monty roberts - shy boy

256

Upload: daniel-hanson

Post on 24-Oct-2015

292 views

Category:

Documents


70 download

DESCRIPTION

Monty Roberts - Shy Boy.pdf

TRANSCRIPT

Page 1: Monty Roberts - Shy Boy
Page 2: Monty Roberts - Shy Boy
Page 3: Monty Roberts - Shy Boy

M O N T Y R O B E R T S

Shy Boy Egy vad musztáng megszelídítése

ALEXANDRA

Page 4: Monty Roberts - Shy Boy

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Monty Roberts: Shy Boy

Text and photgraph copyright © 1999 by Monty Roberts.

All photographs by Christoper Dydyk, with the following exeption: Blushing ET

on page 176-77 copyright @ Beniot Photo; photos on pages 6-7, 10-11,

16-17, 20, 14-15, 29, 35 copyright @ Gary Leppart

Alapkiadás: 1999 HarperCollins Publishers, Inc., 10 East 53 rd Street, New York,

NY 10022

Minden jog fenntartva.

Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben

tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt

előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle összefűzésben,

borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került.

Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója

7630 Pécs, Alkotás u. 3.

Telefon: (72) 517-800

www.alexandra.hu

email: [email protected]

Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója

Felelős szerkesztő Lovass Gyöngyvér

A kiadvány magyar változatát Gelányi Mariann tervezte

Tördelte a Malum Bt.

Nyomta az Alföldi Nyomda Rt., Debrecen

Felelős vezető György Géza vezérigazgató

Megjelent 19,73 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 963 368 665 2

Page 5: Monty Roberts - Shy Boy

A lovakkal végzett munka nem veszélytelen. A vadlovakra ez álta-

lában még inkább igaz, mint háziasított rokonaikra. Ennélfogva

annak, aki maga is szeretne ilyen lovakkal dolgozni, minden óvin-

tézkedést meg kell tennie a biztonság érdekében. Forduljon

szakemberhez, tanulja meg az Equus nyelvet, és ha lovak közelé-

be kerül, mindig viselkedjen igen óvatosan!

Page 6: Monty Roberts - Shy Boy
Page 7: Monty Roberts - Shy Boy

Ezt a könyvet életem értelmének,

az amerikai musztángnak ajánlom.

A vadlovaknak nem is lehetne

méltóbb képviselőjük Shy Boynál.

Page 8: Monty Roberts - Shy Boy
Page 9: Monty Roberts - Shy Boy

K Ö S Z Ö N E T N Y I L V Á N Í T Á S

Sokan segítettek e könyv létrehozásában.

Christopher Dydyk tehetséges fiatalember, a fényképei valódi

műalkotások. Ha továbbra is olyan keményen dolgozik, ahogyan

eddig tette, tehetségét az egész világ megismeri - és elismeri.

Feleségem, Pat hosszú hetekre lemondott saját alkotói tevé-

kenységéről - a lovakat ábrázoló szobrok készítéséről -, hogy a

szöveg és a képek rendezésével segítsen végleges formába önte-

ni ezt a munkát. Leányunk, Laurel fontos résztvevője volt közös

kalandjainknak Shy Boyjal, és nagy szerepe volt a munka elvégzé-

séhez szükséges felszerelés és emberek összegyűjtésében. A fi-

unk, Marty saját jogi pályafutásáról lemondva állt családi vállalko-

zásunk élére, és az ő munkájának köszönhető, hogy az e könyv-

ben leírtak megvalósulhattak. A családomnak tehát kimondhatat-

lanul hálás vagyok.

A könyv kiadásában azonban sokan mások is részt vettek, és

az ő munkájukat sem hagyhatom említés nélkül. Susan Watts Lon-

donban, Trena Keating pedig New Yorkban képviseli a HarperCollins

Publishers kiadót. Trena Keating közvetlen tapasztalatokat is gyűj-

tött, hogy hasznosabb munkát végezhessen a könyv amerikai vál-

tozatának szerkesztésében: eljött a rendezvényeinkre, megismer-

kedett Shy Boyjal, és személyes élményei nagy segítségére voltak

a munkájában.

Louise Dennys, aki a Knopf Canadánál dolgozik, még mindig

Page 10: Monty Roberts - Shy Boy

olyan munkatárs, akinél jobbról egy szerző sem álmodhat. Bármi-

lyen nehézség adódik is, Louise mindig a lehető legjobb megol-

dással áll elő. Barátja és kanadai honfitársa, Lawrence Scanlan,

aki elévülhetetlen érdemeket szerzett első könyvem szerkeszté-

sével, most is számos olyan tanáccsal látott el, amelyek rendkívü-

li éleslátásról és érzékenységről tanúskodtak.

Rengeteg támogatást kaptam irodalmi ügynökömtől, Jane

Turnbulltól, és biztos vagyok benne, hogy az ő segítsége nélkül

első két könyvem szakmai fogadtatása nem lett volna ilyen ked-

vező.

Caroline Baldock, az asszisztensem továbbra is sokat segít

nekem és Patnek abban, hogy gondolataimat lejegyezhessem.

Akár Kaliforniában tartózkodik, akár Londonban vagy Németor-

szágban, hihetetlenül sokat fáradozik azért, hogy a lehető legki-

fejezőbben örökíthessem meg élményeimet.

Az e műben említett programok mindegyikében rengetegen

segítettek a legkülönfélébb módokon, és biztos vagyok benne,

hogy munkájuk nélkül ez a könyv kevésbé lenne élvezetes. Nekik

és a fent említett személyeknek a lehető legmélyebb hálával tar-

tozom.

10

Page 11: Monty Roberts - Shy Boy

E L Ő S Z Ó Úgy tűnt, kísértetet követünk...

Annak a musztángnak a története, akit később Shy Boynak ne-

veztem el, néhány évre nyúlik vissza, bár erről ő valószínűleg mit

sem sejt. Élete első néhány esztendejében csak a csapaton belüli

létezés foglalkoztatta, és néha a túlélés szükségessége. E vadló

világa ugyanott kezdődött, ahol véget is ért: a Sierra Nevadán túl

elterülő sivatagos fennsíkon, ahol a szem messzire ellát.

Azt tudom, hogy ez a kis pej valahol a nevadai Tonopahon

túli hegyekben született. E vidék földrajzi nevei árulkodóak: Lone

Pak (Magányos Csúcs), Cactus Mountain (Kaktuszhegy), Mud Lake

(Sáros-tó), Willow Creek (Füzes-patak) vagy Silver Peak Range

(Ezüstcsúcs-hegység). Shy Boy és csapatának többi musztángja

persze csak úgy ismerte ezeket a helyeket, mint ahol ivóvizet ta-

lálhatnak, ahol menedékre lelhetnek a téli szelek elől, vagy ahol a

száraz nyarakon is akad friss fű.

Jómagam már negyvenöt éve figyeltem Shy Boyt - no persze

nem őt magát, hanem úgy általában a fajtáját. Shy Boy elérhetet-

len volt számomra, de a szerencse és a kitartás végül mégis ösz-

szehozott bennünket.

Első könyvemben - Az igazi suttogóban - elmeséltem életem

történetét, számot adtam eddigi tapasztalataimról és arról az üze-

netről, amelyet igyekszem minél több helyre eljuttatni: tegyük a

világot jobb hellyé a lovak számára, beleértve a vadon élő, névte-

len lovakat is.

1 1

Page 12: Monty Roberts - Shy Boy

E lovak egyike 1997. március 30-a - húsvétvasárnap - éjsza-

káján vált Shy Boyjá a számomra. Kalifornia középső részének

magasan fekvő vidékén jártam, azzal a céllal, hogy bebizonyít-

sam: megfelelő kommunikáció és tisztességes bánásmód esetén

a vadló is képes és hajlandó kapcsolatot teremteni az emberrel.

Azt akartam, hogy ez a kis musztáng mutassa meg az egész világ-

nak (a filmesek kamerái ugyanis buzgón működtek): ha kellő tisz-

telettel bánnak vele, ő is bizonyságot tud tenni bizalmáról és

nagylelkűségéről.

Nagyon sok minden forgott kockán ezen az éjszakán, ugyan-

is más okom is volt rá, hogy ott legyek. Tizenéves fiúként egy-

szer már sikerült bizalmat ébresztenem a vadlovakban azon a vi-

déken, amelyet Shy Boy is az otthonaként ismert. Be akartam bi-

zonyítani valamit a hitetlen Tamásoknak, a régebbieknek és a mai-

aknak egyaránt: ha egyszer már képes voltam megnyugtatni a

vadlovakat, akkor most is meg tudom ezt tenni.

Azon az éjjelen, a Cuyama-völgyben, holdvilágította külön

világunkban csupán hárman voltunk: két ló - egy házi és egy vad

- és én.

Nagy termetű pejlovam, Big Red Fox, ez a sokat tapasztalt,

kilencéves telivér, a lóversenypályák nyugalmazott veteránja ha-

mar kialakította a maga rutinját. Ha a musztáng nekilódult, ő is

elindult. Ha a vadló megállt legelészni vagy inni, Big Red Fox is

megállt. Miután Foxy beletanult, én már szükségtelennek tartot-

tam, hogy irányítsam. Magától is tudta a helyét, mintegy ötven

méterrel a musztáng mögött.

Este tíz óra körül elővettem a rádió adó-vevőt, és felhívtam

Caleb Twisselmant. Caleb tehetséges fiatal lovas volt, aki sokat

segített ebben a kísérletben; most arra kértem, hogy hozzon ne-

kem még némi ruhát, mert egyre jobban fáztam. A fejem fölött a

Hale-Bopp üstökös hatalmas csóvája húzódott végig az éjszakai

égen. A ritka levegőben, távol a város fényeitől, amelyek enyhít-

12

Page 13: Monty Roberts - Shy Boy

hették volna a sötétséget, úgy tűnt, ha felnyúlnék, leszakíthat-

nám az üstököst az égboltról. Egy ideig elnéztem, miként kúszik

lassan nyugat felé, aztán lejjebb eresztettem a tekintetemet - és

megláttam a párát.

Nedves tengeri levegő kúszott felfelé a Csendes-óceán 80

kilométerrel arrébb és egy kilométerrel mélyebben húzódó part -

vidéke felől. A pára úgy tűnt, mintha maga is tenger lett volna,

melynek dagálya lassan emelkedve, elnyeléssel fenyegetett ben-

nünket.

Tizenegykor a nedves levegő kioltotta a hold fényét - de

olyan hirtelen, mintha csak eloltották volna a lámpát. Látásom-

nak van egy sajátossága, amit egyesek hibának tekintenek: nem

látok színeket, csak a szürke különböző árnyalatait. A sötétben

viszont jobban látok a legtöbb embernél - most azonban semmit

sem tudtam kivenni magam körül. A természetes fény, amelyre a

kísérlet tervezése során számítottunk, egyszer csak eltűnt, és én

úgy éreztem, hogy álmaim romba dőlnek.

Attól tartottam, elveszítjük ezt a musztángot, hogy esetleg

egy kerítéshez ér, talál rajta egy nyílást, vagy átugrik fölötte, és

az egész következő hetünk rámegy a felkutatására. Ámde azon

az éjjelen hátasom rendkívüli ügyességének köszönhetően végig

sikerült kapcsolatban maradnunk vad rokonával.

Big Red Fox mindvégig nyomon követte a musztángot: néha

megállt, majd újra elindult, jobbra fordult, balra kanyarodott...

Akár be is csukhattam volna a szememet. Olyan volt, mintha a

musztángon jól észlelhető jeladó lett volna. Big Red Fox látta

a musztángot, érezte a szagát, vagy valahogy más módon érzé-

kelte a hollétét - nem tudom megmagyarázni ezt a csodát. Tény

azonban, hogy megtette; nem veszítette el a másik ló nyomát,

amit azért tudtam, mert időnként meghallottam a köveknek ütő-

dő patája koccanását, vagy felderengett előttem halovány kör-

vonala.

13

Page 14: Monty Roberts - Shy Boy

A kísérteties fogócskától felállt a hátamon a szőr. Néha meg-

pillantottam egy árnyékot, Big Red Fox elindult arrafelé, és kide-

rült, hogy a musztáng volt. Úgy tűnt, mintha kísértetet követ-

nénk. Big Red Fox számára azonban a jelek szerint egyértelmű és

jól látható volt az út.

Amikor néha-néha sikerült megpillantanom a musztángot,

mindig az volt az érzésem, hogy szinte kúszik, s mintha minden

vízmosást és mélyedést arra használna, hogy minél észrevétleneb-

bé válhasson. Azon kaptam magam, hogy ezt ismételgetem ma-

gamban: „Ej, te kis félénk fiú, csak nem akarsz meglépni előlem?”

(Shy Boy annyit tesz: Félénk Fiú.)

Reszketni kezdtem a hidegtől, és a mondatból dalocska lett,

amit újra meg újra ismételgettem. Egyebek közt ez a két sor is

benne volt:

Félénk Fiú, Félénk Fiú, ne légy oly félénk,

Úgyis tudom, barátok leszünk lassanként.

E mondókát azért hajtogattam, hogy az erőmet összponto-

sítsam, s hogy ne gondoljak arra, mennyire fázom, de főként

azért, hogy hangom kedvességéből a vadló megértse: nem aka-

rom bántani.

14

Page 15: Monty Roberts - Shy Boy

SHY BOY

Page 16: Monty Roberts - Shy Boy

16

Page 17: Monty Roberts - Shy Boy

1 S H Y B O Y N É P E

A vadlovak a szabadság, a szépség és az erő

élő jelképeivé váltak.

Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk Shy Boyt, látni kell, hogyan

vágtat ő vagy a fajtája szabadon és könnyedén kinn, a széles

pusztaságban. Hogy jobban érthető legyen, mire gondolok, néz-

zék csak meg a 212-213. oldalon lévő fényképet: „Shy Boy önfe-

ledt vágtája egy tavaszi délelőttön”.

A vágtázó ló gyönyörű látványt nyújt. Hosszú farkát büszkén

emeli a magasba, sörénye elegáns lépteivel egy ütemben lendül

fel és le. Már a karámjaikban nyereg és lovasok nélkül szaladgáló

házi lovakat is öröm látni. De akinek alkalma nyílik megnézni egy,

a zsályacserjés tájon szabadon, pusztán a futás élvezetéért

rohanó musztángcsapatot, az soha nem felejtheti el azt az él -

ményt. Én már számtalanszor voltam tanúja ilyen jelenetnek, de

a szívemben még ma is ugyanaz az örömteli érzés lobban fel.

A rezervátumok területén élő musztángok száma

a becslések szerint ma mintegy 30 000-re tehető, ám egykor

sok millióan kóboroltak a nagy síkságon

17

Page 18: Monty Roberts - Shy Boy

Napjainkban már csak az emléke él azoknak a fenséges, sok

millió állatot számláló vadlócsapatoknak, amelyek egykor az

észak-amerikai nagy síkságon kóboroltak. A musztángok száma

mára már eléggé megfogyatkozott, és ezért egyre nagyobb becs-

ben tartják őket. Shy Boy és népe a szabadság, a szépség és az

erő élő jelképeivé váltak.

Bizonyos tekintetben pontosan azokat a jellemzőket tulaj-

donítjuk a musztángnak, amelyeket önmagunkban is szívesen lát -

nánk: erő, szilajság, érzékenység, kecsesség - és mindenekfelett

szabadság. Az emberek a világon mindenütt úgy tekintenek a

vadlovakra, mint nemes és romantikus állatokra; Amerikában pe-

dig a musztáng valóságos ikonná vált.

A Magányos Cowboy híres fehér lova, Silver, állította a holly-

wodi történet, musztángcsődör volt, amelyet egy bölény súlyo-

san megsebesített, és amelyet aztán a cowboy ápolt egészen a

gyógyulásáig. A régi westernfilmekben közkedvelt motívum volt,

hogy egy cowboy a bajba került musztáng segítségére siet, amely

hálából elfogadja a nyerget, és szélvészként repíti lovasát a pusz-

taságban.

Egy nagy autógyártó cég még az egyik modelljét is a musz-

tángról nevezte el. A vágtázó lovat ábrázoló kis krómjelvényt

- amely meglepően hasonlít Shy Boy 212-213. oldalon látható

képéhez - az autó hűtőrácsán helyezték el, és a járművet úgy

reklámozták, mint a gyorsaság és a fiatalosság megtestesítőjét.

Van azonban valami, ami igazán meglepő: a musztángokhoz

való romantikus vonzódás már a 19. századi telepeseknél is léte-

zett, pedig akkoriban a vadlovak ugyanolyan gyakoriak voltak

a nagy síkságon, mint a verebek.

Matt Field, aki 1839-ben utazott végig a Santa Fe útvonalon,

a következőket írta, miután megcsodált egy feltűnően szép, sár-

ga musztángcsődört: „Egy házi ló soha nem rendelkezhet azzal a

varázzsal és leírhatatlan vonzerővel, amely a szabadság glóriája-

18

Page 19: Monty Roberts - Shy Boy

ként ragyog... Ez a csődör szabad volt, és mi szerettük, mert azt

a szabadságot birtokolhatta, amelyre mi is annyira áhítoztunk.”

A nyugati vidékek benépesülése után a síkságon kerítések

jelentek meg, és a musztángok számára otthont jelentő, dús füvű

puszták attól kezdve tiltott területnek számítottak. A vadlócsapa-

tok a magasabban fekvő, zordabb vidékekre húzódtak. Azóta is

elkeseredett küzdelem folyik azok között, akik állattenyésztésre

vagy vadászatra akarják hasznosítani ezeket a területeket, és

azok között, akik minél több földet szeretnének az egyre zsugo-

rodó vadlócsapatok számára.

Shy Boy ősei már nagyon hosszú ideje a vesztes oldalon áll-

nak ebben a csatában. Az I. világháború idején a kormány több

mint egymillió vadlovat fogott be; sok százezer társuk pedig

a vágóhidakon végezte, és állati takarmánnyá dolgozták fel testü-

ket. Az sem volt ritka, hogy pusztán szórakozásból vadásztak rá -

juk. 1998 decemberében különösen kegyetlen mészárlás történt

a nevadai Virginia-hegység lábánál. Harmincnégy szabad musz-

tángot lőttek le, és a nyomokból egyértelmű volt a tettes szándé-

ka: azt akarta, hogy a lovak sokat szenvedjenek és lassan múlja-

nak ki. Ez a szörnyű tett világszerte a lapok címoldalára került.

A hírt Nyugaton a musztángokkal kapcsolatos vita mindkét olda-

lának képviselői megdöbbenéssel és felháborodással fogadták.

Valaki átlépett egy szent határt. „Olyan ez, mintha valaki a nem-

zeti lobogót gyalázta volna meg”, nyilatkozta egy nevadai nyo-

mozó.

20-21. oldal: A musztángoknak meghagyott vidék

zord terület, magasan a hegyek között, ahol a kegyetlenül

hideg telek és a gyér legelők még e szívós állatok

közül is sok áldozatot szednek

19

Page 20: Monty Roberts - Shy Boy
Page 21: Monty Roberts - Shy Boy
Page 22: Monty Roberts - Shy Boy

A musztáng bizonyos tekintetben Amerika lelkiismeretévé

vált. Mindaz, amit a lovakkal tettünk, hirtelen fontos tényező lett

az életünkben: a szakemberek már sokszor bizonyították, hogy

az állatokkal és az emberekkel szembeni kegyetlenkedések össze-

függenek.

Persze nem csodálkozhatunk azon, hogy az emberek így

éreznek a lovakkal kapcsolatban. Nincs még egy állat a történe-

lemben, amely ekkora hatással lett volna az ember életére: hábo-

rúinkban sok millió ló pusztult el, lovak vontatták át a telepesek

ekhós szekereit a földrészeken, szállították a postát, szántották

fel a földeket és szórakoztattak mozgásuk bámulatos eleganciájá-

val a lóversenypályákon és a bemutatóporondokon, s emellett

mindvégig hűséges társaink is voltak.

Shy Boy őseit négy évszázaddal ezelőtt a spanyol konkvisz-

tádorok hozták Észak-Amerikába. Ez bizonyos szempontból ha-

zatérést jelentett a lovak számára, ugyanis ezen állatok ősei az

Újvilágban fejlődtek ki 55 millió évvel ezelőtt; innen aztán egy

akkor még létező földszoroson át jutottak el Ázsiába és Európá-

ba. Amikor Kolumbusz partra szállt Észak-Amerikában, az ősho-

nos lovak már csaknem 15 000 éve kipusztultak onnan, melynek

okát még mindig nem sikerült egyértelműen kideríteni. De Shy

Boy ősei eközben az Óvilág minden részére eljutottak.

A spanyol lovasság, a konkvisztádorok, majd később a spa-

nyol telepesek által elveszített vagy elkergetett lovak voltak az

Egyesült Államok nyugati részének vad pusztaságait benépesítő

musztángok elődei. Szívós állatoknak kellett lenniük, hogy kibír-

ják a gyötrelmes, nyolchetes utat a Spanyolországból Amerikába

tartó hajók gyomrában. Az utazás akkoriban embert s állatot egy-

aránt próbára tevő cselekedet volt.

Egyesek úgy vélik, hogy az angolban „horse-latitudes”-nak,

- „lószélességeknek” - nevezett övezetek (az északi szélesség

harmincadik fokának, vagyis a Ráktérítőnek a környéke és a déli

22

Page 23: Monty Roberts - Shy Boy

szélesség harmincadik fokának, vagyis a Baktérítőnek a környé-

ke) azért kapták ezt a nevet, mert a hajókat itt gyakran szélcsend

fogadta, s amikor az ivóvíz hiányában a lovak szomjan pusztul-

tak, tetemeiket a tengerbe dobták. Az élő állatok tengeri szállí -

tásának nehézségei késztették a spanyolokat arra, hogy már

egészen korán lótenyésztő telepeket hozzanak létre Kubában.

Partot érés után a lovakat rögtön munkára fogták - elsősor-

ban mint katonalovakat. Feljegyezték, hogy Hernando Cortez

egyszer kijelentette: Isten után a lovaknak köszönheti győzelmeit.

A katonák lovaikkal együtt mászták meg a hegyeket, gázoltak át

a folyókon és mocsarakon, küzdötték át magukat a szinte átha-

tolhatatlan aljnövényzeten, és harcoltak az őslakosokkal. Ha azt

mondanánk, hogy ezek az emberek vasból voltak, akkor a lovai-

kat még a vasnál is erősebb anyagból kovácsolták volna.

Bernal Díaz del Castillo, aki 1519-ben elkísérte Cortezt, fel-

jegyezte az expedícióban részt vevő lovak színét: sárga, vöröses-

sárga, pettyes, szinte fekete, tarka, világos pej, aranypej, pej,

mahagónipej, barna és fekete.

Nagyon sok vita folyt arról, hogy pontosan mikor és hol

népesítették be újra a lovak a nagy síkságot és az észak-amerikai

sivatagos fennsíkokat. Egy 1841-es feljegyzésben már említést

tesznek arról, hogy lovak élnek az idahói Nagy-medence környé-

kén. A neves felfedező, John Charles Fremont 1843-as naplójában

megemlíti, hogy lónyomokat találtak a nevadai Pyramid-tó part-

ján. Az őslakosok pedig elég sokat tudtak a lovakról ahhoz, hogy

ellopják az expedícióban részt vevő Kit Carson hátasát.

Az 1800-as években már megkezdték a vadlovak befogását,

24-25. oldal: Vadlovak a naplementében.

A szabadon vágtató lovak látványa még ma is

nagy hatással van az emberre.

23

Page 24: Monty Roberts - Shy Boy
Page 25: Monty Roberts - Shy Boy
Page 26: Monty Roberts - Shy Boy

hogy aztán a betört állatokat a gazdaságokban fogják munkára.

A lovakkal és marhákkal végzett tevékenység fogásait a cowbo-

yok a spanyoloktól tanulták, akik viszont a Spanyolország jelen-

tős részét sokáig elfoglaló móroktól vették át nagyszerű lovastu-

dományukat.

Az Amerika nyugati vidékein élő cowboyok aztán saját szük-

ségleteiknek megfelelően módosították a spanyol lovaglási stílust:

a lábuk előbbre került, és a hagyományos spanyol nyergen is sokat

változtattak. Ennek az volt a célja, hogy a lovas előrébb, a ló erős

vállán üljön. Ennek eredményeként a ló jóval mozgékonyabb lett,

ami főként az egyenetlen terepen és a hegyvidékeken volt fontos.

A cowboyoknak arra is megoldást kellett találniuk, hogyan

irányíthatják fél kézzel a lovukat, mivel a másik kezükre a lasszó

kezeléséhez volt szükségük. Ezért szoktak át a nyakkantárazásra,

ami jelentősen eltér az angol lovaglási stílustól. Ez utóbbinál a lo-

vas két kézzel fogja a kantárt, és a zabla jobbra vagy balra való

húzásával irányítja az állatot. A nyakkantárazás lényegében lazán

tartott kantárt jelent: ha azt akarjuk, hogy a ló balra forduljon, egy-

szerűen hozzáérintjük a kantárt a nyaka jobb oldalához. A cow-

boyok a nyeregfő fölött tartották a kantárt, így a másik kezük sza-

bad maradt a lasszózáshoz. Ehhez persze olyan irányítási rendszert

kellett kialakítani, amely gyors, pontos és persze félkezes volt.

A kaliforniai ranchtulajdonosok spanyol lovasokat alkalmaz-

tak arra, hogy a lovakat betanítsák a marhatereléshez szükséges

fogásokra. Az így kiképzett lovak bámulatos mutatványokra vol-

tak képesek: teljes vágtából is megálltak egy pillanat alatt, meg-

fordították a kerítés mentén rohanó tinót, és ha kellett, akár

egyetlen tehenet is el tudtak különíteni a csordától, hogy lovasuk

aztán elvégezhesse a feladatát. A spanyol lovászok nehezebb és

bonyolultabb zablát használtak az egyszerű és kíméletes közön-

séges zablánál, s úgy tanították be az állatokat, hogy azok már a

legcsekélyebb jelzésre is azonnal reagáljanak.

26

Page 27: Monty Roberts - Shy Boy

A musztáng szó a spanyol mestengóból ered, ami elkóborolt

állatot jelent. Az első elkóborolt lovak aztán gyorsan visszavadul-

tak. A lovak különleges tulajdonsága az, hogy még a háziasított ál -

lat is gyorsan képes visszatérni legtisztább, természetes állapotá-

ba, s ugyanolyan vaddá válni, amilyenek évezredekkel ezelőtt az

ősei voltak. Egy megszelídített musztáng pedig, ha jó kezekbe ke-

rül, ugyanilyen gyorsan változhat tehetséges és hasznos hátaslóvá.

Ha a kormányok nem hoztak volna törvényeket a vadlovak

védelmére, Shy Boy népe mára akár teljesen eltűnhetett volna.

Az Egyesült Államok Kongresszusa 1971-ben törvényt fogadott el

a musztángok és a vadszamarak védelméről. A becslések szerint

az Egyesült Államok nyugati részén mintegy 30 000 szabad musz-

táng él; Kanadában is akad néhány elszigetelt, ám feltehetően

nem jelentős állomány.

Az amerikai kormány különböző hivatalait bízta meg azzal,

hogy megfelelő számú musztáng maradjon a szövetségi tulajdon-

ban lévő földeken. A feladatot végül a Bureau of Land Management

(BLM; Földkezelő Hivatal) kapta meg. Tizenhat államban mintegy

32 millió hektár terület került szigorú ellenőrzés alá abból a cél -

ból, hogy ott védelmet nyújtsanak ezeknek az állatoknak. A tör-

vény elfogadása előtt több levél érkezett a kongresszushoz a vad-

lovak sorsával kapcsolatban, mint az USA története során bármely

más kérdés esetében. Az egyik kongresszusi képviselő állítólag ti -

zennégyezer levelet kapott a szavazás előtti napokban. A musz-

tángok amerikaiak szívében elfoglalt helyét jól jelzi az a tény is,

hogy a törvényt ellenszavazat nélkül fogadták el.

Amióta az 1940-es évek végén először kerültem kapcsolatba

az amerikai musztángokkal, több százat tanítottam be közülük, a

szabadban és zárt karámokban egyaránt. Ugyanolyan nagyra be-

csülöm őket, mint bármelyik másik fajtát, amellyel valaha is dol-

gom akadt, beleértve a negyedes lovakat, az angol és arab telivé-

reket, a melegvérű lovakat (amelyek a telivérek és a hidegvérű

27

Page 28: Monty Roberts - Shy Boy

fajták keresztezéséből származnak), a legtöbb pónifajtát és né-

hány igavonó lovat is.

Az amerikai musztáng genetikailag igen változatossá vált,

ennek köszönheti szívósságát, rendkívüli intelligenciáját és a há-

ziasított fajták többségét gyakran felülmúló fizikai képességeit.

A musztángok élettani sajátosságaiknál fogva viszonylag könnyen

gyógyulnak a betegségekből és a sérülésekből; e tekintetben a

háziasított lovak jócskán elmaradnak tőlük. Ámde bármilyen vál-

tozatos is a musztáng genetikai felépítése, ügetés és könnyű vág-

ta közben megfigyelhető sajátos lépésmódja egyértelműen spa-

nyol és észak-afrikai eredetére utal. Az Észak-Afrikában élő ber-

ber lóhoz hasonlóan a musztáng is magasra emeli a lábát, és ki -

csit szétterpesztve mozgatja azt, mintha evezne vele.

A musztángok legtöbbje elképesztően szívós; ilyennek kel-

lett lenniük ahhoz, hogy életben maradhassanak a szabadban.

Az amerikai musztángok kitartása legendás. Hosszú napokon át,

akár reggeltől estig is hajlandók a hátukon vinni az embert - az

efféle önzetlenség igen ritka a háziasított lónál. Ha az ember so-

kat jár mezítláb, a talpán jócskán megkeményedik a bőr, és ugyan -

így a musztáng is a környezetének köszönheti patája vastag tal -

pát és falait. A köves, sziklás talajon való járás és futás eredmé-

nyeként a már eredendően is erős paták figyelemre méltóan ke-

ménnyé válnak. A musztáng genetikai őseinek tartott fajták, az

afrikai berber lovak és a spanyol andalúziai lovak is finom formá-

jú, igen erős patájukról híresek.

Az amerikai musztángot nemzeti kincsünkként kellene meg-

őriznünk, számukat állandóan figyelemmel kellene kísérni, hogy

együtt élhessenek a többi szabad állatfajjal azokon a területeken,

ahol ma is jelen vannak. Nem tudok olyan megoldást elképzelni,

amely jobban szolgálná az érdekeiket, mint azt, amelyet a BLM

ma is alkalmaz Amerika vad musztángcsapatainak megóvására.

Persze nem mindenki ért egyet abban, hogy mi a helyes po-

28

Page 29: Monty Roberts - Shy Boy

litika az amerikai vadlovak ügyében. Egyesek a legszívesebben az

utolsó szálig kiirtanák ezeket az állatokat, mások hagynák, hogy

szabadon kóboroljanak, és nem is próbálnák ellenőrzés alatt tar-

tani a létszámukat. Ám ha a musztángok száma túlzottan lecsök-

kenne, akkor fennállna a veszélye annak, hogy végképp eltűnnek;

másfelől pedig a rendelkezésre álló területek csak egy bizonyos

számú musztángot képesek megfelelő módon eltartani, így ha a

számuk ugrásszerűen megnőne, nem lenne elegendő élelem szá-

mukra. Én úgy látom, hogy most is az arany középút a legjobb

megoldás. A BLM egy örökbefogadási programot működtet,

amelynek révén magánszemélyek vadlovakhoz juthatnak. Ennek

kettős célja van: egyrészt segít a vadon élő musztángok számá-

nak állandó szinten tartásában, másrészt a musztángokat olyan

embereknek juttatja, akik jólbánnak velük.

Ami engem illet, egyetértek a BLM örökbefogadási program-

jának elvével, és nagyra becsülöm magát a hivatalt is, de úgy vé-

lem, hogy többet kellene tenniük a lovak örökbeadás előtti meg-

szelídítése érdekében. Az emberek nagy része nincs kellően fel-

készülve egy vadló otthoni ellátására. Ezért tehát az örökbefoga-

dási programon sok javítanivaló van.

