a dési tufa (erdélyi-medence) fe-ti-oxid ásványai filea dési tufa (erdélyi-medence) fe-ti-oxid...

A Dési Tufa (Erdélyi-medence) Fe-Ti-oxid ásványai

Fe-Ti oxide minerals of the Dej Tuff, Transylvanian Basin, Romania

SzakácS alexandru

Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Mátyás király u. 4, RO-400112 kolozsvár, RomániaE-mail: [email protected]

AbstractFe-Ti oxides are common primary accessory minerals in the Dej Tuff, a prominent stratigraphic markerhorizon in the Miocene sedimentary fill of the Transylvanian Basin. according to mineral chemistry analy-ses, most of them belong to ilmenite and titanomagnetite, but a few grains of rutile have also been found.a detailed study of the oxide minerals has been undertaken in the cepari outcrop where 58 grains havebeen analysed in samples collected along a vertical section from various levels of the lithological column.Oxide compositions, in particular their Mg/Mn ratio, show significant variations according to sample posi-tion, allowing the distinction of three compositional sequences separated by two prominent breaks in thestudied vertical section. Fe-Ti oxide geothermometry applied to ilmenite-magnetite pairs tested for chem-ical equilibrium, resulted in similar conclusions suggesting that the studied tuff assemblage originatedfrom three succeeding eruptions of acidic magma from compositionally and thermally zoned magma cham-ber(s).

Összefoglalása Dési Tufa az Erdélyi-medence miocén üledékes rétegsorának egyik kiemelkedő szintjét képezi. a Fe-Ti-oxidok a Dési Tufa anyagának közönséges elsődleges járulékos ásványai. az ásványkémiai vizsgálatokkimutatták, hogy az oxidásványok zöme ilmenit és titanomagnetit, miközben egy pár rutilszemcsét is lehe-tett azonosítani. a csépányi feltárásban részletes vizsgálat történt egy vertikális szelvény mentén a tufa-összlet különböző szintjeiből begyűjtött mintákon. az oxidok kémiai összetétele, különösképpen azokMg/Mn aránya, olyan értelmezhető változásokat mutat a tanulmányozott szelvényben, amely megengedihárom összetételi sorozat elkülönítését. a kémiai egyensúly tesztjét kiálló ilmenit-magnetit párokon végzettgeotermometriai vizsgálat megerősítette a kimutatott szekvenciák valós meglétét. Ebből arra lehetett követ-keztetni, hogy a tanulmányozott tufaösszlet vulkáni anyaga három egymást követő robbanásos kitörésbőlszármazik, amely során összetételileg és termikusan zónás magmakamrá(k)ból került magma a felszínre.

1. Bevezetés

könnyű felismerhetősége és általános elterjedése folytán a Dési Tufa (Pošepny, 1867)az Erdélyi-medence miocén rétegsorának kiemelkedő szintjét alkotja. Mivel a geológiaiidőskálán egy gyakorlatilag instant esemény (robbanásos vulkánkitörés és az azt követőgyors áthalmozás) eredményeképpen képződött, kiváló jelzőszintet alkot, ezért mindenek-előtt az Erdélyi-medence szerkezeti vizsgálatában és fejlődéstörténetének kronosztratigrá-fiai kutatásában játszott fontos szerepet. Ugyanakkor a térségben lezajlott neogénmagmatizmus legkorábbi képviselője az Erdélyi-medencében. Mint ilyen, a kárpát-Pannontérség mészalkáli vulkáni fejlődéstörténetének egyik fontos mozzanatát képviseli.

a Dési Tufa kutatásának ásványtani vonatkozásai először a másodlagos, diagenetikuseredetű ásványtársulásaira összpontosultak és csak az utóbbi kb. két évtizedben terelődötta kutatók figyelme mindinkább az elsődleges magmás ásványtársulások felé.

Jelen munka célja a Dési Tufa elsődleges járulékos magmás ásványtársulása egyikjellemző képviselőinek, a Fe-Ti-oxidoknak a kutatása és a kutatási eredmények bemuta-tása.

Fehér B. (szerk.) (2014): Az ásványok vonzásában. Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor

tiszteletére. Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, pp. 253–268.

Szakács A.254

2. Földtani háttér

a cenománi után képződött Erdélyi-medence a kárpát-Pannon térség egyik megha-tározó szerkezeti egysége, amely fejlődéstörténetében négy szakaszt különítettek el a kuta-tók a több mint 5 km összvastagságú üledékes rétegsor-összletek alapján (ciulavu et al.,2000; krézsek & Bally, 2006): felső kréta, paleogén, alsó miocén és középső-felső miocén.a középső-felső miocén üledékes ciklus, amely a medence jelenlegi kiterjedését és fiziog-ráfiai jellegzetességeit meghatározza, a kárpátok ívmögötti részében és regionális komp-ressziós stresszmezőben fejlődött ki (krézsek & Filipescu, 2005; krézsek & Bally, 2006).Eredményeképpen egy kb. 3 km vastag üledékösszlet halmozódott fel a medencében. aközépső badenitől a pliocénig tartó üledékképződés közepette számos vulkáni tufarétegtelepült a rétegsorba. a korábban (középső-felső badeniben) települt tufák savanyúbb, rio-litos-dácitos kemizmust, a későbbiek (a szarmatában) intermedier, andezites összetételtmutatnak. E tufák közül a Dési Tufa a legnagyobb elterjedésű, a legszámottevőbb vastag-ságú és a legrégebbi korú. a Dési Tufa gyakorlatilag „kibéleli” az egész Erdélyi-medencét,feltárásai nyomon követhetők a medence nyugati, északnyugati és északi peremén. a dél-keleti medenceperem előfordulásaiban Persányi Tufa néven ismeretes. a medence belse-jében szinte minden, a középső badeni üledékeket harántoló fúrásban előfordul. Vastagságarendkívül változó, pár métertől (medenceperemi feltárásban) 116 méterig (fúrásmagban)(Mârza et al., 1991). Biosztratigráfiai és radiometrikus kormeghatározási alapokon a DésiTufa kora középső badeninek, pontosabban kb. 15 millió évesnek bizonyult (Szakács et

al., 2012).a Dési Tufa valójában egy számos tufaréteget tartalmazó, összetett litológiai képet

mutató tufaösszlet, amely három alapvető litológiai entitás (litotípus) kombinációjából áll(Szakács, 2000): 1) méteres vastagságú durvaszemcsés (pszammittól pszefitig terjedő) vul-kanoklasztitok, 2) méteres vastagságú finom-közepes szemcseméretű masszív vagy rétegesszerkezetű tufák és 3) centiméteres-deciméteres vastagságú tufa, tufit és agyag/márga réte-gek váltakozásai több méteres vastagságban. Ezek az elsődleges piroklasztikus vulkánianyag tengeralatti áthalmozása során létrejött litológiai elemek. a Dési Tufa lényegébenegy másodlagos településű, áthalmozott vulkáni anyagból álló vulkáni-üledékes összlet(Szakács, 2000). Egyetlen bizonyíthatóan elsődleges településben megmaradt előfordulásaa csicsó-hegyi feltárásban figyelhető meg: ez az összesülés jegyeit magán viselő, ignimb-rites jellegű ártufa (Mârza & Mirea, 1991; Seghedi & Szakács, 1991).

