MOZARTSERENADESCAPELLA SAVARIA ON PERIOD INSTRUMENTS • ZSOLT KALLÓ

CONDUCTED BY NICHOLAS McGEGAN

WOLFGANG AMADEUS MOZART (1756–1791) SERENADES

Serenade in D major, K.250/248b, “Haffner Serenade” 57:26

Part I1 Allegro maestoso – Allegro molto 9:26 2 Andante 8:05 3 Menuetto – Trio 3:17 4 Rondo. Allegro 7:33

Part II5 Menuetto galante – Trio 5:36 6 Andante 7:43 7 Menuetto – Trio I – Trio II 4:52 8 Andante – Allegro assai 10:32

Serenade in D major, K.239, “Serenata notturna” 11:55

9 Marcia. Maestoso 3:59 10 Minuetto 3:34 11 Rondo. Allegretto 4:18

Total time: 69:30

CAPELLA SAVARIA on period instruments (a = 430 Hz)

ZSOLT KALLÓ concertmaster, violin solo

NICHOLAS McGEGAN conductor

Beáta Szőke violin János Császár violin Zsuzsanna Tamás violin Györgyi Vörös violin Balázs Bozzai violin Emőke Szép violin Éva Kovács violin Enikő Molnár violin Gábor Rác viola Dániel Molnár viola Szilvia Némethy viola Csilla Vályi violoncello Ágnes Pálkövi violoncello

Tamás Lipi double-bass Andrea Bertalan flute Beatrix Belovári flute Bettina Simon oboe Márton Brandisz oboe László Feriencsik bassoon Dóra Király bassoon Dániel Pálkövi horn Levente Szabó horn László Borsódy trumpet Bence Félegyházi trumpet Emil Vörös timpani

Wolfgang Amadeus Mozart: SerenadesThe serenade was a popular genre throughout the 18th century. Together with its cousins the divertimento, notturno, and cassation, all were written to celebrate special occasions such a betrothal, a wedding, or the birth of a noble child, indeed any time a grand party was called for. Depending on the season, some were performed outdoors and normally would only have been performed once. In the early part of the century, some serenades could be semi-staged operatic works praising those who had commissioned them but as the century progressed, the serenade changed in to multi movement light-hearted instrumental piece that included marches and dance music. The size of the band varied enormously too from pieces for strings to more symphonic works such as Mozart’s ‘Haffner’ and ‘Posthorn’ Serenades, which call for a large orchestra, including flutes and trumpets. Serenades were a good money-spinner for a court composer such as Mozart. Indeed, in 1776 he wrote nearly ten such occasional works.

The ‘Haffner’ Serenade (K.250) takes its name from Siegmund Haffner who commissioned it. He was almost the same age as Mozart and they were good friends, though they moved in different social circles. Haffner’s father, also called Siegmund, was a wealthy merchant and

philanthropist who became Mayor of Salzburg. He helped Leopold Mozart by sponsoring some of the family’s early European tours. The son followed the family tradition supporting many of the charitable institutions of the city. The Serenade was written for the wedding of the younger Haffner’s sister, Marie Elizabeth, to Franz Xaver Späth in July 1776. It was perhaps performed at a party on the eve of the wedding rather than on the day itself, July 21st. There are eight movements, including three menuets and the whole was flanked by a pair of marches. Especially interesting are the three movements that Mozart wrote for solo violin and orchestra. It is perhaps wishful thinking to imagine that Mozart may have played them himself. Perhaps the strangest movement is the first menuet in the very dark key of G minor, an odd choice in an otherwise festive, sunny work.

In January 1776, Mozart composed the first of the year’s serenades, the Serenata notturna (K.239). The occasion for which it was written is not known, but given Salzburg’s cold snowy winters, we can be sure that it must have been played indoors. Although both works are in the festive key of D major, they are different in scale and character. Like a concerto grosso of an earlier epoch, the orchestra is divided between a solo and a ripieno group to which timpani are added. As is normal in a serenade,

a double bass replaces the cello (in the solo group). The first two movements are short, only the Rondo being more extended. As in some of the Rondos in Mozart’s violin concertos, this one varies in both tempo and mood, including a sophisticated, solemn little Adagio which goes helter-skelter into a rough and ready folk dance. Clearly Mozart must have relished this element of surprise, which no doubt brought a smile to the first audience just as it does today.