A BLM nem mindig hozott helyes döntéseket, például nem

mindig döntenek jól, amikor választani kell, hogy mely musztán-

gokat ajánlják fel örökbefogadásra, és melyeket engedjenek visz-

sza a szabadba. De persze a hivatal kapacitása sem végtelen, és

nem szabad elfelejtenünk, hogy a BLM-nek számos helyes dönté-

se is volt. Egyes kisebb csoportok - bármilyen jó szándékúak vol-

tak is - olyan ötleteket vagy ügyeket karoltak fel, amelyek csak

tovább bonyolították a helyzetet. Én realista vagyok, és remélem,

30-31. oldal: Éberen figyelő vadlovak - valamennyien

a lehetséges veszélyforrásra összpontosítanak

29

Page 30: Monty Roberts - Shy Boy
Page 31: Monty Roberts - Shy Boy
Page 32: Monty Roberts - Shy Boy

mindig sikerül majd a józan eszemre hallgatnom, amikor a musz-

tángok szükségleteit kell megállapítanom.

A musztángok remekül tanítható és igen sokoldalú állatok.

Vitathatatlan, hogy megbízható társává válhatnak az embernek,

éveken át hűségesen szolgálhatják és szórakoztathatják. Ha

azonban nem bánnak velük megfelelően, akkor veszélyes, pusztí -

tó állatokká válhatnak - a musztángokat tiszteletben kell tartani.

Ha az ember valamilyen vad állattal akar foglalkozni, akkor nélkü-

lözhetetlen némi hozzáértés.

Viszont ha sikerül megfelelő módon megérteni a vadlovakat

- nagyon fontos, hogy ez a megértés az erőszakmentességen ala-

puljon -, az állat gyakran nagyszerű társsá válik. A természetes

körülmények közt nevelkedett musztángok rendkívül éleselméjűek.

Ez a házi lovakat csak ritkán jellemzi. A legrátermettebbek túlélé-

sének törvénye már fiatalon szelektálja a csapatból azokat az állato-

kat, amelyek társaiknál lassabban gondolkoznak. Az értelmes, ifjú

túlélők szellemi képességei aztán a családi csoporton belül csi-

szolódnak tovább - e lovak számára a közösség adja a felsőfokú

oktatást.

A szabad természetben a musztángok kénytelenek szembe-

nézni az élet nehézségeivel, például hogy időnként pumák vagy

prérifarkasok támadnak rájuk, máskor eltévedt vagy éppen jól

célzott puskagolyók süvítenek feléjük, s az ólom egész hátralévő

életükben örök mementóként ott marad izmaikba ágyazódva.

Mivel ilyen zord, sőt olykor könyörtelen környezetben kell felnő-

niük, a vadlovak kénytelenek gyorsan tanulni, máskülönben biz-

tos pusztulás vár rájuk.

A musztángok figyelmét semmi sem kerüli el. Vagy fél kilo-

méteres körzeten belül a legapróbb mozdulatot is észreveszik,

még az olyan aprócska változásokat is, amelyekre háziasított faj -

társaik ügyet sem vetnének. Részletekre fordított figyelmük nagy

32

Page 33: Monty Roberts - Shy Boy

előnyt jelenthet vagy nagy veszélyt, attól függően, hogy a velük

foglalkozó ember mennyire ért a musztángokhoz.

Nemrégiben egy kaliforniai hegytetőn pihentem, három má-

sik férfi és négy ló társaságában. Kényelmesen üldögéltünk, a

ranch tulajdonosára vártunk, amikor az egyik ló felkapta a fejét,

áthelyezte teste súlypontját, és figyelmét egy távoli pontra össz-

pontosította. Mint megtudtam, ez az állat jól képzett musztáng

volt, amely sokszor vett már részt marhatereléseken is.

Feszülten állt, miközben a többi ló a hátsó lábát pihentette,

leengedte az alsó ajkát vagy lógatta a fülét. Három társam sem-

mit sem vett észre, én azonban meresztgetni kezdtem a szeme-

met arrafelé, amerre a musztáng figyelt. Néhány perc múlva az-

tán észrevettem három tehenet, amelyek tőlünk legalább másfél

kilométernyire bukkantak elő a domboldal bozótosából. Úgy

éreztem, akár az egész délutánt eltölthettük volna itt anélkül,

hogy a többi ló felfigyelt volna a marhákra.

A musztángok csodás munkatársainkká válhatnak, ha megtanul-

juk megérteni őket, és tisztelettel bánunk velük, amikor a vadon-

ból az emberek közé visszük őket.

Pontosan ez volt a célom azon a hideg, párás éjjelen is a

Cuyama-völgyben - azon az éjjelen, amikor elnyertem Shy Boy bi-

zalmát.

33

Page 34: Monty Roberts - Shy Boy

34

Page 35: Monty Roberts - Shy Boy

2 T A N Í T Ó I M , A M U S Z T Á N G O K

Csak egy fiú voltam, aki a lovak nyelvét

igyekezett megtanulni a sivatagban.

Azon az éjszakán, a völgyben, miközben Shy Boy nyomában lova-

goltam, úgy éreztem, rokoni kötelékek fűznek össze - még ha

nem is vele magával, de a fajtájával általában. Múltunk bizonyos

értelemben azonos volt: közös és sötét. Azokat az őseit, akiknek

a század első felében sikerült megmenekülniük a vágóhídi be-

gyűjtők kocsijai elől, katonalónak vagy munkáslónak fogták be,

de ehhez előbb kegyetlen módszereket alkalmazva betörték

őket. Ez a fajta kegyetlenség nem volt ismeretlen a számomra, hi-

szen tanúja és olykor szenvedő alanya is voltam.

Azt is mondhatnám, hogy gyakorlatilag lóháton születtem.

Attól a naptól kezdve, hogy képes voltam megtartani a fejemet,

hosszú órákat töltöttem anyám előtt, a nyeregben. Figyeltem az

Két, egymást tisztogató musztáng. A kölcsönös tisztogatás

részben udvariassági gesztus, részben az állatok közötti

kommunikációt szolgálja

35

Page 36: Monty Roberts - Shy Boy

állatok nyakának ütemes mozgását, előre-hátra fickándozó fülü-

ket. Első lovastrófeámat négyéves koromban szereztem.

Családom egy lovakkal foglalkozó létesítményt vezetett a ka-

liforniai Salinasban, ahol naponta több száz lóval kellett foglalkoz-

nunk. Tizenegy éves koromtól kezdve reggelente, az iskola előtt

huszonkét állást kellett kitakarítanom. Apám a versenyeken szer-

zett korai hírnevem alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy én

leszek az, aki a Roberts nevet az egész lovasvilágban híressé teszi.

Csakhogy volt egy nagy gondom. Láttam, miként töri be

apám a lovakat, és visszataszítónak találtam az általa alkalma-

zott hagyományos módszerek erőszakosságát. Figyeltem, ahogy

egymástól egyenlő távolságban, egyszerre hat lovat köt ki egy

karámban az ott földbe vert cölöpökhöz. Ezután felkötötte egyik

hátsó lábukat, hogy ne tudjanak mozogni, majd szándékosan ri -

ogatni kezdte őket egy, a tomporukra dobott, nehezékkel meg-

töltött zsákkal. A lovak természetesen ellenálltak.

Apám úgy vélte, hogy amikor a lovak tökéletesen behódol-

nak, és nem dacolnak, bármit tesz is velük, akkor sikerült betör-

nie őket. Ez általában négy-hat hétig tartott.

A „betörés” szó egyébként nagyon helyénvaló. A lovakat ret-

tenetes megrázkódtatások sora érte, és csakis félelmükben voltak

hajlandók együttműködni. Soha nem bocsátották meg az elszen-

vedett fájdalmat, és soha nem létesítettek valódi - az érzelmi

szükségleteken, a szereteten vagy más hasonló indítékon alapuló

- kapcsolatot az emberekkel. Ez egyszerűen zsarnokság volt.

Egészen kicsi koromtól kezdve elborzasztott ez a látvány.

Ámde ez az ember az apám is volt, a csodált és elismert lo-

vas. Ő csak azt tette, amit akkoriban mindenki más is; sok helyen

még ma is ilyen módszereket alkalmaznak - több helyen, mint

hinnénk.

36

Page 37: Monty Roberts - Shy Boy

Volt azonban a lovakkal szembeni kegyetlenségen kívül még

valami, ami végleg szembefordított apámmal: az, hogy velem

szemben is kegyetlen volt. Egyszer úgy megvert lánccal, hogy

kórházba kerültem, és anyám könyörögte ki, hogy mondjam azt,

baleset történt. Megígérte, beszél majd az apámmal, hogy ilyen

többé ne forduljon elő. Én viszont megtanultam félni apámtól, és

soha nem tudtam megérteni azon vágyát, hogy a közelében lévő-

ket behódolásra késztesse és megalázza, akár állatokról, akár

emberekről van szó.

Ebben az időben jöttem rá, hogy különös vonzódást érzek a

lovak iránt. Bármeddig el tudtam nézegetni őket: azzal, hogy tét -

lenül figyeltem és hagytam, hogy természetes módon viselkedje-

nek, apránként megértettem, hogyan kommunikálnak egymással.

Először 1948-ban utaztam Nevadába. Tizenhárom és tizen-

hét éves korom között hosszú időt töltöttem a Battle-hegytől

délre húzódó magashegyi legelőkön. Teljesen egyedül követtem

és figyeltem a musztángcsapatokat, amelyek előttem talán soha

nem is találkoztak emberrel. A nevadai Tonopah - Shy Boy szülő-

helye - alig néhány száz mérfölddel délebbre volt innen.

Vágyam, hogy megértsem a lovakat és képes legyek kommu-

nikálni velük, nagyon mélyről fakadt, de ebben az időszakban

még inkább az ösztöneim vezéreltek, semmint a tudatom. Énem

egyik része szinte teljesen azonosult velük, és erős belső kényszert

éreztem arra, hogy megértsem, mit is jelent a lovak testbeszéde.

38-39. oldal: E musztángok csillogó szőre

arról tanúskodik, hogy egészségesek, de mivel a vadlovak

rendelkezésére álló területek korlátozottak,

számukat folyamatosan ellenőrzés alatt kell tartani

37

Page 38: Monty Roberts - Shy Boy
Page 39: Monty Roberts - Shy Boy
Page 40: Monty Roberts - Shy Boy

Ma már nagyon hálás vagyok azért, hogy hallgattam az ösztöne-

imre: úgy tekintek vissza a sivatagban eltöltött időre, mint nevel-

tetésem fontos részére és tizenéves korom egyik legcsodálato-

sabb élményére.

Már e zsenge koromban is egy olyan csoport tagjaként utaz-

tam Nevadába, amelyet a Salinasi Rodeó Szövetség küldött oda,

hogy az évenkénti rodeóverseny egyik számához, a vadlóverseny-

hez musztángokat fogjon be. A vadlóverseny afféle „szabad bu-

nyó" volt, amelyben háromfős csapatok igyekeztek megnyergel-

ni, felszerszámozni és megülni egy vadlovat. A verseny után a lo-

vakat elárverezték.

Ezeken az évenkénti musztángbefogásokon - az elsőt 1950-

ben szervezték - hosszú órákon át figyeltem a vadon élő csapato-

kat, és a látvány annyira lenyűgözött, hogy néha arról is elfeledkez-

tem, miért vagyok ott. Különösen nagy hatást gyakorolt rám a matri-

archa. Rájöttem, hogy a csődör feladata a nőstények és a csikók

megvédése, a csapat igazi vezetője azonban a domináns nőstény:

ő hozza meg a mindennapos döntéseket arról, hol legeljenek és

hol igyanak. A matriarchának megvan a maga jól bevált módszere

az antiszociális viselkedés leszerelésére. Ha egy ló megsérti a szabá-

lyokat, azt elkergeti a csapattól, és a bűnös csak akkor térhet visz-

sza, amikor a domináns nőstény enyhít addigi szigorú elutasításán.

Az „előrenyomulás és visszavonulás” elve szerint, ha egy bi-

zonyos időn át egy adott irányban hajszolunk egy vadlócsapatot,

aztán egyszer csak hátat fordítunk nekik, és az ellentétes irány-

ban kezdünk haladni, akkor természetes hajlamaiknak engedel-

meskedve követni fognak bennünket. Amerika őslakói ezt hasz-

nálták ki arra, hogy vadlócsapatokat fogjanak be. Először leg-

alább egy napon át hajtottak maguk előtt egy musztángcsapatot,

s ahol elhaladtak, a társaik egy kulcslyukra emlékeztető alakú,

majdnem fél kilométer hosszú karámot építettek drótokból, póz-

nákból és szúrós bokrokból.

40

Page 41: Monty Roberts - Shy Boy

Amikor az indiánok abbahagyták a csapat kergetését, az ál-

latok megfordultak, és követni kezdték őket. Ekkor néhány lovas

a hátukba került, és immár a csapda felé kezdte terelni a csapa-

tot. Előrenyomulás és visszavonulás.

Aztán az agyamban valahogy összekapcsolódott ez az elv és

a matriarcha viselkedése.

Ha egy serdülő ló helytelenül viselkedik - például beleharap

egy idősebb társa tomporába, esetleg rugdosni vagy fölényesked-

ni kezd -, akkor a vezető nősténynek kell helyre tennie. Ilyenkor

szembefordul a bűnössel, és kíméletlenül elkergeti.

A szabálysértő természetesen megijed ettől. Ha valakit kita-

szítanak a csapatból, az olyan, mintha halálra ítélnék, hiszen a

pusztaságban számos ragadozó les zsákmányra. Gyakran előfor-

dul, hogy egy-egy idősebb ló, amely inkább már csak terhére van

a csapatnak, otthagyja társait, és magányos bolyongásra indul.

Az öreg ló vállalja ezt az önkéntes halált.

Amikor a serdülő ló ráébred, milyen nagy bajba került, rög-

tön könyörögni kezd, hogy fogadják vissza. Jól felismerhető jel-

zést ad, amellyel részben a matriarcha bocsánatáért esedezik,

részben pedig közli, hogy hajlandó engedelmeskedni. Ez a jelzés

a „nyalogatás és rágcsálás”, az alárendelt ló jellegzetes szájmoz-

gása, amellyel élelmet kunyerál felettesétől. A behódolás másik

jele az, hogy a fejét szinte a földig ereszti.

Amikor a bűnös eljut idáig, a matriarcha végre reagál kéré-

sére. Addig szembefordul a másikkal, és teste szinte nyílként mu-

tat felé, ám ekkor változtat a testhelyzetén. Megfordul, az oldalát

mutatja, változtat a testtartásán, és már nem néz a szabálysértő

szemébe. Ezekkel a jelzésekkel adja tudtára a másiknak, hogy

megbocsát neki, és most már visszatérhet társai közé.

41

Page 42: Monty Roberts - Shy Boy

Ma már tudom, hogy ezt a testbeszédet a világ összes lova ismeri,

hiszen ennek kódját a génjeik hordozzák.

Akkoriban azonban csak egy fiú voltam, aki a lovak nyelvét igye-

kezett megtanulni a sivatagban. Nyelvüknek az Equus nevet ad-

tam, és lassacskán megtanultam, hogyan használhatom. Rájöt-

tem, hogy képes vagyok kommunikálni a lovakkal, bármilyen va-

dak legyenek is.

E nyelvet használva rá tudtam venni a vadlovakat arra, hogy

úgy kövessenek, mintha én lennék a matriarcha. A lépések és

mozdulatok - a kommunikációs folyamat állomásai - mérhetők és

ismételhetők voltak, és a ló reakcióit is ki lehetett számítani. Azt

csak jóval később tudtam meg, hogy az általam kialakított mód-

szer a legalaposabb állatviselkedés-tani vizsgálatokban is megállja

a helyét. Olyan nyelv volt ez, amelyet fel lehetett használni a ló és

az ember kommunikációjában.

Megtanultam odafigyelni arra, amit a lovak mondanak.

Később egy salinasi körkarámban a vadlóversenyre befogott

musztángokkal is ugyanilyen kísérleteket végeztem.

De elméletemet először Nevada sivatagos fennsíkján tettem

próbára, ahol se közel, se távol nem volt más ember vagy kerítés.

Arra vágytam, hogy együtt legyek a musztángokkal, hogy megért-

sem őket, tanuljak tőlük, s e vágy révén olyasmit tanultam, ami

messze meghaladta addigi tudásomat.

A tudásom korlátozott volt, hiszen még csak gyerek voltam.

Mindazonáltal sok időt töltöttem egy bizonyos musztánggal, és

sikerült rávennem, hogy ne meneküljön előlem, hanem visszatér-

jen hozzám. Huszonnégy óra elteltével a kis ló már hűségesen

követett. Amerika legvadabb lovainak egyike gyakorlatilag arra

kért, hogy legyünk barátok.

42

Vad musztáng bogáncsokkal az üstökében

Page 43: Monty Roberts - Shy Boy
Page 44: Monty Roberts - Shy Boy

Gyorsan félbeszakítottam a kísérletet, és visszasiettem a

befogócsapat központjául szolgáló Campbell-ranchra - amely

Nevada állam középső részén, Eureka közelében áll -, hogy min-

denkinek elmondjam, mit értem el. Biztos voltam abban, hogy

a tapasztaltabb lovasok örömmel fogadják majd elképzelései-

met, és maguk is megpróbálkoznak a módszer alkalmazásával.

Meg voltam győződve róla, hogy ez a megközelítés gyorsan el-

terjed, és forradalmasítani fogja a lovakkal való bánásmódunkat.

Ma már belátom, hogy szavaim csak egy túlzottan gazdag kép-

zeletű ifjonc meséjének tűnhettek - és persze kinevettek.

Miután a befogott musztángokkal hazatértünk Salinasba,

apám és a barátai is mulatságosnak találták állításaimat. Ha csak

megemlítette valaki, máris a combjukat csapkodták nevettükben.

Mivel nem felejtettem el apám gyakori erőszakos dühkitöréseit,

inkább csendben maradtam.

Amikor a rá következő évben, 1951-ben ismét megenged-

ték, hogy részt vegyek a rodeóra szánt musztángok befogásában,

azzal a céllal tértem vissza a sivatagos fennsíkra, hogy mindent

elkövetek előző évi eredményeim igazolására.

Ez alkalommal egy hímet szemeltem ki, egy három-négy esz-

tendős, mozgékony, egészséges és értelmes jószágot. Huszonnégy

órán belül sikerült elérnem, hogy a musztáng kérésre visszatért

hozzám. Pusztán azzal, hogy testemet pontosan a lovaméhoz iga-

zítottam - egyenesen előrenéztem, a vállam és a csípőm tengelye

párhuzamos volt a hátasoméval -, meg tudtam állítani a musztán-

got, és rá tudtam venni, hogy kövessen. Ez alkalommal olyan közel

engedett magához, hogy megsimogathattam. Hihetetlen élmény

volt a nyeregből kihajolva megérinteni ezt a vadon élő állatot.

A vadló úgy döntött, hogy nem jelentek veszélyt rá. Olyan

volt, mintha csak egy családtagja lettem volna, aki a nyaka felső

oldalát vakargatja. Kötelet csúsztattam a nyakára, és tanítani

kezdtem arra, hogy mellettem haladjon, miközben lovagolok.

44

Page 45: Monty Roberts - Shy Boy

Nem is ellenkezett különösebben; nyilván úgy gondolta, hogy egy

csapatba tartozunk.

Fogtam egy hevedert - amellyel a lovakat a nyereg érzésé-

hez szoktatják és a hátára tettem. Mivel nem akartam megkoc-

káztatni, hogy a hasa alatt átbújva kapjam el a szíj másik végét,

egy drótkampóval húztam át a hevedert a hasa alatt, hogy szabá-

lyosan felcsatolhassam rá.

Miközben ezt csináltam, szinte végig visszatartottam a lé-

legzetemet. Igazi vad vidéken jártam, és bár az életemet koc-

káztattam, mégis a világ legtermészetesebb dolgának tűnt,

hogy magam vagyok a végtelen sivatagban egy musztánggal.

Nem bokkolt. Egy kicsit idegesen viselkedett, de nem

bokkolt. Megkértem, hogy fogadja el a zablát - és megtette. Ké-

sőbb egy vadnyugati nyerget is feltettem rá. Néhányszor azért

megpróbálta ledobni magáról a hátán lévő súlyt és az oldalának

ütődő kengyelt.

De ez sem okozott számára nagy megrázkódtatást, és nem *

is ijesztette meg túlságosan. Aznap elég sok új dologra sikerült

rávennem, de éreztem, hogy nem leszek képes meglovagolni,

amíg még jobban meg nem nyugszik, viszont ha ledob a hátáról

és beverem a fejem a talajon szerteszét heverő kövek valamelyi-

kébe, nem tudom, mikor találna rám valaki.

A kísérlet sikeres volt, ezért úgy döntöttem, hogy aznapra

ennyi elég is lesz. Levettem róla a szerszámokat, és szabadon en-

gedtem. Alig tudtam elhinni, hogy sikerült ilyen szoros személyes

kapcsolatba kerülnöm egy vadlóval. De nem volt senki, aki tanúja

lett volna a történteknek, pedig én már alig vártam, hogy elbüsz-

kélkedhessek az eredményeimmel.

A Campbell-ranchra visszatérve rögtön elmeséltem az ott

dolgozó lovászoknak, hogy mit sikerült elérnem, és az apámhoz

hasonlóan ők is kinevettek. Csak egy taknyos kölyköt láttak ben-

nem, aki az egész történetet kitalálta, részben túlzott lelkesedé-

45

Page 46: Monty Roberts - Shy Boy

sétől hajtva, részben pedig azért, hogy a valóságosnál jobb képet

fessen önnön képességeiről.

Elhatároztam, hogy a következő évben, 1952-ben ismét visz-

szatérek. Ez alkalommal egy-két nappal több időt szánok majd a

munkára, hátha akkor sikerül a musztáng hátán visszalovagolnom

a ranchra. Azt gondoltam, ha ez sikerülne, senki sem vonhatná

többé kétségbe a szavaimat.

Közben titokban odahaza is elkezdtem alkalmazni ezt az újon-

nan kifejlesztett módszert, amelyet később „csatlakozásának nevez-

tem el; így „indítottam” el a musztángokat, azaz ezzel a módszerrel

szoktattam hozzá őket a zablához, a nyereghez, a kantárhoz és a

lovashoz. A rodeó után vagy száz állat került eladósorba, és a fivé-

remmel úgy döntöttünk, kicsit megnöveljük az értéküket azzal,

hogy elvégezzük az alapvető iskoláztatásukat. Ő a hagyományos

betörést alkalmazta a neki jutó állatoknál, én viszont a csatlako-

zással próbálkoztam. A lovak nagy számára való tekintettel már

ekkor elkezdtem tovább finomítani a módszeremet, és rájöttem,

hogy az új eljárás sokkal gyorsabb, mint amit addig alkalmaztam.

A következő évben már jóval felkészültebben vágtam neki a

munkának. Ekkor már sokkal jobban tudtam, mit is csinálok, és

elegendő időt hagytam magamnak a célom - a szabad természet-

ben való csatlakozás - elérésére, majd a vadló felnyergelésére,

felszerszámozására és meglovagolására.

Az egyik musztángcsapatból kiszemeltem magamnak egy

erős, pej csődört. Talán négy-öt éves lehetett, és sok tekintetben

hasonlított az andalúziai lovakhoz: a mellső lába erőteljesen moz-

gott, a csüdjén szőrcsomók nőttek, a nyaka és a válla kifejezetten

izmos volt. Nagy, fekete szemében sajátos tűz égett - egy tapasz-

talt lovas azt mondta volna, hogy értelmes szemei voltak. Az egész

megjelenését roppant vonzónak találtam.

Elkülönítettem a társaitól, és így még jobban megfigyelhet-

tem: fenséges látványt nyújtott. A nyakát ívbe hajlította, az orrát

46

Page 47: Monty Roberts - Shy Boy

felemelte, farkát pedig olyan magasan tartotta, hogy szőre a tom-

porára borult. Olyan hosszú volt a farka, hogy fekete fátyolként

borította a hátsó felét, le egészen a csánkjáig. Elvágtatott előlem,

én pedig követtem.

Hamar feltűnt, hogy rövid, erőteljes léptekkel vágtat, s moz-

dulatai egészen más jellegűek, mint a telivéreké. Ahogy követtem,

és különböző irányokban terelgettem - de mindig egyre távolabb

a csapattól -, lassan megszoktuk egymást. Tudtam, melyek azok

a jelek, amelyeket várnom kell: a nyalogatás és a rágcsálás, a talajig

horgasztott fej. Az otthoni körkarámban szerzett tapasztalataim

alapján már sokkal pontosabban tudtam értelmezni Equus nyelvét.

Jóval gyorsabb is voltam, mint korábban. Huszonnégy óra

sem kellett ahhoz, hogy kötelet tudjak vetni a nyakára, és elkezd-

jem vezetgetni. Kicsit ijedős volt, de nagyon igyekezett a kedvem-

ben járni. Amikor eljutottam odáig, hogy futószárat próbáltam

a tomporára dobni, kirúgott felém. A futószár mintegy 9 méter

hosszú lapos kötél, a leginkább egy hosszú kantárra emlékeztet.

Az idomár két ilyen kötelet erősít a ló fejéhez, majd azokat átve-

zeti a két kengyelen, s a másik végüket a kezében tartja. Ezzel a

módszerrel tudja megtanítani a lónak az irányítás alapvető fogá-

sait, a jobbra és balra fordulást, valamint a hátrálást.

Valahányszor a musztáng kirúgott, mindig azt suttogtam

magamban: „Hey, buster!” „Hé, hapsikám!” Ettől kezdve a lovat

Busternek hívtam.

Miután iskoláztattam egy darabig, hogy hozzászokjon a fu-

tószárhoz, látni lehetett rajta, hogy úgy dönt: abbahagyja a rug-

dosást. Ekkor megdörgöltem a csípőjét, hogy ezzel fejezzem ki,

helyeslem a döntését. A hevedert nagyjából a huszonnegyedik

óra táján tettem fel rá, és egyáltalán nem bokkolt. A harmincadik

óra táján már felszerszámozva és felnyergelve vezetgettem. A ken-

gyel miatt megint kirúgott néhányszor, de nem bokkolt, csak né-

hányszor felgörbítette a hátát.

47

Page 48: Monty Roberts - Shy Boy

A harmadik nap délutánján egyik lábamat a kengyelbe he-

lyeztem, és ránehezedtem. Buster körözni kezdett, és úgy tűnt,

itt a remek alkalom arra, hogy átvessem a hátán a másik lábamat

is, és felüljek rá.

Előbb azonban tettem néhány óvintézkedést. Otthonról ho-

zott lovamon lovagolva kerestem egy kevésbé köves területet

- hátha a musztáng mégis ledob a hátáról. Egy nyolcméteres kö-

telet kötőfékként erősítettem fel Busterre, a maradékot pedig

feltekerve az övembe dugtam, hogy ha ledob, akkor is legyen le-

hetőségem a megállítására.

A negyedik nap délelőttjén aztán meglovagoltam. Itt nem

volt körkarám, sem kerítés, ami korlátozta volna a mozgásban,

mégis hagyta, hogy lábamat a kengyelbe helyezzem, és felüljek a

hátára. Aprócska pontok voltunk a hatalmas sivatagban, én mégis

úgy éreztem, hogy az egész világmindenség körülöttünk forog.

Szinte az egész délutánt azzal töltöttem, hogy Busteren lo-

vagoltam. Egyszerre mindig csak néhány percet töltöttem a há-

tán, és ügyeltem rá, hogy hol a jobb, hol pedig a bal oldalán száll -

jak fel és le, hogy semmi se okozzon meglepetést a számára,

semmi se adjon okot a bokkolásra. Ahhoz is hozzászoktattam,

hogy vezetnie kell a lovaimat, mivel úgy terveztem, hogy vissza-

viszem a jó harminc kilométerre lévő Campbell-ranchra, így az

ott dolgozó jó néhány cowboy saját szemével láthatja majd, hogy

a sikereimről szóló történeteket nem csupán én találtam ki.

Az út nagy részét az egyik lovam hátán tettem meg, hogy

Buster pihenhessen. Aztán a ranchtól vagy három kilométerre át-

ültem a musztángra, és bevallom, nagyon izgatott voltam. Üge-

A tél néha még a világ legszívósabb lovainak tartott

musztángokat is megviseli. Ez a két ló azonban jól felkészült

a hidegre - erről tanúskodik vastag szőrzetük.

48

Page 49: Monty Roberts - Shy Boy
Page 50: Monty Roberts - Shy Boy

tésben haladtunk, és mérhetetlen büszkeség töltött el, amikor

Buster úgy lovagolt be a ranchra, mintha egész életében ezt csi -

nálta volna.

A cowboyok egy csoportja borjúkat kezelt egy karámban, má-

sok a csűr mellett bíbelődtek egy generátor motorjával, néhányan

pedig éppen ekkor léptek ki a barakkból, ahol a szállásuk volt. Vé-

gignéztek rajtunk, és megkérdezték: - Hát ez meg mi?

Amikor elmondtam nekik, mi történt, arra számítottam,

hogy arckifejezésük megváltozik, és elárasztanak a kérdéseikkel.

Ehelyett azonban csak kétkedést tapasztaltam.

- Biztosan kivittél egy már betört lovat, és most azt hozod

vissza nekünk - mondta az egyik cowboy.

- Nézzék csak meg a patáját! - érveltem. - Még soha nem

volt rajta patkó. Nyilvánvaló, hogy ez egy igazi musztáng!

- Azt látom, hogy sok időt töltött odakinn - felelte a férfi -,

de csak szerencséd volt, hogy egy olyan példányt találtál, ame-

lyikkel már foglalkozott valaki.

A jó kedvem egy csapásra elpárolgott. Haragot éreztem és

bosszúságot. Idegfeszítő négy napot töltöttem odakinn a sivatag -

ban, és olyasmit sikerült elérnem, amit én óriási áttörésnek érez-

tem a lovakkal való viszonyunkban. Amikor hazatértünk Salinasba,

két-három cowboy elmesélte másoknak, hogy láttak egy musztáng

hátán lovagolni, s én magam is beszéltem róla. De senki sem akar-

ta elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet. A csatlakozás módszerét

ugyan ezután is használtam, de a sivatagos fennsíkon történteket

emlékezetem legtávolabbi zugába száműztem.

Vagy negyven évvel később a vad musztáng megszelídítésének

ötlete olyan módon bukkant újra elő, amire álmomban sem gon-

doltam volna. 1996 őszén Londonban jártam - azért voltam

Nagy-Britanniában, hogy egy országos körút során az ottani kö-

50

Page 51: Monty Roberts - Shy Boy

zönséget is megismertessem a csatlakozás módszerével. Ekkor

kerestek meg a BBC vezetői, akik már korábban is készítettek

egy dokumentumfilmet a munkámról. A film eléggé sikeresnek

bizonyult, és most arról beszélgettünk, milyen más témákon dol-

gozhatnánk együtt.

Londonban a White City nevű, hatalmas, fehér márványépü-

letben találkoztunk. Ez az épület olyan, mint valami önálló közös-

ség, ahol a televíziós műsorokkal kapcsolatos döntések születnek.

- Szóval, mi következzen? - kérdezte valaki. - Tudunk újabb

filmet készíteni? Vannak új ötletei?

Egy darabig tétováztam, mert az ötletem egyáltalán nem

volt jelentéktelennek nevezhető. De aztán belevágtam.

- Nos, van valami, amit mindig is szerettem volna megismé-

telni - kezdtem.

Türelmesen vártak.

- Tizenhét éves koromban sikerült megcsinálnom a csatla-

kozást egy vad musztánggal, a szabad természetben.

Szavaimat csend fogadta.

- Arra gondoltam - folytattam -, hogy megismételném ezt,

hogy próbára teszem a csatlakozás elvét odakinn, a szabadban,

ahol nincs körkarám, és ahol a ló egy teljesen vad musztáng len-

ne. Egyszer már megcsináltam ezt, és azt hiszem, ma is képes len-

nék rá.

- Miért gondolja, hogy minden úgy fog történni, ahogyan

maga szeretné? - kérdezték.

Elmagyaráztam, hogy a csatlakozás elvét a nevadai sivatagos

fennsíkokon természetes körülmények között élő, az emberrel

semmiféle kapcsolatban nem álló musztángoktól lestem el. An-

nak, ami a világ különböző pontjain, a nézőktől körülvett körka-

rámban mindig sikerül, ott is be kell válnia, ahol az egész mód-

szert megtanultam.

