becsey zsuzsa

HÁROM

SÜN

I

A

TÓPART

ON

ÓPARTON

mese

vers

becsey

zsuzsa

HÁROM

SÜNI

A

TÓPARTON

vers mesejáték játék

HÁROM SÜNI A TÓPARTONb e c s e y z s u z s a

porzóra lyukadtpóznára felakadtporhadt korhadtkorzóra kurjantvakkantdögevõre ragadtkilyukadtdalra dingó fakadtdagadt didókönnybe lábadttrió talpadtat vakartat fellázadtelragadtatapadtat akart könnygázat kilábolt digó kémgázatkönyvtárba záradtzáradékolt kifáradtzarándok kirázzárolt kizároltat biflázkirázott elgázoltat tripláz jóllakottat kilakoltatingázóirodázóra kifakadt trillázóatkára száradtatmetéltetaknára elvéreztetelvégeztet

Volt egyszer egy iciripiciri sarkantyúvakvarjúra ráfércelve siskantyúszöszke kavarantyúnböske bogarantyúnködre pipantyúkovakõn lilantyúkallantyún körömre akadtporhóra tapadt popszarvúdagadtat hasadtpödört bajszt konyulleltárra szorulszagulszunyul tunyultaknyolt turultörlõkendõre torul orrból kiszorultsorsból kifordult törlekedõre titkultkitoloncult kolonc kultpörlekedõre tör-leszkedõrelekonyulttódult letaroltküldönc eltaknyoltpárologtatóra fel-tornyosult

4 5

szalvétába toltszavaltat kitoldszagoltat beoltbetoltkilökõ kiszámoltkönyvbe száradtleszámoltbeszámoltszalad száladtszakadt száradtbefáradt beláboltbelegázolt kínbájoltlépdelt köldököndagadt pocakúfennköltöndöngölt hát-ra arceldõlt harceltört kvarcköltõ kudarc old oltó fukarcoltkukacolt karcoltkardélre hánytatbugancoltbökdös búgócsigátbenne fél tortátlökdös falánk

elvetéltetaktára helyeztetkörbe vágattatkörvágottat kiválogatkendõbe tárogattálakat elvámoltatvándorlatvályogot kirakatvigyorlatköbre kifakadttökre kiakadtköpködve karoltfarolt figaroltpappolt pig nyalótpakoltnyerõre iktatottirattat igavoltigaz elzarándokoltelgáz elgázoltatottgazoltatottinda kiraboltirka indokoltindigó könyvbelábatoltrobotoltkönnybõl kiáradtszavatolt

6 7

csapolpirol tiroltúróttintábólpirul pulykábólpanni parmezánbólok okoztat fosztfelosztatfokozelnapoltatfeltunkoltatfogoltatfogottatfagottatfeltromfoltatfigarolt fukar voltszerepére ostromgigavoltgold ikraszikrára írtairkasziklára vonszoltaindo kínára taglaltataposta ármányvámházkimostapaplanból

fullánkra falángvéndiák palánkrapelenkára vigyázbálintkapálinka betonkázpalinta fon akácvigyáz formára fészkelt vázbazárdra bárdhazárdra hozzhozsánnakorház kozákrahosszában korzózvakolhez korpárakóstolvaköptetõre kottakivonni akartabosnyákra vakartavuk eltakartavakarcs felnyaltabazárra pösze orrröszke seholprüszköl cseholcsahol csiholcsajol csukolajtó kilincsolcsürhe csekkolcsak orrból

8 9

kurdok könyökötkölyökötun ünõülõre tündökölve tûnõsekrestye szerencseszelencére szekrenceemerence imakönyvbeszekrénybeálmodó andalítóninda rögrekönyök ökölreödönreködmönkefelöltõre köpdöstekaróra lökdöstekunkorra pödörtekiötlöttenyelvre özönlöttebajuszra kentekésre fentefannira forcefortéra fortélyrafelekezetre kondérbaeresztetteeltemettekiemelve kimentette

kioldoztafogdostafércre aggattaálmodóra felkoncoltaalmába harapta kinek kinek álmábabelevarrtadunyhán heverdalidaszépen száradpárlatpárba záratzárlat zártatszoknyába szurdokotbezáratboncolt betolatbevonat bevontatköp nyögötnyomölénköbgyökötkun öldökötköd nyügötvon köldökvontatóraködmönköt ökröt

10 11

elöntöttegaratra gigagégéreelmentetteeldöntöttefának ki az akidöntöttedalba döngölvedöngicsélve dobolvaönmagára ráhajolvahajóbabeszállvaszáraz ágon kószálvaterepcipõbe örökrebezárva

bazárnak ajtajanyitva tartmíg tart e dalbarázdában kokárdaköldökre kordábanlokálbankunkordakajáldában

12

kaporkabordalbankunkorkahuncutkatorz borzonkagordonkaösszetaposvamegborzongaádámka zajongvazajzonkaösszehúzódva

mint a mezei, így nem is értettem, olyan gyorsan hogy váltak láthatat-lanná, hiszen az ugrástól 2-3 méteren túl már kopaszabb volt a föld, kis

H á r o m s ü n i a t ó p a r t o n

Mackó és én nagy nehézség árán végül megpillantottuk a tavat.Biciklikkel érkeztünk, áttoltuk a száraz, lekaszált, apró tüskés, gyérnövényzeten az ösvényrõl a mezõn a kerékpárokat, majd fenn a töltésenhagytuk õket, közel, hogy azért láthassuk, mi pedig leereszkedtünk apartig. Kissé meredek volt a lejáró és homokos, vigyáznunk kellett.Közben végig a mezõn, de inkább csak a part felsõ töltésrészén, a mezõpart menti közelségében egymás után sok kis apró lukakra leltünk, azthittük, pocok luk vagy ürge, ilyesmi, én egyikbõl kirepülni láttam elõbbegy, majd egymást követõen több apró méhet. A többi hasonló luk üresvolt. Alighogy leértem, mert elõbb én, majd mackó vettük közelebbrõlszerre szemügyre a tópartot, a zajra, közelségemre 2-3 ijedt, hatalmasbarnás-szürke vadnyúl szökkent ki a naptól kiszikkadt növényzetbõl,éppen orrom elõtt. Mackó már elõbb jelzett hátam mögött kiáltva, nyúl,nézzek hátra, de elmulasztottam, egyiket még épphogy tekintetemmel atávolban elkaptam. Elsõre mackó azt hitte, õz, a nagysága miatt, devégül kiigazította, hogy mégis nyúl volt. Nem volt olyan nagy, mint az õz.Nekem óriásnak tûnt ott messze. Ez utóbbi mégis inkább késõbb lehetett, már amikor maci jelzett, fenn atöltésen, mert határozottan emlékszem hirtelen meglepettségemre, hogyéppen elõttem ilyen közelségben ekkora hatalmas nyulak röppennek fel,és oly hirtelenséggel, ahogy felvillantak, tûntek is el a nádasban. Nem lát-tam addig ilyen nagy, barna nyulakat. Milyen hosszú fülek és lábak…Mert ha a maci jelzése korábban lett volna, hiába, még ha a nyúl olyantávol is, nem lepõdtem volna meg késõbb annyira ettõl a hirtelen jöttközelségtõl. Mellesleg a tóparti növényzet nem is volt olyan végtelen,

