LXIX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM � 2014. ÁPRILIS 111

MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA: KedvesJudit, kezdjük „a történelemmel”…

SIMON JUDIT: A múltkor úgy fogal-maztam, hogy nagyon kedvezett a csilla-gok állása a Journal of Thermal Analysiselindulásához. Élveztük egy Kossuth-díjasprofesszor, Erdey László támogatását; aPaulik testvérek ekkorra már nemcsakmegalkották a derivatográfot az Erdey-tanszéken, hanem javában folyt az iparielőállítása is; egyik kollégánk, a kémiatör-ténész Szabadváry Ferenc professzor pe-dig megteremtette a tudomány és az Aka-démiai Kiadó közötti hidat. Ő vitt el ben-nünket Bernát Györgyhöz, a kiadó igazga-tójához, egy rendkívül értelmes és jóindu-latú emberhez, aki elmondta, hogy neki el-sősorban politikai könyveket kell nyom-tatnia a marxizmus-leninizmus iskolákszámára, de talán belefér a tudományosprogramba ez a kis folyóirat, ha úgy gon-doljuk, hogy van jövője. És ha mégsem si-kerül? – kérdeztem. Nem maga lesz azegyetlen a világon, aki nem tudott újságotalapítani – válaszolta. Ez a mondat szár-nyakat adott.

Nagy rábeszélésre társult velem, a fiatalötletgazdával, Buzágh Éva, a híres kolloid-kémikus felesége. Éva hihetetlen eleganci-ával viselkedett a nemzetközi világban, tő-le tanultam meg folyóiratot szerkeszteni ésmenedzselni. Huszonegy éven át egyen-rangú munkatársak voltunk. Eközben fo-kozatosan nőtt a hírünk a világban, egyrenagyobb nyugati kiadók vettek részt a kö-zös kiadásban.

LIPTAY GYÖRGY: Mi terjesztettük„from Albania to Yugoslavia” – alfabetikus

sorrendben és politikai értelemben is. Eznagyon lényeges volt abban az időben.

SJ: Azután tágabbra nyíltak a kapuk.Míg 1969-ben 46 cikk jelent meg, 2013-banmár 870, miközben a beérkező cikkek 40százalékát elutasítottuk. Minden dolgoza-tot legalább két, egymástól független bírá-ló minősít, és ennek alapján az eseteknagy részében a szerzők átírják a cikkei-ket. Időközben, a DSC (differential scan-ning calorimetry) módszer széles körű al-kalmazása miatt, kiterjesztettük a folyó-irat területét a kalorimetriás vizsgálatokközlésére is.

Buzágh Éván kívül szeretném még né-hány szerkesztőtárs nevét megemlíteni,akiknek őszinte köszönettel tartozom, mi-vel az évek folyamán mindannyian hozzá-járultak a folyóirat jelenlegi sikeréhez:

Androsits Beáta (1991–2000), az elhunytPöppl László (2002–2004) és Novák Csaba(2002–2010).

A munkámhoz tartozott a gyakori kon-ferencialátogatás, s egyszer Zakopánébanfeltűnt nekem egy ifjú titán, aki nagyonszép angolsággal adott elő a polimer szek-cióban. A fogadáson találkoztam vele, éskiderült, hogy magyar, Kállay-MenyhárdAlfrédnak hívják. Megmondtam, ki va-gyok, mire azt válaszolta, itthon a főnökea lelkére kötötte, hogy ismerkedjen megvelem. Meghívtam a szerkesztőségbe, ésmár hét éve dolgozunk együtt. Ő helyezteüzembe az elektronikus „Editoral Mana-ger” szerkesztőségi rendszert, és ő ma afőszerkesztő.

MKL: Hogyan jutottak el a 2 körüli im-pakt faktorig?

SJ: Úgy gondoltam, meg kell szerez-nünk a konferenciák előadásait, hogy „ide-szokjanak” a kollégák. Ez végül sikerült, ésnagymértékben hozzájárult az impakt fak-tor növeléséhez. Gyurka [Liptay György] öt-lete alapján bevezettük, hogy a konferen-ciacikkeket ugyanúgy lektoráltatjuk, mint atöbbit, így gondosan megőrizzük a folyó-irat színvonalát. A nagy, nemzetközi konfe-renciák anyagából sokszor CD-t készítet-tünk a résztvevők számára, ami pénzt is ho-zott a kiadónak. Ma a klasszikus papírala-pú újság mellett minden cikk elektronikusformában is megtalálható az interneten.

