grandpierre

7/29/2019 Grandpierre

http://slidepdf.com/reader/full/grandpierre 1/30

World Futures, The Journal of General Evolution, 2000, Vol. 55, pp. 357-379 ESSAY Collective Fields of Consciousness in the Golden Age by Endre K. Grandpierre Resume ABSTRACT.1. ON THE ELEMENTARY MIND AND THE NATURE OF MIND2. ON THE COSMIC LAW OF INTERACTIONS: THE WORLD WAS BORN, AND IS MAINTAINED, BYINTERACTIONS3. MODES AND PERSPECTIVES OF PROOF..4. COHESIVE FORCES HOLDING TOGETHER PEOPLES AND COUNTRIES5. THE PROBLEMS OF EXISTENCE OR NON-EXISTENCE OF THE GOLDEN AGE..6. OUR MIND IS THE PRODUCT OF HISTORY7. MEMORIES OF AN UNKNOWN WORLD SUNK IN OUR UNDERLYING MIND8. ANTI-MINDS IN OUR BRAIN.9. THE UNSOLVED PUZZLE OF OUR DUAL MIND10. FANTASTIC INTERPRETATION OF DUAL CONSCIOUSNESS: REPTILE MIND AS A KILLING MACHINE BUILT INTO THE HUMAN MIND?..11. CONDITIONS FOR THE FALL OF THE GOLDEN AGE

12. „POWER DESCENDED FROM HEAVEN”....13. VIOLENCE BECOMES THE FACTOR OF FORMING THE WORLD.14. THE JOYFUL WORLD OF THE GOLDEN AGE, THE EDEN TANTALISES US EVEN TODAY.15. THE PATH OF MANKIND BROKEN: EVIDENCE FOR THE FORMATION OF THE TWO HISTORI-CAL PERIODS OF OPPOSED SIGN.16. FULFILMENT OF INDIVIDUAL AND COLLECTIVE FREEDOM AND THE OVERTHROW OF THE GOLDEN AGE..17. EMBERS LEFT AFTER THE BLOSSOMING OF SEXUALITY18. MASSES OF PEOPLE ON THE EDGE OF BRAIN DEATH.REFERENCES

COLLECTIVE FIELDS OF THE GOLDEN AGE Endre K. Grandpierre

ABSTRACT:The present essay is a concise form of results obtained during many decades of research in the primeval foundations of collective, both social and consciousnessfields. We point out that a yet unknown type of forces existed in the Golden Age, which we termed collective force. In the Golden Age mankind lived in communities which had a full unity. The communal life developed its collective forms, of

which the most significant are the development of human speech, of language, share of work and the development of the communal fests. The law determining the primeval origins of mind is the cosmic law of interactions. It defines the substance of the Universe and the ways of its existence and activity. A detailed analysis is presented on the nature of the interaction there. One consequence of thisfundamental principle is the general prevalence of the principle of mutuality,which plays a basic role in the understanding of the unfolding and degenerationof consciousness. The principle of mutuality determines the changes of every level of life. The laws of the generation of consciousness in the ages of evolutiontoward Homo and the Golden Age are analysed. Evidences were found proving the h



istorical reality of the Golden Age, surviving in the traditions of mankind in every part of the world, and its overthrow before the Flood, which resulted in the dethronement of the primeval mind, the human consciousness of the Golden Age and the subsequent – and necessary – emergence of the superficial, rational mind.Starting from the consideration that our mind is the imprint of history, we haverecognised the phenomenon of the dual mind, the somewhat antagonistic duality of human consciousness. We think we have succeeded in solving the riddle of the dual mind and determining its substance. Our dual mind, consisting of the ‘upper’ orrational mind and the ‘underlying mind’, is the product of the two fundamental agesof mankind, that of the Golden Age and that of power domination. Therefore it reflects the duality of our history.We attempted to explore the heritage of the Golden Age embedded into our world of instincts, sexuality, emotional and sensual world, and the expressions of thisheritage according to the different periods of our lives. If we will succeed inenlightening the deep-mind it may make it possible to give back the long-forgotten collective fields of forces to mankind, unavailable to the surface mind at present, and would expand the all-pervasive power of the conscious mind significantly. Hopefully, our results open up new vistas for the research of the collective fields and the double nature of the human mind, and may enable us to know andcomplete ourselves more deeply and thoroughly. KEYWORDS: collective fields of force, Golden Age, consciousness, dual mind„In the human world there are plenty of miserable things which deaden thinking (...) since you should know that everything has the ability of insight

and participates in the process of thinking.” Empedocles

1. ON THE ELEMENTARY MIND AND THE NATURE OF MIND The aim of this paper is to survey the community factors acting in the deep ranges of the human mind and in our world of instincts, to explore the origin of thecollective forces and the way they are connected to our physical and biologicalexistence. Our topic has a historical character, and therefore a systematic well-founded exploration is necessary to go back to the historical origins, to theancient times of mankind, to the Golden Age, the development and building-up of

the collective human fields of force in the Golden Age. We should go even further, reaching down to the onset of biological and physical existence, in order todemonstrate, in their ultimate roots, the existence and functioning of any possible collective factors in the ancient era of mankind and their possible presencein today’s societies.The research, carried on for many decades, has led to surprising results. One ofthem is the discovery that the elementary mind, which we consider a form of perception, extends over the whole Universe. We present arguments defining the elementary mind and give the evidence proving this fundamental thesis. One of the most fundamental theses is the one stating that consciousness is on the same scaleas perception and extends over the whole Universe. Another is that through theanalysis of the conditions of the creation of microparticles, we have been able to uncover a new world-principle, a cosmic law of general validity, namely the pr

inciple of interactions, the fundamental law of the creation and maintenance ofcosmic, physical and biological existence.The drama of the ancient world and the evolution to Homo cannot be understood without an authentic mapping of the elementary mental states. The essential contents of our basic nature are given by the elementary mental states. We identify these mental states at the most elementary level with perception, since it is notpossible to deny the presence of an elementary form of consciousness in any kindof perception. We point out that everything that exists is necessarily endowedwith a specific form of perception, because even the most elementary things thatexist perceive their environment in a certain way, perceive the environmental s



timuli and also respond to them, which is a phenomenon without which the whole world would disintegrate and be annihilated. But this elementary fact necessarilyimplies that in this sense even the most elementary particles possess a perceptive ability, therefore they have an elementary form of consciousness. Thus the elementary particles are the end points of the cosmic systems of consciousness, in other words, they are the end points of spirit. Spirit and mind are inseparable entities and they cannot do without each other. Everything possesses consciousness.This thesis was approximated in the presentiment of Empedocles two and a half thousand years ago, when he stated that everything that exists possesses the abilities of ‘sensation’ (perception) and ‘thinking’ (consciousness manifested in self-percetion). We do not think we are far from the truth in assuming that in this insight the traditions preserved from the Golden Age, which were much more alive in her/his time than today, must have played a role. The magic world-view saw the elements of nature and objects as being able to perceive, having a kind of consciousness, an ability to act by themselves and have their own will. For example, inthe Hungarian folk ballad JÚLIA SZÉP LEÁNY (Fair Maiden Julia), which has preserved many remnants of the ancient world-view, the hillock becomes round by itself, thefootpath descends at an easy pace from the sky, the heavenly door opens withoutanybody opening it, the bells sound without anybody ringing them. In our ‘regős songs’ (a special kind of winter-solstice wassailing) the lights at the tips of the deer’s antlers go on without being lighted, and go out without being extinguished. Strange but true, that this ancient conception still survives within us: we quarrel with the objects which disobey our will, and we occasionally even punish them

. „We wonder if the real task of metaphysics is not to go up the hill which physics runs down, to take back matter to its origin and gradually construct a cosmology which could be termed, as it were, a kind of psychology inverted?” (Bergson, 1907/1981). 2. ON THE COSMIC LAW OF INTERACTIONS. THE WORLD WAS BORN AND IS MAINTAINED BY INTERACTIONS We consider the existence or non-existence of collective fields of force from the very beginning. While Empedocles (444 BC, see Wright, 1981) speaks about the "feelings" of the atoms, a different notion of the interactions is worked out here. It is based on the observation that energy cannot exist separately, as independent from all the existents. The fundamental nature of energy is that it is cou

nteracting with something. Although the content of the notions "something" and "nothing" and "nothingness" is not well clarified, for the present purpose they serve well to shed some light of the energy itself. Any something cannot exist without nothingness. They are defining each other, being a mutual pair-relation mutually creating each other. In my conception energy is a kind of perception. Perception cannot exist without an observer and the observed existent. Even in itsmost elementary form the absence of interactions is impossible. But how can we introduce an apparently psychological concept into a cosmological, therefore apparently physical context? The clarification of this question leads to a consideration of the relation of matter and energy. Although these two forms are relatedto each other, they represent basically different existents. Matter is a conceptof a rigid, inert, passive, inanimate form of existence. In contrast, energy isa dynamical activity, of oscillation. But how is this oscillation generated? It

is generated as a re-action to something. The most elementary degree of perception: an effect, to which a counter-effect is elicited. This activity is energy itself. Energy is, therefore perception of some counter-acting existent. Energy is created on this fundament. Perception is also a re-action to an action, a counter-effect to an effect. The question of the primacy of matter or energy leads to the following consideration. If I regard energy, and interaction, as primal, I have to clarify, if thisinteraction assumes already material existents as preceding the interaction ornot. In this point I do not want to enter into the analysis of "something" and



"nothingness". So in this point it is enough to assume that we start from a state in which there is no existent at all. In the very first moment in this nothingness when any change occurs, any kind of oscillation, or effect, in the same instant the whole world unfolds explosively. Therefore, it is the effect, which hasto be regarded in this manner as primary. Of course, the effect cannot exist without countereffect. In this context the notions of effect and countereffect becomes circularly involved in each other. So the very fist sign of existence already involves a counter-effect as well as an effect, in which the effect is the counter-effect to the counter-effect. In this way the most elementary and primal energy, the most elementary oscillation of reality is a counter-effect to the preceding state that is nothingness. Energy appears when it counter-acted to its counter-factor that is nothingness. In this process the interactions will grow andspread as the gigantic thread of the world of existents, in which process energy generates its own counter-factor which will be determined as matter. The character of matter will be determined and postulated by the nature of energy as thecounter-factor of the dynamic and active energy itself. Between energy and matter a complete opposition stretches. Energy is immaterial, it does not have any solid counterpart, and, in contrary, matter is a passive, non-dynamic existent. Matter is a side-effect, a by-product of the main activity of energy, a certain conserved and hidden form of energy. Matter in itself is not an ultimate substance, only in a certain sense in the case when regarded in the context of its dynamism and all-pervading interaction fields, which is its energetic aspect. The realultimate

substance

is energy, or, more properly, interactions.

We have to recognise that the law of interactions is the real fundamental law ofmaterial existence in the universe. The whole cosmic existence is the giganticthread of interactions pervading and sustaining all kinds of existents. The material of the universe - from the microparticles to the celestial bodies, metagalaxies as well as the biosphere - was born of interactions and is a gigantic network of interactions. The real nature of matter consists of transient units of dynamic interactions. The Cosmos is a field of not only known interactions, but also of yet unknown forms of interactions. These interactions are the ones elevating the Universe to higher and higher organisational levels. Any action is alreadyan action to another action, therefore any action is a reaction to its precedent actions. Effect cannot be elicited without a countereffect. All kinds of influences elicit counter-influences. We could formulate the law of interactions in another way: nothing can exist without interactions. Interaction belongs to the v

ery ultimate nature of energy. Matter can not exist without interactions, so itis a secondary existent. Since interactions expresses a reaction to something, therefore it is an idea referring to a collectivity. Interaction expresses a relation between a manifold of existents. Therefore interaction has a fundamental collective character. Since the manifesting effect and countereffect do not isolate themselves from their environment, they generate newer and newer actions and counter-actions in an expanding chain of events. Therefore, interactions have a creative collective character. As it is revealed here, this fundamental law of the universe is the strongest proof of the existence of collective fields. These arguments refer to the field of physics. If we now enter in the field of biological organisation, and if we consider the more complex interconnectedness of the human sphere of life, comparing it to the sphere of the inorganic matter, we canrecognise that in the organisation of energy into higher forms of organisation,

such as biological existence and human society, the law of interactions has to be manifested at a much higher rate.One has to conclude from the above arguments that the Cosmos is not a

mere aggregate of particles. But the question arises: why the Universe had to evolve in a way that atoms grouped to form stars and systems of celestial bodies showing high forms of organisation, to form galaxies and metagalaxies, in a hierarchical articulation? What was that force that organised organic molecules fromthe atoms, and later on, consistently, cells from the molecules? This force creates systems spontaneously self-active, alive organisms, and, later on, the brains’ network of neuron0s. What is the relation or principle that connects all of the



se phenomena from the smallest to the highest scales? How can we shed light on any question regarding the details if we do not know this fundamental principle?

I found this still hidden fundamental principle of interactions, whichuncovers the elementary law present in the generation of reality, maintaining and developing the cosmic energy, in the ‘principle of elementary interactive perception’, or ‘principle of elementary interactive consciousness’. We have to recognise that nothing can exist without a form of perception. In this respect we do not necessarily relate the notion of perception to the presence of a nervous system. On the contrary, we state that interactive perception, as a more general conception, is present already in the most initial forms of material interactions and forces, in the interaction of microparticles. The concept of perception is extended in a way that includes the wide range of phenomena from perception in the interactions of microparticles to the interactions present in the highest organisational levels of existence. Energy is a countereffect to an outer effect, as expressed in interactions, the expression and function of interactions which generates additional interactive fields around itself. Therefore this concept of interactions, which is necessary to enlighten the real role of perception present in the cosmic organisation, giving preference to interactions over matter, opens theway to the vast range of phenomena of the universe, the continuous ‘upward organisation’.