a teljes kőzeten végzett kémiai elemzések alapján sokáig tipikusan dácittufának tar-tott Dési Tufa tüzetesebb vizsgálódások eredményeképpen riolitos összetételűnek bizonyult(Szakács, 2000).

3. A Dési Tufa ásványtársulásai

a Dési tufa változatos és gazdag ásványtársulásokat mutat. a tufa összetételébenkimutatott számos ásványfajt a következő, eredetüket jelző kategóriákba lehet csoportosí-tani: 1) elsődleges magmás ásványok, 2) elsődleges magma-idegen ásványok és 3) másod-lagos ásványok.

az elsődleges magmás ásványok a Dési Tufát létrehozó vulkánkitörések magmájábólkikristályosodott fázisokat foglalják magukba. Ezek alkotják a Dési Tufa ásványos össze-

A Dési Tufa Fe-Ti-oxid ásványai 255

tevőinek a közönségesen előforduló elemeit. közöttük megkülönböztethetőek a fő kőzet-alkotó ásványok és a járulékos ásványok. a fő kőzetalkotó ásványok a kvarc, a plagioklászföldpát (változó an-tartalommal) és a biotit, amelyek gyakorlatilag a Dési Tufa egyetlenmintájából sem hiányoznak. Mellettük helyenként (ritkán) akcesszórikus mennyiségbenmegjelenik még amfibol, piroxén és káliföldpát (Szakács, 2003). a Dési Tufa jellegzeteselsődleges járulékos ásványtársulását azonban a cirkon, az apatit, az allanit és a Fe-Ti-oxi-dok alkotják (Szakács & Gál, 2006). Ezek mellet ritkán kimutatható még monacit és xeno-tim is (Szakács, 2003; Szakács & Gál, 2006).

az elsődleges magmaidegen ásványok a vulkáni anyag áthalmozódása során kerülteka tufa ásványos összetevői közé, esetleg a kitörési anyag véletlenszerű elemei. Esetenkénta tufa anyagában található metamorf, üledékes vagy intruzív magmás kőzet-litoklasztokásványait képezik. Előfordulások esetleges és szórványos. Ezen ásványok leggyakoribbképviselői a muszkovit és a metamorf eredetű kvarc. Helyenként káliföldpát (pl. mikroklin)mutatható ki a Dési Tufa magmájától idegen ásványi komponensként (Szakács, 2000). abiogén eredetű és a vulkáni anyaghoz szállítás és lerakódás során keveredett, helyenkéntszámottevő komponensként megjelenő karbonátos ásványok (kalcit) is e csoporthoz tar-toznak.

a másodlagos ásványtársulás elemeit a lerakódás után képződött ásványok alkotják.Ezek részben az elsődleges komponenseket cementáló ásványokat (autigén kalcit), részbena vulkáni üvegtörmelék (horzsakő-klasztok és üvegszilánkok) anyagának a diagenetikusátalakulása során képződött ásványokat foglalják magukba. Nagyobb részben zeolitok (kli-noptilolit, mordenit, phillipsit) és SiO2-ásványok (opál-cT) (Seghedi et al., 2000).

4. Fe-Ti-oxid ásványok a Dési Tufában

a Fe-Ti oxidok közönséges elsődleges járulékos magmás ásványai a Dési Tufának,gyakorlatilag minden tufamintában megtalálhatóak opak szemcsék formájában.

4.1. A Fe-Ti-oxidok ásványkémiájaa Dési Tufában előforduló Fe-Ti-oxid szemcsék ásványkémiai vizsgálatát egy JEOL-

733 Superprobe típusú elektron-mikroszonda segítségével végeztük a Birkbeck college(University of London) laboratóriumában. a Dési Tufa Fe-Ti-oxid ásványainak az általánosjellemzése érdekében összesen 36 pontelemzést végeztünk 22 ásványszemcsén, 7 feltárás-ból származó kőzetmintákból (1. ábra). az elemzések eredményeit az I. táblázat mutatja.

az ásványszemcsék nagyon kis mérete (általában <0,1 mm, de gyakorta <0,05 mm),valamint a SiO2, al2O3, Na2O komponensek jelenléte miatt az analitikai eredmények pon-tossága nem egyenletes, ahogy azt az oxidösszegek értékei is mutatják (90,75–99,2%).Valószínűleg egyes esetekben az elektronnyaláb a mért oxidásvány vastagságánál nagyobbmélységbe hatolt a mintában, ezért az oxid mögötti rész szilikátfázisának a jelenlétét tük-rözik ezek a rendhagyó összetételek. Ennek ellenére jól kimutatható a minták csoportosu-lása a FeO/TiO2 arány szerint (2a. ábra). Jól elkülönül egymástól a két rutilszemcse, azilmenitek homogén csoportja és a spinell-típusú oxidok (titanomagnetit) heterogénabb cso-portja. a két elem (Fe és Ti) jó pozitív korrelációja egy parabola lefutású görbe mentén aFe-Ti-oxid ásványok kogenetikus eredetére utal. a MnO-FeO/TiO2 diagramban (2b. ábra)a minták csoportosulása az említett kategóriákba még frappánsabb.

Szakács A.256

Figyelemre méltó, hogy a legtöbb vizsgált mintában úgy az ilmenit, mint a titano-magnetit megtalálható. Ez a körülmény lehetővé tette a Fe-Ti-oxidok behatóbb vizsgálatátés a Fe-Ti-oxid geotermometriai módszer alkalmazását. Ezt a csépányi feltárás Dési Tufarétegsorában végeztük el.