Capella Savaria launched its Mozart series to include the composer’s works written for violin and orchestra in 2017. The first double album offers Mozart’s five violin concertos as well as his Adagio in E major, and the Rondos in C major and B flat major.  The series is now continued with a new recording of ’Haffner’ Serenade with Zsolt Kalló on the solo violin, and with Nicholas McGegan conducting. 

Katalin Tamás & Nicholas McGegan

Zsolt Kalló acts as the Concertmaster, Soloist and Artistic Director of Capella Savaria. He studied violin as Eszter Perényi’s student at the Liszt Academy of Music, Budapest and graduated in 1990 as an honoured violin artist. He also studied with Sándor Végh in Salzburg between 1988 and 1989. As a concertmaster, he has played with several acclaimed chamber orchestras including Sonora Hungarica, Aura Musicale, Concerto Armonico, and the Orfeo Orchestra but he has also impressed audiences as a soloist via his numerous CD, radio and TV recordings. He is also renowned for founding the Trio Antiqua and the Authentic Quartet. He has been invited as a professor to various early music courses. He currently teaches at the Szombathely Conservatory of Music and at the Varga Tibor Institute of Musical Art, Széchenyi István University in Győr as a University Professor. He was honoured with the Halász Ferenc Prize for his outstanding educational work in 2008. He earned his DLA degree in 2010. He is also known as the first artist to play the violin concertos of Tomasini, Kraus and Michael Haydn for Hungarian audiences. In 2012, he was awarded with the prize “For the Culture of Vas County”. In 2014 he received the Liszt Prize, and in 2018 he habilitated.

Nicholas McGegan is Principal Guest Conductor of Capella Savaria, and Music Director Laureate of Philharmonia Baroque Orchestra and Chorale. He was also Artistic Director of the Göttingen International Handel Festival for 20 years as well as Principal Guest Conductor of Scottish Opera and of the Swedish Court Theatre at Drottningholm. His catalogue of recordings now numbers over a hundred, including Handel operas and oratorios and major works by the Baroque, Classical, and Early Romantic masters. The works of Handel dominate his discography with over 50 CDs, including Susanna, which was nominated for a Grammy Award and also won a Gramophone Award, as did  Ariodante.  His Alessandro Scarlatti recordings include four volumes of Cantatas, as well as  The Cecilian Vespers, La Gloria di Primavera, and the oratorio,  La Giuditta. Haydn is also well-represented, including CDs of the complete  Violin Concertos,  and Symphonies Nos 79, 80, and 81 with Capella Savaria, and, with Philharmonia Baroque Orchestra, the Grammy-nominated recording of Symphonies Nos 88, 101, and 104, and the follow-up recording of Symphonies Nos 57, 67, and 68. A frequent collaborator in concert and on disc was mezzo-soprano Lorraine Hunt Lieberson, who appears on several recordings of Handel, Bach and Berlioz.

McGegan has worked with Capella Savaria for 30 years, recording over one dozen CD’s with the orchestra in addition to serving as conductor of their opera and passion series. The rest of McGegan’s extensive catalogue carries both familiar and lesser-known works from both Johann Sebastian and Carl Philipp Emanuel Bach, Beethoven, Brahms, Corelli, Kraus, Monteverdi, Mozart, Purcell, Rameau, Uccellini, Vivaldi, and others on Harmonia Mundi USA, Virgin, Decca, RCA, Hungaroton, and other major labels.www.nicholasmcgegan.com