In consequence, if energy, as well as the universe and biological existence, humans and human organisations were created by interactions, then our principle sheds a new light on the fundamental nature of the human societies, especially on the significance of the roles of collective fields in the character and

basic working mechanisms of societies. The cosmic law of interactions expressesa co-operation, an elementary and natural mutuality. Mutuality is a pronouncedbalanced bilaterality, with a relative equality and fairness of the related factors. Therefore, we do not have to imagine the Universe as a kind of gigantic pyramid, whose upper layers deform and torture the layers below by their immense weights, - despite of the well observed fact that the present state of our societies apparently sharply contradicts this universal principle. We have to recognisethe Universe as a self-active organisation, which was founded on the basis of free grouping, none of the members of this cosmic organisation suffer disadvantages, but, on the contrary, complete their own nature and individual characteristics, prevailing their own substance. Expanding the range of consciousness, we identify consciousness with a generalised perception and realise that perception, and with it the frontiers of elementary consciousness, go far beyond the boundari

es of the biological existence, far beyond so-called

organic matter

. One can not deny consciousness from all kinds of existents that react to environmental influences with activity, whatever is their actual material state and organic structure. Consciousness is present not only in humans but - in other forms- in every living being, and generally in every material existent. Energy is born in interactions, and it is the expression of these interactions and their further vibration. Therefore in the great act of creation the main role belongs toconsciousness and perception realised in interactions. Universe is based on interactions. The energy of the Universe explodes to existence - from nothingness -through interactions. The substantial nature of energy, its form of existence asperception, is expressed in interactions. Energy is an interaction that createsthe primeval energy known as the microworld (and its apparent

particles

), and

the whole building up of the world. Interaction is perception, perception is aninteractive, therefore collective consciousness. Collective consciousness generated the world, the principle of perception that is born in interaction. Interactions are the basis of cosmic, physical, historic and social life. This fact is the primeval physical and social cause of the collective fields of forcesacting in human life. During the evolution to Homo, and the development of human nature in the Golden Age, the most powerful driving factors of human society,the inevitable cohesive force of the social evolution, were the mutuality, the dynamism of interactions rooted in the cosmic existence. The violation of this pr



imeval principle - or even its transient weakening or deformation - is a sign ofthe decay and atrophy of society. On the other hand, when this principle unfolds to its full scale it leads to social elevation, an enhancement of social harmony, to the unfolding of collective fields of force. It is easy to see that the principles of interactions and mutuality are of enormous importance, they pervade the whole Universe and with their crystal-clear elementary primeval foundations they show the way out of the present chaos of the world. It was this law of existence that generated biological existence after thephysical one had been formed. This law gave the rules for the formation of thefirst germs of life, for their organisation, the grouping of the first cells aswell as the establishment of giant, widespread biological systems on Earth. Theprimeval era of mankind, the Golden Age is also based on the same principles, onthe prevalence of collective fields of force. On the other hand, in the societies of today huge masses of people are losers due to the violation of the principle of mutuality.Our arguments are based on the law of interactions, as this law determines the functioning of not only biological but also social existence. This law became prevalent in the Golden Age. Unfortunately, the Golden Age suffered a decline, andthe Great Break soon took its place. From that time on the working of the basiclaw of interactions has suffered from disturbances, and this fact is the ultimate cause, the actual background for the continuing aggravation of society’s problems. We must face this fact. If this lies at the background of our problems, thenhaving recognised the real cause of our illness we may have the possibility to f

end off the threatening consequences or at least to improve the situation to a certain degree. We must realise that in the world of the Golden Age, in the magic world-view a far-reaching mutuality prevails all. (since mutuality is the basic principle of existence. Mutuality is an expression of the partnership between physical world and human existence, in the whole biosphere, in the flora and in the fauna. Mutuality prevails in all forms of natural existence. In societies which deviate fromnatural existence the principle of mutuality is violated on the surface.) The Golden Age perceived mutuality as involving, besides the living world, the cosmic world. It is difficult to understand this world-view from the position ofa presumed ‘modern’ dominance over the whole nature, from which even partnership see

ms to be an instance of subordination. The Homo of the magic era did not believethat she/he was the centre of the Universe, neither did she/he imagine that she/he had unlimited, ruling power over nature and that she/he had the right to regard all other forms of life without any respect. On the contrary, in the GoldenAge Homo was an organic part of nature in a brotherly equality, she/he was a co-operating agent respecting all other forms of life. 3. MODES AND PERSPECTIVES OF PROOF Taking into account the circumstance, that in this work we had to touch yet unexplored territories, we had to be careful and try to explore to most complete possible ranges of evidence available for us.It is true that all the statements had to be proven, even in the case when the a

vailable factual materials are scarce and seems to be incomplete. Therefore, insuch cases we have to make use the classical evidentiary theories (modus probandi), the all-embracing, i.e. the possibly full-ranged proof, although we have tosee that sometimes it will be inevitable to bridge the gaps in the knowledge since we have to deal with vast ranges of time and many important data seems to beunavailable (saltus in probando). In these cases it is even more important to give a proper role to the reveal the facts important for the proofs and to presentwell-based foundation for the proof (vis probandi), completing with the historical facts, with the classical and ancient sources, as well as with the biological-genetical facts, and, last but not least, with the logical proof carried out i



n a consistent way. In order to make an attempt to develop such a logical argument, at first we willneed to clarify the cohesion forces between the peoples. 4. COHESIVE FORCES BINDING TOGETHER PEOPLES AND SOCIETIES The problem of the origin of the cohesive forces of communities is reminiscent of the problem of the ‘part’ and the ‘whole’. Can any part exist without the whole? It sould be evident that the more highly developed and the more complex an organismis, the more it is sensitive to its external relations. In the case of humans, apart from transient periods of tyranny and violence, neither the individual northe society can exist without collective cohesive forces. Collective cohesive forces are the most human parts in our integral sphere of actions, this is the framework in which our whole life takes place. Therefore a comprehensive, all-embracing force must exist and give a character to peoples, to millions and millionsof individuals, in order that society could exercise its proper functions. Thiscohesive force must evidently exist in the minds of people. We have to take these active forces of community into account when considering human consciousness.This force is in a permanent dynamic equilibrium with individual interests and can be viewed as a subtractive polarity. In the process of personal alienation, collective forces are pushed into the background, become dimmed and obscured bothat the level of individuals and of society. Because this progression of decay is a major characteristic of our age, it is an urgent necessity to thoroughly exp

lore the basis of this problem. It is a rather established view that, as compared to biological evolution, hum

an society is a relatively late development. It is a widespread opinion that Homo like other animals had to fight alone against a hostile Nature, with the predators threatening her/him. Brutal necessities forced humans to form hordes, smaller and larger groups. Again the problem of part versus whole arises. Science regards human communities as products of a lengthy evolution, and the community isconstituted from the elements of the communal life. „As if the cells of the humanorganism had developed separately, later compound groups formed, and then, by finding out the proper order, they had combined themselves into the living being” (Hamvas, 1943).The views about primitive Homo, about its wild nature, sinful, superstitious vie

ws are frequently repeated in an era in which violence has lost its chains and has become more widespread than ever, in which lies and mind-bending mysticism are rapidly growing as an epidemic of plague.It is a commonly held view that prehistoric Homo was superstitious, while we a

re free from any deformed views. Therefore the ancient concept that animals, plants, all members of the family of living beings, and what is more, inorganic objects are the embodiments of supernatural, cosmic forces is dismissed as superstition. This ‘barbarous, primitive’ view endowed objects, celestial bodies, stars andplanets with sensations. These views had preceded by thousands of years the ideas of the Greek Empedocles, who was also far ahead of his time with his ideas. His theory concerning sensation in atoms and materials was widely considered nonsense, even though this is a level of knowledge to which modern science has been unable to rise after two and half thousand years of ‘progress’, even after the discov

ery of the atomic world. Such were the ‘preposterous views’ held by ‘primitive’ peopleThe holders of the ancient natural-magical world-view had an affinity to identify themselves with environment, with the world. Through this identification they attempted to enter internal worlds, the substances of the objects and phenomena. They were led in this way to a high degree of comprehension which was unattainable from an arrogant view coming from above or outside. This was the way our predecessors approached, through identification and in the form of intuitions, the deeper ranges of reality. This alternative form of knowledge was what is now called their ‘superstition’.The Homo of the Golden Age knew that plants and animals are not inferior to her/



him. Everything that exists, alive or not, is the carrier of mysterious, secretcosmic, therefore "supernatural" forces. Every phenomenon of the natural world,the earth, water, fire, sky, air, the natural world as a whole, the Sun, the Moon, the stars are all manifestations of the creative power of Nature, therefore,they are all expressions of the magic cosmic power. Ancient man had the feelingthat all these factors exerted a decisive influence on her/his life and the whole terrestrial world. But of all these the primary agent it was the Sun whose omnipotence and heavenly radiation flooded the terrestrial world and whose supernatural strength sustained life on earth. This primitive man, nicknamed ‘ignorant savage’ was able to grasp with her/his uncorrupted senses and empathic abilities what we, so-called educated and civilized people, hardly know, namely that the whole terrestrial biosphere is pervaded by internal and external ‘supernatural’, i.e. cosmic powers.Is this all nonsense? Is it superstition or true insight into reality? These images are not constructed by the artificial efforts of a narrow mind but with a knowledge of life much wider and deeper than ours. The most important difference is that ancient Homo looked at the whole world, the plants and animals as brothers, regarded them as companions of life, life-partners with whom she/he lived inbrotherly friendship (except for the satiation of her/his hunger and for the predators attacking her/him). It was clear to her/him that without her/his naturalenvironment she/he could not exist either. Therefore she/he did her/his best toprotect and take care of her/his friendly life-partners.The cutting edge of the nickname ‘savage’ is directed at her/his wild nature, her/his alienation from her/his fellowpeople. The Homo of the Golden Age lived in an un

broken unity, freedom and harmony with her/his fellows and with Nature and Cosmos. Its collective community-forming spiritual forces extended over society and to mankind as a whole (on which all traditions agree), and what is more, over thebiosphere and the stars as well. Therefore these facts show just the opposite of what is stated by those propagating spiritual disintegration and individual separation. Homo as a newly-born descendant of the fresh organising forces of theCosmos was pervaded with the collective fields of force of humans, of Nature andCosmos in a much higher degree than in its later development. The Golden Age was the culminating point of the society-forming forces, which were in full blossom at the time.Life itself would not have born through individual separation. Organisms are built of billions and trillions of cells organised by their spontaneous, voluntarygrouping and based on mutuality. Collective co-operation of all social members d

uring tens of thousands of years of rhythmical collective activities have created the most amazing intellectual compositions, articulated human speech and language, compared to which the pyramids and the most impressive structures of the megalithic era seem to be unimportant remains left by Lilliputian dwarfs. Modern society itself, even in its present, much debated form, still capable of providing a scene for community life, is a relic of ancient society. The survival of human society demonstrates pronouncedly the falseness of views regarding individuals and communities as antagonistic factors in opposition. Inordinate individualism and anti-social tendencies are the decomposition products of social life.What is needed is not the disintegration of society but the correction of its more serious distortions. The possibility to do this is given by the fact that Homo lived for millions of years (the length of this period is beyond the scope ofthe present essay) in a society in which collective fields of force prevailed wi

thout limitations. What is more, ancient society favoured the realization of collective tendencies, which were exactly what were needed for the unfolding of individual abilities, never again attained since that time. Human minds as well ashuman culture are also products of collective fields of force. Human societies are built on the will to form communities. This is an ancient heritage which we have to preserve by care and attention.Questions that arise: when did human’s collective fields of force form, and what were the main factors of their formation? What kind of relations exist between collective feelings and the law of interactions? How do these factors relate to the conditions of life during the evolution into Homo, in the Golden Age, and in t



he following era? In which era of our historical existence, in which direction,and where in our layers of consciousness did the ancient foundations of social cohesion lie? How were these factors modified during the changes of history? Whatkind of role did collective fields of force play in the process of becoming Homo and in the Golden Age?To answer these questions, we have to study the most ancient layers of human h

istory and of human mind. 5. THE PROBLEM OF THE EXISTENCE OR NON-EXISTENCE OF THE GOLDEN AGE Looking back to the origins of Homo, we see gigantic ages, the monuments of which have been destroyed, their stone tablets crushed, their written traditions clamped and burnt to ashes. There are few remaining traces and the data are scarce.The Golden Age stands at the dawn of the times of Homo, which may be preceded only by the era of the biological, corporeal development of Homo, the era of becoming Homo, if it proves separable at all from the Golden Age. In regard to the social and spiritual aspects the Golden Age is undoubtedly the beginning of the beginnings. It is clear that the origins, the genetic factors, the onset conditions play a significant role in determining the development of a certain process,although it is also true, that the formative and modifying effect of the events,developments, and previously lateral processes occurring later on also may exert a decisive role on the evolution of the process considered.All human values germinated in the ancient past, in the very beginnings, in theera which formed Homo by giving her/him a face, first as a biological, then as a

communal, social being capable of abstract thinking. Despite its fundamental significance, it is just the ancient era which we know the least of, and it is notbecause the heritage of our ancestors was not passed on to the following generations, but because all the accessible traces of this era have been artificiallyand forcefully erased. The picture preserved of the Golden Age fades from centuries to centuries, the obscurity increases, as it can be observed as early as theancient authors. For example, writing about the people of the Golden Age Hesiodsays that their bodies were made of gold, and that is why decay had no power over them. The following two and a half thousand years have led to an almost complete extinguishing of the memory of the Golden Age, so that now even outstandingauthors regard it as a belief without validity, created by mere imagination, from the attempt to make our past look nicer than it was in reality.„We have already noted in general how one should conceive of the beginning of the

history of spirit: people simply imagine a natural state, in which freedom and law are said to prevail or have prevailed in a perfect manner. But this is merelyan assumption born in the twilight of conditional reflection on a historical existence” - writes Hegel. -„Nature is imagined as a clear reflection of the nature ofGod, appearing openly and transparently to the uncorrupted eyes of Man, and thedivine truth was just as evident for him” (Hegel, 1978).Conflicting views are not lacking, nor are they without a real basis. It would seem suspicious to the rational mind that once upon a time everything used to benice and good. And then – the thought may arise – where is the fruit of all human efforts, of civilisation and human progress? What are we to do with the idea of permanent progress? The doubts apparently seem to be justified. But why could notthe beginning have been nicer than the unfolding? Especially if the realisation– as the overwhelming majority of facts seem to support – is very, very far from be

ing perfect? Why cannot the traditions be right, as well as the view that the foundations determine what is to be built on them? Biological evolution provides for our bodily existence to the same degree as the Golden Era provides for the development of consciousness. Interestingly, the traditions preserved from this ancient era are homogeneous to a surprising extent. Almost all the peoples of theworld conserve traditions from this ancient era. The Golden Age was Eden itself,from where for some unknown and fearful reason Homo was exiled. The duration ofthe Golden Age was immeasurably long, and human mind became rooted in it.After the overthrow of this era, however, only around ten thousand years have passed, a relatively short time, and this period should be set against the million



s of years of the Golden Age. Regarding the existence and nature of the Golden Age, there is significant confusion since official history seems to reject the relevant statements in ancient chronicles and traditions. Different facts and opinions collide and thus it seems that we do not know our own origins and history.What happened in the everyday life of ancient times is rather obscure and disputed. The era of the evolution into Homo is also covered by haze. We do not know where we came from, how we lived and what happened to us. Getting rid of the beliefs of legends, we interpret the Golden Age as the ancient era of Homo, to be exact, we regard it as the period of the spiritual and social accomplishment, merging with the era of evolution into Homo. In this sense we divide the history ofHomo into two unequal parts, the many million years of the Golden Age and the Iron Age or era of power lasting for a few tens of thousands of years.We have referred to the fact that the judgement of ancient times is far from being uniform, in fact it is full of the sharpest possible contradictions. By dominant opinions the ancient era was a tough era of painful misery, the era of savagery and dark barbarism, of darkness and ignorance, of psychical inferiority andamorality. According to both the materialistic and the religious views, man spent her/his days in permanent horror and used most of her/his vitality for the mere maintenance of her/his life. On the contrary, written and other sources tell about heavenly conditions, the Eden, the joyful era of people in the ancient Egyptian, Hindu, Mesopotamian, Scythian, Frankish, German and other traditions. In the legend of the Fall in the Old Testament, Man lived in the Garden of Eden andwas exiled from there into the cruel and wild world of nature.There are also some hard facts that contradict these general opinions. The facts

of history and anthropology are corroborated consistently by decisive evidencefrom Nature itself: 1.) The part of the living world which is unaffected by modernman and its destructive influence still reflects conditions of Paradise2.) Animals living in nature gather their food and satisfy their needs in an incomparably shorter time and with much less effort than humans do in societies3.) In the secluded regions of the world there are ‘wild races’, ‘primitive tribes’, peoples far behind civilisation still surviving without showing any sign of atrophying physically or degenerating psychically. It suffices here to refer to the Pacific Islands and Hawaii, not too long ago generally referred to as an earthly paradise, or to the pre-Columbian culture and richness of Indian

s before they were massacred by the conquistadors. Our conclusions are supported by ethnographic research. Geertz (1975) re

marks that the human brain is not capable of survival in the absence of human community. Melville Herskovits (1952) stated that the Australian aborigines were the classical example of peoples whose economical resources are minimal. Therefore they could only survive with the most intense utilisation of these resources.Marshall Sahlins (1962) says that „it is an almost unequivocally accepted statement that life was tough and difficult in the Palaeolithic era. The books of our experts rival one another in depicting a scene of chilly fate, and the reader is wondering how these hunters succeeded surviving, and whether the term life is proper to theirs at all. Death by starvation haunts on these pages. It is pointed out that because of the lack of technology they had to labour continuously in ord

er to survive. They did not have the chance to take a break, nor to rest or produce surplus which is needed for establishing a culture. In their writings dealing with economic development this era is shown as a bad example, it is referred to as ‘subsistence-level economy’.”