4.2. A csépányi feltárás részletes vizsgálataa csépányi feltárás különböző szintjeiről származó minták 58 opak ásvány szemcsé-

jén történt mikroszondás pontelemzés. az elemzések eredményeit a II. táblázat összesíti.az elemzett opak ásványok két Fe-Ti-oxid ásványnak megfelelő csoportba tartoznak: ilme-nit és titanomagnetit (3a. ábra).

1. ábra. a Dési Tufa Ék-erdélyi előfordulási területei. Jelmagyarázat: 1. metamorf kőze-tek, 2. az Erdélyi-medence prebadeni üledékes kőzetei, 3. badeni korú üledékes kőzetek,köztük a Dési Tufával, 4. az Erdélyi-medence posztbadeni üledékes kőzetei, 5. a keleti-

kárpátok neogén szubvulkáni kőzetei, 6. a keleti-kárpátok neogén vulkáni kőzetei, 7. negyedidőszaki üledékek, 8. mintavételezési pontok.

Fig. 1. Occurrences of the Dej Tuff in NE-Transylvania. Legend: 1. metamorphic rocks,

2. Pre-Badenian sedimentary rocks of the Transylvanian Basin, 3. Badenian sedimentary

rocks with the Dej Tuff, 4. Post-Badenian sedimentary rocks of the Transylvanian Basin,

5. Neogene subvolcanic rocks of the Eastern Carpathians, 6. Neogene volcanic rocks of

the Eastern Carpathians, 7. Quaternary sediments, 8. sampling points.


Minta / Sample Na2O MgO Al2O3 SiO2 CaO TiO2 MnO FeO V2O5 Nb2O5 ΣFázis /Phase

td133-4a-oxide1a 0,45 0,31 48,54 0,59 47,45 97,34 Ilmenittd133-4a-oxide1b 48,48 0,49 47,76 96,73 Ilmenittd133-4a-oxide2a 0,22 1,46 0,42 7,64 0,53 82,79 0,27 93,33 Ti-magnetittd133-4a-oxide2b 0,24 1,39 0,31 7,82 0,64 82,61 0,25 93,26 Ti-magnetittd133-4a-oxide2c 0,21 1,39 0,43 7,83 0,66 83,24 0,31 94,07 Ti-magnetittd145-1a-oxide1a 0,89 0,95 0,24 0,28 48,13 0,81 46,23 97,53 Ilmenittd145-1a-oxide1b 1,04 0,96 0,22 0,29 47,80 0,84 46,21 97,36 Ilmenittd145-1a-oxide1c 0,79 0,88 0,10 0,30 48,21 0,83 46,49 97,60 Ilmenittd145-4a-oxide1a 1,62 0,21 0,35 46,70 0,91 47,33 97,12 Ilmenittd145-4a-oxide1b 1,62 0,24 0,35 46,52 0,85 47,11 96,69 Ilmenittd145-4a-oxide2a 0,86 0,75 0,22 0,29 49,68 0,95 46,69 99,44 Ilmenittd145-4a-oxide2b 0,93 0,77 0,19 0,33 49,74 0,84 46,57 99,37 Ilmenittd145-4a-oxide2c 0,88 0,79 0,18 0,33 49,44 1,04 46,47 99,13 Ilmenittd145-4a-oxide3a 1,35 0,39 0,20 0,31 8,73 0,73 79,04 90,75 Ti-magnetittd145-4a-oxide4a 0,97 0,81 0,23 49,07 0,75 46,07 97,90 Ilmenittd145-4a-oxide4b 0,88 0,77 48,86 0,75 46,35 97,61 Ilmenittd150-oxide1 0,44 0,16 0,29 50,87 1,04 46,40 99,20 Ilmenittd150-oxide2 0,39 0,10 0,39 49,80 0,98 46,49 98,15 Ilmenittd150-oxide3 0,19 1,24 0,38 15,97 0,60 73,70 92,08 Ti-magnetittd150-oxide4 1,32 0,59 1,30 0,43 15,58 0,49 73,99 93,70 Ti-magnetittd105-oxide1a 0,56 0,13 47,11 0,87 45,29 93,96 Ilmenittd105-oxide1b 0,55 47,48 0,66 46,12 94,81 Ilmenittd105-oxide2 0,58 0,14 0,34 0,12 48,27 0,78 46,00 96,23 Ilmenittd134-oxide1a 0,22 1,35 0,30 17,18 0,72 71,38 0,10 91,25 Ti-magnetittd134-oxide1b 0,08 1,31 0,43 17,52 0,51 71,25 0,03 91,13 Ti-magnetittd134-oxide2 0,29 1,31 0,42 16,9 0,60 71,98 91,50 Ti-magnetittd134-oxide3 1,33 0,71 1,69 0,69 0,22 11,00 0,35 75,87 0,76 92,62 Ti-magnetittd134-oxide4a 0,80 0,69 0,16 0,30 48,74 1,09 46,23 0,05 98,06 Ilmenittd134-oxide4b 1,33 0,61 1,31 0,41 17,19 0,78 71,90 93,53 Ti-magnetittd134-oxide5 1,36 0,50 1,38 0,37 7,41 0,57 81,29 0,35 93,23 Ti-magnetittd139-3a-oxide1a 0,61 49,23 0,72 47,13 97,69 Ilmenittd139-3a-oxide1b 0,64 49,17 0,67 47,43 97,91 Ilmenittd133-3a-rutile 0,19 0,19 0,98 0,10 93,58 0,53 2,07 97,64 Rutiltd145-1a-rutile 0,17 0,29 98,58 0,19 0,44 99,67 Rutiltd145-1a-spinel1a 0,58 1,32 53,92 27,08 0,63 0,11 11,95 95,49 Spinelltd145-1a-spinel1b 0,49 1,42 54,18 27,11 0,69 0,20 12,15 96,24 Spinell

I. táblázat. a Dési Tufa Fe-Ti-oxidjainak kémiai összetétele tömegszázalékban.Table I. Chemical composition (weight percent) of Fe-Ti oxides of the Dej Tuff.