14

emelkedõ dombrész, a ház a hozzá tartozó pajtaszerû mellékrészekkel.Hogyan lehetett olyan gyorsan eltûnni. A kutyák, mert kettõt láttam talán, már érkezésünkkor ugatással fogadtak.De csak olykor-olykor ugattak, inkább a legelején. Aztán békén hagytakbennünket. Mikor már mackó is leért, épp készültünk volna levetkõzni éselindulni a víz felé, de még egészen a part szemügyre vétele elején, mon-dom mackónak, nézd, milyen szép nád fedél, és alighogy lépnék a fûre,lábam alá nézek, mi ez a valami, ami éppen olyan állagú, formájú ésszínû, mint a nádtetõ, micsoda dizájn itt a természet ölén, amikor az azapró valami a földön elkezd mozogni. De hiszen ez sün. Ez egy sündis-znó. Mackó is nézi, tényleg az, egy egészen gyermek sün, fiatal, piciny.Nem félt közelségünktõl, nem akart elszaladni, ezért mi is bátrabbak let-tünk vele. Én hozzáértem elõbb a süni tüskéihez, meglepõdtem, hogynem is szúrós, épp csak kellemesen hegyes az ujjamnak, olyan egészencsak tompán hegyes, akár egy finom, de érdes seprû szálai. Hiszen csakgyerek, még nem nõttek ki olyan tüskésre a sörtéi. Én csak a kis fejétsimogattam, ahol találtam, mackó mondta, hozzak neki szilvát, amitgyûjtöttünk az utunk során a fákról. Találtunk apró fekete szemûcseresznyét, almát, sárga meg vörös szilvát. Végül maci ment fel egy szil-váért, kipróbálni szereti-e a sün a gyümölcsöt, én annyira el voltamragadtatva a kis apró állattól, amilyent ilyen közelségben még sohasemláttam. Odatette a kis szájához a földre, megszagolgatta, nyalogatta,talán meg is kóstolta, de nem nagyon lelkendezett érte, így macianyáskodni kezdett vele, nyújtotta ujjával a szilva darabot egyenesen aszájába, rávezetve próbálva tanítgatni a kis állatot, hogy az finom, egyecsak meg, bízhat benne. A kicsi sün meg nyaldosta hol az ujját, hol aszilvát, harapdálva hol az ujjat, hol a szilva darabot. Mackó mondta is,

16 17

milyen finom kis foga van, nem fáj a harapás. Én közben mondogattammackónak, olyan most, azt hiszi ez a kicsi sün, hogy õ az anyja. Azt elfelejtettem mondani, hogy valójában, amikor a kicsi sününk továbbment, követtük, és egy bokorban még két kicsi társát találtuk meg, egyik,ha nem is olyan mozgékony, mint a mi sününk, de ide-oda mozgattatestét, orrát, fejét, a harmadik sün meg inkább alhatott, pihent, majdegészen apró mozdulatot tett fejével, szájával, hogy jelét adja, õ is él. Deez a harmadik kicsi sün inkább egy helyben maradt továbbra is, szintealig életjelet adva magáról, észrevétlen. Mondta is utólag mackó, hogy õnem is látott, csak két sünt. Egyik, amelyik folyamatosan elkószált, hara-pdálva földet, zöldet, mindent mi útjában, apró rovar, bogár is, a másodikkis egy helyben mozgékonyabbik sün volt a mackó társa, azaz hogy õfogadta társul a mackó ujját a szilvával. Valósággal mászott fel ujjaira,karjára, a kis orrával, szájával harapdálva. Szinte behunyt szemû volt ahárom kis sününk, azért is mondtam macinak, ez a kis sün azt hiszi, azanyukája vagy, úgy fogadja kezedbõl az ételt, és közben nyalogatjaujjaid. Az történt ugyanis, ezt is közben mondtam mackónak, hogy én lát-tam út közben egy elpusztult nagyon nagy sünt, mozdulatlan, kissélaposan élettelen, inkább csak a bõre a tüskével lapult szét az úttesten,miközben elhaladtam mellette a földes ösvényen a biciklimet tologatva,mert olyan szemetes és növénnyel benõtt volt ez a mellékút, hogy nemlehetett felülni a biciklire és úgy közelíteni a tó felé az aszfalt úttesttõl.Szomorúak lettünk, amikor helyeselt mackó, hogy igen, akkor valószínûez lehetett az anyjuk. De mondom, messzebb volt, még egészen a földesút elején, talán még az elõzõ földes úton. Mellesleg az volt a szemete-sebb, akkor talán mégis inkább ennek az utóbbinak az elején lehetett.Három kicsi sün maradhatott így egyedül, még szinte tanulták, hogyan is

18

boldoguljanak. Az enyém, az elsõ sün, amit megpillantottam, és végigkövettem útját, egészen, míg be nem mentem a tóba úszkálni, és aztánmég azután is kicsit, bár közben elkódorgott, ez a sün volt a legélelme-sebb. Még itt-ott feltünedezett a mozgó tüskés hátával, míg öltözködtünkés beszélgettünk a kicsi sündisznókról. Hogy milyen kedvesek,aranyosak. És hogy egyáltalán nem félnek tõlünk, még nem tanultak megfélni, nem volt idejük, az anyjuk túl hamar elment, eltûnt az életükbõl.Mackó még mondta, hazavinnénk-e egyet, de hol tartanánk. Bérházban,társasházban a lakásban nem érezné jól magát, és mi sem tudnánk elégjól vigyázni rá, talán itt a legjobb neki, nem véletlen, hogy éppen itt van-nak, itt találkoztunk velük. Hiszen ez az õk otthonuk, telepük, helyük, itt atermészetben. Itt kedvükre kószálhatnak, és mindig van ennivaló. Csakmost gondolom, mi is emberek, mennyire természetellenesen élünkebben a jelenlegi társadalmunkban, ugyan védetten házainkban,kényelmünkben, amit pénzzel kell megszereznünk, élelmünk, mindent,amit a mienknek mondhatunk, érzékelhetünk. A biztonságunkat ispénzzel szükséges megfizetnünk, és csak az élhet jól, aki megkeresimagának a pénzt minderre. Vagyis az él jobban, aki minél több pénztkeres, hogy a finomabb ételeket is mindent a kényelméhez megsz-erezhet, hogy nem-e természetesebb volt az a világ, amikor az emberkinn a természetben élt, ugyan kis barlangokban, saját kézzel tákoltegyéb házikókban, sátorban, de az ennivaló ott volt kéznél, vagy ha kicsittávolabb is, érte kellett tenni erõfeszítést, mégis szabadon és természete-sebben élhetett az ember. Az igaz, a gyümölcsfák nagytöbbségét,magokat, miegymás, valakinek mégis el kellett ültetni, de ez már meghal-adja e könyv tudáshatárát, hogy melyik növény volt már természettõlfogva meg és melyiket volt szükség felfedezni és hogyan, mennyi idõnek