When however the Canadian anthropologist Richard Lee faced these theories after having done 18-month-long research of the Kung San (Bushman) tribe living in the north-western part of the Kalahari desert, in a semi-desert area whichregularly suffers from drought, he obtained some shocking results. The mixed menu of the Kungs contains 10 percent more calories and 50% more proteins than theaverage daily amount prescribed by the Food and Drug Administration (FDA) of the



United States. The most shocking was the amount of effort used to obtain the food. On average, the Kungs worked two and half days a week. (A modern working daylasts for six hours, the number of working hours per week is fifteen.) And thisamount of work is enough to obtain a kind of diet which is better than the onesuggested by western standards. What is more, young people begin to work only intheir twenties, and old people retire in their sixties. Ten percent of the tribe consists of retired people over the age of sixty. This existence, which is notunique among the gathering and hunting peoples living world-wide, cannot be described as ‘dirty, cruel and short’” (Lewin, 1980).Now it has been proven that the opinions concerning the inferior state of preh

istoric peoples are unsound. Nevertheless, the highly respected writer L. H. Morgan in his book on ancient society distinguishes the following periods of savagery and barbarism: I. Lower degree of savageryII. Intermediate degree of savageryIII. Upper degree of savageryIV. Lower degree of barbarismV. Intermediate degree of barbarismVI. Upper degree of barbarismVII. Stage of civilised people All these stages seem to build up in a linear sequence towards the highest, fromthe deepest darkness to the era of glory. However we think that a more adequate

division would be the following one: I. The beginnings of the magical civilisation of the Golden AgeII. The blossoming of the magical world-viewIII. The overthrow of the Golden Age, the fall of the magical world-viewIV. The lower, initial degree of primitive rationalismV. The continuing decline and barbarisation of spiritual cultureVI. The spiritual fall of the age of power In the hope of a better future, we may wish another era to come: VII The renewal of collective society

Following ancient sources the Zend-Avesta of Zarathustra describes the periods of history in terms of tree symbols. In these visions four mythical trees (Tree of Life or Tree of the World) appear. The first tree has golden branches, the second silver, the third copper, and the fourth iron branches (Zend-Avesta, 1888).In the Hindu teachings of Yuga, which considers the lifetime of Homo to be 4,320,000 years, four ages are mentioned again such as the golden, silver, copper andiron ages. This division seems to be general in the traditions of most peoples.The myths of the Greeks on the Golden Age were preserved e.g. at the time of Hesiod, in his poem Works and Days: „first humans were formed of gold by the Gods,...far away from sufferings and pains...their life was full of joy and well-being”. In the Old-Scandinavian sagas the Golden Age shows up too: „In the North, on the land of the Night, the tribe of the Fire Dwarfs is living in halls made of gold” (Ed

da, 1602). „By the views of the Tibetan people the state of Paradise was the stateof the most perfect completion of the psyche. But the consumption of a certainkind of drug deprived man of this state. In this way the feeling of shame entered their life, and from that time on they covered their bodies with clothes. After that the necessities drove them to cultivate the soil, and their morality changed to killing and cheating.” (Doane, 1882)„The Egyptians always thought of the Golden Age with longing, remembering the earthly land of the god Ra, where he consecrated earth and human life. They said this era would never come back again.”„African black tribes also think that the origins of agriculture go back to the fa



ll of mankind to sin. The Malabar legend of creation describes events remarkablysimilar to those in the Bible. The first couple of mankind was called to the heaven by the sound of a bell, to eat with Abasi. The forbidden tree (tree of Knowledge) was substituted here by economy and proliferation, since this was what Abasi forbid the first human couple to enjoy.”„Sir Leonard Woolley describes the excavations in the city of Ur where they found74 human skeletons, and a golden tree, which a ram is shown to mount”.„The Chinese traditions recall the Age of Virtue, when Nature poured its fruits abundantly and humans lived in peace with animals. The sacred Chinese books writeabout a mysterious garden in which the Tree of Immortality bears its fruit. Thistree is guarded by a snake with wings, called a dragon. The sacred writings describe an era of joy yielding plenty of blessed fruits without any human effort.The seasons did not bring winds and hurricanes. Anxiety, illness and death wereunknown at that time.”„The legend of the peoples of Madagascar says: „The first man was created out of thedust of earth and was placed in a garden, where nothing was found that the mortals of today suffer from. He was free from any bodily needs, was surrounded by fine fruits and crystal-clear springs, but he did not wish to eat of the fruits and drink of the water. The Creator had forbidden him strictly to eat or drink, but somehow the great enemy came and described in colourful words the sweetness of the apple and the taste of date and orange. He first resisted but later on ateof the fruit and this caused his destiny.” (Doane, 1882) 6. OUR MIND IS THE PRODUCT OF HISTORY

We have to regard as widely accepted view (Received View) that the human organism gained its present constitution and capacities on the process of natural evolution. We would like to call the attention to the circumstance that the central nervous system is not an exception from below this rule. This means that our brain/mind is also a product of the historical evolution, and so it shows a historical character as well as all the organs of our organism. We have to add to this that the evolutionary pathway of our consciousness is largely modified by the social forces, especially by the influences of the social factors of the last ten thousand years.The most direct and important task of our rational mind is practical control over our organism, its needs and everyday elementary activities, orientation in thereal world, the assessment of the circumstances, immediate possibilities and al

l things related to the needs, requirements, and sustenance of life, including the storing of sensations and experiences in our memory. For all this the rational mind has to judge and make decisions, which also involves practical thinking,and abstract thinking to a certain degree.All of these activities are none other than a particular kind of mental automatism, the execution of inevitable mechanical activities. This automatism is a farcry from the self-contained, independent thinking and from the creative activityof the deeper mental layers. Therefore the light of the rational mind is not strong enough to shed light on the vast empires of the deeper mental layers.This is why we know so surprisingly little of our deeper mental layers. The lawsof their functioning, their origin, the ways of their development are merely guessed at. The speculations about them are mere subjective opinions. Psychology is still in its infancy. The term ‘deep or underlying mind’ was invented recently by

A. Grandpierre (1983, 1991) because previous terms, e.g. the unconscious, are misleading as they suggest a lack of organisational ability. Then we ask the mainquestions: why do we have a mind with a dual nature? Why is this duality necessary? Why is one mind not enough, as vast and as differentiated as it could be? What causes the development of this duality, what kind of outer or inner forces, what kind of influence, or perhaps tragedy? What kind of world is it that has sunk into and got rooted in our underlying mind? And what are its real contents, what is the source of these contents, and what kind of instincts, urges, impressions, intuitions, ancient memories are stored in it?



7. MEMORIES OF AN UNKNOWN WORLD SUNK IN OUR UNDERLYING MIND The origin of the underlying mind can be explained by the elimination of the single, wide-ranging, magical mind. The duality of mind expresses a schism, therefore its origin is not caused by Nature but by the artificial deformation and degeneration of human society. A fearful turn, a radical change, a drastic shift inthe whole attitude to the world and ourselves set in the remote past around tenthousand years ago, which swept away a whole world and created an artificial newone. At this turning point the old mind was pushed aside, it became unnecessary. It also became the inhibitor of the oncoming changes, therefore it had to be eliminated, and its place given to a new type of consciousness. This change of worlds must have been the only reason for the existence of the duality of our mind, the overthrow of the old mind, its suppression into darkness, and the dominance of the new mind replacing the old one.There is a real spiritual catastrophe lying behind the dual character of our mind. In consequence, the investigation of our ‘deep-mind’ or underlying mind may reveal whole unknown ages of history and human evolution. This may give important information to know ourselves more deeply and thoroughly. On the other hand, we should realise that the elevation of this ‘underlying mind’ to our easy-to-access mind,its amplification or surfacing, the removal of permanent confrontation of the two minds may make it possible the exploration of the vast ages of our past.The emergence of the underlying mind to the surface, to the light of awareness may make it possible to lead mankind back to the long-forgotten collective fieldsof force, which are unavailable to the surface mind at present. We have to buil

d bridges between our polarised minds in order that our underlying mind may getcloser and more conscious for us. In this way we may reach again the collectivefields and stop the process of alienation. The antagonism, the opposition of ourdual mind is the reason for burying the underlying mind. If we could find a wayto cease the opposition then the empire of the conscious mind, its all-pervasive power would expand more than thousandfold.Accepting the point of view that our mind is a product of biological developmentand social history, we should realise that the gradual nature of biological andsocial evolution makes a layered structure in the mind. 8. ANTI-MINDS IN OUR BRAIN The organisation of cells, groups of cells, organs, systems of hormones, element

ary life functions assumes a certain kind of consciousness. Its investigation lies out of the scope of the present essay. We will concentrate on the main problem, the antagonistic duality of our mind. Each of us has a mind with two components, two separate governing centres. One of them is subordinated to the other, isin a suppressed, subordinated state, pushed so far into the background that most of us do not even know about its existence. Two minds in one brain, they seemto be just too many. Their investigation shows that their characteristics are sharply different and definitely confront each other. The stronger of the two isnaturally the one above.One up, one down. The question may arise which is the richer spiritually, whichpossesses mental stores of greater value, the upper or the lower? Who has the courage to decide, seeing that both of them perform vital tasks? Nevertheless theupper one seems to have all the dominance in most of our moments - and strangely

enough, the lower mind seems to have control over our life-long nature. When welook at them more closely, it becomes clear that the two minds are in a permanent conflict with each other. One of them shows a brilliant, sparkling world, theother shows strategic, withdrawal, clever compromises. One wants all the wonders of life, love and heavenly fires, the other sees the immediate interests, anxiety and compromise, driving us into unconditioned submission to orders from above, to restrict our inclinations and give up ourselves. When the upper mind is atthe helm we listen for orders, submitting ourselves as well-disciplined soldiers. When the other one sweeps forward, we laugh freely, a joyful world emerges, empathy and human fulfilment become the laws of life.



How are we to understand this apparent irrationality, this futile conflict? Theway to approach the answer is at the very foundations of our mind, i.e. the history of mankind. Our deduction is that mind is the product of history, thereforethe duality of our mind must be the product of the duality of our history. In this way we are led to the inference that the upper and lower minds are formed bythe two fundamental epochs of mankind, the matriarchal magical world, i.e. the Golden Age, and the subsequent period of power. These two ages shaped our two minds, the superficial and the underlying, in their likeness, according to their historical and communal conditions. We preserve in our dual consciousness the impressions of the two main ages of our history. REFERENCES

Bergson, Henry, 1907/1981, Evolution Creatrice, p. 191Doane T.W., 1882/1971, Bible Myths, 4th edition, University Books, New Hyde Park, New York, 39Edda. Codex Regius. Bryniolf Sveinsson, 1662.Geertz, C. 1975, The Interpretation of Cultures, Hutchinson, London.Gothic Eddas, 1891, Codex Regius collotype. F. Wimmer and Johnson.Grandpierre, A. 1983, Punk-music as a rebirth of shamanic music, Jó Világ, Bölcsész Antlógia (in Hungarian)Grandpierre, A. 1991, Kozmikus mozgatóerőnk: a világösztön. (Our Cosmic Drive: The Worlnstinct). Harmadik Szem, No. 3 (in Hungarian).

Grandpierre, E. K. 1992, Eltemetett világkorszak: a mágikus kor. (The Buried World-Age: The Magic Era). Harmadik Szem, No. 8 (in Hungarian).Hegel, G. W. F. 1978, Lectures on the Philosophy of the History of the World.Lewin, K. 1980, Introduction to the Well-Being, in Not Work Alone, eds. J. Cherfas, K. Lewin.Temple Smith, London.Sahlins, M. 1974, Stone Age Economics, Tavistoek, London.Wright, M. R., 1981, Empedocles: the Extant Fragments. Yale University Press, New Haven and London.The Zend-Avesta, 1888-1895, Vols. I-II-III, transl. By James Darmesteter and L.H. Mille, Oxford, Clarendon Press.

Megjelent: Harmadik Szem, 1992 április

Eltemetett világkorszak: a mágikus kor

Megítélésem szerint a többé-kevésbé ismert utóbbi párezer éves időszak és a történelememillió éves időszak határán zajlott le az emberiség történelmének legnagyobb katasztrópszichikai, szellemi, fizikai következményeit mindmáig viseljük. Az emberiség írásos emlékezete mintegy 5-7000 évre terjed vissza a múltba. A történelemátölelve az ember megjelenésétől az írásos feljegyzések koráig, több mint 3 millió évetenek. Ebben az időszakban az ismeretek szóban, szájhagyomány útján terjedtek és őriződtársadalmi élet központi elemeként ünnepeken, szertartásokon hangzottak el. A népek töremberiség közös múltjának emlékei téltett kincsként adódtak át az évezredek beláthatat

hogy Homérosz eposzai, a Nibelung-ének vagy a Kalevala is a szájhagyomány utáni lejegyzmaradt ránk. De milyen hagyományok maradtak ránk az írásos történelem koránál felfoghagyobb időről, az írás előtti korról? Az ősi szóbeli hagyományok elsősorban erről kelleten a kezdetek mindig meghatározóak, s a két kor hossza úgy aránylik egymáshoz, mint az magassága (kb.180 cm) bőrfelületének vastagságához (kb. 2 mm). Mit tudunk magunkról? A hagyományok az emberiség közös múltjáról alig vallanak. Szórványosan emlegetnek egy enykort, vallanak arról, hogy itt a Földön volt a Paradicsom, az Éden-kert, hírt adnak a



. Másrészt a mai tudomány jórészt teljességében tagadja az Aranykor vagy az egész emberrjedő vízözön tényét. És a hagyomány szerepe olyannyira lecsökkent, hogy súlya ma alig csillapíthatatlan érdeklődésnek, dacára annak, hogy ezek a kérdések ma is húsba vágnak.vakmerő, előzménytelennek tekinthető világtörténeti, az emberiség pályájának őskori törs alapjait vázolom fel az alábbiakban. Itt következett be az embert emberré formáló évmilliók kialakította őseredeti emberi vigondolkodás és hiedelemvilág, vagyis a mágikus kor, a mágikus világszemlélet trónfosztálágkorszak-váltás az ember szellemi fejlődését két élesen elkülönülő, sőt szemben álló us gondolkodás roppant időkig tartó korszakára, amely a szellemi mélyvilág, a tudatmögöifejeződése és kiteljesedése volt, és a racionális tudatosság és a miszticizmusra épülőa. Jellemző e feltételezés újszerűségére, hogy még maga a kifejezés, a MÁGIKUS KOR vagyOLKODÁS KORÁ-nak fogalma is ismeretlen. Mi több, még a "mágikus" szó tartalma is tisztáAhogy félreértelmezi egy barbár törzs az általa lerombolt magaskultúra kulcsfogalmait,egyrészt nem képes igazi összefüggéseit felfogni, másrészt szántszándékkal lejáratására mágikus cselekvés központi fogalma egyre kisebb súlyt. A helyére tolt fogalom, a "máellentmondásos, elvonatkoztatott fogalma ma már a puszta szemfényvesztéssel, az egyértehamis látszatban való csillogással egyértelmű. Valójában a mágikus világlátás a minden létezőben működő elemi, dinamikus kozmikus erőkz erőket, amelyek belső energiáik, késztetéseik alapján öntevékeny cselekvésekre képeseakarattal és gondolkodóképességgel rendelkeznének. Például a Napot, amely egy fizikai a termonukleáris energiatermelés elvén működő égitest, a mágikus érzékelés úgy fogja fetudatában lévő kozmikus cselekvésközpontot. Ezért ezt természetfölötti tényezőnek érzé