Szakács A.258

a magnetit ulvöspinell-tartalma 0,213–0,555 között változik, míg a spinellfázis ilme-nit-tartalma 0,878–0,992 között ingadozik. Ez az összetételi szórás a TiO2–FeO diagrambanelfoglalt mezők nagyságában tükröződik (3a. ábra).

a vizsgált feltárás vertikális szelvényében kimutatható a Fe-Ti-oxidok összetételénekenyhe változása. a két oxid közül tulajdonképpen csak az ilmenit esetében észlelhető értel-mezhető összetétel-változás. az ilmenit FeO* tartalma csökkenő trendet mutat a szelvény3–6-os, illetve 8–9-es szintjeiben (3b. ábra). a TiO2 ellenkező irányú trendet mutat ugyanott(3c. ábra). Sokkal egyértelműbbek a FeO/MnO (3d. ábra) és a Mg/Mn arányok (5. ábra)változásai az ilmenitben, ahol az arányok értékeinek csökkenő trendjei jelennek meg, ezút-tal gyakorlatilag az egész szelvényt magába foglaló három összetételi sorozatban (1–2, 3–6 és 8–9). Ezzel, az ilmenit összetételének nyomon követésével, a csépányi feltárásfüggőleges szelvényében ki lehet mutatni két diszkontinuitással megszakított három össze-tételi sorozatot (5. ábra). Megjegyzendő, hogy hasonló háromosztatú szekvencia-sorozatota plagioklász földpátok an-tartalmában is ki lehetett mutatni ugyanott (Szakács, 2000).

2. ábra. a Fe-Ti-oxidokösszetételének bináris dia-gramjai. a minták azanosí-tása: 1: TD-145-1a; 2: TD-145-4a; 3: TD-134;4: TD-105; 5: TD-133-3a;6: TD-150; 7: TD-133-4a.Fig. 2. Binary diagrams of

Fe-Ti oxide compositions.

Samples:

1: TD-145-1A;

2: TD-145-4A; 3: TD-134;

4: TD-105; 5: TD-133-3A;

6: TD-150; 7: TD-133-4A.


4.3. Fe-Ti-oxid geotermometriaa két Fe-Ti-oxid fázis konstans jelenléte a Dési Tufa mintáiban, köztük a csépányi

feltárásból származókban is, lehetővé teszi a Fe-Ti-oxid termometria alkalmazását az opakásványok képződési hőmérsékletének és oxigén-fugacitásának meghatározására, s egyúttalkísérletet tehetünk a Dési Tufa magmakamrájában uralkodó, kitörés előtti paraméterekmegbecsülésére is.

Mikroszondás pontanalízissel meghatároztuk a csépányi feltárás különböző szintje-iből begyűjtött 8 minta 58 Fe-Ti-oxid szemcséjének a kémiai összetételét. az elemzésieredmények a II. táblázatban vannak feltüntetve. az elemzett opak ásványok ilmenitek éstitanomagnetitek.

a Fe-Ti-oxid geotermometria alkalmazása során olyan ilmenit-spinell párokat kellkiválasztani, amelyek kémiai egyensúlyi körülmények között képződtek a magmában.Mivel az elemzett oxidok másodlagos településű tufák ásványai, az egyensúlyteszt elvég-zése kötelező. a Bacon & Hirschmann (1988) által javasolt kémiai tesztet használtuk, amelyaz együttlévő Fe-Ti-oxidok közötti Mg/Mn eloszlását veszi alapul. E teszt szerint egy oxid-

3. ábra. a csépányi feltárás Fe-Ti-oxidjai. a) TiO2-FeO diagram; b), c) és d) egyeskémiai komponensek (FeO, TiO2, FeO/MnO) mennyiségének változása a minták feltá-

rásban elfoglalt helye (Poz) függvényében.Fig. 3. Fe-Ti oxides of the Cepari outcrop. a) TiO2-FeO diagram; b), c) and d) variation

of chemical components (FeO, TiO2, FeO/MnO) in function of sample position in the

outcrop (Poz).

Szakács A.260

Oxi

d6B

-mgt

38C

-mgt

38C

-mgt

48C

-mgt

5A

l-m

gt2

Al-

mgt

41G

-mgt

12G

-mgt

43A

-mgt

13A

-mgt

23A

-mgt

44B

1-m

gt3

4B1-

mgt

4

SiO

20,

441

0,43

30,

438

0,38

0,44

30,

388

0,52

90,

315

0,36

90,

379

0,41

30,

361

0,41

8T

iO2

15,5

0915

,316

14,7

114

,824

18,0

5518

,95

7,30

713

,612

716

,156

15,1

7514

,378

15,4

8613

,629

al 2

O3

1,30

41,

923

2,01

51,

815

1,29

91,

454

1,66

51,

268

2,63

32,

596

1,64

41,

317

1,56

5Fe

2O3

36,7

5936

,752

37,7

7137

,871

31,8

4730

,038

51,9

640

,684

34,7

5936

,722

38,8

2436

,998

40,1

54Fe

O44

,902

43,9

3243

,586

43,5

5147

,259

48,3

5637

,471

43,0

9443

,948

42,9

1143

,53

44,6

7843

,349

MnO

0,47

0,46

10,

360,

532

0,51

0,32

0,44

10,

525

0,37

90,

331

0,23

60,

527

0,30

1M

gO0,

481,

106

1,06

10,

960,

491

0,46

50,

470,

452

1,69

51,

769

0,90

50,

527

0,55

4c

aO0,

134

0,07

70,

058

0,06

70,

096

0,02

90,

157

0,02

40,

060,

117

0,06

90,

107

0,02

9To

tal

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

Si0,

132

0,12

90,

130,

113

0,13

20,

116

0,15

90,

095

0,10

90,

112

0,12

30,

108

0,12

5T

i3,

494

3,42

43,

293,

322

4,05

84,

254

1,65

53,

083,

583,

364

3,22

73,

489

3,07

1a

l0,

461

0,67

40,

706

0,63

70,

458

0,51

20,

591

0,44

90,

914

0,90

20,

578

0,46

50,

553

Fe3+

8,28

78,

221

8,45

38,

492

7,16

26,

748

11,7

799,

202

7,70

88,

146

8,72

8,34

19,

054

Fe2+

11,2

510

,922

10,8

410

,853

11,8

1112

,073

9,44

110

,83

10,8

3110

,579

10,8

6611

,194

10,8

63M

n0,

119

0,11

60,

091

0,13

40,

129

0,08

10,

112

0,13

40,

095

0,08

30,

060,

134

0,07

6M

g0,

214

0,49

0,47

0,42

60,

219

0,20

70,

211

0,20

30,

745

0,77

80,

403

0,23

50,

248

ca

0,04

30,

024

0,01

90,

021

0,03

10,

009

0,05

10,

008

0,01

90,

037

0,02

20,

034

0,00

9

NT

i0,

440,

4307

0,41

380,

4176

0,51

070,

5346

0,20

880,

3866

0,44

990,

4231

0,40

590,

4387

0,38

61N

Mg

0,02

640,

0598

0,05

730,

0521

0,02

70,

0255

0,02

580,

0249

0,08

990,

0939

0,04

930,

029

0,03

03N

Mn

0,01

50,

0146

0,01

140,

0169

0,01

620,

0102

0,01

420,

0168

0,01

190,

0104

0,00

750,

0168

0,00

96U

sp0,

4532

0,45

020,

4343

0,43

390,

5272

0,55

530,

2135

0,39

570,

4783

0,44

930,

4231

0,45

070,

4012

Mt

0,54

680,

5498

0,56

570,

5661

0,47

280,

4447

0,78

650,

6043

0,52

170,

5507

0,57

690,

5493

0,59

88

II. t

áblá

zat.

