasztalnánk, hogy a média

csupán az 5. helyen szerepel.

A szekció munkálatai kiterjedtek arra is, hogy miként

szerkesszünk meg egy hírt, melyek egy hír alapvető ismér-

vei, mikor, milyen módon és kiknek juttassuk el egy szer-

kesztőségen belül híreinket.

A szekciómunkáról elmondható: annak ellenére, hogy

kisszámú érdeklődés mellett zajlott, fontosnak és hasznos-

nak minősíthető, hiszen a résztvevő civilek és sajtósok

konkrét elvárásokról, igényekről mondhatták el véleménye-

iket, ezáltal is hozzájárulva egymás jobb megértéséhez, elfo-

gadásához. Mindezek mellett viszont mindkét „tábor” mé-

lyebben beleláthatott a másik fél mindennapi munkájába,

ami jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövő-

ben a civilek és a média közötti kommunikáció sokkal

zökkenőmentesebb és nyíltabb legyen, illetve ahhoz, hogy a

sok esetben elmérgesedni tűnő civil-újságíró kapcsolat egy

új, immár szakmai mederbe terelődjön és átértékelődjön.

Az ilyen és ehhez hasonló fórumokra szükség van,

ugyanis ezek a lehetőségek nagymértékben hozzájárulnak

ahhoz, hogy a civil megértse az újságíró elvárásait, belelás-

son annak mindennapi munkájába, a sajtós pedig megértse

azt, hogy kicsi civil világunkban is van élet és érdemes róla

írni, beszélni, beszámolni, még akkor is, ha nem annyira

szenzációs, mint egy utcai baleset vagy egy túszejtéssel

egybekötött bankrablás. Mindez viszont közelebb hozza

egymáshoz a két felet, és ebből csakis civil társadalmunk

profitálhat.

Szenkovics Dezső

Agnus Média Alapítvány – elnök



a gazdasági válság időszakában pozitív hatással lehet-

nek a civil kezdeményezésekre. Ez Koós Ferenc szerint

nem jelent mást, mint annak alapos elemzését, hogy mi-

re is van szükség igazából, melyek az igazi értékek,

amelyek hathatósan befolyásolják életvitelünket és vi-

láglátásunkat. Gyakorlatilag ez nem jelent mást, mint

egy meglévő értékrend újraértelmezését. Az újraértel-

mezési folyamat premisszájaként a 2008-as Civil Fórum

által megfogalmazottat – „Értékünk az ember” – hasz-

nálhatjuk akár kiindulópontként.

Szabó István

közösségfejlesztő


KKééppzzéésseekk,, hhuummáánneerrõõffoorrrrááss--ffeejjlleesszzttééss..

CCiivviill ééss eeggyyhháázzii kkeezzddeemméénnyyeezzéésseekk

aa kkiisskköözzöössssééggeekk ffeennnnttaarrtthhaattóóssáággaa éérrddeekkéébbeenn

Aszekció témájának meghatározásakor azt vettük

figyelembe, hogy az erdélyi közösségépítő munka

során már egy igen fontos mennyiségű tapasztalat

halmozódott fel, ezt pedig mindenképpen jó lenne közve-

títeni az új közösségi vállalkozások kezdeményezőinek

remélve, hogy sikerrel használják az átadott tudást.

Ennek megfelelően olyan civil-szférabeli szereplőket hív-

tunk meg előadást tartani, akik lehetőleg különböző

módszereket alkalmaznak, és ennek megfelelően sikerült

kialakítaniuk sajátos modelleket.

A szekció előadásainak sorát Móré Zsigmond Leven-

te, a Szilágy megyei Mocsolya református lelkipásztora

nyitotta meg. Elmondta, hogy szolgálatba lépése idő-

pontjától, 2003-tól kezdődően, hogyan sikerült foko-

zatosan beindítania a helyi közösségi életet. Mikor át-

vette gyülekezetét, rá kellett ébrednie, hogy a helybéliek

visszakoznak bármilyen kezdeményezéstől, eleve ku-

darcra ítéltnek tartván azokat. Ezért az első közös szil-

vesztert egyedül szervezte meg. Az eredmény: a 620 fős

faluból 200-an jelentek meg. A siker bizalmat adott szá-

mos helybélinek, akik munkatársként csatlakoztak

lelkipásztorukhoz. Azóta fokozatosan sikerült beindítani

számos közösségi tevékenységet, programot. Idén már a

negyedik falunapot szervezték. A kétnapos rendezvény-

re több mint ezer ember látogatott el a szomszédos fal-

vakból és Zilahról. Sikerült színjátszó-, valamint nép-

tánccsoportot alakítani. Ez utóbbira 25-30 fiatal jár rend-

szeresen. Annak érdekében, hogy biztosítsa a közös-

ségfejlesztő tevékenységek utánpótlását, a lelkipásztor

ifjúsági vezető és munkatársképző szervezését kezde-

ményezte 2006-ban. A képzéssorozatot két ízben sikerült

lebonyolítani, a végzősök száma 16. Móré Zsigmond

Levente elmondta, legnagyobb gondnak azt tartja, hogy

hiányzik az értelmiség, a megfelelő emberi erőforrás,

amelyre hosszú távon lehetne építkezni. Ez a probléma

kérdésessé teszi a megkezdett folyamat tartós fenn-

maradását. Előadónk egy másik fontos problémaként a

közösségfejlesztő kifulladását jelölte meg. Jelen pillanat-

ban lelkipásztori teendői mellett tanácsosként is tevé-

kenykedik a helyi – sámsoni – önkormányzatban, ahol

egy nagyobb méretű infrastrukturális és egy szociális

projekt beindításán dolgoznak, illetve intézi a 2007-ben

alapított Pro Mocsolya Egyesület dolgait is. Elmondta,

úgy érzi, túl sok az elvárás vele szemben, viszont a

helyiek nem vállalnak folyamatosan részt és felelősséget

a megkezdett munkában.