MKL: Legutóbbi beszélgetésünkkor hang-súlyozták, hogy a személyes kapcsolat na-gyon fontos egy lap életében. Hogyan ala-kulnak ezek a kapcsolatok az elektronikusvilágban?

VEGYIPAR ÉS KÉMIATUDOMÁNY

Simon Judit

Journal of Thermal Analysis and Calorimetry Szerkesztőségi beszélgetés

Öt éve ünnepeltük a Journal of Thermal Analysis and Calorimetry, a Magyarországon szerkesztett egyik legnagyobbimpakt faktorú lap elindításának negyvenedik évfordulóját. Az alapító főszerkesztő, Simon Judit nemrégiben két fi-atal kutatónak adta át a helyét. Az új főszerkesztő Kállay-Menyhárd Alfréd, a BME Fizikai Kémia és Anyagtudo-mányi Tanszékének adjunktusa, a főszerkesztő-helyettes Szilágyi Imre Miklós, a BME Szervetlen és Analitikai Ké-mia Tanszékének tudományos munkatársa. Simon Judit tiszteletbeli főszerkesztőként segíti ezentúl a munkájukat.A folyóirat tanácsadója továbbra is Liptay György, a Műegyetem címzetes egyetemi tanára. Ő látott bennünket ven-dégül egy januári délután.

112 MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA

SZILÁGYI IMRE MIKLÓS: Mi kuta-tóként is dolgozunk, nemcsak szerkesztő-ként. A jól működő kutatási együttműkö-déseket a jó személyes kapcsolatok ala-pozzák meg. Hasonlóan, ha szeretnénk föl-kérni valakit például regionális szerkesz-tőnek, társszerkesztőnek vagy egy konfe-renciakiadvány vendégszerkesztőjének,csak akkor tudok hatékonyan dolgozni, hajó személyes kapcsolatokat építettem ki.

Régen a bírálók kiválasztásában is ki-emelt szerepet játszott a személyes kap-csolat. A bírálók nagy részét az internetenkeresem: megnézem, ki publikált az adottterületen az utóbbi időben, és őt kéremfel. Gyakran több bírálót kell keresnünkegymás után, mert a kutatók nagyon el-

foglaltak. Én is harminc-negyven cikketbírálok évente más folyóiratoknak. De hanehéz eldönteni egy cikk minőségét, ak-kor a bírálók kiválasztásakor és a bírálóivélemények értékelésekor is fontos a sze-mélyes kapcsolat.

LGY: A mi attitűdünk nem illeszkedik amai trendbe, de azt hiszem, nekünk vanigazunk. Imrével most szerkesztjük a szak-ma új „Ki kicsoda?” kötetét, a Springeradja majd ki. Ez szintén hozzájárul az is-meretségek fenntartásához, bővítéséhez ésImrének is jó „belépő”.

KÁLLAY-MENYHÁRD ALFRÉD: Kü-lön kell választanuk a személyes kapcsola-tokat és az ismeretségeket. A kapcsolati tő-ke a mai világban is nélkülözhetetlen, ésez nem feltétlenül személyes kapcsolatok-ból, hanem ismeretségekből áll. A kapcso-lati tőkét ki is kell aknázni, nem elég aztmondani, hogy minden fent van az inter-neten.

A szerzőkkel ugyancsak jó kapcsolatotkell teremtenünk. Ha egy szerző megírja agondját-baját, akkor nem automatikus vá-laszt kap a rendszerünkből, hanem mimagunk válaszolunk. Így a szerzők érzik,hogy odafigyelnek rájuk, nem számító-géppel állnak szemben.

LGY: Úgy szoktam mondani, hogy mifamiliáris kapcsolatot igyekeztünk kialakí-tani – szemben a Thermochimica Actával.

