A Q U I L A 1993. V O L . : 100(151-159)

A TÚZOK (OTIS TARDA) ÁLLOMÁNYÁNAK ÉS ÉLŐHELYÉNEK VIZSGÁLATA A HORTOBÁGYON

ÉS KÖRNYÉKÉN 1975-1992 KÖZÖTT

Dr. Kovács Gábor Hortobágyi Nemzeti Park

Abstract

G. Kovács: Study of the colony and habitats of the Great Bustard (Otis tarda) int the region of the Hortobágy between 1975 and 1992

Variutions in the Great Bustard population in the region of the Hortobágy are presented on the basis of literary data and personal observations over 18 years.

The Great Bustard population of the Hortobágy consisted of more than one-thousand specimens on the turn of the Century. It declained to 31 specimens by 1961. Since then the population has increased in numbers and reached 120—150 specimens by the 1970s and 220—230 birds by the early 1990s. The Great Bustard population of the Hortobágy can be divided into four sub-colonies livingin the Nagyiván-puszta, the Karcag-Ágota-puszta areas, at Angyalháza and Szelencés, as well as in the Szandalik and Bagota-puszta areas. In addition, minor population fractions can be found in the surroundings of the Hortobágy National Park. The habitats are individually characterized together with the ruttingand nesting sites. Finally, the problems of protection have been discussed giving useful recommendations for a „Great B nsta rd safe"fa rm i ng.

Bevezetés

A Hor tobágy a századfordu ló u tán i években , de m é g 40-50 évvel ezelőtt is népes túzoká l lománynak adott otthont (Szomjas, 1922). A túzokot Udvardy (1941) m é g j e l l emző pusztai fajként említi . Sterbetz (1964, 1978) szerint az 1920-41 közti időszakbam m é g közel 1000 pé ldány élt a t e rü le t en , de ebből 196l-re c supán 30 pé ldány maradt. A '70-es években a teljes hor tobágyi á l lományt 120-150 pé ldány ra becsülték (Horváth—Szabó, 1981).

1975 óta rendszeresen vizsgálom a H o r t o b á g y o n és a vele szomszédos t e rü le teken e lő fo rdu ló túzokpopulác ióka t . Tizennyolc év alatt nem csupán viszonylag pontos á l l ományada tok gyűl tek össze, de az élőhelyek, táplá lkozó-helyek és a túzokok viselkedése vona tkozásában is sok megfigyelésem volt (Kovács, 1986, 1988, 1992).

Dolgozatomban részletesen ismertetem a H o r t o b á g y t é r ségének egyes részpopulációi t , az élőhelyek j e l l emző vegetációját, a mezőgazdaság i tevé­kenység hatásait a d ü r g ő - és fészkelőhelyekre , illetve a téli és nyári táplálko-zóhelyekre . Rövid összefoglalást adok a túzokvéde lem hor tobágyi gondja i ról és e r e d m é n y e i r ő l , valamint a távlati fe ladatokról és a m é g k ihaszná ladan lehetőségekről is.

151

Anyag és módszer

A vizsgálati te rü le t a Hor tobágy i Nemzeti Park és a hozzácsatolt védet t egységek 63 000 hek t á ros t é r ségén kívül a vele ha tá ros , de véde lem alatt nem álló karcagi, p ü s p ö k l a d á n y i , n á d u d v a r i , balmazújvárosi , gö rbeháza i , ha jdú­böszörmény i , ú jszentmargi ta i , tiszacsegei, egyeki, t iszafüredi , tiszaigari, tiszaörsi, nagyiváni , kunmadarasi ha t á r r é szeke t is felöleli.

Mive l a túzokok e lőfordulás i helye az év kü lönböző szakaszaiban e rősen változik (ősztől tavaszig a leg több pusz tán alkalmilag, de n é h a t a r tósan is megf igyelhe tő) , az egyes részpopulác iók élőhelyét nem a táplá lkozóhely , hanem a d ü r g ő h e l y és a fészkelőhely a lapján tudjuk viszonylagos pon tosság­gal e lha tá ro ln i .

A z éves túzokszámlálás t a dü rgés i időszak alatt, ápr i l i sban végzem. A d ü r g ő h e l y e k e t b iz tonságos távolságról , z ava rá smen te sen tartom megfigye­lés alatt, kézitávcső, illetve ál lványos, nagv nagyí tású spektív segítségével.

Megfigyeléseim alapján t e r ü l e t ü n k ö n négy nagyobb körze t r e osz tha tók a túzokélőhelyek , vagyis a H o r t o b á g y á l lományá t négy j e l e n t ő s e b b r é s z p o p u -lácié) alkotja.