20

kellett eltelni, míg egy ilyen felfedezés megvalósulhatott. Noha valószínûa veszedelem is nagyobb volt, mert olyan volt régebben is a világ, hogyvalamitõl mindig kellett vagy lehetett félni. Sohasem élhetett az emberigazán szabadon, elégedetten, boldogan, védetten minden veszélytõl. Hanem a természet veszélyétõl kellett félni, akkor éppen a másik embertõl,aki elvett és elpusztított mindent, felgyújtott házakat, késõbb, amikor máraz is volt. Valaki vagy valami mindig útban volt, hogy ezt a felhõtlen nyu-galmat megtörje az ember számára. De kérdem én, a természet veszélyenem-e éppen olyan, hogy hiába védekezik az ember nagy házakkal,egyéb védõerõvel, eszközzel, olykor önpusztító eszközzel, fegyverrel is,de akár fegyver nélkül is, az ember, míg ember élt, mindig pusztítottaönmagát, fajtáját, akár az övébõl, akár nem, a természet így se úgyseismer határt, ha egyszer benne a veszedelem elindul. Ha a természetegyszer mérges lesz, mert mondjuk arra a méregre neki éppen akkor ésott, szüksége van, hogy az a méreg belõle kitörjön, valamiért, hogy vala-mi más fennmaradjon, az embert meg elpusztítja ugyanaz, ami amannaképpen a jó. És aztán most is, amikor annyi szép, erõs ház megépül is, azember akkor is pusztít, lerombol más házakat, amit épp nem õ, hanem amásik ember épített fel. Hogy ha így sem olyan jó ez a világ, meg úgy se,azaz hogy mindegy valójában, hogy fejlett a világ vagy kezdetleges,akkor nem-e mégis a természetes világ volt a jobb, amikor még nem kel-lett az embernek ellencselekvést, pótcselekvést kifejteni. Értem ezalatt,hogy olyant, ami nem természetes cselekvés, vagyis amit szeretne cse-lekedni, annak éppen az ellenkezõje, hogy elérje ennivalóját, a kis házhe-lyét, amiért most, még a helyért is mennyi sok pénzt kell fizetni. Akkorcsak azért dolgoztak meg az emberek, ami szükséges volt a fennmaradá-sukhoz, közben szabadon éltek, azt tehették, amit akartak, és ezért a

22

szabadságért nem lettek megbélyegezve, lebecsülve, nem lettek kin-evetve vagy kitaszítva, kirekesztve, a többi ember közül. Ha kiszakadt,akkor csak azért, mert így volt neki jobb, vagy, csak mert így volt ter-mészetesebb, vagy valami másért, mert akkor is voltak különleges vagymegfejthetetlen okok. Igaz, bizonyára akadt ott is egyéb, amiért kilehetett nevetni vagy el lehetett embereket különíteni, na de mint mondot-tam, ez a világ többé-kevésbé mindig tökéletlen volt. Azért, másik oldalonazt sem mondanám, hogy ne lenne kellemes szabadon autókázni egykellemes útszakaszon, egy még kellemetesebb cél felé, bizonyosan van-nak ilyenek is, nemcsak bûzös melegben vagy jégfagyos hidegbenautókkal zsúfolt dugókkal telt utak, amikor az idegszálai az embernekmajd megszakadnak már eleve a strapás munkahelytõl, nemhogy amimég a hazaútig várja. Vagy akár hajón lebegni, esetleg repülõvel a légtér-ben felhõk közt repdesni, lengeni, pillanat alatt eljutni a világ egyik pon-tjából a másikba, ez is micsoda csoda, hogy ilyent lehet, mindazzalegyütt itt is mennyi kockázat, veszély a kényelemért, jólétért, jó érzésért,szóval nehéz az egyensúlyt megtalálni, hogy mindenki megtalálhassa amaga szabadságát, és ebben ne legyen gátolva másik ember, csoportvagy rendszer által. Szóval, hogy egyformán minden ember jól járjon azéppen számára szükséges vagy kívánatos szabadságában. És mi vanakkor, ha egyik ember ténylegesen rászorul a másik ember szabad-ságára, mert éppen akkor lehet õ szabad, ha használja a másik emberszabadságát, szóval ez is példa arra, hogy a világ akarva-akaratlan men-nyire tökéletlen. De ez is mennyivel elviselhetõbb, igazabb lehetne, hapusztán azon emberektõl vennénk el a szabadságot, akik maguk önszán-tukból kívánják adni, nem azért mert muszáj, különben egyáltalán nemboldogulhatnának, vagy éppen hogy így is meg úgy is egyformán

25

boldogulnának, s mint ilyen egyáltalában nem oszt nem szoroz, hogyadnak, vagy nem adnak, így nem élik meg annak elvesztését kudarcként.Itt az egyáltalában nem boldogulhatnának kétoldali jelentést is sejtet,ildomos a fenti mondatrészt az egészhez viszonyítva mindkét értelembenmegvizsgálni. És aztán itt lenne még az is, hogy olyan is van, amikor azadomány által, mármint az, hogy valaki adni tud, egyúttal valamitelveszíteni, elengedni képes, másik oldalon éppen hogy ennekkövetkezményeként jobban boldogul.