Úgy tűnt, hogy a BBC-t érdekli az ötlet, de nem kötelezték

51

Page 52: Monty Roberts - Shy Boy

el magukat a film mellett. Ez persze érthető is volt. Egy egészen

más, az övékétől teljesen különböző világról volt szó. Óriási koc-

kázatot kellett volna vállalniuk: ott voltak például az utazással, a

stábbal, a rendezővel és a felszerelésekkel kapcsolatos óriási

költségek, és egy sor egyéb nehézség is. És ha az időjárás, egy kí-

gyómarás, egy baleset vagy egyszerűen a kudarc miatt nem sike-

rül az, amit terveztem, akkor ők egy rakás pénzt dobtak ki a

semmiért. Új területre kellett merészkedniük, és az összes ezzel

járó anyagi kockázatot is nekik kellett viselniük.

Szinte biztos voltam benne, hogy elutasítják az ötletet. De

emlékszem, hogy amikor visszanéztem az épületre, arra gondol-

tam, milyen óriási változást idézhetne elő a lovakkal való bánás-

módban az, ha a BBC valami csoda folytán vállalná a film elkészí -

tését, bemutatná a történetemet és a módszeremet. Csak álltam

ott, és rengeteg gondolat kavargott a fejemben. Vajon valóban

képes lennék erre? Hatvankét éves lévén a fizikai képességeim

már nem voltak a régiek, más téren viszont jóval többet tudtam.

Igyekeztem mérlegelni a különbségeket. Tizenéves koromban

makkegészséges, ügyes és erős fiú voltam, viszont nem volt ele-

gendő tapasztalatom a lovak szelídítésében. Most jóval öregebb

voltam, jó néhány törött csonttal a testemben, viszont sokat nyo-

mott a latban az, hogy egész életemben lovakkal dolgoztam.

Felvetettem tehát a dokumentumfilm gondolatát, de mivel a

megvalósítása már nem tőlem függött, nem is rágódtam túl sokat

rajta.

Amikor 1997 januárjában hazaértem kaliforniai otthonomba, a

Flag Is Up farmra, egy üzenet várt a BBC-től. Ha hajlandó vagyok

belevágni, ők is hajlandók vállalni a kockázatot.

Shy Boy, jövök!

52

Page 53: Monty Roberts - Shy Boy

3 S H Y B O Y Á R N Y É K Á B A N

Már harminchat órát töltöttem álmatlanul a nyeregben, és életem

egyik legmegerőltetőbb lovaglása állt mögöttem - teljesen kimerültem.

Az első nehézséget az jelentette, miként férjek hozzá Shy Boy-

hoz. A musztáng ma már nemzeti örökségünk része és veszélyez-

tetett fajnak számít.

Ennek következtében - és nagyon helyesen - a musztángo-

kat szövetségi törvények védelmezik. A kongresszus által hozott

rendelet tiltja, hogy bárki bármilyen módon beleavatkozzon az

életükbe. A BLM fennhatósága alá tartoznak, és törvénybe ütkö-

ző cselekedet engedély nélkül a vadon élő musztángcsapatok kö-

zelébe menni.

Így aztán csakis egyféle módon juthattam musztánghoz:

örökbefogadás révén. A BLM egy olyan rendszert alkalmaz

a musztángok létszámának állandó szinten tartására, amelynek

során minden évben elhoznak egy bizonyos számú állatot a sza-

bad legelőkről, és azokat örökbefogadásra ajánlják fel magán-

személyeknek. Az örökbe adandó állatok terelése során gyakran

helikoptereket használnak, ami már többször váltott ki heves vi -

tákat. Véleményem szerint azonban nem az a fő kérdés, hogy

használjanak-e helikoptereket, hanem az, hogy hogyan használ-

53

Page 54: Monty Roberts - Shy Boy

ják azokat. Egy jó pilóta szépen el tudja végezni a munkát; egy

rossz pilóta azonban halálra hajszolhatja az állatokat.

A lovakat nem adják el, ugyanis az az egész rendszert kérdé-

sessé tenné, ha hasznot próbálnának húzni a dologból, bár az

örökbefogadók egy év után kérelmezhetik - és a BLM ellenőrzé-

se után meg is kaphatják - a teljes tulajdonjogot. A jelentkezők

nevét egy kalapba teszik, és abból húznak: aki szerencsés, az

egyszerre akár négy lovat is örökbe fogadhat. Erre a musztáng-

lottóra azonban csak néha-néha kerül sor, így amikor kiderült,

hogy a BBC három hónapon belül el akarja készíteni a filmet, el -

szorult a szívem. Vajon lesz addig időben örökbefogadás? A si -

kerhez óriási szerencsére volt szükségünk. Ha sikerül örökbe fo-

gadnunk néhány musztángot, egyiküket visszavihetnénk természe-

tes élőhelyére, és ott nekiláthatnánk a kamerák előtt végzendő

kísérletnek.

Éppen e kérdéseken töprengtem a farmunkon, amikor beron-

tott hozzám az egyik diákunk. A Flag Is Up farm egyszerre általá-

ban öt diákot fogad, akik a lovak szelídítését sajátítják el nálunk.

- Monty, Monty! Képzeld, lesz egy örökbefogadási sorshúzás!

- Mikor?

- Holnap!

Itt volt hát a szerencse, amelyre vártam! Úgy tűnt, a sors is

azt akarja, vágjunk bele. Másnap teherautóra szálltunk, és elin-

dultunk a farmtól 120 kilométerre északra lévő kisváros, Santa

Margarita felé.

Tudni kell, hogy a legelőkről befogott musztángok nem lesz-

nek szelídebbek a karámban, sőt! Az adrenalinszintjük az égbe

szökik. A csődöröket - mint Shy Boyt is - ivartalanítják; a musz-

tángokat szűk karámokba zárják, aztán teherautóval szállítják a

sorsolás helyszínére. Csupa olyan hatás éri őket, melynek követ-

keztében erőt vesz rajtuk a menekülési ösztön, és sokkal nehe-

zebb megnyugtatni őket.

54

Page 55: Monty Roberts - Shy Boy

Engem a hímek érdekeltek, nem a nőstények, mivel jó esély

volt rá, hogy a kancák vemhesek legyenek. Három lovat akartam

örökbe fogadni: az első számú választottamnak a lehető legjob-

ban kellett mutatnia a képernyőn, és szükség volt még két tarta-

lékra is, arra az esetre, ha valami baj történne az első jelöltem-

mel. Úgy gondoltam, hogy három-négy éves állatokat kellene vá-

lasztanom.

Az aznap örökbefogadásra felkínált állatok közül csak húsz

felelt meg a követelményeimnek. Bedobtam egy kalapba a neve-

met, ötvenhat másik jelentkezővel együtt. A vállalkozás sikere

megint csak a jó szerencsétől függött. A diákjaim és én türelme-

sen vártunk, amíg egymás után felolvasták a kihúzott neveket.

Már a negyvenkilencedik névnél tartottak, és engem még

nem szólítottak. Ötvenkettő, ötvenhárom, ötvennégy... Legvégül

az én nevemet húzták.

A választási lehetőségeink korlátozottak voltak. De amikor

végignéztem a karámba zárt állatokon, egyikükön rögtön meg-

akadt a szemem. Csinosabb volt a többieknél, és a szeme is értel -

mesebben csillogott. Amikor elhúzódott az emberi érintés elől,

gyorsabban és hevesebben mozdult, mint a társai. Testalkatában

és mozgásában jól látszott klasszikus spanyol öröksége, elődei-

nek büszke, erőteljes hagyatéka.

A szeme sarkából nézett rám, és azt akarta, hogy semmi

közünk se legyen egymáshoz. Olyan volt, mintha azt mondta

volna: „Maradj távol tőlem! Vad vagyok, és az is maradok! Nem

értem, mi folyik itt, ilyesmit még soha nem tapasztaltam,

de nem is akarom megtudni!” Látszott rajta, hogy harcias jellem,

ugyanakkor olyan is, akinek az ismeretségére bárki büszke

lehet.

Ő volt Shy Boy. Ekkor persze még nem adtam neki nevet, de

ott álltunk egy olyan kapcsolat kezdetén, amelynél szorosabbat

még soha egyetlen vadlóval sem kötöttem.

55

Page 56: Monty Roberts - Shy Boy

Feljegyeztem magamnak a nyakára kötött nejlonzsinóron

függő táblácska számát : 212. Ezután körülnéztem, és kerestem

két tartalék lónak alkalmas állatot. Mivel az én nevem került elő

utoljára a kalapból, már akkor is mázlistának mondhattam ma-

gam, ha a három ló közül egy megmarad nekem.

De a szerencsénk kitartott: mindhárom lovat megkaptam.

Úgy tűnt, mintha valaki őrködne felettem.

A Flag Is Up farmra visszatérve a musztángok a háziasított

lovak számára kialakított környezetbe kerültek. Idegesek és za-

varodottak voltak. Amikor meghallották az egymásnak nyihogó

többi ló hangját, mindhárman összebújtak kifutójuk egyik sarká -

ban, lehorgasztották a fejüket, és igyekeztek minél óvatosabban

lépdelni. Nekik úgy tűnt, hogy a házi lovak megszegik a szabályo-

kat, és felesleges nyihogásukkal több kilométeres körzetből ösz-

szecsődítik a ragadozókat. Ezt a jelenséget már sokszor tapasz-

taltam, de most diákjaim is láthatták, milyen jelentős különbsé-

gek állnak fenn a vad- és a házi lovak viselkedésmódja között.

Az első dolgom az volt , hogy Shy Boyt elvigyem a farmról.

Nem akartam, hogy emberek közelében legyen - főként nem az

én közelemben. Megbeszéltem a BBC-vel, milyen lépéseket kelle-

ne tenni annak érdekében, hogy a majdani film nézői számára is

egyértelmű legyen: igazi vad lovat látnak. Végül abban állapod-

tunk meg, hogy szerződtetünk egy független bírót, aki a munka

megkezdéséig rendszeresen ellenőrzi a musztángokat. Ennek a

személynek kell majd biztosítania, hogy a lovak ne kerüljenek

érintkezésbe az emberekkel.

A három musztángot végül Carol Childerley vette a védő-

szárnyai alá; Carol neves állatjogi aktivista, aki vadgondozásból

és -kezelésből szerzett diplomát, és akkoriban a Santa Barbara

Wildwatch Association nevű természetvédő szervezet önkéntese -

ként dolgozott. Ő szervezte meg az állatok elszállíttatását a far-

munktól mintegy kétórányira északra, a magasan fekvő, sivata-

56

Page 57: Monty Roberts - Shy Boy

gos Cuyama-völgybe, hogy ott elvegyülhessenek a Claudia Russel

több ezer hektáros ranchán szabadon élő, de magántulajdonban

lévő musztángcsapattal. Carol vállalta, hogy rendszeresen ellen-

őrzi, hogyan boldogulnak.

A musztángok örökbefogadásuk után többé már nem tér-

hetnek vissza a BLM gondozásában lévő területekre; az örökbefo-

gadási okirat egyik előírása szerint magánszemélyek földjein kell

maradniuk. Az a ranch, amelyet nagy szerencsénkre használhat-

tunk, igen közel esett a musztángok természetes élőhelyéhez.

Csak az egymástól 10-20 kilométerre húzódó kerítések, illetve a

láthatáron itt-ott feltűnő szélmalmok emlékeztettek arra, hogy

nem teljesen érintetlen vidéken járunk.

Úgy éreztem, most, hogy sikerült Shy Boyt megszereznünk,

a szervezés legnehezebb részén már túljutottunk. A BBC ráadásul

egy olyan rendezőt jelölt ki a filmhez, aki dokumentumfilmjeivel

már sok elismerést szerzett.

A BBC 1997 januárjában adott zöld utat a filmnek. A csörgő-

kígyók általában áprilisban fejezik be téli álmukat, s ezután gyor-

san nő a bozóttüzek veszélye is, tehát a filmet mielőbb el kellett

készíteni. Az is fontos volt, hogy legyen némi holdfény, mivel

csak így vehettem hasznát jó éjszakai látásomnak. Az ideális idő-

pont ezek alapján március utolsó hétvégéje volt - amely húsvét

hétvégéjére esett. Nem volt más dolgunk, mint előkészíteni a há-

taslovakat és a felszerelést, azután vártunk.

Egy gondolat azonban nem hagyott nyugodni: mire vállal-

koztam én voltaképpen? A hátam eléggé rossz állapotban volt:

vagy tizenöt évvel korábban öt csigolyámat kellett összeszege-

cselni, a közeiket kitöltő puha porckorongokat pedig eltávolítot-

ták. Vajon kibírom-e, ha két napon át egyfolytában lovagolnom

kell a sivatagos fennsík szélsőséges hőmérsékleti viszonyai köze-

pette? Képes leszek-e emellett elvégezni a magam elé tűzött fel-

adatokat is, és rábírni a musztángot a csatlakozásra?

57

Page 58: Monty Roberts - Shy Boy

Végül aztán félretettem a kételyeket . Lehetőséget kaptam

rá, hogy filmen örökítsék meg az egész folyamatot, és az ehhez

szükséges anyagi támogatást is biztosították. Az egész munká-

ban azt tartottam a legfontosabbnak, hogy milyen sokat jelent az

egész, milyen széles körben terjesztheti el a film az erőszakmen-

tesség üzenetét. Egy ilyen lehetőséget semmiképpen sem hagy-

hattam ki, és nem is állt szándékomban kihagyni. Meg kellett csi-

nálnom.

A Cuyama-völgy Kaliforniában, a Sierra Madres és a Caliente-

hegység között húzódik. Az egész hely zord szépséget áraszt,

különösen napnyugtakor, amikor a hegyek árnyéka hosszúra nyú-

lik. Az egyik irányba nézve az ember úgy látja, mintha a hegyek

fenyegetően tornyosulnának fölé, de ha megfordul, szelíden hul-

lámzó dombok tűnnek elé. Ha pedig másfelé tekint, a táj szinte a

végtelenségig húzódik.

Az először idelátogató mindig meglepődik a sziklák színén:

az okkersárga, barnásnarancs, palaszürke, mészfehér és a krém-

színű kövek váltakozásán. E színorgiát a sivatagi növényzet teszi

még gazdagabbá. Az itt honos növények közül a jukka a kedven-

cem, sivatagi gyertyának is nevezik: magas száron hozza ragyo-

góan fehér virágait, melyeket lepkék poroznak be a holdvilágnál.

A talaj, amelyben él, gránit, homokkő, kvarc, földpát és finom

márga keveréke.

A terület földtani tekintetben sem mindennapi. Keleti vé-

gében húzódik a Szent András-törésvonal, amely ezen a ponton

mintegy 25 fokos szögben megtörik, és északnyugatabbra ha-

lad tovább. A hatalmas föld alatti kéreglemezek elmozdulása

miatt a hegyek itt kissé a tenger felé billennek. Lehet, hogy

mindez bonyolultan hangzik, sőt talán veszélyesnek is, de a va -

lóságban a Föld kérgének mozgásai meglehetősen civilizált mó-

don zajlanak - leszámítva persze az időnkénti földrengéseket.

58

Page 59: Monty Roberts - Shy Boy

Stratégiai megbeszélés szombat este a Santa Ynez-i

Maverick Saloonban. A résztvevők Pat Roberts, Monty

és a BBC stábjának egyik tagja.

59

Page 60: Monty Roberts - Shy Boy

A Cuyama-völgy egy úgynevezett kereszthegységben fek-

szik, amely kelet-nyugati irányban keresztezi az észak-déli irány-

ban húzódó fő hegyvonulatokat. Az itteni környezet a sok napsü-

tés miatt igen száraz. 1997 márciusában is ez volt a helyzet, így

bármi haladt is a fóldutakon - teherautók, lovak vagy marhák -,

embermagasságú porfelhő gomolygott utánuk.

Shy Boyt és a két tartalék musztángot ebbe a völgybe szállí-

tották, ahol egy magánkézben lévő musztángcsapathoz csatla-

koztak. Itt minden bizonnyal otthonosan érezték magukat: a hely

a szó szoros értelmében nem volt ugyan vad vidék, de annak

tűnt. Ezen a vidéken hatalmas magánbirtokok vannak: a ranchok

némelyike 15 000 hektárosnál is nagyobb.

Kész voltam rá, hogy bebizonyítsam: a csatlakozás itt is le-

hetséges, ahol a lovat nem korlátozza a körkarám. Egyedül akar-

tam szembenézni a musztánggal olyan helyen, ahol kedve szerint

menekülhet.

A feladathoz három lovamat választottam ki. Duallynak ter-

mészetesen jönnie kellett: őt olyan tökéletesen betanítottam

már, hogy a mozgását centiméteres pontossággal tudtam irányí-

tani, és mindehhez a legapróbb érintés is elegendő volt. Duallyt

a munka utolsó szakaszára akartam tartogatni, a csatlakozáshoz,

mivel ott olyan lóra volt szükségem, amely pontosan tudta imi-

tálni a vadon élő matriarchák testtartását és mozdulatait.

Második lovam a The Cadet névre hallgatott; sötét színű,

csinos terelőló volt, amely nagyszerűen tudott ügetni: ügetésben

óránként 20 kilométert tett meg. Neki akkor vehettem hasznát,

amikor Shy Boyt már elválasztottam a társaitól, és egy kicsit le-

csillapodott. Ekkor ugyanis hosszú órákig tartó, folyamatos lo-

vaglásra kellett számítanom.

Freddy a Maverick Saloonban

60

Page 61: Monty Roberts - Shy Boy

61

Page 62: Monty Roberts - Shy Boy

Harmadik választottam a Big Red Fox nevű, nagy termetű,

nyugalmazott versenyló volt; rá a munka második szakaszában

volt szükségem.

Úgy terveztem, hogy The Cadet segítségével elválasztom

Shy Boyt a csapattól, aztán alkonyatkor átülök Big Red Foxra, és

az ő hátán töltöm a holdfényes éjszakát, elegendő időt hagyva

Shy Boynak a pihenésre és a táplálkozásra. Másnap reggel aztán

Dually nyergébe szállok át, és hozzáfogunk a csatlakozás kényes,

feszültséggel teli műveletéhez. Mindhárom ló szív- és érrendsze-

re tökéletes állapotban volt. A felkészülés során napi öt-nyolc ki-

lométert ügettem, hogy én magam is formába lendüljek. Össze-

szedtük a köteleket, nyergeket és sátrakat, aztán újra meg újra

ellenőriztük a felszerelések listáját.

Öt lovász vállalta, hogy a segítségemre lesz. Egyikük, a ti -

zenhat éves Caleb Twissleman lett az „árnyékom”. Caleb minden

tekintetben roppant megnyerő fiatalember: nagyszerű sportoló,

lovas és lasszós, aki már vagy húsz győzelmet aratott a vadnyuga-

ti lovasversenyeken. A csapat tagja volt még Cathie Twissleman,

Caleb anyja is; neki és három társának az volt a dolga, hogy miu-

tán én és Caleb elválasztottuk Shy Boyt a csapattól, velünk ellen-

tétes irányba tereljék a többi lovat.

Nagy gondot fordítottunk az alaptábor helyszínének a kivá-

lasztására is: egy kis hegy csúcsát foglaltuk el, a rendelkezésünk-

re bocsátott mintegy 500 hektárnyi terület közepén. A közelben

kiváló legelők is voltak; ezek kapóra jönnek majd, ha Shy Boy

megéhezik. Az alaptábor egyébként meglehetősen népes volt: a

BBC forgatócsoportján kívül itt kellett ellátni a lovászokat és az

egyéb segítőket is.

Szabad musztángcsapat a fenséges Cuyama-völgyben, vasárnap hajnalban

62

Page 63: Monty Roberts - Shy Boy

63

Page 64: Monty Roberts - Shy Boy

Mindenkinek többször is felhívtuk a figyelmét arra, hogy

gondosan figyeljen a lába elé. Értesítettek ugyanis bennünket,

hogy ebben az évben a csörgőkígyók a szokásosnál korábban jöt-

tek elő téli búvóhelyeikről. Ezek a hüllők a test hője alapján talál -

ják meg áldozatukat , és amikor először bújnak elő a sötét zugok-

ból, ahol téli álmukat aludták, idegesek és kiszámíthatatlanok.

A forgatás március 29-én, szombaton kezdődött. Az első je-

lenetek nem a gyönyörű hajnalt ábrázolták és nem is a zsályacser -

jék között vágtató musztángokat; a filmesek bevonultak a Sant a

Ynez-i Maverick Saloonba, ahol jó néhány igazi vadnyugati ruhát

viselő helybéli ropta a sortáncot Art Green zenekarának muzsiká-

jára. A rendező rögtön kiszúrt magának egy Dutch Wilson nevű

öreg cowboyt.

- Montynak teljesen elment az esze - közölte Dutch jelleg-

zetes, vontatott hangján mindenkivel, aki csak hajlandó volt

meghallgatni. - Szerintem jó esélye van rá, hogy kinyiffantsa sa-

ját magát - hangoztatta, majd még hozzátette: - Ki az ördög

akarná elkísérni?

Mások is csatlakoztak hozzá.

- Kíváncsiak a véleményemre? Nem lesz könnyű, annyi

szent! Sokan belehaltak már abba, hogy musztángot próbáltak

betörni!

- Mondok én valamit a musztángról: a legveszélyesebb ré -

sze a mellső lába. A hátsó lábával is fájdalmasakat rúg, de a mell -

sővel meg is ölhet.

- Jó néhány cowboyt látni errefelé, akinek töröttek a fogai!

- No meg a csontjaik is!

Én mindennek ellenére teljesen nyugodt voltam, és felké-

szültnek éreztem magam a feladatra. Ha nem sikerül valóra válta-

nom az álmomat, gondoltam, az nem azért lesz, mert nem volt

meg rá a lehetőségem.

Este kilenc óra körül jöttem el a Maverick Saloonból, és

64

Page 65: Monty Roberts - Shy Boy

vagy másfél órát autóztam, mire feljutottam a sivatagos fennsík-

ra. A lakókocsimban sikerült néhány órát aludnom, bár a kegyet-

len hideg már előre jelezte, mi vár rám.

Aztán megvirradt: húsvétvasárnap volt.

Először is felkészítettem a testemet az előttem álló nem

mindennapi lovaglásra. A combom, a térdem és a lábszáram

belső oldalára egyfajta „második bőrt” ragasztottam: a 3M cég

Tegaderm nevű termékét. Ez egy erős, átlátszó fólia, amelyet fő-

ként a maratoni futók használnak arra, hogy megakadályozzák

bőrük kidörzsölődését. Mivel azonban a fóliát erős ragasztó rög-

zíti a bőrhöz, előzőleg leborotváltam a lefedendő területeket: így

jóval kevésbé fog fájni a tapasz eltávolítása.

A fólia fölé hosszú alsót, nadrágot és bőr lábvédőt húztam.

Úgy számítottam, hogy végig kell lovagolnom az előttem álló na-

pot és éjszakát, sőt valószínűleg a következő nap java részét is.

Fájós hátam miatt bevettem néhány gyulladáscsökkentő tablet-

tát, és persze rajtam volt a gerincfűző is. A hideg ellen öt réteg

ruhát vettem magamra, bár az arcom és a kezem így is fedetlen

maradt.

Soha életemben nem hordtam kesztyűt, valahogy nem érez-

tem úgy, hogy igazán melegítene, és nem sikerült hozzászoknom

a kantár és a lasszó kesztyűben való kezeléséhez sem.

A ranch munkásai már a hajnal első fényénél gyülekezni

kezdtek, hogy eltávolítsák a marhákat a kijelölt területről. Meg-

beszéltük, ki melyik lovon üljön, aztán a Cuyama-folyó mentén

nyugat felé indultunk. Pat Russell, Cathie és Caleb Twissleman,

66-67. oldal: Monty Dually hátán és Cathie Twissleman

Splash nyergében hozzákezdenek Shy Boy elkülönítéséhez:

ő balról a harmadik ló, könnyen felismerhető a bal hátsó

lábán lévő fehér kamásniról

65

Page 66: Monty Roberts - Shy Boy
Page 67: Monty Roberts - Shy Boy
Page 68: Monty Roberts - Shy Boy

Barney Skelton és Scott Silvera tartottak velem. Shy Boy valahol

odakint várt ránk.

Minden tekintetben hatalmas és csodálatos ez a vidék. Itt

készítik például a Marlboro-reklámokat is. A kora reggeli napsütés-

ben megelevenedett a táj. A méhek már útra keltek fehér ládáikból

a zsályacserjék felé, és a madarak is vidáman röpködtek. A nap

rásütött a völgyekben kanyargó folyók partján álló platánokra, és

ragyogó fénybe vonta a fehér virágú jukkákat és kaktuszokat is.

Nagyjából ott találkoztunk a szabad lovakkal, ahol számítot-

tunk rájuk: úgy másfél kilométer megtétele után pillantottuk meg

őket. Köztük volt Shy Boy is: a többiekkel együtt, magasra emelt

fejjel figyelte közeledtünket, de megjelenésével és a kíváncsisá-

gával valahogy mégis kirítt közülük. Úgy tűnt, elég jól beilleszke-

dett új családjába. Karcsú volt és egészséges, tökéletes fizikai ál -

lapotban.

Természetesen sejtelme sem volt arról, mi vár rá, sem pedig

arról, hogy mennyi minden előzte meg találkozásunkat. Nem tud-

hatott a filmes stábról és a rendezőről, a marhák máshová terelé-

séről vagy a készenlétben álló helikopterről, pedig a sok készülő-

dés mind miatta volt.

A Cathie-től és Montytól közvetlenül jobbra látható Shy Boy menekülni kezd

70-71. oldal: A társaitól immár elválasztott Shy Boy éberen figyel

72. oldal: Úgy tűnik, Monty élvezi a feladatot, de persze a neheze még hátravan

73. oldal: Shy Boy megpróbál visszatérni társai közé, de Dually nem engedi

68

Page 69: Monty Roberts - Shy Boy

69

Page 70: Monty Roberts - Shy Boy
Page 71: Monty Roberts - Shy Boy
Page 72: Monty Roberts - Shy Boy

72

Page 73: Monty Roberts - Shy Boy

73

Page 74: Monty Roberts - Shy Boy
Page 75: Monty Roberts - Shy Boy
Page 76: Monty Roberts - Shy Boy

A BBC felkért egy állatorvost és egy állatviselkedés-kutatót,

dr. Robert Millert, hogy legyen jelen megfigyelőként, és kommen-

tálja a film számára a látottakat. Azt is neki kellett igazolnia,

hogy Shy Boy valóban vad állat, éppúgy, mint, mondjuk, egy szar-

vas. Neki kellett áldását adnia a forgatásra is: ezt csak azzal a fel-

tétellel vállalta, hogy megígértük, a következő napokban egyet-

len állatnak sem esik baja - sem Shy Boynak, sem a hátas- vagy

málhás lovaknak.

Jelen volt Carol Childerley is, aki ekkor már csaknem két hó-

napja felügyelt a három musztángra: ő tanúsította, hogy Shy Boy

valóban az a vadló volt, amelyet Santa Margaritában örökbe fo-

gadtam. Carol gondosan megfigyelte az állat mozgását, majd je-

lentette: igazi, érintetlen vadlóval van dolgunk.

Christopher Dydyk, a fotós valamivel a filmesek mögött állí-

totta fel állványait a kályhacső nagyságú objektívekkel és egy

Hasselblad fényképezőgéppel. Készen állt rá, hogy állóképeken

örökítse meg az eseményt - és meg is tette, amit az e könyv lap-

jain látható nagyszerű műalkotások is igazolnak.

A filmesek elfoglalták a helyüket, én pedig kiadtam az utasí-

tásaimat. Mind a hatan belovagolunk a musztángcsapat közepé-

be, aztán én The Cadet, Caleb Twissleman pedig Tari nyergében

elkülönítjük, és kelet felé, a nyílt területek felé tereljük Shy Boyt.

Elődeihez hasonlóan ő is menekülni fog, ha elszakítják a társaitól,

és tudtam, nem lesz könnyű dolgunk, ha lépést akarunk tartani

74- 75. oldal: Cathie segít Montynak, miközben Shy Boy próbára teszi elszántságukat

A társaitól elszakított Shy Boy és Monty megkezdik közös útjukat

78-79. oldal: Shy Boy keletnek tart, a magasabban fekvő területek felé

76

Page 77: Monty Roberts - Shy Boy
Page 78: Monty Roberts - Shy Boy
Page 79: Monty Roberts - Shy Boy
Page 80: Monty Roberts - Shy Boy
Page 81: Monty Roberts - Shy Boy
Page 82: Monty Roberts - Shy Boy

vele. Caleb követni fog, és egy málhás lovat vezet majd maga

után. A többiek eközben az ellentétes irányba, vagyis nyugat fe-

lé kezdik terelni a többi musztángot. Az volt a cél, hogy a lehető

leggyorsabban eltávolodjanak tőlünk, mert így Shy Boy kevésbé

érez majd kényszert arra, hogy visszatérjen közéjük. Azt akartam,

hogy a lehető leggyorsabban kerüljenek látótávolságon kívül.

A musztángok közé lovagoltunk, és az állatok biliárdgolyók-

ként szóródtak szét. A csapat elindult az egyik irányban, én pe-

dig az ellentétes irányba kezdtem terelni a vágtatva menekülő

Shy Boyt. A helikopterből készült filmfelvételen egy karcsú,

gyors, elegáns mozgású és fiatalos musztáng látható, akit egy jól

kipárnázott öreg cowboy követ vad vágtában. Shy Boy életereje,

ártatlansága és a jelleméből áradó lendület csak még nyilvánva-

lóbbá vált most, hogy ellentétként ott volt az én élemedett ko-

rom és a vele járó gyöngeségeim.

Tapasztaltságom azonban mellettem szólt. Ha a jól bevált

módszeremhez akarom hasonlítani azt, amit tettem, akkor ebben

a szakaszban a körkarámban körbe-körbe való száguldásra kész-

tettem Shy Boyt. Ha viszont a vadon élő csapat pszichológiájából

kölcsönzött hasonlattal akarok élni, akkor azt mondhatnám, hogy

én voltam a domináns kanca, aki elkerget egy serdülőt, hogy ez-

zel fejezze ki a vele szembeni elégedetlenségét, és felszólítsa ar-

ra, hogy tanúsítson több tiszteletet iránta.

Nem számítottam azonban arra, hogy milyen nagy pánikot

vált ki Shy Boyból a helikopter. A légi felvételek nélkülözhetetle-

nek voltak az események filmen való megörökítéséhez, mivel

80-81. oldal: A menekülő Shy Boy keletnek tart,

ám Cathie és Monty nem tágítanak mögüle.

A fenséges Caliente-hegység előtt Shy Boy északkelet felé vágtat, de Monty és Dually szorosan a nyomában maradnak.

82

Page 83: Monty Roberts - Shy Boy

83

Page 84: Monty Roberts - Shy Boy

azonban a vadon élő musztángokat gyakran terelik helikopterek

segítségével, a lovak már megtanultak félni tőlük. Ez alól Shy

Boy sem volt kivétel. Teljes erőből futott, én meg igyekeztem

nem lemaradni mögötte. Így utólag sajnálom egy kicsit, hogy a

filmnek ez a része nem a terveinknek megfelelően sikerült.

Szerettem volna inteni a helikopternek, hogy maradjon egy

kicsit távolabb. Ez azonban nem volt olyan könnyű: a vágtázó ló

hátáról integetni és közben a nyeregtáskára erősített rádiót is

kezelni egyáltalán nem egyszerű. A pilóta nem láthatta jelzése-

met, a fehér pólót, amelyet indulás előtt a dzsekimbe gyömöszöl-

tem, és most vadul lengettem a fejem fölött. A vágta során szinte

végig álltam a kengyelben, hogy kíméljem The Cadet hátát. Nem

törődtem összeszegecselt gerincemmel sem, pedig egy ilyen se-

besség mellett bekövetkező esésnek komoly következményei le-

hettek volna.

A helikopter végre észrevette a jelzést, lemaradt egy kicsit,

és így egy kicsit elviselhetőbb tempóra váltottunk vissza. Aztán

újabb nehézséggel kellett szembenéznem. Csaknem húsz kilomé-

tert tettünk meg, és lassacskán elértük az első kerítést - a szö-

gesdrótból készült alkotmány a marhacsordák túlzott szétszóró-

dását volt hivatott meggátolni. Csakhogy amikor a musztángok

menekülnek, nem látják túl jól a kerítéseket, márpedig most

rendkívül fontos volt, hogy Shy Boynak ne essen baja.

Ezért aztán az oldalába kellett kerülnöm, hogy más irányba

tereljem. Egy kicsit gyorsítottam a tempón, és a musztáng hala-

dási irányától kissé eltérő szögben vágtatva még jóval a kerítés

előtt sikerült rávennem, hogy másfelé meneküljön tovább.

Északkeletnek tart és lassan elkanyarodik.