Mintegy erre a kérdésre adott választ Sárosi Artúr, a

kolozsvári Diakónia Keresztyén Alapítvány igazgatója,

aki a kincses városhoz közeli Mérában beindított

közösségfejlesztési projektről beszélt részletesen. Kezdet-

ben egy felmérést végeztek, mely segítségével sikerült

felszínre hozni a helyi gondokat. Legfontosabb problé-

maként a romák helyzete körvonalazódott. Erre beindí-

tottak egy roma programot, mely szociális, orvosi és

oktatási téren igyekszik javítani a célcsoport helyzetén.

Ha nehezen is indult be a program, de most már kez-

denek látszani az eredmények. Hangsúlyozta, arra a

következtetésre jutott, amit végeztek, nem nevezhető

közösségfejlesztésnek, hanem inkább szolgáltatásoknak.

Közösségfejlesztés ott lehetséges, ahol a helyiek vesznek

részt a problémák megfogalmazásában és megoldásában,

ahol van utánpótlás. Méra ebből a szempontból jó

helyzetben van: sikerült alakítani egy bizottságot a helyi

közösségi vezetőkből, véleményformálókból, amely

folyamatosan munkálkodik, demográfiai szempontból

pedig Méra, más vidéki közösségekhez viszonyítva,

jelentős fiatalsággal rendelkezik.

Héjja Botond, a Szatmárnémetiben működő CREST

Forrásközpont igazgatója bemutatta saját civil szervezete

fejlődését. A tíz éve alapított intézményből számos újabb

szervezet és cég alakult a szükségleteknek és a kívülről

érkezett igényeknek megfelelően, ami arra utal, hogy a

kezdeményezés sikeres, képes a megújulásra és az új

igényekhez való alkalmazkodásra. Ugyanakkor rámutatott

arra is, ha kiszámolja, akkor jelen pillanatban az általuk

létrehozott szervezetek, cégek munkájuknak csak az 5-10%-

a irányul a civil szférára, 35%-ban a magánszemélyekre és

kb. 55-60%-ban az állami szférára. Jelen pillanatban főleg a

képzések és a tanácsadás teszi ki tevékenységük túlnyomó

részét. A tanácsadás terén fontosnak tartotta megemlíteni,

hogy segítenek a kis civil szervezeteknek abban, hogy meg

tudják előzni a kifulladást. Héjja Botond elmondta továbbá,

hogy a CREST egyike volt azon hazai szervezeteknek,

amely szorgalmazta a teleházak beindítását és támogatta a

folyamatot. Egy adott pillanatban több mint 20 ilyen

központ működött az országban. Jelen pillanatban ezeknek

már mindössze csak a negyede működik. A fennmaradás a

megfelelő arculat felvállalásában látják.

Az elhangzott hozzászólásokból érdemesnek tartottuk

kiemelni a szolnoki ClubNetCet Ismeretterjesztő

Egyesület képviselőjének a hozzászólását. László Ferenc-

né elmondta, az egyesület egyik fontos tevékenységi körét


a polgárok tájékoztatása képezi, ami abból áll, hogy olyan

információkat juttatnak el hozzájuk, amelyekkel a lakósok

életkörülményein tudnak javítani. Példaként megem-

lítette: szervezetük összegyűjti az olyan információkat,

amelyekkel segítenek a szerényebb keresetűek pénzmeg-

takarításában. Például nem mindegy, hogy egy kiskere-

setű melyik telefonszolgáltatást veszi igénybe. Hangsúly-

ozta, hogy ily módon a megfelelő információ segít a helyes

anyagi természetű döntések meghozatalában.

Összegzésképpen elmondható, hogy a helyi közösség-

fejlesztési folyamatok beindításában lényeges szerepe van a

kezdeményezőknek, vezetőknek. Ugyanakkor fontos, hogy

szervezzen maga köré egy csapatot, amely segíti munkáját.

A helyi közösségfejlesztési folyamatok beindításához pedig

mindenképp szükséges a helyi vezetők, hangadók bevo-

nása, mert csak így tud a fejlesztési folyamat megfelelni a

helyi igényeknek, így tudja igénybe venni a közösségi tá-

mogatást.

Varga Zoltán

Areopagus Alapítvány – alelnök


AAzz öönnkkoorrmmáánnyyzzaatt ééss cciivviill sszzfféérraa kkaappccssoollaattaa

Aműhelymunka kevés számú résztvevővel zajlott,

baráti hangulatban. A civil szervezetek és önkor-

mányzatok közti együttműködés témakörét jártuk

körül, és arra kerestünk választ, hogyan lehet ellenzéki

szerepkörben civil érdekérvényesítést gyakorolni.