Végül is ezt is, azt is ki kell próbálni, a kezdetlegesebb és a bonyolultabbrendszerben élhetést, legalábbis meglenne a lehetõség kipróbálni, aztánmég mindig lehetne a jobbikat választani, ki-ki magának megválaszthat-ná, szabadon, nem csupán szükségszerûen, rendszertõl vagy másikembertõl függõen. A probléma viszont az, hogy az emberiség útján nincsvisszafele út, csak ha a világ teljesen összeomolna, kezdõdhetne mindenelölrõl. Meglehet, éppen a természet lesz egyszer ebben segítségünkre?Azért ez sem kecsegtet túl nagy reménnyel, hogy akkor jobb lenne.Marad tehát, hogy csak elõrefele lévõ utakat lehet választani. És milyenérdekes, ez a véletlen egybeérés, az elõrefele, ami a vég felé közeledés,és az elölrõl kezdés, ami a kezdet, mint egy kör vagy inkább gömbszerû,összeér. A két vég, ahogy szépen egymásba ér. Mint a kígyó, amikorfarkába harap. Mi például, emberek, még talpunkat sem érinthetjük nor-mális esetben fejünkkel, tehát ilyen gömbszerû helyzetbe is csak kiváltsá-gos ügyességgel kerülhetünk, addig bizonyos állatoknak ez is milyenegyszerû. Na de, nekünk, embereknek ez a kiváltság nemcsak fizikai, deszellemi úton is megvalósulhat. Vagy akár együtt, mindkettõn. Ez a vég-bõl való újrakezdés viszont fájdalommal, keserûséggel járna, sok-sok

26 27

pusztulással, úgy hogy a jelenleginél is nagyobb baj az emberiségre nemkecsegtet jóval, legalábbis most ebben a könyvben szeretnénk, talánmackó is így szeretné, a sünök is, egy biztatóbb, barátságosabbelõretekintéssel folytatni, a holnapba való lépdelést. Igaz, hogy a mi jelenünkben, egyelõre, amikor éppen ezek a sorok íród-nak, a természet mérge sem tör ki mindenhol, ugyanúgy, ahogy azemberek mérge sem mindenhol a földkerekségen egyforma, tehát mostmég nem egyszerre lesz vég, mert nem mindenhol a földön mérges atermészet sem. Van ahol biztonságosabb, de vajon meddig, nem ismer-hetjük a természet rendjét, vagy éppen rendetlen természetét, ami csaknekünk rendetlen, valójában lehet, hogy neki éppen az a nekünk ren-detlennek tûnõ a természetes. Hogy az õ rendje más, mint a mi rendünk,amit mi helyeslünk. Ahhoz hogy az egyik embernek nagyobb háza lehessen, meg egyébmásból is neki több vagy jobb legyen (ez megfeleltethetõ nagyobb vagykisebb embercsoportokra, társadalmon belül is, bár ma, különbözõ rend-szer- és érdekszférák eszköztárában ezek is annyira összekeverednek),valaki mástól valamit el kell venni. Vagy annak a szabadságát, azzal,hogy neki, az õ kényelméért kell annak a másiknak dolgozni, vagy haakkor saját választott életvitelszerû munkájában volt szabad, megfosztaniettõl a szabadságtól vagy munkaképtelenné tenni, esetlegmunkanélkülivé, ami azt is jelentheti, hogy az a munka, amit végez, a tár-sadalom számára nem célszerû, tehát aki végzi, nem szerezhet pénztbelõle, tehát kevesek az esélyek a hosszabb távú túlélésre. Vagy valamimás még ennél is ravaszabb, esetleg kegyetlen módot kieszközölni ésvégrehajtani a cél érdekében, de mindegyiknek az a vége, hogy valakimásnak, annak a másiknak rosszabb lesz. A mérleg sehogy sem képes

29

kiegyenlítõdni, mert vannak erõsebb, valami módon hatalmat megsz-erzett emberek, és vannak, akik a természetes utat keresték, az egysz-erûbbet, a szabadabbat, és az, ehhez a másik, a hatalmat megszerzettemberi erõhöz viszonyítva gyengébbnek bizonyult. Mert a földön a jelen-legi társadalmunkban, életterünkben mindig az a kérdés mihez viszonyí-tunk, mi a kiindulópont, és most a pénz az. Tehetetlenek vagyunk éskiszolgáltatottak. Igaz, van olyan is, hogy az, aki azért többet dolgozik,hogy jobb háza legyen meg több és jobb mindene, azért maga dolgozikmeg úgy, hogy nem vesz el szabadságot a másik embertõl. Ez az õválasztása. Mindenkinek lenne vagy van saját választása, ha hagyják. Deígy vagy úgy valahol mindenki kiszolgáltatott. Ki a pénznek, mert csak azáltal lehet jobb valami, ami neki fontos, ki a másik embernek van kiszol-gáltatva. Aztán van, aki éppen a pénztõl lesz szabadabb, és nem is tudja,mennyire a pénz rabja. Leél abban a tudatban életet, hogy ügyességefolytán a mások munkájából gazdagodott meg és lett boldogabb, ésnevet a markában, közben pedig, itt megszakad a szál, hogy mi történt,vagy mi a valóság. Nem ebbe a könyvbe tartozik. Pedig ahhoz azügyességhez is kellett áldozatot hozni, mert van olyan áldozat, ami ugyanlátszik, és mégse az, és van, ami nem annak látszik, és mégis az, nos,elveszített közben egy teljes másik életet, egy másik lehetõséget. Végülis, ahol a pénz az úr, ott az is, aki a pénz birtoklója, elõállítója, és az is,akinek nincs ebbõl, ki-ki, másért, ugyan, de mégis csak kiszolgáltatott. Ésaki kiszolgáltatott valaminek, az nem szabad. Igaz, van, akinek nincsszüksége szabadságra. Van, aki képes leélni életet úgy, hogy meg semismeri mi a szabadság. És úgy veszi el a másik ember szabadságát,hogy még csak azt sem tudja mi fán terem a szabadság. Mindenféleszomorú dolog van, még ennél is sokkal több, mint ami ebbe a könyvbe