, társélőlényként Napistennek éli át, amivel emberiesíti, közel hozza az emberi világhoami a Nap belső fizikájából fakad, a Napisten tudatos, a földi világot életre keltő éssegítő tényezőjeként közelíti meg. A Nap így gondolkodó, emberhez hasonló lénnyé válik,közel egyenrangú tényezővé, aki a maga szándékától, akaratától vezérelve cselekszik és. A mágikus érzékelés révén a Nap az ember társává válik. Mindez csaknem teljesen igaz mart a Nap valóban a földi élet fenntartója. Valóban jelenségek hihetetlenül gazdag váltoajlik le a Nap belsejében és a felszínen, öntevékenyen és a Kozmosz egészével összehangyetlen nyitott kérdés, hogy a Nap önmagának tudatában levő kozmikus cselekvésközpont-e,lésére és mérésére alkalmas mérőműszer hiányában a mai tudomány számára is eldönthetetlmosz az Embert életre hívta, úgy hozta létre a Napot is. A mágikus szemlélet nem kiragaz embert valós összefüggéseiből, hanem belehelyezi a természeti világba. A mágikus látá

n elemét egyenrangúnak tekinti, egymást kiegészítő, cselekvő részeinek. Az öntevékenysékezik minden létező. Minden létező kozmikus erők folyama. A szikla cselekszik, mert kop, mert kemény, mert lezuhan. A növény öntevékeny, mert önmagát kibontakoztatva fejlődikes, mai racionalitás tagadja, hogy a növény önmaga tudatában tevékeny lehetne. Sőt, a mban az állat is egy lelketlen gépezet, egy alacsonyrendű teremtmény, amely az Embernél,Teremtés Koronájánál szükségképp alacsonyabb fokon áll a ranglétrán, és így történelmiltetett. Mi bizonyítja, igazolja, hogy az állati világ valójában mégis testvére az emberének? Mitja, hogy az állat lélekkel bír és gondolkodik? Az ősi gondolkodás megjelenése a világ elezi fel. Az agy képmegjelenítő berendezés, a kívül lévő világot képes belül is megterra előállítani. Az ősi gondolkodás képekben érzékelte a világot. Minden cselekvés elemiy el tudjuk képzelni, mit akarunk tenni, mire van szükségünk. Hol van a víz, milyen táp

an szükségem. Nem kezdhetünk el vaktában rágcsálni mindent, ami kezünk vagy szánk ügyébelképzelés nélkül. Vagyis minden élőlény rendelkezik a képekben gondolkodás képességévhoz is. Csak az az élőlény képes fennmaradni, akinek megvannak a szükséges képességei, gondolkodása "képes". Ha viszont az állatok, a növények képesek hozzánk hasonlóan képekodni, milyen alapon tagadhatjuk meg tőlük a vallások által csak az embernek engedélyezehalhatatlan lelket? Úgy tűnik, a mennyország óhatatlanul benépesedik tigrisekkel, paradommadarakkal és skorpiókkal, cápákkal, tetvekkel ! Emlékezés a paradicsomi időkre



Képzeletben némelykor ott járunk, ahol az ősi Paradicsom alszik, a Paradicsom előtti neincs Paradicsom, érzékeink határán túli evilági föld lélegzik. Ősidők káprázatában, amilangyforró őstengeri erjedés, boldog bizakodás és készülődés, zsongó ismétlődésekből áziói: föld+víz+levegő - fölött lebegő emberi létezés hangokkal telített nyelvszülő Édenegével együtt trillázó, harsogó emberkórus, zöldhullámú szennyezetlen világ, duzzadó őskszólamok, mikbe folyamszerű titánsodratukkal beleörvénylettek az őssárkányok, beleüvöligrisek és az Édenkert magzatvíz melegségű, ősóceánerdőinek önmagát ünneplő ringását beháromszögárnyú ősmadarak. A gyepszőnyegek alatt élelemre sóvárgó állatok lopakodtak, me kellett. De az ember és állat, ember és növény közt nem volt háborúság. A teremtésbenelenörömű, jövőt álmodó béke, mert menedéket adott növény állatnak, embernek, menedéketnek, ember állatnak, béke volt s élettörvény, nem korláttalan pusztítás. Sokáig, sokáigokáig tartott az édeni békesség, a földi paradicsom zsoltárai úgy tetszett sohasem enyéÁmde bekövetkezett a nagy meghasonlás, égig érő fatörzsként eldőlt a virágkorszak, megeriség, letaroltattak a földi világ egységének arany lobogói. Betört a halál az Édenbe,dult a Föld. Ősemlékezetét vesztett emberiség Miként lehetséges, hogy az emberiség sok millió éves tevékenységéről, élet-alakulásairótényleges, kézzelfogható adat jóformán? És mitől fordult meg ellenkezőjére az őskorszan tényező fordíthatta az emberiség tudatát évmilliók beidegzettségével és létező tapaszyítékokkal szembe? Mert ma is világ-szemlélet-mérgező tanok híresztelik: az ősember ("v, akinek egyetlen szerszáma a bunkó, örökös félelemben, szüntelen élelemhajszolásban és

Félő, hogy emlékezetirtás áldozatai vagyunk. Megnevezetlen korszakok jelöletlen erői kiak bennünket önmagunkból. Elveszítettük önazonosságunkat. A ma embere nem azonos azzal rrel, aki teremtőként mivoltát kialakította, sorsát adta. Mint katasztrófa felé rohanó siklottunk pályánkról, s ugyanúgy, ahogy egy katasztrófa áldozatai sem emlékeznek, mi suk, mi történt velünk. Elveszett évmilliók hagyománya? Minden tapasztalati és kultúrkincse, amit nemzedékek ezezrei halmoztak fel? Lehetséges ez? Nem, ez teljességgel lehetetlen. Ilyen óriási idők asztalata nem veszhetett el. Magamagától, természetes úton semmi esetre sem. Hiszen ez roppant kor beleivódott zsigereinkbe, ösztöneinkbe, világélményünk alapjaiba. Ki ne élálmában, hogy halálfélelemtől sújtottan menekülünk valami irtózatos szörnyeteg elől, dink mély sárba, iszapba ragadnak - vagy arra riadunk álmunkból, hogy zuhanunk: zuhanunka vak éjszakába, mintha kicsúszott volna kezünkből az ág, amelybe fogódzkodtunk? A mági

mlékeinek ilyen óriás mérvű kiirtása csak egy új, addig nem feltalált emberellenes vilál válhatott lehetségessé. Az anyajogú társadalom bukása Az anyajogú társadalom az emberiség természeti őstársadalma volt. Az emberré válás az edeteitől a patriarchátusig terjedő óriási korszakot fogja át, mint a mai társadalom előemberiség története tehát ebben a vonatkozásban is kétfelé tagolható: egy többmillió évpár ezer éves patriarchális szakaszra. A matriarchátus lényegében anarchikus, azaz nem i a hatalmi erőszakszervezeteket, állami intézményeket és ismeretlenek előtte az intézmllás szervezetei is. Az anyajogú társadalom működését az ősi természetjog szabályozta. töltött kimagasló szerepe lényegesen befolyásolta a társadalmi szervezeteket. Öröklés, sem volt. Az utódok megjelölésénél csak az anya számított. A társadalom szerelmi életé

mészeti viszonyok szabályozták, tehát nem ismerte az apajogú társadalom korlátait és mellentényezőit. A párkapcsolatok a természeti hajlamok, hajlandóságok alapján jöttek lét Ezzel teljes összhangban állt az ősi társadalom hiedelemrendszere is. A természetimádásan az ősi ember által a leghatalmasabbnak ítélt természeti erő, a Nap állt, amelyet máglélettel természetfölötti lényként tiszteltek, mint az egész természeti világ életre hía mai természettudományos világnézetünkel is egyező hitvallás az emberiség egyetemes őndható, mert a világon mindenütt ma is rábukkanunk az ősi istenhit maradványaira és relEz volt az az ősi társadalom, amit a mágikus hit és a mágikus erők áthatottak, és amitdöntött romba a hatalmi koncentrációra, erőszakszervezetekre, magántulajdonra és ezeke



tó vallásokra épülő patriarchátus. A hatalom önállósodása Az emberi közösségeknek szükségük van vezetőkre. Az ősidők óta ezek a vezetők természetrmettebbek válogatódtak ki, mégpedig nem azért, hogy előjogokkal, kiváltságokkal ruházzhanem mert legalkalmasabbak voltak a közösség szolgálatára képviseletére, ügyes-bajos dvaló irányítására. Az önszervező társadalmi szervezetek vezetői épp az önszervezés miatet kiválasztó közösségtől, hanem annak részei maradtak éppúgy, ahogy az agy, a cselekvők sem valósítanak meg elkülönült uralmat a test fölött, s nem válnak ellenlábasává, elnkövetően, az anyajogú társadalom megdöntésekor azonban bekövetkezett ez a végzetes formatriarchátus megdöntésének célja a vezetésnek a közösség érdekei fölé emelkedő hatalomlt. Ez a végzetes fordulat lett az emberiség első nagy önmeghasonlása. A közösség-létrelehetőségeivel visszaélve a közösségtől független, azt szabad létében korlátozó, elnyoan mintegy kettéhasítva az emberiséget. Immár nem a közösség szabta meg a vezetés lététnem a hatalommá vált vezetés a közösségéét, amelynek urává vált. A patriarchátus kiépítése A patriarchátusnak elemi érdeke volt a megdöntött ősi társadalom eszmerendszernek megse, minél tökéletesebb kiirtása. Az emberiség tehát a patriarchátusra való áttérésekor szrdult saját szellemi múltjával. Mivel pedig az anyajogú társadalom emberré válásunk sorti változások alakulásai nyomán öntörvényűen jött létre az ősidők mágikus mélyáramaibank minden hagyományemlékét, a hatalmi vezetés kicsikarta új, apajogú érdekérvényesítés é

al fordult szembe, évmilliók felbecsülhetetlen, felmérhetetlen hagyománykincsét pusztít. Az emberiség ezzel a fordulattal mintegy önmagát vakította meg, saját gyökereit irtottaAz anyajogú ősi társadalom megdöntésével kényszerűen állandósult a hatalom, mint a mestenntartásának egyetlen biztosítéka. A hatalom árnyékában létrejött a vagyoni érdek és avó magánérdek. Az öneszmélés távlatait nyújtó múlttal szemben az élet a pillanatnyi létz ember- és életellenes fordulat alapja és következménye is, hogy a tudat szembefordultját mélyvilágával, a mágikus mélytudattal, a mögöttes tudattal. A háttérbe szorult mélyt és észrevétlen háttérbe került. A tudat ilyen kozmikus szerepkiugrása elindította a slcsökevényesedés máig tartó kontraszelekciós folyamatait. A természettől korlátlanul szkus szerepet betöltő, világérzékelő és világeszmélő szellem az élet és természetellenes. Az új világrendben mindenekelőtt a múlt eltörlésében, meghazudtolásában kellett segéd

bbantak az első könyvmáglyák, miként erről a biblia is beszámol. A létrejött hatalom elmberi tudásnak, a szabad gondolatnak és tudománynak. A hatalom tudásellenessége kitetszaz ember bűnbeesésének bibliai legendájából is. Eszerint hajdani üdvösségünk azért veszk ki a Paradicsomból, mert az ősemberpár evett a Tudás Fájának gyümölcséből, és ezáltalkövetett el. Valójában pedig azok űztek ki bennünket a Paradicsomból, akik az első bűntakik ennek fedezésére megtiltották számunkra a Tudás Fája gyümölcsének élvezetét. Így a legszélesebb embertömegek jogfosztottá és kiszolgáltatottá, agymosottá. Így pusztítják évezredek óta a mágikus kor minden máig fennmaradt nyomát. Ha ez a végzet kiterjed a belső mélyvilágra is, s kiöli a minden lény önfenntartásához nélkülözhetett, ösztönöket, akkor a majdani esetleges űrlátogatók kiírhatják az emberiség fejfájára:LT.

Tudat és mélytudat az őskezdetektől eltekintve talán sohasem volt, nem lehetett tökélety. Az önérzékelés, öneszmélés e két tartományát nem választották el áthatolhatatlan falkus kölcsönhatások kötötték össze : az ős-önérzékelő-öneszmélô alapból, a mágikus töltékus jelzések, sejtések, késztetések a fölöttes tudatba, a célszerű, gyakorlati irányítávébe, amely kései, gyér tényű jelzőlámpásként villogott a mélytudat árammal telített roelőbbre lépés a két tudatszféra egymáshoz közelítése, szorosabb egymásra hatása, együttemberiség tragédiájára azonban nem ez, hanem a két tudatréteg elkülönülése, egymás ellezett be. A következmények felmérhetetlenek és beláthatatlanok. A nagy szakítás a mélyts szellem- és ösztönvilágát trónfosztó felületi ügyintéző tudat kezébe játszotta át az er ezen meghasonlás áldozataként kiszolgáltatva, rabszolgaként tör a Természet és a lét



a uralására, hatalmi alávetésére, mint egy olyan világegyetem tényezője, melyben mindeni minden és mindenki elleni halálos gyűlöletes erkölcstelen háborúba született, melybenki merül. Ide nyúlik vissza a gyökere az ember és a bioszféra kapcsolata megromlásánakber szembefordult az őt éltető természeti világgal, kirekesztve a Természetet, a növényot az élet szentségének fogalomköréből is. Ez a végzetes fordulat nemcsak a mágikus világérzékelést, de értelmet is lefokozta. Az gel szembefordult áruló vezetés elemi érdeke fűződött az emberi tisztánlátás megzavaráspán a mágikus világ hiedelemrendszerének megsemmisítése, de az emberi gondolkodás gátlákellettek a miszticizmus alapján kifejlesztett vallási eszmerendszerek, mert ezek elfedték azt a szörnyű törést, bűnt, amit a hatalom színrelépése jelentett. A mágikus és a misztikus világszemlélet ellentéte A mágikus hiedelemrendszer végtelenül konkrét volt, mindent néven nevezett. Ennek az eltéte az elvont, ezt kellett a mágikussal szembeállítani, mert az elvont mindig megfoghaatlan. A közmondás szerint "az ördög a részletekben rejlik". És valóban, ott az igazságssuk a történések részleteit, magát az igazságot mossuk el, és ezzel egyre nagyobb terea hazugság. A misztikus Istennek éppen ezért nincsenek megfogható tulajdonságai. A miskus Isten az ellenőrizhetetlenségbe, a merő elvontság megfoghatatlanságába menekül. A mkáció abban áll, hogy az abszolút elsikkasztott valamit, a tökéletesen elvontat teszi mmindennek, az Istennek. A misztika a természetfölötti erőket teljesen elvont formában velénk, aminek az a lényege, hogy az értelem nem képes logikailag sem ellenőrizni, sem ogadni egy ilyen merőben elvont Isten létét. A miszticizmus nem más, mint a valóságos t

tfölötti vagyis kozmikus erők kivonása az értelem hatóköréből, a logika ellenőrzése alóvégső soron az emberellenes hatalom fügefalevele. Olyan mesterkedés, ami az emberi gonolkodás korlátozására és megzavarására törekszik. És ez meg is nyilatkozik a szentatyákszerzők munkáiban, akik nyíltan vallják, hogy hinni kell, nem gondolkodni. A történelmi időkön áthúzódó és folyamatosan egyre végzetesebben mélyülő világválságbólmindegy, milyen életet tudunk élni, milyen világba születnek utódaink. Meglehet, hogy emberiség megújulásához a bennünk élő mágikus erők önmagára találása visz el. Grandpierre K. Endre