a c

sépá

nyi f

eltá

rás

Fe-T

i-ox

idja

inak

kém

iai ö

ssze

téte

le tö

meg

száz

alék

ban.

a. T

itano

mag

netit

.T

able

II.

Chem

ical

com

posi

tion o

f F

e-T

i oxi

des

(w

eight

per

cent)

of

the

Cep

ari

outc

rop. A

. T

itanom

agnet

ite.


Oxi

d1G

-ilm

41G

-ilm

63A

-ilm

13A

-ilm

34B

1-il

m2

4B-i

lm5

6B-i

lm4

8C-i

lm2

8C-i

lm2

8C-i

lm3

A1-

ilm

1A

1-il

m2

2G-i

lm3

SiO

20,

290,

310,

240,

260,

300,

270,

380,

300,

320,

290,

290,

370,

43T

iO2

50,3

348

,88

47,8

948

,04

50,5

048

,60

52,1

949

,48

49,3

849

,20

50,4

050

,60

50,7

0a

l 2O

30,

220,

400,

240,

360,

180,

240,

280,

200,

180,

230,

240,

170,

76Fe

O46

,83

48,4

048

,41

47,0

346

,79

47,7

545

,30

48,8

048

,81

48,9

047

,15

47,0

645

,76

MnO

0,72

0,62

0,53

0,38

0,69

0,57

1,10

0,51

0,75

0,50

1,12

0,95

0,83

MgO

0,93

1,07

2,62

2,52

0,80

1,92

0,69

1,24

1,28

1,25

0,74

0,75

0,74

caO

0,04

0,00

0,08

0,00

0,03

0,09

0,08

0,03

0,17

0,08

0,00

0,05

0,05

Tota

l99

,36

99,6

810

0,01

98,5

999

,29

99,4

410

0,02

100,

5610

0,89

100,

4599

,94

99,9

599

,85

Si0,

007

0,00

80,

006

0,00

60,

008

0,00

70,

010

0,00

70,

008

0,00

70,

007

0,00

90,

000

Ti

0,95

10,

917

0,88

40,

901

0,95

60,

908

0,98

30,

920

0,91

50,

916

0,94

80,

952

0,96

4a

l0,

007

0,01

20,

007

0,01

10,

005

0,00

70,

008

0,00

60,

005

0,00

70,

007

0,00

50,

023

Fe3+

0,07

70,

138

0,21

30,

175

0,06

70,

163

0,00

80,

139

0,15

00,

148

0,08

20,

073

0,04

9Fe

2+0,

907

0,87

20,

781

0,80

50,

918

0,82

90,

941

0,87

00,

855

0,86

40,

904

0,91

20,

918

Mn

0,01

50,

013

0,01

10,

008

0,01

50,

012

0,02

30,

011

0,01

60,

010

0,02

40,

020

0,01

8M

g0,

035

0,04

00,

096

0,09

40,

030

0,07

10,

026

0,04

60,

047

0,04

60,

028

0,02

80,

029

ca

0,00

10,

000

0,00

20,

000

0,00

10,

002

0,00

20,

001

0,00

40,

002

0,00

00,

001

0,00

0

Xhe

m0,

0418

0,07

310,

1088

0,09

110,

0371

0,08

400,

0075

0,07

300,

0772

0,07

690,

0450

0,04

060,

0246

XG

k0,

0350

0,04

000,

0963

0,09

400,

0301

0,07

140,

0259

0,04

590,

0473

0,04

630,

0277

0,02

810,

0279

Xpy

0,01

540,

0132

0,01

110,

0081

0,01

480,

0121

0,02

350,

0107

0,01

570,

0105

0,02

380,

0202

0,01

78Il

m0,

9560

0,92

280,

8781

0,89

860,

9612

0,90

830,

9921

0,92

260,

9176

0,91

850,

9526

0,95

740,

9742

Hem

0,04

400,

0772

0,12

190,

1014

0,03

880,

0917

0,00

790,

0774

0,08

240,

0815

0,04

740,

0420

0,02

58

II. t

áblá

zat

foly

tatá

sa. B

. Ilm

enit.

Tab

le I

Ico

nti

nued

. B

. Il

men

ite.

Szakács A.262

MintaSample

OxidpárOxide pair

NTi Xhem T°C* Log fO2* DFMQ* T°C** Log fO2** DFMQ**

166-1GG 1-mgt1/ilm4 0,2088 0,0418 638 -19,100 -0,577 662,2 -18,28 -0,18166-1GG 1-mgt1/ilm6 0,2088 0,0731 710 -15,900 0,622 682,8 -16,99 0,53166-2G 2-mgt4/ilm3 0,3866 0,0252 604 -21,727 -2,122 605,8 -22,07 -2,25166-3a 3-mgt2/ilm3 0,4231 0,0911 843 -13,234 0,283 880,9 -12,60 0,41166-3a 3-mgt4/ilm1 0,4059 0,1088 865 -12,527 0,557 892,5 -12,00 0,791664B1 4-mgt3/ilm2 0,4387 0,0371 680 -18,631 -1,308 746,3 -16,61 -0,721664B1 4-mgt4/ilm5 0,3861 0,0840 809 -13,944 0,265 831,7 -13,58 0,40166-6B 6-mgt3/ilm4 0,4400 0,0075 440 -31,229 -4,800 710,8 -18,70 -1,30166-8c 8-mgt3/ilm1 0,4307 0,0730 805 -14,356 -0,059 843,9 -13,50 0,20166-8c 8-mgt3/ilm3 0,4307 0,0769 815 -14,066 0,021 854,0 -13,37 0,17166-8c 8-mgt4/ilm3 0,4138 0,0769 807 -14,201 0,062 841,3 -13,48 0,31166-8c 8-mgt5/ilm2 0,4176 0,0772 809 -14,150 0,058 843,9 -13,37 0,36166-9a1 9-mgt2/ilm1 0,5107 0,0450 744 -16,741 -1,048 825,1 -14,76 -0,64166-9a1 9-mgt4/ilm2 0,5346 0,0406 732 -17,252 -1,282 821,2 -14,83 -0,63

III. táblázat. a Fe-Ti-oxidok geotermometriás vizsgálatának eredményei a csépányi feltárás Dési Tufájából.Table III. Results of geothermometrical study of Fe-Ti oxides of the Dej Tuff in the

Cepari outcrop.