18 éves ada tgyű j t é sem so rán nemegyszer tapasztaltam, hogy a popu lác iók közöt t kisebb-nagyobb mozgás , vándor l á s , k icserélődés is zajlik, egyes t ö r e d é k e k n é h a elszigetelten is felbukkannak, olykor meg is telepszenek.

A z ilyen változások o k a k é n t leg többször az élőhely valamilyen zavarását nevezhe t jük meg, de e l ő f o r d u l n a k ismeretlen e r e d e t ű e l tűnések , majd több évvel későbbi esetleges megje lenések is.

A hortobágyi túzokélőhelyek és állományaik ismertetése

1. Nagyiváni részpopuláció

A H o r t o b á g y l e g n é p e s e b b á l lománya , a védet t Nagyiván i -pusz tán , Borza­son, Z á m o n , továbbá a velük szomszédos , nem védet t nagyiváni , tiszaigari, kocsi, á rkus i , parajosi, mihá lyha lmi szán tókon és gyepeken él. Ez az á l lomány a '80-as évek közepé ig 90-120 pd. között ingadozott, majd az igen kegyetlen 1986/87-es tél u t á n 44 pd.-ra csökkent . A későbbiekben lassú g y a r a p o d á s t tapasztaltam, melynek so rán 1992-re a létszám e lé r te a 123 pd.-t.

Ez a n é p e s á l lomány mintegy 6000 ha t e rü l e t en szóródik szét. A kelet—nyu­gati i r ányban 14 km, é szakke le t -dé lnyuga t i i r ányban 10 km á tmérő jű , szabálytalan a lakú t é r ségban 12 d ü r g ő h e l v ta lá lható , melyekből a borzasi 1989-ben, az északnyuga t -zámi 1990-ben alakult, m íg a többi 10 d ü r g ő h e l y régi , t rad ic ionál i snak számít .

A Nagyiváni -pusz ta a túzokok szempontjábé)l k i eme lkedő j e l en tő ségű te rü le t , mert itt ta lá lható a d ü r g ő h e l y e k n e k a fele és a t ú z o k p o p u l á c i ó n a k mintegy k é t h a r m a d a . Kü lönösen é r tékes a Szűrös -dű lő , Vi téz-dűlő , Lyukas­halom, Bence-há t közötti , kb. 900 ha-os pusztarész .

152

A szántók és a gyep te rü le t a r á n y a ezen belül (az 1982-es nagy ősgyepfel tö-rést követően) 80:20-ra esett vissza. A '90-es évek elejére ez az a rány 60:40-re javult. Bá r az említet t gyepfe l törések tájképileg sokat rontottak a t e rü le ten , az itt d ü r g ő túzokok száma nem csökkent , sőt, 1985—1986 években kissé m é g emelkedett is. (Max. 66 pé ldány egyetlen helyen, kakasok és tojók összesen.) A szántók közé éke lődő , illetve a velük ha tá ros , hátas gyep te rü l e t eken többnyi re csak n é h á n y idősebb kakas d ü r r ö g . Ezeknek a gyepfoltoknak a nagysága 5—30 ha, a d ü r g ő kakasok száma pedig gyepfo l tonkén t 2—8 pd., azaz kakasonkén t 2,5-3,75 ha.

Jel lemzőek a kü lönböző szán tó te rü le t eken létesült d ü r g ő h e l y e k is. Gyako­risági sorrendben a következő n ö v é n y k u l t ú r á k o n fordulnak elő: lucerna, őszigabona-vetés (búza, á rpa ) , tavaszi vetés (zab, borsó) , repce (főleg a gyengén , h iányosan kelt foltokon).

A '90-es években új j e l e n s é g k é n t regisz t rá l tuk a parlagon hagyott te rü le­tek hirtelen szaporodásá t , melyek a gyepekkel és gabonával ha t á rosán igen j ó é l ő h e l y k o m p l e x u m o t k íná lnak a túzoknak .