Az „ellenzéki” szerep abból a sajátos helyzetből fa-

kad, hogy Romániában a politikum és civil szféra érték-

rendje eltávolodott egymástól, sőt átjárhatatlanná vált. Ez

megnehezíti, adott esetben lehetetlenné teszi a két szféra

közötti együttműködést, jóllehet ez szükséges volna a kö-

zösség számára hasznos és fontos programok megvalósí-

tása érdekében.

Ebben a helyzetben az egyedüli kapcsolódási pont a

térség-, város-, településfejlesztési stratégiája, amely lehe-

tővé teszi a civil szerveztek bekapcsolódását a tervezési,

illetve megvalósítási folyamatba. A koordinációs munkát

az önkormányzat végzi, azonban tekintettel a megoldan-

dó feladatok jellegére, sok esetben szükség van arra, hogy

a megvalósításba bevonja a tapasztalattal és gyakorlattal

rendelkező civil szervezeteket. A kölcsönös rászorultság

adva van, az együttműködés mértéke elsősorban a politi-

kum nyitottságától függ. Ez régiónként változik. Kovász-

na megyében például elindult egy kezdeményezés az ön-

kormányzat részéről, hogy nyissanak a civil szervezetek

irányába, ez azonban csak felszínes, nincs komoly szán-

dék és tartalom a kezdeményezés mögött. Hargita megyé-

ben köztudottan sok civil szervezet működik, mozgalmas

a civil élet, a Megyei Tanács nagyszámú programot való-

sít meg a szervezetekkel közösen, itt azonban felmerül az

alárendeltségi viszony azaz, milyen mértékben függetle-

nek az egyes civil szervezetek (nem lehet általánosítani).

A civil érdekérvényesítésnek sok formája van, az erős

nyomásgyakorlástól egészen a finomabb finanszírozás

igénylésekig, ez régiónként változó. Szórványban példá-

ul nehezen lehet nyomásgyakorlást alkalmazni, Székely-

földön inkább érvényesíthető ez a módszer. Magyaror-

szágon is változó, Egerben többször volt példa arra, hogy

civil szervezetek kezdeményező jellegű, nyílt véleménye-

zéssel oldottak meg közösségi problémákat, az önkor-

mányzatra gyakorolva nyomást. Minden esetben nagyon

fontos a törvények ismerete, hiszen ez képezheti az

igénylések megfogalmazásának erős alapját.

Összegezve a beszélgetők körében egységesen fogal-

mazódott meg az álláspont, miszerint nem vagyunk elé-

gedettek a jelenlegi helyzettel, a politikum még mindig

nem kezeli partnerként a civil szervezeteket, sőt ellensé-

ges a hozzájuk való viszonyulása, és ebből adódóan egy

sor – a civil szervezetekre vonatkozó – fontos kérdés

megoldatlan, és ez összességében rendezetlen állapotot

eredményez. Ennek megfelelően – Bodó Barna kezdemé-

nyezésére – megfogalmazódott az igény egy Kárpát-me-

dencei Civil Fórum létrehozására, ahol éves gyakoriság-

gal alkalom teremtődne széles körben egyeztetni civil

szervezetekkel, és az erdélyi példát kiterjesztve közös

stratégia kidolgozására kerülhetne sor.

Bereczki Kinga

CIVEK – elnök


ÖÖnnkkéénntteesssséégg ––

aa cciivviill ttáárrssaaddaalloomm mmeegghhaattáárroozzóó eerrõõffoorrrráássaa

Mottó: „Senki sem jó véletlenül. Az erényt tanulni kell.”

(Seneca)

Amikor feltesszük a kérdést, hogy mire van szüksé-

ge civil szervezetünknek ahhoz, hogy céljai érdeké-

ben eredményesen tevékenykedjen, a válaszok túl-

nyomó többsége az, hogy „több pénz kellene”. A pénzcent-

rikus világunk válasza ez, amely a civil társadalmunk éle-

tét is meghatározóan befolyásolja. Igazából meg se gondol-

juk jól a választ, nincs időnk rá, mert „futunk a pénzünk

után”, ráállunk a kapitalizmus által kijelölt kényszerpályá-

ra. Valóban így van ez? A pénz a legfontosabb erőforrá-

sunk? Szerintünk nem a pénz a kulcskérdése a civil szer-

vezeteink sorsának, hanem az ember. Miért? Mert célja és


egyben eszköze is egyaránt. A cél, hogy segítsük embertár-

saink és közösségeink boldogulását, de ugyanakkor

„munkaeszközünk” is, hiszen a jót cselekvő emberek szol-

gálják a célt, ők teljesítik a felmerülő feladatokat.