***

Founded in 1981, in Szombathely, Capella Savaria has earned its fame as the first period-instrument chamber orchestra of Hungary. Its innovative efforts created quite a sensation at the time in musical circles. The ensemble’s objectives were, from the onset, to play Baroque and Classical music in an authentic way by relying on genuine documents of the period. The founding Artistic Director was Pál Németh, followed by Zsolt Kalló who has been directing the ensemble since 1999. The members of the ensemble play authentic 18th-century instruments, or their copies. Capella Savaria performs chamber and orchestral pieces as well as operas or oratorios. They have made over 80 recordings, issued by

Hungaroton, Centaur Records, Quintana, Harmonia Mundi, Dynamic, Naxos, and Dorian Records, five of which have been awarded with the Hungarian “Record of the Year” prize. The conductor of their opera and passion series, Nicholas McGegan, has recorded 20 CDs with Capella Savaria. Their CDs also include some genuine rarities such as Early Hungarian Dances from the 18th century and the works of Druschetzky, Roman, Alessandro Scarlatti, Benedetto Marcello, Telemann, Werner, Naudot, Rameau, Fasch, and Muffat. They have given concerts in 22 European countries outside Hungary and have appeared in both the Northern and the Southern parts of the American continent

and in Israel. They are regular participants of Hungarian early music festivals (in Sopron, Fertőd, Budapest, and Zemplén) but have featured such festivals in Brugge, Innsbruck, Regensburg, Göttingen, Halle, Utrecht, Zerbst, Warsaw, Wroclaw. They often perform on Hungarian TV and radio, and were awarded with the prestigious Liszt Prize in 1991. On the 25th anniversary of the ensemble’s foundation in 2006 the chamber orchestra was honoured with the Prima Primissima Award in Vas County. The Canadian Opus Magazine has described Capella Savaria as “one of Europe’s best ensembles”.www.capellasavaria.hu

Wolfgang Amadeus Mozart: SerenadenDie Serenade war ein beliebtes Genre des 18. Jahrhunderts. Ebenso wie die ähnlichen Gattungen Notturno, Divertimento oder Cassatio wurden auch Serenaden haupt–sächlich für herausragende Ereignisse (Verlobungen, Hochzeiten, die Geburt wohlhabender Kinder oder größere Zusammenkünfte) geschrieben. Wenn es die Jahreszeit erlaubte, führte man die Werke im Freien auf, und oft nur ein einziges Mal. In der ersten Hälfte des Jahrhunderts kam so manche Serenade noch halbwegs szenisch bearbeitet heraus, und diente dem Lob des Auftraggebers. Mit der Zeit fand eine Entwicklung hin zu leichten, mit Märschen und Tänzen bereicherten, aus mehreren Sätzen bestehenden Instrumentalstücken. Die Größe des Apparates variierte vom Streichquartett bis hin zum Symphonieorchester, wie z.B. bei Mozarts Haffner- oder Posthorn-Serenade, wo mehr Instrumente als üblich, u.a. auch Flöten und Trompeten ertönen. Für einen Hofmusiker wie Mozart war die Serenade eine hervorragende Einnahmequelle: 1776 komponierte er für verschiedene Anlässe rund zehn solche Werke.

Die „Haffner“ Serenade (K.250) wurde nach ihrem Auftraggeber Siegmund Haffner benannt. Obwohl er einer höheren

Gesellschaftsklasse angehörte, pflegte Haffner eine gute Freundschaft mit seinem Alterskameraden Mozart. Haffners Vater, ein reicher Kaufmann und Philanthrop, wurde später zum Bürgermeister von Salzburg gewählt. Anfangs wurden die Tourneen der Familie Mozart quer durch Europa von ihm gesponsert, während sein Sohn die Familientradition fortführte und zahlreiche Wohltätigkeitsorganisationen der Stadt finanziell unterstützte. Haffner hatte das Stück als Geschenk für die Hochzeit seiner Schwester Marie Elisabeth mit Franz Xaver Späth vorgesehen. Es wurde wahrscheinlich am Vorabend der Vermählung, also am 21. Juli 1776 aufgeführt. Zwischen den beiden Märschen, die dem Werk den Rahmen verleihen, befinden sich zwei langsame Sätze, drei Menuette und drei von schnellem Tempo gekennzeichnete Teile. Besonders interessant sind die drei Sätze, die Mozart für Solovioline und Orchester komponierte und die – was für ein anregender Gedanke – womöglich von ihm selbst aufgeführt wurden. Der ungewöhnlichste Satz ist das erste Menuett, das im Kontrast zu dem ansonsten fröhlichen und unterhaltsamen Stück im ernst anmutenden g-Moll geschrieben wurde. 