Ápri l is közepe u t án , a vetések gyors növekedése miatt a madarak gyakran kiszorulnak a m á r 40-50 cm-es gabonábó l , lucernából , mert a hajnalban és kora reggel e rősen harmatos, lucskos n ö v é n y á l l o m á n y b a n nem szívesen t a r t ózkodnak . Ettől kezdve a gyepek sokkal alacsonyabb növényze tében (max. 10-15 cm) egyre több kakas jelenik meg, ugyanakkor megé l énkü l a távolabbi, h o m o g é n pusztai d ü r g ő h e l y e k (Zám, Borzas, Mérges) „ forga lma" is. (A dü rgés i időszak második felében ez u tóbbiak szerepe alaposan megnövekszik . )

A pusztai d ü r g ő h e l y e k t e rmésze tes gyep takaró já t e lsősorban a félmagas, cickafarkos sziki csenkesz asszociáció (Achilleo-Festwetumpsetidovinae) alkotja, melyben j e l en tős a magasra növő sé)virág (Limonium gmelini) előző évi, száraz kó ró inak a r ánya is. Főleg Z á m o n és Borzason fordul elő, hogy a d ü r g ő h e l y e k löszhátakat és rel iktum löszgyepfol tokat is magukba zárnak , ahol szikeseké­nél magasabbra növő zsálvás-csenkeszes löszpusz tagyep (Salvio-Festucetum sulcatae) a j e l l emző növénytá r su lás , benne n é h á n y e rősebb növésű , kórós fajjal (Salvia, Phlomis, Verbascum, Marrubium, Carduus stb.).

A löszhátak mére te i t m e g h a l a d ó magaslatokon (kunhalmok) is észleltem n é h a egy-egy, többnyi re idős kakas d ü r g é s é t , vagy hosszabb ta r tózkodásá t . Ilyen pé ldáu l a borzasi Ége t t -ha lom, ö z e s - h a l o m , Kopasz-laponyag; a nagyiváni Mérges -ha lom, Lyukas-halom, Nagy-Bence-há t , T o r o m k ö v i - h a -lom.

A védet t t e rü l e t eken költő túzokok fészkelőhelyeinek élőhely szerinti eloszlása változatos. Zám- és Borzas-pusz tán a tojók legalább 70%-a t e r m é ­szetes növényze tben (löszhátak, száraz ré tek , n é h a szikes legelők) költ. Ez az a rány a H o r t o b á g y és k ö r n y é k é n e k túzokjaira egyál talán nem je l l emző , az viszont igen, ami pé ldáu l Nagyiván, Parajos, F ü r e d k ó c s t e rü l e t é re , ahol főleg g a b o n á b a n és m á s o d s o r b a n l u c e r n á b a n fészkelnek. É rdekes j e l enség , hogy némely években (pl. 1990, 1991) itt is megnöveksz ik gyepeken kötlő tojók a ránya , melynek pontos okát nem tudom.

Említést é r d e m e l m é g egy é r tékes é lőhely t ípus : 1979-81 között a nemzeti parkhoz ta r tozó nagyiváni szántók nagy részét fűmagtermesz tésse l hasznosí-lot ták. Ez a n ö v é n y k u l t ú r a d ü r g é s r e és fészkelésre e g y a r á n t ideális k ö r ű i m é ­in eket teremtett a túzokok számára , egyben m e g i s m e r h e t t ü n k egy olyan lehetőséget , amely a későbbiekben megva lós í t andó , védet t t e r ü l e k r e tervez­he tő „ túzokkímélő mezőgazdaság i t áb l ák ' - r a fel tét lenül j avaso lha tó .

2. Karcag-ágotai részpopuláció

A terület az előzővel csaknem m e g e g y e z ő nagyságú , de a túzokok létszáma itt az előző t e rü le thez képes t kisebb. Mintegy 6500 ha-on, rendszertelen szétszór tságban 35—40 pé ldány él. Ennek a körze tnek 15—20%-a m é g nem áll terüle t i véde lem alatt (Tetves, Ecsezug, Bolhás) , illetve a véde t té nyilvántása i m m á r egy évt izede húzód ik (Német-sziget) . Szántókat kb. 25-309c-ban ta lá l tunk, legtöbbet Ágo ta nyugati és dé lnyuga t i részén, valamint a Néme t ­szigeten és a Karcagtól északkele t re eső t é r ségben . Igen sok a parlag, melyek között e g y a r á n t vannak 10—20 éve elhagyott r izsföldek és 2—6 éve felhagyott, ko rábban a „ g a b o n a p r o g r a m " k e r e t é b e n tönk re t e t t gyepek, sőt, 1991 é)ta nem művel t szántók is. Óva tos becslés szerint, 1992 d e c e m b e r é b e n a par lagfö ldek nagysága legalább 1200 ha volt. A körze tben a '70-es évek végéig eredetileg öt j e l e n t ő s e b b d ü r g ő h e l y volt. A z Ago ta -pusz tán létesített t ízezres libatelepek kiszorí tot ták a túzokoka t , olyannyira, hogy 1985-től kezdve m é g előfordulás i adatom sem volt egészen 1990-ig (Kovács, 1990). A libatelepek félszámolása u t á n (1989-re) a terüle t nyugalma helyreáll t , de a növényzet csak lassan r egene rá lód ik . Mive l az innen kiszorult madarak a közeli Német - sz ige ten , Bolháson , valamint Agota-pusz tá tó l dé l r e é lnek, van rá r e m é n y , hogy be lá tha tó időn belül i smét megjelennek itt. 1991-ben m á r észleltein 2 kóbor ló pé ldány t .