Úgy tűnik, a kapitalizmus, a gazdasági növekedés

eszméjét követve nem lehet a jólétet megteremteni, egyre

több a kiszolgáltatott, a segítségre szoruló ember és kö-

zösség, a civil szervezetek feladatkörei egyre csak soka-

sodnak. Viszont egyre több a nonprofit szervezeteknél

zajló örökös küzdelembe belefáradt ember is. Nincsenek

pontos adataink, de tapasztalatból bizton állíthatjuk,

hogy az utóbbi időben sokan távoztak a civil szférából,

többen, mint ahányan érkeztek a berkeinkbe. A hiányzó

embereket pótolni kell, ezt az anyagi erőforrásokkal

gyengén ellátott civil szervezeteink elsősorban önkénte-

sek bevonásával valósíthatják meg. De nemcsak anyagi

megfontolások miatt van szükség az önkéntesekre, a ne-

mes célok követése lehetetlen elhivatottság, felelősségér-

zet és áldozatkészség nélkül, ezek pedig megfizethetetlen

és kihagyhatatlan erőforrások. Nem állítjuk azt, hogy a

civil szervezetek alkalmazottai ezen értékekkel nem ren-

delkezhetnek, de azt igen, hogy sokkal nagyobb mérték-

ben van rá szüksége civil világunknak, mint amennyivel

jelenleg rendelkezik.

Az új emberek bevonása a civil társadalom életébe a

JÓTETTRE kész egyéneknek is hasznos. Vagyis nemcsak

a konkrét jótett, hanem maga a jó cselekvése is fontos,

ugyanis az visszahat, jót tesz azzal az emberrel is, aki el-

követi.

A fentiekben vázolt szempontok vezéreltek bennün-

ket, amikor eldöntöttük, hogy a 2008-as Civil Fórumon az

önkéntesség kérdését is felvetjük, és sort kerítünk az ön-

kéntesek bevonásának a lehetőségeit kereső szekcióra is.

Célunk érdekében Magyarország és Románia elismert és

egyben legilletékesebb szaktekintélyeit hívtunk meg a

rendezvényre, mindketten az országos hatókörű önkéntes

központok vezetői. Cristina Rigman, a kolozsvári Pro

Vobis Országos Önkéntes Központ ügyvezető igazgatója

Az önkéntesség helyzete és jogi szabályozása Romániá-

ban címmel tartotta plénum előtt előadását. Ennek forrás-

anyagai megtalálhatók a www.voluntariat.ro, www.cen-

truldevoluntariat.ro és www.provobis.ro honlapokon. A

Pro Vobis jelentős szakmai ismeretekre és tapasztalatokra

tett szert, mindezek összegezve lettek és bárki számára el-

érhetők román nyelven az előbbiekben megjelölt honlapo-

kon. A Pro Vobis számos országos kampány, szakmai

konferencia és képzés szervezője, az ERMACISZA ezek

esetében partnerséget és közvetítő szerepet vállal fel az er-

délyi magyar civil szervezetek irányába.

A szombati szekció vendége F. Tóth János volt, a bu-

dapesti Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) szakmai

igazgatója, a magyarországi önkéntes központok hálóza-

tának programvezetője. A moderátor a következő kér-

déssel nyitotta a szekció munkáját: miért és hogyan kap-

csolódik be egy ember a civil szervezetek életébe, hogyan

lehet előidézni ezt a pillanatot/folyamatot? Ha felidéz-

zük saját esetünket, banálisnak és egyszerűnek tűnik, de

ugyanakkor titokzatosnak is, mert egyedi esetnek, sze-

mélyes jellegűnek érezzük, amely nem általánosítható. És

vajon miért nem foglalkozunk tudatosabban és hatéko-

nyabban az önkéntesek bevonásával?

F. Tóth János szerint ez egyáltalán nem egy ördöngös

dolog, az önkéntesség-menedzsment nem egy lehetetlen

feladat, jelentős szakirodalommal is rendelkezik már,

amely minden érdeklődő számára elérhető (jelentős ma-

gyar nyelvű szakirodalom van felhalmozva az ÖKA által

működtetett honlapokon is: www.oka.hu, www.onken-

tes.hu, www.otletprogram.hu). Az önkéntesek bevonásá-

nak a sikeressége a szakmai ismeretek mellett csupán a

szükségességének a felismerésén, az elhatározás komoly-

ságán és a megvalósítás következetességén múlik.

A szekcióban ezt követően műhelymunka zajlott,

azon tanácskoztunk, hogyan lehetne az önkéntes-me-

nedzsmentet, mint szakmai és tudatos tevékenységet az

erdélyi magyar civil szervezeteknél meghonosítani. Arra

a következtetésre jutottunk, hogy az erdélyi magyar civil

szervezeteknek is szüksége volna egy – vagy akár több,

régiónként egy-egy – önkéntes központra, egy olyan szol-

gáltatóra, amely népszerűsíti az önkéntességet, adatbá-

zist készít az önkéntesség iránt érdeklődőkről, és szükség

esetén szakmai segítséget nyújt az önkéntesek bevonását

tervező szervezeteknek. Az ÖKA nyitott és örömmel se-

gít azoknak az erdélyi szervezeteknek, amelyek önkéntes

központot szándékoznak működtetni, ennek érdekében a

lehetővé teszi, hogy a témában szervezett, előreláthatólag

2009 őszén sorra kerülő 5 napos képzésen erdélyi érdek-

lődők is részt vegyenek. Az ERMACISZA felajánlotta,

hogy a részletek konkrét ismeretében tájékoztatni fogja

az érintetteket a képzésen való részvétel lehetőségéről.