MKL: A nagy vetélytárssal…SZIM: Ha velünk jóban vannak a szer-

zők, akkor a laphoz is jobban kötődnek. AWho is who in thermal analysis and calo-rimetry kötetben tíz éve a világ legjobbkétszáznegyven kutatóját gyűjtötték összeJudit néniék, most a legjobb közel három-százat próbáljuk. Szerkesztőként nagyonsokat jelent, hogy ennyi emberrel ismer-kedhetek meg. A kötet szereplőit a folyó-irat regionális és szakterületi szerkesztőijavasolták. Tehát igyekszünk minél jobbanmagunkhoz kötni a termoanalitikai társa-dalmat. Egy folyóirat impakt faktoránaknövelésének sok esetben az az egyik mód-ja, hogy kevesebb cikket jelentetnek megévente, mert így könnyebben tartható amagas színvonal. Nálunk kétszer annyi cikkjelenik meg, mint a Thermochimica Actá-ban. Az impakt faktorunk mégis egyfor-ma. E mögött komoly személyes munka isvan. De sokkal jobb így dolgozni.

SJ: Imre rendkívül hamar beilleszkedetta csapatba, nagyon csodáltam érte. Rájöt-tem, hogy kitűnően ismeri azokat az eljá-rásokat, amelyek a termoanalitikai méré-sek kiegészítésére szolgálnak, és ezt anagy áttekintést a lapszerkesztésben is ka-matoztatja. Frédi pedig a polimer szekció-ban „erős”.

LGY: Ez az egyik legnagyobb terület,vetekszik a gyógyszerekével, és egyre sza-porodnak a biológiai-orvosi, élelmiszer-ipari alkalmazások.

MKL: Kedves Frédi és Imre, milyen a„civil”, a kutatói életük?

KMA: Az én területem a polimerek kris-tályszerkezetének vizsgálata. Ebben a ku-tatásban nagyon intenzíven alkalmazzuka termikus analitikai módszereket – a ter-mogravimetriát, kalorimetriát, termoopti-kát – de nem csak ezeket. Most olyan idő-szakot élünk, amikor a metodika helyettmindenki az anyagra fókuszál. Tehát aztlátom a cikkekből, hogy az anyagtudo-mány áll a középpontban, és attól függő-en választunk folyóiratot, hogy milyen me-todikát alkalmaztunk az adott problémamegoldására, vagy milyen témakörbe tar-tozik az anyagtudományi kérdés. Ezért ami lapunkba sem olyan cikkek érkeznek,

amelyek kizárólag termikus analízisrőlszólnak, hanem megjelennek mellettük aspektroszkópiai, tömegspektrometriai mé-rések, egyéb analitikai módszerek, me-chanikai vizsgálatok. Ez a tendencia talánaz utóbbi tíz évben erősödött föl.

MKL: Mivel gazdagítja a vizsgálatokata termoanalitika?

KMA: A termikus analízis alapanyag-vizsgálati módszer. Ha beérkezik hozzánkegy polimer minta, az az első, hogy ter-mogravimetriás módszerrel megmérjük,tiszta anyag-e, milyen a bomlása, menyirestabil stb. Aztán kalorimetriás módszerrelmegnézzük, hogy kristályos-e vagy amorf:rengeteg anyagszerkezeti információhozjutunk így.

LGY: Húsz évvel ezelőtt a cikkek körül-belül öt százaléka foglalkozott műszerfej-lesztéssel. Ma ez fél százalék alatt van,mert a kutatók a kész műszereket hasz-nálják. Másrészt régen „meg lehetett élni”tisztán termikus analízisből (vagy máselemzési eljárásból). Ma a termoanalitiká-ban is több módszert alkalmaznak, és eze-ken kívül más eljárásokat is igénybe vesz-nek. A termikus analízis ötletet ad arra,hogy mit határozzanak meg más módsze-rekkel, ugyanakkor képes a más típusúvizsgálatok során felvetődő kérdések meg-válaszolására.

SJ: Nagyon leegyszerűsítve azt mond-hatjuk: ha valamit melegítünk, abból anyagtávozik. És ha az eltávozó anyagot is megakarjuk vizsgálni, akkor másik műszertkell hozzáillesztünk a termikus berende-zéshez. Így kapcsolódnak össze a módszerek.