A többi musztánghoz hasonlóan Shy Boy is elképesztően kitartó,

s úgy tűnik, még mindig erőlködés nélkül vágtat.

84

Page 85: Monty Roberts - Shy Boy

85

Page 86: Monty Roberts - Shy Boy

Azon a délutánon Shy Boy a környék összes vízlelőhelyéhez,

patakjához és marhaitatójához elvezetett. Eszembe juttatta, mi-

lyen nagyszerűen értenek ezek az állatok a víz felkutatásához itt,

a sivatagos fennsíkon, ahol gyakran hosszú heteken át nem esik

eső.

Néhol hatalmas, csaknem fél hektár nagyságú ürgetelepek-

hez értünk, és ámulattal figyeltem, amint Shy Boy szinte lassítás

nélkül kerüli ki a talajon sűrűn sorakozó lyukakat. Nekem bizony

nagyon oda kellett figyelnem, hogy The Cadet nehogy belelépjen

egybe, ami szinte biztos bukást jelentett volna.

A nyeregben ülve időnként előhúztam egy-egy szelet szárí-

tott marhahúst a táskámból, és hozzá vizet kortyolgattam a kula-

csomból. Sokat beszéltem: néha csak magamban, máskor Shy

Boyhoz, hogy kitartásra buzdítsam mindkettőnket. Elképesztő út

volt.

Amikor alkonyodni kezdett, jóval lassúbb tempóra váltot-

tunk. Nem állt szándékomban egész éjjel hajszolni a musztángot:

csupán követni akartam őt. Shy Boynak pihenésre, ételre és vízre

volt szüksége - akárcsak nekem.

Ekkorra már hét-nyolc órája haladtunk meglehetősen sebe-

sen. The Cadetnek is szüksége lett volna némi pihenésre, már

csak azért is, mert a helikopter miatt jóval gyorsabban kellett lo-

vagolnunk, mint azt eredetileg szerettem volna. A tervekben

azonban számítottunk Shy Boy és The Cadet erejére és szívóssá-

gára, és így sikerült végigcsinálnunk az első szakaszt.

Most következett azonban a legnehezebb rész: az éjszaka.

Caleb odalovagolt mellém, és hozta az éjszakai munkára

szánt lovamat, Big Red Foxot. The Cadetet visszavitte a táborba,

ahol a feleségem, Pat letisztogatta, megetette és megitatta. A lá-

Shy Boy itt kelet felé halad, változatlanul igen gyors tempóban

86

Page 87: Monty Roberts - Shy Boy

87

Page 88: Monty Roberts - Shy Boy

baira dunsztkötést tett, nehogy begyulladjanak, és az elvesztett

folyadék pótlására speciális sóoldatokat adott neki.

Én eközben figyeltem, hogyan legelészik és iszik Shy Boy.

Fél szemét mindig rajtam tartotta, és néha-néha megpróbált egy

gyors iramodással elhúzni előlem, de mindig utánamentem. Za-

vart volt, és magyarázatot követelt, de nem kérte, hogy csatla-

kozhasson hozzám. Még nem.

Ahogy sötétedett, Shy Boy lelassított, és én nagyon örültem

ennek. Igyekeztem jobban szemügyre venni és felmérni

a jellemét. Vajon miféle állat lehet? Azokból a reakcióiból, ame-

lyeket az alkony utolsó fényénél figyelhettem meg nála, úgy érez-

tem, hogy van benne némi huncutság is. Lépteinek ruganyossága

csak fokozta szépségét.

Ezen az éjszakán lett a musztángból Shy Boy. Úgy tűnt, Big

Red Fox számára nem okoz gondot az állat követése, még azután

sem, hogy a tenger felől érkező hideg, sűrű pára kioltotta a hold-

fényt. Ha valóban kísértetet követtünk, akkor ez a kísértet valami

rejtélyes módon olyan nyomot hagyott maga után, amelyet a lo-

vam könnyedén észre tudott venni.

Lovaglás közben egy kis dalocska született meg az agyam-

ban, és azt ismételgettem, mint valami mantrát. Hangosan dúdol-

gattam, hogy ne lankadjon a figyelmem, hogy ne a hideggel tö-

rődjek, és hogy a musztáng a hangomból is érezze: nem akarok

ártani neki. A dal valahogy így szólt:

Hej, te kis Félénk Fiú, hová igyekszel?

Elég volt a bújócskából.

Úgyis itt leszek majd, mikor a nap felkel reggel.

Hej, te kis Félénk Fiú, nem félj már tőlem, Nem bántlak én téged, ezt most megígérem.

88

Page 89: Monty Roberts - Shy Boy

Ötven éve rokonodnak ígértem már ezt,

S a szavam most többet ér, meglehet.

Azt ígértem, a világot jobb hellyé teszem,

S ennek éppúgy örül majd a ló, mint az emberi nem.

Hej, kicsi Félénk Fiú, higgadj végre le, Ne menekülj, inkább egyél, s idd magad tele!

Azt hiszed, tán bántanálak, pedig nem létezhet, Nem szegnék meg ilyen régi szent ígéretet.

Célom egyszerű: semmi se legyen, mi a lónak fáj, Ezen dolgozom mindig, ezért gyötör folyton az aggály.

Félénk Fiú, Félénk Fiú, ne légy oly félénk,

Úgyis tudom, barátok leszünk lassanként.

Nagyjából éjfélre Shy Boy teleette magát a zsenge fűvel, sőt

még némi lucernát is talált, amit a ranch munkásai az ösvény mellé

szórtak. Most sokkal nyugodtabbnak tűnt a viselkedése, néha még

meg is pihent. Örömmel követtem a példáját, s egy-egy rövid

időre Big Red Fox is megszabadulhatott a hátát nyomó súlytól.

Ilyenkor mindhárman csak álldogáltunk úgy tizenöt percig.

A hangulatom továbbra is remek volt - nem is csoda, hiszen

azt csinálhattam, amit szerettem. Ámde sajgott az egész testem,

kifárasztott a nyeregben töltött tizennyolc óra. A hideg a csontja-

imig hatolt, orrom és fülem olyan keménynek tűnt, mint a jég-

csap. De amíg ez a derék, kitartó Big Red Fox a musztáng nyomá-

ban tudott maradni, addig én sem adhattam fel a reményt.

Hajnali fél öt felé az égbolt keleti szélén derengés tűnt fel .

A napkelte első jelére Shy Boy egyértelműen felgyorsított. Ami-

89

Page 90: Monty Roberts - Shy Boy

kor megvirradt, tovább fokozta a tempót, és újra ügetésben ha-

ladt. A köd szerencsére felszállt, így jobban láthattam, és Big Red

Fox sem téveszthette szem elől.

Shy Boy magasra emelt és kissé előretolt fejjel szívta be az

új nap illatait. Úgy tűnt, hogy a világ peremén felbukkanó fény fe-

lé tart. Talán száz méterre volt tőlem, a jobb oldalamon, és kelet

felé haladt, majd hirtelen vágtatni kezdett. Ismét kénytelen vol-

tam megkapaszkodni a nyeregszarvban, és a kengyelbe állni,

hogy ne terheljem túl Foxy hátát. Csak ekkor tűntek fel a tenyere-

men és az ujjaimon éktelenkedő hólyagok, az előző napi vágták

nyomai, ott, ahol a nyeregszarvat markolva kapaszkodtam.

Ijesztő volt, hogy a vágtának nem akart vége szakadni. Érez-

tem, hogy kezdek nagyon kifáradni, és nem tudom, hogy Big Red

Fox nagylelkűsége és kitartása nélkül képes lettem volna-e végig-

csinálni.

Valamivel hajnali öt után, amikor még mindig eléggé sötét

volt, Shy Boy ismét kényelmesebb tempóra váltott, így sikerült

rávennem, hogy nyugat felé, a tábor irányába kanyarodjon. Most

már csak kényelmes ügetésben haladtunk, így a rádiómon be

tudtam szólni Calebnek és Patnek, hogy hamarosan le kell cserél-

ni a hátasomat.

Egy idő múlva, amikor a tábornál valamivel délebbre jár-

tunk, a tőlem jobbra lévő hegygerincen megpillantottam Patet és

Duallyt. Alig ötven méterre voltunk a tábortól. Lehetséges volna,

hogy Shy Boy tréfál velünk? Talán vissza akart vinni a saját fajtám-

hoz, mert úgy tűnt neki, hogy bőven elegem van a vadonból?

Shy Boy, mint később megtudtam, valójában vizet akart, és a

tábortól északra volt egy itatóvályú. Az a tény, hogy ennyire kö-

zel merészkedett az emberekhez, máris jelentős viselkedésbeli

változást sejtetett: továbbra is tartott az emberektől és a teher-

autóktól, mégis úgy látszott, hogy újfajta nyugalom szállta meg.

Olyan volt, mintha bekeringőzött volna a konyhába.

90

Page 91: Monty Roberts - Shy Boy

A lányom, Laurel később elmesélte, mennyire meglepődött

mindenki, amikor a domb mögül felbukkant Shy Boy, aztán a ka-

lapom teteje is. Ő és Christopher Dydyk éppen azokról a nehéz-

ségekről beszélgettek, amelyeket a köd okozhatott nekem.

Az időjárás és a feszültség mindenkit megviselt.

A tábor lakói valóságos üdvrivalgásban törtek ki, amikor

megjelentünk, aztán Laurel odakiabálta nekem:

- Rémesen nézel ki, apu!

- Rémesen is érzem magam - morogtam.

Nem tudtam róla, de az arcom fekete volt a verejtékbe szá-

radt portól. A szél teljesen visszalapította kalapom karimáját; úgy

néztem ki, mint valami szánalmas üldözőcsapat utolsó életben

maradt tagja. Laurel odasietett hozzám, és egy diétás Pepsit meg

egy darab szárított marhahúst nyomott a kezembe. Mindkettőt

örömmel fogadtam el.

Megláttam Patet is, és a tekintetünk néhány pillanatra ösz-

szefonódott. Láttam, hogy szeme érzelemmel telik meg, és én is

ugyanúgy éreztem, mint ő.

- Istenem, Monty! - szólalt meg végül. - Jól vagy? Végig bí-

rod csinálni?

Ekkor döbbentem csak rá, mennyire közel jártam a kudarc-

hoz. De aztán a tábort elhagyva, ahogy a hangok elhalkultak mö-

göttem, a hangulatom ismét javulni kezdett. Nagyon sokat segí-

tett az, hogy az éjszaka elszigeteltsége és bizonytalanságai után

találkozhattam a családommal.

Fél hat felé járt az idő, még mindig alig volt fény, de azért

már látni lehetett a BBC közeledő járművei által felvert port a

földúton, a tábortól néhány kilométerre keletre.

Az adó-vevő recsegve életre kelt, a rendező érdeklődött az

éjszaka történtek felől. Közöltem vele, hogy minden a terv szerint

halad. Már huszonnégy órája ültem a nyeregben, de továbbra is

kitartottam eredeti elképzelésem mellett, és nem veszítettem

91

Page 92: Monty Roberts - Shy Boy

szem elől Shy Boyt. Azt is megmondtam a rendezőnek, hol va-

gyunk most, hogy kedvére filmezhessen. Lassú ügetésben halad-

tunk - Shy Boy észak felé, az itatóvályú felé vezetett. Én vagy öt -

ven méterrel távolabb várakoztam, amíg a musztáng az egy méter

mély és nagyjából kétszer négyméteres nagyságú galvanizált acél-

edénybe hajtotta a fejét.

Vártam... és vártam. Arra gondoltam, ha Shy Boy nem akarja

kiinni az egész vályút, akkor nincs valami rendben.

Közelebb óvakodtam, és Shy Boy arrébb húzódott, de az or-

ráról nem csöpögött víz. Hamarosan azt is megláttam, miért: a

víz felszínét vastag jégréteg borította. Valóban hideg éjszaka állt

mögöttünk.

Leszálltam a nyeregből, és a táskámból elővett kalapács-

csal akkora lyukat ütöttem a jégbe, hogy akár mindkét ló is

odaférhessen. Először Big Red Fox itta tele magát, aztán hát-

rább húzódtunk, hogy Shy Boy is csillapíthassa szomját. Szokás

szerint óvatosan, fél szemét rajtunk tartva ment oda a vályúhoz,

és amíg ivott, volt időm töprengeni.

Az elmúlt éjszaka szépségeit soha nem fogom elfelejteni: a

hegyek pirkadatkor kirajzolódó sötét sziluettjét, az égen éjjeli

lámpaként függő holdat, a Hale-Bopp üstökös fényjátékát és a

Csendes-óceán üzenetét hordozó bársonyos páraszőnyeget,

amely az egész éjszakát még csodálatosabbá tette. És persze az

is nagy élmény volt, hogy Big Red Fox milyen csalhatatlanul veze-

tett Shy Boy után.

Aztán ott van a többi felejthetetlen élmény is: a kegyetlen

hideg és a süvítő szél, a talajon éktelenkedő lyukak, amelyek en-

gem halálra rémítettek, de úgy tűnt, hogy e két nagyszerű ló szá-

Monty vasárnap este, napnyugta előtt The Cadet hátán lovagol,

miközben a hegyekből a hideg leereszkedik a völgybe

92

Page 93: Monty Roberts - Shy Boy
Page 94: Monty Roberts - Shy Boy

mára nem jelentenek komoly akadályt, a felhólyagzott kezem és

a hátam, amely pihenőre vágyott.

Mindent összevetve a hosszú éjszaka pozitívumai jócskán

többet nyomtak a latban, mint a kellemetlenségek. Már hat óra

volt, és a nap egyre jobban visszaszorította a sötétséget a hori-

zontról. A BBC filmesei tőlem vagy fél kilométerre nyugatra szor-

goskodtak a kamerák felállításán. Hirtelen úgy éreztem, új erő

árad szét egész testemben, tudtam, hogy a nehezén már túl va-

gyunk.

Figyeltem, hogyan mozog Shy Boy orra a víz felett, mintha

csak azt mondaná, hogy mennyire szereti, és milyen jó lenne, ha

mindig lenne belőle, amikor szükség van rá. Ekkor furcsamód egy

olyan fogalom jutott az eszembe, amelyet nagyon régen, még

pszichológiai tanulmányaim során hallottam: a „katasztrófakötő-

dés”. Ilyen kapcsolat alakul ki például a repülőgép-szerencsétlen-

ségek túlélői között, akik órákat töltenek a roncsok között,

mondjuk, egy hegytetőn.

Biztos voltam benne, hogy Shy Boy számára valóságos ka-

tasztrófa az, hogy állandóan egy ember nyargal a nyomában, és

talán azon töprengett, hogy mennyi esélye van rá, hogy ezt túlél-

je. Bennem is hasonló érzések kavarogtak: az örömteli gondola-

tok közepette rettegtem attól, hogy a testem bármelyik pillanat-

ban cserbenhagyhat. Amikor két ember ül egy autóban, és túlél-

nek egy csaknem végzetes balesetet, akkor először ösztönösen

átölelik társukat, aki osztozott velük egy, a lelkierejüket a végső-

Shy Boy hétfőn reggel végre abbahagyja a menekülést, egy kicsit megnyugszik, így már készen áll a csatlakozásra

96. oldal: A csatlakozás sikeres volt, Shy Boy most már szabad akaratából követi Montyt

97. oldal: Monty George nyergében

94

Page 95: Monty Roberts - Shy Boy
Page 96: Monty Roberts - Shy Boy

96

Page 97: Monty Roberts - Shy Boy
Page 98: Monty Roberts - Shy Boy
Page 99: Monty Roberts - Shy Boy
Page 100: Monty Roberts - Shy Boy

kig próbára tevő élményben. Az ilyen kapcsolatok sok esetben

mély és tartós barátsággá fejlődnek.

Shy Boy nyilvánvalóan meg volt győződve arról, hogy én

nem vagyok méltó az ilyesfajta barátságra - én viszont már kezd-

tem nagyon megszeretni őt.

Legelészett egy kicsit, aztán újból munkához láttunk. A ka-

merák ismét rögzítették minden mozdulatunkat. Reggel nyolcra

már sikerült szembefordulnom vele, a szemébe néztem, és rá-

vettem, hogy álljon meg. Ilyenkor mindig megállítottam a lova-

mat, megszakítottam a szemkontaktust, és távolabb vittem tőle

Big Red Foxot. Elérkeztünk a csatlakozás kezdeti fázisához.

A musztáng rájött, hogy a meneküléssel semmit sem ér el.

Tudta, hogy kénytelen lesz megegyezni velem, a segítségemet

kérni és párbeszédet kezdeményezni. Rajtam múlt, odafigyelek-e,

észreveszem-e a jelzéseket, és reakcióim gyorsaságával és pon-

tosságával értésére adom-e, hogy értem a nyelvét.

Ehhez azonban Duallyra volt szükségem. Úgy éreztem, egy-

két óra múlva sikerülhet elérnem a csatlakozást, ezért olyan ló

kellett, amely elég ügyes és pihent a művelet során szükséges

pontos mozdulatok végrehajtásához. Megnyomtam az adó-vevő

gombját, és arra kértem Calebet, hogy hozza ki nekem Duallyt.

Big Red Foxot visszavitték a táborba, hogy kipihenhesse ma-

gát, amire alaposan rá is szolgált. Valóságos áldás volt a számom-

ra ez a ló, olyan büszkeséget éreztem iránta, amilyet a jó tanuló

diák szülei érezhetnek gyermekük iránt. Ő is kijárta a maga isko-

láját, megtanulta a leckéket, és ragyogó eredménnyel teljesítette

a vizsgákat.

Dually természetesen kipihent volt, sőt eleinte még játékos

is, szeretett volna bolondozni egy kicsit. Láttam, hogy Shy Boyt

megzavarja a másik lóból áradó szertelenség. Eltartott vagy 15-

20 percig, mire a kedélyek kissé lecsillapodtak.

Most már elkezdhettem Equus nyelven beszélni. A musz-

100

Page 101: Monty Roberts - Shy Boy

98-99. oldal: A dühös Shy Boy (figyeljék meg a hátracsapott

füleket) mintha csak azt mondaná: „Nem akarom, hogy feltedd

a kötelet! Menj el, kérlek!”

A Tarin lovagló Caleb Twissleman és a George nyergében ülő

Monty csendben figyelik a fáradt Shy Boy behódoló gesztusát.

Figyeljék meg a ló száját!

101

Page 102: Monty Roberts - Shy Boy

táng az egyik fülét állandóan felém fordította, úgy figyelt, és

időnként leengedte az orrát . Ilyenkor rögtön kicsit távolabb men-

tem Duallyval, hogy csökkentsem a Shy Boyra nehezedő lelki

nyomást. Ez volt a jutalma azért, hogy megenyhült, és hajlandó

volt elfogadni engem. Ámde amint távolodni kezdett, azonnal

közelebb mentünk hozzá, előrenyomultunk - vagyis agresszívan

viselkedtem. Előrenyomulás és visszavonulás. Shy Boy hamar rá -

jött, mit kell tennie, ha nem akarja, hogy ez az ember a lovaival

állandóan a közelébe húzódjon. Az ő nyelvén beszéltünk, aminek

eredményeként hamarosan ellazult, majd viszonozta kommuniká-

ciómat: elkezdődött az együttműködés.

Teljesen fellelkesültem, mert a tapasztalataim alapján tud-

tam, hogy ha sikerül elérni a kommunikációnak ezt a szintjét, ak-

kor a végeredmény már nem lehet kétséges. Negyvenöt perc múl -

va már meg tudtam tenni, hogy körbe-körbe léptetek, Shy Boy

pedig engedelmesen követ. Ez azt bizonyította, hogy megbízik

bennem.

Délelőtt tízkor a rádión megkértem Calebet, hogy jöjjön ki

hozzánk, és közelítse meg Shy Boyt a másik oldala felől. Caleb

azonnal teljesítette a kívánságomat.

Lassú, megfontolt mozdulattal kihajoltam a nyeregből, és

megsimogattam Shy Boy nyakát. Megmondtam neki, milyen szép

tőle, hogy úgy döntött, velem marad. Megígértem, hogy nem fo-

gok köteleket használni, nem okozok neki fájdalmat és nem

kényszerítem behódolásra.

Dr. Miller, a BBC által felkért viselkedéstan-szakértő így kom-

mentálta a látottakat:

- Íme egy vad musztáng, amely akár egy legyet is le tudna

Shy Boy immár szemmel láthatóan kevésbé ideges

102

Page 103: Monty Roberts - Shy Boy

103

Page 104: Monty Roberts - Shy Boy

rúgni a falról, de most szabad akaratából úgy döntött, hogy elfo-

gadja az emberi érintést.

Úgy éreztem, kiváltságos ember vagyok.

Kimerült voltam, de diadalt éreztem, s a fejemben sorjáztak

a gondolatok: életben vagyok, viszonylag jól vagyok. Dually há-

tán lovagolok. Huszonhat órája ülök nyeregben. Itt áll velem egy

musztáng. Sikerült elérnem a csatlakozást!

Ez a pillanat egyenrangú volt életem többi nagy jelentőségű

eseményével: a házasságommal, a három gyermekem születésé-

vel, azzal a nappal, amikor elfordultam apám hagyományos mód-

szereitől, vagy amikor először pillantottam meg bajnoki lovamat,

Johnny Tiviót.

Éreztem, hogy új erőre kapok.

A következő lépés az volt, hogy laza kötélhurkot dobjak a

musztáng nyakára, és megtanítsam Duallyt követni. Shy Boynak

nem tetszett ez az új ötlet. Amikor azonban menekülni kezdett,

nem is próbáltam megállítani. Éppen ellenkezőleg, helyeseltem a

döntését. „Gyerünk, fuss el!”, jeleztem neki. „De ne csak egy ki-

csit fuss, hanem messzire fuss!” A kötél még rajta volt, és én ad-

dig hajszoltam, amíg önként nem kérte, hogy visszajöhessen.

Nem kellett hozzá sok idő, hogy teljesen megbízzon bennem, és

hagyja magát kényelmesen vezetni.

A délelőtt java része a csatlakozással és azzal telt, hogy rá-

tettem a kötelet, s Dually segítségével ide-oda vezetgettem. Ez-

után egy kis pihenő következett, és ettünk is egy keveset. Hagy-

tam, hogy a lovak nyugodtan legelésszenek. A Shy Boy szemmel

tartásával megbízott Cathie Twissleman jelentette, hogy a musz-

táng semmi jelét sem adja a menekülési szándéknak, úgy tűnt,

jól érzi magát a háziasított lovak mellett.

Délután Duallyt lecseréltem George-ra, erre a megbízható

marhaterelő lóra. A nap hátralevő részét lényegében azzal töltöt-

tük, hogy George vezetésével nagy körökben járattam Shy Boyt.

104

Page 105: Monty Roberts - Shy Boy

Hétfő délutánra úgy tűnik, hogy Shy Boy megszokta Monty

társaságát, bár egy kicsit még mindig tart tőle

106-107. oldal: Monty Caleb segítségével kötélhurkot csúsztat

Shy Boy nyakára

105

Page 106: Monty Roberts - Shy Boy
Page 107: Monty Roberts - Shy Boy

^

Page 108: Monty Roberts - Shy Boy
Page 109: Monty Roberts - Shy Boy

Az első vezetési próbálkozások

heves ellenállást váltanak ki

Shy Boyból

109

Page 110: Monty Roberts - Shy Boy

Időnként mintha szikra villant volna, ellenkezni kezdett, de a bi-

zalom és együttműködés időszakai egyre hosszabbra nyúltak.

George derekasan kivette a részét a munkából. Mivel vaskos

törzsű, viszonylag alacsony ló, így a hátáról könnyen meg tudtam

simogatni Shy Boy hátát, oldalát és csípőjét. A musztáng hamar

hozzászokott George-hoz, ezért a fejétől a csípőjéig végigdör-

zsölgethettem.

Délután négy óra felé elérkezettnek láttam az időt arra,

hogy felcsatoljam Shy Boyra a hevedert. George nyergében ülve

csúsztattam rá a musztáng hátára a széles szíjat, és a csatot egy

dróthorog segítségével húztam át a felém eső oldalra. Shy Boy

ezt minden panasz vagy ellenkezés nélkül tűrte, nem bokkolt, és

még csak meg sem ugrott. Egyszer sem rúgott felém, bár a mell-

ső lábaival kapált egyet-egyet, amikor túl gyorsan mozogtam.

Miután felkerült a heveder, úgy döntöttem, hogy ennyi elég

volt Shy Boynak egy napra. Mindkettőnkre ráfért némi éjszakai

pihenés. A csatlakozáson már túl voltunk, és a legjobb úton ha-

ladtunk afelé, hogy nyerget és kantárt tegyünk erre a vadlóra.

Már harminchat órát töltöttem álmatlanul a nyeregben, és

életem egyik legmegerőltetőbb lovaglása állt mögöttem - telje-

sen kimerültem. Furcsamód azonban természetes izgatottságom

csak igen lassan csillapodott. Egész életemben mindig igen sokat

mozogtam, de még soha nem éltem át olyan erőmegújulást, mint

Felkerül a heveder, hogy a musztáng később könnyebben elfogadja a nyerget

112. oldal: Cathie és Caleb tábort ver, és felkészül a jól megérdemelt pihenőre

113. oldal: A lovak kikötve, ég a tábortűz, a lenyugvó nap fénye beragyogja a csodás völgyet: egy darabka földi mennyország

110

Page 111: Monty Roberts - Shy Boy

111

Page 112: Monty Roberts - Shy Boy

112

Page 113: Monty Roberts - Shy Boy

113

Page 114: Monty Roberts - Shy Boy

114

Page 115: Monty Roberts - Shy Boy

115

Page 116: Monty Roberts - Shy Boy

ezen a napon. Úgy tűnt, hogy ebben a csatlakozás pillanata ját-

szotta a döntő szerepet; az adott erőt, hogy végig tudjam csinál-

ni a nap hátralevő részét.

Valóságos csoda, hogy a hátam kibírta ezt az erőpróbát, és

ezért életem végéig hálás leszek a sorsnak. Pat segített levenni a

tapaszokat a lábamról, s a bőröm meglepően jó állapotban volt.

A lovakat a tábor közelében etették és itatták meg, segítőim

pedig beosztották egymás közt az éjszakai feladatokat.

Ettem egy keveset - rég esett ennyire jól az étel -, aztán

mély álomba zuhantam. Jól aludtam, de öt-hat óra múlva már ké-

szen álltam a folytatásra. Hogyan is alhattam volna egy ilyen na-

pon?

Úgy terveztem, hogy a harmadik nap könnyű lesz: immár

két lábon állva szerettem volna szorosabbra fűzni a kapcsolato-

mat Shy Boyjal. Így, a földön állva egészen más lény lehettem,

mint az az ember és ló keverék, amelyben már megtanult bízni.

Nyugodtan tűrte, hogy simogassam és dörzsölgessem, végig-

futtattam a kezemet a testén, le, egészen a patájáig. Készséggel

követett, bárhová vezettem, és később ismét feltettem rá a heve-

dert. Ez szinte pihenőnap volt a számára, ennek ellenére nagyon

szépen fejlődött. Bőven volt ideje enni és inni, sőt még arra is,

hogy egy kis időre leheveredjen a délutáni napsütésben. Együtt

álldogáltunk, együtt sétáltunk. Shy Boy befogadott az életébe, és

114. oldal: Shy Boy, Dually és Monty a napnyugta egy csendes pillanatában

115. oldal: Monty és Caleb, a tapasztalat és a fiatalság

megtestesítői kellemesen érzik magukat a tábortűz mellett, hiszen a levegő hőmérséklete jóval fagypont alá süllyed

Monty előrenyúl, és jó viselkedése jutalmául megsimogatja Shy Boy fejét

116

Page 117: Monty Roberts - Shy Boy

117

Page 118: Monty Roberts - Shy Boy

úgy tűnt, egyáltalán nincs nyomás alatt. Egy új világ tárult fel előt-

te. A keddi napot arra használtuk, hogy elmélyítsük kapcsolatun-

kat, amely reményeim szerint segít majd bennünket a következő

napra tervezett fontos eseményben, amikor is Shy Boynak el kell

fogadnia élete első nyergét, kantárját és lovasát.

Szerdán hajnalban George hátán kilovagoltam egy kanyon-

ba, amely a tábortól mintegy két és fél kilométerre nyugatra volt.

A csaknem 45 méter mély kanyon a fennsíkról gyakorlatilag telje-

sen láthatatlan volt, de amikor az ember a pereméhez ért, fensé-

ges látvány tárult elé. A nem egészen egy kilométer hosszú s szinte

végig száz méter széles kanyon aljában kis patak kanyargott.

A patak partján óriási kaliforniai platánok nőttek, némelyik

tán kétszáz éves is lehetett, s törzsük két-két és fél méteres át-

mérőjű volt. A nyári lombjuktól megfosztott platánok fehér kérge

és göcsörtös ágai századok óta adnak ihletet a művészeknek.

Az a fajta hely ez, amelyet Frederick Remington, Charles Russell

vagy Ansel Adams is szívesen megörökített volna.

Részben mi is a szépsége miatt választottuk ezt a helyet, de

a gyakorlati megfontolások is szerepet játszottak döntésünkben.

A köveket itt az évezredek során lezúduló víz homokká morzsol-

ta, a patak pedig homokrétegeket terített szét a kanyon feneké-

nek nagy részén, amely így - és ez nagyon fontos volt - szinte

teljesen simává vált.

Ez a hely tehát biztonságosnak tűnt Shy Boy lábai számára

Kedd reggel, egy hosszú nap előtt. Monty reméli, hogy Shy Boy

talán már ezen a napon elfogadja a nyerget és a kantárt

120. oldal: Az első nyereg felhelyezését előkészítendő Monty nyeregtakarót tesz Shy Boy hátára

121. oldal: Monty odalép Shy Boyhoz az első nyereggel

118

Page 119: Monty Roberts - Shy Boy

119

Page 120: Monty Roberts - Shy Boy

120

Page 121: Monty Roberts - Shy Boy

121

Page 122: Monty Roberts - Shy Boy

éppúgy, mint a lovasnak arra az esetre, ha a ló, balszerencséjére,

ledobná.

Egy S alakban kanyargó ösvényen lovagoltunk le a kanyon

aljába. Caleb 16 marok magas vöröspej lova, Tari hátán ült, én pe-

dig George nyergéből vezettem Shy Boyt. A filmesek és a ranch

néhány munkása terepjárókkal hozta utánunk a szükséges felsze -

reléseket.

Pat Russell és Scott Silvera vigyázott a lovasfelszereléseimre:

egy zablára és kantárra, a hevederre, egy kis szoktatónyeregre,

néhány nyeregtakaróra és egy szabványos nyeregre. Felkészül -

tünk.

A heveder felhelyezése nem okozott gondot, hiszen ezen a

lépésen már az előző délután is túlestünk. Ezután arra kértem

Shy Boyt, fogadja el a kis gyakorlónyerget, mire ő azt felelte:

„Hogyisne! Még csak az kéne!” A nyereg sok bőrrésze zavarhatta,

de némi győzködés után mégis megengedte, hogy feltegyem a

hátára.

A normál nyereg azonban úgy tűnt, áthághatatlan akadályt

jelent Shy Boy számára kapcsolatunk fejlődése szempontjából.

Egy fél órán át igyekeztem meggyőzni arról, hogy bízhat ben-

nünk. Szerencsére a csatlakozás megkönnyítette a továbbhala-

dást: ha egyszer sikerül kialakítani az első kapcsolatot, a többi

már jóval könnyebben megy - feltéve, hogy az ember nem akar

hirtelen túl sokat. Beletelt ugyan némi időbe, de végül többször

is sikerült feltennem és levennem a nyerget, a ló jobb és bal olda-

la felől egyaránt. A kantárt egészen készségesen fogadta, ekkor

már nyilván nagyon vágyott egy jó barátra.

Most mind közül a legnagyobb lépés következett: megis-

mertettem Shy Boyt Scott Silverával, az első emberrel, aki meg

Az első kis nyereg felhelyezése a musztáng hátára

122

Page 123: Monty Roberts - Shy Boy

123

Page 124: Monty Roberts - Shy Boy
Page 125: Monty Roberts - Shy Boy

Monty engedi, hogy Shy Boy

érezze a nyereg súlyát, majd megjutalmazza azért,

mert elfogadta

126-127. oldal: Monty most

már egy vadnyugati stílusú nyereggel közelít Shy Boyhoz

125

Page 126: Monty Roberts - Shy Boy
Page 127: Monty Roberts - Shy Boy
Page 128: Monty Roberts - Shy Boy

128

Page 129: Monty Roberts - Shy Boy

129

Page 130: Monty Roberts - Shy Boy

fogja lovagolni őt. A musztáng gyanakodva fogadta az új arcot, és

felágaskodva hátrált el Scott elől. Elég időt hagytunk rá, hogy egy

kicsit összeismerkedjenek: a musztáng megszaglászta Scott ruháit,

s érezte keze érintését a nyakán és homlokán.