Egri István

ERMACISZA – önkéntes ügyvezető


VVIITTAAFFÓÓRRUUMM:: AA ggaazzddaassáággii vváállssáágg hhaattáássaa

aa cciivviill sszzfféérraa éélleettéérree

Vitaindító: Csáki Rozália, az Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítvány elnöke

Moderátor: Somai József, az Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítvány kurátora

Idén is egy igen aktuális téma vetődött fel a Vitafórum

keretében. Csáki Rozália vitaindító beszédében arra hív-

ta fel a figyelmet, hogy a gazdasági válság egy értékvál-

ság. Attól kezdődően, hogy Amerika 1971-ben elállt attól

az egyezményről, mely értelmében egy adott országban a

forgalomban lévő pénz értéke az aranytartalékhoz kötött,

elállt egy stabil értékrendszertől. A dollár értékét ettől

kezdődően az adás-vétel piaca határozta meg. Ezt a reá-

lis értéktől való eltávolodást a tőzsde és a bankok hitelvi-


IIIIII.. NNééppmmûûvvéésszzeettii AAkkaaddéémmiiaa

Házigazda: Dávid Lajos, Máréfalva polgármestere

Az Artera Alapítvány vállalta fel a III. Népművészeti

Akadémia megrendezését, amelyre 2008. november 21-

22-én került sor Máréfalván, A kézművesség értékei Szé-

kelyföldön címmel. A szakszerű informálás és a tapasz-

talatcsere irányába igazítottuk az előadások témáit, társ-

szervezésben a Hargita Megyei Tanácssal és a Polgár-

Társ Alapítvánnyal.

A közel száz résztvevőt mozgató esemény moderáto-

ra Zólya Zoltán, a Székelyföldi Iroda vezetője volt, a

résztvevőket Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács el-

nöke, illetve Dávid Lajos, Máréfalva polgármestere kö-

szöntötte. Megtisztelt jelenlétével, és köszöntötte az Aka-

démia résztvevőit Udvarhelyszék képviselőjelöltje, Antal

István, Tamás Sándor, Kovászna megye elnökének üze-

netét pedig Kovács Anna, a Kovászna Megyei Kulturális

Központ munkatársa olvasta fel.

A tanácskozás keretén belül a résztvevők előadáso-

kat, korreferátumokat hallgattak meg a Transylvania

Authentica védjegyhasználat témakörben, továbbá a

védjegy kritériumrendszerét a konferencián részt vevő

szakemberek közösen vitatták meg a kézművesekkel. Az

előadásokat követően a jelenlevők kérdéseket tehettek fel

az adott témakörben. A kézművesek termékeiből kiállí-

tást szerveztünk, amely példaként szolgált a védjegyet el-

nyerő termékek megértésére.

Péntek délután Kolumbán Gábor figyelemfelkeltő elő-

adását, ezt követően Nagy Tőkés Ferenc vidéki értékvé-

delem megőrzésével foglalkozó előadását hallgathatták

meg az érdeklődők. Mátéffy Mária a stájerországi

VULKANOLAND védjegyét mutatta be, kiemelve annak

előnyeit.

Szombat délelőtt mesterségbeli szakkörökre került sor

az Akadémia szekcióülésein. A szekcióülések célja a

kézműves termékek kritériumrendszere és a környezet-

védelmi feltételek megvitatása volt. A résztvevők négy

csoportra oszlottak, mindenki a szakmájának megfelelő

ülésen vett részt.

A megbeszéléseket szakavatott kézműves vagy népi

iparművész vezette következő szekciókban: textil- és bőr-,

valamint agyagművesség, szálas anyag-, famegmunká-

lás, bútorfestés. Ezen szekciók vezetői elméleti és gyakor-

lati oldaláról is bemutatták az illető kézműves szakágban

követendő minőségi és népművészeti kritériumokat.

Szombat délután mesterségbemutatóval egybekötött

tapasztalatcserén vettünk részt Kőrispatakon, a Szalma-

kalap Múzeumban.

A rendezvény sikeresnek minősíthető – a kézművesek

és az egyesületvezetők megismerkedhettek a Transylva-

nia Authentica védjeggyel, és a konstruktívnak bizonyuló

viták révén közösen gondolkodhattak ennek előnyeiről.