Szilágyi Imre Miklós

Kállay-Menyhárd Alfréd

VEGYIPAR ÉS KÉMIATUDOMÁNY

LXIX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM � 2014. ÁPRILIS 113

LGY: A háziasszonyok a legjobb termo-analitikusok. Amikor süteményt vagy hústsütnek, a színéből is meg tudják állapíta-ni, hogy jó-e vagy sem. Ezt már termoop-tikának nevezik.

KMA: Mondok egy mindenkit érintőpéldát a termikus analízisre. Amikor azember elmegy a fogorvoshoz, és betömik afogát, kék fénnyel világítják meg a tömést.Nem elhanyagolható kérdés, hogy mennyiideig kell nyitva tartani a szánkat. A meg-felelő termoanalitikai berendezések ugyan-ezzel a kék fénnyel megvilágítják a fogtö-mő anyagokat, és mérik a térhálósodás, akikeményedés során felszabadult hőt. En-nek alapján leírható a folyamat jellege, ésmeghatározhatjuk például a szükséges meg-világítás idejét.

De hadd térjek vissza a polimerek kris-tályszerkezetéhez: mi azt tanulmányozzuk,hogyan befolyásolja a kristályszerkezet atulajdonságokat. Olyan kérdések megvála-szolásában szoktam például közreműköd-ni, hogy mitől lesz átlátszó egy polimer. Ésha ügyesek vagyunk, akkor mondjuk, atörékeny, régi CD-tokot ki lehet cserélniegy nem törékeny, de ugyanúgy átlátszóDVD-tokra. A munka során néha a termi-kus analízis olyan vidékeihez érkezünk,ahol vannak még feltáratlan zugok, ezekközé tartozik például a kristályosodás fo-lyamatának a leírása. Persze, nagyon sokmás módszert is használok: elsősorbanmechanikai vizsgálatokra támaszkodommég, és borzasztóan érdekel a polimerek-ben, polikristályos anyagokban jelentkezőfényszóródás jelensége is.

Néhány éve kitaláltam, hogy föl kelleneállítani egy Perkin Elmer bemutató labora-tóriumot a tanszéken, hogy azok, akik acég termoanalitikai készülékeit akarjákmegvásárolni Magyarországon, kipróbál-hassák a legtöbb elérhető modellt. Öt–húsz millió forintos berendezésekről vanszó, és a gyártók nem tudják előre meg-mondani, hogy alkalmasak lesznek-e egyadott feladatra. 2009-ben megszületett a„demólabor”: nálunk az érdeklődők le-mérhetik a mintájukat, és ha jó a készü-lék, akkor megveszik. Szakértőként taná-csokat adok a vásárláshoz, ami azért ishasznos, mert az olcsó berendezések időn-ként jobban megfelelnek a célnak, mint adrágák. Most már kurzusaink is vannak,ahol az iparban dolgozó technikusokat ta-nítjuk meg a mérésekre. Azt szoktam mon-dani, hogy a termikus analízis mindig szol-gáltat görbét, de az már rajtunk múlik,hogy megértjük-e. Az értelmezéshez anyag-tudományi háttér szükséges. A kurzusain-kon erről szoktunk beszélni.

Szerencsés vagyok, mert az egyetemipályafutásom során olyan professzorokkalkerültem össze, akik minden szempontbóltámogatták a sokfelé ágazó céljaimat, ezérta sok tevékenység mellett nekem a BMEMűanyag és Gumiipari Laborja az első szá-mú munkahely. Kiemelném Varga Józseftanár urat, aki a termoanalitikába vezetettbe és Pukánszky Bélát, aki mint tanszék-vezetőm mindig támogatott, és igyekszika legjobbat kihozni belőlem.

SZIM: Az én kutatásaim középpontjá-ban az anyagtudomány, a nanotechnoló-gia, a szervetlen kémia áll. A laphoz beá-ramló cikkek jelentős része kerül ki errőla területről. Engem elsősorban az anyagérdekel, és azt rengeteg módszerrel vizs-gálom. Ezek közül az egyik legfontosabb atermikus analízis. Sok esetben rutinszerű-en használnak egyes módszereket, ami azalapproblémák megoldására elég lehet. Deha az ember alaposan megismer, megértegy módszert, sokkal több információhozjuthat egyszerűbben és olcsóbban, mintegyébként.