Ebben a körze tben a fészkelőhelyek leg inkább a parlagokon, valamint a száraz ta rackbúzás (Agropyron repens) r é t eken vannak, de g a b o n a t á b l á k o n , e se t enkén t l uce rnásokban is tapasztaltam költést. A z ágotai köl tőhelyek többsége a magas füvű, löszháti kaszálókon, há tasabb gulyalegelőn volt. Hason ló helveket választottak a túzokok a Német - sz ige ten , az Ecsezugban és a Kunmadarasi-puszta délkelet i p e r e m é n is.

A d ü r g ő h e l y e k növényze te főként d e g r a d á l t löszgyep, valamint szikes pusztagyep, illetve lucerna táb la .

Fel tét lenül meg kell jegyezni, hogv az Ágotától d é l e b b r e élő t úzokpopu lá ­ció (Hannas, Sárré t ) va l amiképpen kapcsolatban van a karcagi, ágotai részpopulációval . Ennek fe l tűnő bizonyí tékát legjobban az 1977—78-as telén észlel tem, amikor az ágotai Peres-zug repcéjén 82 pé ldány ta r tózkodot t , melyek többsége minden bizonnyal a Sár ré t felől é rkeze t t , hiszen ugyanek­kor a nagyiváni , borzasi kö rze tben , az ottani túzokok úgyszólván hiánytala­nul jelen voltak. Az itt élő túzokok mozgékonysága egyébkén t 1992 kora tavaszán is fe l tűnő volt, amikor N á d u d v a r mellett, a Büte-zug luce rnásán 24 kakas ta r tózkodot t napokon át, jóllehet egy forgalmas m ű ú t , se r tés te lep és vágóhíd zavaró közelségében voltak.

154

3. Angyalliáza — szelencési részpopuláció

A Hor tobágy keleti pusz tá inak túzoká l lományá t 1986-ig 50-60 pd.-ra becsül tem, de 1987 tavaszára ebből csak 11 pd. maradt. Két évvel később számuk m á r e lér te a 30 pd.-t. (Kovács, 1990), de a '80-as évek á l lománya m i n d m á i g nem állt helyre. Ezek a túzokok a nemzeti parkhoz ta r tozó Angyalháza , Szelencés, Pentezug pusz tákon , továbbá a nem védet t A l o m ­zugban élnek, mintegy 3000 ha-os t e rü le t en . A Borzas északkeleti részén lévő, 1989 óta e r ő s ö d ő popu lác ió - tö redékke l fe l tehe tően gyakori a kapcso­lat, a kicserélődés lehe tősége is fennál l . Ennek 1991-ben és 1992-ben sok je lé t tapasztaltam, a Szelencés, illetve Pentezug felé t a r tó , vagy onnan Borzasra é rkező á t r epü lé sek formájában .

A z ál lomány élőhelye szinte teljesen sztyep je l legű , t e rmésze tes , vagy természetközel i á l lapotú , c supán a Szelencés déli p e r e m é n és az Alomzugban ta lá lhatók szán tó te rü le tek . A z öt d ü r g ő h e l y mindegyike pusztai környezet ­ben, a mezőgazdasági lag műve l t tábláktól 3-10 km távol fekszik. A z angyalházi és szelencési d ü r g ő h e l y e k r ő l elmondhatjuk, hogy a H o r t o b á g y legszikesebb túzokélőhelyei , n ö v é n y z e t ü k r e nem csak az ü r m ö s szikicsenke-szes gyep (Artemisio-Festucetwn pseudovinae) j e l l emző , hanem m é g a vaksziki növényzet is, melynek a r á n y a a Szelencésen eléri a 15-20%-ot, (uga r tyúk és szikipacsirta fészkelőhelye is).