Lőrincz Zsuzsanna

Artera Alapítvány – elnök


honlap: www.artera.ro

lága csak felgyorsította. A vállalatok részvényeinek a re-

ális értéke év végén számolható ki, ezzel szemben évköz-

ben folyamatosan működik a részvények adás-vétele,

amely sokszor csak ígéretekre, hallomásból kapott hírek-

re alapozott. Hol és ki állapíthatja meg ilyen körülmé-

nyek közepette a dolgok reális értékét? Van példa azért a

mai világunkban is erre: a vidéki térségben, ahol a dolgok

megtermelése, előállítása, az ezzel való munka és a ter-

mény, a termékek értéke még közel vannak, az emberek

tudják, hogy mi a reális érték. Tudják, hogy a tehéntej és

a bivalytej között miért van akkora árkülönbség. Ebben a

társadalmi közegben még érezhető a dolgok valós értéke,

azok az összefüggések, amelyektől értéke lesz valaminek

avagy elértéktelenedik. Azt is fontos elmondani, hogy az

igények és a szükségletek még nem távolodtak el itt any-

nyira egymástól, mint abban a banki szférában, a tőzsde

világában, amiről előbb ejtettünk szót. A mérték és reális

értékelés nélküli világ értelemszerűen nem tágulhatott

határtalanul. A felfújt léggömb adott idő után természet-

szerűen kipukkan. És ebben az összefüggésben azt is

mondhatjuk – emelte ki Csáki Rozália, hogy bár sokunk

által egy be nem látott, de egy természetes folyamat ered-

ménye ez a gazdasági válság, amely az értékek helyreál-

lítását követeli meg.

Elhangzott, hogy a szakértők, elemzők sem tudják,

hogy ez meddig fog tartani. Tény azonban az, hogy olyan

társadalmi következményei vannak e világméretű jelen-

ségnek, mely a mi államunkat, közösségünket és civil

szervezeteinket sem kerüli el. Ezért fontos, hogy felelős-

séggel nézzünk szembe ennek hatásaival és vegyük

számba a változásokat.

A résztvevők a beszélgetések során az alábbi követ-

keztetésekre jutottak:

– Az elkövetkező időszakban olyan súlyos terhek nehe-

zednek a lakosságra, mint a munkanélküliség, meg-

szorító intézkedések a bérek és nyugdíjak vonatkozá-

sában, áremelkedések, támogatási rendszerek beszű-

külése, hitelhiány, magán-megtakarítások csökkené-

se, szociális gondok növekedése és egyebek.

– Ezek a folyamatok a civil szféra életét egyrészt megne-

hezítik, mert a támogatási rendszerek beszűkülése mi-

att csökkennek a civil szféra működtetéséhez szüksé-

ges anyagi források, másrészt azonban a társadalom-

ban felmerülő szociális problémák az e téren tevé-

kenykedő civil szervezetek számára újabb kihívást je-

lentenek. Szükség lesz azokra a civil szervezetekre,

amelyek képesek gyorsan és hatékonyan kezelni eze-

ket a problémákat. (Megtörténhet, hogy az állam is e

problémák kezelésére a megfelelő civil szervezetek

partnerségére fog építeni, mert sem apparátusa, sem

többletforrása nem lesz arra, hogy ezeket megoldja.)

– E nehézségek orvoslásában elsősorban azok a civil

szervezetek lesznek képesek részt venni, amelyek az

eddiginél is szélesebb körű önkéntes munkára tudják

ösztönözni a holdudvarukba tartozó segítőkész sze-

mélyeket.

RReellaaþþiiaa îînnttrree sseeccttooaarreellee nnoonnpprrooffiitt--gguuvveerrnnaammeennttaall--eeccoonnoommiicc 4455

CCoonneexxiiuunnee ccoommpplleemmeennttaarrãã

bbaazzaattãã ppee rreecciipprroocciittaattee

Repetatele tematici ale revistei

subliniază un motiv caracteris-

tic și pentru societatea civilă,

respectiv „nu există nimic nou sub

soare”. Conexiunea între sectoarele

nonprofit-guvernamental-economic

este o realitate determinată de socie-

tate. Cele trei sectoare funcţionează

în același context social având diferi-

te relaţii de interese și de putere.

Există mai multe teorii despre carac-

teristicile acestui sistem de relaţii, cât

și despre modelarea funcţionării ide-

ale ale acestuia. La nivel european

sectoarele nonprofit diferă de la un

stat la altul, fiind încadrat în diferite

contexte guvernamentale și econo-

mice și având la bază tradiţii și cul-

turi diferite. Există însă puncte de re-

per în relaţia dintre cele trei sectoare,

care nu diferă de la o ţară la alta. Da-

că dorim să definim scopul acestui

sistem de relaţii, atunci ajungem la

formularea din titlu, respectiv că

aceasta este o conexiune complemen-

tară bazată pe reciprocitate care întă-

rește și ajută separat fiecare sector,

acesta subliniind indispensabilitatea

existenţei și funcţionării în comun a

celor trei sectoare. Se poate conclude

și din această perspectivă că este vor-

ba de o colaborare intrinsecă. Înfiin-

ţarea de ONG-uri sau soarta unui

sector economic, ori existenţa unei

puteri guvernamentale într-o socie-

tate nu depind de deciziile noastre.

Suntem înzestraţi, în așa fel, încât

vrând nevrând existenţa și întâm-

plările fiecărui sector are o influenţă

majoră în viaţa celorlalte două sec-

toare. Chiar în momentul de faţă sun-

tem martorii, sau chiar și suferitorii

unei asemenea întâmplări: criza eco-

nomică – găsiţi idei despre efectele

crizei economice asupra sectorului

nostru nonprofit în rubrica Forum

Civic. Și acest exemplu subliniează

atât interacţiunea între sectoare, cât și

faptul ca acest sistem de relaţii există

și funcţionează nu numai în cadrul

unei ţări ci și peste graniţe, la nivel

global. Cititorii fideli poate își mai

aduc aminte de numărul trei al revis-

tei din 2007 în care am abordat tema

sectorului nonprofit global. Dar să

revenim la tematica noastră actuală.