Már egyetemista koromban hallottam,hogy nemzetközi téren is milyen nagy ha-gyományai vannak a magyar termoanali-tikának, és ebben milyen kiemelkedő sze-repe volt a tanszékemnek. Nagy megtisz-teltetés, hogy a termoanalitika egyik böl-csőjében dolgozhatok, ahol nagy formátu-mú kutatóktól tanulhattam és tanulokmost is, külön kiemelném Pokol Györgyötés Madarász Jánost, korábbi témavezetői-met. Most én tartom a termoanalitikai la-bort a tanszékünkön: büszkén mesélem ahallgatóknak, hogy Liptay tanár úr az ős-derivatográf előtt ült a sötét szobában, ésa galvanométer falra kivetített jelét olvas-ta le percenként ötször, száz percen át.Ebből szerkesztette meg aztán a görbét,mert akkor nem volt még plotter, nyom-tató, számítógép. Egyetemi hallgatóként aGE Tungsramban fényforrás-ipari kuta-tásban vettem részt, ahol központi szere-pe volt a termikus analízisnek. Most márszámos egyéb kutatási témám is van, deakár fullerénekkel foglalkozom, akár ló-tuszlevélből készítek bionanokompozitot,vagy vaskohászati melléktermékek újra-hasznosításán dolgozom, esetleg félveze-tő-oxid nanocsöveket állítok elő, előkerüla termikus analízis, és oda is figyelek rá,hogy minél nagyobb hangsúlyt kapjon.

A termikus analízishez, a laphoz és ál-talában a kutatáshoz való szoros kötődé-semben fontos adalék, hogy hívő keresz-tény vagyok. Az egyetem elején lett belsőbizonyosságom arról, hogy természettu-dósnak kell lennem. Isten ajándékaként él-

tem meg, hogy kinyíltak előttem az ajtóka pályán, rengeteg díjat és elismerést kap-tam (pl. Scopus Fiatal Kutatók Fődíja,EMRS Graduate Student Award, MTA If-júsági Díj, Visegrádi Akadémiák IfjúságiDíja, interjú a Science folyóirat karrier ro-vatában), melyek közül különösen fontosaz ICTAC – a nemzetközi termoanalitikaitársaság – elismerése; én vagyok a legfia-talabb díjazott a szervezet közel ötvenévestörténete során. A pályámon nagyon fon-tos lépcsőfok, hogy szerkesztő lehettem alapnál. Én ezt is ajándékként élem meg. Akutatást, a szerkesztést nemcsak szakmá-nak tekintem, hanem komoly személyeselkötelezettségem is van mind a termo-analitika, mind a lap iránt. Hitbeli, lelkiis-mereti kérdés, hogy a lehető legjobban vé-gezzem a munkám.

MKL: Hogyan viszik tovább a lapot?Terveznek változtatásokat?

KMA: Ez a csere nagy változás a lapéletében. Judit néni és Gyuri bácsi mársokkal kisebb ernyőt tart fölénk, mint az-előtt, és az a legfontosabb, hogy a szerzők

„semmit se vegyenek észre” a munkafo-lyamat során. Úgyhogy ezen dolgozunkmost leginkább. A családias jellegen bizto-san nem szeretnénk változtatni. Ha úgyérezzük, hogy valamin módosítanunk kell,akkor leülünk és megbeszéljük.

A gördülékenységhez elengedhetetlen agyorsaság. Ezért igyekszem olyan munka-körülményeket kidolgozni ebben az évbena munkatársainknak, hogy bármikor, bár-milyen körülmények között hozzá tudja-nak férni minden információhoz. Ebbennagy segítség az Editorial Manager rend-szer.

SZIM: Emellett ambiciózusak vagyunk,mert a minőséget és az impakt faktort to-

Brazíliában, az ICTAC-díj átadásakor. Balról jobbra: Liptay György, Szilágyi ImreMiklós, Lauri Niinistö, Pokol György és Madarász János

VEGYIPAR ÉS KÉMIATUDOMÁNY

114 MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA

vább szeretnénk növelni. Most 13 ezreddelvagyunk a 2-es impakt faktor alatt, de bí-zunk benne, hogy hamarosan fölötte le-szünk.