Mozart komponierte seine Serenata notturna (K.239) im Januar 1776, als erste Serenade des Jahres. Es ist nicht genau bekannt, welchem

Anlass das Stück diente, da aber der Januar in Salzburg kalt und eisig ist, kann man mit hoher Wahrscheinlichkeit davon ausgehen, dass es in einem Salon ertönte. Obwohl beide Werke dieser CD in der feierlichen Tonart D-Dur geschrieben wurden, unterscheiden sie sich in Länge und Charakter. Das Orchester besteht – ähnlich wie bei der früheren Gattung Concerto Grosso – aus einer Sologruppe und einem Streichorchester, ergänzt durch eine Pauke. Die Solo- und Tutti-Stimmen wechseln sich ab. Wie bei Serenaden üblich, wird das Cello bei den Soli durch den Kontrabass ersetzt. Die ersten beiden Sätze sind sehr kurz, lediglich das Rondo fällt etwas länger aus. Dieses Merkmal kennzeichnet – sowohl vom Tempo als auch vom Stil her – gleichwohl die Rondo-Sätze von Mozarts Violinkonzerten, hier kommt aber eine wunderschön gestaltete festliche Adagio-Einlage hinzu, die am Ende des Satzes “die Zügel abwirft“ und in einen bewegten Volkstanz übergeht. Mozart liebte es mit solch geistreichen Lösungen zu überraschen, die das Publikum damals wie heute amüsierten.

Die Capella Savaria brachte die erste CD-Produktion ihrer künftigen Serie mit allen Mozart-Werken für Violine und Orchester im Jahr 2017 heraus. Das Doppelalbum enthält 5 Violinkonzerte, das Adagio in E-Dur sowie die Rondos in B-Dur und C-Dur. Nun kommt

die Einspielung der Haffner-Serenade hinzu. Solist ist Zsolt Kalló, es dirigiert Nicholas McGegan.

 Nicholas McGegan & Katalin Tamás

***

Zsolt Kalló, Solist, künstlerischer Leiter und Konzertmeister der Capella Savaria, absolvierte die Liszt-Ferenc-Musikakademie in Budapest als Student von Eszter Perényi mit Auszeichnung. Von 1988 bis 1989 studierte er bei Sándor Végh in Salzburg. Als Konzertmeister namhafter Kammerorchester (Sonora Hungarica, Aura Musicale, Concerto Armonico, Orfeo Orchester) bereiste er die Welt, wurde aber durch seine Fernseh-, Rundfunk- und CD-Aufnahmen auch als Solist bekannt. Kalló ist Gründer der Ensembles Authentic Quartet und Trio Antiqua sowie Gastprofessor diverser Kurse Alter Musik. Zurzeit lehrt er am Musikgymnasium in Szombathely und ist als Universitätsprofessor am „Tibor-Varga-Institut für Musik an der Széchenyi-Universität” in Győr tätig. 2008 wurde seine herausragende Lehrtätigkeit mit dem Ferenc-Halász-Preis gewürdigt. 2010 erlangte er den Titel DLA. Er hat als erster in Ungarn die Violinkonzerte von Tomasini, Kraus und Michael Haydn aufgeführt. 2012 erhielt er den Kulturförderpreis des Komitates

Vas. 2014 wurde ihm der Liszt-Preis verliehen. Im Jahr 2018 habilitierte er sich.