* andersen & Lindsley (1988); ** Ghiorso & carmichael (1981).

4. ábra (lásd a túloldalon). Fe-Ti oxidok geotermometriás vizsgálata a csépányi feltárás-ban. a) a geotermométer Bacon & Hirschmann (1988) által javasolt magnetit-ilmenitpárokra vonatkozó alkalmazhatósági tesztje (a diagramon csak az alkalmazhatósági kri-tériumot kielégitő oxidpárok vannak feltüntetve); b) és c) az oxidpárok pozíciója a T–fO2 térben az FMQ és NNO tamponok viszonylatában (b: andersen & Lindsley, 1988;c: Ghiorso & carmichael, 1981 szerint); d) az oxidok képződési hőmérséketének válto-zása a minták litológiai oszlopban elfoglalt helye (Poz) függvényében; e) a képződésihőmérsékletek változási trendjei: a nagy nyilak az interszekvenciális általános trendet, akisebbek a szekvenciákon belüli trendeket mutatják.Fig. 4 (see on the opposite page). Geothermometrical study of Fe-Ti oxides in the Cepari

outcrop. a) Applicability test of the geothermometer for magnetite-ilmenite pairs (accor-

ding to Bacon & Hirschmann, 1988) (the diagram displays only the oxide pairs satis-

fying the applicability criterion); b) and c) Position of the oxide pairs in the T-fO2 space

in relation with the FMQ and NNO buffers (b: according to Andersen & Lindsley, 1988;

c: according to Ghiorso & Carmichael, 1981); d) variation of oxide formation tempera-

tures in function of sample position in the lithological column (Poz); e) Variation trends

of oxide formation temperatures: the general inter-sequential trends are shown by the

large arrows, and intra-sequential trends are shown by the small arrows.

Szakács A.264

pár csak akkor tekinthető kémiai egyensúlyi körülmények között kristályosodottnak, ha alog(Mg/Mn)magnetit – log(Mg/Mn)ilmenit diagramban a 0,9317 lejtőjű korrelációs görbéhezilleszkedik ± 0,012 hibahatáron belül. a tesztet minden minta minden lehetséges magne-tit-ilmenit párjára elvégeztük.

a továbbiakban csak azokat a párokat vettük figyelembe a Fe-Ti-oxid geotermométeralkalmazására, amelyek kielégítik a teszt kritériumát (4a. ábra). 14 ilyen oxid-párt találtunkalkalmasnak. Ezek a csépányi feltárás megmintázott nyolc szintjéből héthez tartozó mintákásványai. E, minden valószínűség szerint kémiai egyensúlyi körülmények között képződött,oxidpárokra számítottuk ki a hőmérsékleti és oxigén-fugacitási értékeket a szakirodalombanjól bevált két különböző módszer (Ghiorso & carmichael, 1981; andersen & Lindsley,1988) segítségével. a számításokhoz a QUILF (andersen et al., 1988), valamint a HarangiSzabolcs (1991–1992, nem publikált) által rendelkezésünkre bocsátott NEWMIN szoftve-reket használtuk. a kiszámított T°c és fO2 értékeket, valamint a számításnál használt para-métereket a III. táblázat foglalja össze.

a kapott hőmérsékletértékek meglehetősen nagy intervallumot mutatnak: 604 és865°c között (eltekintve egy 440°c-os értéktől) andersen & Lindsley (1988) módszerével,illetve 606–892°c között Ghiorso & carmichael (1981) módszerével számítva. az oxi-gén-fugacitásra –21,7 és –13,2 (egy rendhagyó –31,3-s értéktől eltekintve), illetve –22,1és –12 közötti értékek adódtak. Ezek a T°c és fO2 értékek a vizsgált Fe-Ti-oxidokat azFMQ (fayalit-magnetit-kvarc) puffer és az NNO (NiNiO) puffer közelébe helyezik (4b-c.ábrák). a DFMQ érték (III. táblázat), amely az oxidpároknak az FMQ puffertől való eltá-volodását fejezi ki a T°c–fO2 térben –4,8 és 0,62, illetve –1,3 és 0,79 között váltakozik.

az oxidpárok lineáris lefutása a diagramban 800–850°c hőmérsékletértékek közöttmetszi az FMQ puffer görbéjét, amelyek tipikusan a savanyú összetételű magmák hőmér-séklettartományának felelnek meg. a kiszámított hőmérsékletértékek a savanyú vulkánikőzetek normális intervallumához tartoznak és teljes mértékben kompatibilisek a Földkülönböző vulkáni területei riolitos piroklasztikus kőzeteinek a képződési hőmérsékleteivel.Shane (1998) például 690–990°c közötti hőmérséklet-értékeket számított az új-zélandiTaupo terület hullott és ártufa eredetű piroklasztitjaira.

Ha most a csépányi feltárás függőleges szelvényében vizsgáljuk meg a Fe-Ti-oxidokképződési hőmérsékletét a szelvényben elfoglalt helyük (a mintázási szint) függvényében,akkor a következő megállapításokra jutunk (4d, e. ábrák): 1) a hőmérsékletváltozások trend-jében két fő szakadás észlelhető a 2. és 3., illetve a 6. és 8. mintázási szintek között, aholaz oxidok képződési hőmérséklete több mint 200°c-kal „megugrik”; 2) a képződési hőmér-sékletek fokozatos csökkenése lentről felfelé a két „szakadás” által elválasztott három sza-kaszon belül; 3) a szakaszokra számított átlaghőmérsékletek csökkenése a szelvénybenlentről felfelé (IV. táblázat, valamint 5. és 6. ábra).