30

beleférhet. Mert még olyan is van, akinek sok pénze van, és õ maga nemismeri a szabadságot, mégis képes adni egy másik embernek szabadsá-got. Öntudatlan, vagy, mert felismeri, a másiknak még nagyobb szükségevan a szabadságra. Aztán olyan is van, akinek rengeteg sok pénz kell aszabadsághoz, és olyan is, aki rengeteg sok pénzt kellett elveszítsenehhez a szabadsághoz, és még olyan is, akinek rengeteg pénzébe kerültez a szabadság.Ilyen ez a pénz meg a szabadság. Attól függõen éppen hogyan forgatjuk,más oldalú.Természet és ember egyensúlya. Álom. Van, aki szerint ez az álom isunalmas, mert mi emberek a zaklatottsághoz, a változáshoz, akiszámíthatatlansághoz lettünk szoktatva. És hát ebben is van valóság,különben mibõl tanulnánk. Ki a más hibájából, ki a magáéból, attól füg-gõen éppen az életben milyen szerencséje volt. Múlt idõben írom, merthalandó az ember. Kicsit ki lehet húzni ezt a halandóságot halhatatlansá-gra, kinek hogy sikerül, vagy kiket hogyan segítenek, inkább, de semmisem örökkévaló, csak az ideológiák, akiknek az emberek, mi, vagyunkeszközei is, elszenvedõi, és létrehozói, kieszközölõi is. Hogy azok, már-mint az ideológiák képesek-e kikopni, végleg elfogyni, nem tudni. Mindigteremnek újak, vagy a régiek átformálódnak ebben a folyamatos mozgás-ban, kicserélõdnek, és hosszútávon lesznek név szerint emberek, akikreezeket rá lehet aggatni, ez is szolgálva jó vagy rosszabb tanulságként.Sok fáradalmas élet megy rá azért ezekre az ideológiákra is. Mert hátminden csak valamibõl van, a semmibõl nincs semmi se.

Na de a mi sününk. Túlságosan nagy kanyart tettem. Tettünk, mert maciis tette velem, csak a betûket írom én. Végül is, ha nincs õ, bicikli sincs,

32 33

és akkor ez a bicikliút sem. Minden valamibõl lesz, a semmibõl nem leszvalami, legalábbis az ember erejét, eszközét, lehetõségeit tekintve. Ésvan olyan is, amikor az erõsebb ember a jó, aki jó sokat tud felemelni, ésvan, amikor a gyengébbnek látszó ember az erõsebb, amikor nem fizikai,tömegsúlyokat kell felemelni. Tömegsírokat, hangzik a szóból, különös,mintha ezek kívánnának felemelkedni. Minden közben valahogy kiegyenlítõdne, ha rendben mûködne, de azember szereti a rendetlenséget, mert izgalmas, és benne megtörténik sokminden. Fõleg akkor érdekes ez a minden, ha éppen nem vele történik arosszabbik fele, mert a mindennek lehet jó meg rosszabb fele is, és azember szereti, ha vele csupán jó történik, és a vele szemben vagy mel-lette állóval történik meg a rossz, maga a tudat, jó látni az embernek, vanmás, másik ember, akihez képest õ biztonságban van. Ilyen az ember.Ráadásul az ember, ugyanez, vagy egy másik ember még önmagánaksem igaz barátja olykor, nemhogy másnak lenne az. Az ember ter-mészetébõl adódóan tehát szereti biztonságban tudni magát, ez az alap-követelmény, így lettünk megalkotva. Bár az is bizonyos, hogy elsõsor-ban ezt a biztonságot nem egy külsõ rend határozza meg, bár van,akinek éppen ez a külsõ rend ad békességet, azaz hogy mûködéséhezpontosan elég ez a külsõ rend, a látszat, ami kétségtelen sok esetbenkellemesebbé teszi a közérzetet, és sok jó dolgot elindíthat. De éppenannyira lehet félrevezetõ vagy ijesztõ, félelmet keltõ is, mégis ki-kiszámára szükségszerû belsõ rendbõl állna, ami lehet egy motorikusörökmozgó gépezet, vagy olyan, ami fenn lobog valahol fölötte. Mindigez a tudat éhség, hogy van, hogy ez kielégül, de bizony van, hogy csaktöbbé-kevésbé vagy egyáltalán nem sikerül ezt a teljes egyensúlyt elérni,ami van, hogy tényleg elérhetetlen, de õ, az ember mindig igyekszik azt

34 35

elérni, bármi áron is. És itt megint egy ellentmondás, amikor a bármi áronis jelenthet jó és rosszabb árat is, mert idõközben itt-ott kibõvülnek vagyrövidülnek, esetleg átcserélõdnek mondatrészek, s hogy, hogy nem,hogy ne csak szépen egymásba érjenek a végekrõl a gondolatok, hanemütközés, ellentmondás is keletkezzék, minekután e zavar elgondolkodástserkentsen. Hát ilyen a mi rendszerünk, az emberi agytekervényünkrengeteg mindenre képes, ha kicsit többet használunk belõle, mint amihivatalosan is átlagos. (Csak zárójelben jegyzem meg, ha 100 %-banképesek lennénk használni az agyunkat, bizony ez az ütközés is elkerül-hetõ lenne, de még mindig inkább ütköztetés meg egymásban érés, ittmost egymásba érés, csak hogy legyen játék még e kettõ között is, tehátinkább ezek, mint egy helyben toporgás, vagyis semmit nem tevés ezenaz agypályán. Az megint más dolog, hogy az igazán semmihez elérni akész tökély, amikor már tudatában vagyunk, hogy ez a semmi, ahovávégül küzdelmek és akadályok során elértünk, maga a mindenség, merta tökéletes elérésénél kattanás lesz, és végül megérezhetjük ezt a lebegõsemmit. Onnantól már nem kell tovább küzdeni, mert végig ebben azállapotban maradhatunk, ekkor már a véget nem érzékeljük, hiszenidõtlenségben vagyunk. Az még itt fontos, hogy a semmihez semmivel elnem érhetünk, vagy ha igen, sem ez a lebegõ semmi lesz jutalmul,hanem valami egészen más semmi, ami nem képes ezt az érzéstelõidézni.)

Szóval, a sününk, ott hagytam abba, vagyis közben türemkedett ki,alakult ez a nagy sérv a gyomorbélben az izomkarok között, hogy sün-jeink a természetben kedvükre kószálhatnak, és mindig van ennivaló. Bárvédtelenek is, gondolom utólag, egy nagyobb, tapasztaltabb éhes állat-

36

fûszálon, majd kicsi lábait elõl hátul kiengedve, kerekded szép kicsi testétfelemelve lépked, kel új napi útjára. Ezen a napon talán eljut a tó széléig,és belemártja kicsi orrát, ismerkedni, érzékelve milyen finom is avizecske. Neki magának kell megtapasztalni mindent, szerre, egyik kicsidolog után a másik, hiszen nincs mamája, aki megmutatná, akitõl ellesveeltanulhatná. Így lépünk majd mi is egy újabb, a holnapi éjszakába. Ahárom kicsi sün és mi, immár egészen messze, távol egymástól.