***

Nicholas McGegan ist Ständiger Gastdirigent der Capella Savaria und Musikdirektor h.c. des San Francisco Philharmonia Baroque Orchestra & Chorale, welches er über 35 Jahre lang leitete. Davor war er mehr als 20 Jahre hindurch künstlerischer Leiter der Internationalen Händel-Festspiele Göttingen und auch lange erster Gastdirigent der Schottischen Oper bzw. des Königlichen Theaters Drottningholm in Schweden. Er wirkte bei mehr als hundert Plattenaufnahmen mit, unter denen die Opern und Oratorien von Händel eine besondere Rolle einnehmen, wobei er aber auch gerne auf Werke der barocken Meister, der Wiener Klassik und der frühen Romantik zugreift. Bei mehr als der Hälfte der über hundert Aufnahmen handelt es sich um Stücke von Händel; die CD Susanna war besonders erfolgreich, sie wurde sogar für den Grammy-Preis nominiert und gewann den Gramophone-Award, wie auch schon die Oper Ariodante. Auf der Liste seiner Platten stehen mehrere Werke von Alessandro Scarlatti, darunter vier CDs mit Kantaten, die Vesper für das St. Cäcilienfest, La Gloria di Primavera, bzw. das Oratorium unter dem Titel La Giuditta. McGegan zeichnet zudem

für zahlreiche Haydn-Aufnahmen: Unter Mitwirkung der Capella Savaria erschienen alle Violinkonzerte und Sinfonien Nr. 79, 80 und 81; das Philharmonia Baroque Orchestra nahm unter seiner Leitung erst die Sinfonien Nr.  88, 101 und 104 (welche Aufnahme für den Grammy-Preis nominiert war) und danach die Sinfonien Nr. 57, 67 und 68 auf. Als Interpretin wirkte sowohl bei den CDs als auch bei Konzerten – vorwiegend bei Werken von Händel-, Bach- und Berlioz – oft die Mezzosopranistin Lorraine Hunt Lieberson mit. McGegan arbeitet seit 30 Jahren mit dem Orchester Capella Savaria zusammen. Während dessen wurden mehr als ein Dutzend Platten in Kooperation aufgenommen und es fanden zahlreiche gemeinsame Konzerte statt bzw. wurde auch die Opern- und Passionsserie des Barockorchesters von McGegan dirigiert. Seine Discographie umfasst Werke zahlreicher bekannter und weniger bekannter Komponisten, u.a. von J. S. Bach und auch C. P. E. Bach, Beethoven, Brahms, Corelli, Kraus, Monteverdi, Mozart, Purcell, Rameau, Uccellini, und Vivaldi, um nur die bekanntesten zu erwähnen. Die Aufnahmen wurden von Harmonia Mundi USA, Virgin, Decca, RCA, Hungaroton und anderen Verlagen herausgebracht.www.nicholasmcgegan.com

Die Capella Savaria, das älteste auf historischen Instrumenten spielende Kammerorchester Ungarns, wurde 1981 in Szombathely gegründet. Wegen seinen reformerischen Bestrebungen hat das Ensemble damals großes Aufsehen im Musikleben des Landes erregt. Dem Gründer Pál Németh ist 1999 Zsolt Kalló als Konzertmeister und künstlerischer Leiter gefolgt. Das Orchester legt großen Wert auf Authentizität – zu diesem Zweck werden auch zeitgenössische Urkunden herangezogen. Um die gewünschte Intonation zu erreichen, haben sich die Musiker entsprechendes Werkzeug besorgt: Sie spielen entweder Originalinstrumente aus dem 18. Jahrhundert oder haben Kopien alter Meisterinstrumente nachbauen lassen.  Den Kern des Repertoires bilden Orchesterwerke sowie Kammermusikstücke, es kommen darin aber auch Opern bzw. oratorische Werke vor. Mehr als 80 Platten entstanden in Kooperation mit ungarischen und ausländischen Tonträgerunternehmen, fünf davon haben den Preis „Platte des Jahres“ gewonnen. Außerdem ist auch eine Serie von 20 CDs mit Opern bzw. Passionen unter der Leitung des weltberühmten Dirigenten Nicholas McGegan erschienen. Manche Aufnahmen gelten als wahre Raritäten: Alte Ungarische Tänze aus dem 18. Jahrhundert, sowie Werke von Druschetzky, Roman,