MKL: Oldalszámot is akarnak növelni?SZIM: Nem. De ma már nem is oldal-

számban, hanem cikkszámban gondolko-dunk.

KMA: Az impakt faktor nagyon fontosmérőszám, de manipulálható. Például ke-vesebb cikket közlünk, és csak azokat vá-logatjuk be, amelyeknek valószínűleg nagya várható tudományos hatása. Az impaktfaktor a mostani internetes világban min-dig növekszik picit, mert minél könnyebbhozzáférni a kutatások leírásához, annáltöbb a hivatkozás. De a számokat borzasz-tó nehéz előre megjósolni. Néhány éve sze-retnénk csökkenteni a lap volumenét: ez atörekvésünk most végre összhangba kerülta Springer céljaival. Nagyjából tízszázalé-kos csökkenést tervezünk a következő há-rom évre, ami az impakt faktort is növelimajd.

SZIM: Míg a Nature 40-es, a kémia min-den területét felölelő Journal of the Ame-rican Chemical Society 10-es impakt fak-tor körül jár, addig egy szűk kémiai tudo-mányterületen többnyire 2–4-ig lehet el-jutni. A lapunk ebbe a kategóriába tarto-zik, és hatalmas dolog, hogy a miénk a vi-lág egyik vezető folyóirata az adott tudo-mányterületen.

LGY: Az elválasztás-technika az analiti-kának 35–40 százalékát teszi ki, és ott sin-csenek 3–4-esnél nagyobb impakt faktorúlapok. A termikus analízis az analitikánakcsak 1–2 százaléka, kicsi szelet.

SZIM: Ez a 2-es impakt faktor nagyonjó. Az anyagtudományon belül is rangoseredmény.

SJ: Ne feledkezzünk el a versenytár-sunkról, amelyik a másik nagy kiadóhoz,az Elsevierhez tartozik. Ez inspirálja azembert. A szerkesztők ott jobb körülmé-nyek között dolgoztak, de nem győztek lebennünket!

KMA: Ezentúl is átadjuk majd a hároméve alapított „Best Reviewer Award” díjun-kat. Egy folyóirat tudományos színvonalanemcsak a szerkesztőkön, hanem a bírá-lókon is múlik. Ezért szeretnénk megkö-szönni a munkájukat, hiszen a tudomá-nyos világban a bírálók ingyen dolgoznak.A díjhoz annak idején aranyérmet, plaket-tet terveztettünk, s most már minden év-ben átadjuk egy nagy nemzetközi konfe-rencia megnyitó ünnepségén. A díjazottakmindig rendkívül meghatódnak, mertmeglepetésként éri őket az elismerés. Vé-gig titokban tartjuk az ünnepelt nevét,

csak azt tapogatjuk ki előzőleg, hogy ottlesz-e a konferencián. A díjat mi ítéljük oda,mert mi köszönjük meg a munkát.

MKL: Hogyan tudják összeegyeztetni akutatást, a tanítást a lapszerkesztéssel?

KMA: Nehezen. De be kell vállalni. Énnem sietek sehova: az a többlet, amit a lapad, bőven kárpótol azért, hogy egy-kétcikkel kevesebbet publikálok. Azt sem tu-dom, egyáltalán érett vagyok-e arra, hogytovábblépjek az egyetemen. Tehát dolgoz-ni kell, ismereteket, tapasztalatot kell gyűj-teni, és arra a szerkesztés mellett is jut idő.

MKL: A szerkesztés talán nem olyanaktív ismeretszerzés, mint a kutatás.

KMA: Nem lennék jó szerkesztő, ha énmagam nem írnék cikket. De fordítva isigaz: nem tudnék olyan gyorsan összerak-ni egy cikket, ha nem olvasnék ennyi dol-gozatot – a cikkírás technikája is tanulható.

SJ: Minderre három kisgyerek mellettkell időt szakítania… És Frédi is kapottdíjakat, például az Outstanding YoungTA&C Researcher in Central and EasternEurope díjat vette át Vilniusban a CEEC-TAC2 konferencián, kitüntették a Pauliktestvérek-díjjal (2010), a Varga József Egye-temi Díjjal (2013), és 2011-től az MTA Bo-lyai János fiatal kutatói ösztöndíj részese.Imre pedig „elhallgatta”, hogy két évet töl-tött Finnországban.