Még kellett volna írnom a tóban úszkáló hattyúról, vadkacsaszerûmadarakról, melyekrõl közben kiderült, kik is õk, mert már nevük is van,úgy igyekeztem pedig megjegyezni, azonosítottam legalább 4-5 tópartimadárfélét, szóval igazán akartam, de most nem jut az eszembe. Vörösgébics… vöcsök... búbos vöcsök. Meg amelyik lebukik hirtelen a vízbe ésegészen távol valahol búvik ki újra. Igen, talán a víz alá bukó szárcsa.Meg a szürke-fehér kecses, szép nagy szárnyú… nem, nem kócsag…nem is gém… amelyik olyan szépen repült is, pedig feljegyeztem vala-hová õket, versbe is építettem, amikor még frissen elõttem voltak, pon-tosan fajtára megkülönböztetve.

nak könnyen prédává válhatnak. Így innen csak szerencsét kívánhatoknekik, hogy szépen, könnyedén boldoguljanak. Aztán elhagytuk a tavat,sörtés, száraz mezõt, és hazaindultunk a kerékpárokkal. Találtunk egyszebb ösvényt, ahol irányt vettünk az aszfaltút felé. Elbúcsúztunk a mikicsi sünijeinktõl. Maci is az övéitõl, én is az enyéimtõl. Csodálkozom,hogy maci a harmadik kicsi sünt észre sem vette, miközben melletteetette, babusgatta a második kicsi sünt. Talán, ha végig megbújik a boko-rban, míg megerõsödik, s nagy nem lesz, hogy jobban védekezhessen,nem esik baja. Ha még mackó sem vette észre a szinte mozdulatlan kicsisünt, akkor egy vérengzõsebb állat elõtt is láthatatlan marad. És akkorbiztosan megmenekül. Igaz, az állatoknak erõsebb a szaglása, mint amacié, mert azt tudni lehet, hogy maci egy ember, hiszen olyan társ, akiv-el biciklizni lehet, az ugye, ha éppen nem cirkuszban vagyunk, akkornem lehet más, csak ember. Vajon fürödnek a tóban a sünök? Felfedezik bizonyára õk is a vizet, csakidõ kérdése. Vagy a sünök nem fürödnek. Nem szeretik a vizet, testüketvízbe mártani. Most már mi bizonyosan nem tudjuk meg. De talán egymásik mesekönyvbõl ez is kiderül. Mi mackóval mindenesetre már jóideje kiléptünk ebbõl a mesekönyvbõl. Mackó hallgatja, amit szokott,zenét vagy rádiót leginkább, nézi a tévét, számítógépet, én írok, és bent,védettségben esik ránk a sötétség. Írhatnám szebben is, ránk hajlik asötétség, vagy ránk hajtja magát… esetleg ejti ránk magát, vagy egysz-erûen csak rajtunk felejti magát a sötétség. Szóval, védettségben ér min-ket a sötétség. De vajon a sünök hogy vészelik át kinn az éjszakát?Bizonyosan, abban a kicsi bokorban egymáshoz bújva leheli rájuk a napreggel langyosan a selymesen fényes sugarát. Az én sünim kapja fel leg-elõbb kicsi orrát, és kezd el szaglászni az orrához esõ legközelebbi

38 39

ham vak lapbekaplakvak-var-júcska csendfiúcskatipeg topogborjúcska

vöcsök vörcsöghörcsög vércselsas dinázharis hurkáznádirigó dudáldukál daráltdidereg szappankézbõl kézkattan zárbúbos bankabáltól-bálig bekattan

úszó lápõsapót gyomlálõszapót gyomrálgyík veszendõgomba mérgezõszáj tátva vár

41

nyel csércsüllõ hüllõt vigyázsirály hágégbõl szárnylecsap kacagó hibábóllapát nyélkorgó kopókotor mohómotor majóma jó hajócsónak csánkázpotroha pánt hántránt récelil áz hahotázlilla kacagvárcs vakkantvakarcs vércseréce rikkantköhög partfutólenyel godagány coscopfostorta szeletvargányos réteslolla lapospolka botkalacikonyha

dirib darabból párszagra mákszélre végszakra mentomementomort pecsenye szárszórólszék három szakszólás szabszélre szegveszett szõrmébõlveszteg szõkétõlszõkít hámszalonkatyúk vízre hullvizipókvizit tyúkcsúnya foltwilson kihajózvíztaplóvíztapsótaposóba hóolvad sólille pöttytapsol cankó copat csapat csobban capat csék

42 43

hisz kelep-re kötve repce cibota kence ficecefre cifrázcicomáz biflázlapát oll ókaranténba szán ásztho-ho hurkász

szerkõn hajókendermagos tojótõkés lacafacafasza smasszasmasszer kasszercasio motoz filansztergiliszta nyákkígyó marbéka nyirkosnyirok csomóbólhajtincsnincs kincsnindzsa teknõcön élélsz hajszolga pán sípoltakaros menyecske pancsolparancsol taknyostoprongy bankol

bolha tortatolla vemhesvilág éhesmadár kényesveszekszik lurkóhím negédesfogat fúr üstökössündörgõ früstököskáró katonára friss tökön früstököl üst ökrön tündökölüszkös õstököseleganciárahajt hajszálrahal szájraholt számrahajol nádszálradunában bóbitabukó sisakbunkó hidaklilla fecskeléken fenneszerkõn szajkóhajvágó ollótoll csõr tapétáz kaszántónkéve kötve kérve köpvekész kelepce

44 45

tat madárfajtákbóltaníttattulok tárogattére mezeityrogat hívogatnyulat kakukkfûszagolgatmelyik mézmelyik vad melyikkancsolbunkós bagó kenet felmenetelvajat habból bajrumos sörörsre törbõrmakk vakvakkantgatbolha tollavak-varvércs vukar nyújtas tás tátika tát mártika mártréce ruca rececerepce repcébõl

álom árkon vihancolpap lakkcsinos vakk kantólkant tolesernyõt majszolesõre tintázmakkászmik muk ázficurka fon szálbóltopánkátkarvágó ollókard vág pallónhollóra hon bont bontóho hahóhorkászbokáztornáz kotászész ás-kálámor ásíthit vitázvitéz fennhéjáztorontó poroltót papolporontó torontótfás tastivornyász-

46 47

tesz veszvemhesklapka klappolmakkol tapsolmakkal hasolmakra makolakol ma hollakolvakolvak ol

nap lopásbóllop forrásbólnyuszim puszlimruszlim muszlimnaplopásból

illa kereklilla brekegnáda berekszalad gyerekkeszkenõbe paplan lakikrára kenikreket fenszatyorból szegszemet szed

repke lemhénybõllepény lepkénybõlrepkénybõl cicka farokfogy jogfog nemfog megfogdán dogdám dómpáter nosztra damnosza hamnotre dammorte ramrom padromparkbólbomba jajromba vajfelken felkentkiken féketforma rontmegbont fészketlesz ki reszketvesz ki teszhasra heszmakra leslesz korheskendre hess