A szelencési (kisebb m é r t é k b e n az angyalházi) é lőhe lyekre j e l l emző még , hogy az ü r m ö s , szikes gyepet nedves ré tek és kisebb laposok tagolják, melyek igen ko rán , n é h a m á r kora tavasszal k i száradnak . A z itteni viszonyok sajátosságát az adja, hogy a hamar kiszikkadt r é t eken a csomós szittyó (Juncus conglomeratus) r i tkásan álló, z sombékszerű tövei d o m i n á l n a k . A 60—80 cm-re is m e g n ö v ő szittyófaj l ige tszerűen növő bokrai között , aká r nagyobb csapat túzok is kiválóan tud rej tőzni , settenkedni, vagy nagy nyári melegek idején a gyér á r n y é k á b a n elülni . Ezeken a helyeken a vedlő túzokok is rendszeresen e lő fo rdu lnak .

A túzokok fészkelőhelye a Pentezugban löszháti kaszálók, olykor a magas füvű gulyalegelők. Angya lházán és Szelencésen a jószágok által nem já r t , száraz, magasra növő t a rackbúza között , valamint olvkor jószágál lások ruderá l i s g y o m n ö v é n y z e t é b e n (Atriplex sp.) is megtelepszenek. Szélsőséges eset volt, amikor a szelencési gulyaál láson, a pá sz to rkunyhó tó l 120—130 m-re, vakszikfoltokkal tarkí tot t , l eg inkább bíbic és u g a r t y ú k számára alkal­mas gyepen 2 fészket is ta lá l tunk Konyhás Sándor t e rmésze tvéde lmi ő r re l . A z egy hét múlva esedékes jószágkihaj tás miatt ezeket a fészekaljakat t e rmésze­tesen menteni kellett. (1990. áp r . 26.) A z Á l o m z u g b a n gabona táb lán és luce rnásbn is e lő fo rdu lnak fészkelések.

A '80-as évek legvégétől a túzoká l lomány kis m é r e t ű ter jeszkedése észlelhető (Szondi László és Tar János szóbeli közlésre) az Á l o m z u g felől északi i rányba, Ökör fö ld , Görbe -há t t e rü l e t é re , ahol k o r á b b a n csak őszi-téli kóbor­lók voltak megf igyelhetők.

Valamennyi hor tobágyi élőhely közül az angyalházi-szelencési mondhaté) a legősibbnek, l eg inkább pusztai j e l l egűnek , ugyanakkor az á l lomány nagy­sága jóval alatta marad a szántókkal és parlagokkal e rősen mozaikolt nagviváni körze tnek .

4. Szandalik - bagotai részpopuláció

A H o r t o b á g y északkeleti részén, mintegy 2000 ha-os t e rü le t en él az egykor igen népes á l lomány csekély m a r a d é k a , mehet ko rábban 25-30 p é l d á n y r a becsültek (Kovács, 1986). Napjainkban ezt a t ö r e d é k á l lományt számba venni sem k ö n n y ű , mivel időközben megszűn t a Szandalikon és Bago tán az á l l andó d ü r g ő h e l y ü k . A r endsze r t e l enü l ide-oda kóbor ló madarak sejtetni engedik, hogv a nemzeti park h a t á r á n kívül G ö r b e h á z a , B ö d ö n h á t , Polgár körze té­ben, ahol nagvobb füvespuszták is ta lá lhatók (pl. a Nagy-Kapros) lehet egy á l l andó d ü r g ő h e l y ü k . Görbeházá tó l Kónyáig , sőt, Balmazújváros ig előfor­dulnak kóbor ló eg\edek, m é g az idegenforgalommal e rősen terhelt Máta-pusz tán is észleltek túzokot . (1989-ben 5-8-10 pé ldányos csoportokat, főleg tojókat f igyel tünk itt meg. 1990-ben Bagota északi h a t á r á n 2 kakas mutatko­zott.) Mivel a t e rü le t en napjainkra csökken t a legeltetés, valamennyivel hanyatlott a kaszálás is, a füves é lőhelyek j e l en tős , 25—30%-át kitevő löszgvepeken kiváló fészkelési lehe tőségeket b iz tos í tha tnának . (Az 1910-es években szenzációszámba ment é p p e n ebben a t é r ségben a reznek költése.) A Nemzeti Park tó l északra ta lá lha tó ptiszták tervezett véde t t é nyilvánításától e r e d m é n y e s t úzokvéde lme t is v á r h a t t u n k , így talán van rá n é m i esély, hogv egyszer ismét lesznek d ü r g ő és fészkelő túzokok a Hor tobágy i Nemzeti Park bagotai kö rze tében is.