Grandpierre K. Endre, a titokfejtő:

történész és gondolkodó(1916-2003) Ezer éve tart a magyarság történelmének meghamisítása és sorsának lefelé zuhanása. A mamlélet e hamisítások kezdetétől számítja a magyar történelmet. Grandpierre K. Endre mune, hogy a magyarság megismerheti igazi történelmét, s ezzel mód nyílik arra, hogy kézbeorsát, megállítsa a zuhanást. Egyre többen ismerjük fel, hogy az utóbbi évszázadok hivar történészeinek álláspontjától alapvetően eltér a valós történelem. Grandpierre K. Endomozás módszerével, az összes meglevő, fontos kordokumentum alapos, logikai elemzéséveltésével, a történelmi összefüggések, háttértényezők erőterében értelmezi a magyar törtésző logikával, amely a matematikai bizonyítás érvényének elkerülhetetlenségét közelíti mény munkásságát világszerte kiemelkedő figyelemmel fogadta. Nem rajta múlott, hogy akáulcsfontosságú történelmi eseményt vizsgálta meg, mindegyikben titokba temetett döntő k

bukkant. Szükségszerű következménye ez annak, hogy a magyarság és a magyar történelemír éve idegen uralom alá került, és nem az igazság bemutatása, hanem elkendőzése vált főtöbben ismerjük fel, hogy az elmúlt ezer év titkos történelmi erőinek feltárása a magyegismerésében kulcsjelentőségű, mert ez a legfontosabb feltétele a magyarság újjászület A történelem-kutatásban elért alapvető eredményeiért Grandpierre K. Endre a mai magyar os élettől nem kapta meg az elismerést. Lehetséges, hogy a puszta tehetetlenség, a magyllenes elvárások beidegződése, az idegen szemléletű intézmények változtatás nélküli tov, hogy a mai magyarországi hivatalosság jórészt e hamisító, torzító szemlélet folytatójs történetírás megpróbálta a lehetetlent: eltitkolni Grandpierre K. Endre munkáit, a ti



magát is az eltemetett magyar titkok mellé suvasztani. Mivel azonban Grandpierre K.Endre munkái már napvilágot láttak, ezért könyveit a legkülönbözőbb módszerekkel üldözlták, kiszorították a kiadásból, a terjesztésből, a legtöbb könyvesboltból, munkáit eliszellemi inkvizíció agyonhallgatta. A Habsburg-elnyomás évszázadaiban sincs példa arra,hasonló színtű szerzőt a köztudatból ennyire kiszorítottak volna. Grandpierre K. Endre sorsában a magyarság sorsa hatványozódott meg, mert egyszemélyben t meg a magyarság sorskérdéseivel, és mert a magyarság sorsterhei, meghasonlottsága, meottsága, idegen szemmel tekintése, idegen aggyal irányítottsága sorsára fokozottan igaznul nehezedtek. Mindezek a terhek azonban csak addig fojtják le gondolkodó- és cselekvőességünket, amíg mi magunk, a magyarság épebb része, képesek leszünk kiverekedni jogunkez. Azzal és csak azzal válhatunk képessé az életben maradásra, ha minél többen részt vgyarság valódi történelmének megismerésében és megismertetésében, és ha tanulságait alk. Ha a magyarság segítségére sietünk, a titkolódzók, mindent titkokba burkolók egyre söelyett megteremthetjük saját életünk világosságát. Ezzel és csak ezzel szerezhetünk érvetének, folytonosságának, történelmi világosságának, jövőépítő közösségének, a jövőépítEndre kulcsfontosságú munkáit!

Grandpierre K. Endre megjelent munkái

Oknyomozó történelmi könyvek:

Fekete hóesés. Nyomozás háromszáz év távolából egy történelmi gyilkosság felderítésére elemzése alapján és a két Zrínyi Miklós élete. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1970Ez a könyv bebizonyította, hogy Zrínyi politikai orgyilkosság áldozata lett. Nem kétségilyen tudományosan megalapozott felfedezés a világ valamennyi szabad államában országonzációvá válik. "El kell ismernünk őt korunk legkiválóbb történelmi nyomozójának" - írtyi Jós Ferenc. Aranykincsek hulltak a Hargitára. Magyar Titkok. A magyarok eredete a Tárih-i-Üngürüsz n (történelmi tanulmányok). Népszava Kiadó, 1990.Az árpádi bejövetel előtt íródott magyar ősgeszta elemzésével feltárja a magyarság törtA Hérodotosz által feljegyzett szkíta eredetmondát összeveti a magyar ősgeszta csodasz-mondáival. Kiderül, milyen nagymértékben megegyezik a két forrás és hogy a szkíta magylegősibb népe, őshonos a Kárpát-medencében, itt találta föl a földművelést. A könyv me

yának legnagyobb részét egy cég felvásárolta, és néhány év múltával a szerző egy raktármás nép a legnagyobb becsben tartaná legrégibb őskódexét, a Nemzeti Múzeum fő helyén áls iskolától kezdve a középiskolákig és az egyetemekig a tananyag kiemelt részévé tenné.ik, mikor jön el ez az idő. Királygyilkosságok. Hogyan haltak meg a magyar királyok? Magyarok Titkos Története, 2. Titokfejtő Könyvkiadó, 1991.Felgöngyölte 1100 év titkainak sorozatát; bebizonyította, hogy István király évtizedekek foglya volt, fiát, Imre herceget megölték, rokonát, Vazult megvakították. Három uralkkalmas rokonát István maga kérte, meneküljenek el Magyarországról, hogy életüket megmenÁrpád-házi magyar királyokat hol a vadkan, hol trónszékük, hol méreg ölte meg, hol áruták le őket. 12 Árpád-házi királyunk halt meg harmincadik életéve körül. Amíg a 16 Habse érte meg a 60 éves életkort, addig a 23 Árpád-házi királyból 22-nek ez nem sikerült.

tól elmaradó évek száma a Habsburg-uralkodók esetében együttvéve 26 év, az Árpád-házi k8 év! Mátyás királyt és Szapolyai Jánost megmérgezték, II. Lajost megölték – a kordokumk a pártatlan vizsgálat alatt. Lajos király három halála és négy temetése, Titokfejtő Könyvkiadó, 1992."Király kelepcében" c. hosszú tanulmányából fény derül arra, hogy IV. Bélát a muhi csatigyes osztrák uralkodóval kötött titkos megállapodása alapján többszörösen biztosított s IV. Béla csak a csodával határosan szerencsés fordulatok egész seregének segítségévelcsapdákból megmenekülni.A mohácsi katasztrófa kordokumentumainak logikai elemzésével fény derült arra, hogy a m



ság mohácsi katasztrófáját és II. Lajos király halálát a cseh Czettrich Ulrik, Habsburgembere, és Zápolya, az első számú királyjelölt, és a törvénytelenül megválasztott Jánosrónra aspiráló Habsburg Ferdinánd által kialakított cselszövések idézték elő. A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar faj nagy elárultatása. Magyarok Titkos Tete, 3. Rész, Titokfejtő Kiadó, 1993.Bebizonyította, hogy Magyarország keresztény iga alá hajtása a német és nemzetközi titkia műve volt; a magyar főurakat óriási kincsekkel árulásra bírták és titkos szerződésbealá Magyarország függő helyzetének kialakítására, a Nyugat előtt félelmetes magyar nemná tételére, a magyar szellem kettétörésére; hogy Árpád nevét sem volt szabad kiejteni odók korszaka alatt (!); és feltárta a titkos magyarellenes szerződés legfőbb pontjait. Miként menthető meg a magyar nemzet? Titokfejtő Könyvkiadó, 1994, 71 oldal.A magyarság a világ egyetlen, többezer éves múlttal rendelkező kultúrnépe, amelyet fél de ellenségei irányítanak. A történelmi létnek a jégkorszak és a vízözön óta egyre erősszágok, nemzetek létére, kijátszására, kifosztására törő titkosdiplomácia. Az "öreg Eurpeare drámáiból is kitűnik - a csalás, a rablás, a hamisítás, népbutítás és öldöklés kltté, meghunyászkodóvá, mindent eltűrővé tették a fogyasztói Európát. A gyáva meghunyászják a nehézségeket, az adott történelmi helyzet reménytelenségét és kilátástalanságát, sztó mételyként közgondolkodásunkba: a mindenbe beletörődés szánalmas foglyaivá lettünkkipásztoraink, pártjaink, sajtónk nagy szerepet játszottak és játszanak a nép birkává tlan masszává gyúrásában.Legsürgősebb teendőink:1.) törvényt kell kidolgoznunk arra, hogy az új választásokon, népszavazásokon csak oly

y jelölhető, aki eddigi élete folyamán tetteivel, életvitelével bizonyságot tett a közéyar haza, a magyar nép iránti feltétlen hűségéről, a haza és a nemzet iránti feltétlen dásáról. A jelöltséghez legalább öt éves helyben lakás, előzetes közéleti tevékenység, dó munkaviszony szükséges. Az ősi magyar közjogi gyakorlat értelmében a megválasztott kztóik által bármikor visszahívhatók.2.) A nemzeti vallás visszaállítása. Fel kell elevenítenünk a magyarság nemzeti hitét, allásszabadság eszméje, az emberi és isteni törvények és elemi érdekeink nemcsak lehetőis teszik.3.) A magyar hagyományok védelme, nemzeti szellemi kincseink közkinccsé tétele.4.) A magyarság szellemi szabadságharcának megvívása, szellemi felszabadítása a gúzsba-sadalmi, oktatási, nevelési, közösségi viszonyaink megújítása, minden magyar szellemi éa. Hivatástudatra nevelni a magyar ifjúságot és az egész magyar nemzetet: vissza kell ank az évezrede döntő szinten elorzott nemzeti hivatástudatot, amely fényt, örömöt, érte

az egyedek életének.5.) Meg kell állítani a magyar népesség további csökkenését, és vissza kell állni a megpályájára. Üzenet és titok. Szellemi szabadságharcunk kézikönyve. Titokfejtő Könyvkiadó, 1995.Egyetlen idézettel jelezhetjük e rendkívül gazdag tartalmú munka célkitűzését:

“EZER ESZTENDŐN ÁT ÚJRA MEG ÚJRA ELBUKTAK NEMZETI SZABADSÁGHARCAINK, MERT A FRES KÜZDELMET NEM KÍSÉRTE SZELLEMI SZABADSÁG-HÁBORÚ; HALADÉKTALANUL MEG KELL VÍVNUNK HSZABADSÁGHARCUNKAT!”

Jellemzőbbet aligha mondhatnánk róla, mintha fölidézzük tartalmát egyes rész: Vazul-nép ébresztője - Tragikus álmosságú faj-e a magyar? - Háborgó csont-óceán - Euláncolt nép-Prometheus - Ezeréves ködök - Végzetes hőköléseink - Az ősi szabadság tüzeiezer éve bujdosó ősgeszta titokzatos történetének peranyaga (a két hozzáférhetetlen Kor

nulmánnyal) - Történelmi rejtélyek és hazugságok - Gondolkodjál, szegény magyar, végre Puhány kormány ország ormán - Egy igaz magyar hazafi vallomásai - Nyílt levél II. Já- Petőfi félelmetes jóslata: fessük zászlainkat fekete-pirosra -Szembeszegülni a rontóhogy ne legyen új Mohács. Vészkiáltás fenyegetett hazánkért. Szellemi szabadságharcunk kézikönyve. II. Közli a „Sr hitvallását”, ezt az 1925-ben született dokumentumot, a nemzet követeléseinek megfogaa vallás nemzetünk szolgálatába állításának igényét; a Tárih-i Üngürüsz peranyagát. Ti Gróf Zrínyi Miklós meggyilkoltatása. Titokfejtő Könyvkiadó, 1997. A "Fekete hóesés" új,



adása. Anonymus titkai nyomában. Magyar Ház Kiadó, 1998.A hét évszázadon át eltemetett őskódexet 1746-ban fedezte fel és ismertette Schwandner y 1746-ban. Az azóta eltelt két és fél évszázadban elmaradt a pártatlan, tárgyilagos, tizsgálat, s ehelyett az Anonymus-kutatás lényegében a geszta hiteltelenítésére, cáfolász az 1998-ban megjelent mű mutatja be először ezt az ősgesztát átfogó, valóságos összefmagyarság második ősgesztáját, szavainak eredeti értelmét valójában ez a munka fedezte tartalmat pedig minden magyarnak ismernie kell, mert a 896. évi árpádi bejövetel a magyrság utóbbi ezredévének egyik legnagyobb horderejű eseménye; mert ez az ősgeszta a részlan hűségével tárja elénk a magyarok visszajövetelének eseményeit, és mert művéből a matárulnak elénk."Grandpierre K. Endre méltán foglalhatna el helyet a magyar történelemkutatás díszpáholakay Kornél könyvismertetőjéből) Kővárból kiáltó asszony. Magyar ősidők csodálatos mondái. Titokfejtő Könyvkiadó, 1998.Szigorú logikával feltárja Déva várának magyar ősmondája segítségével a magyar ősépítketájon felépített első vár építkezésének körülményeit, az ősi tündérvilág titkait. Rögberejtett Isten kardja régi rege róla. Isten kardja a kezünkben volt. Magyar Ősidők tos Mondái 2. sz. (Atilla kardjának történelmi rejtélyei) Titokfejtő Könyvkiadó, 1999.Az emberiség ősegységét hordozó szkítaság hagyományainak ismertetése, elemzése. ***

Angolul megjelent tudományos tanulmánya:Endre K. Grandpierre: Collective Fields of Consciousness in the Golden Age. (Közösségitudati erőterek az Aranykorban), World Futures. The Journal of General Evolution.Vol. 55, 357-379, 2000.E tanulmányában feltárta, hogy a Világegyetem lényegében nem lehet anyagi természetű, hanyag passzív, tehetetlen létező, míg a Világegyetem a dinamikus, mindent átható, egyetsönhatások sűrű folyama. Az Aranykor létének néhány fő perdöntő bizonyítéka:az élővilág azon része, amit nem érintett a modern ember és pusztító hatása, mai is tükomi viszonyokat.A Természetben élő állatok élelmük beszerzésére és szükségleteik kielégítésére összehasfordítanak, mint az ember a modern társadalmakban.A világ félreeső körzeteiben, ahol a “vad fajok”, “primitív törzsek” a civilizációtól jzikai romlás és lelki degenerálódás minden jele nélkül élnek. Elég itt a Csendes Óceán

a Hawaii szigetekre utalni, amit nemrég földi paradicsomként emlegettek, vagy a Kolumbusz előtti kultúrák, az indiánok gazdagságára, mielőtt lemészárolták őket a konkvisztáEmellett az Aranykor létét bizonyítják a világszerte fennmaradt Aranykor-hagyományok, maz ókori szerzők egész sorának feljegyzései, a székely ősmondák és történelmi igazolásutudatvilág megnyilvánulásai stb.