az oxidpárok képződési hőmérsékleteinek a változásai jól korrelálhatók az oxidoknyomelem-tartalmának a változásaival a szelvényben. különösen a Mg nagyon érzékenyindikátora a hőmérsékletváltozásoknak. Úgy az ilmenit, mint a magnetit magas Mg-tartal-mai magasabb képződési hőmérsékleti értékeknek felelnek meg, ahogy az az 5. ábrán lát-ható.

az oxidok képződési hőmérsékletének fent kimutatott rendszeres szakaszos változá-sai arra utalnak, hogy a három összetételi sorozat a Dési Tufa anyagának három különbözőkitörési eseményét tükrözi. a szakaszon belüli szisztematikus változás a felfelé csökkenő


képződési hőmérsékletek irányában mind a három szekvenciában (azaz a három kitörésieseményhez kapcsolódva) a kitörési központ magmakamrájának termikus zonációját sejteti,vagyis azt, hogy a magmakamra boltozatában a magma hőmérséklete fokozatosan nő fent-ről lefelé. a szakaszok közötti átlaghőmérséklet csökkenése viszont arra utal, hogy az egy-mást követő három kitörés termikusan zónált magmakamrájában a hőmérséklet az időteltével egyre alacsonyabb lehetett.

a Fe-Ti-oxidok geotermometriájának vázolt eredményei összecsengenek a Dési Tufatovábbi ásványtani és ásványkémiai vizsgálatának az eredményeivel, mint például a pla-gioklászok an-tartalmának a változása vagy a „bázisosabb” magmaösszetételre szinténutaló ásványok (amfibol, piroxén) megjelenése a tufában azokban a szintekben, amelyek-ben a Fe-Ti-oxidok képződési hőmérséklete a legnagyobb értékeket mutatja (Szakács,2000). Ez azt jelenti, hogy a magmakamra legfelső részének termikus zonációja összetételi

Szekvencia/Sequence

Tufaszint /Tuff level

nIntervallum / Interval Átlag / Average

* ** * **

I 1, 2 3 604–710 606–683 650 650

II 3, 4, 5, 6 5 440–865 711–892,5 728 812

III 8, 9 6 732–815 821–854 785 838

* andersen & Lindsley (1988); ** Ghiorso & carmichael (1981).

IV. táblázat. a csépányi feltárás Fe-Ti-oxidjai geotermometriás vizsgálatának összesítetteredményei (°c), a kimutatott szekvenciák (I, II, III) szerint rendezve.Table IV. Summary of the Fe-Ti oxide formation temperatures (°C) resulted from the

geothermometrical study of the Cepari outcrop, arranged according to the detected

sequences (I, II, III).

5. ábra. a Fe-Ti-oxidokMg/Mn paraméterének válto-zása a csépányi feltárásban aminták litológiai oszlopbanelfoglalt helye (Poz) függvé-nyében; a szimbólumok meg-egyeznek a 4. ábráéval.Fig. 5. Variation of the Mg/Mn

parameter of the Fe-Ti oxides

in the Cepari outcrop in func-

tion of the sample position

(Poz) in the lithological

column; for symbols see

Fig. 4.

Szakács A.266

zónássággal társul, vagyis hogy a magmakamra boltozatában, a kőzetolvadékban hőmér-sékleti és összetételbeli gradiensek voltak jelen, amely a magmakamrák evolúciójának ter-mészetes következménye. a pre-erupciós zónált magmakamrák jelenlétét aktív vulkánokalatt sok helyen kimutatták már a Földön. a Dési Tufa magmakamrájának hasonló tulaj-donsága tehát nem meglepő.

5. Konklúziók

a Dési Tufa jellegzetes elsődleges akcesszórikus ásványtársulásában a Fe-Ti-oxidokállandó jelleggel jelen vannak a cirkon, az apatit és az allanit mellett. Ritkán kimutathatómég monacit és xenotim is. az Erdélyi-medence északnyugati peremén található feltárá-sokból begyűjtött mintákon végzett ásványkémiai elemzések kimutatták, hogy pár rutil-szemcse kivételével a Fe-Ti-oxidokat ilmenit és titanomagnetit képviseli, nagyjából egyenlőarányban. az oxidok kémiai összetétele bizonyos szórást mutat. az oxidok összetétel-vál-tozásának szisztematikus voltát a csépányi feltárás tufaösszletében, egy vertikális szelvénymentén kutattuk részletesen. a feltárás különböző szintjeiből begyűjtött minták oxidásvá-nyainak a pozíciófüggő összetételét határoztuk meg elektron-mikroszondával végzett pont-elemzések segítségével. Ugyanazokban a mintákban található ilmenit-magnetit oxid-párokon geotermometriás vizsgálatok készültek a képződési hőmérsékletek megállapításavégett, két különböző módszerrel (andersen & Lindsley, 1988; Ghiorso & carmichael,1981), előzetes kémiai egyensúlyteszt elvégzése után (Bacon & Hirschmann, 1988). azelemzések egyértelműen kimutatták, hogy a megmintázott vertikális szelvényben az oxid-ásványok kémiai összetétele értelmezhető szisztematikus változásokat mutat. az oxidpárokképződési hőmérsékletein is ennek megfelelő trendeket észlelhettünk (5. és 6. ábra). Pon-tosabban, az oxidkémiai paraméterek, azok közül leginkább a Mg/Mn arány, szekvenciálisösszetétel-változásra utalnak: két ugrásszerű váltás három összetételbeli szekvenciát választel egymástól. a szekvenciákon belül konzekvens és szisztematikus összetételbeli (a Mg/Mnarány csökkenése, 5. ábra) és képződési hőmérsékleti változás (T°c csökkenés, 4e. ábra)észlelhető lentről felfele a litológiai oszlopban. a képződési hőmérséklet változásában érde-kes interszekvenciális trend is megfigyelhető (az átlagos T°c növekedése lentről felfelé,4e. ábra). a kimutatott intra- és interszekvenciális változási trendek (5. és 6. ábra) értel-mezése arra a konklúzióra vezetett, hogy a Dési Tufa vulkáni anyaga (legalábbis a csépányifeltárás esetében) három különböző robbanásos kitörésből származik, amelyek összetéte-lileg és termikusan zónált magmakamra (vagy magmakamrák) felső boltozati részét csa-polták meg, miközben az egymást követő kitörések egyre nagyobb átlaghőmérsékletűmagmát hoztak a felszínre. Ezek a következtetések összecsengenek azokkal, amelyek aplagioklász földpátok an-tartalmának a változásaiból és a tufa ásványi összetételének aváltozásaiból adódtak ugyanannak a szelvénynek a további vizsgálata során (Szakács,2000).