5. Töredékállományok a Hortobágy környékén

A z e lőzőekben ismerteit r é szpopulác iók mellett Kunmadaras, T i szaörs , Tiszaigar, T i sza fü red és Egyek t é r ségében (a H N P nyugati ha tá rá tó l m é r t 15 km-en belül) is e lő fo rdu l a túzok. Nemcsak kóbor lók , illetve r epce fö ldeken télen v e n d é g e s k e d ő k , hanem fészkelők is akadnak. A z alkalmi költésektől a 20 pé ldányos telelő csapat e lő fordu lásá ig m i n d e n f é l e t ípusú megje lenésüke t észlel tem, kivéve a rendszeres d ü r g ő h e l y létezését. 1985-ben és 1986-ban az egv eki h a t á r b a n m e g l e p ő e n gyakran megfigyeltem őket , melynek okáu l a j ó táplá lkozóhely (nagy lucernások) és a nyugodt p ihenőhe ly j e lö lhe tő meg. 1988-89-ben fe l tűnő volt a t iszafüredi és a tiszaigari h a t á r b a n a túzokok megje lenése a sokáig szánta t lan búza t a r lókon . 1991 késő őszén a tél elejéig kitartott 13 pé ldány egy, az árvakeléssel és a sokféle gyommal bor í to t t t a r lón .

A felsorolt községekhez t a r tozó szántók, gyepek parlagok tö redéká l lomá­nyait 1987 előtt 4—5 kis csoportban 20-25 p é l d á n y r a becsü l tem. Napjaink­ban ennek alig a fele mutatkozik, kb. 10-12 pé ldány .

A z i rodalmi adatok szerint 1907-1944 között Máta , Kémya, Hor t , Borsós , Cserepes, Kecskés, Magdolna pusz t ákon , sőt, H o r t o b á g y - H a l a s t ó közvetlen szomszédságában is fészkelt a túzok. (Schenk 1907., Szomjas 1922., Udvardy 1841., Kovács B. 1965). M a ezeken a helyeken azz alkalmi megje lenése , á t r epü l é se is ritka.

156

Kóborlás, gyülekezés . A te le lő csapatok létszámadatai

Míg d ü r g é s k o r és fészkeléskor kevesebb helyen lá tha tó (27 d ü r g ő h e l y e t és 64 fészkelőhelyet ismerek), addig kóbor láson és te le lőhelyen a Hor tobágy- tá j t e rü le tén mintegy 170 helyen jegyeztem fel alkalmi e lőfordulásá t vagy á t repü lésé t , illetve huzamos ta r tózkodásá t .

A legnagyobb csapatokat majdnem minden esetben té len, r epce táb lákon számlál tam meg. Hor tobágy i viszonylatban kis p é l d á n y s z á m ú (1-10), köze­p e s í i 1-20), nagv (21-60) és szokatlanul nagy (60 pd fölötti) menny i ségekrő l beszé lhe tünk . A l egnépesebb túzokcsapa tok észlelési adatai a következők: - Ágota-pusz ta , Peres-zug 1978.jan. 9. 82 pd. r epcén . - Borzas-puszta, Szekeres-zug 1985. dec. 19. 63 pd. r e p c é n . - Fü redkócs , Parajos 1983.jan. 7. 71 pd. r epcén . - Nagyiváni-puszta , Vi téz-dűlő 1986. áp r . 3. 66 pd. l uce rnán .

A túzokcsapa tok szinte kizárólag az őszi káposz ta repce- táb lákon telelnek át. Gyakran lá tha tók őzek t á r saságában . 1976 d e c e m b e r é b e n és 1977 j a n u á r j á b a n a nagyiváni Vitéz-tanya e lkóboro l t háziser tése inek közelségét is e l tű r ték , sőt a diszné>k által összeturkál t mély h ó alatt k ö n n y e n hozzájuthat ­tak a repcelevelekhez.

Enyhe teleken (pl. 1982-83), h ó m e n t e s időszakokban a r epcéke t kevésbé használják, gyakran jár ják a luce rna táb láka t és a gyepeket is, l eg inkább a hátas jószágállásokat. I lyenkor nem is ritka látvány, amint a túzok kakasok a p r ó rágcsá lókra (mezei pocok, egér ) vadásznak .

H a a h ó t a k a r ó igen vastagra hízik, megszűn ik a repce táb lák téli túzokle­gelő - jellege. Egy-két napig m é g kószálnak, ke resgé lnek a madarak, lucerna- és szénakazlak k ö r n y é k é n p róbá lkoznak , majd e lőbb a tojé)k, azu tán a kakasok is elvonulnak, aká r egy-másfél h ó n a p r a is. H a nincs a H o r t o b á ­gyon megfele lő r epceá l lomány , a t ömeges e lvonulás m á r november végén beköve tkezhe t , mikén t az 1990-1991 fo lyamán tö r t én t . Té l végén , á l ta lában f eb ruá r első felében t é r n e k vissza ismét.