Scott ezután lassan, óvatosan a kengyelbe tette a lábát. Shy

Boy hátraugrott, és a mellső lábával kapálni kezdett.

Nagyon fontos volt, hogy valamennyien megőrizzük a nyu-

galmunkat. Az efféle helyzetekben feltétlenül kerülni kell a kap-

kodásnak még a látszatát is. A lovak kezeléséhez rendkívül nagy

türelem kell. Ha valaki úgy viselkedik, mintha csak tizenöt perce

lenne, akkor az egész napja rá fog menni a feladatra; ha viszont

úgy tesz, mintha egész nap ráérne, akkor akár tizenöt perc alatt

is elkészülhet.

Hagytunk még egy kis időt, hogy Shy Boy jobban megszok-

hassa új társát, aztán Scott ismét a kengyelbe tette a lábát.

A musztáng most ellenkezés nélkül tűrte ezt. Scott óvatosan fel-

emelkedett, és átvetette a ló hátán a lábát. Hátsó fele pehelyköny-

nyedséggel érintette a nyerget.

A legrejtettebb vágyam volt, hogy tanúja lehessek ennek a

pillanatnak, s az, hogy láthattam, elmondhatatlanul nagy örömet

szerzett. Úgy éreztem, mintha valami csodálatos ajándékot kap-

tam volna.

128. oldal: Monty a nyereg becsatolására készül, Caleb pedig kicsit távolabbról figyeli

129. oldal: Úgy tűnik, mintha Shy Boyt csiklandozná a csat

Shy Boy könnyen elfogadja élete első zabláját

132. oldal: Egy kis közös pihenő a sok izgalom közepette

133. oldal: Az immár teljesen felszerszámozott Shy Boyt Monty vezeti és Caleb kíséri

130

Page 131: Monty Roberts - Shy Boy

131

Page 132: Monty Roberts - Shy Boy

132

Page 133: Monty Roberts - Shy Boy

133

Page 134: Monty Roberts - Shy Boy

134

Page 135: Monty Roberts - Shy Boy

135

Page 136: Monty Roberts - Shy Boy

Amikor Scott lovagolni kezdett a musztáng hátán, diadalki-

áltást hallattam. Alig öt perc kellett ahhoz, hogy Shy Boy teljesen

megnyugodjon. Vagy fél órán át lovagoltunk fel-alá úgy, hogy én

George hátán kísértem Scottot és Shy Boyt; az volt a célunk,

hogy egy kicsit iskoláztassuk, és hozzászoktassuk a lovas terhé-

hez, mielőtt elhagynánk a puha talajú területet. De a ló egész idő

alatt egyetlen lépést sem vétett el.

Shy Boy úgy vitte a lovasát, mintha világéletében ezt csinál-

ta volna - ennek bizonyítéka a járásában látszott. A ló vagy a

jobb vagy a bal lábát teszi le előbb, amikor lép, de hogy melyik a

vezető láb, azt magától vagy lovasa kérésére bármikor megvál-

toztathatja. Shy Boy többször is lábat váltott, ami a lovaknál a

könnyedség egyértelmű jele. Előfordul néha, hogy az életében

először meglovagolt állaton testi vagy lelki eredetű merevség

vesz erőt; ilyenkor soha nem változtatják meg a vezető lábat. Shy

Boy figyelmének jelentős részét lekötötte a lovasa, gyakran visz-

szapillantott rá, de egyébként teljesen nyugodtan viselkedett.

A következő lépés az volt, hogy visszalovagoltunk a Russell-

ranch központi épületéhez. Én George hátán ültem, Caleb a saját

lován, Scott pedig Shy Boyon. Hárman egymás mellett vágtattunk

oda a házhoz, mit sem törődve a világgal. Az izgatottságtól szól-

ni sem tudtam.

134. oldal: A vadló készen áll arra,

hogy először meglovagolják

135. oldal: Monty, Caleb és Scott Silvera az első nyeregbeszállás kísérlete során.

Mintha azt kérdezné a musztáng: „Ugye csak vicceltek? Szó sem lehet róla!”

A lovaglás első perce.

136

Page 137: Monty Roberts - Shy Boy

137

Page 138: Monty Roberts - Shy Boy
Page 139: Monty Roberts - Shy Boy

Gratulálok! Scott Shy Boyon, Monty pedig Duallyn.

140. oldal: Shy Boy, Dually és Monty

együtt gyönyörködnek a kaliforniai

tájban a Flag Is Up farm közelében

141. oldal: Shy Boy, Dually és Monty

tavaszi kirándulása a hegyekben; az előtérben virágzó jukka látható

139

Page 140: Monty Roberts - Shy Boy
Page 141: Monty Roberts - Shy Boy

141

Page 142: Monty Roberts - Shy Boy

142

Page 143: Monty Roberts - Shy Boy

143

Page 144: Monty Roberts - Shy Boy

Nyilvánvaló volt, hogy a többiek is hasonlóképpen reagáltak a

történtekre. Ott várt ránk dr. Miller, Carol Childerley és az egész

BBC-stáb, akik kezdettől fogva figyelemmel kísérték a történte-

ket. A jókora tömeg hangos tapssal és üdvrivalgással fogadott

bennünket.

Eljött néhány közeli barátunk is, akik biztosak voltak vállal -

kozásunk sikerében; amikor belovagoltunk a rancsra, Pat, Laurel

és a többiek mellett megpillantottam John és JoAnn Jonest, vala-

mint Brian és Cheryl Russellt is.

Elláttuk a lovakat, majd ismét összegyűltünk, hogy „hivata-

losan” is megünnepeljük a sikert hússütéssel, zenével és törté-

netmeséléssel, miközben a nyugati égen lassan lenyugodott a

nap. A BBC filmeseinek még Dutch Wilsont és barátját is sikerült

lencsevégre kapniuk a Santa Ynez-i Maverick Saloonban.

- Végül is - jegyezte meg Dutch -, ha már embert tudnak

küldeni a holdra, akkor miért ne lovagolhatnának meg egy musz-

tángot is?

Később Shy Boy különösebb gond nélkül ment be a lószál-

lító kocsiba, ahol Dually, The Cadet és Big Red Fox voltak az úti -

társai a hazaúton. A Flag Is Up farmról később Ron Rall buelltoni

farmjára került. Ron a tanítványaim egyike, akinek idomítótelepe

szinte szomszédos az enyémmel.

Ott talált otthonra Shy Boy a következő év során, de ez alatt

az esztendő alatt sem őt, sem a saját otthonomat nem láttam

gyakran, ugyanis a módszeremet népszerűsítő előadásaim és per-

142. oldal: Monty, Dually és Shy Boy a hegyekben

143. oldal: Dutch és Freddy a ranch központjában:

a hitetlenek hívőkké váltak

Másnap reggel a két barát közösen tűnődik a sikeren

144

Page 145: Monty Roberts - Shy Boy

145

Page 146: Monty Roberts - Shy Boy

sze első könyvem, Az igazi suttogó reklámkörútja

miatt szinte minden időmet Észak-Amerika és

Európa legkülönbözőbb városaiban töltöttem.

Ez alatt az idő alatt rengeteget gondoltam

Shy Boyra. Hogy haladhatnak a betanításával? Va-

jon boldog-e? Emlékszik-e még az öreg cowboy-

ra, aki egész éjjel kitartóan követte a völgyben?

Egy kérdés szinte mindenütt felmerült,

amerre csak jártam. A BBC Shy Boyról szóló do-

kumentumfilmjét ekkorra már nagyon sok or-

szágban bemutatták, és az emberek nagyon kí-

váncsiak voltak. Most, hogy Shy Boyt megszelídí-

tettük, vajon boldogabb lett-e? És ha lehetőséget

kapna, hogy újra szabad legyen, vajon elfogadná-e

azt, és elmenne?

Úgy tűnt, erre a kérdésre egyedül én adha-

tom meg a választ.

146

Győzelem! Shy Boy vezet haza bennünket.

Page 147: Monty Roberts - Shy Boy
Page 148: Monty Roberts - Shy Boy

148

Page 149: Monty Roberts - Shy Boy

4 A K E G Y E T L E N S É G E L L E N

Megindító élmény volt az aprócska lányt a körkarámban látni

- senki sem tudott meghatottság nélkül ránézni.

Már régen megfogadtam, hogy akár a világ végére is elmegyek,

csak hogy megmutathassam, mi minden lehetséges az ember és

a ló kapcsolatában. El akartam mondani a világnak, hogy a szelí -

debb módszer egyben jobb is. Ha megmutatnám a programomat,

és kiszámolnák, mennyi időt töltök úton, akkor önök is meggyő-

ződhetnének arról, mennyire komolyan veszem ezt az ígéretet.

1998-ban alig voltam otthon, a Flag Is Up farmon - megszá-

moltam: mindössze tizennégy teljes napot töltöttem odahaza.

A csatlakozás-bemutatókra rendszerint arénákban vagy

lovaslétesítményekben kerül sor, bárhol, ahol érdeklődést tanúsí-

tanak a lovakkal szembeni durva bánásmód egy szelíd alternatí-

vája iránt. A körkarámban lényegében ugyanazt teszem, amit Shy

Boyjal tettem a Cuyama-völgyben. Általában két „nyers” lovat in-

dítok el egymás után, miközben folyamatosan magyarázom a kö-

zönségnek, hogy mire is kell odafigyelniük.

Monty egy „nyers”, betanítatlan lóval ismerkedik a körkarámban

149

Page 150: Monty Roberts - Shy Boy

Amikor egy betanítatlan lóval van dolgom, általában hét-tíz

perc alatt jutunk el odáig, hogy csatlakozzon hozzám. Ekkor már

bárhová megyek is a porondon, követ engem, s az orrát állandó-

an a vállamnál tartja. A huszadik perc táján nyugodtan, ellenke-

zés nélkül fogadja, amikor megkérem, hogy engedje feltennem rá

a nyerget, majd a zablát és a kantárt. És nem kell hozzá fél óra

sem, hogy ez a ló elfogadja élete első lovasát. Nincs szükség szi-

gorú szavakra, sem ostorra, sem sarkantyúra.

Ez a folyamat, amelyet én „betörés” helyett „indításnak” ne-

vezek, apámnak jóval hosszabb ideig tartott volna, a fájdalomról

nem is beszélve.

A lovakkal végzett munka során minden lépésemet az a

szándék vezérli, hogy a kegyetlenséget bármi áron elkerüljem.

Ennek az az oka, hogy a jellemem alakításában fontos szerepe

volt annak, amit láttam és átéltem. Óriási hatást gyakorolt rám

az, hogy látnom kellett, miként alkalmazzák apám és mások a ha-

gyományos módszereket, hogyan kényszerítik behódolásra e cso-

dálatos állatokat, hogyan kötik fel a lábukat. Hasonlóan fontos

szerepe volt annak is, hogy tanúja és szenvedő alanya voltam

apám embertársaival szembeni rendkívüli erőszakosságának.

Talán érthető, hogy a bemutatóim gyakran a közönség azon

tagjai számára is fordulópontot jelentenek, akik maguk is szenve-

dő alanyai voltak testi bántalmazásnak.

Egyesek elájulnak, amikor látják, mit teszek a körkarámban

a lovakkal, és hallják, amit a kegyetlenkedés hiábavalóságáról

mondok. Olyanok is akadnak, akik katartikus élményként élik

Monty a ló saját nyelvét használva agresszív testhelyzetet

vesz fel, hogy eltaszítsa magától és a karámban körbe-

körbe

való menekülésre késztesse

150

Page 151: Monty Roberts - Shy Boy

151

Page 152: Monty Roberts - Shy Boy

meg bemutatóimat, s utána kényszert éreznek rá, hogy megosz-

szák velem történetüket.

A családon belüli erőszak sokkal elterjedtebb, mint azt vala-

ha is gondoltam volna. Ha, mondjuk, kétezren jönnek el egy be -

mutatómra, a nézőknek akár a fele is megpróbálhat néhány szót

váltani velem valamelyik szünetben - többnyire azért, hogy dedi-

káltassanak egy könyvet vagy egy videokazettát, vagy egyszerűen

csak üdvözöljenek. De szinte mindig akad köztük húsz-harminc

olyan egyén is, akik testi bántalmazás tanúi vagy szenvedő ala-

nyai voltak saját családjukban. Nem könnyű dolog a számukra er-

ről beszélni - de megteszik.

Nagyjából ugyanennyien lehetnek azok is - és feltehetően

közéjük tartoznak a legsúlyosabb esetek -, akik semmiképpen

sem akarnak a bántalmazásokról beszélni, és erre nagyon jó okuk

van. Ha egyszer áttörik a hallgatás gátja, az családok széthullásá-

hoz vezethet - ezt tapasztalatból tudom. Az emlékirataim megje-

lentetése a saját családom egyes tagjainak sem volt az ínyére, és

akkor még nagyon finoman fogalmaztam. A bántalmazás beisme-

rése nem tesz jót a családok jó hírének.

Ám ha nem beszélünk az efféle dolgokról, az olyan, mintha

lepleznénk, vagy ami még rosszabb, mintha elnéznénk azokat. A fia-

talok egy része teljesen felépül a testi bántalmazásból, de sokuk-

nál maradandó károk keletkeznek - akárcsak az állatoknál.

Az utazásaim és a közönség előtt tartott indítási bemutató-

im tapasztalatai nyomán az a meggyőződés alakult ki bennem,

hogy szoros összefüggés áll fenn az állatokkal szembeni és

az emberekkel szembeni kegyetlenség között. Ha az előbbit

Ez az eredendően társas állat barátra vágyik, és hamar rájön:

a fárasztó menekülésre a megoldást a karámban álló embernél

kell keresni, aki a jelek szerint ismeri a lovak testbeszédét is

152

Page 153: Monty Roberts - Shy Boy

153

Page 154: Monty Roberts - Shy Boy

egyértelműen elutasítjuk, akkor az utóbbi felett sem hunyhatunk

szemet tiszta lelkiismerettel.

Mindent elkövetek annak érdekében, hogy felszólaljak az

erőszak ellen. A rendezvényeim többnyire kedvező hatással van-

nak a jótékonysági szervezetek bevételeire. Örömmel számolok

be arról, hogy a bemutatóim csak 1998-ban 655 000 dollárt hoz-

tak olyan ügyeknek, amelyek jelentősen javíthatják majd a lovak

és a velük foglalkozó emberek életét.

Az, hogy a kegyetlenség a lovaknál sem eredményesebb,

mint az embereknél, az egyik 1996-os nagy-britanniai körutam

során vált bizonyossá. A turné első állomásán, Essexben alkal -

mam volt megismerkedni egy rendkívüli kislánnyal.

A szünetben egy nő jött oda hozzám, és azt mondta, elhoz-

ta a legnagyobb rajongómat. Azzal lehajolt, és felemelt egy gyer-

meket.

- Ő Samantha - közölte, aztán mutattak egy fényképet a

kislány lováról, Bessről is.

- Hát, lehet, hogy a rajongóm - feleltem mosolyogva -, de

az biztos, hogy nem valami nagy. - Ránézésre nyolc-kilenc éves-

nek gondoltam, de mint utóbb kiderült, Samantha tizenkét esz-

tendős volt.

- Már háromszor olvasta végig a maga könyvét! - büszkél-

kedett az édesanyja.

Samantha alig volt magasabb 140 centiméternél, s az arca is

törékenynek tűnt. Kis termete ellenére makkegészségesnek lát-

szott, szeplős arca pirospozsgás volt. A látásom miatt (mint már

említettem, én csak különböző szürkeárnyalatokat látok) nem tu-

dom megmondani, milyen színű lehetett a szeme, de úgy gondo-

A csatlakozás pillanata. Egyezség született a ló és Monty

között, így az állat most már hajlandó odafigyelni rá.

154

Page 155: Monty Roberts - Shy Boy

155

Page 156: Monty Roberts - Shy Boy

lom, talán kék volt vagy zöld. Amire azonban később a legjobban

emlékeztem, az a szemének csillogása volt. Gyönyörű fehér fogait

nagyon sokat láthattam, mert szinte állandóan mosolygott.

Nagy hatással volt rám értelmes arckifejezése és komoly el-

szántsága is. Azt ígérte, hogy mindent meg fog tanulni a lovak-

ról, amit csak lehet. Azt is mondta, értesít majd arról, hogyan ha-

lad, majd megkérdezte, hogy megölelhet-e és lefényképeztethe-

ti-e magát a társaságomban.

Ez a közvetlen, érzelmes reakció mélyen meghatott, és tud-

tam, hogy mindig emlékezni fogok rá, függetlenül attól, hogy ta-

lálkozunk-e még az életben.

Samantha és a világ különböző pontjain sokan mások is

gyakran tesznek fel nekem egy alapvető kérdést: „Bárki meg tud-

ja tenni azt, amit maga csinál?” Ha pontos akarok lenni, a kérdés

többnyire így hangzik el: „Én is meg tudnám tenni azt, amit maga

csinál?” Az emberek tehát arra kíváncsiak, vajon tudnák-e követ-

ni a módszeremet, és el tudnák-e érni maguk is a csatlakozást

egy lóval.

A válaszom mindig ugyanaz: hát persze! Lehet, hogy én vol-

tam az első, aki véletlenül felfedezte az Equus nyelvet, de ha va-

laki eléggé eltökélt, kellően magabiztos, és megvan benne a ké -

pesség annak felismerésére, hogy mikor mit kell tenni, akkor ő is

el tudja érni a csatlakozást. Sok tapasztalt lovasnak mutattam

már meg a módszeremet, és ők általában igen rövid idő alatt ké-

pessé váltak annak alkalmazására.

Persze vannak a dolognak bizonyos gyakorlati oldalai is. Elő-

ször is, ez a módszer semmiképpen sem ajánlható azoknak, akik

Az első nyereg beállítása. Ez sem kelt riadalmat

a lóban, hiszen a porondon álló embertől eddig még

csak szelídséget tapasztalt.

156

Page 157: Monty Roberts - Shy Boy

157

Page 158: Monty Roberts - Shy Boy

fóbiásan rettegnek a lovaktól. Elengedhetetlen a viszonylag jó fi -

zikum is: a módszert nem lehet tolókocsiból vagy mankókra tá-

maszkodva alkalmazni, és az se próbálkozzon vele, aki rosszul

lát, hiszen az állat reakcióinak megfigyelése kulcsfontosságú.

Viszont minél hozzáértőbb személy próbál így foglalkozni a

lovakkal, annál nagyobb esélye van a sikerre. Persze nem árt

szakember tanácsát kérni, és feltétlenül maximális biztonságra

kell törekedni a lovakkal való munka során, akár e módszereket

alkalmazzák, akár másokat.

Samantha az ígéretének megfelelően egy évvel később leve-

let küldött nekem egy házi videofelvétel kíséretében. A felvételen

Samantha volt látható egy lóval, amely teljesen egyértelműen re-

agált a kislány jelzéseire. Többször is végignéztem a szalagot, de

nem férhetett hozzá kétség: Samanthának sikerül csatlakozásra

bírnia a lovát, Besst.

Ekkor alig nyolc nap volt hátra addig a bemutatómig, ame-

lyet a londoni Docklands Arenában terveztem: ez az ötezer férő-

helyes csarnok volt a legközelebb Samantha lakóhelyéhez.

Telefonáltam neki, és meghívtam a bemutatóra. Azután

megkérdeztem, vajon össze tudná-e szedni a bátorságát ahhoz,

hogy kiálljon a közönség elé, és elmondja, mit sikerült elérnie.

Megkértem, hogy ha tudja, hozza magával a lovát, Besst is, hogy

együtt mutathassák be, mire jutottak.

Akik jelen voltak azon az estén, soha nem fogják elfelejteni

Samanthát és a történetét. Alig három hónapos volt, amikor sú-

lyos influenzán esett át, és a betegség annyira legyengítette,

A nyereg persze idegen a ló számára, így az állat

bokkol néhányszor, hogy megszabaduljon tőle, de aztán

hamar megnyugszik - főként azért, mert Monty is

mindvégig megőrzi a nyugalmát

158

Page 159: Monty Roberts - Shy Boy

I

159

Page 160: Monty Roberts - Shy Boy

hogy ezután ideje java részét kórházban töltötte. Néha rohamai

voltak, szörnyű fájdalmakat kellett elviselnie, és a légzése is

többször leállt. Ötéves korában még csak tizenhárom kilót nyo-

mott. Az élete hosszú időn át komoly veszélyben volt.

Aztán valaki ajánlott nekik egy allergiaspecialistát. Saman-

tha anyja ugyan nemigen hitte, hogy ez az újabb orvos segíthet-

ne, de bármire hajlandó volt a lánya életéért, így hát elvitte őt a

rendelésre. A kislánytól egész sor fontos élelmiszerfélét megvon-

tak, és szigorú diétára fogták, amelyhez azután apránként ada-

golták az újabb élelmiszereket. A harmadik hétre már sikerült is

azonosítani bizonyos allergén élelmiszereket, amelyek addig le-

gyengítették; sokkal jobban érezte magát, és hamarosan haza is

mehetett. Samantha szülei végre visszakapták a lányukat.

Volt egy megtartandó ígéretük is. Az egyik különösen kritikus

légzésleállás során anyja kétségbeesetten igyekezett javítani kislá-

nya hangulatán, ezért a reményeiről és az álmairól faggatta.

- Van valami, amit nagyon szeretnél, ha majd jobban leszel?

- kérdezte.

- Egy lovat - vágta rá a kislány habozás nélkül.

Az anyja megrémült a gondolattól, hiszen semmit sem tud-

tak a lovakról. De hát az ígéret szép szó... Amikor Samantha be-

töltötte a tizenkettedik évét, és már nem volt szüksége a szigorú

diétára, s a gyógyszerekre sem, az édesanyja lovat keresett a szá-

mára.

Ez persze még a szakember számára sem egyszerű feladat.

Aki vásárolt már lovat, annak szinte mindig van néhány tanulsá-

gos története a tapasztalatairól. Ebben az esetben pedig igen sa-

Következik az első kantár - egy újabb lépés azon az úton,

amelynek végén a ló önként elfogadja élete első lovasát.

Mindez nem egészen fél órával az indítás megkezdése után

történik.

160

Page 161: Monty Roberts - Shy Boy

161

Page 162: Monty Roberts - Shy Boy

játosan alakultak a dolgok. Samantha anyja olvasott valahol egy

eladó lóról, és megbeszélt egy találkozót, hogy megnézhesse.

A tulajdonosok körbevezették az állatot, amely nyugodtnak és

könnyen kezelhetőnek tűnt. Nagy hatást gyakorolt az asszonyra,

aki azonban a biztonság kedvéért még kétszer elment megnézni

a lovat - egy 16 marok magas, telivér külsejű állatot. Az eladók

minden esetben ragaszkodtak az előre megbeszélt időponthoz,

nem akartak belemenni, hogy Samantha anyja bármikor, bejelen-

tés nélkül is elmehessen megnézni a lovat. Amikor pedig utolsó

alkalommal szemlélte meg, az állatot felszerszámozva mutatták

meg neki. Minden tökéletesnek tűnt. Az anyja ezután Samanthát

is elvitte egy - természetesen előre megbeszélt - időpontban, hogy

megnézze a lovat, és a kislány csak úgy úszott a boldogságban.

Amikor azonban a kanca megérkezett új istállójába, a kiszál-

lításakor kitört a zűrzavar. Az állat felágaskodott, a mellső lábai-

val kapált és a földre vetette magát, csak hogy megszabaduljon a

vele foglalkozó lovászoktól. Samantha és a szülei biztosak voltak

benne, hogy a lónak csupán néhány napra van szüksége ahhoz,

hogy beleszokjon új környezetébe.

De csalódniuk kellett. A lónak esze ágában sem volt együtt-

működni az emberekkel. Ágaskodott és vadul rugdosott, s nem

hagyta, hogy bárki is a hátára üljön. A kislány szülei mostanra

már rájöttek, hogy a lovat a látogatások előtt minden bizonnyal

elkábították. Nyilvánvaló volt, hogy veszélyes, kiszámíthatatlan

állat, ha lett volna kétségük afelől, az is eloszlott, amikor a kanca

egyszer Samantha ellen fordult, és kiharapott egy darabkát az uj -

jából, amit aztán úgy kellett visszavarrni. Jól jellemzi azonban

Monty kilencméteres futószáron vezeti a lovat,

hogy megismertesse a megállás és a fordulás alapelveivel, mielőtt lovas ülne a hátára

162

Page 163: Monty Roberts - Shy Boy

163

Page 164: Monty Roberts - Shy Boy

Samantha jellemét, bátorságát és a lovába vetett hitét, hogy

mindennek ellenére sem adta fel.

A szülők végül úgy döntöttek, hogy szakember segítségét

kérik, s elküldték a lovat egy trénerhez. A kanca ott először ledo-

bott a hátáról egy tapasztalt lovast, de annyit azért sikerült elér-

ni, hogy mire visszatért, jóval kezelhetőbb lett, bár embert to-

vábbra sem tűrt meg a hátán. Samantha nagyjából ekkor látta az

első BBC-dokumentumfilmet, amely rólam és a csatlakozás mód-

szeréről szólt.

Rögtön nyaggatni kezdte a szüleit, hogy szeretne többet

tudni erről a Monty Roberts nevű fickóról. Némi utánjárás révén

rájöttek, hogy nem egy új popsztárról van szó, mint az anyja elő-

ször hitte, hanem egy lovakkal foglalkozó férfiról. Megvették ne-

ki a könyvemet.

A kislány alaposan áttanulmányozta a kötetet és a videofil -

memet is, majd összegyűjtött annyi bátorságot, hogy egymaga

próbálkozzon a csatlakozással - anélkül, hogy erről bárkinek

szólt volna. Legnagyobb ámulatára és örömére a módszer reme-

kül bevált. Lova, Raichia egyébként a papírok alapján orosz-arab

keveréknek bizonyult, így a szülők végső soron jó vásárt csinál-

tak vele.

Később eladták Raichiát, aki akkorra már nyugodt, szeretet-

re méltó állat lett, s megbízható hátaslóvá fejlődött.

Samantha új lova, Bess sem volt mentes a problémáktól,

amikor megvették. Annyira jó volt azonban a természete, hogy

nem akartak megválni tőle. Amikor először próbálták felnyergel-

ni, Bess bokkolni kezdett, majd kitört. A szülők ismét képzett

A lovas is nagyon ügyel arra, hogy betartsa a lovak

udvariassági szabályait. Itt például hagyja, hogy a fiatal ló

megismerje, mielőtt ő felülne a hátára.

164

Page 165: Monty Roberts - Shy Boy

165

Page 166: Monty Roberts - Shy Boy

trénerhez fordultak, aki hamar kiderítette, honnan erednek Bess

viselkedésbeli zavarai. A lovat élete során valamikor lekötözték,

megrugdosták és kegyetlenül összeverték. Nem csoda, hogy az

ostornak még a látványától is szinte hisztériás rohamot kapott.

Bess azonban nem volt olyan súlyos eset, mint Raichia, és

a csatlakozás nála is jól bevált. Samantha ma már díjugrató verse-

nyeken indítja Besst, és a ló egymás után nyeri a díjakat.

Megindító élmény volt az aprócska lányt a londoni arénában

felállított körkarámban látni. Nagy örömet szerzett azzal, ahogy

Equus nyelvét beszélte, és azzal, hogy milyen sikeresen kommuni-

kált Bess-szel. Teljesen megérdemelten Samantha volt az est sztár-

ja. Senki sem tudott meghatottság nélkül ránézni, szinte tapintani

lehetett a levegőben a kislány felé áradó csodálatot.

Megmentett egy lovat a vágóhídtól, és saját magát is megkí-

mélte attól, hogy további baja essék, s mindezt úgy tette, hogy

egyszer sem emelte fel a kezét vagy a hangját.

Samantha történetének a lényege az volt, hogy a lovaknál a

mások által elkövetett bántalmazások hatásán is túl lehet jutni,

ha az Equus nyelvet használva kiépítjük a bizalmat. Csakhogy azt

is tudom, hogy szerte a világon sok-sok gyerek kénytelen a lovak-

hoz hasonlóan felemelt öklökkel és értelmetlen fegyelmezéssel

szembenézni. A férfi, akit itt csak memphiszi cowboyként fogok

említeni, szomorú példája ennek a ténynek.

Tennessee-ben turnéztunk, és a körút egyik állomásán akkora

volt az érdeklődés, hogy több egymást követő estén is tartottunk

bemutatót. Az első estén, az előadás után szokás szerint könyve-

ket és videofilmeket dedikáltam. A sorban állók között felfigyel-

tem egy hatalmas termetű férfira és vörös, cserzett arcára, bár

úgy tűnt, nem lehet idősebb negyvenévesnél.

Az első lovas. Nincs ellenkezés, pedig nem használtak

sem sarkantyút, sem erőszakot.

166

Page 167: Monty Roberts - Shy Boy

167

Page 168: Monty Roberts - Shy Boy

A fején lévő, gondosan benyomott tetejű cowboykalap jó

néhány évadnyi kemény munkát láthatott már. Ennek ellenére

megtartotta a formáját, jelezvén, hogy kiváló minőségű darab, és

hogy a gazdája büszke profi. Mivel éveken át segítettem filmszí-

nészeket öltöztetni, hogy minél hitelesebbnek tűnjenek a film-

vásznon, pontosan tisztában voltam azzal, milyen nehéz lehet va-

lakinek „igazi cowboynak” látszani, ha nem az.

Még vagy tíz ember választotta el tőlem, amikor kissé kilé-

pett a sorból. Az inge, a farmernadrágja és a csizmája is arról ta-

núskodott, hogy viselőjük kiváló cowboy. Jól megnézett magá-

nak, aztán visszaállt a sorba, de annyit azért láttam, hogy olyan

övcsatot visel, amilyet a rodeóversenyek győzteseinek szoktak

adni - méghozzá jó néhány évszámmal.

Sok évig voltam hivatásos cowboy, így bárhol könnyen felis-

merem a „kollégákat”. Nem szívesen állnak sorba semmiért, fő -

ként nem egy aláírásért. Kíváncsiságom a sor előrehaladtával nőt-

tön-nőtt. Azon morfondíroztam, talán azt akarja mondani, hogy

egy időben együtt versenyeztünk. Megesik az ilyesmi, méghozzá

elég gyakran. Lehet, hogy felidézi régi barátságunkat. De persze

az sem kizárt, hogy nem az aláírásomért jön, hanem, mondjuk,

azt akarja közölni velem: ő hivatásos „lóbetörő”, és amiről én itt

beszélek, az egy kalap lócitromot sem ér - bár a lócitrom helyett

valószínűleg inkább más kifejezést használna. Ilyesmit is tapasz-

taltam már, nem is egyszer.

- Szeretnénk köszönetet mondani önnek, Mr. Roberts - kezd-

te. - Ma este valami nagyon fontos dolgot tanultam. Bevallom,

nincs meg a könyve, csak ez a darab papír van nálam, és szeret-

ném, ha aláírná, de ha nem, az sem baj. Akár két órát is szívesen

álltam volna sorba, csak hogy megszoríthassam a kezét!

Azzal a közöttünk lévő asztalra tette hatalmas mancsát. Az én

kezem sem nevezhető éppen aprónak vagy gyengének, de szinte

eltűnt az övében. A viselkedése mégis arra késztetett, hogy bele-

168

Page 169: Monty Roberts - Shy Boy

tegyem kezemet a szeplőkkel borított satuba, és hagyjam, hogy a

látottak elismeréseként alaposan megszorongassa. Soha nem fo-

gom elfelejteni, ahogy a szemembe nézve közölte:

- Ma este olyasvalamire tanított meg, amire, azt hiszem,

senki más nem tudott volna megtanítani. Meg fogom venni a

könyvét.

Miközben távolodó hátát figyeltem, rájöttem, hogy a férfi

egyedül állt a sorban. Ez különös, gondoltam. Amikor az ember

ranchon dolgozik, akkor nincs semmi kivetnivaló abban, ha egye-

dül van, de ha bejön a városba, akkor általában nem áll be a sorba

egy csomó városlakó közé anélkül, hogy ne lenne ott vele néhány

haver is a ranchról. A dedikálás még vagy egy órán át tartott, de a

cowboyt nem tudtam kiverni a fejemből.