ONG-urile deseori simt depen-

denţa în acest sistem de relaţii. Dar

dacă ne uităm mai bine la esenţa

lucrurilor, așa cum a făcut dl. Jenei

György iese la iveală că „la nivel

strategic întărirea competivităţii eco-

nomice nu este determinată de fac-

tori economici, căci nu economia are

o societate, ci societatea are o econo-

mie”. Este probabil o perspectivă

nouă pentru noi, dar totuși este foar-

te bine concepută. În acest articol cei

interesaţi poate găsi și alte idei inte-

resante.

Dl. Rajnai Gábor

prezintă punctele de

reper ale unui parte-

neriat funcţional, și e-

numeră exemple bu-

ne ale colaborărilor de

succes. Acestea dove-

desc că există colabo-

rări de succes, dar

acestea nu pot fi ti-

pizate. Trebuie găsite

în fiecare situaţie se-

parată acele puncte de

reper, prin care se pot construi și sus-

ţine conexiuni complementare bazate

pe reciprocitate.

În continuare, printr-o privire de

ansamblu prezentăm, pornind de la

teorie și mergând spre practică, acele

exemple care s-au născut din sau în

conexiunea sectoarelor. Astfel s-au

născut programele de Responsabili-

tate Socială Corporativă în cadrul

întreprinderilor economice. Dl. Chris-

topher Worman în articolul său pre-

zintă foarte clar și la subiect modali-

tăţile prin care un ONG care funcţio-

nează bine, poate contribui la viaţa, și

astfel la situaţia economică al unei

comunităţi. În acest articol se prezin-

tă și relaţia care există între situaţiile

descrise și programele de Responsa-

bilitate Socială Corporativă.

Am reflectat la această situaţie nu

doar din perspectiva ONG-urilor ci și

din punct de vedere al agenţilor eco-

nomici. ERSTE și Vodafone prezintă

un raport în legătură cu programele

lor de Responsabilitate Socială Cor-

porativă cât și despre principiile lor

de sponsorizare.

Tot din conexiunea acestor două

sectoare s-au născut și întreprinderile

sociale, acele forme de întreprinderi,

care în general sunt iniţiate de ONG-

uri, și care nu sunt orientate prepon-

derent spre profit, ci mai degrabă la

servirea nevoilor reale ale unei comu-

nităţi. Ce se întâmplă când succesul

unei astfel de întreprinderi este deter-

minată de piaţă? În ce domenii și cum

funcţionează întreprinderile sociale?

Răspunsurile la aceste întrebăril le pu-

teţi găsi în articolul D-nei Dr. G. Feke-

te Éva. N-am rămas doar la teorie, ci

am dorit să vă prezentăm o întreprin-

dere socială funcţională, și astfel l-am

abordat pe dl. Hunti Mihály, dânsul

fiind președintele Coo-

perativei Sociale Ref-

lex, proprietarul tele-

viziunii microregiona-

le, care funcţionează

ca o întreprindere so-

cială.

Nu am uitat nici

de relaţia dintre sec-

torul nonprofit și cel

guvernamental. O pre-

zentare scurtă a unei

cercetări recent reali-

zate în Ungaria pre-

zintă foarte clar posibilităţile existen-

te în conexiunea celor două sectoare,

totodată sunt formulate și acele între-

bări, la care noi, civilii ar trebui să ne

gândim.

Dl. Mrázik György prezintă un fapt

probabil necunoscut de cititorii noștri,

dar care totuși este un exemplu intere-

sant și viabil al conexiunii dintre cele

trei sectoare, fiind vorba de taxa locală

pe activitatea economică care poate fi

transferabilă organizaţiilor civile.

Și de data asta puteţi să cunoașteţi

o poveste (Curaj civic), teme (Forul

civic, Privire culturală) și cărţi intere-

sante (Pavilionul Cărţilor Civile) în

cadrul rubricilor nostre permanente.

Iar cei, care n-au avut ocazia să par-

ticipe la cea de a X-a conferinţă

Forum Civic sau la cea de a III-a

Academie de arte populare poată

avea o privire la acestea prin inter-

mediul rapoartelor de evenimente.

La sfârșit, dar nu în ultimul rând

vă dorim să aveţi parte de relaţii

funcţionale și de colaborări cu succes

cu reprezentanţii celorlalte sectoare,

căci „A se întâlni – e începutul. A ră-

mâne împreună – e progresul. A co-

labora – e succesul.” (Henry Ford)

Csáki Rozália

redactor șef


SSuunntteemm îînnzzeessttrraaþþii,, îînn

aaººaa ffeell,, îînnccââtt vvrrâânndd

nneevvrrâânndd eexxiisstteennþþaa ººii

îînnttââmmppllããrriillee ffiieeccããrruuii

sseeccttoorr aarree oo iinnfflluueenn--

þþãã mmaajjoorrãã îînn vviiaaþþaa

cceelloorrllaallttee ddoouuãã

sseeccttooaarree..