Természe tvédemi intézkedések, eredmények és problémák

A Hor tobágy i Nemzeti Park t e rmésze tvéde lmi kezelési t evékenységében a túzok véde lme kiemelt helyet kap. 1990 előtt is igyekez tünk a zavartalan fészkelőhelyet biztosítani, ennek é r d e k é b e n egyes löszháti kaszálókon (Pen­tezug), száraz r é t eken (Borzas) 5-20 ha-os, egybefüggő foltokon a kaszálás időbeni kor lá tozását vezet tük be, azaz a m u n k á k a t jú l ius ig nem engedé lyez­tük. A vélet lenül kikaszált fészekaljak 1990 előtt Dévaványára kerü l tek . Főként a lucernakaszá láskor tö r t én t sok baj, jó l lehe t n é h a a körülkaszál t és aprócska vágat lan folttal kihagyott túzokfészekre visszaült a tojó és sikeresen ki is költött . Akadt olyan lucerna, ahol 4 túzokfészket a te rmelőszövetkezet maga kezdeményeze t t úgy megmenteni, hogy a tábla egvbefüggő 20 ha-os da rab ján egyszerűen kihagyta az első kaszálást.

Egyes években annyira mellőzték a túzokok a lucerná t , hogy nem tör tén t kikaszálás, más években rengeteg gond volt vele. 1990-től a Magyar

157

Madár tan i és T e r m é s z e t v é d e l m i Egyesület a Hor tobágy i Nemzeti Parkkal tör tént megá l l apodása é r t e l m é b e n , túzokvéde lmi ál lomást tart lenn a Hor tobágy nyugati p e r e m é n . Fater Imre p r o g r a m v e z e t ő irányításával .

A M M E túzokvéde lmi munkacsoportja a fészkelőhelvek m e g ő r z é s é r e tö rekedve az ún . „műtojásos módszer" - t alkalmazza kikaszálás, vagy veszé­lyeztetettség eseten. (Haraszthy—Fater—Kállay, 1991). A z eddig alkalmazott gyakorlati t e rmésze tvéde lmi m u n k á n k h o z tartozik az is, hogy erős havazá­sok u tán a r epce táb lákon több, udvarnyi helyen, valamint keskeny sávokban hótörés t , hóel takarí tás t végez tünk (ehhez többször kaptam segítséget a M M E fiatal debreceni tagjaitól), l ehe tő leg alkonyat u t án , vagy napkelte előtt, hogv ne zavarjuk meg a madarakat. Sok esetben az is e l e g e n d ő volt, ha járkálással kitapostam a havat egy hosszú csíkban a tábla közepén . Szerencsésebb esetben a repce közelében télen is lakott j u h h o d á l y volt, k é r é s ü n k r e a pász tor egy-eg) alkalommal a tálkával, végighajtva megtipratta, összetöre t te a Imtakarót . Meg zordabb időben traktorral, t e rep já róva l kellett alkalmi „hóekéke t " húzgáln i a táblán (1992-ben az Aqu i l a T e r m é s z e t v é d e l m i K i t . segített be já rművel és kézi erővel egya rán t ) .

A túzokok téli etetését első alkalommal (1982) jobb híján szemes kukor icá­val kísérel tem meg, de ez nem vált be, mivel a nagy t ö m e g b e n é rkező varjak minden esetben megelőz ték a túzokokat és felfalták az eleséget .

A tejes káposztával , vagy annak konyhai hul ladékával való etetés - kellő menny i ség híján - eddig csak kísérleti szinten sikerült , mivel ennek beszer­zése a hor tobágyi viszonyok között eddig nem valósulhatot t meg. 1991-ben kis c somókban szé thordot t lucernát is k ihe lyez tünk a t úzokoknak , mivel ko rábban m á r eszleltem, hogy nagy havazást követően a kintmaradt lucerna-kazalból csipegettek a madarak.

A Kiskunsági Nemzeti Parkban kikísérletezett és a M M E által is javasolt kukoricaszilázsos etetést 1991 telén p róbá l t uk ki Hajdú Albert ko l légámmal , de túzokjaink nem fogadták el. Ennek e l lenére a jövőben is, mint etetési lehetőséget , számon kell tat tani.

Az egy ik fontos gyakorlati védelmi e r e d m é n y ü n k volt, amikora t ú z o k d ü r -gőhe lyként is m ű k ö d ő vetéseken 1984-től sikerüli az áprilisi gyomi r tó vegyszerezéseket leállítani és ezt betartatni, e lsősorban Borzas t e rü le tén .