A másnap esti bemutató a szokásos módon zajlott, és utána

megint csak ott ültem a dedikálóasztalnál. Ahogy körülnéztem,

szinte rögtön észrevettem, hogy a cowboy megint ott volt: tőlem

kicsit balra álldogált, egy nyílt, néptelen részen. Jóval magasabb

lehetett 190 centiméternél, és még erősebb felépítésű volt, mint

ahogy emlékeztem rá. Tőle vagy két méterre négy kislány topor-

gott, a korukat nyolc és tizenegy év közöttinek becsültem. Mind

a négyüknek hosszú, vörös, göndör hajuk volt, és csinos ruhát vi-

seltek. A cowboy most egy könyvet szorongatott az egyik kezé-

ben, de az arckifejezése ugyanolyan volt, mint az előző napon:

szigorú és megfontolt. Amikor odajött, nem az asztal elé állt,

ahogy a többiek, hanem inkább oldalról közelített felém - a cow-

boyok szívesebben használják a mellékajtót, mint a főbejáratot.

Egy pillanatra megrémített a gondolat, hogy esetleg újra kezet

akar fogni velem, de aztán összeszedtem magam: jöjjön, aminek

jönnie kell, és egyébként is, örültem, hogy ismét itt látom.

- Amióta tegnap este találkoztunk, elolvastam a könyvét

- mondta. - Az egészet. Nem is aludtam. Tudja, nem olvasok va-

lami gyorsan. Eddig még egyetlen könyvet sem olvastam végig

169

Page 170: Monty Roberts - Shy Boy

egész életemben. Maga nagyon jó dolgokat tesz, Mr. Roberts.

Sok jót tesz a lovakkal. Soha többé nem fogok úgy bánni velük,

ahogy eddig. Tudja, az én apám is kegyetlen volt a lovakkal, akár-

csak a magáé. De igazából azt szeretném tudni, hogy túl késő-e

már annak a négy kicsi lánynak ott? - Azzal zokogni kezdett. Át-

karoltam hatalmas vállát, és a kíváncsian bámuló tömeg szeme

elől a közelben álló lószállító kocsihoz kísértem.

Lassan közelebb óvakodtak a kislányok is, de tőlünk nyolc-tíz

méterre megálltak. Ott vártak összebújva, amíg apjuk történeteket

mesélt saját, a lovaival, a lányaival és a feleségével szembeni ke-

gyetlenségéről. A felesége nem mert eljönni, mondta, mert túlsá-

gosan tartott attól, amin a férje keresztül fog menni, és nagyobb

biztonságban érezte magát odahaza. A cowboy elismerte, hogy

kétszer is letartóztatták a család barátainak feljelentése alapján, de

a felesége minden esetben letagadta, hogy a férfi megverte, így a

vádakat mindkétszer elejtették. Akkor is a felesége húzta ki a baj-

ból, amikor a rendőrök kikérdezték, mivel bejelentést kaptak,

hogy súlyosan bántalmazza a lányait. Ez a hatalmas ember most

a vállamat átkarolva kérte a segítségemet.

Később körbetelefonáltunk, és segítettünk neki abban, hogy

felvegye a kapcsolatot egy, a lakóhelye közelében dolgozó csa-

ládsegítő szolgálattal. Azóta is ők viselik gondját, és a legutóbbi

jelentések szerint igen szépen fejlődik.

Mielőtt elment volna azon az estén, két karjával átölelte a

négy kislányt, és a bocsánatukért esedezett. Megígérte, hogy so-

ha többé nem bánik rosszul velük, és arra kérte őket, hogy az

édesanyjuknak is számoljanak be szavairól.

Ha csupán ez az egyetlen este lenne az egyedüli fizetség

életem munkájáért, akkor is azt mondanám, megérte.

170

Page 171: Monty Roberts - Shy Boy

5 B L U S H I N G E T E S E T E

Hátracsapott füllel és kivicsorított fogakkal rontott rám...

Azt hiszem, bármikor megölhetett volna, ha akar.

Shy Boy, ahhoz a sok ezer lóhoz hasonlóan, akiket életemben el-

indítottam, szelíd módon ismerkedett meg a nyereggel és azzal

az érzéssel, hogy valaki a hátán ül. De vajon a szelíd kezdet min-

den esetben szelíd befejezést garantál?

- Szép, szép, hogy a ló ilyen jó szándékú emberek közt

kezdi az életét - hallom gyakran -, de miként jelentkezik ez az

állat későbbi életében?

Erre a kérdésre a legjobb válaszom Dually volt, az én világ-

színvonalú rodeóversenylovam. Izmos, törzskönyvezett negye-

des ló volt, de csámpás járása és görbe lábai miatt nem sok ve-

vőnek akadt volna meg rajta a szeme.

A nevét egy régebbi fajta, speciális furgonról kapta, amelyre

az átlagosnál erősebb hátsó tengely és hátsó kerekek voltak jel-

lemzőek - ez a név viselőjének rendkívül erős hátsó felére utalt.

Rendkívül gyors és mozgékony ló, és a kantár legapróbb érintésé-

re is pontosan reagál. Ő az én legjobb barátom és munkatársam a

porondon.

De Dually lelke mélyén ott lakozik az ördög is. Ez az erőtől

171

Page 172: Monty Roberts - Shy Boy

duzzadó ló azt képzeli, övé a farm, a fák, a kerítések - egyszóval

minden. Arrogáns és nagy egyéniség. Amikor vele vagyok, minden

figyelmemre igényt tart. Ha szóba elegyedek valakivel vagy nem fi-

gyelek rá eléggé, akkor belém csippent egyet, vagy az orrával kezd

lökdösni, hogy az eszembe juttassa: vele foglalkozzam, ne mással.

Dually csak egy lovat hajlandó elismerni: Shy Boyt. Lehetsé-

ges, hogy tudja, mennyire fontos a számomra ez a musztáng. Shy

Boy talán nincs is tisztában vele, milyen rendkívüli kiváltságban

részesítette őt Dually király.

Amit Dually nem tud megcsinálni egy rodeóversenyen, azt

nem is lehet megcsinálni. Igen értelmes és készséges ló: nem

okoz gondot számára, ha egyetlen tehenet kell elkülöníteni a

csordától, aztán külön is tartani - bármilyen fordulóval vagy csel-

lel próbálkozzon is a másik, Dually eszén nem tud túljárni. És

mindezt teljesen magától teszi, anélkül hogy irányítanom kellene.

Dually pontosan tudja, mit kell csinálni, és azért teszi meg, mert

így akarja. Nekem nincs más dolgom, mint nyeregben maradni.

Dually remek példa arra, mit lehet elérni a szelíd trenírozási

módszerekkel. Ha az ember arra tudja használni tréneri képessé-

geit, hogy kinyisson egy ajtót, amelyen a ló át akar menni, akkor

ez a ló készséges társa lesz, nem pedig vonakodó alattvalója.

A vonakodó szó persze aligha lenne alkalmas Blushing ET jellem-

zésére - ez a ló volt eddigi tréneri pályafutásom talán legnagyobb

kihívása. Mint utóbb kiderült, Duallynak fontos szerep jutott ab-

ban, hogy segítsen nekünk helyrebillenteni ennek a lónak a lelki

egyensúlyát.

A történet akkor kezdődött, amikor a Sleeping Giant nevű

torontói televíziós produceriroda 1997 közepén elhatározta,

Monty és Dually egy párás reggelen a Flag Is Up farmon

172

Page 173: Monty Roberts - Shy Boy

173

Page 174: Monty Roberts - Shy Boy

hogy dokumentumfilmet készít egy szélsőségesen zavart lelkiál-

lapotú lóról. A lovat azon telivérek listájáról kellett kiválasztani,

amelyekről köztudott volt, hogy rettegnek a versenyeken alkal-

mazott indítóállásoktól. A cég egy ló útját szerette volna meg-

örökíteni a félelemtől az elfogadáson át egészen addig a pillana-

tig, amíg visszatér a versenyzéshez. A tréner szerepét rám osz-

tották, aztán elkezdődött a kutatás a megfelelő ló után.

Crawford Hall, a Flag Is Up farm igazgatója trénerek, indító-

állás-kezelők és zsokék egész sorával vette fel a kapcsolatot. Közöt-

tük volt Sean McCarthy, a farm egy korábbi alkalmazottja is, az

a diákom, aki mindenki másnál többet dolgozott együtt velem az

indítóállásoktól rettegő lovak rehabilitálásán. Sean velem vol t Ang-

liában is, amikor Henry Cecil newmarketi „udvarába” kaptunk meg-

hívást, hogy csináljunk valamit a North Country nevű lóval - mun-

kánk olyan sikeres volt, hogy az állat később több versenyt is nyert.

Crawford érdeklődésére tömegével érkeztek a válaszok az

Egyesült Államok minden részéről - ez is arra utalt, milyen ko-

moly gondokat okoz a jelenség a lóversenyzésben. Blushing ET-re

azonban végül Sean hívta fel a figyelmünket. A lovat Janine Sahadi-

ra, az ismert trénerre bízták, a kaliforniai Santa Anitában lévő ló-

versenypályán. A pálya és a tréner is az USA legjobbjai közé tar-

toznak. Janine-t figyelmeztették, hogy a lónak van egy kis problé-

mája az indítóállásokkal, de sejtelme sem volt e probléma súlyos-

ságáról. Az első próbálkozás, hogy bevigyék egy indítóállásba, ka-

tasztrofális következményekkel járt: Blushing ET gondozója, Zane

Baze eltörte a kezét, és a ló elszabadult a versenypályán.

Blushing ET, a híres csődör, Blushing John csikója két és fél

éves volt. Ez a vérvonal mindig is híres volt tagjainak idegességéről

- az ilyesmi nem ritka a legkiválóbb versenylovaknál. Az állatot Flo-

Dually és Monty a ritka nyugodt pillanatok egyikében, a farmon

174

Page 175: Monty Roberts - Shy Boy

175

Page 176: Monty Roberts - Shy Boy

ridából küldték Kaliforniába, ahol riasztó hírek kezdtek terjedni ró-

la: a kegyetlen verések végén Blushing ET állítólag lefeküdt a föld-

re, és tíz-tizenöt percig nem is volt hajlandó felkelni onnan. Aztán

idővel rendkívül agresszívvé vált, s több embert is megsebesített,

miközben rákényszerítették, hogy bemenjen az indítóállásba, sőt

még akkor is, amikor még vagy harminc méterre feküdt az állástól.

Mindenki egyetértett abban, hogy Blushing ET reménytelen eset.

Hozzám intézett kihívásként fogadtam el Blushing ET-t, és

magabiztosan fogtam munkához, különösen az után, hogy a kör-

karámban sikerült gond nélkül rávennem a csatlakozásra. Ám na-

gyon alábecsültem e ló azon elhatározásának erejét, hogy soha

többé nem akar indítóállás közelébe kerülni. Pedig elég sok ta-

pasztalatom volt már olyan lovakkal, amelyek kővé dermedtek a

rémülettől az indítóállás előtt. A példák közül rögtön eszembe

jutott Lomitas, North Country és az az állat, amelyet hosszú éve-

ken át a legnehezebb feladatnak tartottam az ilyen jellegű rend-

ellenességekkel küszködő lovak között: Prince of Darkness.

Blushing ET azonban külön kategóriába tartozott.

Emlékszem, annak idején milyen kínosnak éreztem, hogy

nyolc napomba telt, mire Prince of Darknesst sikerült újra ver-

senyképes állapotba hoznom. Blushing ET-vel azonban nem

nyolc, hanem nyolcvan napig kellett dolgoznom.

Prince of Darknessnek komoly gondjai voltak az indítóállá-

sokkal, és kisebb mértékben ugyan, de az emberekkel is,

Blushing ET azonban hevesen irtózott az előbbiektől és mélysé-

gesen gyűlölte az utóbbiakat. Azt hiszem, ez a gyűlölet nem volt

alaptalan, s a vele szemben elkövetett szörnyű kegyetlenségek

nyomán született. Sokkal érzékenyebbnek kellett volna lennem

ezekre a különbségekre.

Dually rendkívül tehetséges ló, ám azt képzeli, hogy övé a világ

176

Page 177: Monty Roberts - Shy Boy

177

Page 178: Monty Roberts - Shy Boy

Blushing ET-t 1997 novemberében szállították a Flag Is Up

farmra, és én úgy gondoltam, hogy az állatot már jóval a Santa

Anita-i pálya december 26-ai megnyitója előtt vissza fogom tudni

küldeni Janine Sahadinak. De már az első foglalkozás után rá kel-

lett jönnöm, hogy ilyen súlyosan zavart lóval még soha életem-

ben nem volt dolgom.

Képzeljék maguk elé azt a látványt, melyet egy tökéletesen

formált lábú, gyönyörű, gesztenyeszínű telivér gazellaszerű moz-

gása nyújt. A ló nagyon magas volt: 16,1 maroknyi, és még nem

fejeződött be a növekedése. A lovak magasságát marokban mé-

rik; egy marok négy hüvelyk, vagyis 10,2 cm, és a talajtól az állat

marjáig, vagyis a háta legmagasabb pontjáig terjedő távolságot

kell mérni. Még nem volt teljesen felnőtt és beérett ló, de már így

is áradt belőle az erő és a ruganyosság. Ideges, dühös állat volt.

Blushing ET szinte az első pillanattól kezdve gyakran ron-

tott rám kivicsorított fogakkal, és mindezt csupán azért, mert

megpróbáltam feltenni rá egy védőtakarót. Az első két-három

nap azzal telt el, hogy felimádkoztam rá a takarót, és nagy nehe-

zen rávettem, hogy lépjen be az indítóállás két oldalán felépített

zárt területek egyikére. Az egyelőre szóba sem jöhetett, hogy

megpróbálkozzunk az előremenetben való beállással.

Arra sem sikerült rávennem, hogy farolva menjen be az indító-

állásba. A tapasztalataim azt mutatták, hogy az a ló, amelyik nem

akar befarolni az indítóállásba, csaknem minden esetben megtagad -

ja az engedelmességet akkor is, ha előrefelé próbálkoznak ugyan-

ezzel. Márpedig Blushing ET egy lépést sem volt hajlandó hátrálni.

Edzettségi állapotának megőrzése érdekében mindennap

jót vágtáztunk vele, és időnként a farm környékére is kilovagol-

Blushing ET azonnal robban, ha valami hozzáér a csánkjához. Ezzel a lóval volt Montynak eddig a legnehezebb dolga

178

Page 179: Monty Roberts - Shy Boy

179

Page 180: Monty Roberts - Shy Boy

tunk a hátán. Reméltük, hogy sikerül felfrissíteni az elméjét, és

rávenni, hogy jobb fényben lássa az embereket. Felipe Castro, a

gyakorló lovasunk minden áldott nap foglalkozott vele, de a ló

indítóállások iránti ellenszenve gyakorlatilag mit sem változott.

Blushing ET makacssága nyomán támadt bennem az az ér-

zés, hogy talán lehetséges itt még valami, amiről nem tudunk.

Ez a nagyszerű ló sok mindenre megtanított bennünket az álla-

tokat érő traumák hatásairól. Csak egy bizonyos pontig juthat-

tam vele, és ott mindig falba ütköztem, de nem értettem, miért.

Az istállóban kedvesen és szelíden viselkedett, nyugodtan tűr-

te, hogy a lovászok lekeféljék, bebandázsolják és ellássák egyéb

szükségleteit. Még az sem zavarta, ha megfürdették, és a víz lecsur-

gott a lábán. De ha bármilyen idegen tárgy ért a csánkjához - vagyis

a hátsó láb hátrafelé néző ízületéhez -, Blushing ET valósággal fel-

robbant: vadul dobálta magát, hátracsapta a fülét és dühösen vi -

csorgott. A probléma igen komoly volt: ha a csánkját csak megérin-

tette a lovász keféje, a lótakaró szíja vagy a futószár, az olyan volt,

mintha valaki égő gyufát érintett volna egy dinamitrúd kanócához.

Gyanítottam, hogy ennek a zsokék lábtartó korlátjához le-

het köze, amely minden indítóállás falán körbefut, és a lovakat

éppen a véknyuk, illetve a kalácsízületük - testük két igen érzé-

keny pontja - magasságában érinti. A kalácsízület egyébként a lo-

vak hátsó lábának legmagasabb része, az emberi térd megfelelője.

Blushing ET-t annyira zavarták ezek a korlátok, hogy úgy

tűnt, egy lépéssel sem jutunk előbbre mindaddig, amíg nem sike-

rül meggyőzni arról, hogy a rudak nem ártalmasak számára. Na-

gyon meglepett, hogy a takaró használatával és a sokórányi mun-

Úgy tűnik, Montynak hamar sikerül elnyernie

Blushing ET bizalmát, de valójában rendkívüli,

nyolcvannapos küzdelem vár rájuk

180

Page 181: Monty Roberts - Shy Boy

181

Page 182: Monty Roberts - Shy Boy

kával nem sikerült látványosabb haladást elérnünk. A takaró az

én találmányom, amely bizonyos fokú védelmet és biztonságér-

zetet nyújt azoknak a lovaknak, amelyek félnek az indítóállástól.

Lényegében ahhoz hasonló ponyva, amit a pikadorok lovai visel -

nek a bikaviadalokon, ám ez a takaró a verseny kezdetekor egy-

szerűen ott marad az indítóállásban.

Blushing ET esetében azonban még a futószárazás is megva-

lósíthatatlan feladatnak tűnt - nem kért belőle. Ha a kötél csak rá-

hullott a véknyára és az oldalára, rögtön megvadult. Hátsó lábai-

val nagyokat rúgott, a mellsőkkel pedig a földet kapálta, olyan

volt, mintha bármire képes lenne, csak hogy megszabadulhasson

a futószártól. Úgy tűnt, előbb-utóbb biztosan megsebesíti önma-

gát - vagy engem. Agresszivitásának üzenete olykor teljesen egy-

értelműnek látszott: „Most aztán elintézlek.”

Egy darabig körözött körülöttem, aztán olyan erővel táma-

dott, hogy képtelen voltam a futószárral visszatartani. Azt hi-

szem, bármikor megölhetett volna, ha akar. Beismerem, hogy

ezekben a pillanatokban képtelen voltam irányítani.

Egyik este amerikaifutball-mérkőzést néztem a tévében, de

hirtelen rádöbbentem, hogy azt sem tudom, melyik két csapat ját -

szik, mert gondolataim egyre csak Blushing ET körül forognak. Úgy

döntöttem, végére járok ennek a dolognak. Hívtam némi segítsé-

get, és kimentem a körkarámhoz. Mire odaértem, már sötét volt,

így fel kellett gyújtanom a világítást. Velem volt a farm alkalmazott -

ja, Caroline Baldock és Faith Grey is, ennek ellenére a körkarámba

lépve nagyon magányosnak éreztem magam.

Az istállóknál először felnyergeltem Duallyt, a kantárszárat a

A csatlakozás pillanata Monty és Blushing ET között.

Az indítóállás azonban továbbra is félelmetes

helynek tűnt a ló számára.

182

Page 183: Monty Roberts - Shy Boy

183

Page 184: Monty Roberts - Shy Boy

nyeregszarvra hurkoltam, aztán otthagytam a bokszában. A mai

napig sem tudom, miért tettem ezt. Talán tudat alatt éreztem, hogy

szükségem lehet Dually segítségére. De az is tény, hogy bár az

évek során több tucat indítóállás-fóbiával küszködő versenylovon

segítettem, addig soha nem vettem igénybe másik ló segítségét.

Ezután Blushing ET-t is felnyergeltem, de rajta hagytam a me-

legítőtakarót, hogy ezzel is csökkentsem a futószár hatását a csí-

pője és a csánkja környékén. Gyakorlatilag biztos voltam abban,

hogy a takaró segítségével rá tudom majd venni a futószár elfo-

gadására, aztán később a takarót is levehetem róla. Attól tartok,

megint csak alábecsültem szegény pára fóbiáját.

A körkarámban aztán szinte azonnal szertefoszlottak a ter-

veim. Blushing ET ugyanolyan erőszakosan viselkedett, mint a ta-

karó nélkül, pedig én mindent elkövettem, hogy lecsillapítsam és

elfogadtassam vele a futószárat.

Nagy bajban voltam, mert ahogy teltek a percek, a ló egyre

dühösebbé vált. Hiába viselkedtem nyugodtan és megfontoltan,

hátracsapott füllel és kivicsorított fogakkal rontott rám, teljesen

egyértelmű volt, hogy támadni akart. Próbáltam megfordítani,

kétségbeesetten húzogattam a külső futószárat, hogy elfordít-

sam magamtól, de ez sem vált be - Blushing ET túl erős volt.

Kezdtem komolyan félteni az életemet.

Caroline és Faith leugrottak a nézőknek kialakított emel-

vényről, és kinyitották a karám kapuját, hogy biztonságba juthas-

sak. Odakint aztán fel-alá kezdtem járkálni, hogy egy kicsit lecsil-

lapítsam vadul kalapáló szívemet. Minél többet gondolkoztam

rajta, annál nyilvánvalóbb volt, hogy rendkívül mélyen gyökerező

félelem él benne mindentől, ami csak az oldalához ér. A trénerek

verései, amelyekkel az indítóállásokkal szembeni természetes vona-

kodását próbálták legyűrni, csak tovább rontottak a helyzeten.

Minél dühödtebben ostorozták szegényt, ő annál inkább a korláto-

kat okolta szenvedéseiért - aztán persze később az embereket is.

184

Page 185: Monty Roberts - Shy Boy

Felléptem a nézői emelvényre, ahonnan láthattam, amint

a két futószárat maga után húzva rohangál fel-alá a karámban.

Eszembe jutott, hogy ha rongycsíkokba bugyolálnám a kengyele-

ket, azzal talán sikerülne hozzászoktatnom az oldalát érintő,

a csánkja közelében lévő tárgyakhoz. Ezek a rongycsíkok lesza-

kadnának a dühödt rugdosás hatására, nem úgy, mint a futószár,

amely a lába köré gabalyodva akár súlyos sérülést is okozhatna.

Bementem az istállóba, és kerestem néhány nyeregtörlő és

hevederburkoló rongyot - ez utóbbiak olyanok, mint egy térdha-

risnya, és annak megakadályozására valók, hogy az egyik ló eset-

leges bőrfertőzéseit ne kapja el a többi is. A rongyok, gondoltam,

segítenek majd Blushing ET-nek megszokni azt az érzést, hogy

valami ide-oda leng az oldalánál, így később már könnyebben el-

tűri a futószárat is.

Blushing ET eközben eléggé lecsillapodott ahhoz, hogy hagy-

ja lecsatolnom a futószárakat, és feltekernem a rongyokat a ken-

gyelekre. Egy darabig rugdosott, küzdött a nyereg alatt himbálózó

tárgyak ellen, de végül lecsillapodott egy kicsit. Úgy tűnt, lassacs-

kán sikerül hozzájuk szoknia. Ezután fokozatosan egyre hosszabbra

engedtem a csíkokat, amíg azok végül a földig nem értek. A ron-

gyok ekkor menet közben már a hátsó lábát verdesték.

Megint csak rugdosni kezdett, de úgy éreztem, hogy talán

már megpróbálkozhatnék a futószárral. Hangos reccsenés - a ka-

rám palánkjának csapódó pata zaja - jelezte, hogy tévedtem. Ez

alkalommal kis híján eltalált a gyilkos erejű rúgás.

A következő pillanatban rám támadott, és nem sokon mú-

lott, hogy nem sikerült belém harapnia. Ismét kénytelen voltam

kimenekülni a kapun, és a paták most alig ujjnyival kerülték el a

fejemet. Faith és Caroline immár komolyan aggódtak, és minden

áron rá akartak beszélni, hogy hagyjam abba a próbálkozást.

Fel-alá járkáltam a karámon kívül, és próbáltam megoldást

találni. Aztán hirtelen az az ötletem támadt: mi lenne, ha felülnék

185

Page 186: Monty Roberts - Shy Boy

Duallyra, és belovagolnék a körkarámba? Vajon Blushing ET elfo-

gadná Duallyt? Így legalább jóval magasabban lennék, s ezáltal

csökkenne az életemet fenyegető veszély is.

Így is tettem. Dually hátán ülve újra kézbe vettem a futószá-

rakat: az egyiket közvetlenül a zablához erősítettem, a másikat

pedig a hátán vetettem át, aztán hajtani kezdtem, anélkül hogy

egyik kötél is hozzáért volna a csípőjéhez. Hajtani alatt itt azt ér-

tem, hogy én irányítottam a ló mozgását és fordulásait a kilenc-

méteres futószár segítségével.

Ez a megoldás többé-kevésbé elfogadhatónak bizonyult a szá-

mára. A kantárszárat a nyeregszarvra csavartam, és Duallyt csak a

hangommal és a lábammal irányítottam. Néhány perc múlva úgy

tűnt, hogy szépen haladunk. Ekkor megpróbáltam átvetni a futó-

szárat Blushing ET csípőjén, hogy így folytassam az irányítását, ám

ő rögtön rúgni, harapni és kapálni kezdett, s kétszer is rátámadt

Duallyra. Mindkét alkalommal előreugrattam Duallyt, és a karomat

széttárva sikerült megtörnöm Blushing ET rohamának lendületét .

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a nyeregben ülve a hely-

zet ura voltam; maradjunk annyiban, hogy a helyzetem így leg-

alább elfogadható volt, és nem olyan sebezhető, mint amikor a

talajon álltam. Ekkor a felém eső oldaláról lecsatoltam a futószá-

rat, csak a másikat hagytam fenn, majd nagy köröket leírva kezd-

tem lovagolni. Úgy csináltam, hogy amikor áthaladok Blushing ET

mögött, a futószárat a csánkja közelébe vigyem. Ha a kötél hoz-

záért a csánkjához, Blushing ET azonnal vad rúgással reagált.

Ezt jó néhányszor megismételtük, egészen addig, amíg pil-

lanatnyi habozást nem észleltem a rúgás előtt: ekkor az érintés

után rögtön el is vettem a kötelet a csánkjáról, és körbelovagol-

tam előtte, hogy a másik oldalon ismételhessem meg ugyanezt.

Ezt többször is megtettem, és ha valami javulást tapasztaltam,

azt azzal jutalmaztam, hogy egy kicsit eltávolodtam tőle. A futó-

szárat újból és újból a csánkjához érintve lassacskán sikerült elér-

186

Page 187: Monty Roberts - Shy Boy

nem, hogy a rugdosás fokozatosan alábbhagyjon. Ilyenkor széles

ívben körbelovagoltam - néha ügetésben -, a kötelet a másik

csánkhoz érintettem, és az egész művelet kezdődött elölről.

Lenyűgöző volt megfigyelni, ahogy Blushing ET megtanult

kommunikálni velem. Szinte látható volt, ahogy lassan kezd meg-

érteni. Ha abbahagyta a rugdosást, elvettem a kötelet a csánk-

járól. Egy idő után már nem is kezdett rúgni, amikor a futószárral

megérintettem a lábát; ilyenkor rögtön el is húztam onnan a kö-

telet. Ez volt az első lépés a gyógyulás felé vezető úton.

Ha a tanulás folyamatát egy egytől tízig terjedő számsorral

akarjuk jelképezni, akkor annak a nulla és egy közötti szakasz

a legfontosabb része.

Vagy fél óráig dolgoztunk így, s ezután már hagyta, hogy

két, a kengyeleken átvezetett futószárral irányítsam a mozgását

Dually nyergéből. Minél többet léptem előre, annál jobban visel -

kedett. Néha persze előfordult egy kis visszaesés, de ilyenkor

mindig elölről kezdtem a munkát. A visszaesések azonban egyre

rövidebbek lettek, és úgy tűnt, remekül haladunk.

Még ezen az estén sikerült elérnem, hogy ellenkezés nélkül

hagyja magát irányítani. Aztán megint csak bekövetkezett egy kis

visszaesés, amikor úgy döntöttem, hogy leszállók Duallyról, és

a földön állva vezetem tovább Blushing ET-t. Ez nagy hiba volt,

mert a ló rögtön agresszívvá vált.

Csak ekkor értettem meg, milyen mélységesen gyűlöl ez az

állat minden, a földön álló embert. Később megfigyeltem, hogy

ha az indítóállásba való belépése során ember közelített felé,

rögtön idegessé, ha pedig mögé lépett valaki, akkor azonnal

harciassá vált. Azt hiszem, ez a fajta viselkedés bizonyos mér-

tékben még mindig jellemző rá; kétlem, hogy valaha is elfelejte-

né mindazt, amit más emberek tettek vele: azért ütötték-ver-

ték, hogy bemenjen arra a helyre, amelytől a világon a legjob-

ban rettegett - az indítóállásba. De az az este, a hat óra és fél

187

Page 188: Monty Roberts - Shy Boy

tíz közti időszak fordulópontot jelentett Blushing ET számára

és a számomra is. Ezután már engedte, hogy mögötte állva, a

futószár segítségével áttereljem a nyitott indítóálláson.

El tudtam érni, hogy körbe-körbe járva újra meg újra átha-

ladjon az indítóálláson, s ez egy idő után már ne váltson ki rémü-

letet belőle. Most már nem volt más dolgom, mint hogy a saját

nyelvét használva lépésről lépésre végigvegyem vele az egyes

műveleteket, s ennek eredményeként hamarosan a normális lo-

vakhoz hasonlóan kezdett viselkedni.

Nagyon hálás vagyok Blushing ET-nek mindazért , amire

megtanított. Eszembe juttatta, hogy egy nagy feladat megoldása

mindig jó alkalom a tanulásra. Az én feladatom az volt, hogy erő-

szakmentes kommunikációs módszert találjak, amelynek segítsé-

gével megértethetem vele a szándékaimat, de úgy, hogy közben

a jogait is tiszteletben tartom.

Talán furcsának tűnik, hogy a türelméért dicsérem azt a lo-

vat, amelynek minden jel szerint eltökélt szándéka vol t, hogy vé-

gezzen velem. De az igazság az, hogy nem ártott nekem. Ha pe-

dig figyelembe vesszük, hogy mi mindenen ment át ez a ló, és

milyen szenvedésekben volt része, szerintem kész csoda, hogy

nem ölt meg néhány embert, mielőtt hozzám került. Igen ,

Blushing ET türelmes volt : hatékony tanárnak bizonyult, aki sok-

sok órán át várt, amíg végre tanulni kezdtem tőle. Megtanított

arra, hogyan érthetem meg a félelem - és az állhatatosság - egy

olyan fokát, amelyhez hasonlóval lónál még soha nem találkoz-

tam. Amíg nem győztem meg a futószár ártalmatlanságáról, ad-

dig semmilyen módon nem tudtam volna rávenni, hogy akár csak

a közelébe is menjen egy indítóállásnak.

Felipe Castro és Blushing ET átlovagolnak a nyitott

indítóálláson. De mire idáig eljutottak, Montynak jó néhány-

szor újra kellett gondolnia a stratégiáját.

188

Page 189: Monty Roberts - Shy Boy

189

Page 190: Monty Roberts - Shy Boy

De a legfontosabb dolog, amit tőle tanultam, az az, hogy né-

ha muszáj visszalépni. Ha valaha is azt képzeltem volna magamról,

hogy zseni vagyok vagy valami világhírű tréner, Blushing ET most

az emlékezetembe idézte, hogy e téren még csak óvodás vagyok.

Blushing ET-től kaptam meg mindazt az információt, amely-

nek alapján elő tudtam állni egy újfajta, a hozzá hasonló lovak

számára igen hasznos eszköz, az úgynevezett folyosó ötletével.

Az eszköz két főelven alapul: az egyik az, hogy a tanulás legfonto-

sabb eleme az ismétlés, a másik pedig az, hogy a csapatokban élő

állatok számára megnyugtató, ha körbe-körbe járhatnak. Ha a ma-

gasból tekintenénk le erre a szerkezetre, a következőt látnánk:

egy aprócska lóversenypálya oválisát, két rövid egyenessel és két

kis kanyarral. Az egész pálya nem hosszabb harminc méternél.

Az útvonalat két méter magas kerítéselemek határozzák meg, és

a ló az egyik ilyen levehető elem helyén átjuthat be a pályára. A lovat - lovas nélkül - általában az óramutató járásával el-

Page 191: Monty Roberts - Shy Boy

lentétes irányban vezetik körbe a pályán. Útközben át kell halad-

niuk egy szabványos, három lóra méretezett indítóállás középső

kapuján; a két másik állás a folyosón kívül van. Nagyon fontos,

hogy az indítóállás mindkét vége nyitva legyen, hiszen az egész

módszernek az a lényege, hogy a ló kényszer alkalmazása nélkül

tanulja meg elviselni az élményt. A szerkezetről így először csu-

pán szűk átjáróként szerez tapasztalatot; azt, hogy ez egy zárha-

tó kapu, ráér később is megtudni.