6. Köszönetnyilvánítás

köszönettel tartozom a The Royal Society of Londonnak és dr. Hilary Downes-nak(Birkbeck college, University of London) az analitikai munka elvégzéséhez nyújtott logisz-tikai, pénzügyi és szakmai segítségéért. a laboratóriumi analízisek elvégzése során Dr.andrew Beard (University college, London) hozzáértő és baráti közreműködését élveztem.Harangi Szabolcsnak köszönöm, hogy rendelkezésemre bocsátotta a NEWMIN szoftvert.


6. ábra. a csépányi feltárás Dési Tufájának geotermometriás vizsgálata során használtmagnetit-ilmenit oxidpárok al-Mg-Mn diagramjai a variációs trendekkel. a) az összesoxidpár diagramja (a magnetitek a diagram alsó, az ilmenitek a felső részében helyez-kednek el); b), c) és d) az oxidpárok megjelenítése a három azonosított összetételi szek-venciában a litológiai oszlopban lentről felfele (IV. táblázat) (a számok az oxidpárokképződési hőmérsékletét képviselik; a nyilak a hőmérsékletek variációs trendjeit mutat-ják a szekvenciákon belül lentről felfelé); a szimbólumok megegyeznek a 4. ábráéval.Fig. 6. Al-Mg-Mn diagrams of the magnetite-ilmenite oxide pairs used for the geother-

mometrical study of the Dej Tuff in the Cepari outcrop showing the variation trends. a)

all oxide pairs (magnetites plot in the lower part, and ilmenites in the upper part of the

diagram); b), c), and d) display of the oxide pairs in the three detected compositional

sequences, respectively, from bottom to top in the lithological column (Table IV) (the

numbers are the formation temperatures of the oxide pairs, the arrows indicate the tem-

perature variation trends from bottom to top within the sequences); Symbols as in Fig. 4.

Szakács A.268

Irodalom – References

andersen, D. J. & Lindsley, D. H. (1988): Internally consistent solution models for Fe-Mg-Mn-Ti oxides: Fe-Ti oxides. Am. Mineral., 73, 714–726.

andersen, D. J., Lindsley, D. H. & Davidson, P. M. (1988): QUILF: a program to assess equi-libria among Fe-Mg-Ti oxides, pyroxenes, olivine, and quartz. Computers & Geosciences,19, 1333–1350.

Bacon, c. H. & Hirschmann, M. M. (1988): Mg/Mn partitioning as a test for equilibrium bet-ween coexisting Fe-Ti oxides. Am. Mineral., 73, 57–61.

ciulavu, D., Dinu, c., Szakács, a. & Dordea, D. (2000): Late Miocene to Pliocene kinematicsof the Transylvanian Basin (Romania). AAPG Bulletin, 84, 11589–11615.

Ghiorso, M. S. & carmichael, I. S. E. (1981): a FORTRaN IV program for evaluating tempe-ratures and oxygen fugacities from the compositions of coexisting iron-titanium oxides.Computers & Geosciences, 7, 123–129.

krézsek, c. & Bally, a.W. (2006): The Transylvanian Basin (Romania) and its relation to thecarpathian fold and thrust belt: Insights in gravitational salt tectonics. Mar. Petrol. Geol.,23,405–442.

krézsek, cs. & Filipescu, S. (2005): Middle to late Miocene sequence stratigraphy of theTransylvanian Basin (Romania). Tectonophysics, 410, 437–463.

Mârza, I. & Mirea, O. (1991): Le Massif eruptif de ciceu (Dej) – considerations petrographi-ques et volcanologiques. In: Mârza, I. (ed.): The volcanic tuffs from the TransylvanianBasin, Romania. University of Cluj-Napoca, Special Issue, 3, 147–157.

Mârza, I., Niţă, P. & Niţă, S. (1991): considerations sur la repartition et les sources volcaniquesdes principaux horizons de tufs de la depression de Transylvanie, sur la base des donnéesde forage. In: Mârza, I. (ed.): The volcanic tuffs from the Transylvanian Basin, Romania.University of Cluj-Napoca, Special Issue, 3, 191–199.

Pošepny, F. (1867): Studien aus dem Salinengebiet Siebenbürgens. Jb. k.k. geol. Reichsanst.,17, 475–516.

Seghedi, I. & Szakács, a. (1991): The “Dej Tuff”: some petrographical, petrochemical and vol-canological aspects. In: Mârza, I. (ed.): The volcanic tuffs from the Transylvanian Basin,Romania. University of Cluj-Napoca, Special Issue, 3, 135–146.

Seghedi, I., Szakács, a., Vanghelie, I. & costea, c. (2000): zeolite formation in the Lower Mio-cene tuffs, North-western Transylvania, Romania. Rom. J. Mineral., 80, 11–20.

Shane, P. (1998): correlation of rhyolitic pyroclastic eruptive units from the Taupo volcaniczone by Fe-Ti oxide compositional data. Bull. Volcanol., 60, 224–238.

Szakács, a. (2000): Studiul petrologic si tefrologic al tufurilor vulcanice Badenian inferioare

din nord-vestul Bazinului Transilvaniei [Petrologic and tephrological study of the Lower

Badenian volcanic tuffs of the North-western Transylvanian Basin]. PhD Thesis, Univer-sity of Bucharest (in Romanian).

Szakács, a. (2003): Mineral chemistry of the primary magmatic mineral assemblage of the “DejTuff” (Romania). Studia Univ. Babeş-Bolyai, Ser. Geol., Special Issue, 116–120.

Szakács, a. (2010): compositional sequences in the “Dej Tuff” (Transylvanian Basin, Romania)as recorded by mineral chemistry. Acta Mineral.-Petrogr., Abstr. Ser., 6, 542.

Szakács, a. & Gál, á. (2006): Primary accessory minerals of the “Dej Tuff” (TransylvanianBasin, Romania). Proceedings XVIIIth Congress of the Carpathian-Balkan Geological

Association, September 23-26, Belgrade, Serbia, 618–620.Szakács, a., Pécskay, z., Silye, L., Balogh, k., Vlad, D. & Fülöp, a. (2012): On the age of the

Dej Tuff, Transylvanian Basin, Romania. Geol. Carp., 63, 138–148.

a dési tufa (erdélyi-medence) fe-ti-oxid ásványai filea dési tufa (erdélyi-medence) fe-ti-oxid...

Documents