A t ú z o k v é d e l e m továbbfe j l esz tésé re vona tkozó e lképze lé sek

Mar 1979-ben. majd 1986-ban ismét felvetettem azt a javaslatot, hogy Borzas pusz tán , az úgynevezet t bombázó té r i szántók valamelyikén létesí tsünk a H N P költségén 20—25 ha-os lucerná t , ahol azonban a túzokfészekaljak kikeléséig nem t ö r t é n n e kaszálás. Vagyis a lucernás először köl tőhelyül , majd. a júliusra tokkló első kaszálást követően nyári túzoklegelőként szolgálna. 1992-ben <v .i ké rdés m á r hangsú lyozo t t abban került e lő té rbe a b o m b á z ó t é r n e k a nemzeti parki kezelésébe val(') á tadása kapcsán .

fontos, hogv ré szpopu lác iőnkén t egy-egy, időben elvetett és jé)l kikelt, legalább 31—40 ha-nvi repce minden évben legyen a nemzeti parki szántó-

158

kon, hogv túzokjaink ne kényszerül jenek a bizonytalan k imene te lű téli e lvándor lás ra (Kovács, 1979). Mivel a közeljövőben több ezer hek tá rnyi terüle t került át a Hor tobágyi Nemzeti Park tu la jdonába , illetve kezelésébe, lehetőség nvílik a túzokcent r i ­kus szántóföldi gazdá lkodás mellett arra is, hogy a füvespusztai köl tőhelyek te rü le tén és azok kö rnyékén , fokozottabb kaszálási korlátozást tartassunk be a bérlőkkel (használókkal) , akár több száz h e k t á r o n is egyszerre, amíg a m u n k á k a fészekaljakat veszélyeztethetik.

Ezek az in tézkedések — te rmésze tesen a kellő ha tékonyságú te rmészetvé­delmi őrzési munkáva l együtt — a Hor tobágy túzoká l lományának stabilizálá­sát, sőt. eddigi bizonytalan jövője helyett aká r m é g á l lománygya rapodásá t is elősegíthetik.

I rodalom — References

Haraszthy, L—Fater, I.—Kállay, Gy. (1991): Mezőgazdasági területeinken a túzok gyakorlati védelmi lehetőségeinek kidolgozása. Kutatási program zárójelentés 1989-1990. 32 p. Kézirat.

Horváth. L.-Szabó, L. V. (1981): The Ornis of the Hortobágy. In: The Fauna of the Hortobágy National Park I. 391-407.

Kovács, B. (1965): Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához. Déri Múzeum Évkönyve, Debrecen 1965. 363-381.

kovács, <;. (1979): A H N P területére tervezeti túzoklegelők. 5 p. Kézirat. Kovács, (i. (1986): Túzok kakast támadó bíbicek c-s néhány egyéb érdekes \ iselkedési

adat. Mad. Táj. 1986/2-3.: 52-53. Kovács. G. (1986): A túzok (Otis tarda L.) állományának és élőhelyének vizsgálata a

1 lortobágyon és környékén. 1975-86. ICBP Bustard Symposium, 1986. okt. 6-10. Szarvas. 13 pp. (Előadás)

Kovács, (,. 11988): A Hortobágy madán Hágának ökofaunisztikai vizsgálata, 107 1-86. In: Tóth A. szerk.: Tudományos kutatások a Hortobágyi Nemzeti Parkban, I 13-208.

Kovács, G. (1990): A túzok (Otis tarda) állománya és természetvédelmi problémái a Hortobágyi Nemzeti Parkban és környékén. In: D A T E , Tessedik Sámuel Tiszán­túli Mezőgazdasági Tudományos Napok, 25-26.

Kox'ács, G. (1993): Az 1992-es aszály és kánikula hatása a Hortobágy madaraira. Aquila, (in press)

Schenk, j. (1907): Az 1907. évi sáskajárás a Hortobágyon és a madárvilág. Aquila, 14: 223-275.

Sterbetz, I. (1964): A magyar túzok (Otis tarda) természetvédelmi problémái. Al i . Közi. 51.: 135-139.

Sterbetz, I. (1978): Magyarország túzokállománya 1977-ben. Al i . Közi. 64: 127-136. Szomjas, /.. i(1922): Vonulás... Aquila, 29.: 127.' I 'dvardy, M. 11941 ): A Hortobágy madárvilága. Tisia, 5., 80 p.

Author's address: Dr. (iábor Ko\ ács

Nagyiván Bem apó u. 1

H-5363

159