A ló jó néhány órát eltölthet ezen a pályán, amíg az egész

rutinszerűvé nem válik a számára. Itt is igen fontos, hogy aprán-

ként haladjunk előre. Feltesszük a nyerget, aztán a futószárat is.

Később lovas kerül a nyeregbe, aki a - még mindig nyitott - kapu

előtt egy kis időre megállítja a lovat, és csak ezután halad tovább.

Végül elérkezik az a nap, amikor ló és lovasa áthaladnak az indító-

álláson, és a hátsó kapu bezárul mögöttük. Az utolsó fázis az, ami-

kor már nemcsak mögöttük, hanem előttük is becsukják a kaput.

Blushing ET újra versenyben - méghozzá győztesként

Page 192: Monty Roberts - Shy Boy

Ha a lóversenyipar felfogja „a folyosó” jelentőségét, az esz-

köz talán a világ valamennyi versenypályáján megjelenik majd.

Az Egyesült Államokból már több pálya vezetősége is jelezte,

hogy szívesen kipróbálná.

Szomorú módon a világon még mindig nagyon sok olyan ló

van, amely hiába próbálja megértetni az emberekkel, hogy rosz-

szul bánnak vele. Sok évig magam sem értettem, miért küzdenek

a lovak az indítóállások ellen. Csak az vigasztal, hogy más sem

jött rá a jelenség okára. Nagyon remélem, hogy a trénerek és

azok a személyek, akik a lóversenyzés világában a döntéseket

hozzák, most végre odafigyelnek majd Blushing ET üzenetére.

Persze még mindig jó néhány tréner akad, aki nem érti, miről

van szó. Az indítóállás falán elhelyezett korlátok kifejezetten

előnytelenek a lovak szempontjából. Már maguk a kapuk is zajos,

természetellenes, félelmetes szerkezetek. Nagyok, magasak,

csontvázszerűek, hideg fémből készülnek, és a körülöttük dolgo-

zó emberek - mint mindenki, aki a lóversenypályán jelen van - te-

le vannak izgalommal és feszültséggel. A lovak ezt azonnal meg-

érzik. Tulajdonképpen igazából az lep meg, hogy milyen sok ló -

nak nincs baja ezekkel az indítóállásokkal.

Blushing ET időközben visszatért a versenypályákra. Az ame-

rikai lóversenyzés szakemberei ezt valóságos csodaként emlege-

tik. Egymás után két versenyen is győzni tudott: az első a bemu-

tatkozó „fellépése” volt 1998. július 12-én Hollywood Parkban, a

második pedig egy pénzdíjas verseny Del Marban, 1998. augusz -

tus 26-án, ahol 55 200 dollárt nyert. Tökéletesen egészséges, és

talán további győzelmekkel is meglepi majd a tulajdonost.

Könnyen lehet, hogy ma sem kedveli az indítóállásokat, sem

a lovászokat, akik betessékelik oda a verseny előtt, de az a páni

rémület, amely ezt a magas, gesztenyeszínű lovat a hideg fém lát-

tán korábban mindig elfogta, a jelek szerint szinte teljesen elmúlt.

192

Page 193: Monty Roberts - Shy Boy

6 S H Y B O Y Ú J É L E T E

A patkolókovácsunk berontott az irodába:

- Miféle vadállatot küldtél ide nekem?!

Ha 1997 húsvét hétvégéje életem egyik nagy fordulópontját je-

lentette, akkor nyilvánvalóan ugyanez mondható el Shy Boyról is.

A kis pej musztáng ekkor került be a házi lovak világába, amely

igencsak messze állt attól, amit a nevadai hegyek között megis-

merhetett.

Sok, már befogott musztánghoz hasonlóan neki is az volt az

első dolga, hogy megnőtt és súlyosabbá vált. A musztángoknak

meghagyott földek általában zord, száraz, sziklás területek, ahol az

élet nehéz, a legelők szűkösek, és mivel állandóan vándorolniuk

kell, a musztángok mindig soványak. Amikor először láttam Santa

Margaritában, Shy Boy nagyjából tizenhárom marok és két hüvelyk

(137 cm) magas volt. Ma ezzel szemben tizennégy marok és egy

hüvelyk (145 cm) magas, és nagyjából 450 kilót nyom, majd 50 ki-

lóval többet, mint amikor a legelőn élt.

Most, amikor e sorokat írom, már két év telt el azóta, hogy

megszelídítettem, de még mindig megvan benne a vadlovak né -

hány ösztöne. Nagyon nehezére esik például, hogy a fejét telje-

sen beledugja a takarmányos vödörbe, ha ugyanis annak pereme

193

Page 194: Monty Roberts - Shy Boy

eltakarja a szemét, akkor nem veheti észre a közelgő ellenséget.

Aztán még istállói boksza biztonságában is mindmáig tart a raga-

dozóktól. A feje fölé akasztott hálóból is csak óvatosan, gyana-

kodva meri enni a szénát.

Ráadásul egy alkalmat sem mulaszt el az ivásra, ahogyan azt

musztáng öröksége megköveteli. Egy nap például, amikor arról

beszéltem a farmon élő diákjaimnak, hogy a musztángok mindig

isznak, ha vizet látnak, Shy Boy éppen az egyik közeli kifutóban

volt. Nem sokkal korábban jókora felhőszakadás zúdult a kör-

nyékre, és a musztáng, mintha csak jeladásra tette volna, minden

egyes pocsolyánál megállt, beledugta az orrát, és ivott egy kor-

tyot.

A befogása óta eltelt időben egyre jobban megismerhettük

figyelemre méltó személyiségét. A PBS 1997-ben és 1998-ban jó

néhány alkalommal sugározta Észak-Amerikában a BBC Shy Boy-

ról készült dokumentumfilmjét, és ez ünnepelt hírességgé tette a

kis musztángot. A földrész minden pontjáról érkeztek látogatók

a farmunkra, sőt még Európából is, csak hogy személyesen lát -

hassák ezt a lovat.

Ő pedig egyértelműen élvezi a rá irányuló figyelmet. Pat jó

néhányszor megfigyelte már, hogyan viselkedik a kifutóban, ami-

kor azt emberek veszik körül: - Roppant büszkén járkál, és olyan

tartást vesz fel, mintha csak pózolna. Ráadásul nagyon szereti a

gyerekeket. Ha meglát egyet, rögtön odamegy hozzá, és megpró-

bálja megnyalogatni, vagy megbökdösi az orrával.

Shy Boy pontosan tudja, mit akar - néha például a gyerekek

társaságát. Ez 1998 nyarán vált egyértelművé a számunkra.

A gyakorlócsűrbe vezető út a kifutó mellett halad, ahol néha Shy

Tara Twissleman Shy Boyjal; a háttérből a kislány bátyja, Caleb figyel. A musztáng nagyon megszerette a gyerekeket.

194

Page 195: Monty Roberts - Shy Boy

195

Page 196: Monty Roberts - Shy Boy

Boy is tartózkodik, és ezen a bizonyos napon a személyzet egyik

tagjának feltűnt, hogy egy autó állt meg az úton. A kifutón lévő

ló ekkor - lovasának legnagyobb derültségére - mélyen bedugta

a fejét és a nyakát az autóba. A ló Shy Boy volt.

A nyeregben Felipe Castro ült. Ő és Jason Davis sok időt töl-

töttek a musztáng gondozásával és ápolásával. Felipe az arra járó

autó vezetőjében a fivérére ismert, és megállította Shy Boyt, hogy

köszönjön. A ló kíváncsi volt rá, hogy ki van az autóban, ezért a

vezető oldalán lévő nyitott ablakon bedugta a fejét az utastérbe.

Valószínűleg a szokásos köszöntésre, egy kis arcdörzsölésre szá-

mított.

Odabent azonban nem Felipe fivére kötötte le igazán a fi-

gyelmét, hanem a mellette ülő kislány. Még mélyebben bedugta

hát a fejét az autóba. Miután a kislány megsimogatta a homlokát,

és Shy Boy meggyőződött róla, hogy mindenki megfelelő módon

üdvözölte, óvatosan hátrébb lépett.

Shy Boyban, sok más jó lóhoz hasonlóan, az évek során ki-

alakult önnön fontosságának tudata. Mivel oly sokan veszik kö-

rül, és olyan nagy felhajtást csapnak körülötte, úgy véli, hogy

mindig neki kell a figyelem középpontjában állnia. Szereti, ha

észreveszik, és nagyon rossz néven tudja venni, ha az emberek

csak úgy elmennek mellette.

Egy nap a farm igazgatója, Crawford Hall néhány vendéget

vezetett körbe a trenírozórészlegben, és útközben elhaladtak

Shy Boy boksza mellett is. Hirtelen nagy lárma hallatszott:

a musztáng végighúzta fogait a boksz dróthálóján, és belehara-

pott az egyik deszkába.

- Ajjaj! - mondta Crawford -, hibát követtünk el! Úgy men-

tünk el Shy Boy boksza mellett, hogy nem is üdvözöltük! -

A musztáng ezek után természetesen megkapta azt a simogatást,

amely szerinte neki kijárt.

Én úgy látom, hogy elégedett és kiegyensúlyozott ló, de

196

Page 197: Monty Roberts - Shy Boy

persze az ő életében is voltak hullámhegyek és hullámvölgyek.

Híres musztángszívósságának első próbájára igen hamar sor ke-

rült. Alig kezdhette el megszokni új környezetét, amikor egy ví -

rusfertőzést kapott, és kis híján belepusztult.

Néhány héttel azután, hogy Shy Boy a farmra került, döntést

hoztam a további sorsáról: terelőlónak kell betanítani, és e célból

el kell vinni Ron és Billie Jo Ralis ranchára, amely a Flag Is Up

farmtól alig öt kilométerre található. Jó okom volt arra, hogy ép-

pen őket válasszam.

Billie Jo az 1980-as évek közepén kezdett nálam dolgozni,

és nyolc évig maradt. Amint munkába állt, azonnal nyilvánvalóvá

vált, hogy a saját területén - a szaporításban - jelentős tapaszta-

latokkal rendelkezik. Néhány hónap múlva már ő hozta a részleg

működéséhez szükséges döntések nagy részét, és hamarosan

igazgató lett. Billie Jo ugyanolyan jól értett a kancák egészség-

ügyi ellátásához, mint az állatorvosok többsége, vagy még job-

ban is.

Ha szépen felöltözik és kicsinosítja magát, fantasztikus lát-

ványt nyújt, ám ha az ember ellátogat a farmjukra, könnyen le-

het, hogy egy traktor vezetőülésében vagy éppen a bokszok ta-

karítása közben talál rá. Úgy tűnik, az energiái kifogyhatatlanok,

a kézfogása pedig meglepően erős.

Ron Ralis karcsú, inas, 180 centiméter magas, pirospozsgás

arcú férfi, és a feleségéhez hasonlóan edzett és egészséges. Még

akkor házasodtak össze Billie Jóval, amikor mindketten nálam dol-

goztak. Később saját vállalkozásba kezdtek: csúcskategóriájú

rodeólovakat tenyésztenek és treníroznak. Pat és én két ígéretes

lovunkat is rájuk bíztuk: Peppy San Nice-t és Captain Nice-t.

A Ralls-ranch a völgy szélén, a hegyek lábánál terül el, és

ami igazán érdekessé teszi, az a birtok fölé magasodó mesa, vagy-

is kis fennsík. A házaspár egy versenypályát hozott létre odafenn,

amelynek természetes talaja remek, márgás homok. A pályán

197

Page 198: Monty Roberts - Shy Boy

belüli mintegy hathektárnyi területen marhák tartására, valamint

a terelés és a lasszózás gyakorlására alkalmas létesítményeket

alakítottak ki. Ezt a helyet tartottam a legalkalmasabbnak arra,

hogy Shy Boy folytathassa „tanulmányait”.

Tudtam, hogy a Ralls-ranchon a lehető legjobb ellátásban és

trenírozásban lesz része. Ron azonban eleinte nem lelkesedett az

ötletemért. Amikor először vetettem fel neki, úgy nézett rám a sze-

me sarkából, mintha azt akarta volna mondani: „Most igazán jól ér-

zem magam. Több olyan lovam is van, amelyek képesek lehetnek

nagy versenyeket nyerni. Muszáj nekem ezek mellett még egy

musztángot is meglovagolnom?” De amikor elmagyaráztam neki,

milyen fontos a számomra Shy Boy, elvállalta a trenírozását.

Ronnak tíz nap alatt sikerült elég jól kiismernie Shy Boyt.

Soha egy percre sem feledkezett meg a ló vad eredetéről, és min-

dig figyelembe vette azt, amikor vele dolgozott. Azt is tudta,

hogy Shy Boy, mint minden vadló, eléggé ijedős, és ha megrémül,

veszélyes lehet. A fiatal lovászok, akiket néha azzal bíztak meg,

hogy lovagoljanak fel Shy Boy nyergében a mesára, ahol Ron át-

vette tőlük, több esetben is megdöbbentek a ló váratlan kitöré-

sein. Ha például egy szélfútta műanyag zacskó került az útjába,

nyaktörő vágtában száguldott le a hegyről. Ha azonban Ron lova-

golt rajta, akkor soha nem csinált ilyesmit; Ron lett számára a

biztos pont az életben.

Az istállóban töltött első tíz nap alatt Billie Jo is megismer-

kedett Shy Boyjal, és az ő figyelmét sem kerülte el a kis musz-

táng vadsága. Könnyen lehet, hogy az asszony éles szeme men-

tette meg Shy Boy életét.

Amikor Billie Jo a tizenegyedik nap estéjén belépett Shy Boy

bokszába, rögtön feltűnt neki az állat megváltozott viselkedése.

Monty Shy Boyjal dolgozik a körkarámban

198

Page 199: Monty Roberts - Shy Boy

199

Page 200: Monty Roberts - Shy Boy

Nem rezzent össze, amikor kinyílt az ajtó, nem merevedtek meg

hátának izmai, nem menekült a boksz legtávolabbi sarkába, és nem

is fújt nagyokat az orrán keresztül - holott az előző tíz napban

mindig így fogadta őt. Most azonban nem félt és nem igyekezett

megvédelmezni a saját kis birodalmát - valami nem volt rendben.

Billie Jo megtorpant:

- Shy Boy, jól vagy?

Egy kis ideig mozdulatlanul állt a boksz ajtajában, és a lovat

figyelte. Shy Boy lassan odament hozzá, és megállt úgy, hogy feje

az asszony közelében legyen. Billie Jo megsimogatta a homlokát,

és megismételte a kérdést:

-Jól vagy?

Aztán feltűnt neki, hogy a ló meleg, nagyon meleg. Kiment a

bokszból, és a felszerelések tárolására használt helyiségben kere-

sett egy végbélhőmérőt. Némi rábeszélés után Shy Boy megen-

gedte neki, hogy behelyezze a műszert. Amikor pár perccel ké-

sőbb Billie Jo leolvasta az értéket, rögtön arra gondolt, hogy a

szerkezet elromlott, ugyanis 41,8 fokot mutatott. A lovak normá-

lis testhőmérséklete 38 fok, szemben az ember 37 fokos egész-

séges hőmérsékletével.

Billie Jo sok beteg lovat gondozott már, de ilyen magas lázat

még soha nem mért. Én sem. Kiszaladt a lószállító kocsihoz, és

az elsősegélykészletből előkeresett egy másik lázmérőt. Az újabb

mérés eredménye azonban azonos volt az előzővel.

Beléhasított a félelem. A musztángok általában nem kapják

el a náthavírust, viszont nincs ellene természetes védettségük, és

eddig még senki sem fejlesztette ki számukra a szükséges védő-

oltást. Billie Jo leküzdötte rémületét, és felhívta dr. Van Snow-t,

Ron állatorvos bátyját, akiben valamennyien maradéktalanul

megbízunk. Ezután Crawfordnak telefonált, és elmondta, mi tör-

tént. Végül egy harmadik lázmérővel újabb mérést végzett - és

ez alkalommal már hinnie kellett a műszernek.

200

Page 201: Monty Roberts - Shy Boy

Megnedvesített egy törülközőt, és törölgetni kezdte Shy

Boy fejét. A musztáng viselkedése ekkor teljesen megváltozott.

Úgy tűnt, mintha azt mondaná: barátra van szüksége, mert érzi,

hogy nagy bajban van. Billie Jót az lepte meg a legjobban, hogy a

musztáng néhány percenként ivott pár korty vizet, sőt némi szé-

nát is elmajszolt. Egy háziló hasonló körülmények között szinte

soha nem tenne ilyet. Ha egy lázas állapotot előidéző náthavírus

támadja meg őket, sem enni, sem inni nem akarnak, ami komoly

gondot jelent, mivel így nagyon könnyen kiszáradhatnak.

Úgy tűnt azonban, hogy Shy Boy tisztában van azzal,

mennyire jót tesz neki az étel és a víz. Az is meglepő volt, hogy

míg a beteg házi lovak általában le akarnak feküdni, Shy Boy

szemmel láthatóan nagyon igyekezett négy lábon maradni.

Megérkezett dr. Snow, és rögtön amiatt kezdett aggódni,

hogy a musztáng nem kapta meg mindazokat a védőoltásokat,

amelyeket a házi lovaknak be szoktak adni. Ez jelentősen korlá-

tozta a kezelésnél alkalmazható gyógyszerek számát. A házi lo-

vaknál használt készítmények csak tovább fokozták volna Shy

Boy lázát, aminek végzetes következményei lehettek volna. Némi

töprengés után a fenilbutazon és a szulfametoxanzol-trimetho-

prim mellett döntött. Abban bízott, hogy az előbbi, az aszpirin-

hoz hasonló gyulladáscsökkentő hatású szer leviszi a lázat, a má-

sik orvosság pedig meggátolja a kiszáradást.

Miután beadták a gyógyszereket, nem tehettek mást, mint

hogy vártak. Billie Jo Shy Boy boksza mellett állított fel egy tábori

ágyat, és azon aludt.

Én minderről az angliai turném során értesültem, 13 000 ki-

lométeres távolságból. A hír lesújtott - és még rosszabb volt, hogy

semmit sem tehettem. Viszont egészen biztos voltam abban, hogy

Ralisék minden tőlük telhetőt megtesznek Shy Boy érdekében.

Bármi is lesz a vége, gondoltam, senkit sem hibáztathatok.

201

Page 202: Monty Roberts - Shy Boy

- Tegyetek meg mindent az érdekében - mondtam Billie

Jónak a telefonban.

Az első éjszakán, valamivel éjfél után Shy Boy láza csökken-

ni kezdett, és másnap már csak 39,3 fok volt. De még messze

volt a gyógyulástól.

Billie Jo később elmesélte, hogy a betegség második és har-

madik napján feléledt Shy Boy szívóssága, ereje és veleszületett

túlélési ösztöne, s végül ezek mentették meg az életét. Továbbra

sem volt hajlandó lefeküdni, és ha lehet, még elszántabban evett

és ivott.

Szóba került, hogy esetleg intravénásan kellene táplálni -

ehhez azonban infúziót kellett volna bekötni a nyaki vénájába, és

egy állványt kellett volna mellé tenni a folyadékot tartalmazó

zacskónak. Nem tűnt valószínűnek, hogy egy musztáng jól tűrné

az ilyesmit. De mivel folyamatosan evett és ivott, az infúzióra vé-

gül nem is volt szükség, és az állapota tovább javult. Billie Jo há-

rom teljes napot és éjszakát töltött mellette, és tíz napon át ada-

golta neki a gyógyszereket.

Eközben dr. Snow elvégzett néhány vizsgálatot annak meg-

állapítására, hogy nem lehetne-e csökkenteni a gyógyszeradagot.

Ámde valahányszor ezzel próbálkoztak, a musztáng láza ugrás-

szerűen megnőtt. Nyilvánvaló volt, hogy Shy Boyt egy makacs és

igen veszélyes vírus támadta meg.

Billie Jónak tíz nap alatt sikerült végleg leküzdeni a lázat, és

csak ezután kezdte csökkenteni a beadott gyógyszer mennyisé-

gét. Shy Boy még harminc napig lábadozott a Flag Is Up farmon,

majd amikor teljesen rendbe jött, visszatért a Ralls-ranchra, hogy

folytassák a trenírozását.

Shy Boyt a tanítás során szinte mindennap felnyergel ték és

meglovagolták. A munka eleinte az olyan egyszerű dolgokra

összpontosított, mint a járás, az ügetés és a vágta. Aztán a tan-

anyagba fokozatosan bekerültek a nyolcasok, a menet közbeni

202

Page 203: Monty Roberts - Shy Boy

lépésváltások és a perdülések is - mindez a marhákkal végzendő

munkára készítette fel.

Ron a második hónapban kezdett marhákat is terelni Shy

Boy segítségével, és attól kezdve főként erre összpontosítottak.

Az egyes foglalkozások nagyjából egy óra hosszúak voltak, utána

Shy Boy megfürdött és eltöltött némi időt egy szabadtéri kifutón.

Beszélgetéseink alapján egyre világosabbá vált a számomra,

hogy Ron valósággal beleszeretett a musztángba. Ő nem a szavak

embere, így amikor arról faggattam, miért szereti annyire Shy

Boyt, csak ennyit mondott:

- Hát mert olyan helyes kis ló.

Végül Billie Jót kértem meg, hogy puhatolja már ki, mivel

hódította meg Shy Boy Ron szívét. Ő eleget tett a kérésemnek, és

másnapra már meg is volt a válasz: - Ron egyszerűen úgy gondol-

ja, hogy Shy Boy olyan helyes kis ló.

Azt hiszem, én le tudom fordítani, mit jelent ez a kifejezés

egy olyan ember szájából, mint Ron Ralis. Úgy gondolom, hogy a

kulcsszó jelen esetben a „készséges”. Aztán tegyük még hozzá

azt is, hogy „nagylelkű”, és esetleg egészítsük ki az „együttmű-

ködésre késszel”. Ron valahogy így gondolkozhat: igaz ugyan,

hogy világszínvonalú versenylovaihoz képest Shy Boy kicsi és ta-

lán gyenge is, viszont minden áldott nap megpróbálja leküzdeni

ezeket a hiányosságokat azáltal, hogy szíwel-lélekkel veti bele

magát a munkába.

Ron feltehetően úgy véli, hogy ha ezt a fajta hajlandóságot

át lehetne ültetni a gondos tenyésztőmunkával előállított sztár-

lovakba, akkor ez nagyon sokat javítana bármelyiken. Mivel élete

első három évében nem juthatott olyan, tudományos alaposság-

gal összeállított étrendhez vagy egészségügyi ellátáshoz, mint a

nemesített versenylovak, soha nem hozhatja be lemaradását, de

ez nem jelenti azt, hogy nem próbálkozik.

A jó edző mindig hamar szívébe zárja azt a diákot, akiből

203

Page 204: Monty Roberts - Shy Boy

ugyan soha nem lesz bajnok, de aki munkaerkölcse, nagylelkűsé-

ge és a mások örömére való törekvése révén mégis kiemelkedik

a többiek közül. Ezért is vezették be a „legtöbbet fejlődő” vagy a

„legelkötelezettebb” sportolónak járó díjakat. Shy Boy is ebbe

a kategóriába tartozik.

Az egyik legnehezebb dolog, amit Shy Boynak le kellett küz-

denie, az a patái védelmezésére való természetes hajlama volt.

A musztángok nagyon vigyáznak a lábukra és a patájukra, vagyis

azon testrészeikre, amelyek nélkülözhetetlenek a meneküléshez.

A musztángokkal szerzett tapasztalatom az, hogy gyakorlatilag

minden testrészüket előbb engedik megérinteni, mint a lábukat

vagy a patájukat.

így aztán nem is meglepő, hogy Shy Boy igen gyanakvó volt

mindenkivel szemben, aki a patájához ért. A Ralls-ranchon töltött

ideje alatt sokat tanult a fürdésről és a kefélésről. Megtanulta,

hogy semmi rossz sincs abban, ha valaki kitakarítja a bokszát, mi-

közben ő is benn van. Megtanulta, hogyan kell más lovakat vezet -

ni, miközben a hátán lovagolnak, és még sok minden mást is.

Semmi okunk sem volt rá, hogy megpatkoltassuk, hiszen a ter-

mészettől erős, ellenálló patákat kapott. De Ron ahhoz azért

hozzászoktatta szép lassanként, hogy fogadja el, ha ki akarják

tisztítani, és le akarják nyírni a patáit. A nyírásra azért volt szük-

ség, hogy a paták alja sima legyen, és a paták ellensúlyozzák az

egyenetlen kopást.

- Amikor először csináltam, eltartott egy darabig - mondta

Ron -, de később egészen jól belejöttünk. Nem volt vele semmi

baj.

Miközben Shy Boy a Flag Is Up farmon lábadozott, Crawford

ellenőrizte a patáit, és úgy látta, itt az ideje egy újabb nyírásnak.

Felírta a musztángot egy listára, aztán meg is feledkezett róla. Né-

hány órával később David Bowen, az akkori patkolókovácsunk be-

rontott az irodába:

204

Page 205: Monty Roberts - Shy Boy

- Miféle vadállatot küldtél ide nekem?! - szegezte Craw-

fordnak a kérdést. - Ez a Shy Boy egyáltalán nem tűri, hogy a pa-

táihoz nyúljak. Mind a négy lábánál próbálkoztam, de esélyem

sem volt!

- Na gyere, nézzük meg! - mondta Crawford, és elindult a

kovácsműhely felé. Miközben a tágra nyílt szemmel figyelő Shy

Boyhoz közeledtek, Crawford megkérdezte Davidet, hogy mit

gondolt, mennyi idő alatt fogja lenyírni a musztáng patáit. „Hát,

legfeljebb tizenöt perc alatt” - hangzott a válasz.

Crawford ekkor emlékezetébe idézte az egyik kedvenc té-

telemet:

- Ha úgy akarsz valamit megcsinálni egy lóval, mintha csak

tizenöt perced lenne, akkor az egész napod rá fog menni. Gyere,

most próbáljuk meg úgy, mintha egész nap ráérnénk: lefoga-

dom, hogy jóval közelebb leszünk a tizenöt perchez.

David most jóval lassúbb mozdulatokkal fogott munkához,

hogy Shy Boy láthassa, megbízhat benne - és rövid idő alatt el is

készült az egésszel. A jelenet két hónappal később szinte ponto-

san megismétlődött egy másik patkolókováccsal.

- Miféle vadállat ez? - panaszkodott. - Nem látott még pat-

kolókovácsot?

Másodszorra most is ráérősebben fogtak munkához, és Shy

Boy az új kovácsban is megtanult bízni.

A musztángok rendkívüli lovak, de nagyon fontos, hogy az

ember megértse őket, és tiszteletben tartsa a bizalom iránti igé-

nyüket. Ötvenötmillió év történései tanították óvatosságra őket.

Én könnyen fel tudom szállítani Shy Boyt az utánfutóra, de meg-

lehet, hogy ellenszegül, ha számára ismeretlen személyt bízok

meg ugyanezzel a feladattal. Ugyanez lesz az eredmény akkor is,

ha arra kérik, hogy lépjen át ismeretlen tárgyak fölött, vagy men-

jen be egy szűk helyre: felméri az embert, aki ezt kéri tőle, és at -

tól teszi függővé a reakcióját.

205

Page 206: Monty Roberts - Shy Boy

Volt még valami, ami Shy Boyt megkülönböztette a farm ösz-

szes többi lovától - tele volt férgekkel: galandférgekkel, orsógi-

lisztákkal, bélférgekkel és vérférgekkel.

A musztángok ott isznak, ahol vizet találnak, és a pocsolyák

vagy tavak vize gyakran poshadt, iszapos, és sok esetben tele van

élősködők petéivel is. Ennek eredményeként a musztángok leg-

többje belső élősködőkkel fertőzött; a fiatal állatok különösen

könnyen szednek össze ilyen férgeket. Az egyéves musztángok-

nál gyakran figyelhetők meg súlyos bélférgesség okozta tünetek;

de ahogy idősebbé válnak, lassan kialakul bennük a férgekkel

szembeni immunitás. Ha lenne egy varázspálcám, amellyel Észak-

Amerika összes musztángját megszabadíthatnám az élősködők-

től, akkor ezek az állatok legalább száz kilóval nehezebbé és tíz

centivel magasabbá válnának.

A házilovak ezzel szemben tisztított vizet kapnak inni, az is-

tállókban és kifutókon tartott lovakat pedig rendszeresen féreg-

telenítik.

Aki musztángot fogad örökbe, annak mégis óvatosnak kell

lennie a féregtelenítéssel. A féreghajtó szerek mérgezőek, más-

ként nem pusztítanák el az élősködőket. Dr. Snow pontos féreg-

telenítési programot dolgozott ki Shy Boy és a másik két örökbe

fogadott musztángunk számára.

A féreghajtó szert lassan, kis részletekben kezdtük adagolni,

és Shy Boy ennek hatására elképesztő mennyiségű belső élőskö-

dőtől szabadult meg az ürülékében. Ha kezdettől fogva akkora

gyógyszeradagokat kap, mint a házilovak, annak beláthatatlan

következményei lettek volna. Így viszont Shy Boy végig gond nél-

kül tűrte az eljárást. Ahogy a szervezete megszabadult a parazi -

táktól, amelyek addig folyamatosan elszívták az erejét, szinte ra-

Barátság

206

Page 207: Monty Roberts - Shy Boy

207

Page 208: Monty Roberts - Shy Boy

gyogni kezdett az egészségtől, s olyan életöröm áradt belőle,

amilyet vadlóként talán soha nem érezhetett volna. Ma már Shy

Boyt is a többi lóéval azonos program szerint féregtelenítik, és ő

vidáman ugrándozik és játszadozik; a házilovak társaságában is

sokkal jobban érzi magát, mint azt valaha hittük volna.

Egy nap kihoztam a bokszából, és a mező felé vezettem:

úgy gondoltam, kiengedem egy kicsit, hogy friss füvet legelhes-

sen, kedvére mozoghasson és élvezhesse a napsütést. Ahogy ki -

reteszeltem a kaput, Shy Boy nyihogni kezdett izgalmában, hely-

ben állva felszökkent a levegőbe, aztán újra meg újra megismé-

telte a mutatványt. Olyan volt, mintha gumiasztalon ugrándozott

volna; jót nevettem komikus viháncolásán. Amikor kivezettem a

mezőre, és elengedtem, vagy húsz percen át száguldozott fel-alá.

Úgy tűnt, egyszerűen élvezi az életet.

Crawfordnak azt mondtam, hogy a másik két musztáng kizá-

rólag azért van a farmon, hogy a diákjaimat tanítsák. Meg kell

hagyni, nagyszerű munkát végeztek. A fiatalabbik, a Mustang

Sally névre keresztelt sötét pej („Sally” valójában heréit, így a női

név kissé megtévesztő) majdnem ugyanolyan jó választás lett vol-

na a filmhez. A feje csinosabb, mint Shy Boyé, hosszú, elegáns

nyaka és izmos törzse pedig ugyanolyan szép. Mustang Sally

szellemi képességek terén sem marad el híressé vált társától, s

ugyanolyan szeles és érzékeny, mint Shy Boy, de egy évvel fiata-

labb nála. Ez utóbbi tény, valamint viszonylag kicsi termete miatt

esett el a film főszerepétől.

Ma már két centiméterrel magasabb Shy Boynál. Nagyon

szép a mozgása, musztáng létére kimondottan elegáns, és csinos

is. Roppant csintalan ló, és állandóan hegyezi a fülét.

Shy Boy és Monty a körkarámban. A musztáng imádja,

ha figyelik, és nagyon szeret a kifutóban kergetőzni

208

Page 209: Monty Roberts - Shy Boy

209

Page 210: Monty Roberts - Shy Boy

A harmadik musztángot, aki egy évvel idősebb és valamivel

világosabb színű Shy Boynál, Francónak neveztük el. Ő igazi dik-

tátortípus. Két társánál jóval lassabban alkalmazkodott az embe-

rekhez, és még ma sem mulasztja el az emlékezetünkbe idézni,

hogy ő bizony musztáng. Nagyobb lett Mustang Sallynél és Shy

Boynál is, s az állán és a lábain szőrcsomók nőnek. Úgy húzza

hátra a fejét, mint valami csikóhal, s mindenhez engedélyt kér,

majd addig erőszakoskodik, amíg meg is kapja.