48 49

náda kerekberekbe meggyköltõre hull cirmospálinkakeletre atmoszféradunna dinnyésdunyha pityókáz-tat sásat ásatátad átkotáztatárkol vásatúszkál vászkovászatvész madárbóldal madártólúszik madár tolldunna dinnyéredima tenyérrevaj kenyérrehas felmetsz dzsekbõrre jekiszomra szombszombatból combbot ver juharvét fukartót tát szászszáz szót

szentelt esketfelszenteltet recsk fészket reszketfélszeg élveteg fértetféltõ elvetéltetvérzõ vervéd érverõ fölénybenfelszeg felszedelmegy elszedfinánc óriás szapor szitkom lom-ba oltomboltom rontombontom szomjonköröm karomirha lombkar keszegíz remekkasza keszekusza veseveszendõbe

illa gyerek

50 51

kifúj na belekéne mégse?képe rémena mit szószkéme kanjakéne kanna?kérne karmaszószátyárszósz szár betyárszáz huszárférne beledunna danaduda daradunna daladuda dadadadamból didepite damasztbólizsók grimaszbólrimék pókhálón pribékbéke borírnék plajbászbólplombászból irénholt endvolt kend holvolt hon

szikrázszárszótszár mit eszed kúszaszarmiszegetúsza búzatár kot nyelkártótot nyerkotnyelköt nyelköp nyenyílból nyúlucca gyereutcából gyer-mely patak-ra lel merutcagyerekkerep tereférne belefere berecserebélre lépefélrelépeszerkó széleszerkõ szelebére szépebérce kéneperem szelep

52 53

cím pályatársbólélc gálya rámbolráng bogárt borgályatársból sznobszob szop cet reppvég akar vakkantásbólvér szivárgásbólvas sipítástólcég nyüszítésbõlnyekkkenthetetlenrent kenbõlkent vehet kendszivartól szagra makkméhre mézmasszantóbosszantómaszat mészmoszat férszfészerben fajdkakas marmér ebet muharmer juharebédet mahar

nem voltholtfolt por békeporairakor menpormenholt end holvolt nemholt folkbékepor mentszúnyog szitálhavat úszkálegyenlítõnél esernyõír rezegíz remekrizék romból rombolrekken rettenthetetlenfilóra fagykilóra agyágy tekervénybõlcánkáz ívez meg azbóldorog doboz-ból karcol karmot

54 55

lõdörgõsün dörög dárdi dámdi hörömpcsörömpölsündörgõre fennhõkölböfög büfifel hõtõlnõ ököltõlböjtöl

sün böfögpurg alomba aporbapöfögpurgatóriumeffektetbabona tárpár kolbásztesz veszpalimpszeszelkentet eltesz

sün dörögpurg aporbaporgatóriumbabona

kutya kínt állhintált vár

adj port adzsbéke tortorzstörzs tõrtborból bõrbõrbõl szõrszárból szötycske szök megszögreszökken örökreberekre mögymög megygyomor bontromt ásatásbólszoborszamárból ostor

sün barackot rágág fa váltágotát agg hívhordóra vak hitmáj folthoz atkotalkot alkossárkot árkosskos ákosátkos

56 57

szórakolszónokolszó-ra-ka-taka-tátim tom tájtopoz tipeg bige bégegége gáj gójáték tárból

cinegér citer érszuterén szálkolbásszal járciterával él

szán számlálszám szólnálkarma ránt

cinegér citer érciterával élcókmokolmicoda csoda csálé csókahál a párcsala mód málémádé dalma dáridómdodom

kint álltálalt húrkóstálhalk húrthóstálhusst

hoztál húst?

intvendég legyen kintkit vend õrrendõrvend ég elmegvendégel kalap ácsörvend szélkarcagi apáttólkapás rárakásból kopáslopás lakás zsolozsmáslevend ulalevet urnaura mura közi torma

citera cingérszót cincál cincér

58 59

kárókatona orrával kolompolszárnyával csapkodvárja híreket odaátról

kárókatona viháncolvarjúra vár lentszõnyeghintóvirágból várnyárból leánykibont tótorontópók pakolpik pikelpikkel pikkelyporhó porzolpirke csürhepirike piliskepóstál a sós tókóstál apóstólbélyeg ráapostolsós tál-ban huny hódanyóstól

varjúra hant ol(d)kakaobabra

csáré csokolázcsurdé csombolyázcsin csombolyogcsám csimbolyogcsindereg égcsóré csókolózcsálé csorkolázcsirít csivetérkivet ércsigavértiszik rét

csivít csurrantótóból tapló

fába vájt oszlóosló oszt ló

süni sahsüni sárcsimbolyát csigolyáztornácrólesik nyárferde ködreejtõ ernyõre

60 61

lódul lapulkorhoz állfalhozkorhez kolhozzaporozsecakasztóhozvorhezvurrontóbalábat torolporoltó

vár varfolt marmakk esziklebernyeget (húst)

makkora meggymakramegymegremeg

makramedmohamedmegrekedmakkra megymohamed

katonatál télbetáncoljár jõvárj ölyvöl örömönbõl ösztönnyargalápõr nyögidörmögiõr mögiürmögidörmügömdömdödömdörmögülömülve megülöm

kolontál csõrébe kolompálszutyok põrén farkat himbálhattyú hat tyút hintálkallantyú kalimpálkim lakki lak olmeglakol meglap-ul minatorikakulminálmeglopul

62 63

hencegõt kerevetrõl herceget esztendõbõlkikergetkölyök könyökköpökbõlkivirítkeveretkeretbõlköpetbõlkenet kevergetkenyeret kötegbõlkivereget