Alessandro Scarlatti, Benedetto Marcello, Telemann, Werner, Naudot, Rameau, Fasch und Muffat. Das Ensemble konzertierte bis dato in 22 europäischen Ländern sowie in Nord- und Südamerika bzw. Israel. Die Musiker sind Stammgäste bei sämtlichen heimischen Festivals der Alten Musik (Sopron, Fertőd, Budapest, Zemplén) und spielen oft bei derartigen Veranstaltungen im Ausland mit (Brügge, Innsbruck, Regensburg, Göttingen, Halle, Utrecht, Zerbst, Warschau, Breslau). Dutzende von Rundfunk- und Fernsehaufnahmen beweisen ihr Können. Die Capella Savaria hat 1991 den Liszt-Preis, 2006 (im Jubiläumsjahr ihres fünfundzwanzigjährigen Bestandes) den Prima-Primissima-Preis im Komitat Vas (sowohl von der fachlichen Jury, als auch den Publikumspreis) gewonnen. Das kanadische Opus Magazine schrieb: „Eines der besten Ensembles Europas“.www.capellasavaria.hu

Wolfgang Amadeus Mozart: SzerenádokA szerenád a XVIII. század kedvelt műfaja volt. A hozzá hasonló, rokon műfajokkal együtt, mint a notturno, a divertimento vagy a cassatio, többnyire kiemelkedő események (eljegyzések, esküvők, jómódú gyerekek születése vagy nagyobb szabású összejöve-telek) alkalmából íródtak. Az évszakok függvényében ezek a művek szabadtéren hangzottak el, és az esetek többségében mindössze egy alkalommal. A század első felében némely szerenád félig-meddig még színpadi feldolgozásban jelent meg, és a megrendelők dicsőítésére szolgált, ám a műfaj idővel egyre inkább többtételes, könnyed, indulókkal és táncokkal tarkított hangszeres darabbá forrta ki magát. Az apparátus mérete változó volt, a vonósnégyestől egészen a szimfonikus zenekarig terjedt, például Mozart Haffner- vagy Postakürt-szerenádjában, ahol a szokásosnál nagyobb számú hangszer szólal meg, többek között fuvolák és trombiták is. Egy olyan udvari muzsikusnak, mint Mozart, a szerenád kiváló bevételi forrást jelentett: az 1776-os esztendőben mintegy tíz ilyen alkalmi művet komponált. 

A „Haffner”-szerenád (K.250) megrendelő-jéről, Siegmund Haffnerről kapta a nevét. Haffner, noha magasabb társadalmi réteghez tartozott, jó barátságot ápolt a vele egykorú

Mozarttal. Haffner édesapját, a jómódú kereskedőt és filantrópot később Salzburg polgármesterévé választották. Kezdetekben ő szponzorálta a Mozart család európai koncertkörútjait, fia pedig, folytatva a családi hagyományt, a város számos jótékonysági szervezetének nyújtott anyagi támogatást. Haffner a darabot ajándékul szánta testvére, Marie Elisabeth házasságkötésére Franz Xaver Späthtel. A mű alighanem a menyegző előestéjén, 1776. július 21-én csendült fel. A művet keretező két induló között két lassú tételt, három menüettet és három gyors tempójú részt találhatunk. Különösen érdekes az a három tétel, amelyeket Mozart szólóhegedűre és zenekarra komponált, és amelyeket – még elképzelni is izgalmas – talán maga Mozart adott elő. A leginkább szokatlan tétel az első menüett, amelyet a zeneszerző az egyébként szórakoztató, vidám muzsikával kontrasztos, komor hangulatú g-mollban írt. 