***

Történelmünk Központi Titkai sorozatA sorozat célja: bizonyítékokkal alátámasztott magyar őstörténet alapismereteinek terjen a szellemben, hogy önmagunkat csak nemzetünk megismerése által ismerhetjük meg. A tör

az emberiség tapasztalatainak összessége. A magyar történelem a magyarság tapasztalataszessége. Ezen tapasztalatok megszerzését kívánja segíteni ez a sorozat. Történelmünk kinak feltárása egy új Gesta Hungarorum megtalálásához hasonló jelentőségű. Mi az igazság az Árpádi bejövetel körül? 1. Szám, 1994A tudás lelkek, életek feletti hatalom. Saját történelmünk valós tudása teszi lehetővé utató, annak értelmet adó tettek lehetőségét. Rajta legyünk, hogy ezt a hatalmat ne ellsítsék. A bukott habsburgizmus magyarellenes szellemisége tovább él életerőt elszívó poyar szellemre, a magyar históriára tapadva, intézményei révén még napjainkban is bénítóa magyar közgondolkodásra. A magyar szellem elleni háború vezérkara a bécsi titkos kam



a gyártotta sok más tévképzet mellett a "honfoglalás" műszót is a magyar szellemiség gegtörésére. Ezt a műszót krónikáink egyike sem ismeri, mindegyik az árpádi bejövetelről,eszél. Őskrónikáink mellett a magyarok Kárpát-medencei őshonosságát bizonyítják Keresz), Szentkatolnai Bálint Gábor (1901), Marjalaki Kiss Lajos (1928), és ókori szerzők egéra, így például Herodotosz, Strabon, Xenophon, Jordanes, és Josephus Flavius. A "honfogalás" koholt fogalma azt állítja, hogy nem a magyarság volt a terület őslakója; hogy jofoglalók vagyunk; hogy fegyveres hódítással ragadtuk el a területet és erőszakkal kénysuralmunkat; hogy beolvasztottuk az itt lakó idegen etnikumok tömegeit a magyarságba;hogy kultúránkat - talán nyelvünket is - tőlük vettük át; hogy különféle nyelvelemekbőlyunk; hogy idegenek, jövevények vagyunk hazánkban és Európában. Ezzel a "honfoglalás" kalkalmazója tagadja a magyarság ősjogát saját hazája felségterületére; tagadja a hazáérelőtt élt-halt magyar életek millióit, semmibe veszi a haza védelmében kiontott vért; leníti az egész ősi magyar mondavilágot; szembehelyezkedik a történeti kútfők adataivala magyar-avar, a magyar-hun, a magyar-szkíta azonosságot. A "honfoglalás" kifejezést akalmazó elfogadja azt a káros nézetet, amely történelemellenes, tudományellenes, magyares, amely az erőszakot, a területfoglalást szentesíti és tünteti fel a siker zálogának.krónikájából fény derül arra, hogy Álmos és Árpád a közvetlenül a vízözön után élt MagAttila hun király örököseiként jöttek Pannóniába s az itt talált magyarok és székelyek . A honvisszaszerzés egyetlen nagy ütközete a Zalán hívására segítségére siető görög-boaló összecsapás, melyben a magyarok, akiknek, miként a Névtelen írja, az Isten volt a segsemmisítő győzelmet arattak. Hiteles ókori és középkori szerzők (Herodotosz, Priszkosn, Josephus Flavius stb.), valamint történeti és néphagyományok szerint ősidők óta szkíhazánk területén. Anonymus tanúsága szerint Árpádék hazánkba jövetelekor az ország szín- az összes a Kárpát-medencében lakó cseh és szlovén befért a nyitrai várba.

Hol van a magyar őshaza? 2. Szám, 1995Életünk, sorsunk alapja a magyar sors. Vallató, szigorú időket élünk. A tűzözön és a ví. Eszméletünk, önbecsülésünk ellen folyik a háború. Ezekben az időkben az alapokkal kelk, mert aki az alapokat nem ismeri, védtelenné, erőtlenné válik. Az igazság megrontóivaszembefeszülnünk. Sorozatunk az alapkérdések tisztázásának szolgálatában áll. Bátran mon egyes szava az igazság védelmében és a magyarság védelmében szól. Az őshazakutatás köszázad elején lezajlott, domonkos szerzetesek által végrehajtott titokzatos hátterű keexpedíciók állnak. Sajátos módon Ottó és Julianus beszámolóiban egy szó sem esik semmifig Magna Hungária uralkodójáról, viszonyairól. A rejtélyek sorát egy perdöntő körülménymű: és ez a küszöbön álló világveszedelem, a tatár invázió. A tatár nagykán levelében ia királynak, hogy rövidesen népével együtt áttér a keresztény hitre. IX. Lajos szövetsnagykánnal. Bizonyosra vehetjük, hogy Julianus a pápával való személyes találkozás sorá

pápának a legfontosabbról, amiért keletre küldték: a tatárok kilétéről, háborús terveivaló viszonyukról. Mióta él nemzet e hazán? 3. Szám, 1996A történelemhamisítás a világ megtévesztésére irányul, azok szolgálatában, akik a törtéterét a nemzetek nagy megtévesztőjévé akarják tenni, múltbeli és jövőbeni agresszióik ilhasználni. Ennek a két egymásba fonódó, egymást kiegészítő erőnek - a történelemhamisí- megnyilvánulása a nacionalizmus. Nincs nacionalizmus agresszió, agresszió történelemnélkül. Különös, de az európai népek közül egyedüliként a magyar az, amelynek történeln tanúsítja, hogy a magyarság nem tartozik a terjeszkedés lázától megszállt népek közé.444 körül) arról tudósít, hogy "a szkíta nem képes más népre kiterjeszteni uralmát, ha, ha saját népének ura marad." A X. században, mikor katonai ellenfél nélkül állt Európgy részét könnyűszerrel elfoglalhatta volna, sikeres támadó hadjáratai ellenére sem fog

gyetlen területet sem. Az azóta eltelt évezred pedig döbbenetesen tanúsítja Magyarorszádatlan területfogyását, vagyis a terjeszkedő, agresszív nacionalizmusnak éppen az ellenAz "Árpád-kori legendák és hiedelmek" adják a kiindulását a magyarság elleni becstelen n támadásoknak. Ezek a gyűlöletteli idegen hódítók bélyegezték a "kárhozat és a sötétséat, ők minősítették a korabeli Európa kimagaslóan legműveltebb népét, a világtörténelempet játszó ősi kultúrnépet az emberi kultúra legalján tengődő, istentelen, műveletlen, nan összeverődött népsöpredéknek. Ez a sötét ideológiai rendszer az a kirekesztő, terroenes, vallási mezben fellépő szellemi iga, ami mindmáig alapját képezi a hivatalos histatásnak. Hivatalosaink legfőbb érve a magyarság ősi nemzeti léte ellen, hogy neve nem felő a IX. század előtt. A szerző bebizonyítja, hogy ennek éppen az ellenkezőjét igazol



Kis-Szkítia 630 táján élt királyának neve Muagerisz-ként maradt ránk, akit a mai magyaszerint Magyar-nak kellene leírnunk. Az árpádi bejövetel előtt széltében ismeretes "Strgerorum", vagyis "Magyarok Útja". A Kaukázust és a Kárpátokat magyar hegyeknek neveztékgarorum Marcha, "hungárok határa". Az évezredek emlékezetét őrző magyar történeti jelleok elemének hitelessége tételről-tételre bizonyítható, és itt Hunor és Magor az ősidők alig 58 évvel élt a vízözön után. Jáfet három fiáról (Gomer, Magóg, Madaj) Bizoni Károlelőttről származnak ők". Jordanes "A gótok eredete és tettei" c. munkájában azt írja aról: "első tartózkodási helyük Scythia talaján volt, azután Mysiában (Moesiában), Thracvagyis a Kárpát-medencében), harmadízben ismét Scythiában, a Pontusi-tenger fölött laktis a hungarusok, azaz magyarok már a 6. század előtt itt éltek mai hazánkban, hiszen inköltöztek ki meghatározatlan korábbi időkben az Európa keletén fekvő másik Szkítiába. ori magyar ősgeszta, a Tárih-i-Üngürüsz megírja: "Hunor, Nimród fia - elvált Adzsem (Pedisahjától, és Pannónija tartományba költözött…ahol az ő nyelvükön (azaz Hunor népének ani népek". Kétszeres Kossuth-díjas historikusunk, Győrffy György így ír: "A Kárpát-medlalás előtti tulajdonnévanyagában igazolhatóan magyar nyelvű nem fordul elő és a magyarfoglalás előtt itt nem mutatható ki." Marjalaki Kiss Lajos 1928-ban, fél évszázaddal Gyyörgy előtt több, mint 80 anonymusi magyar földrajzi nevet sorol fel, zömében olyanokatlyek már a 896 évi bejövetel előtt is éltek, mint pl. Almás folyó, Körtvélytó, BolondosSzerencse. Orbán Balázs adatait elemezve feltárja az erdélyi ősvilág jónéhány titkát, z időből erednek, amikor Ősmagyarország délkeleti vidékeinek mélyebb területeit még ősta tenger-borította medencékből kiemelkedő székely ősvárak lakói még tűz-, fény-és hangk egymással. John Dayton "Minerals, Metals, Glazing and Man" c. könyvét idézi, aki kimuatta, hogy a fémmegmunkálás és a szekér (a kocsi) erdélyi, közép-európai eredetű. JosepAntiquitates" c. művében azt írja, hogy Magóg népe, a szkíták Közép-Európát lakták, s e

m lakott. A munka foglalkozik Trója titkaival, Babilon és Bábolna rokonságának lehetőséGilgames és Galgamácsa közötti kapcsolattal, az Aranykor és a tündérkor emlékeivel, a ta székely ősregékkel, a földművelés kezdeteivel. Isten szava a magyar nép szava. Az ősi magyar népfelségjog virágzása és hanyatlása. 4. Jól tudjuk, hogy azokkal szemben, akik gyűszűbe szeretnék szorítani a magyar történelmeket egyszerűen törölni a nemzet emlékezetéből, azoknak adnak a tények igazat, akik szervilágunkat egy hatalmas időtartamú korszak előzte meg, méghozzá a magyar nemzeti virágadság korszaka. A mára emlékezete torzult nemzet ezért jogosan élhet a gyanúval, hogy aeszik körül, akik vesztére törnek s netán a maguk érdekei szerint vezetik végzete feléegyik párt vezető politikusa kijelentette, hogy csupán a feudalizmusban volt szokásos aképviselők visszahívása. Kézai Simon azonban 1283-ban azt írja a hunmagyarok visszatéréolatban: "Választottak maguk közül egy főbírót is, mégpedig oly módon, hogyha ez a főbí

tet hozna, a közösség azt érvényteleníthesse, a helytelenül eljáró kapitányt vagy bírótr akarja." Valójában éppen a feudalizmusban érvénytelenítődött ez az ősi népjogi törvénmegválasztott vezető tévedhetetlenségére. Mi történik, ha netán áruló kerül közéjük? Nleváltani, még ha belepusztul is az ország? Grandpierre K. Endre ír az Attila hun nagykrály márványpalotájában ezüstedényekből lakomázó parasztokról. A régi magyar parasztsáemességhez tartozott, az egész közösség, a nemzet minden ügye ott feszült látóhatárán. ja, hogy az ember életének csak az adhat értelmet, ha élethivatása van. Hivatás nélkül sors olyan, mint az elküldetlen levél, süvítő szél két deszkaváz között, szürkéllő portépett papírfoszlány. A magyarság az igazsághoz hozzánőtt nemzet, ősjogai közé tartoztaa közszabadság joga, a közügyekben való részvétel joga, az igazság megismerésének jogaség helyzete megismerésének joga, az ismeretekben előrehaladás joga, a társadalmi, jogimélyi egyenlőség és önvédelem joga. Anonymus krónikájából fényt derít arra, hogy a kor megismerhetők voltak a magyar előidők eseményei és a magyarság őstörténete. A Képes Kró

klására, hogy csak a hét vezér jött be Árpáddal, a következőket mondja: "csupán azt tudozni, amit a köznép mond" (volgus dicit). Mindez tanúsítja, hogy a kereszténységre téríkban olyan kiteljesedett népuralom virágzott, amelynek nem volt párja az akkori EurópábNyugat népei a római rabszolgarendszer világából emelkedtek a feudalizmus félrabszolgamagyarság viszont a szabadságból süllyedt a félrabszolgaság állapotába. Krónikáink elea, hogy a régi nemzetgyűlések joggyakorlata, Atilla hun nagykirály turulos zászlóinak hhordozása, a tisztségviselők visszahívásának joggyakorlata, a községek önkormányzata mtak Géza nagykirály korában. Titkos törésvonal szeli itt ketté s tagolja két ellentétestörténelmünket. Rejtélyes körülmények között ismeretlen erők megdöntötték az ősi magyayar nép felett ellenséges, ismeretlen erő lett úrrá. Különös jelenség, amire krónikáink



k, hogy a régi magyarság mintegy Isten népeként lép elénk a krónikák lapjairól, pl. abbban, hogy a magyar nép szava Isten szava. Nem a magyar ősvallás papjai állítják ezt, haz új hit tudós képviselői. Tévedés ne essék! Isten ments attól, hogy a magyart Isten vák nevezzük! Régi szerzőink tanúsága szerint a magyar csupán egyszerűen és közönségesen . A szkíta királyok az ősidőben általános napistenhit értelmében a Napisten földi képmáNapisten nevében uralkodtak. A szkíta nép hajdankori roppant lélekszáma és jószerint haterületi kiterjedése folytán nem ismerte uralmának korlátait. Krónikáink tanúsága szerirők pártfogása hatja át a magyar ősidők egész történetét. Kézai és a Képes Krónika azt egkeresztelkedtek és kereszténnyé váltak, a hírnökök a táborokban ezekkel a szavakkala magyarok hadseregeit: "Az Isten és a magyar nép szava, ezen és ezen a napon, ezen ésezen a helyen mindenki köteles fegyverben megjelenni, hogy meghallgassa a közgyűlés tankozását és határozatát". Ammianus Marcellinus kimondja: "A szolgaságot nem ismerik, minian nemes vérből származnak, elöljáróul mindig olyanokat fogadnak, kik hosszú hadi tapaaik által kiválnak." Való igaz, hogy (Géza és) Szent István uralkodása alatt ment bégbeság megrontása, de nem az ő személyes akaratából, hanem annak ellenére történt, a neve kormányzótanács intézkedésére, amely őt (Szent Istvánt) magát is rabként őriztette. Ősr is elsöpörték a néprontó király idegen fegyverekre épített hatalmát. A nép szabadsághe a nemzetet, az ős nemzetgyűlések emlékét nem lehetett már végképp eltemetni. A nép, aténelem terméke, a történelmi fejlődés évmilliói során természetes úton alakult ki, ezék tekinthető. Hiába hirdették, hirdetik a hatalmi hírverés minden eszközével: szolgáljáigábadöntőiteket, mondjatok le mindenről, minden javatokról, életetekről, jövőtökről, szolgaságba, csókoljátok meg a rátoksújtó kezet és a belétek rúgó lábat és akkor mindeem fogadhatjuk el! A magyar nemzet nem törődhet bele nemzeti szabadságának semmilyen kolátozásába!