ffoorruumm cciivviicc4466

CCuupprriinnss

Pagina 3

Szenkovics Dezső:

Cazul societăţii civile cu statul

și sectorul economic

Pagina 4

Csáki Rozália:

Conexiune complementară

bazată pe reciprocitate

Pagina 5

Jenei György:

Organizaţiile civile, competitivitate

economică, dezvoltare comunitară

Pagina 8

Rajnai Gábor:

Parteneriatul funcţionabil

între sectoare

Pagina 10

Christopher Worman:

Responsabilitate socială corporativă

și economia locală

în vremuri bune și rele…

Pagina 13

Elena Serban, Angela Galeta:

Vodafone România pentru comunitate

Pagina 14

Bessenyei Hajnalka:

Fundaţia ERSTE – Cine suntem, ce

dorim? O fundaţie tânără bazată pe

o tradiţie veche

Pagina 15

Benedek Gabriella,

Scsaurszki Tamás:

NOI și EI? Relaţia dintre

organizaţiile civile și statul în Ungaria

– rezumatul unei cercetări

Pagina 17

Nagy Renáta:

Relaţia dintre sectoarele

nonprofit-guvernamental-economic

în Ungaria

Pagina 19

Consiliul Judeţean Harghita

folosește ocazia – interviu cu D-na

Zonda Erika

Pagina 20

Dr. G. Fekete Éva:

Relaţia dintre întreprindere socială

și dezvoltare regională

Pagina 20

Televiziune regională –

„Sună despre noi și pentru noi” –

interviu cu Dl. Hunti Mihály István

Pagina 25

Mrázik György:

Taxa locală pe activitate economică

transferabilă organizaţiilor civile

Curaj civicCuraj civic

Pagina 27

Iniţiativă inovativă

pentru folosirea limbii maghiare

– interviu cu CEMO

FForor um Civicum Civic

Pagina 29

Potozky László:

Efectele crizei economice și financiare

asupra societăţii civile

VVederedere culturalăe culturală

Pagina 31

Comunicatul Comitetului European

referitor la multilimbaj: capital

european și angajament comun

PPavilionul Cărţilor Civileavilionul Cărţilor Civile

Pagina 34

Somai József: Forum economic

Pagina 35

Radio comunitar

– spaţiu de comunicare independentă

de politică și putere economică

Pagina 36

Unde sunt tinerii de azi?

Rapoarte de evenimentRapoarte de eveniment

Pagina 37

Al X-lea Forum Civic 2008 –

Valoarea noastră e omul!

Pagina 44

Lőrincz Zsuzsanna:

a III-a Academie de artă populară

Pagina 45

Csáki Rozália:

Conexiune complementară bazată

pe reciprocitate (RO)

Pagina 46

Cuprins (RO)

Editor: István Egri

Redactor-șef: Rozália Csáki

Corector: Attila Szabó

Grafica: Elemér Könczey

Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Consiliul editorial:

Barna Bodó

Gábor Kolumbán

László Potozky

István Sebestény (HU)

József Somai

Dezső Szenkovics

Contacte:

adresa: Cluj Napoca – 400196

Aviator Bădescu nr. 35.

tel./fax: +40-0264-450230


ISSN 15822–4004

R e v i s t a s o c i e t ã þ i i c i v i l e

Editat de Fundaţia

pentru Organizaţiile

Neguvernamentale

Maghiare din

TransilvaniaFF oo rr uu mm CC ii vv ii cc

Tipărit de Regiostar, Tipografie și Studio de reclame. Apare în 1000 de exemplare.

Preţ: 5 lei, la comandarea celor patru numere din anul 2008 aveţi un preţ total redus de 14 lei.


EERRMMAACCIISSZZ

eerrddééllyyii mmaaggyyaarr cciivviill

sszzeerrvveezzeetteekk lleevveelleezzõõlliissttáájjaa

Az ermacisz lista célja olyan fó-

rumot teremteni, amely lehetősé-

get ad egymás tájékoztatására és

civil társadalmunkat érintő kérdé-

sek megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–sub-

scribe@ yahoogroups.com, lemon-

dani pedig az ermacisz–unsub-

[email protected] címre

küldött üres levéllel lehet. Kérjük a

levelezőlistára szánt leveleket az

[email protected] e-mail

címre küldeni. A listagazdának

szánt levelet az ermacisz–owner@

yahoogroups.com címre várjuk.

EERRMMAASSZZOOCCII

eerrddééllyyii mmaaggyyaarr sszzoocciiáálliiss cciivviill

sszzeerrvveezzeetteekk lleevveelleezzõõlliissttáájjaa

Az erdélyi magyar szociális szerve-

zetek tapasztalatcseréjének és együtt-

működésének elősegítése céljával

az ERMACISZA létrehozta és mű-

ködteti az ermaszoci levelezőlistát.

Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@

yahoogroups.com címre küldött

üres levéllel lehet. A listára szánt

leveleket az ermaszoci@yahoo-

groups.com címre kell küldeni.

civil fórum 2008/4

Documents

oldalhargita megye tancsa

hunti mihly istvn interj25

blyai rtelmben szigoran

oldala kzssgi rdi politikai

oldaltrsgi televzi rlunk