Mozart a Serenata notturna (K.239) címen jegyzett művet 1776 januárjában, az év első szerenádjaként komponálta. Azt nem tudni pontosan, hogy a darab milyen alkalomra készült, mivel azonban Salzburgban a január hideg és jeges, szinte biztos, hogy egy szalonban csendült fel. Noha a lemezen szereplő mindkét mű az ünnepélyes hangvételű D-dúrban íródott, mégis eltérő hosszúságú és karakterű darabokról beszélhetünk. A zenekart a korábbi

concerto grossók mintájára egy szólócsoport és egy timpanival kiegészített vonószenekar alkotja, ahol a szóló- és tutti részek váltják egymást. A szerenád műfajában megszokott módon a szólórészeknél a gordonkát a nagybőgő váltja. Az első két tétel nagyon rövid, csupán a rondó némileg hosszabb. Mozart hegedűversenyeinek rondótételeire is ugyanez jellemző – tempóban és hangvételben egyaránt –, itt azonban megjelenik egy szépen kidolgozott, ünnepélyes Adagio betét is, amely a tétel végén elszabadul, és tempós néptáncba csap át. Mozart minden bizonnyal szívesen lepte meg közönségét effajta szellemes megoldásokkal, melyek korának hallgatóságát a maihoz hasonlóan megmosolyogtatták. 

A Capella Savaria 2017-ben indította el Mozart összes hegedűre és zenekarra írt művét tartalmazó sorozatát, melynek első, kétlemezes felvételén Mozart 5 hegedűversenye, az E-dúr Adagio, illetve a B-dúr és C-dúr Rondó szerepeltek. Ezt egészíti ki a Haffner-szerenád jelen felvétele Kalló Zsolt szólójával, Nicholas McGegan vezényletével.

Nicholas McGegan & Tamás Katalin

Kalló Zsolt, a Capella Savaria művészeti vezetője, koncertmestere és szólistája 1990-ben kitüntetéssel végzett a budapesti Zeneakadémián Perényi Eszter növendékeként. 1988–89-ben Végh Sándornál is folytatott tanulmányokat Salzburgban. Több rangos kamaraegyüttes koncertmestereként (Sonora Hungarica, Aura Musicale, Concerto Armonico, Orfeo Zenekar) bejárta a világot, de szólistaként is ismertté vált TV-, rádió- és CD-felvételein keresztül. Az Authentic Quartet és a Trio Antiqua alapítója. Régizenei kurzusok meghívott tanára. Jelenleg a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium és a győri Széchenyi István Egyetem, Varga Tibor Zeneművészeti Intézet egyetemi tanára. 2008-ban Halász Ferenc-díjjal tüntették ki az oktatásban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért. 2010-ben DLA doktori címet szerzett. Tomasini, Kraus, Michael Haydn hegedűversenyeinek magyarországi bemutatója is az ő nevéhez fűződik. 2012-ben Vas Megye Kultúrájáért kitüntetésben részesült. 2014-ben Liszt-díjjal tüntették ki. 2018-ban habilitált.

***

Nicholas McGegan a Capella Savaria első vendégkarmestere, valamint a San Franciscó-i Philharmonia Baroque Orchestra és Chorale tiszteletbeli zeneigazgatója, aki

35 éven át irányította az együtteseket. Több mint húsz éven át dolgozott a Göttingeni Händel Fesztivál művészeti vezetőjeként, és sokáig tevékenykedett a Skót Opera, illetve a svédországi Drottningholm Királyi Színházának első vendégkarnagyaként is. Több mint száz lemezfelvételt készített, ezek között előkelő helyet foglalnak el Händel operái és oratóriumai, de a barokk, a bécsi klasszika és a korai romantika más mestereinek műveit is előszeretettel veszi elő. A százegynéhány felvétel több mint fele Händel-mű; ezek közül is kiemelkedik a Susanna, amit Grammy-díjra jelöltek, és elnyerte a Gramophone-díjat, ahogy korábban az Ariodante című opera is. Alessandro Scarlatti több műve is szerepel hanglemezei listáján, köztük négy kötetnyi kantáta, a Vesperás  Szent  Cecília  ünnepére, a La Gloria di Primavera, illetve a  La Giuditta című oratórium. Számos Haydn-művet is lemezre vett: a Capella Savaria közreműködésével jelent meg Haydn összes hegedűversenye, valamint 79., 80. és 81. szimfóniája, a Philharmonia Baroque Orchestra élén pedig lemezre vette a 88., 101. és 104. sorszámú szimfóniákat (ez a felvétel Grammy-jelölést kapott), majd az 57., 67. és 68. számúakat. A lemezeken és a koncerteken is gyakori vendég volt Lorraine Hunt Lieberson szoprán, aki főként Händel-, Bach- és Berlioz-felvételeken énekel. McGegan