A magyar ősvallás történelmi alapjai. 5. Szám, 1996Világunk már eddig is túltelített mesterségesen, művi úton létrehozott, miszticizmusra,ek megtévesztésére, értelmük megzavarására kialakított hatalmi vallásokkal, amelyeket agázására, a szolgalelkűség terjesztésére eszeltek ki. A nemzeti valláshoz a vallásszabahagyományainkhoz kötő hűség parancsa egyaránt jogunk van. De nemcsak jog ez. Életszükséetnek és léleknek egyeznie kell. Magyar, aki idegen hitnek hódol - meghasonlott magyar, bomlott lelkű magyar. Nemzeti vallása csak azoknak az ősnépeknek lehet, akiknek lelkie még a hódító, világuralomra törő művallások uralomra jutása előtti időben formálódottkvéstől mentes nemzeti vallás természeti-történeti hatásokra, természetes úton jött létnből átvett vallások óhatatlanul is szembefordítják az átvevő embert saját népi ősgyökélegével, így hát elidegenítik az embert önmagától. A nemzeti vallás elvesztése talán ahhez hasonlítható, amelyet az emberi csecsemő él át, amikor durva karmok elszakítják saj

emlőjéről és sorsa iránt közömbös idegen némber kezére adják; de tán még ennél is rossagy és lélek hozzá van nőve ősei hitéhez, egyedül ez bontakoztathatja ki egyéniségét. Akerülhetetlen a bizonyos fokú elkorcsosulás. Nemzeti ősvallásunk a magyar művelődés, a láglátás, a magyar észjárás alapja, központi magva, összetartó kapcsa, őstalaja. Rágalmlenes vádak kieszelésében addig mentek el, hogy eleinket istentelennek bélyegezzék. De yneveink, csillagneveink, állatneveink egész sora tartalmazza istenkedvelő neveinket.Krónikáinkban is szerepel, hogy Árpád hadait a Mindenség Istene segítette. Őseink vallávallások kútfeje, a napistenhit volt. Nem szolgaságra, de szabadságra nevelt, arra, hoy minden egyes ember - isteni erők megtestesülése s önmaga szellemi és személyi kiteljeelidegeníthetetlen joga van. Szégyenletes lelki nyomorúságnak ítélt minden meghunyászketést, kétszínűséget szülő alázkodást. A természethez ragaszkodást hirdette. Nem volt mlóságának, lényegének felismerése. Minden földi élet, minden erő, minden öröm, minden s, minden tett, minden alkotás forrpontja a Nap. A Nap gyermekei, teremtményei vagyun

k mindvalahányan.A nemzeti emlékezet és öneszmélés irtása elpusztította ősvallásunk minden hozzáférhető ar őshit azonban mégis fennmaradt. Mi őrizte meg? A magyar nyelv, őshagyomány, őshit a ztok kunyhóiban és istállóiban vészelte át a nehéz időket. A nyelv maga is az ősi magyajószerivel feltáratlan kincsestára. Szájhagyomány útján fennmaradtak őstörténeti mondáregék őshit-maradványoknak adtak menedéket. Ősjelképeink, ősképzeteink sora, népköltészősidőket tükröző népballadáink, ősvallási népszokások, hagyományelemek, szállóigéink, a köznép kiirthatatlan meggyőződése, miszerint a Magyarok Istene élő és ható valóság -, hogy a felszín alatt mindmáig elfojtatlanul él a magyar ősvallás áhítása, elemi igényy bemutatja az Aranykor léttörvényeit. Aranykori nyom, hogy Magyarország egyes tartomán



t hajdan Tündérországnak, Tündérkertnek nevezték. Hihetetlen, de a történelmi Magyarorsrészén ma is állnak - igaz, csonkig pusztítottan - az aranykori világ építményei, nevenév szerint is megjelölten ősi helyi hagyományok által a történetileg is meghatározotti kőépítmények, a tündérvárak, s ezek ősrégi mivoltát a történelmi vizsgálatok is megerMinden vallásnak szükségszerűen a létezés legfőbb kérdéseire kell irányulnia. Ez a vallordultak a végső kérdések megválaszolását remélve a valláshoz az emberek. A magyar ősvakozmikus világot a Csodaszarvas jelképezi, szarva közén hordja a Napot, a Holdat, oldalin a csillagok mérhetetlen birodalmát. Toroczkai-Wigand Ede, Lugossy József és mások álegyűjtött csillagnevek a magyarság ősvallásának legtündöklőbb tükrét, Kárpát-medencei őbizonyítékait tárják elénk. Az ég elnevezés mögött a Nap fénye rejlik, a menny elnevezéaphoz hasonló száguldásra képes termékenység-jelkép, a mennyország a Mén országa, a menhona. Amíg a négy nagy nyugati nép szótárában a Tejútra csak ez az egy banális elnevezs, addig a magyar elnevezések - Mennyei Tündérország, Porka Vén Országútja, KristályhóvKegyelet, Fényes Égi Csillagöv Égisten Derekáról, Régi Regös Nagy Regeút stb - ősvalláatkozásainak gazdagságát jelzik. A Hadak Útja mondakör az égre kelt hazaszeretet mondájnjárás nyomaira bukkanunk a régi égi regös nagy regeúton a tanulmányban bemutatott moldvasóénekben. Amadé Thierry francia történész Attila-mondákról írt könyvében szól arról,y volt a hunoktól eredt nemzeteknél, s minden családnak megvoltak a költői évkönyvei. „szolgálat, vallási szertartások, nemzeti ünnepek, népgyülekezetek, sőt a családéletnekis megannyi alkalmak valának, melyek elődeinknél külön körökben ébreszték a népköltészeelyek kifejtették s ápolták nemzeti mondáinkat is” - írta Venczel Gusztáv. Énekesrendjeték, a lehelek rendjét kiirtották. Hérodotosz IV. könyve szerint az első embert, aki azr néptelen tájon élt, Thargitaosznak hívták. A székelység a Hargita nevű szkíta őskirálél szülőföldjén. A szkíták ősmondája szerint Hargita, a szkíta őskirály az Égnek, a Mi

tennek, és a Földnek nászából született. A Biblia megerősíti, hogy Nimród idejében az enyelve és egyféle beszéde volt. A bábeli torony építésére a vízözönt követő években keren nép létezett. Ez a nép Nimród népe volt. Nimród népe, miként számos más tényezővel etovábbi sorsa is tanúsítja, magyar volt. Akkor még egyetlen nyelven beszéltek az embereEz a nyelv Nimród népének nyelve, azaz a magyar nyelv volt. A magyar nyelv összezavarodfolytán keletkeztek a világ többi nyelvei. Kézai krónikája megerősíti ezt: "Ménrót (Niizenegyedik esztendőben egész rokonságával együtt torony építésébe kezdett…Ám a titokzaviselés megváltoztatta és összezavarta beszédüket…végül különböző vidékekre szóródtak saz ősképzetek: ott áll magasra emelt, kifeszített íjjal ősvallásunk káprázatos csillagrion csillagképben: nagy vadász vala az Úr előtt. Az élő természet rendjei nem ádáz ellgymás kiegészítő részei: az egész természet egyetlen élő szépséges és virágzó összhangnvérei, segítői egymásnak. Árpád vezér a Napisten nevében veszi vissza Zalántól az őshaz

(folyt. köv.)

Megjelent: Élet és Irodalom, 2003 augusztus 1. A c s e n d t i t k a i Különös a csend világa, különös mélységei, titkai, kincsei vannak, amiknek én magam mégvagyok, titkok, amelyek én rajtam, tudatlanon, csak keresztüláramlanak, titkok, miketalighogy megsejtek, eszméletemen úgy nyilall át némelyik, akár holmi madár, amely a szminden színében pompázó délelőttön sem vet árnyékot, áttetsző madár, amelynek nincs száupa szárny s ismeretlenül is ott él minden vágyunkban, érzésünkben, gondolatunkban; megmindezek a teremtés titkos üzenetei, mik rajtam, tudatlanon, méltatlanul keresztüláramohaszontalanul elvesznek, ismét titkokká töppednek, titkokká szürkülnek vissza, láthata

tóik visszacsukódnak holmi makacsul ismétlődő ostoba kopácsolástól; de hogyan is idézhefel én e titkokat, távoli üzeneteket, ha nincs rá képességem, semmilyen lehetőségem: önelszánásából, a magam erejéből hogy merülhetnék én alá sejtelmes mélységekbe, ősvilágilmába, én, akinek értelme éppencsak pislákol, akár a rosszul égő faggyúgyertya, melyet b száj is kifújhat, tétova figyelésem hogy érhetne a tartományokig, szeretni, nem mondoeretném és akarnám, de az akaraterő itt magatehetetlen, meddő, a meghőkölő büszke értelalázat órái jönnek, a vezeklés sápasztó órái; a csend ritmusát ízlelem, úgy lehet patagyú ritmus ez, a kiüresedés ritmusa, amely szinte magától kínálkozik, s amely a gondolalélekre vattaként rátelepülhet, lomhán a lomhára, akár gémberedett test ócska hintára, palinta, kényelmes tingli-tangli, lebegés, üresjárat, és kell az üresjárat, a pihenés,



szedése, észrevétlen, lassú szedelőzködése…Vakolatverő hang: "Hé, zárja el már azt a maDadogok, dadogásba fulladok, csupán ezt akartam volna mégis elmondani, hogy

milyen különös, áldott közeg a csend, s hogy valójában mindenhez csend kell; csendben sz élet, csend (a másikra figyelés) a szerelem nélkülözhetetlen eleme, ez az az éltető mholmi örökös tohuvabohu, amely összeköti a sorsokat, csendben születik a gondolat, csea mikro-univerzum, amelyből a gondolat fölszökik a gázködkamrán s mikrorészecskeként ásend (belső harmónia, nyugalom) kell az öleléshez, csend, de nem azbeszt csend, nem az tombomba steril csendje, hanem őserdők sejtelmes surrogással, növények susogó hangjaivaett csendje, csend, amely olyan, akár a harsogó eső a Bakonyban, szétfoszló égtájakkal zerelmes szemében, vagy forróégövi dzsungel felszabadult niagara-harsogása, mikor üvegzvízözönként rázúdul a nagyszemű trópusi eső, az életteremtő élet zsongva ujjongó, boldgújulás tobzódó tajtékzása, mikor a felhalmozódott hőség már olyan fokú, hogy önmaga nyível át, amely szerelmesek ölelkezéséhez hasonló, gyümölcsök édes túlcsordulásához gyölyben a Kozmosz elveszti vad ridegségét s közelivé, érzékelhetővé teszi az érzékelhetetezést, a lelket keretező testet, a levegőt s megszünteti a tárgyakat elválasztó közöketely áttöri a háború zsilipjeit és eltávolítja az erőszakot, csend, amely tavaszi viharkasztó áradásként az önmagára találó emberi tudat dobhártyáin dörömböl, csend, amely a tadása, iramlás, amely áthatja a Világegyetemet, s ugyanakkor - hogy az eszméltetés lehemegállítja az időt; érlelődő szőlőszemek aszú- és muskotályízű csendje, csend, amelybevoltaképpeni mivolta ütközik ki, szerelemben kiteljesedő mivolta, csókokba olvadó mozgákadatlan változatosságának egysége és azon belül valahol megfoghatatlanul a változatlan: a változatlanság érzékelése, mindenütt jelenvalósága, a figyelő tudat változatlanságaeszméleté; a világ csak akkor válik létezővé, lehetségessé, amikor valami felfogja és kor valaki figyel a világra, márpedig ehhez csend kell: a változatlanság képét öltő mar

ennek a szörnyű, boldog tévedésnek ebben áll a lényege, és ebben áll a csend varázsa, end eszméletbontogatás, emlékköltögetés, s miféle emlékeké, miféle sejtéseké, hova keliféle elsüllyedt atlantiszokba, miféle sorsontúli mélybe, a feledésnek miféle mélységeiakadékok ezek, ahova már csak a tudatalatti tud alászállni, s ahonnan az eszmélet vissz

És hol székel ez az emlékeken túli, tudaton túli emlékezés, hol székel s mi őmiféle szerv, a gének miféle titkos karavánja, az emlékezésnek miféle sejtelmes raktáracsend.

Tán ezért hat így ránk a csend, mert az öntudatra eszmélés folyamatát elsősorélethelyzetek segítették elő, mikor az ember tétlenségre volt kárhoztatva.

GrandpierreK. Endre

randpierre K. Endre, író, költő, történelemkutató temetése 2003 augusztus 5-én 14 óra 1z a Farkasréti Temetőben.

Megjelent: 2011.02., 72 o. A Kárpát-medence a világ tudásközpontja. 1. részGrandpierre AtillaMottó:A tudomány attól tudomány,hogy egyéni- és csoportérdekeken felülemelkedő,egyetemes igazságot érvényesít.

Ez a követelménymég a történelemtudományra is vonatkozik.(a szerző) A történelem az emberiség életét megvilágító erő Az ember nem élhet anélkül emberi életet, hogy tudná, mi az ember a Mindenségben, anéküsmerné saját életének, eszmélésének történetét. Az ember lényege, hogy öntudattal bír, ber, hogy tudja, hogy mi történt vele élete során. Ha nem tudhatja, az nemcsak olyan, mntha megvakítanák, hanem olyan, mintha elvennék az öntudatát, s ekkor az ember kiszolgá



tt, tehetetlen lénnyé süllyed. Az ember természettől fogva öntudattal bíró lény, és az a a történelem. A történelem az emberiség életének nemcsak tényszerű, adatszerű ismereti, az emberiség gyakorlati életének irányítására alkalmas ismerete. A történelem éppen feladattal bír: ez a feladat az emberiség életének észben tartása, emlékezete, eszmélésaz élet irányítására alkalmas tudás, az élet irányítópultja. Ha a történelmet nem ismeunk lehetőséget arra, hogy életünket az emberiség életének tükrében irányíthassuk. A töemberként megmaradásának életfeltétele. A történelem az életünk, az elménk, nem hagyhani a kezünkből! A történelem mesterségesen szűk keretek közé terelése csőlátásra vezet. A történelem melenes cselekmény. A történelem maga az amberiség életének lényege, ezért és csakis és et tanítómestere - mert a valóban létező életet kell felfedezni, mert a valóban megtörtélehet tanulni. „Az embernek ámítás nélkül szembe kell néznie a rosszal, különben nem tvalóság, és hogyan győzze le a rosszat” – írta George Bernard Shaw. Hozzátehetjük: az ekell szabadulnia minden ámítástól, hogy felfedezze az ámítás által elrejteni, eltakarnagyis képes legyen felfedezni az élet eredeti, igazi rendeltetését, ami az élet győzelmalál felett, vagyis a jó győzelme a rossz felett. Látnunk kell a történelem eredeti értelmét, hivatását, mert enélkül védtelenek vagyunk,elen, öntudatlan elmét támadja. A történelem pedig csakis az élet eredeti, vagyis Terméerinti rendeltetésének, hivatásának fényében értékelhető a valóságnak megfelelően. Az é, kozmikus fényekben ragyogó igazságának feltárása és érvényesítése minden történelem k. Ezt a kozmikus törvényt nevezhetjük röviden az élet igazságtörvényének, még rövidebbe. Ha a történelemírás figyelmen kívül hagyja az élet kozmikus igazságát, az élet igazsá