ás háborgáskárog és ríkatrimánc ólikra lábróltátikajáromolbólvas pántra titka járjaj ki rúgatbéget rétetríkat rékatrákot ringat

elszelel

moha megynoha meggy

kihajol pántfejráncbólfaj rácbólráng izomzománcsziromrá iszommálnaszirupbólápolszájat mártás mártát mártolpártol pörmatat muharmeheri meddõ házra megy

hö-hö-hö hömppölyög megkergetki kap kitelhörög ki fennköltbõlkeletrõl

64 65

õ gyerekgyalog õgyeleg

vakkvarjúság vakságválságmegyre meggyegyre megygyepen gyóntat gyíkfülsörtétfülsiketítõ békélfelsírtat báró okolfülsörtetkín törtetfelsértetfülsültethüsültetfél sörtetfésültet

sin sün sündörögdörög ég jajbajusz pöndörögporc pangmögöttkorong kasztingol

mészárszékból szólítgatrétesre írogatrángot rágatkart ráakasztrákot ritkállrút jákobotszuri hályogot

süni füstre megyüstre egyfûre megfõre heglék kalauzol hegyetmakkra mekksüni tér megértet értegyfûre meggyfût kihajtferdén õgyeleg

süni fûre megyfõre hegmakkra mekkremeg remeksintér sün tér ferdén

66 67

karmok közöttsün porcot rágág fa vág-tat ér bele bujatuja tájabõrre hegbalra beütöttütõdötthugot jártatszája széltetszálltatszóltatszórtatszaporulatszilárdat szitáltathínár hadatdagadtkanál szájafel vigyázbakajál bástya rá felnõtt felül vigyorkáztanya tártároltatmagra táp

68 69

pároltat paplak károly tájatkáromoltattál mártásttartár rántásttár már kárlköröm pörkölt pujapaja pálpul sara satnya sál-basor áll sorompótsorban surmol sári dom dadoromboldoromtóldonga bolta boltba jártadorongbólbitang pókelkap skótérzbõl lapátércbõl kapátjószóból papátjószágból karneváltpénzbõl lopóttök hasonlót serceg békesári domda máli sonka

szak ajtóvak vad varjúrontom bontolmajmol a majmáj méj mujapúly apóra fújpulyka pólyapúp púra pulykálpajtát rontálrostál magmakkos lepénytmeggis lepenyepereg repkényperceg reckényperceket ajtó szekrényrerá rostálszita sót liszetetkenetet liza éptetejére liszt fon keretetcukrot kér fejfacsonkára kirosta piroskakimostafosta fosókaszilvára kék szalonka repkedaszontamég kér képbekeretet kivonva

siránkol sorompolt

ipi-apacssünre pamacspatrac foltonfolytonfennakadtapad koronghorpad matracmegbomlónmegmondókotlónkakaspirítónpúposblankánpalinta parmezánsajt szolmizánszakajtóflegmánfurnír bánbajmegalomán

70 71

lebernyeg libbenlibeg a lobog aránc tornáért nyögnyihánc fináncnyorgol nyácnyikkan a nyaknyokot nyúlnyim nyámnyál nyél ignácnyúl ínindokol klímátkínát klappolkap kopolkobold kopkefét kérkutyát ölkappan tártársat imádimád éltán orsz oroz orrtoroszt kér kaproppantótcsont csigátcibálcsibol csáj-kából csajka

hont homo hínárt oszoloszt sólyom selymet kosztol kárász kivesz mást súlyom bontombort öntömfolyik táltárból tájgiliszta májkrisztára báj bútbomló siklót siklósbontócsiga nyálpap rontószipka szálfelhõket ragasztószán kilincselklingel harangbólharag hajt ecce homotthagy

lebernyeg liftbentohonyát vertél tvisztelpólyát vesztélfenékre vaj jajt eresztél

72 73

indigót ver vászonra jelkap kopolkobold kaptoldit nyelkafát kérkofát nyélkufár héttoronyba nyár rekkentõzár tiborbaráz tivornyakukkan tóvárra ajtóbanéz kész kézvész ujjra jószuszoga hajólebeg a majózászlóra épp szele szukaszappantóhebe huba him halhimlõ halókagyló halló fülnekszájtilosa könnynekszerénke mennybe meggyvörös rózsa fán szenderegrebeka sziromra ok ád bajnok

csaj hakádból marhabél báj bárgyúbim ban ból bánbombasztósiker várajtót tár pillangópukkan májhorka szájbólhorpantónyikkan tó-ból bajbojra szakajtószárból láblápról nyár-ba tivornya szarjankósziszeg tipróvasból ajtókilincsre zárhalk hangbólnyíl nyélindokínakínát indokol kínra kimonót tolkilimandzsárindo kina nyerholtpontból nyel

74 75

roppantótcsurr cseppnyíl nyélhashajtót

nyurga nyépnyikál nyáknyákos nyípkandikál gyíkkandy kaphandikapbe kapdelkapdnyifál nyék nyilathop hátfalathét falatkenyérre só timfalatfáz kirakatéket ápol pajtásnyúl bajtársatsötét sárzászlót feltornázfalióra formáztormátfókát fogróka nyálból

ottan széled szét szónokpirongva szutyokbasziromra sín tér álmot hajt tinóra siromrasál vetsulykottép ormotsikongva almot

komló búzát tojtiromra tom torom torolbojt esõre tojt tojások-ba zárt ajtót

kobold kapkefét kérkutyát õrostromolkerémnélkrémsajt kormon karámfegyver kirántvár virágról

tánc rop

76 77

bárány álmapórázol maalma várapárkány ormaparány óratorony malmamámor térdejárda szélejámbor nagyhadnagy kápolnán kóstat

kármadár állvarjú vért hányciripel cickányvárj csótány

kérges kérdéses ó es-esikes ékes égéhes némember béget gólya még remembergémet rémet

tálból mákbólpórázpor áz ikrátráz szikramintát máz hintehinta kinte kuntainte szuka rutkaibe purcpipe strucc sturcsimul surcserce hurca herceg kurtaherce-hurca toppkibe kurta kopprongy szór szerda szít szinte szuntaszundibólszondi ró gandiindiramandimándi szózta szóba fogtaperbe fonta vonta vontaglótaplószondára sószószba kisernõ kesergõkisegítõ ernyõkilengõ

világra jár

78 79

méret cégetgéget érmetgólem cica cárcókmók várvágyra járjárda jámborrapap lan laktanya tártangó tangratankra tangahangra nyárpárna gyárgyám gyalogol gyászthuszár pásztpászkál pasztorgyár tivornya hámtál ágypárna gombolnabábolna babpisztolszbob piszkolszagy tornatorma mácránc rimánctorra vác tornáciglóra ignácingázing fáz

80 81

84 85

c

szöveg, grafika, szerkesztés, kivitelezés: B e c s e y Z s u z s a

becsey zsuzsa, 2015 Budapest

megjelenik elektronikusan a szerzõ kiadásában, kinyomtatva 1 mintapéldányban

ISBN 978-615-80280-0-4

Ez a mese a valóság köntösébe bújt, mint ilyen tehát ízig-vérigvalóság, s noha azon nyomban el is illant belõle, a helyszín a rajzokalapján beazonosítható. Na de ha kiteregetnénk, sok mindenre fényderülne.