MKL: Hogyan került oda?SZIM: Egy rangos Marie Curie-ösztön-

díjjal (MC IEF) voltam kint. Nanotechno-lógiával foglalkoztam, és részint most isaz ottani kutatást viszem tovább. Nagymegtiszteltetés, hogy a kinti munkámatMarie Curie Success Storynak ítélték.

Hogy miképpen lehet összeegyeztetni aszerkesztést a kutatással? A szerkesztőnekakkor van csak hitele, ha ő is letesz valamit

az asztalra. Másrészt, ahogy Frédi mond-ta, szerkesztőként akkor tudunk jól dol-gozni, ha kutatóként is lépést tartunk aszakmával. Az általunk elnyert díjak aszerkesztői tekintélyünket is növelik. Igyek-szem saját kutatócsoportot építeni: ma-gyar és külföldi posztdoktor, PhD-, MSc-,BSc-hallgatók munkáját irányítom. Nagyonsokat segít, hogy számos folyóiratban pub-likálok, és tíz-tizenötnek dolgozom bíráló-ként. Ahány lap, annyiféle szokás; a jó gon-dolatokat szívesen átvesszük, de hozzá-tesszük „a saját szánk ízét”.

Frédihez hasonlóan úgy gondolom, hogybár a lapszerkesztés sok időt vesz el, jóvaltöbb az előnye, mint a hátránya. Persze,gyakran otthon is kell dolgozni hétvégénvagy akár éjszaka, de megéri. A tudomá-nyos életben komoly presztízs, hogy ilyenfiatalon lettünk egy folyóirat főszerkesz-tője és főszerkesztő-helyettese. Ezt keve-sen mondhatják el magukról.

Nekem sokat számít a feleségem támo-gatása, aki mindig mellettem áll a hivatá-somban. Többek között egy református gyü-lekezetben is szerepet vállalok, ahol pres-biter, missziós bizottsági elnök vagyok. Deazt látom, hogy azok a professzorok, ku-tatók, akik a példaképeink – például GálSándor, Pokol György, Varga József, Gyuribácsi, Judit néni – nemcsak a saját szakte-rületükön aktívak, hanem a közéletben is.Ez életforma, és nem nyolcórás munka.Egyfolytában jár az agyunk a kutatáson, aszakmán, a folyóiraton, de ez édes teher.

KMA: A Magyar Kémikusok Egyesüle-tében Imre lett a Termoanalitikai Szakcso-port alelnöke, én pedig az MTA Termo-analitikai Munkabizottságának vagyok atitkára. Így be tudunk pillantani a magyartermoanalitikai közélet két meghatározócsoportjának az életébe, talán moderál-hatjuk is kicsit.

SZIM: A műszergyártókkal szintén jókapcsolatban állunk. Frédi említette, hogyő állította fel a Perkin Elmer bemutató la-borját, míg nálunk a TA Instruments de-monstrációs laborja működik.

KMA: Ez az „együttállás” kerek egészetad.

SJ: Annak idején azt mondták, hogyMagyarország „termikus nagyhatalom”.Ha a fiúk prominens szerepet töltenek bea hazai termoanalitikai társadalomban ésa folyóiratot is jól szerkesztik, akkor újramegerősödhet a hírünk a világban.

SZIM: Úgy érzem, az az egyik küldeté-sünk, hogy a folyóirat révén is ápoljuk amagyar termoanalitika hagyományait, éstovábbvigyük nemzetközi vezető szerepét.

Silberer Vera

NÉHÁNY ADAT

1969 – Elindul a Journal of Thermal Analy-sis.

1998 – A folyóirat címe a Calorimetry szó-val bővül.

2000 – Elektronikus formában is megjelenika lap.

2005 – Az Online Firstön is lehet már publi-kálni.

2009 – Megkezdi működését az elektroni-kus Editorial Manager szerkesztőirendszer.

A cikkek száma:

1969-ben: 46 (500 oldalon)2013-ban: 870 (6930 oldalon) Impakt faktor: 1,987 (2012)Az Akadémiai Kiadó partnerei az évek so-rán: Heyden, Wiley, Kluwer, Springer.

VEGYIPAR ÉS KÉMIATUDOMÁNY