, egyáltalán, az igazság egyetemes érvényét, akkor megindulhat az egyetemes igazság fela, felbomlása, az önkényes, szűk látókörű féligazságok gyártása, de a szűk látókörű ésa történelemíráshoz és nem a tudományhoz tartozik. A tudomány attól tudomány, hogy egydekeken felülemelkedő, egyetemes igazságot érvényesít. Ezt az igazságot még a modern tökötelező érvénnyel kell figyelembe vennie. És mivel többezer éve, legalábbis az ókori Rm késői szakaszától, az i. sz. 3.-4. századtól kezdve (lásd Grandpierre K. Endre-Grandptilla: Atilla és a hunok. A szkíta-hun-magyar folytonosság. 2006, NapKút Kiadó) a törtéa hatalmi elvárások kiszolgálása kerekedett felül, ezért az emberiségnek ki kell vívniatörténelem újra az emberiség életét megvilágító, éltető erővé változzon. A történelem mtalos, és nem-hivatalos történelemírás kettéválása, a hatalmi elvárásokat kiszolgáló higetlenné válásra törekvő nem-hivatalos történelemírás megjelenése. A hatalom érdeke, holemírás között ne legyen párbeszéd. Az emberiség elemi érdeke, hogy a saját élete feletmber eredeti lényegének megfelelő önirányítás képességét visszaszerezze. Az emberiség n

kon, öntudatlanul és tehetetlenül, nem adhatja fel saját elméjét, életét, történelmét, lolva a szűk egyéni- és csoportérdekek érvényesítésének áldozatává. Ez az alapigazság annyira húsbavágó, mélyen izzó igazság, hogy ezt ezek az érdekcsoportismerték, és évezredek óta nagy erőfeszítéseket fordítanak annak érdekében, hogy átalakőstörténelemről akotott képünket, mégpedig vélt érdekeiknek megfelelőbbnek tűnően. Ennkitartó munkát végeznek, amelynek hatása már a magánéletünket is alapvetően érinti és elidegenedés önmagunktól és egymástól, nemzetünktől, hazánktól, az emberiségtől és a Te, és modern korunkban a magatartászavarok terjedése az atomháborúnál is nagyobb fenyegelent. S ha a történelemhamisítás iparszerűvé válva életünket, elménket, történelmünket igyeksnére kifordítani eredeti, természeti lényegéből, akkor szinte elölről kell kezdenünk a

gálatát. Történelmi tudatunkat meg kell tisztítsuk a valótlanságoktól, a félrevezetésekcsőlátástól, s ezáltal az emberiséget újra életképes, a kozmikus, valóságos életnek megképes, önirányításra alkalmas erővé kell tennünk. A valódi történelem távlatot is ad, k a lényegtelen, mellékes szereplők, és kiemelődnek a történelmet jelentősen alakító téség számára az a lényeges, ami élete során, azaz történelmében valóban jelentős szerepelem ismerete a szűk érdekekkel szemben a hosszú távon jelentős, életbevágó történelem-aigyelmünk középpontjába. És az emberi történelem legalapvetőbb, leglényegesebb tényezőigenek össze. Az emberiség történelmének legalapvetőbb tényezői a Világegyetem, az élet us összefüggéseiben, az emberi öntudat a maga kozmikus összefüggéseiben, és a Kárpát-meeri öntudat megjelenésének színtere, az emberi öntudat kibontakozásához szükséges felté



adta együttese. A Kárpát-medence a világtörténelem kulcsa A világtörténelem, az emberiség életének egyik leglényegesebb, ténylegesen sorsformáló dence. Erre a sokak számára ma még megdöbbentő, és ugyanakkor az emberiség, a magyarságtosságú tényre a történelem sok évtizedes vizsgálata alapján jutottunk, elsősorban GranEndre munkássága alapján. A Hérodotosznál feljegyzett szkíta-magyar eredetmonda GrandpiK. Endre elemzésének fényében arról számol be, hogy az emberiség első őskirálya az akkoHargita őskirály volt. Számtalan egyéb őskrónika és ókori történelmi forrás írja meg, egősibb és legnagyobb lélekszámú népe - ógörög nevén - a szkíta, kínai nevén a hun, köuna, méd, saját belső népnevén pedig a székely, magyar nép volt. Grandpierre K. Endre 990, 1996, 2006) munkáinak nyomán ma már jóformán köztudott, hogy a magyarság őshonos acében. Ez pedig azt jelenti, hogy évmilliós múltra tekinthet vissza. Ez pedig messze tútat a hivatalos történetírás mai, szűklátókörű, 3-5000 éves távlatain. A Kárpát-medence történelme elválaszthatatlanul összefügg a magyarság sorsával. A magyameg a Kárpát-medence történetének és mibenlétének megértése nélkül. A Kárpát-medence mihetséges másként, mint a magyarság teljes történetének fényében. Ehhez pedig jól megalaőstörténelemre van szükségünk. De hogyan alapozható meg a magyar őstörténelem? Az emberiség történelme mindenekelőtt az emberi tudás történelme. Amit az emberiség hozen kapott adottságokhoz, az az emberi értelemből ered, az az értelmes tevékenység követaz az elsajátított tudás következménye. Tudás nélkül az emberiség nem maradhatott voln

is jöhetett volna létre, mert a tudástól ember az ember. Ha a marxizmus tételének megfa munkától vált volna emberré az ember, akkor a munkagépek, futószalagok, gyárak embernának, hiszen kétségtelenül sok munkát végeznek. A magyarság őstörténelmének megalapozáivatalos történelem-írás mesterségesen leszűkített távlataihoz (még az emberréválás kork 30 000, 50 000, 100 000, 200 000 évre), hanem az emberi tudás legalábbis több évmilliedetéhez kell visszanyúlnunk. Közismert a vicc, amiben a részeg ember keresi a lakáskulcsát egy hideg téli éjszakán alámpa alatt. Arra megy egy ember, és kérdezi:- Mit csinálsz itt, jóember?- Keresem a lakáskulcsomat! – válaszolja a részeg ember.- És itt ejtetted le, a lámpa alatt? – kérdi a járókelő.- Nem, hanem ott, a kapu alatt!

- Hát akkor miért itt keresed?- Mert itt van világos! – feleli a részeg.Ehhez hasonló a hivatalos hozzáállás az őstörténelem, saját eszmélésünk mibenlétének mei a megoldást, ahol található, vagyis az emberré váláskor, hanem ott, ahol – megalapozaizonyítatlan, sőt tudományosan meg sem vizsgált feltevése, önkényes beállítása szerint vagyis a (történelmi léptékben mért) közelmúltban, néhány ezer éves távlatokban. Ennek mért közelmúltnak a történelmét nevezik manapság történelemnek, mesterségesen szűk távltörténelem szemléletét. Azonban ez a kiinduló feltevés többszörösen hibás. Először is,k épületét nem lehet a 20. emelettől kezdve felépíteni. A történelem alapja, a hivatalokívülálló okok miatt, az őstörténelem. Ráadásul, sajnos, az elmúlt 3-5 000 év történelmvilágosnak, sőt, inkább ellenkezőleg. A történelem nem az írásos dokumentumokkal kezdőd00- 5000 éve ír az emberiség. Nem lehet figyelmen kvül hagyni a népi emlékezetet, a száyt, a népművészetet, az őstudást, és magát az emberi megismerőképességet, a logikát, mi

ondolkodás alapját. A logika pedig képes minden valóban lényeges kérdés megoldására. Ezsem alapozhatjuk az történelmet a ma hivatalos, mesterségesen leszűkített szemléletre,lábbis akkor, ha valóban tudományt szeretnénk művelni, ha a történelmet egyetemes igazsozó tudománnyá akarjuk tenni. A magyar történelemírás rendkívüli tehertételei Világos, hogy ha a világtörténelem a fent bemutatott és hivatkozott érvek tükrében a Kákezdődött, akkor a mai, világrontó erők s kiszolgálóik, a hivatalos történetírás szemlelenyugvó, a külső elvárások által foglyul ejtett szemléletű történészek az elvárásokna



t kell fordítsanak a magyarság, a Kárpát-medence ősnépe történelmének meghamisítására. ntős szerepű Kárpát-medence történelmét csak egy kiemelkedő méretű hamisítás tudja eltatéket messze meghaladó mértékű hamisítás a Kárpát-medence történelmét illetően tehát máKárpát-medence történelme kiemelkedő jelentőségű az emberiség számára. De így van-e ezmelkedő mértékű nyomás nehezedik a magyarságra, a magyar történelem meghamisítására? Ehkell a viszonyítási alapot, a többi nép történelemírásának helyzetét. Talán nincs manapság olyan nép a világon, amelyik saját történelmét vagy a világtörténesődleges alap, az emberré válás korában rejlő alapvető kérdések megvilágítására építenéhivatalos vezetése szembefordult a Természettel. Az elsődleges alap hiányában viszont aelemírás másodlagos támaszokra szorul. Ilyen másodlagos támaszok a fennmaradt krónikák,li és későbbi történelmi kordokumentumok, valamint a történelem társtudományai (nyelvésbertan, genetika, néprajz, vallástörténet, zenetörténet, jogtörténet). És bár a legtöbbi őstörténetét kétségbe vonták az elmúlt századok során, így például a franciák trójai magyar eredetét, mégis a legtöbb nép nagy becsben tartja őskrónikáit, középkori gesztáit. A magyar történelemírás azonban, a többi néptől eltérő mértékben, úgy látszik, rendkívüAmíg például az angol történelem középkori krónikáit, gesztáit legalábbis koruk viszonn tükröző, megbecsült kordokumentumként a legtekintélyesebb tudományos kiadók adták ki,Normannorum Ducum” az Oxford University Press-nél jelent meg, addig a magyar történelealapvető krónikáit nem tudományos, hanem szépirodalmi kiadókkal adatták ki. Micsoda eldás! Amíg arra hivatkozva vágják le az (írott) történelemről az „őstörténelmet”, hogy adtak fenn írásos dokumentumok, addig a magyar történelemről fennmaradt, illetve, pntosa

n, a betiltottságból, a süllyesztőből csodamód mégis felbukkant írásos kordokumentumokagyszerűen a képzelet szüleményének, fikciónak nevezik (lásd például Kézai Simon; Lászlóchaer, Jenő Szűcs, 1999, Gesta Hungarorum. Central European University Press, angolul). Anonymus és Kézai Simon annak idején betiltott krónikái, az 1200-as években történttöbbszáz évvel (1746-ban, illetve 1782-ben, lásd Grandpierre K. Endre-Grandpierre Atila: Atilla és a hunok, 2006, 142. o.) mégiscsak felbukkanva, a Képes Krónikával együtt mnyelven „A magyar középkor irodalma” című mű alfejezeteként jelent meg, mégpedig a Székiadómál, 1984-ben. A minden más ismert krónikánknál korábbi, Árpád előtti korból szárma „Tarih-i-Üngürüsz” pedig többszáz éves hányattatás, betiltás után szintén szépirodalm(Magvető Könyvkiadó, 1982). A magyarság esetében tehát, úgymond, az őstörténelem azért senek róla dokumentumok, a középkori magyar történelmi írott források pedig, úgymond, aa többi nép hasonló krónikáival éles ellentétben nem a valóság, hanem (a bizonyítatlan képzelet szüleményei. Ennek alapján a magyarság történelme teljes egészében bizonytalan

en lebeg, tisztázatlanul. Talán épp ez a célja a hivatalos „történelemirás”-nak? Hiszens, hogy az elmúlt évszázadokban a hivatalos történelemírás a hatalmi érdekek kiszolgáló Hivatalos történészek - a történelem meghamisításának szakértői? S ha mindez nem lenne elég annak érzékeltetésére, milyen különleges tehertételektől szear történelemírás, akkor álljon itt néhány szemelvény ezen történelmi kútforrások szándk arról van suzó, hogy a hivatalos történelemírás veszi a bátorságot ahhoz, hogy hiteltvádolja meg például a 800 évvel ezelőtti magyar történelemírót, Anonymust, vagy a több,el ezelőtt íródott őskrónika, a Tarih-i-Üngürüsz szerzőjét, ahhoz is veszi a bátorságotamisítsa meg az eredeti szöveget, vagyis egyfajta tudományellenes cselekményt hajtson ve. Az áldozat: a magyar őskrónikák egész sora. Az áldozatot egyrészt hiteltelennek minőorozva megcsonkítják! Tudományhoz méltatlan eljárás, hiszen a tudomány éppen attól tu

egyetemes értékeket szolgál, nem pedig önkényes, egyéni- vagy csoportérdekeket! De lássnyítékokat ezekre a hamisításokra! Helyszűke miatt iit csak egy pár példát tudunk megemlíteni. De éppen eleget ahhoz, hogy, mi folyik a hivatalos történelemírás mögött. 1. Tudtak-e írni a magyarok Árpád bejövetele előtt? A Tarih-i-Üngürüsz eredeti kéziratáevezető mondata így hangzik: „A regősök és a krónikások így írták meg” (Dr. Blaskovics , 3. o., lásd 1. kép.) Ez a mondat egyértelműen azt is jelenti, hogy a magyarságnak íráei és krónikásai voltak, és feljegyezték a magyarság történetét már Árpád előtt is. Ez



lik bele az árpádi magyarságot barbárnak, műveletlennek beállító hatalmi történetírásbanem illik bele a hivatalos képbe, azt jelzi, hogy ezt a mondatot – bizonyíthatóan hatami nyomásra, lásd Grandpierre Atilla: Grandpierre K. Endre emlékezete, MagyarságtudománFüzetek, 9 szám, 2011 - a következőképpen hamisították meg: „Az évszázadok hírnökei ésképpen adták elő.” A bizonyíték erre a hamisításra az eredmény, a hivatalos kiadásban smegtekinthető „A magyarok története. Tarih-i-Üngürüsz”, Magvető Könyvkiadó, Bp., (1982

Nyilvánvaló: ha egy hídmérnök meghamisít egy adatot, azzal kockáztatja a híd biztonságáséggel tartozik. A mai magyar történetírásban, úgy tűnik, nem érvényesítik a tudományralező normát, a valóság, a tények tiszteletét. S ha egy történelemírás önkényesen hamisíkkor saját tudományterületét nem tiszteli tudóshoz elvárható módon. 2. Király volt-e Atilla, a hun? A magyargyűlölő, Atilla utáni évszázadban élt Jordanesn„királyok királya”. Az Encyclopedia Britannicában Atilla „király”. Kristó Gyula (Képesetek) szerint viszont Atilla nem király, csakis kisebb rangú lehet, fejedelem. Indokot, érvet, alátámasztást Kristó Gyula elmulaszt megadni. Pedig minden állítás csakis anudományban, amennyit bizonyítani tud. A történelemtudomány azonban a korabeli forrásokayobb becsben tartja, mint a későbbieket. S ha ezt elfogadjuk, akkor Atilla a királyokkirálya volt. Ez a cím egyébként a közép-ázsiai szkíták-szakák nagykirályainak is jelleen az is, hogy Atilla Keletről érkezett Nyugat-Európába, abból a körzetből, ahol a hun-agykirályok, a királyok királyai uralkodtak. 3. Igaz-e, hogy a bronzkori Európa műveltségi központja Erdély volt? A különlegesen megrdélyi arany- és bronz-fokosok hivatalos történetírás szerint nem helyi, hanem idegen,

eredetűnek, mükénéi eredetűnek minősítése a legújabban feltárt tények szerint (Kristiansson, T. B. 2005, The Rise of Bronze Age Society. Cambridge University Press, Cambridge; Grandpierre Atilla: Utószó, Orbán Dezső-Grandpierre Atilla: Fejezetek a székeltörténetéből, 2009) tévedés, a Kárpát-medencei nép rovására. A legújabb régészeti szakimükénéi, hanem Apa-Hajdúsámsoni fokosoknak nevezi, és már nemcsak angol nyelvterületenn mükénéinek nevezett erdélyi, bronzkori fokosokat, és megállapította, hogy ezek nem Mük Erdélybe, hanem fordítva, Erdélyből terjedtek Mükénébe. S ha az ókori Mükéné a korabegyik legmagasabban fejlett műveltségi központja volt, akkor a korabeli, vagyisn bronzkori Erdély még magasabb műveltségi szinten kellett álljon. Hasonló hamisításokat tárok fel a Fejezetek a székelység őstörténetéből” című könyvben,jesség igénye nélkül, hiszen erről külön könyveket lehetne írni.

(folyt. köv.)

grandpierre

Documents