Ha meg tudnám oldani, legszívesebben harminc musztángot

tartanék a Flag Is Up farmon, csak hogy még hatékonyabban ta-

níthassák a diákjaimat . Ha egy diákom, mondjuk, egy hetet tölt el

Francóval, az nagyjából olyan, mintha fél évig dolgozna együtt

egy házilóval. Francónál nem ajánlatos elfeledkezni a kötőfékről,

sem arról, miként kell szabályosan lekefélni. Aki hibázik, azzal

megfizetteti az árát. A házi ló nem ennyire érzékeny, kevésbé haj-

lamos arra, hogy kifejezze elégedetlenségét az emberek hibái mi -

att.

De éppen ez az, ami a musztángokat csodálatos tanítóvá te -

szi: a vadlovak nyersek, természetesek és tiszták.

210

Page 211: Monty Roberts - Shy Boy

7 S H Y B O Y V I S S Z A T É R

Sok százan kérdezték már meg tőlem: „Maga szerint jobb

Shy Boynak terelőlóként, mint ha szabadon élhetne?”

Idővel rájöttem, hogy erről Shy Boynak kell döntenie.

Ezt a könyvet Shy Boy ihlette.

A szabadban való megszelídítése gyakorlatilag gond nélkül zaj-

lott, bár közben persze voltak feszült, aggodalommal teli pillana-

tok. A BBC dokumentumfilmjét, amely e nagy kalandot örökítette

meg, később Észak-Amerikában is bemutatták, és ennek nyomán

rengeteg kérdés érkezett hozzám.

Sok százan érdeklődtek, hogy vajon jobb-e Shy Boynak tere-

lőlóként, mint ha szabadon élhetne.

Azt szoktam mondani, nem tudom. Nem tudok olvasni a gon-

dolataiban. Az biztos, hogy ha ránézek, egy nyugodt és elégedett

lovat látok, aki élvezi a munkáját, és szereti az őt gondozó embe-

reket. Azt azonban nem tudom megállapítani, vágyik-e a szabad

legelőkre.

212-213. oldal: Shy Boy önfeledt vágtája egy tavaszi délelőttön

211

Page 212: Monty Roberts - Shy Boy
Page 213: Monty Roberts - Shy Boy
Page 214: Monty Roberts - Shy Boy

Ennyit tehát tudtam. Miután 1998-ban szinte végig úton vol-

tam, Shy Boyjal csak decemberben találkoztam. Év közben sokat

gondoltam rá, hogy vajon megismer-e majd ennyi idő után. A je-

lek szerint megismert. Másodperceken belül tudta, ki vagyok, és

azonnal engem helyezett világa középpontjába. Hiába vette körül

nagy tömeg, mindenki felett elnézett - az őt vezető lovászt is be-

leértve -, és egyenesen felém indult.

Csak egyféle módon lehet megállapítani, hogy élvez-e egy ló

egy bizonyos tevékenységet: lehetőséget kell adni neki arra, hogy

megtegye, aztán meg kell figyelni, önként is megcsinálja-e. Ugyan-

ezen logika alapján gyakran magyarázom a diákjaimnak: - Oké,

szóval azt mondod, hogy a lovad szeret ugrani. Remek, akkor vi-

gyük ki egy akadályokkal teli pályára, és nézzük meg, hogy lovas

nélkül, magától is nekiáll-e átugrálni rajtuk. Ha megteszi, akkor

hiszek neked.

A gondolat egyébként nem olyan elképesztő, mint első hal-

lásra tűnik: vannak olyan lovak, amelyek ilyen helyzetben ponto-

san így viselkednek.

A Shy Boy történetét megismerő emberek közül nagyon so-

kan kíváncsiak lettek volna az ő választására is. Vajon hogyan

döntene, ha szabadon választhatna? Házilóként akarna-e élni

vagy inkább musztángként? Idővel rájöttem, hogy erről Shy Boy-

nak kell döntenie. Vissza kell vinnünk őt a vadonba, és hagynunk

kell, hogy döntsön a saját sorsa felől.

A Twissleman család arra készült, hogy mintegy háromszáz-

ötven marhát terel össze 1998 márciusának elején, majdnem egy

évvel azután, hogy Shy Boy csatlakozott hozzám a Russel-ran-

chon. A közelben elterülő Twissleman-ranch még kaliforniai mér-

cével mérve is óriási: becslésem szerint a két vége úgy 70-80 kilo-

Monty és Dually a fennsíkot kémlelik

214

Page 215: Monty Roberts - Shy Boy

215

Page 216: Monty Roberts - Shy Boy

méterre lehet egymástól. Ugyanazon a sivatagos fennsíkon fek-

szik, ahol az előző évben megszelídítettem Shy Boyt.

Azt javasoltam, hogy a terelés során Caleb Twissleman lova-

goljon Shy Boy hátán, aztán egy alkalmas pillanatban hagyja ma-

gára azon szabadon élő musztángcsapat közelében, amelyből be-

fogtuk. Ezzel lehetőséget adunk neki arra, hogy szabad társaival

maradjon, vagy visszatérjen hozzánk.

Szerettem volna megörökíteni ezt az eseményt - mint

ahogy Shy Boy megszelídítése is filmszalagra került -, ezért felfo-

gadtam egy forgatócsoportot, kibéreltem néhány négykerék-

meghajtású teherautót, egy repülőgépet, hogy légi felvételeket

készítsen, és minden egyebet is, amire szükségem lehetett Shy

Boy döntésének dokumentálásához. Dr. Robert Miller, aki a BBC

dokumentumfilmjének elkészítésében állatorvosként és állat-

viselkedéstan-szakértőként vett részt, vállalta, hogy elejétől a vé-

géig velünk tart. Megfigyeli és kommentálja az események pszi-

chológiai vonatkozásait, és felügyel a munkában részt vevő álla-

tok egészségére is.

Mindenki egyetértett abban, hogy ez hiteles utószó lesz Shy

Boy történetéhez, így aztán hozzáfogtunk a tervezéshez. Úgy

döntöttem, hogy a fennsíkon The Cadet lesz a lovam. Caleb és én

a terület nyugati részét vállaltuk magunkra, mivel a jelentések

szerint arra látták a leggyakrabban a musztángcsapatot.

Március 9-én, egy hétfői nap reggelén beszállítottuk a lova-

kat az utánfutóba. Shy Boy, The Cadet és Dually remek állapotban

vártak az indulásra. Pat és én megkértük Caroline Baldockot is,

hogy tartson velünk. Caroline-nal még Angliában ismerkedtem

meg; nyolc éve a barátunk, és néhány éve kutató-asszisztensként

Monty és Dually könnyed ügetése a zsályacserjékkel borított tájban

216

Page 217: Monty Roberts - Shy Boy

217

Page 218: Monty Roberts - Shy Boy

segíti munkámat. Most arra kértük, nézze át a tervezetünket, és

gondoskodjon róla, hogy egyetlen fontos részlet se maradjon le a

filmről.

A 101-es úton autóztunk észak felé; áthaladtunk Santa Bar-

bara és San Luis Obispo megye tengerparti településein, aztán

Santa Margaritánál keletnek fordultunk, a szárazföld belseje felé.

Útközben megcsodálhattuk Kalifornia néhány gyönyörű hegyét,

s közben egyre feljebb kapaszkodtunk: közeledtünk a sivatagos

fennsíkhoz, ahol tizenegy hónappal korábban már jártunk egyszer.

A téli esők nyomán az egész táj bársonyos zöldbe öltözött, és a

déli lejtőkön már bontogatni kezdték szirmaikat a vadvirágok.

Az út mintegy 900 méteres magasságig emelkedett, aztán

megérkeztünk a Carissa-fennsíkra. Ameddig csak a szem ellátott,

mindent az alig ujjnyi magas téli fű zöld szőnyege borított; de fát

szinte egyet sem láttunk. A tiszta időben megpillantottuk a mint-

egy 50 kilométerre lévő Soda-tó tükrét, amely oly sima és ezüstös

volt, mintha üveglapot borítottak volna a táj egy mélyedésére.

A Szent András-törésvonal éppen kettészeli ezt a végtelen

vidéket. A tábor helyét éppen a törésvonal fölött, a síkság északi

peremén jelöltük ki. Ahogy Pattel ott álltunk, és figyeltük, ho -

gyan rakodnak ki a munkatársaink, hirtelen szíven ütött a hatal -

mas hegyekkel övezett síkság fenségessége. A szél zsálya- és ló-

hereillatot sodort felénk. A csend szinte tapintható volt.

A táborban hamarosan már vidáman pattogott a tűz, és az

égő tölgyfa kellemes illata átjárta a levegőt.

Ekkor magas hangú vonyítás törte meg a csendet, és hason-

ló hangok kórusa felelt rá. Olyan volt, mintha ezer kutya egyszer -

re válaszolt volna ugyanarra a kérdésre. A prérifarkasok falkája

Shy Boy és Caleb készen állnak, hogy megkezdjék

a marhaterelést a hatalmas Twissleman-ranchon

218

Page 219: Monty Roberts - Shy Boy

219

Page 220: Monty Roberts - Shy Boy

Cathie Twissleman a hosszú tél után már alig várja, hogy

tavasz legyen és marhákat terelhessen

220

Page 221: Monty Roberts - Shy Boy

221

Page 222: Monty Roberts - Shy Boy

még fél kilométernyire sem lehetett tőlünk. A vonyítás ijesztő

volt csoportunk azon tagjai számára, akik nem ismerték a préri -

farkasokat, ez a hang ugyanis valóban vérfagyasztó; de számunk-

ra, akik tudtuk, hogy valójában az emberre és lóra veszélytelen

teremtményekről van szó, csak emlékeztető volt: szinte érintet-

len természet vett körül bennünket.

Később a csoportunk egyik tagja beszámolt róla, hogy Shy

Boy az éjszaka során többször is megdermedt, és hegyezni kezd-

te a fülét; úgy fél perc múlva aztán ő is meghallotta a prérifarka-

sokat. A musztáng „radarja” jóval előbb észlelte a ragadozókat,

mint az emberi fül.

Hideg éjszaka volt, ugyanúgy, mint tizenegy hónappal koráb-

ban, amikor néha attól tartottam, hogy megfagyok, mielőtt akár

csak hozzáérhetnék Shy Boyhoz.

Napkeltekor megérkezett a táborba Rowly Twissleman, a fe -

lesége, Cathie és a fiuk, Caleb. Autóik két hatalmas utánfutót

húztak: az egyikben a lovaik voltak, a másikban a felszerelések.

Gyorsan felkészültünk az előttünk álló napra, és Rowly kis cso-

portokra osztott szét bennünket. Az volt a dolgunk, hogy össze-

tereljük a marhákat, és már ideje volt indulnunk. A nagy kérdést

csak a munka elvégzése után tehettük fel Shy Boynak.

Ahogy a nap magasabbra hágott az égen, és sugarai melegí -

teni kezdtek bennünket, éreztem, hogy szétárad bennem az elé-

gedettség. A táj szépsége, a szabadban való táborozás meghitt

öröme és az előttünk álló marhaterelés gondolata szinte varázs-

latos hatással volt rám. Caleb felült Shy Boyra, én pedig The

Cadetre, és elindultunk a hatalmas terület északkeleti sarka felé.

Zane Davis és lova, Arnie a terelés előtt

224-225. oldal: Caleb Shy Boy hátán, Monty pedig Dually nyergében együtt terelik a marhákat

222

Page 223: Monty Roberts - Shy Boy

I

223

Page 224: Monty Roberts - Shy Boy
Page 225: Monty Roberts - Shy Boy
Page 226: Monty Roberts - Shy Boy

Caleb itt született és itt nevelkedett, úgy ismeri a táj min-

den zugát, mint a tenyerét. Végiglovagoltunk egy kanyonon,

majd egy hegygerincen, aztán egy meredek hegyoldal tövében

haladtunk tovább, ritkás bokrok és zsályatövek között. Hirtelen

egy nyúl szökkent át előttünk: a szívem majd kiugrot t a mellka-

somból. The Cadet rémülten menekülni kezdett, és nem kis erő-

feszítésembe került megfékezni. Caleb jót nevetett rajtunk; Shy

Boy pedig alig vett tudomást az egész kis közjátékról. Neki per-

sze bőven volt alkalma hozzászokni a nyulakhoz.

Nem sokkal azután, hogy elértük a legelő legmagasabb

pontját, már tekintélyes számú marhát gyűjtöttünk össze, és el-

kezdtük őket lefelé terelni, a birtok keleti határa felé. Már vagy

hatvan állatot hajtottunk, de láttam, hogy jó néhány van még

előttünk.

Itt jó 600 méterrel magasabban voltunk a fennsíknál, és a

távcsövemmel jól láttam, ahogy a többi csapat tagjai már a kará -

mok felé terelik a marhákat. Úgy tűnt, minden a legnagyobb

rendben zajlik.

Caleb és én tovább lovagoltunk, s útközben egyre több mar-

hát gyűjtöttünk magunk elé. Egyszer leereszkedtünk egy kanyon-

ba, amelynek a mélyén patak kanyargott. Ahogy közeledtünk, hir-

telen záptojásszag ütötte meg az orromat, és a bűz egyre erő-

sebb lett. Caleb elmondta, hogy a patakot egy kénes forrás táp-

lálja.

Ideje volt megitatni a lovakat, csakhogy The Cadet nem volt

hajlandó a víz közelébe menni. Shy Boynak viszont semmi kifogá-

sa sem volt a víz ellen, és Caleb hagyta, hogy igyon néhány kor-

Caleb és Shy Boy megérkeznek a marhákkal.

Az ilyen terelések során az állatokat a saját tempójukban kell

hajtani, ugyanakkor mindig készen kell állni egy kis vágtára.

226

Page 227: Monty Roberts - Shy Boy

227

Page 228: Monty Roberts - Shy Boy

tyot. A musztáng jól ismerte a természetet, és az emberek között

töltött tizenegy hónap sem feledtette vele, hogy ettől a víztől

semmi baja sem lesz. A természet egyébként arra is megtanítot-

ta, hogy megeshet: csak sokára talál újra vizet.

Ahogy ereszkedni kezdtünk a karámok felé, észrevettem

vagy tíz marhát, amelyek az általunk terelt csoporttól egy kicsit

távolabb legelésztek. Azt javasoltam Calebnek, hogy ő vigye to-

vább a csordát, én pedig odaügetek, és begyűjtöm ezt a néhány

csellengőt. A marhákhoz közeledve, a mögöttük húzódó bozóto-

son túl megpillantottam Shy Boy tavalyi musztángcsapatát.

A marhákat Caleb csordája felé kezdtem hajtani, és nem tettem

semmit, ami megzavarhatta volna a lovakat.

Tovább tereltük az állatokat a karámok felé, ahol ekkorra

már vagy kétszáz marha gyűlt össze. Onnan, ahol ekkor voltunk,

vagy száz méterrel magasabban a karámoknál, káprázatos látvány

tárult elénk. A Carissa-fennsík ötven kilométeren át húzódott, s a

máskor sivatagos tájat most fehér virágok tömege borította.

Csaknem négyszáz marha ballagott odalenn, és színeikkel még

változatosabbá tették a vidéket: a Herefordok vörös-fehér foltjai,

a szénfekete Angusok és a kékesszürke Brahminok jól megkülön-

böztethetők voltak egymástól.

És itt volt Shy Boy, aki a csorda mellett vágtatott, s hol árko-

kon ugrott át, hol bokrokat kerülgetett. Lassan a mi marháink is

megérkeztek a karámokba, és örömmel állapítottam meg, hogy

Shy Boy hasznos és értékes tagja a csapatnak. Úgy tűnt, hogy ki-

fejezetten büszke saját magára.

Miután az összes marha a helyére került, elfogyasztottuk a

jól megérdemelt ebédet. A piknikasztalok körül ünnepi hangulat

uralkodott, amit a teherautók egyikének vezetőfülkéjéből böm-

Monty és The Cadet

228

Page 229: Monty Roberts - Shy Boy

229

Page 230: Monty Roberts - Shy Boy

bölő Garth Brooks-zene tett teljessé. A lovakról levettük a nyer-

geket, megetettük és megitattuk őket, s egy locsolócsővel lemos-

tuk a lábaikat. Az egy-két órányi pihenés az embereknek és az ál-

latoknak egyaránt jólesett.

A lovászok egyike jelentette, hogy a musztángcsapat - Shy

Boy volt „családja” - közelebb húzódott a táborunkhoz; valószí-

nűleg felkeltették a kíváncsiságukat a lovaink (no meg a Garth

Brooks-zene).

Az ebéd és a pihenő után következett az előre kiválasztott

egyéves borjak elkülönítése a csordától. Amikor az anyjuk már el-

választotta őket, a borjakat egy időre elkülönítik, és gabonával

táplálják, hogy gyorsabban fejlődjenek. Ez alkalommal Duallyn lo-

vagoltam, hiszen itt azt kellett csinálni, amit a legjobban szere-

tett: a marhák elkülönítését. A versenyeken is szívesen végzi ezt

a feladatot, de igazán akkor örül, ha a dolog „élesben” zajlik.

Caleb visszaült Shy Boyra, és így figyelték, ahogy Dually, az

öreg profi a fiatal marhák elkülönítésén dolgozik. Caleb odakiál-

tott nekem, hogy szívesen megpróbálná ugyanezt Shy Boyjal, és

ezt én is jó ötletnek tartottam. A musztáng nagyon alaposan

megfigyelhette Duallyt, mert hamar ráérzett a dologra, s az

egész csoportunk megtapsolta, amikor megakadályozta, hogy az

egyik borjú visszatérjen társai közé.

Mire ezzel a munkával is végeztünk, már délután négy óra

volt, és az árnyékok megnyúltak. Tábortüzet gyújtottunk, a lova-

Caleb Shy Boyjal kívülről lovagolja körül a csordát. Figyeljék meg, hogy a musztáng egyik lába sem éri a talajt!

232. oldal: Monty és Dually egy borjút különítenek el, Shy Boy pedig figyeli, hogyan is kell ezt csinálni

233. oldal: Pat elégedetten szemléli az összeszokott páros munkáját

230

Page 231: Monty Roberts - Shy Boy

231

Page 232: Monty Roberts - Shy Boy

232

Page 233: Monty Roberts - Shy Boy

233

Page 234: Monty Roberts - Shy Boy

kat kikötöttük egy-egy jókora köteg széna mellé, és azokat a

marhákat, amelyeket nem kellett máshová vinni, szélnek eresz-

tettük.

A lenyugvó nap színesre festette a felhők alsó oldalát, a le-

vegő megtelt a borjaikat hívogató tehenek és a felelgető borjak

hangjával. Mivel háromszáznál is több marha gázolt át a zsályá-

val teli területen, az a jellegzetes, kissé csípős illat szállt felénk,

amelyet én mindig is a szabadban való lovaglással azonosítottam.

Már majdnem öt óra volt, amikor Caleb és én leültünk a tűz

mellé, hogy megbeszéljük következő teendőnket: Shy Boy szaba-

don eresztését. A legújabb megfigyelések szerint a musztáng-

csapat látótávolságon éppen csak hogy kívül, a tábortól északra

eső hegygerincek egyikén legelészett. A lovászok kivitték néhány

hátaslovukat a tábor délkeleti peremére, hátha így sikerül még

közelebb csalogatni a kíváncsi musztángokat. A csel bevált: a csa-

pat hamarosan feltűnt az egyik, már a táborból is látható gerin-

cen. Talán húszan lehettek, és a lenyugvó nap aranyló fénnyel

vonta be alakjukat.

Shy Boy volt az egyetlen ló a táborban, aki észrevette őket.

Füleit feléjük fordította, nagy, fekete szemét szinte le sem vette

róluk.

- Ez az, amiért itt vagyunk - mondtam Calebnek -, itt az

ideje megnézni, mi történik. - Caleb arcán nyugtalanság és szo-

morúság tükröződött. - Simogasd meg! - kértem, és a fiatal cow-

boy engedelmeskedett.

Abban a pillanatban, hogy levettem róla a kötőféket, Shy

Boy megperdült, és egyetlen kecses ugrással vágtára váltott.

Egyenesen a horizonton látható musztángok felé tartott. Félelem

Miközben Caleb a kanyon túloldalán bóklászó marhákat figyeli,

Shy Boy jól szemügyre veszi a fényképészt

234

Page 235: Monty Roberts - Shy Boy

235

Page 236: Monty Roberts - Shy Boy

hasított belém, mert Shy Boy mozgásában nyoma sem volt a bi-

zonytalanságnak.

Már majdnem sötét volt, de még tisztán láttuk, amikor csatla-

kozott a többi musztánghoz fenn, a gerincen. Azt hittem, a csapat

elutasítóan viselkedik majd vele, legalábbis eleinte. Végül is tizen-

egy hónapon át egészen mást evett és más vizet ivott, mint ők. In-

nen vagy 150 kilométerre élt, és a társai már bizonyára elfelejtet -

ték. Álmélkodva láttam, hogy ennek éppen az ellenkezője történik:

a musztángok úgy fogadták vissza maguk közé, mintha soha el

sem ment volna. Nem provokáltak verekedést vele, nem harap-

dálták, nem rúgtak felé. Mielőtt teljesen besötétedett, még láttuk,

hogy a csapat Shy Boy vezetésével távolodni kezd a gerincen.

Shy Boy nyílegyenesen vágtatott feléjük, kiábrándító lelke-

sedéssel. Nem volt könnyű dolgom, mire sikerült meggyőznöm

Calebet, hogy a játszmának még nincs vége. Shy Boy semmi mást

nem kapott tőlünk, csak kedvességet, bizonygattam. Az elmúlt ti -

zenegy hónap minden egyes napján meleg istállóban pihent, jó-

kat ehetett és tiszta vizet kapott. Biztos voltam benne, hogy nagy-

szerűen érezte magát nálunk - de vajon elég lesz-e mindez ah-

hoz, hogy a mérleg nyelve felénk billenjen? Ebben nem voltam

biztos.

Tarának, Caleb nyolcéves húgának nem voltak kételyei afe-

lől, hogy a musztáng vissza fog jönni. A szeplős, vörösesszőke

kislány elevensége és nyíltsága szöges ellentétben áll bátyja nyu-

godt természetével, de abban hasonlít rá, hogy ő is remekül érzi

magát az állatok között.

- Ne féljetek! - biztatott bennünket. - Shy Boy visszajön,

majd meglátjátok!

Mindenki észrevette a horizonton felbukkanó musztáng-

csapatot - természetesen Shy Boy is

236

Page 237: Monty Roberts - Shy Boy

237

Page 238: Monty Roberts - Shy Boy

A fejemben azonban egyre csak ugyanaz a kérdés forgott :

„Mit tettem?” Nos, adtunk egy lehetőséget Shy Boynak, mert biz -

tosak voltunk abban, hogy visszatér. Most azonban kétségeim vol -

tak. Nagyon sok múlott a kísérlet kimenetelén. Ha a musztáng in -

kább azt választja, hogy a szabad legelőkön folytatja az életét , e

döntése nagy pofon lett volna azoknak az elveknek, amelyek

egész életemet meghatározták.

A lovakkal végzett munkám alapelve az a gondolat , hogy ha

jól bánunk egy állattal, és érzéssel közeledünk felé, akkor ez a

szeretet kölcsönössé válik. Hiszek abban, hogy ha sikerül partne-

ri kapcsolatot kialakítani egy lóval, akkor az a ló velünk akar

majd maradni.

Van is egy olyan, sokak által támogatott tudományos elmé-

let, amely szerint az ember állatokkal való munkakapcsolatának

kezdetén valójában nem is az ember háziasította az állatokat ,

hanem fordítva történt a dolog. A vadkutyák szívesen ólálkod-

tak az ember táborai körül, mert mindig reménykedhettek né-

hány potyafalatban. Talán a lovak is így tettek: nagyobb bizton-

ságban érezhették magukat a ragadozóktól, és jókat lakomáz -

hattak a termesztett növényekből. Egyértelmű előnyei voltak

annak, ha az emberi lények közelében tartózkodtak.

Ha a lovakkal jól bánnak, akkor nem érzik úgy, hogy bezár-

ták őket. Márpedig mi soha semmire nem kényszerítettük Shy

Boyt.

Viszont a musztáng gondolkozás nélkül otthagyott, amikor

lehetősége nyílt rá, hogy régi társai közé vegyüljön. Aznap éjjel

elkerült az álom. Fel-alá járkáltam a legkülönfélébb tennivalók

ürügyén, de nemigen tettem mást, mint hogy a tábor környékét

fürkésztem az ismerős alak felbukkanásában reménykedve.

Dr. Róbert Miller állatorvos, aki megfigyelőként volt jelen

238

Page 239: Monty Roberts - Shy Boy

239

Page 240: Monty Roberts - Shy Boy
Page 241: Monty Roberts - Shy Boy

Monty és Caleb. Shy Boy elment,

és most nem tehetnek mást,

mint hogy várnak, és reményked-

nek a visszatérésében.

242-243. oldal:

Monty magában imádkozva

próbálja visszahívni Shy Boyt,

s azon töpreng, képes lesz-e

együtt élni a musztáng döntésével

241

Page 242: Monty Roberts - Shy Boy
Page 243: Monty Roberts - Shy Boy
Page 244: Monty Roberts - Shy Boy

Shy Boy visszatér

244

Page 245: Monty Roberts - Shy Boy
Page 246: Monty Roberts - Shy Boy

Shy Boy talán most emlékezik vissza azokra a nehézségekre,

amelyeket élete első három évében el kellett viselnie, gondoltam.

A nyári napokra, amikor a hőmérséklet a 40 fokhoz közelít, és se-

hol sem találni vizet. Biztos voltam benne, hogy az itteni télben

nem ritka a -30 fokos hideg sem. Néhányszor talán azt a szörnyű

félelmet is átélte, amit egy veszélyes ragadozó látványa vagy a

hajszálon múló menekülés okozott.

Lehet, hogy ő sem aludt sokat, miközben a döntésén töp-

rengett.

Hajnali ötkor kimentem a karámban levő lovak és marhák

közé. A szememet nem tudtam levenni a láthatárról, de hiába.

Egy óra múlva már elég világos volt ahhoz, hogy láthassuk: Shy

Boy nincs a közelben.

Rowly Twisslemannek eközben be kellett fejeznie a terelést,

és jó néhány egyéb dolgot is el kellett intéznie. Kiadta az utasítá-

sokat: szítsák fel a tüzet, és készítsék el a reggelit. Az egyéves

borjakat még aznap vissza kellett hajtanunk a ranch központjába.

Caleb azonban csak ímmel-ámmal dolgozott.

Valamennyien olyan lassan reggeliztünk, amennyire csak

tudtunk: reméltük, hogy ha elég sokáig késleltetjük az indulást,

akkor majd csak felbukkan Shy Boy. Mivel a musztáng elment,

Calebnek nem volt lova, így fájdalmát tovább tetézte az a gondo-

lat, hogy hazafelé esetleg az egyik teherautón kell utaznia.

A reggeli tűz körül szinte szikrázott a levegő a feszültségtől.

Felnyergeltem The Cadetet, és úgy döntöttem, hogy kifésü-

löm a farkát. Furcsa, hogy mit meg nem tesz az ember, ha az időt

akarja húzni. Aztán egyszer csak meghallottam Tara hangját.

- Hé, oda nézzetek! Ott van Shy Boy! Visszajött!

Felkaptam a fejemet, és valóban: valami mozgott a zsálya-

Egyenesen Monty felé tart

246

Page 247: Monty Roberts - Shy Boy
Page 248: Monty Roberts - Shy Boy

cserjék között. Egyetlen ló volt, tőlünk vagy háromszáz méterre

északra, egy kis dombon. A felkelő nap fénye beragyogta a domb

gerincét, így jól láttuk, hogy a ló felénk tart. Vágtában közele-

dett, aztán egy, a zsályacserjék közti kis tisztás közepén megtor-

pant, mintha csak egy színész állt volna meg a színpadon. Arra

gondoltam, milyen szép.

A táborban egy pisszenés sem hallatszott, mindenki

lélegzet-visszafojtva várta, hogy mi fog történni. Shy Boy nem

mozdult. Ha most megfordul, és elvágtat, villant át az agyamon,

akkor is meglesz az a vigaszom, hogy legalább visszajött elbú-

csúzni.

Shy Boy megfontolt mozdulattal visszanézett arra, amerről

jött és amerre a csapat lehetett. Néhány másodpercig így maradt,

aztán a tábor felé pillantott, majd lehajtotta a fejét, és elindult.

Shy Boy valóban szabad ló volt, hiszen választhatott. Vajon

még mindig vívódik magában? Haladási iránya most az őt és min-

ket összekötő képzeletbeli egyenesre rézsútos volt. Lassan lép-

delt, nem kapkodott, mintha azon morfondírozna, hogy merre

forduljon. Kígyózva kerülgette a bokrokat. Amikor aztán elérte

a tisztás szélét, felemelte a fejét, és ügetni kezdett - egyenesen

felénk.

A tábortól vagy kétszázötven méterre aztán vágtára váltott.

A zsályacserjék közt mintha valami ösvény kanyargott volna, s ő

most azt követte. Magamban újra meg újra elismételtem:

- Gyerünk, Shy Boy, gyere haza!

Caleb is ott állt már, közvetlenül mögöttem.

Shy Boy most már egyenesen felénk vágtatott, és hangosan

felnyerített.

Pat és Monty szemmel láthatóan elégedettek Shy Boy döntésével.

248

Page 249: Monty Roberts - Shy Boy
Page 250: Monty Roberts - Shy Boy

Nem mozdultunk. Én boldogan és elégedett mosollyal áll-

tam, s vártam őt. Shy Boy továbbra is teljes sebességgel szágul-

dott, és csak az utolsó pillanatban fékezett. Tőlem alig néhány

méterre állt meg, hogy előreléphessek, és üdvözölhessem.

Shy Boy úgy döntött, hogy hazatér.

250

Caleb húga, Tara is nagyon örül Shy Boy visszatérésének

Page 251: Monty Roberts - Shy Boy

251

Page 252: Monty Roberts - Shy Boy

Shy Boy modellt áll, Pat pedig azt magyarázza Montynak,

hogyan szeretné elkészíteni a musztáng szobrát

Pat domborműve Shy Boyról Pat szobra, amely a vágtató Shy

Boyt ábrázolja

252

Page 253: Monty Roberts - Shy Boy

zérigazgatói posztját. Marty nemcsak megszervezi a bemutatóin-

kat, hanem a rendezvényeken műsorvezetőként is részt vesz.

Debbie, az első gyermekünk a hivatásos teniszezőből befek-

tetési tanácsadóvá lett Tom Loucks-hoz ment férjhez. Két fiuk van,

Matthew és Adam, és mindketten igen tehetséges ifjú teniszezők.

Másik lányunk, Laurel a család egyetlen tagja, aki „zöld uj-

jal” rendelkezik: neki köszönhető az a parkszerű hangulat, amely

minden látogatót megragad otthonunkban, a Flag Is Up farmon.

253

MONTY

CSALÁDJA Pat és én 1956 óta va-

gyunk házasok. Pat si-

keres művész, lovakat

ábrázoló szobrait ván-

dorkiállításokon mutat-

ja be. De ugyanilyen jól

ért ahhoz is, hogy a

mikrofonnál állva elma-

gyarázza a közönség-

nek, honnan veszi az

ötleteket alkotásaihoz,

vagy valamilyen mulat-

ságos anekdotát mesél-

jen rólam.

A fiunk, Marty ti-

zenegy évig dolgozott

ügyvédként, mielőtt el-

foglalta volna a Pat and

Monty Roberts, Inc. ve-

Monty bemutatóin gyakran a családtagjai is részt

vesznek. Itt Marty Roberts és Pat áll a körkarámban.

Page 254: Monty Roberts - Shy Boy

„Fa-szobor”

Christopher Dydyk

fotóművész

[email protected]

www.dydyk.com

„Vidám égbolt”

254

„Jukka”

Page 255: Monty Roberts - Shy Boy

Kettős expozíció

255

Page 256: Monty Roberts - Shy Boy

T O V Á B B I F E L V I L Á G O S Í T Á S

Az a célom, hogy a világ a lovak és az emberek számára is jobb

hellyé váljon, mint amilyennek én megismertem.

Ezért ha további felvilágosításra van szüksége a Shy Boy: Egy vad

musztáng megszelídítése című könyvhöz kiadott videokazettával,

illetve a tanácsadásokkal, konferenciákkal, oktató videokazetták-

kal és egyéb ismertető anyagokkal kapcsolatban, akkor az alábbi

helyeken érdeklődhet:

Telefon: 1-888-826-6689

Internet: E-mail:

www.montyroberts.com [email protected]

Köszönettel:

Monty Roberts