30 esztendeje áll munkakapcsolatban a Capella Savariával, ezalatt több mint egy tucat lemezt rögzítettek és számos közös koncertet adtak, illetve McGegan vezényelte opera-  és passiósorozatukat is. McGegan diszkográfiája számos ismert és kevéssé ismert szerzői műveit is tartalmazza, melyek között említést érdemel J. S. Bach mellett C. P. E. Bach is, valamint Beethoven, Brahms, Corelli, Kraus, Monteverdi, Mozart, Purcell, Rameau, Uccellini, illetve Vivaldi. A felvételek a Harmonia Mundi USA, a Virgin, a Decca, az RCA, a Hungaroton és más kiadók gondozásában jelentek meg.www.nicholasmcgegan.com

***

A Capella Savaria a legrégebbi, korhű hangszereken játszó kamarazenekar Magyar-országon, 1981-ben alakult Szombathelyen. Újító törekvései nagy feltűnést keltettek a zenei életben. Céljául a barokk és a klasszikus zene korhű előadását tűzte ki, felhasználva a kor dokumentumait. Németh Pál alapította az együttest, 1992-től Kalló Zsolt az együttes koncertmestere, 1999-től művészeti vezetője is. Hangszereik 18. századi mesterek eredeti munkái, vagy ezek másolatai. Előadásukban kamara- és zenekari darabok, operák, oratorikus művek hallhatók. Több mint 80 hanglemezük készült, melyek közül öt elnyerte

az „Év hanglemeze” díjat. Felvételeiket a Hungaroton, a Centaur Records, a Quintana, a Harmonia Mundi, a Dynamic, a Naxos és a Dorian Records cégek adták ki. A felvételek több mint kétharmada világelső felvétel, ezért ezek zenetörténeti jelentőségét nemzetközi szinten is elismerik. Opera- és passiósorozatuk világhírű karmestere, Nicholas McGegan 20 lemezfelvételt készített a Capella Savariával. Emellett igazi ritkaságok is megtalálhatók lemezeiken: magyar táncok a 18. századból, Druschetzky, Roman, Alessandro Scarlatti, Benedetto Marcello, Telemann, Werner, Naudot, Rameau, Fasch és Muffat művei. Számtalan hangversenyük volt 22 európai

országban, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Izraelben. A magyar fesztiválok (Sopron, Fertőd, Budapest, Zemplén) gyakori résztvevői, de koncerteztek már Brugge, Innsbruck, Regensburg, Göttingen, Halle, Utrecht, Zerbst, Varsó, Wroclaw régizenei fesztiváljain is. A zenekart 1991-ben Liszt-díjjal tüntették ki. 2006-ban – a zenekar fennállásának 25 éves évfordulóján – a Prima Primissima szakmai és közönségdíjat is a Capella Savariának ítélték Vas megyében. A kanadai Opus Magazine így ír róluk: „Európa egyik legjobb zenekara”.www.capellasavaria.hu

Recording producer, balance engineer & editor: László Dobos Recorded on 16–18 August, 2019 at Bartók Concert Hall, Szombathely, Hungary

Recorded by do-lá stúdió (Pécs, Hungary)

Photo: János Császár • Design & prepress: Béla Ujváry

English translation: Dr. Csilla Szabó Deutsche Fassung: Dr. Gyöngyi Ulla Aizenpreisz-Mátyás

℗ 2020 Fotexnet Kft. • Catalogue No.: HCD 32850 • Made in EU

The Municipality of Szombathely, Hungary

Sponsored by

EmberiErőforrásokMinisztériuma